Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
Az igazgató a szerelőcsarnokban — A dolgozók azt szeretnék, ha valamennyi munkafolyamatnál ott lennék, mind a négy üzemegységben. Persze erre nehezen tudok vállalkozni, de azért igyekszem minél több munkahelyen legalább megjelenni, ha csak néhány percre is — mondta a napokban beszélgetés közben egy tsz-elnök. Érdekes módon még aznap találkoztam egy rég nem látott föddimmel, aki másfél évtizede még egy vidéki kisüzem vezetője volt, most pedig az egyik kaposvári gyár szakmunkása. Valahogy előkerült a sző az igazgatójáról. Ismerősöm legyintett: — A mai vezetők! Az irodában ülnek, párnázott ajtók mögött, tárgyalnak, értekeznek napok hosszat, meg utazgatnak. A munkások hónapokig a színüket sem látják. A mi időnkben ez így nem mehetett volna! Valóban: keU-e látniuk a tagoknak, az alkalmazottaknak, a munkásoknak a több ezer holdas tsz elnökét, egy gyár vagy vállalat vezetőjét? Természetesen kell. Termelési tanácskozásokon, nagyobb rendezvényeken feltétlenül. És a kukoricatörésnél, a ser- tésfiaztatóban Vagy a szerelőcsarnokban? Ott is. De ezeken a helyeken sem azért, mert a vezetőnek illik megmutatnia magát a dolgozó tömegek, a munkások előtt, mert különben hamar rásüthetnék a bezárkózás, az elszakadás, a nagyképű magatartás bélyegét. Az az elnök vagy igazgató, aki az ilyenfajta kapcsolatokra pazarolja forintban alig kifejezhető értékű idejének akárcsak töredékét, és így véli megtartani vagy növelni tekintélyét, az előfab-utóbb alulmarad az egyre hatalmasodó feladatokkal való birkózásban. Esetenként azonban természetesen meg kell jelennie a munkahelyeken. Tájékozódni a rendről, a körülményekről, közvetlenül megismerkedni az apróbb gondokkal. Ha pedig valahol nagyon szorít a cipő, akadozik a termelés, nem árt, ha a vezető személyesen is utánanéz a bajok okainak. A közvetlen tájékozódás élőbb helyzetképet ad, másrészt a személyes intézkedés, a helyszíni döntés gyorsan háríthat el akadályokat, és jelentős lendítőerővé válhat. Mindez — hangsúlyozom — nem »ma, hogy megy a mun- ka?«-szerű, feleletet sem váró udvarias kérdésekkel kísért, reprezentatív végágsétálást jelent. Az első számú vezetőnek nem formális magamutogatásával kell jelen lennie az üzemek, a gazdaságok legeldugottabb munkahelyein is, hanem intézkedéseinek, egész irányítási stílusának gyakorlati megnyilvánulásaival: azzal, hogy rendszeres az anyagellátás, folyamatos a termékek szállítása, és minden — még oly aprólékosnak is látszó — körülmény biztosítva van ahhoz, hogy a dolgozók a rájuk bízott és a tőlük megkövetelt feladatokat a tervezésnek megfelelő ütemben és minőségben elvégezzék. Ehhez megfelelő szociális körülmények állnak rendelkezésre, nincs hanyagságból vagy mulasztásból eredő balesetveszély, no meg nem utolsósorban: kedvező a munkahelyi légkör. És sorolhatnám tovább azokat az intézkedéseket, amelyeknek végrehajtása vagy elmaradása minden látogatásnál, akár naponkénti vógigsé- tálásnál is jobban képviseli az első számú vezetőt, gyengíti, vagy erősíti tekintélyét. De tovább megyek, ameddig tulajdonképpen mondandóban el akarok jutni: a közvetlen munkahelyi vezetők, a csoportvezetők, a művezetők felelősségéig, magatartásáig. Hiszen ők kénytelenek gyakorta dönteni a vezetőséget képviselő tsz-elnök, illetve az igazgató nevében a munkavégzés legváratlanabb fordulataiban. És hogy jól döntenek — vagy hogy egyáltalán mernék-e dönteni — ebben is a felsőbb irányítók jelenléte érezhető. Hiszen kinevezésüket, megbízásukat tőlük kapják, de a vezetési elvet is ők határozzak meg, illetve általuk alakul ki. Kezdve a munkaidő pontos betartásának megkövetelésétől a dolgozók véleményének meghallgatásáig és figyelembevételéig. Az elején említett tsz- elnöktől sok mindent igényelnek, vagy ha úgy tetszik — követelnek a tagok és az alkalmazottak: mindenekelőtt jó terméseredményeket és kedvező áruértékesítést, hogy ezáltal növekedjék személyi jövedelmük. De alapjában azt várják a munkások is a vállalat, a gyár vezetőjétől. E jogos igény kielégítéséhez az elnököknek, illetve az igazgatóknak — ha éjt "nappallá tesznek is — mindig kevés az idejük. És ezt a keveset kellene alaposan, percnyi üresjáratot sem hagyva megszervezni. (Ez amúgy is sok külső akadályba ütközik a sokrétű társadalmi elfoglaltság, illetve a váratlan, gyakran ráérős felügyeleti vagy társszervi látogatások miatt.) A tagságnak, a munkásoknak ezt tudomásul kell venniük, és ebből következően azt is, hogy nem a formális elnöki, igazgatói látogatások viszik élőbbre a vállalat, a közös gazdaság ügyét, hanem a közvetlen vezetők bátor döntésekben is megnyilvánuló, határozott irányításával végzett fegyelmezett munka. Paál László HA MOST — minden derűlátásom latbavetésével — elképzelem: mi lenne, ha hirtelen ölembe pottyanna egy lakás, az öröm első féüángo- lása után azt kellene mondanom, gondban lennék. Mert a lakás, önmagában — ha nem is semmi — az otthontól még messze van. És hogyan lesz belőle'otthon? Hát berendezzük. Na igen. De mivel? Ennek a képzeletbeli lakásnak a birtokában nézegetem a kaposvári bútorbolt árukészletét: mit vennék meg belőle? Mert más ez, hogy ennyi és ennyi asztal, szék, heverő, polc meg miegymás áll egymás hegyén hátán a raktárban, vagyis látszólag gazdag a kínálat, más, ha a szívem és zsebem szerint valót akarom megtalálni. Az már sokkal nehezebb, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen bútorokkal zárom össze magam hosszú-hosszú évekre, a közeli változtatás reménye nélkül. Ámbár, úgy látszik, ezzel az igénnyel nem állok egyedül, mert van itt egy kívánságfüzet, amelybe mindenki beíri háti a. mit nem talál és mit szerelne. — Mennyi időn belül teljesülnek ezek a kívánságok? — Van, akit már egy hét múlva értesíthetünk, hogy megérkezett, amit keresett, de j — ha ilyen gyorsan nem is, ! Mindig három hónapon belül biztosan szállíthatjuk — világosít fel Kovács Ferencné, a Május 1. utcai bolt vezetőhelyettese. Rövid gondolkodás után azonban azt is hozzáteszi: vannak különleges kívánságok, mint például a bőrhuzatú és 22 000 forintos jugoszláv Ambassador garnitúra, amelyről nem lehet tudni pontosan, mikor érkezik. Elképzelhető, hogy csak félév múlva. Na nem baj. Valahogy majdcsak kibírjuk Ambassador nélkül. Volt idő, amikor ennél sokkal szerényebb igényekkel is sorba kellett állnunk. Vagy a szerényebb igényekkel most sem más a helyzet? — Virágállványt szeretnék — szólítja meg az egyik eladót egy idősebb asszony. Háromnégyfélét mutatnak neki, de csak a fejét rázza. Egyik sem egyezik az elképzelésével. — Hát milyet szeretne a néni? — Olcsóbbat Tudja most vettünk bútort, és... Nem kell tovább mosdania- A választék vajéban kárpásaAlig több mint fél hónapja, ff 21 ej hogy megindult a kampány a t Jajaivá, a g/dj UeXl! cukorgyárban. Akkor, az első -------------------------------------------Cukorszőnyeg éjszakán lehetett még érezni, hogy az idény kezdetén voltunk, hiszen a feldolgozásra kerülő répából hajnali háromkor még egy szem kristálycukor sem volt — a nyersanyag még nem ért a termelési folyamat végére. Más a helyzet ezekben a napokban. A gyár már teljes kapacitással dolgozik, a gépek Beke István, a mokkapréste- rem gépcsoportvezetője minden kíváncsiságunkat ki tudja elégíteni. Megtudjuk például, hogy a 18 centiméter hosszú kis rudak nedvességéjszakán három brigád dolgozott, boszorkányos ügyességgel ellenőrizve a súlyt, csomagolva a tele zacskókat. Negyven ellenőrző mérés adatai szerint az automata töltő tévedése maximum két gramm volt. Detrich Jánosné már tizedik éve dolgozik a cukorgyárban. A gumiszalag végén lévő hatalmas tölcsér mellett, az öt- venkilós zsákokat töltik. A zárat ő kezeli: majdnem pontosan találja el a kívánt meny- nyiséget, az utánmérésnél jóformán nem is kell helyesbíteni. — Maga is megtanulná a tizedük kampányra — mondta csodálkozásomat látva Éjszaka a cukorgyárban több mint 210 vagon répát dolgoztak fel, műszakonként három főzetben. Egy-egy főzet végeredménye 78—80 mázsa cukor. Elképzelni is nehéz, hogy mennyi teát, süteményt, befőttet lehetne ennyivel megédesíteni! És ez csak egy nap eredménye. Jegyzetfüzetemben még sok név szerepel. Arra gondolok, hogy — miközben a város alszik és csendesek az utcák — milyen sokan dolgoznak éjszaka. A tisztelet nemcsak a leírt neveket illeti meg, hanem a nevükön nem említetteket is. M. A. Gyűlik a mokkaalap a zsákokba. zaja több száz méterre eihal- latszik a Vörös Hadsereg útján. Ha a Kinizsi-pálya melletti rakterületen is dombokban áll a cukorrépa, ez az egyik bjz- tos jele annak, hogy Kaposvár egyik legnagyobb üzemében «•nyakig« vannak a munkában. Novacsek Péter várt bennünket, az éjszakai műszakban ő a laboratórium vezetője. Ez volt az első kérdésünk: hol a cukor? Hosszú folyosókon mentünk a kiszerelő felé. A mennyezet alatt, alig negyven centiméterrel a fejünk fölött gumiszalag kígyózik. Rajta a kristálycukor. A lehulló kristályok valóságos fehér szőnyeget terítettek a betonra, roszog a lábunk alatt. Amikor vizesebb helyre érünk, érezzük, hogy a talpunk a padlóhoz tapad. Oda megyünk, ahol a finomítvány- cukrot csomagolják a zsákokba. Ennek a terméknek az egyik részét ugyanis a kampány végéig raktározzák, úgynevezett mokkaalapként, aztán földolgozzák készterméknek. Megnéztük a présgépeket is. Jelenleg cs;ík kettő dolgozik, a harmadik rossz. Ezért három műszakban termelnek. tartalma maximum 0,8—1 százalék lehet. A minőséggel szemben nagyon szoros előírások vannak: Speigl Ibolya kis laboratóriumában minden főzetből, minden kocsiról mintát vesz, és ellenőrzi a színt, a nedvességtartalmat, a szétesési időt. A cukornak meghatározott időn belül oldódnia kell, erre a felső határ hat perc. Sőt, még azt is megtudtuk, hogy egy- egy szem mokka mérete 12,5x 12,5 milliméter. A présgépek már hetvennégy évesek, tálát majdnem a gyár indulásától kezdve megvannak. A sok év ellenére még mindig az egyik legjobb típusnak számítanak, egy-egy korongon negyvennégy rudat préselek egyszerre és a korong percenkét huszonnégy fordulatot végez. Ugyancsak gyártják már a normál kristálycukrot, a »ki- lenchatvanasat«. Két szalag mellett csomagolják az asszonyok, és annak ellenére, hogy már hajnali három óra van, ebben a teremben vidám a hangulat Egy műszak alatt egy brigád 105 mázsa kristály- cukrot csomagol, ami tízezerötszáz zacskót jelent Ezen az A mokkapréselő gépek most három műszakban dolgoznak. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság ajánlása a patronálási mozgalom továbbfejlesztésére A gyermek- és ifjúságvédelem továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat kötelezte a vállalatok és a szövetkezetek felügyeleti szerveinek vezetőit, hogy az üzemi patronálási mozgalom útján, valamint ifjúmunkásotthonok és a túlkoros állami gondozott gyermekek szakmai képzéséhez szükséges műhelyek szervezésével is segítsék a gyermekes ifjúságvédelmet. A laboratóriumban állandóan figyelemmel kísérik a termék minőségét az kell, ami nincs tos, csak éppen legyen aki bírja zsebbel. — Egy forgatható szék kellene... — jön a következő vevő. — Sajnos, csak kaxosszékünk van forgatható. , Mint kiderül, olcsó, 150—180 forintos, egyszerű székeket is hiába keresnek a kispénzűek. Pedig a kívánságfüzetben is az egyszerűbb, kisebb méretű darabok szerepelnek, és a bénák, aki valahol valamikor beleszeretett a Firenzébe, és — szerencsétlenségére — kilencediknek jelentkezik érte. Viszont megtudom, hogy pesti kirakatokban is válogathatnak bútort az igényesebbek, és ha nem akarják onnan szállítani Kaposvárra, a bolt meghozatja számukra. Hogy menyi idő múlva, az persze más kérdés. — Hogy állnak konyhai mosogatóval? Az üzletvezető-helyettes elmosolyodik: — Tényleg sokan keresik, de nálunk sincs. . — És egészen egyszerű szekrény? Olyan két- vagy háromajtós ... — Az sincs — mondja Borsosföldi Éva, majd a szeme sarkából rám pislantva közli: — A vevőknek mindig az kell, ami nincs. Sokan hetekig, hónapokig járnak a nyakunkra, előj egyeztetnek ezt, azt, és amikor végre megérkezik, amit kerestek, nem jönnek érte. Íme, a vásárlók bosszúja. EGYÉBKÉNT nem véletlen, hogy a bútorok ügyét firtajegyzésekből arra lehet következtetni, a vásárlók nagy része korántsem határozatlan. Pontosan tudja, mit akar. Ennek alapján — úgy tűnik — könnyű az üzletvezető dolga, ha rendelésire kerül a sor. Csakhogy mi a helyzet a gyakorlatban? — A Bútorértékesitő Vállalat közli, miből mennyit küld a következő negyedévben. Ha a listán mondjuk nyolc Firenze nevű szobabútor szerepel, a kilencedik vevőt már föl se írjuk. Hm, Becsületes dolog, hogy nem áltatják az érdeklődőket, ez azonban gyenge vigasz an— Most véletlenül van. Ugyanis az a helyzet, hogy a gyár felváltva csinálja a konyhabútort meg a mosogatót. Hol ez van, hol az. Érdekes. Az ember azt hinné, ennek a kettőnek együtt kellene járnia. Nyilvánvalónak látszik, hogy akinek konyhája van, az főz, és aki főz, annak mosogatnia is kell időnként. Ámbár ki tudja...? A mosogatót megkérdezem a Lakberendező Ktsz Széchenyi téri boltjának eladójától is. tom. Több száz csaiaa Kapón vagy kap lakást mostanában Kaposváron. Közülük sokan albérletből költöznek át, és nem kevés azoknak a száma, akiknek anyagi erejét már a lakás beszerzése is alaposan kimerítette. Aligha telik nekik huszonvalahányezer forintos garnitúrákra. Célszerű lenne a darabonként vásárolható bútorfajták számát szaporítani, és jobban figyelembe venni a kívánságfüzetek följeav.zéseit. Aztán még valami. A T ak^ene^^ező Ktsz-«"1 orty fja ]SÁHC®, T)SrHg e^v eYk^ra vár<vs-v<i'n, Kaposvár, talán elkelnie egy ilyen szakember is. Az ilyen jellegű vállalati és szövetkezeti munka irányításának és szervezésének megkönnyítésére az országos gyermekvédelmi munkabizottság ajánlást készített, amelyben megjelöli a patronálás célját és feladatait. Az ajánlás egyebek között rámutat: a vállalati és a szövetkezeti patronálás megvalósítható oly módon, hogy vállalják az állami gondozott gyerekek egy vagy több nevelő- otthonának általános patroná- lását. A gazdasági egységek szocialista brigádjai a kiválasztott nevelőotthon valamely gyermekcsoportjának adnák a nevelőotthon céljaival és törekvéseivel összehangolt támogatást az életre való felkészítéshez. Az Egészségügyi Minisztérium felhívással fordult az egészségügyi szervek, intézmények, intézetek és vállalatok vezetőihez, hogy támogassák a maguk területén a patronálási mozgalmat. Egyidejűleg, fölkérte a vezetőket, hogy az ajánlást ismertessék a dolgotokkal, és nyújtsanak segítséget ilven irányú kr-ie- mányezéseik kibontakozásához. Somogyi Néplopl 3
