Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Munkásőr a katedrán kenységével neveli osztályá­Ankét a szerkesztőségben Szorosabb együttműködés LÜKTETŐ munkászaj... Szaporán kopognak a kala­pácsok, süvít a lombfűrész. Modelleket készítenek a fiúk, 3 lányok pedig kézimunkáz­nak. A VII/B gyakdrlati fog­lalkozáson vesz részt. A szor­gos gyerekeken látszik, nagy kedvvel végzik ezt a munkát. Aztán elnémul a zaj, csönd lesz, amikor Fiié József, a Nagyatádi Általános Iskola igazgatója egy kérdést tesz föl az osztálynak: — Mit tudtok a munkásőr­ségről? — Több mint 15 évvel ez­előtt, 1957 elején alakult ha-' zánk rendjének védelmére... önkéntes fegyveres testület, társadalmi munkában, önzet­lenül végzik a szolgálatot, működnek együtt a többi fegyveres testülettel... Egymás után emelkednek magasba a kezek, mindenki tud valamit a munkásőrség­ről. Szabó Edit, Kiss László, Krivalics Katalin, B orbás Gyöngyi, Bene Erzsébet és a többiek egymással vetélkedve mondják el a munkásőrségről szerzett ismereteiket. — Milyen embereknek tart­játok a munkásőröket? — Hazaszerető, becsületes emberek. — Olyan kommu­nisták és pártonkívüliek, akik nagyon sok áldozattal végzik felelősségteljes munká­jukat. Zarka Györgyi, Kovács Ti­bor, Fekéte Attila, Sála Sán­dor, Szabó Tibor még arról is beszélnek, hogy láttak munkásőröket gyakorlatozni, s az idén is — mint az előző években — szeptember 29-én az iskola úttörői köszöntik Magda és Muzsek Ibolya édesapja is munkásőr. És munkásőr szakaszparancsnok Tamás tanár bácsi is. Tamás Lajos testnevelő ta­nár, az általános iskola La- tinca Sándor úttörőcsapatá­nak elnöke, tizenöt esztendő­vel ezelőtt lett munkásőr. — Csaknem ezer úttörő tartozik az iskola csapatához. Hazafias honvédelmi neve­lésükben nagyszerűen tudom kamatoztatni a munkásőrség­ben tanultakat. A fegyveres erők napján — ez már ha­gyomány nálunk — haditor­nát rendezünk. Lövészet, számháború, akadályok le­küzdése is szerepel a prog­ramban, s az úttörők ebben mindenkor igen lelkesen vesznek részt. A honvédelmi zászlóalj meg a közlekedési őrs tevékenysége is arról vall, hogy vonzódnak a fiatalok a fegyveres testületekhez, és az elvállalt feladatokat minden­kor lelkiismeretesen hajtják végre. A személyes példamutatás­nak és az iskolának tanulóit. Tizenkét esztendeje pártpro­pagandista, évekig dolgozott járási tanácstagként, járási úttörőtitkárként. A járás ál­talános iskolái sporttanácsá­nak és a testnevelési munka- közösségnek, valamint a mun­kaügyi döntőbizottságnak el­nöke. Arra is példát mutat, hogy csak úgy állhat helyt egy em­ber az életben, ha szüntele­nül képezi magát. A tanító­képző után levelező úton fő­iskolát és marxista esti egye­temet végzett. Tanult a peda­gógiai speciális kollégiumon, most a kétéves vezetőképző tanfolyamra jelentkezett. Egyike ama keveseknek, akik országos parancsnoki kitünte­téssel, kiváló eredménnyel vé­gezték el a háromhónapos munkásőr szakaszparancsnoki iskolát. Gémesi Sándor, a nagyatá­di Városi Pártbizottság titká­ra, Marosi József, a Tóth La­jos munkásőregység parancs­noka és Filó József igazgató is elismeréssel szól munkás­őri, úttörőcsapattanács-élnöki tevékenységéről. Erről valla­nak kitüntetései is, a Szolgá­lati Érdemérem, a KISZ Ér­demérem, a két alkalommal is megkapott Kiváló Űttörő- vezető kitüntetés. Tamás Lajos egykori tanít­ványait emlegeti, akik ma már a munkásőrségben tevé­kenykednek, dolgoznak az If­jú Gárdában, részt vesznek a közéletben, követik az ő pél­dáját Megértem, amikor e A megyei pártbizottság ok­tatási igazgatóságának vezetői és tanárai látogattak el tegnap délelőtt a szerkesztőségbe. A több órás eszmecsere fő témá­ja a megyei lap és az oktatási igazgatóság kapcsolata és együttműködése volt. Jávori Béla főszerkesztő elmondta, hogy a szerkesztőség évek óta következetesen törekszik a tu­dományos és politikai munkát végző embereket a lap köré tömöríteni, írásaiknak fórumot teremteni. Az oktatási igazga­tóság tanárai sokat tehetnének azért, hogy az esti egyetemen, pártiskolán, tanfolyamokon szerzett politikai, gazdasági, társadalmi tapasztalataikat közkinccsé tegyék az újságban. A megbeszélésen részvevők írásos témajavaslatot kaptak, s a továbbiakban e témacso­portok kibővítéséről is szó esett. Dr. Nagy Lajos, az oktatási igazgatóság vezetője hangsú­lyozta az együttműködés fon­tanárok által megírt cikkek — ha mindig kapcsolódnak az időszerű problémákhoz, a párt előtt álló feladatok megoldását segítik elő népszerű nyelven, s nagy hasznot hajthatnak. A beszélgetésen megállapí­tották: a szorosabb együttmű­ködést segíti, hogy ezután gyakrabban és rendszeresen találkoznak a szerkesztőség és az oktatási igazgatóság mun­katársai. tossagat. Megitelese szerint a MŰSZAKI HETEK Artézi kutak a törésvonalak találkozásánál majd a fegyveres erőket, köz­tük a munkásőröket is. Ezután az igazgató újabb kérdést tesz föL — Ismertek-e személyesen is munkásőröket? Kórusban válaszol az osz­tály: — A Borsi Jóska édesapja szakaszparancsnok, a Szabó nak, a társadalomért végzett közéleti tevékenységnek sok­kal nagyobb hatása van a ser­dülő fiatalok tudatának for­málásában, a hazafias—hon­védelmi nevelésben, mint a szépen formált, kerek monda­toknak. Tamás Lajos nemcsak a munkásőrségben végzett tévé­szavakkal búcsúzik: — ÜGY ERZEM ebben az én munkámnak is része van... S hogy ma ezek a fiatalok munkájuk mellett önzetlenül dolgoznak a közösségért, en­nél nagyobb kitüntetést, elis­merést egy pedagógus nem kaphat'... Szalai László Ülést tartott tegnap dél­után az MTESZ székhazá­ban a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei csoportja. A részvevők há­rom előadást hallgattak meg: dr. Gulyás István geo­lógus az újabb artézi víz­feltárási lehetőségekről be­szélt. Horváth István, a Vízügyi Igazgatóság kapos­vári kirendeltségének fő­Menet közben összege­zés — akár ez is lehetett vol­na a címe annak a beszélge­tésnek, amelyet lapunk mun­katársa folytatott Kékesi Je­nővel, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgató­jával. A mezőgazdaságban a munkák láncszemként össze­függnek, és ez a szerves egy­ség jellemzi természetesen a mezőgazdasággal kapcsolat­ban lévő vállalatok tevékeny­ségét is. Ez az alaptétel hat­ványozottan érvényesült eb­ben az évben, hiszen a nyári súlyos gondokból jóformán ki sem lábaltak üzemeink, máris ott tornyosultak előttük a még nehezebbnek ígérkező őszi feladatok. — Sajnos a kedvezőtlen kilátás ma már aggasztó bi­zonyosság. Éppen azért, mert a nehéz nyár sok tapaszta­latot hozott, néhány gondo­lattal idézzük föl a leglénye­gesebb tényeket, a legfőbb tanulságokat. — Igen, a feladatok és a gondok is összefüggnek — mondta Kékesi Jenő —, ép­pen ezért mindenképpen sze­retnék utalni a nyárra. Hogy a nagyszerű kilátásokból mi valósult meg, azt röviden né­hány számmal érzékeltetem. A 14 500 vagon étkezési búza helvett 10 945 vagonnal vet­tünk át. A számított ös-zesen 300 vason rozs he’vett 192 va­gon takarmá->vt és mindössze 4 vagon étkezési rozsot vásá­roltunk fel, viszont 2677 va­gon takarmánybúzát vettünk át a gazdaságoktól, ami száz­negyvenhét vagonnal több, mint vártuk. Ezenkívül még 640 vagon zabot és árpát tá­rolunk. Ezek a mennyiségi mutat^v rvawkért beszélnek.- Ami — n rr)"-1-** ar­J*g -><-«-•1 ryy~in • í 1 von m'->t az id*" még fenvéutcq éta nem bir­kózott a vállalat. — A legfőbb probléma nyáron is. most ősszel is a Sokat segíthet a jó együttműködés Interjú Kékesi Jenővel, a Gabona felvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójával magas nedvességtartalom volt. Abban az időben nem egy helyen hallottunk olyan véleményt, hogy ez az év minden eddiginél jobban ar­ra irányította a figyelmet, hogy megfelelő szárítókapa­citás nélkül nem lehet a nagyüzemben biztonsággal gazdálkodni. — Hogy a szárítás milyen óriási feladatot jelent, azt ékesszólóan bizonyítja: tavaly a vállalatunk mindössze 320, az idén pedig 3500 vagon ga­bonát szárított. Több mint tízszeres az emelkedés! Indu­láskor huszonnégy órás üze­meléssel és tízszázalékos víz­elvonással számolva elméleti­leg 210 vagonoß napi szárító- kapacitással rendelkeztünk. A gyakorlatban ebből a magas víztartalom miatt 140 valósult meg. Ez egyrészt kevés, más­részt pedig nincs arányosan elosztva a megyében. Ezért aztán, amikor a tröszt gyors segítségként három Colman szárítót adott, ezeket a »fehér foltokon« állítottuk be, egyet Siófokon, egyet Kapolyon, egyet pedig Nagyatádon. Így elméletileg kétszáznegyven vagonra emelkedett a napi szárítókapacitás. — Ezzel a gondolattal el­érkeztünk napjaink■ legége­tőbb gondjához. Hivatalosan és nem hivatalosan a leg­több szó a kukoricáról esik, melynek érése jó két héttel megcsúszott, és igen magas a nedvességtartalma. A me­gyében is, országosan is kü­lönböző bemutatók és ta­pasztalatcserék során igye­keznek megkeresni gazdasá­gaink a legcélravezetőbb i módszert. Mii tett, és ho­gyan készült fel erre a nagy feladatra a vállalat? — A múlt évi 6500 vagon helyett 8000 vagon kukorica vásárlására készültünk fel. Rendkívüli tárolási gondok elé állítja ez vállalatunkat, éppen ezért tárgyalásokat folytatunk, és kérjük a szö­vetkezeteket, hogy ahol mód és lehetőség van erre, vállal­janak bértárolást Nagyon kö­rültekintő felmérést, nagyon pontos tervezést, számítást végeztünk. Szeptember közepi adatok szerint a megye ter­melőszövetkezeteiben 264 adapter van, ami azt jelenti, hogy optimális körülmények között ezek naponta mintegy 400 vagon kukoricát takaríta­nák be. A nagyobb nedvesség­tartalmú kukoricára számítva a mi szárítókapacitásunk na­ponta nyolcvan—száz vagon, a termelőszövetkezeteiké ennek kétszerese. — összevetve tehát a szá­rítási lehetőségeket és a föl­dekről bekerülő morzsolt kukoricát, naponta száz va­gon termésre nincs szárító­kapacitás. Mi lesz ennek a kukoricának a sorsa? — Véleményünk szerint döntő — és erről tárgyaltunk a termelőszövetkezetekkel is, a területi szövetségekkel is —, hogy a szárítási lehetősé­geket nemcsak maximálisan, hanem ésszerűen kell kihasz­nálni. Ha valaha, akkor most nélkülözhetetlenül szükség van arra, hogy minden egyes szárítóberendezés éjjel-nap­pal üzemeljen. Ezzel kapcso­latban meg kell említenem, hogy a nyári időszakban a mi dolgozóink példás helytállást tanúsítottak, hat hétig aas volt ünnep, nem volt vasár­nap. Hatezer túlórát fizettünk ki. Ezért a kiemelkedő erőfe­szítésért és áldozatvállalásért csak köszönetét lehet monda­ni. Most ugyanilyen erőpróba előtt állunk, ugyanígy készül­tünk fel. De ahogy az előbb említettem, a mi szárítókapa­citásunk fele a szövetkezete­kének, tehát döntő, hogy egyetlen órára, egyetlen nap­ra se álljanak azok a berende­zések sem. Gondolok itt az egymás megsegítésére, de pél­dául arra is, amit mi mód­szerbeli tanácsként adhatunk: a szárítóberendezések mellett legyen mindenütt legalább két napra való morzsolt- és csö­veskukorica-tartalék is. így ha beköszönt egy eső, a be­rendezések zavartalanul üze­melhetnek. Ennél csak egy mondat erejéig megemlítem: igen fontos, hogy az üzemek a betakarítás módját tekintve helyes arányt alakítsanak ki, tehát a tároló-, a szárítólehe­tőségeket figyelembe véve ha­tározzák meg, mennyi ter­mést takaríthatnak be mor­zsoltam, mennyit csövesen. Ez látszólag üzemi ügy, de ösz- szefügg a vállalat munkájával is, és végső soron egyetlen közös érdekünk van: ininéi zökkenőmentesebben • bizton­ságba helyezni a jó termést! Ehhez pedig nem nélkülözhe­tő — amit bizonyított a nyár is —, a jó együttműködés, a megértő segítségnyújtás. Csak így, csak ezen az úton járva tudunk megbirkózni az előt­tünk álló nehéz, feladatokkal — mondta, befejezésül Kékesi Jenő, V, SL építésvezetője referátumá­ban a Somogy megyében folyó vízrendezési—vízépíté­si munkákat ismertette, míg Tímár György, a DÉLVIÉP fő-építésvezetője a műanyag nyomócsövek alkalmazható­ságáról tartott értekezést. Az első előadás a megye ta­lajtani, felszíni viszonyait is­mertette. Foglalkozott az elő­adó a mélyszerkezeti viszo­nyokkal is. Külső-Somogy alaphegysége — ezt a geofizi­kai kutatások bizonyítják — a felsőkarbonból származó gránit. Hasonló korú mész­követ is találtak a kutatófú­rások során. Ezeken a terüle­teken általában nehéz vizet nyerni. Az előadásban tár­gyalt terület szerkezete töré- ses, ez alakította ki a jelenle­gi felszínalakzatot. A törések iránya általában a Balaton tengelyével párhuzamos, de nagyon sok kisebb, erre me­rőleges irányú, úgynevezett meridionális törésvonal is ta­lálható. A kutatófúrások ta­núsága szerint ezekben a tö­résekben nagyobb sikerrel le­het számítani vízre, és az itt fúrt kutak fajlagos vízhozama is nagyobb. A törésrendszer kihat a víz minőségére is. (A nagyobb vízhozamú kutak esetében alacsonyabb a vas­tartalom.) Az előadó mérései azt bizonyítják, hogy artézi kutakat Külső-Somogyban el­sősorban a meridionális tö­résvonalak mellett, illetve a két törésirány metszéspontjai­nál érdemes telepíteni. Horváth István fő-építésve­zető referátumában ismertet­te a megyében folyó vízren­dezési munkákat. A megindu­ló komplex rendezés biztosít­ja a lehulló csapadék helyszí­ni hasznosítását. Ennek érde­kében szükséges lesz az ed­digi munkaütem gyorsítása, a fokozott gépesítés. Az egészséges, tiszta ivóvíz a városok lakóinak mindig egyik elsőrendű kívánsága volt. Már az időszámítás -kez­detén, az ókori Rómában na­ponta 80 ezer köbméter víz fogyott el, ami a lakosok szá­mát figyelembe véve 1000 li­ter vizet jelentett egy főre. Azóta az igények megnőttek, nagyobbak. lettek a városok, nőtt a vízfogyasztás* és nem­csak á városokban, hanem a falvakban is követelmény lett a vízvezeték megépítése. Az ehhez szükséges nyomócső­hálózat műanyagból történő megépítésével foglalkozott ér­tekezésében Tímár György fő-építésvezető. Magyarországon is megin­dult ezekben az években a nagy hosszúságú régionális vízvezetékek építése. Szükséges ez Somogybán is, hiszen az országos átlagtól elmaradva, megyénkben a községeknek csak 20 százaléka rendelke­zett 1970-ben vízvezeték-háló­zattal. A program szerint a törpe vízművek számát 51-ről 250-re kell emelni. Ebben a nagy munkában jelentős se­gítséget jelent a műanyag; csövek felhasználása. A DÉLVIÉP 1971—72-ben ki­lencven kilométer hosszú ve­zetéket épít a megyében eb­ből az újfajta csőből. Fel- használása gyorsabb munka­ütemet biztosít, olcsóbb a ha­gyományos AC csöveknél, egyéb tulajdonságai is a fel- használás mellett szólnak. A korszerű anyagok korszerű munkaszervezést is követel­nek. A csokonyavisontai tör­pevízmű építésénél például már hálódiagramos program alapján dolgoznak a DÉLVIÉP szakemberei. A két eljárás együttes al­kalmazása egyik biztosítéka a megyei vízgazdálkodási fel­adatok megvalósításának -» mondotta befejezésül az elő­adó. M. A. Kétszeres teljesítmény a húsfeldolgozásban Két év alatt csaknem meg­kétszereződött hazánkban a sertésfelvásárlás és ugyan­ilyen arányban növekedett a vágás. Amíg 1970-ben kere­ken 3 millió sertést vásárol­tak fel a vállalatok, addig idén várhatóan 5,9 milliót, s ebből 5,2 milliót le is vágnak. % Így egészen rendkívüli tel­jesítményre van szűkig ah­hoz, hogy a mezőgazdasági ' nagyüzemekből és a háztájiból érkező szállítmányokat zavar­talanul fogadhassák. A telje­sítmény értékét' föfcozza, hogy az egy napra jutó sert’ésvágá- sök száma szintén megkétsze­reződött, sőt esetenként meg- hár omszbrozód ott. Somogyi A/ép/apI 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom