Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

Az igazgató a szerelőcsarnokban — A dolgozók azt sze­retnék, ha valamennyi mun­kafolyamatnál ott lennék, mind a négy üzemegységben. Persze erre nehezen tudok vállalkozni, de azért igyek­szem minél több munkahe­lyen legalább megjelenni, ha csak néhány percre is — mondta a napokban beszélge­tés közben egy tsz-elnök. Érdekes módon még aznap találkoztam egy rég nem lá­tott föddimmel, aki másfél év­tizede még egy vidéki kisüzem vezetője volt, most pedig az egyik kaposvári gyár szak­munkása. Valahogy előkerült a sző az igazgatójáról. Isme­rősöm legyintett: — A mai vezetők! Az irodában ülnek, párnázott ajtók mögött, tár­gyalnak, értekeznek napok hosszat, meg utazgatnak. A munkások hónapokig a színü­ket sem látják. A mi időnk­ben ez így nem mehetett vol­na! Valóban: keU-e látniuk a tagoknak, az alkalmazottak­nak, a munkásoknak a több ezer holdas tsz elnökét, egy gyár vagy vállalat vezetőjét? Természetesen kell. Termelési tanácskozásokon, nagyobb rendezvényeken feltétlenül. És a kukoricatörésnél, a ser- tésfiaztatóban Vagy a szerelő­csarnokban? Ott is. De ezeken a helyeken sem azért, mert a vezetőnek illik megmutatnia magát a dolgozó tömegek, a munkások előtt, mert külön­ben hamar rásüthetnék a be­zárkózás, az elszakadás, a nagyképű magatartás bélye­gét. Az az elnök vagy igazga­tó, aki az ilyenfajta kapcsola­tokra pazarolja forintban alig kifejezhető értékű idejének akárcsak töredékét, és így véli megtartani vagy növelni te­kintélyét, az előfab-utóbb alulmarad az egyre hatalma­sodó feladatokkal való birkó­zásban. Esetenként azonban természetesen meg kell jelen­nie a munkahelyeken. Tájéko­zódni a rendről, a körülmé­nyekről, közvetlenül megis­merkedni az apróbb gondok­kal. Ha pedig valahol nagyon szorít a cipő, akadozik a ter­melés, nem árt, ha a vezető személyesen is utánanéz a ba­jok okainak. A közvetlen tá­jékozódás élőbb helyzetképet ad, másrészt a személyes in­tézkedés, a helyszíni döntés gyorsan háríthat el akadályo­kat, és jelentős lendítőerővé válhat. Mindez — hangsúlyozom — nem »ma, hogy megy a mun- ka?«-szerű, feleletet sem váró udvarias kérdésekkel kísért, reprezentatív végágsétálást jelent. Az első számú vezető­nek nem formális magamuto­gatásával kell jelen lennie az üzemek, a gazdaságok legel­dugottabb munkahelyein is, hanem intézkedéseinek, egész irányítási stílusának gyakorla­ti megnyilvánulásaival: azzal, hogy rendszeres az anyagellá­tás, folyamatos a termékek szállítása, és minden — még oly aprólékosnak is látszó — körülmény biztosítva van ah­hoz, hogy a dolgozók a rájuk bízott és a tőlük megkövetelt feladatokat a tervezésnek megfelelő ütemben és minő­ségben elvégezzék. Ehhez megfelelő szociális körülmé­nyek állnak rendelkezésre, nincs hanyagságból vagy mu­lasztásból eredő balesetve­szély, no meg nem utolsósor­ban: kedvező a munkahelyi légkör. És sorolhatnám tovább azo­kat az intézkedéseket, ame­lyeknek végrehajtása vagy el­maradása minden látogatás­nál, akár naponkénti vógigsé- tálásnál is jobban képviseli az első számú vezetőt, gyengíti, vagy erősíti tekintélyét. De to­vább megyek, ameddig tulaj­donképpen mondandóban el akarok jutni: a közvetlen munkahelyi vezetők, a cso­portvezetők, a művezetők fe­lelősségéig, magatartásáig. Hiszen ők kénytelenek gya­korta dönteni a vezetőséget képviselő tsz-elnök, illetve az igazgató nevében a munka­végzés legváratlanabb fordu­lataiban. És hogy jól döntenek — vagy hogy egyáltalán mer­nék-e dönteni — ebben is a felsőbb irányítók jelenléte érezhető. Hiszen kinevezésü­ket, megbízásukat tőlük kap­ják, de a vezetési elvet is ők határozzak meg, illetve álta­luk alakul ki. Kezdve a mun­kaidő pontos betartásának megkövetelésétől a dolgozók véleményének meghallgatá­sáig és figyelembevételéig. Az elején említett tsz- elnöktől sok mindent igényel­nek, vagy ha úgy tetszik — követelnek a tagok és az al­kalmazottak: mindenekelőtt jó terméseredményeket és kedvező áruértékesítést, hogy ezáltal növekedjék személyi jövedelmük. De alapjában azt várják a munkások is a vál­lalat, a gyár vezetőjétől. E jogos igény kielégítéséhez az elnököknek, illetve az igazga­tóknak — ha éjt "nappallá tesznek is — mindig kevés az idejük. És ezt a keveset kel­lene alaposan, percnyi üres­járatot sem hagyva megszer­vezni. (Ez amúgy is sok külső akadályba ütközik a sokrétű társadalmi elfoglaltság, illet­ve a váratlan, gyakran ráérős felügyeleti vagy társszervi lá­togatások miatt.) A tagságnak, a munkásoknak ezt tudomásul kell venniük, és ebből követ­kezően azt is, hogy nem a for­mális elnöki, igazgatói látoga­tások viszik élőbbre a válla­lat, a közös gazdaság ügyét, hanem a közvetlen vezetők bátor döntésekben is meg­nyilvánuló, határozott irányí­tásával végzett fegyelmezett munka. Paál László HA MOST — minden derű­látásom latbavetésével — el­képzelem: mi lenne, ha hir­telen ölembe pottyanna egy lakás, az öröm első féüángo- lása után azt kellene monda­nom, gondban lennék. Mert a lakás, önmagában — ha nem is semmi — az otthontól még messze van. És hogyan lesz belőle'otthon? Hát berendez­zük. Na igen. De mivel? En­nek a képzeletbeli lakásnak a birtokában nézegetem a ka­posvári bútorbolt árukészle­tét: mit vennék meg belőle? Mert más ez, hogy ennyi és ennyi asztal, szék, heverő, polc meg miegymás áll egy­más hegyén hátán a raktár­ban, vagyis látszólag gazdag a kínálat, más, ha a szívem és zsebem szerint valót akarom megtalálni. Az már sokkal nehezebb, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen búto­rokkal zárom össze magam hosszú-hosszú évekre, a közeli változtatás reménye nélkül. Ámbár, úgy látszik, ezzel az igénnyel nem állok egyedül, mert van itt egy kívánságfü­zet, amelybe mindenki beíri háti a. mit nem talál és mit szerelne. — Mennyi időn belül telje­sülnek ezek a kívánságok? — Van, akit már egy hét múlva értesíthetünk, hogy megérkezett, amit keresett, de j — ha ilyen gyorsan nem is, ! Mindig három hónapon belül biztosan szállíthatjuk — világosít fel Kovács Ferencné, a Május 1. utcai bolt vezetőhelyettese. Rövid gondolkodás után azon­ban azt is hozzáteszi: vannak különleges kívánságok, mint például a bőrhuzatú és 22 000 forintos jugoszláv Ambassa­dor garnitúra, amelyről nem lehet tudni pontosan, mikor érkezik. Elképzelhető, hogy csak félév múlva. Na nem baj. Valahogy majd­csak kibírjuk Ambassador nél­kül. Volt idő, amikor ennél sokkal szerényebb igényekkel is sorba kellett állnunk. Vagy a szerényebb igényekkel most sem más a helyzet? — Virágállványt szeretnék — szólítja meg az egyik eladót egy idősebb asszony. Három­négyfélét mutatnak neki, de csak a fejét rázza. Egyik sem egyezik az elképzelésével. — Hát milyet szeretne a néni? — Olcsóbbat Tudja most vettünk bútort, és... Nem kell tovább mosdania- A választék vajéban kárpása­Alig több mint fél hónapja, ff 21 ej hogy megindult a kampány a t Jajaivá, a g/dj UeXl! cukorgyárban. Akkor, az első -------------------------------------------­Cukorszőnyeg éjszakán lehetett még érezni, hogy az idény kezdetén vol­tunk, hiszen a feldolgozásra kerülő répából hajnali három­kor még egy szem kristálycu­kor sem volt — a nyersanyag még nem ért a termelési fo­lyamat végére. Más a helyzet ezekben a na­pokban. A gyár már teljes ka­pacitással dolgozik, a gépek Beke István, a mokkapréste- rem gépcsoportvezetője min­den kíváncsiságunkat ki tud­ja elégíteni. Megtudjuk pél­dául, hogy a 18 centiméter hosszú kis rudak nedvesség­éjszakán három brigád dolgo­zott, boszorkányos ügyességgel ellenőrizve a súlyt, csomagol­va a tele zacskókat. Negyven ellenőrző mérés adatai szerint az automata töltő tévedése maximum két gramm volt. Detrich Jánosné már tizedik éve dolgozik a cukorgyárban. A gumiszalag végén lévő ha­talmas tölcsér mellett, az öt- venkilós zsákokat töltik. A zá­rat ő kezeli: majdnem ponto­san találja el a kívánt meny- nyiséget, az utánmérésnél jó­formán nem is kell helyesbí­teni. — Maga is megtanulná a ti­zedük kampányra — mondta csodálkozásomat látva Éjszaka a cukorgyárban több mint 210 vagon répát dolgoz­tak fel, műszakonként három főzetben. Egy-egy főzet vég­eredménye 78—80 mázsa cu­kor. Elképzelni is nehéz, hogy mennyi teát, süteményt, be­főttet lehetne ennyivel meg­édesíteni! És ez csak egy nap eredménye. Jegyzetfüzetemben még sok név szerepel. Arra gondolok, hogy — miközben a város al­szik és csendesek az utcák — milyen sokan dolgoznak éjsza­ka. A tisztelet nemcsak a leírt neveket illeti meg, hanem a nevükön nem említetteket is. M. A. Gyűlik a mokkaalap a zsákokba. zaja több száz méterre eihal- latszik a Vörös Hadsereg útján. Ha a Kinizsi-pálya melletti rakterületen is dombokban áll a cukorrépa, ez az egyik bjz- tos jele annak, hogy Kaposvár egyik legnagyobb üzemében «•nyakig« vannak a munkában. Novacsek Péter várt ben­nünket, az éjszakai műszak­ban ő a laboratórium vezető­je. Ez volt az első kérdésünk: hol a cukor? Hosszú folyosókon mentünk a kiszerelő felé. A mennyezet alatt, alig negyven centiméter­rel a fejünk fölött gumiszalag kígyózik. Rajta a kristálycu­kor. A lehulló kristályok való­ságos fehér szőnyeget terítet­tek a betonra, roszog a lábunk alatt. Amikor vizesebb helyre érünk, érezzük, hogy a tal­punk a padlóhoz tapad. Oda megyünk, ahol a finomítvány- cukrot csomagolják a zsákok­ba. Ennek a terméknek az egyik részét ugyanis a kam­pány végéig raktározzák, úgy­nevezett mokkaalapként, az­tán földolgozzák késztermék­nek. Megnéztük a présgépeket is. Jelenleg cs;ík kettő dolgo­zik, a harmadik rossz. Ezért három műszakban termelnek. tartalma maximum 0,8—1 szá­zalék lehet. A minőséggel szemben na­gyon szoros előírások vannak: Speigl Ibolya kis laborató­riumában minden főzetből, minden kocsiról mintát vesz, és ellenőrzi a színt, a nedves­ségtartalmat, a szétesési időt. A cukornak meghatározott időn belül oldódnia kell, erre a felső határ hat perc. Sőt, még azt is megtudtuk, hogy egy- egy szem mokka mérete 12,5x 12,5 milliméter. A présgépek már hetvennégy évesek, tálát majdnem a gyár indulásától kezdve megvannak. A sok év ellenére még mindig az egyik legjobb típusnak számítanak, egy-egy korongon negyven­négy rudat préselek egyszerre és a korong percenkét hu­szonnégy fordulatot végez. Ugyancsak gyártják már a normál kristálycukrot, a »ki- lenchatvanasat«. Két szalag mellett csomagolják az asszo­nyok, és annak ellenére, hogy már hajnali három óra van, ebben a teremben vidám a hangulat Egy műszak alatt egy brigád 105 mázsa kristály- cukrot csomagol, ami tízezer­ötszáz zacskót jelent Ezen az A mokkapréselő gépek most három műszakban dolgoznak. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság ajánlása a patronálási mozgalom továbbfejlesztésére A gyermek- és ifjúságvéde­lem továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat kötelezte a vállalatok és a szövetkezetek felügyeleti szerveinek veze­tőit, hogy az üzemi patronálá­si mozgalom útján, valamint ifjúmunkásotthonok és a túl­koros állami gondozott gyer­mekek szakmai képzéséhez szükséges műhelyek szervezé­sével is segítsék a gyermek­es ifjúságvédelmet. A laboratóriumban állandóan figyelemmel kísérik a termék minőségét az kell, ami nincs tos, csak éppen legyen aki bírja zsebbel. — Egy forgatható szék kel­lene... — jön a következő vevő. — Sajnos, csak kaxosszé­künk van forgatható. , Mint kiderül, olcsó, 150—180 forintos, egyszerű székeket is hiába keresnek a kispénzűek. Pedig a kívánságfüzetben is az egyszerűbb, kisebb méretű darabok szerepelnek, és a bé­nák, aki valahol valamikor beleszeretett a Firenzébe, és — szerencsétlenségére — ki­lencediknek jelentkezik érte. Viszont megtudom, hogy pes­ti kirakatokban is válogathat­nak bútort az igényesebbek, és ha nem akarják onnan szál­lítani Kaposvárra, a bolt meg­hozatja számukra. Hogy menyi idő múlva, az persze más kérdés. — Hogy állnak konyhai mo­sogatóval? Az üzletvezető-helyettes el­mosolyodik: — Tényleg sokan keresik, de nálunk sincs. . — És egészen egyszerű szek­rény? Olyan két- vagy há­romajtós ... — Az sincs — mondja Bor­sosföldi Éva, majd a szeme sarkából rám pislantva közli: — A vevőknek mindig az kell, ami nincs. Sokan hete­kig, hónapokig járnak a nya­kunkra, előj egyeztetnek ezt, azt, és amikor végre megér­kezik, amit kerestek, nem jön­nek érte. Íme, a vásárlók bosszúja. EGYÉBKÉNT nem véletlen, hogy a bútorok ügyét firta­jegyzésekből arra lehet követ­keztetni, a vásárlók nagy ré­sze korántsem határozatlan. Pontosan tudja, mit akar. En­nek alapján — úgy tűnik — könnyű az üzletvezető dolga, ha rendelésire kerül a sor. Csakhogy mi a helyzet a gya­korlatban? — A Bútorértékesitő Válla­lat közli, miből mennyit küld a következő negyedévben. Ha a listán mondjuk nyolc Firen­ze nevű szobabútor szerepel, a kilencedik vevőt már föl se írjuk. Hm, Becsületes dolog, hogy nem áltatják az érdeklődőket, ez azonban gyenge vigasz an­— Most véletlenül van. Ugyanis az a helyzet, hogy a gyár felváltva csinálja a konyhabútort meg a mosoga­tót. Hol ez van, hol az. Érdekes. Az ember azt hin­né, ennek a kettőnek együtt kellene járnia. Nyilvánvaló­nak látszik, hogy akinek konyhája van, az főz, és aki főz, annak mosogatnia is kell időnként. Ámbár ki tudja...? A mosogatót megkérdezem a Lakberendező Ktsz Széche­nyi téri boltjának eladójától is. tom. Több száz csaiaa Kapón vagy kap lakást mostanában Kaposváron. Közülük sokan albérletből költöznek át, és nem kevés azoknak a száma, akiknek anyagi erejét már a lakás beszerzése is alaposan kimerítette. Aligha telik ne­kik huszonvalahányezer fo­rintos garnitúrákra. Célszerű lenne a darabonként vásárol­ható bútorfajták számát sza­porítani, és jobban figyelem­be venni a kívánságfüzetek följeav.zéseit. Aztán még vala­mi. A T ak^ene^^ező Ktsz-«"1 orty fja ]SÁHC®, T)S­rHg e^v eYk^ra vár<vs-v<i'n, Kaposvár, talán elkelnie egy ilyen szakember is. Az ilyen jellegű vállalati és szövetkezeti munka irányítá­sának és szervezésének meg­könnyítésére az országos gyer­mekvédelmi munkabizottság ajánlást készített, amelyben megjelöli a patronálás célját és feladatait. Az ajánlás egyebek között rámutat: a vállalati és a szö­vetkezeti patronálás megvaló­sítható oly módon, hogy vál­lalják az állami gondozott gye­rekek egy vagy több nevelő- otthonának általános patroná- lását. A gazdasági egységek szocialista brigádjai a kivá­lasztott nevelőotthon vala­mely gyermekcsoportjának adnák a nevelőotthon céljai­val és törekvéseivel összehan­golt támogatást az életre való felkészítéshez. Az Egészségügyi Minisztéri­um felhívással fordult az egészségügyi szervek, intéz­mények, intézetek és vállala­tok vezetőihez, hogy támogas­sák a maguk területén a pat­ronálási mozgalmat. Egyide­jűleg, fölkérte a vezetőket, hogy az ajánlást ismertessék a dolgotokkal, és nyújtsanak segítséget ilven irányú kr-ie- mányezéseik kibontakozásá­hoz. Somogyi Néplopl 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom