Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
S ftarfg. Mozdulatlan ttj. A föld már tarló. Megkopasztott terep. Rajta kazlak. Madár nem szól, holt vidék. Csak egy szekér mozog mesz- izc. Port kavar. • • • Apróhirdetés: «•Lottón nyert egyszemélyes Balti-tengeri utazás sürgősen eladó. Érdeklődés levél útján. Cím: Id. Juhász István, Kunhegyes, Paphalom-tanya.« • • • Szolnok megye, Budapest 170 kilométer, Kenderesnél sárgán villog a volt Horthy- kúria. Messze apró házak, köztük kilométerek. Tanyavilág. A bekötő út alacsony akácfák között vezet, sűrűn kanyarog. Mélyedések, kerékvájta csapások, gödrök: döcög a gépkocsi. Sokára feltűnik egy magtár; dombon áll, régimódi épület, ablakait, ajtajait csipkézett gipszminták kerítik, álrokokó stílus — a gabonának. Körötte mozdulatlanság, csend, csak mögötte, elbújva lapul egy kis piros tetős ház, ■ egy alak mozog benne. Ez a Paphalom-tanya. Itt lakik idősb Juhász István. H Idősb Juhász István nagy fekete kalapot hord. Pereme árnyékot vet. A ház előtti kéregtől megkopasztott fatönkön ülünk. Jobb oldalt vályogból rakott disznóól. — Szerencséje volt, kihúzták a számát — Igen. — Elutazhatna a Balti-tengerre. — Ha akarnék. — Miért adja el a lottón nyert utalványt? — Kell a pénz... Házat akarok venni. Mindig akartam egy saját házat Sosem volt — Utazni nem akart? — Akartam. De kell a pénz. Szipkát vesz elő, belenyom egy füstszűrös Fecske cigarettát — Utazott már? — Elutaztam én már az egész életemet — Hogyan? — Kicsi gyerek koromban kezdődött. Furcsa egy utazás volt. Falovakon utaztam ... Itt a tanyán született az apám és a nagyapám is; uradalmi cselédek voltak mind a ketten, a nagyapám tinógulyás, az apám fejőgulyás. Kilenc kilométerre laktak egymástól, cselédházban. Amikor gyerek voltam, akkor láttam itt fehér meg szürke lovakat; vágtam két ágat, az egyiket letisztítottam, az lett a fehér ló, a másikat meg úgy hagytam, az lett a szürke ló. Egyiket a lábam közé vettem, a másikat a hónom alá csaptam, aztán mindennap gyí te: elutaztam megnézni a nagyapámat Útközben cseréltem a botokat, amelyik elfáradt, az jött a hónom alá pihenni ... Hát így utaztam én. — Máshogyan nem? — Utaztam máshogyan is. Amikor tízéves lettem. Épp elvégeztem a három elemit 1914 volt, s apámat bevitték katonának. Olyan kicsi gyerek voltam, hogy még nem lett volna szabad elválasztani anyámtól, mint a szopós malacot még tartani kellett volna, de nekem keresni kellett menni, és így megint utazni kezdtem. De most már igazából. Nem szegődtem cselédnek; kicsi voltam, nem kapBERTÓK LÁSZLÓ: Gyorsított eljárással A borjakat is a krumplit is a tornyot is a bűnözőt is a szerelmet is az életet is sietve szorításban határidő előtt közben a félig kész ügyek a részletek földcsuszamlás* a mag: arázkodás ui»«sarai a beszakadt hitek micsoda mágnes rabjait ki maradt le? miről? Somogyi Néplap tan Vvliii egész kommendóé, így hát napszámba jártam, porcióért. El lettem kötve, mint a felnőtt borjú, é* elindultam. Zsebemben egy garas se, csak egy nikkel óra, amit 8 éves koromban kaptam Ist- ván-napkor apám urától, Ma- gyari Kossá Pál királyi kamarástól. Ez az óra beutazta az egész országot Arattunk Jásx— Már amikor megvettük volna a házat, akkor meghalt a feleségem. Két gyerek maradt utána... Amikor a harmadik gyerek jött volna, egyszer csak nagyon rosszul lett itt a tanyán az én feleségem, hívtam is az uradalomból az orvost, az meg eret vágott neki, és nem tudta a vérzést elállítani. Csak folyt, folyt a gyerekek. Tíz élő gyerekem van: hét fiú, három lány, és így sose jutott házra. Enni kellett mindegyiknek. Megettük a házat. H. Barta Lajos: Ballada a házról ■ágban. Kunságban, Baranyában. S voltunk Ózdon, Pesten. Meg iparosnál is, meg gyárban is. Hol itt, hol ott. Ahol megfizettek. Mindenütt voltam, de sehol se voltam otthon... ó, mit mesélhetnék, hogy milyen szaguk van az istállóknak, ahol háltam, milyen illatuk van a szalmáknak, amiken feküdtem! Nagy utazás volt ez, szagtól szagig, kérem. — Nem vágyott otthonra, állandó lakhelyre? — Vágytam. Még a kutya is vágyik, hogy egy helyen legyen, ahol már jól befészkelte magát a rongyok közé. Vágytam. És sokszor elterveztem, mikor lefeküdtem, hogy egyszer házam lesz. Este én nem imádkoztam, csak azt terveztem, hogy egyszer házam lesz. Ex volt az én imádságom. — Hogyan képzelte, hogyan lesz? — Ügy, hogy megnősülök. És két ember többre megy, mint egy. vér... nem volt itt autó, szalmával béleltem egy kocsit, nem tudtam mit tenni, kocsiderékban vittem negyvenöt kilométerre Szolnokra, kórházba. Ment is a ló, hajtottam, de már hiába, az asz- szony már nem kérdezte tőlem többé: jó volt-e te, amit főztem? Elvérzett, meghalt, és vele halt a ház is... Mohón kap a cigaretta után. A Fecske füstszűrös részét most nem gyömöszöli a szipka hüvelyébe, csak bekapja hirtelen. 4. H — Megnősült? — Meg. 1929«ben nősültem meg ... Tizenöt évi kóborlás után hazajöttem a tanyára. Huszonöt éves voltam, már koros legény, és meguntam már az ide-feküdj, oda-feküdj életet; a kocsmázást is meguntam már, inkább csak tanyázni mentem esténként, egy kicsit beszélgetni, és ott láttam meg a feleségemet Megyek egyszer az egyik tanyára, s látok ott egy szép lányt Mindjárt jól megnéztem, ő meg mindjárt lekapta a fejét De én meg nem vettem el a tekintetemet. Mondtam magamban, várok én egy órát is, ha kell, majd csak felnézel te, aztán meglátom a szemedet ... Meg is láttam, és ő is meglátta az enyémet. Hát így volt. Zsellérlány volt, ösz- szeházasodtunk, beállt mellém napszámba az uradalomban; nagyon dolgoztunk, és terveztünk, hogy házat veszünk. — És meglett a ház? — Nem. Sohasem... Tudja, az úgy volt, hogy megvolt nekünk engedve a tehéntartás meg a malactartás, a cselédháznál; hizlaltunk is, gondoltuk, jól eladjuk, aztán veszünk egy házat. Már el is adtuk, már meg is volt a pénz, de a házból mégse lett semmi. — Miért? E — Hogyhogy meghalt a ház is? Hát már együtt volt a pénz is? — Hát, hogy mindent megértsen... Az egyik gyerek, aki maradt utána, két és fél éves volt, a másik gyerek másfél éves volt, s ott sírtak körülöttem, mint a szopós borjak. Nem kellett nekem már a ház, nem kellett nekem már semmi. — Mit tett a pénzzel? — Szégyen talán, de egy paraszt itt, a tanyán, hogy tompítsa, ami fáj... Megittam. Kocsmáról kocsmára mentem, és vége lett — Mi lett a gyerekekkel? — Egyik, a nagyobbik, kendőben a hátamon volt. A másik a karomon. így jártam én a kocsmába, és így jártam én a munkába. — Nem gondolt arra, hogy meg kellene nősülnie? — Gondoltam. Tetszett is egy asszony, meghalt a férje, háza is. volt és mondta: ha elveszem feleségül, még vesz nekem egy bőrkabátot Í6, és rám íratja a házat is... Házam lett volna. De nem vettem el ezt az asszonyt, már neki is volt gyereke, mi meg még fiatalok voltunk. Gondoltam, még nekünk is lesznek gyerekeink, s akkor hogy lesz az, hogy háromféle gyerekünk lesz? Nem vettem el. A házzal se vettem el. Egy szolgálólányt vettem el. Itt, az uradalomban, 36-ban. Most is 6 a feleségem. — Vele nem gyűjtöttek házra? — De. Gondoltuk, megint kéne gyűjteni egy házra, de sosem jutottunk hozzá. Csak gondoltunk rá. Jöttek sorra a Megint egy cigaretta — mint a beszéd szakaszai. — Sose lett háza? — Egyszer. Ez a kicsi, piros tetős. De ez az államé. Negyvenhatban, amikor jött a földosztás, akkor kaptam kilenc hold földet, itt, ezt, ami körülöttünk van, s ezen a kilenc holdon volt egy nagy uradalmi istálló. Ott laktunk az istállóban, tizenketten, mind a család, azt kaptuk, hogy építsünk belőle háízat. — És így épült föl ez a kicsi ház? — Egy év múlva, negyvenhétben. Addig nem volt hozzá tehetségünk. Kaptam földet, nem volt hozzá igavonó állat, fuvarossal szántottam pénzért meg munkáért, és az első az kellett legyen, hogy enni legyen, és csak aztán jöhetett a másik: hogy lakóhely legyen. 1947-ben fogadtam egy kőművest, s úgy terveztem; kiszámítottam, hogy ha a nagyistállót lebontom, annak anyagából harminc méter hosszú lesz a ház. De csak nyolc méter lett. Csak egy szoba és egy kicsi konyha lett; a bontásból lett fele anyagot oda kellett adni a kőművesnek. Nem tudtam neki mást fizetni, ez lett a fizetsége... Azóta áll ez a ház. Negyvenhét karácsonyán költöztünk bele, és csillag- szórót gyújtottunk. — Azóta sem vett saját házat? Tsz-tag lett, keresett, a gyerekek is megnőttek, kerestek ők is. Vehetett volna. — Kerestem ám, vehettem volna ám. De azóta meg éppen azért, mert a gyerekek megnőttek, megnősültek, férjhez mentek, segítenem kellett őket. Mindegyiknek kellett valami hely, ahová behúzódjon; lakás vagy ház, és hát mi meg csak maradtunk, öregek. — Azért lottózik, hogy ha egyszer nagy nyereményt kap, akkor végre vesz egy saját házat? — Azért. A lottótárgynyeremény- sorsoláson Balti-tengeri társasutazásra jogosító utalványt nyert Mi lett volna az útvonal? — A tengerre szólt volna. Hajóállomásra kellett volna menni..., de kaptunk Pesten az utalványért száz forint híján tízezer forintot — Tízezer forintból akar házat venni? — Nem. Tudom én, hogy ennyiből nem lehet. De vettem érte négy hasas disznót — A négy hasas disznó minek? — Mindegyik sokszor megellik. És abból lesz a ház. • • • Csend. A táj mozdulatlan. A vályogviskóban meg- megmordul az egyik hasas disznó. FALUSI TEMPLOM jcsésl Sándof r* JTrr*znro-terem kénbemutatójának anyagából.) NYELVMŰVELÉS Arany János szövegjavításai a „Családi A legutóbbi ötnegyed évszázadban szinte megszámlálhatatlan cikket, tanulmányt írtak Arany Jánosról. Nyelvművészetével is igen sokan foglalkoztak, de mindig csak kész műveinek végleges, nyomtatott szövegei alapján. Pedig Arany nyelvművészetét kutatva-elemezve az ő csodálatos nyelvi alkotó munkájának nemcsak végeredménye érdemli meg a figyelmünket, hanem az a mód is, ahogy állandóan kereste a legmegfelelőbb nyelvi formákat Érdemes alaposan megvizsgálnunk egy-egy művének szövegváltozatait s a kézirataiban levő javításokat. Ezekben tárul föl előttünk a költő nyelvi alkotóműhelye, sőt nemegyeszer a tartalom, a mondanivaló formálódását is nyomon követhetjük bennük. Az alábbiakban egyik legismertebb versének, a Családi körnek szövegváltozatait és -javításait vesszük vizsgálóra Arany 1851. április 10-én írta ezt a költeményt amikor családjával együtt még Nagyszalontán lakott Érdekes, hogy a tizenhárom nyolcsoros versszak közt egy sincs olyan, amelyben ne volna több-kevesebb szövegjavítás az eredeti kéziratban. A vers fogalmazványában eredetileg így volt a 3—4. sor: »-Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Leesik kop- panva és azután hallgat« A költő — áthúzásokkal és betoldásokkal — ekként változtatta meg az utóbbi sort ^Nagyot koppan akkor, azután elhallgat« így tömörebb, hatásosabb. Tehát kihagyta a leesik igét meg az és kötőszót, hiszen a hallgat helyébe tett igekötős elhallgat ezeket jól helyettesíti, illetve fölöslegessé teszt »Csapongó denevér az ereszt sodorja« — írta a 7. sorban, de aztán kijavította erre: »Csapong a denevér az ereszt sodorván ...« Az átalakítás nyilván kapcsolatban van az előbb említett 4. sorral: ott a határozói igenevet (koppanva) formálta át igévé (koppan), itt pedig fordítva: az igéből (sodorja) csinált határozói igenevet (sodorván). »Fehérlik a tehén, lenn az udvar alján, Épen most fejé a gazdasszony, vagy a lyány« — így hangzott az eredeti 9— 10. sor. Aranynak ez sem tetszett: tollával hullámosán áthúzta a két sort, és helyette folytatólag ezt írta: »Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony éppen az elébb fejé meg ... « Aztán itt is áthúzta az elébb szót, és ezzel pótolta: imént. Valószínűleg úgy találta, hogy az éppen az elébb fejé meg szavakban sok az e, s szebben hangzik ez a rész így: éppen az imént fejé meg. »Csendesen kérődzik, nagyon jámbor fajta« — folytatta a 11. sorban. Itt a nagyon jámbor helyett először szelíd jámbor-ral próbálkozott, végül pedig az igen jámbor-t választotta. A 13. sort többször is elkezdte: »A cica«, »Cica is ballag«, »Ballag a cica is«, »Ballag egy cica is«. Ezt a negyedik változatot érezte legjobbnak: ezt hagyta meg. Az egy névelővel el tudta kerülni a sok a monotonsá- gát »Óvatosan lépked« — olvassuk a kéziratban a cicáról. Később az elsőt szót a ritmusnak jobban megfelelő határózói igenévvel cserélte föl: »Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel...« A 16. sor: »Egy ira- modással a pitvarban terem.« Arany a pitvarban helyébe megpróbálta ezt írni: konyhában, de aztán visszaállította az eredeti szót. Amikor néhány évvel később összegyűjtve kiadta kisebb költeményeit, a -bon ragot a hova? kérdésre felelő -ba határozóraggal váltotta fel: a pitvarba terem. Ez a nyelvi forma jobban érzékelteti a macska iramodását. »Nyitva áll az ajtó, ki van nyitva végre; Tűzhelyéről a láng kisüt a sövényre.« E két sort a költő így alakította át a kéziratban: »Nyitva áll az ajtó, s a tüzelő fénye Oly hi- vogatólag süt ki a sövényre.« kör-ben Utóbb a s kötőszót elhagyta, és a két tagmondatot a vessző helyett pontosvesszővel határolta el egymástól: »Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre.« Itt a hivogatólag szó szinte emberivé varázsolja a tüzelő fényét, mintegy előkészítve a béna harcfi szíves fogadását is a családi körben. A folytatást (a 19. sort) előbb így kezdte a költő: »Künn«, de azután mást gondolt. Ezt írta: »Küszöb előtt hasal egy bozontos kutya, Lábát a küszöbre, állát arra nyújtja.« Fiiban a mondatban nem volt egészen világos, hogy az arra mire vonatkozik, ezért Arany jónak látta, hogy a lábát meg az arra — azaz helyette a köze- lebbre mutató erre — szót egymás mellé hozza. így alakult ki a végleges megoldás: »Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.« A bozontos kutya helyett a kiszolgált kutya jelzős szerkezet jobban kifejezi e házőrző állatnak a családhoz tartozását A következő versszak ban egy eladó lányról olvassuk, hogy »a tűzre venyigét rak«, és: »Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak ki kell vasalni ... reggel ünnep lészen.« (A tüzesít szó után Arany először a holnap szóval akarta folytatni a mondatot, de azt két vonallal áthúzta.) A költő a Csak ki kell vasalni három k hangja- betűje közül ügyes javításával kettőt kiküszöbölt: Csak vasalás híja... És itt betol- dott egy kapcsoló kötőszót: »... s reggel ünnep lészen.« A folytatás nem kevésbé tanulságos: »Tűz körül a többi, vidám mese mellett. Megszáradt hajából ért babot szemelget...« Arany nem hagyta így ezt a szövegrészt. Tűz körül a többi — ebben talán sokallta az ü—ö hangokat, és nyilván a túr-féle szavakat sem akarta soka- sítani, miután csak az imént írta: tűzre, füzesit Valószínű, hogy a gyermekeknek nem nagyon szerencsés a többi megjelölésével sem volt elégedett. Jobbnak érezte e fél sornak ilyen megoldását: Körül az apróság ... Azt sem találta elfogadhatónak, hogy megszáradt hajából, hiszen ez a bab előzetes említése nélkül egy pillanatig kétségessé tehetné az olvasó számára, hogy nem a lányra vonatkozik-e, és veszélyeztetné ez a nem eléggé körültekintő mondatszerkesztés — ha csak egy gondolatvillanásnyira is — a vers bensőséges komolyságát Tehát így módosította a kérdéses két sort: »Körül az apróság, vidám mese mellett, Zörgős hajú borsót, vagy babot szemelget...« A mondat új alanya (az apróság) jóval kedvesebb és családiasabb hangulatú, mint az első fogalmazásban volt (a többi). Megjegyzem még, hogy a tájnyelvi »zörgős hajú borsó«-t Arany a kéziratban utóbb »zörgős héjú borsó«-ra változtatta. Mindig gondja volt rá, hogy amit ír, azt az egész magyarság megértse. A versszak befejezése igy volt: »Héjából időnkint (csak később: időnként) tűzre tesznek sokat: Kivilágítja az gömbölyű arcukat.« Itt helyesebbnek látta a ki igekötő helyett a meg-et használni: ez tartalmilag is megfelelőbb, s így a kivilágít ige három i-jének egyikét is kiküszöbölhette. A mutató név- mási alany előrehozásával (Az világítja meg...) egyrészt hangsúlyosabbá tette az az szót, másrészt jobban hozzákapcsolta ezt tartalmában az előző sor tűz szavához. E cikk keretében nincs rá lehetőség, hogy tovább vizsgáljuk és elemezzük Arany János szövegjavításait a Családi körben. De talán ennyi is elég arra, hogy — bepillantva írói alkotóműhelyébe — tanulhassunk tőle nyelvi igényességet, ízlést, gondosságot De. Pásztor Emil
