Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

A tragédia után Harc Mariannáért Bernáth Aurél A szőlőhegyről sétálok vissza a faluba, a domboldalról már látom a házat Lovas ko­csi áll az udvaron, a derékalj­ból zsákok huppannak a föld­re. Nyikorog a kenetlen kerék, üres marad az udvar. Milyen lesz ez a találkozás? Hogyan fogjak hozzá a kér­déshez? «Foggal, körömmel harcolok érte-. A fekete ruhás aasaony az ajtóban vár, mosolyog. Szok­nyája mögül huncutul les a kislány. A fotós az udvarra hívja, virágok között társalog­nak, Marianna élvezi a fény­képezést Az asztalon bekötött füzetek, a tetejükön ott lapul az ellen­őrző könyv, öt felelet, mind az öt jeles. Az utolsót éppen ma írták be, faleveleket, virágokat kellett gyűjteni. A német nyelvkönyvben gyakorlófüzet, a gyöngybetűk között két he­lyen a tanár vörös tintás kari­Marianna. Icája virít, nem dass, hanem das az a határozott névelő Belefeledkezem a lapozásba, « özv. Csepelyi Józsefné újabb •szállítmánnyal« szolgál. Együtt örülünk Marianna szor­galmának. — ő a mindenem, az életem egyedüli értelme. Senkim sem maradt rajta kivüL Nem kérem rá, hogy mondja él a tragédiát, ismerem a tör­ténteket. A férje 1970-ben, a lánya tavaly halt meg — hadd írjam úgy, ahogy a gyászjelen­tésekben fogalmaznak: mind­ketten tragikus hirtelenséggel. \ lánya huszonhét éves volt — Talpra álltam, és Marian­os előtt próbálok úgy visel­kedni, mint aki mindenbe be­lenyugodott Okos gyerek, meg­értette, egymásra vagyunk utalva. Elmondani úgyaem tu­dom, mennyire ragaszkodik hozzám, s arról sem tudok be­szélni, hogy mennyire szere­lem. Semmilyen hatalom nem »eheti el tőlem, foggal-köröm­mel harcolok érte az utolsó oihanatig. itű-bia eott az esküvő. Horváth János Köröshegyre költözött Az első hónapok baj nélkül teltek. A szülőknek sok minden nem tetszett, de hall­gattak. Azután minden naposai-; lettek a gondok, a fiatalember sokat járt el hazulról. Most már kár lenne részletezni az okot, csak a tényt írom le: Horváth János elköltözött Kő­röshegyről, s 1970 márciusá­ban a Siófoki Járásbíróság felbontotta a házasságot. A fia­talember újabb házasságot kö­tött, feleségével és másfél éves kislányával Balatonszárszón él. Horváth Jánosié halála után megkezdődött a küzdelem Ma­riannáért — A lányom haláláig is én neveltem Mariannát, az édes« anyja a szántódi erdészetnél dolgozott, csak a hét végén maradt szabad ideje. Az apa nagyon ritkán járt Kőröshe­gyen, nem törte össze magát a gyermekért Részlet a veaertő óvónő 1972. február 10-én a bírósághoz írt leveléből: «Marianna 1970 augusztusától 1971 augusztusá­ig volt az óvodásom. Az apa ez idő alatt kétszer látogatta meg a kislányt Marianna min­dig tisztán, ápoltan jelent meg, ruházata kiemelkedően csinos és főleg hasznos holmikból állt Nem tartanám helyesnek, ha elszakítanák a nagymamá­tól, akihez erősen kötődik, mert ez komoly lelki tőrést okozna jelen és jövendő életé­ben. Kérem Önöket tegyenek meg mindent, hogy a kislány ennyi súlyos megrázkódtatás után egészséges lelkű, vidám marad­Mróság számtalan tanú meghallgatása után az apának ítélte a gyere­ket özv. Cse- pelyi Józsefné fellebbezett — Egyedül élek ebben a nagy lakásban, a tsz- től kedvezmé­nyes munkaidőt kaptam, csak a kislánnyal fog­lalkozom. író­asztala van. senki sem za­varja a tanulás­ban. Mindennap kikérdezem. Nem tudom és nem Is akarom elképzelni, hogy Marianna nélkül éljek. A tantestület — ahogy min­denki a faluban — tud a küz­delemről. Mondataik özv. Cse- pelyi Józsefné Igazát bizonyít­ják. Monostori Lászlóné sza­vait idézzük: — Marianna élelmes, igyek­vő gyerek, a nagyanyja nem majomszere te ttel, hanem józan törődéssel nevelt Ahányszor találkozunk, soha nem mu­lasztja el érdeklődni a gyerek­ről — de hiszem így volt ez Marianna édesanyjának eseté­ben is. Csepelyiné akkor már egyszer bizonyított Marianna édesanyja is példás tanuló volt, * ezt nemcsak a képessé­geinek, hanem édesanyjának, Csepedyinének is köszönhette. Egyszer egy siófoki értekezlet­ről utaztam haza, ■ a vonatom találkoztam Horváth Jánossal. Jól tudta, lel vagyok, arra is kellett emlékeznie, hogy még soha nem beszélgettünk Ma­riannáról, az iskolai előmene­teléről. Az apa elment mellet­tem anélkül, hagy valamit is kérdCMÖ. voka*. Azután a földvári kétszoba- összkomfortos lakásról esik szó. Minden perrel kap­csolatos beszélgetés ezzel vég­ződik, akárhova kopogok is be. Amikor Horváth János még együtt élt a féleségével, Cse- pelyiék támogatásával társas- házépítkezésbe kezdtek. Ami­korra a ház készen lett, a fia­talok már nem éltek együtt. Bár a haszonélvezeti jog Cse- pelyinéé, a lakás Marianna ne­vére került Az óvatos becslé­sek is háromszázötvenezer fo­rint értékről szólnak... Bereczk Gyula kőröshegyi tanácstitkár augusztus 28-án készült jegyzőkönyvet tesz elém. »A gyerek engem illet« — Tudomásunk szerint Hor­váth János ezen a napom meg­jelent a vőtársával Csepelyiné lakásán, és erőszakkal el akar­ta vinni Mariannát A vesze­kedés során tettlegességre ke­rült sor, Csepelyiné orvosi lát­leletet készíttetett, és testi sér­tés miatt följelentést tett a bíróságom. A részletek még nem ismeretesek, folyik az el­írás. Nyolc napon túl gyógyu lő sérülésekről beszélnek .. A NÉZŐ számára pénteken elkezdődött a színházi éved. Este felmegy a «vas«, megleng a súlyos függöny, egymás után kihunynak a nézőtér fényei. Patinás tradíció ez. Mégis, azt mondanám, az évad nem ezzel kezdődött, hanem már akkor, amikor »kigondolták« a mos­tani évadot Több mint két hete, hogy láttam az első színházi ' pro­dukciót, a Hello, dolcsit — a bánban. Rém élen nem ber­zenkednek emiatt a színház művészeti vezetői, de hát a színház alkotóközössége ké­szítette, s nem is rosszul. Sőt, ahogy a szakmai bemutató »beavatottjainak« sorában ül­dögéltem, eszembe jutott, hogy ez kompromisszum. A műsor részvevőinek tehetségéből, öt­letességéből futná jobbra is, de ezt úgyis alkoholmámorban tekintik meg Az igazán jó poén csak józan főben fakaszt jóízű nevetést. Mi van akkor, ha van egy bár, meg van egy vidám műsorok megalkotására, előadására alkalmas színészek­ből álló közösség? Okvetlenül egyenlő ez bárműsorral? Hát persze — azzal is. Csak éppen a dolcsiról jut eszembe a »hu­mor« valutáris fedezete. És az, hogy van a nagy színpa­don kívül más pódium is a megye székhelyén és a többi központjában is. És ha ezt tudják a bárban, sőt ennél többet is, akkor miért nem mutatják be másutt is? Ügy gondolom a kabaré, a könnyed humor nem űzetett végleg a bárba vagy a műsor­terv vígjátékéba. Kisebb kö­zönség jól szórakozna velük együtt Mert azt szeretem ben­nük, hogy szeretik csinálni a humort És ezt nem ártana komolyan venni. A maszk, úgy látszik, amo­lyan jelképes rekvizítum ma­radt Régóta Mm viselik már Bakó József, a pártszervezet csúcstitkára: — Csepelyinét szorgalmas asszonynak ismertem meg, haj­nali háromkor már talpon van, hordja a terményt, a tojást az üdülőkbe. Mint magánember mondom: nagyon megfelelő helyen van a kislány, csak jót tanulhat. Ha rám bíznák, én a nagyanyjánál hagynám. Természetesen Mariannával is beszélgettem. Találkozásunk perceinek történetiét nem ve­tem papírra. Sokan mondják, egy hétéves kislány nem lát­hat tisztán a dolgában. Azt azonban elmondhatom, hogy nem akar elköltözni Kőrös- hegyrőL Horváth János keserűen fo­gad. — Akármit mondhatok, úgy­sem az kerül az újságba. Megjegyzését elengedem a fülem mellett, mert tudom, hogy hallotta, Kőröshegyről érkeztem. S azt is tudom, tisz­tában van véle, milyen véle­ményeket hallottam a faluban. — A gyerek engem illet, én vagyok az édesapja. Kétszo­bás lakrészünk van, mindene meglesz. A féleségem pedagó­gus, és nagyon megszerette Mariannái A nagyanyja elle­nem nevelte a kislányt, de az együttlétünk mindent helyre­hoz. Igaz, nem látogathattam annyiszor, ahányszor szeret- terá volna, de elfoglalt ember vagyok. Állítom, többször vol­tam a gyereknél, mint azt Kő­röshegyen beszélik. Rágalom­nak minősítem, hogy ez a per a vagy ónért, a földvári la­kásért folyna. Szeretem a kis­lányomat, én vagyok az édes­apja, nincs aki megakadályoz­hatná, hogy az enyém legyen. A Kaposvári Megyei Bíróság a héten tárgyalta az ügyet. Csepelyiné ügyvédje ismertet­te az augusztus 28-án történte­ket. Többek között erre való tekintettel a bíróság a pert ha­tályon kívül helyezte, Marian­na az új eljárásig is Kőröshe­gyen marad. Jó helyen van. a hagyományos értelemben. De minden maszkírozott arc — maszk marad; mint ahogy minden alakítás, szerep, egy megálmodott arc, egy megál­modott karakter, amely kendő­zi, de nem rejti el az eredeti vonásokat. Még a merevnek tetsző távol-keleti színház sem. Nem árt lefejteni a festéket, félrehúzni a fügönyt, bepillan­tani a kuglisszák mögé. No, nem pletykáért, hanem azért, hogy meglássuk: a maszk mö­gött verítékezik az arc. Küz­delem folyik az előadásért, a nézőért, a sikerért. Sokféle nehezítő körülmény­ről lehetne szólni itt; arról, ami belső gondja a színház­nak, a szegény-, az ellen-, az avantgarde és még jó pár tö­rekvésről, aktualizálási kísér­letről, meghökkentő mániák­ról. De ne ezt taglaljuk, ha­nem a legbelső gondot, amely végül is külső. Lesz néző vagy nem lesz, ferdíthetnénk el a nevezetes monológot Egy bizo­nyos, az információhalmaz, a gépesedé* korában, a sokféle­képpen mobilizált társadalom­ban meg kell találnia a helyét a színháznak. Maradjunk csak városunkban, Kaposváron. »Nézőt szeretnénk« — mond­ják a színházban, a közműve­lődés berkeiben, az újságban — mindenütt Csak azzal kel­lene szembenézni, hogy hány­féle mellékállásban dolgoznak az emberek — este. Azzal kel­lene számolni például, hogy micsoda bonyolult művelet a két vagy három műszakos családban összehangolni úgy az estét hogy a férj és a fele­ség együtt mehessen. Ráadásul ki mer bérletet venni, s egy­ben mérget venni arra, hogy arra a bizonyos estére szabad lesz? És végül, kire hagyják a gyereket este? B ernáth Aurél, Marcali szülötte hetvenhét éves. Egy sor alkalom kínál­kozik ezután felsorolásra, hogy még aktualizálhassuk a pén­teken kora este megnyílt ki­állítását a Budapesti Történe­ti Múzeumban. Pest-Buda- Óbuda egyesítésének cente­náriumát ünnepeljük ország­szerte, vele együtt halad Ka­posvár centenáriuma is. és ok­tóber: a múzeumi hónap ide­je, zajlanak a budapesti mű­vészeti hetek rendezvényei. A figyelem ritka összponto­sításában láthatjuk tehát most Bernáth Aurél életművét. Csaknem teljességében, nézői­nek gyönyörűségére, a kritiká­nak pedig, hogy méltó helyre állítsa a magyar és az európai festészetben. Hetvenhét év, ebből ötven­nyolc biztosan a festészeté. (Első képét 1914-ben ismerjük, Flexnerék szobája címet viseli, és a Rippl-Rónai család lát­ható rajta.) Ennyi év után, azt hiszem, kimondhatató, csak­nem teljes az életmű, össze­gezhető, s az új nemzedéknek már ilyen szellemben föl is mutatható De nemcsak Ber­náth Aurél hetvenhét éve áll munkásságán keresztül előt­tünk, hanem századunk e na­pig. S ez csak bonyolítja a helyzetet, hogy egyszerre lás­suk a kortársak művészetét, a vele együtt indulókét, a ké­sőbb startolókét és célba jutó­két A jelentős művészeti moz­galmak Ideje is erre a csak­nem nyolc évtizedre esik. Eze­ket most fölösleges felsorolni, mert teljességében az egész XX. századi művészettörténet lapjait ide másolhatnánk. Bernáth Aurél képeinek többrétegűségén is áttűz az az alapigazsága, hogy bár meg­tette a kísérleti lépéseket az expresszi onizmus, a kubizmus irányába is, de az irányzatok szélsőséges »kiáltványaihoz« nem csatlakozott festőként. A maga útját járta és járja, de itt rögtön utalnom kell arra. színházat csinálni. A műalko tásért áldozatot hoz az alkotó­ja, szinte természetes, hogy áldozattal járjon a befogadó részéről is. Nos, egy mai mun­káscsalád részéről elsősorban időbeli áldozatot jelent a szín­házba menetel. A színháznak mindössze azt kell bizonyíta­nia, hogy megéri az áldozat... NEM KÖNNYŰ színházat csinálni. Az NSZK-ban például je­lentősen csökkentik a város­atyák színházaik szubvenció­ját Somogy megye költségve­tésében évente csaknem hat­millió forintot költünk a Gsiky Gergely Színház fenntartásá­ra Annak tudomásulvételével tehát, hogy elismerjük, nem könnyű színházat csinálni, azt várjuk: Olyan legyen a szín­ház, hogy vonzza az embereket, nézővé tegye őket Olyan legyen, hogy azt mondják: megéri összehan­golni a műszakosnapokat, megéri valakit fogadni a gye­rek mellé, megéri vátoztatni a megszokott, kényelmes életrit­muson. Megéri alkalmazkodni. Megéri az áldozatot Csak mindez írott mai ászt vagy hirdetett malaszt, ha éppen a színház nem ragad meg min­den alkalmat arra, hogy fel­hívja a figyelmet minderre. Ha nem tartják mosolyogtató vál­lalkozásnak azt, hogy máshol is fellépjenek, más időben is, más — közvetlenebb — formá­ban is. Csak egy gondolat Lelkes örömmel hallottam, hogy készül egy Dózsa-műsor is... Ügy tudom, az ÉDOSZ- ban lesz a premier. Lehet, hogy lesz a cukorgyár környé­kiek közül, aki a megszokott ÉDOSZ-beli estét, a . csendes kártyapartit ezután egyszer színházra váltja. Nem biztos, de lehet S ha így van, akkor az elmaradt partit a színház ny«rt«. x. x. hogy figyelve a körülötte zaj­ló jelenségekre, művészeti életre, s azok tapasztalatait leszűrve. (Itt feltétlenül meg kell idéznem írásművészetét is, példát egyben arra, hogy mi mindenre figyelt. A Le* Lettres Francais hasábjain ol­vasta Chagall nyilatkozatát, vele polemizál A művészet sorskérdései című munkájá­ban. Vagy Casson nevét hadd említsem ugyanebből a kiraga­dott cikkből.) Bernáth Aurél ama kévé* festők közé is tartozik, »akit« nemcsak a galériák falán lát­hatunk; véleményével, művé­szeti felfogásával rengetegnyí írásában is találkozhatunk. Nem kell félnünk tehát, hogy képeit félreértjük, mert szavai egyenesek, s alátámasztják • festő igyekezetét. Bernáth Aurél igazságai. Tudatosságra törekvő és tuda­tosságát feltétlen vállaló mű­vész. Egyébként, azt hiszem, jelentős XX. századi művész e nélkül föl nem nőhet a na­gyok közé, s így igaz még in­kább holnap. F olytathatjuk képeinek megidézésével is, tehát a látottakkal Bernáth Aurél munkásságában az igaz­ságok keresését Ügy nevezett egyértékű stílus — mint pél­dául a kubizmus — csak ideig- óráig hat, ha szintézist nem te­remt a művész. Bernáth ezt tette. Egyik legjelentősebb vászna, a Riviéra vagy a Reggel — mindkettőt láthat­tuk Kaposváron — is ilyen szintézis, mély érzelmi tarta­lommal, noha ezekre Is jellem­ző a sokat emlegetett »északl- as íz«. Ha már annyiszor ki­mondtuk ezt a jellemzőjét, mu­tassuk be az ellenkezőjét is. Erre pedig szolgáljon az ősz, ez a leheletfinom lírai hangu­lat, mely az utazó Bemáthnak talán egy kis szünetnyi idillit. Líraisága legalább annyira jellemzi, mint csontkeméry ridegsége. Ennek is megtalálhatjuk a magyarázatát: a közlés tartal­ma soha nem engedi kihűlni » szívet, erős akarat kellett, erős a lélek is. (Hegedű ablak előtt.) De ne csak az 1930-as évek nagy vásznai előtt hatjsunk te­jet elismeréssel, hiszen az 1963-as Angol tengerpart is méltó párja ezeknek, vág1' *'/ egy évvel korábbi Svájci tó Tizenöt éve halott Szaoó ■ őrié, a Tücsökzene költője. A •. igyar protréfestészet Mont ólnac-csúcsa Bernáth * Aurél róla készített csodálatos, Ígé­retes alkotása. Mintha ugyan­azt mondaná, amit a költő kor­társ, Zelk Zoltán ezen az fordulón. — Ha a verset olvasom, a nagy költészet borzongását ér­zem lelkemben és a hátgerin­cemen ... Ezt sugallja * festői portré is. És szocialista, pártos mű­vész Bernáth Aurél. Az Épülő Margithíd feszülő vastraver­zeire elég, ha gondolunk. Té­mát látott ebben a néhány új, vörös fémidomban a festő, aki átélte az ország újjáépítésének minden ütemét A festő pár­tossága művészi hitvallás. yy j utat mutatott a táj- II képfestészetben is. Ta- v'/ .án ez a téma nyújtja azt a felismerést legközvetle­nebbül, hogy mit jelentett szá­mára az utazás. Nemcsak fes­tői élményt, hanem Európa szellemiségének megértését Is. A közlést — a szellemiséget — nemcsak megértette, hanem fontos pillérként épített is rá így lett ez a másik igazsága, hogy: »... a közlés kiirthatat- lan szenvedélye az embernek* — írja A múzsa udvarában című tanulmánykötetében. Nekünk, somogyiaknak, nem elég csak rá gondolnunk a szülőföld szere te tével, talán másoknál még inkább érte­nünk kell őt Nemes kötele­zettségünk ez, * a most meg­nyílt kiállításnál jobb alkalom aligha lehet, hogy vele mé­lyebben 1» ismerkedjünk. Horányl Bánt Somogyi Néplap I 5 Pintér Dezső A MASZK MÖGÖTT Évad eleji gondolatok a humorról meg a nézőről kóanyú ma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom