Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

Mesés és mérhetetlen Szibériai napok Somogybán Megnyitó holnap délután a ruhagyárban Küldöttség érkezik Novoszibirszkből Egy Ausztráliánál nagyobb terület, Szibéria történetével, fejlődésével, gazdasági, műve­lődési életével ismerkedhet meg a megye lakossága a holnap kezdődő szibériai na­pokon. A gazdag program a Kaposvári Ruhagyár nagyter­mében rendezett kiállítással kezdődik. Itt nyitja meg a szi­bériai napokat Csapó Sándor, a városi pártbizottság tiktára. A budapesti Irodalmi Színpad műsorral szerepel, a ruhagyár pedig bemutatja a Szovjetunió­ba exportált ruhákat Kéttagú küldöttség érkezik Szibéria legnagyobb városából, Novoszibirszkből Kaposvárra kedden reggel. A vendégeket délelőtt fogadják a megyei pártbizottságon. A küldöttség részt vesz a kedd délutáni ka­posvári programokban. Elő­ször az Elektroncsőgyár nagy­termében rendezett technikai délutánt nézik meg. A gyárban kiállítás nyílik az EIVRT Szovjetunióba exportált termé­keiből, Szibéria ipari fejlődé­séről. Késő délután a tanító­képző intézetbe látogatnak el. A baráti esten a novoszibirszki küldöttség tagjai találkoznak a tanítóképző, a Mezőgazdasá­gi Főiskola, az Oktatási Igaz­gatóság tanáraival, a hallga­tókkal. A szibériai napok egyik vi­déki eseménye szintén kedden délután lesz. A Nagyatádi Konzervgyárban kiállítást rendeznek és nagygyűlést tar­tanak. A novoszibirszki küldöttség szerdán Kaposvár város neve­zetességeit tekinti meg, s a vendégek a sántosi útkanyar- ban felállított ágyüemlékmű- nél fát ültetnek, csütörtökön délelőtt pedig visszautaznak a fővárosba. A szibériai napok két érde­kes eseménye az október 10-i irodalmi műsor a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rában és a tanítóképző intézet­ben október 13-án rendezendő zenei est Pierre Rondier A mesés és mérhetelen Szibéria című könyvében azt írja: »Szibéria elbűvöl, vonz, meghökkent. Mesés és mérhetetlen. És aki semmit sem tud róla, nem is­meri földgolyónk jövőjét.« Somogy lakói előtt nem isme- relten e táj, a szibériai napok azonban lehetővé teszik, hogy még többet tudjanak meg ró­la. Eredményes a béke- és barátsági munka Gyűlések, előadások, baráti találkozók — Jövőre új módszerek i- Egy évvel ezelőtt alakult meg a Hazafias Népfront mel­lett működő béke-barátsági megyei munkabizottság. A teg­nap délelőtt megtartott ülésen az eddig végzett munkát tette mérlegre a bizottság dr. Nagy Pál elnök és Kiss József né tit­kár beszámolója alapján. Az értékelés szerint a béke- és ba­rátsági munka eredményes volt Somogybán, hasznosan segítet­te az itt élő emberek kül- és belpolitikai tevékenységét. Az idén kétszáznyolcvanöt béke- ív ülést szervezett a bizottság. Ezenkívül a nemzetközi ese­ményeket a népfront bizottsá- ok ülésein, népfrontesteken, a '■írsszervek rendezvényein, •’akmai tanácskozásokon is­mertették. Ahol mód és lehe­ss» volt rá, ott irodalmi szín- e-'-vk, öntevékeny csooortok ■-uipése tette ünnepélveseb- 4 a gyűléseket és rendezvé- •rpVot. Jól sikerült az ötven- --mie barátsági gyűlés, melyen széria1 ista országok buda- -s+i kulturális központjának •’nkatársaival, a hazánkban ’“iglenesen állomásozó szov- ' csaoatok kénviselőivel, a 'iánkba érkező szovjet ' tu- ■' ■'ókkal találkoztak a somo- berek. ■ikerült a Himnusz a béké- "1 címmel megrendezett sza- 'lóverseny. Európa biztonsá- | i. hete alkalmából százhetven- at előadás hangzott el. A ren- '-zvényeken részt vevők egy- ■ témában őszintén elmond­ták a véleményüket, sok kér­dést adtak fel az előadóiknak. Az indokínai szolidaritási hé­ten kétszázötven előadást tar­tottak az üzemekben, intézmé­nyekben és községekben. Kü­lönösen kiemelkedik a somo­gyi emberek áldozatkészsége. Az eddigi adatok szerint mint­egy háromszázezer forintot fi­zettek be a szolidaritási csekk­számlára, s a felajánlásokban élen jártak a megye fogyasz­tási szövetkezetei. Sok szó esett arról, milyen munkamódszerrel, -stílussal juthat el a bizottság a megye társadalmának minél széle­sebb rétegeihez, hogyan elégít­heti ki a kisebb-nagyobb cso­portok érdeklődését nemzet­közi témájú, a szocialista or­szágok életével foglalkozó is­mertetőkkel és előadásokkal. A bizottság tagjai egy-egy szervet képviselnek, éppen ezért elhatározták, hogy a jö­vőben összehangolják a tevé­kenységüket, kölcsönösen egy­más rendelkezésére bocsátják brosúráikat, előadásvázlatai­kat. A jövő évi program az el­hangzott javaslatok szellemé­ben készül el, s bizonyos, hogy még több eredményt hoz a bé­ke- és barátsági munkában. Az új módszerek egyike lesz, hogy november közepén nem Ka­posváron, hanem Marcaliban ülésezik a bizottság, s a hely­színen tanulmányozza a béke- és barátsági tevékenységet. 37 000 forint egy holdról Bözsi nénit, Vincze Lajos- 'iét, a kertészet vezetőjét nem találtam a huszonöt főt foglal­koztató kertészetben. Látoga­tásom idején elutazott Nagy­bajomból, ahol a termelőszö- •'etkezeí harmincöt holdon armel zöldségfélét. Két favá­zas és egy tégla hajtatóházból, '000 négyzetméter fóliából, ’75 négyzetméter holland '.vas területből és szántóföld­ül áll a kertészet. Itt kellett ermelni a tervek szerint 1972- t>en 1,5 millió forint értékű zöldséget. Hogy áll pillanatnyilag a kertészet? Bende József né fő­könyvelő és helyettese, Ne­mes Andor adott erről tájé­koztatót. — A kertészetben jól szer­vezett munka folyik — mond­ták. — Még akkor is, ha fel­mérésünk szerint a bevétel 200 000 forinttal elmarad a tervtől. Az időjárást ők sem tudták megváltoztatni. Tavaly egy holdról 40 000 forint érté­ken felül termeltek, az idén 37 000 forintot Meg vagyunk ezzel elégedve. A legtöbb zöldséget a MÉK- kel kötött szerződés alapján Kaposvár ellátására szállítot­ták. Legjobban a paprika és a paradicsom sikerült. Az előbbi 272 ezer forint helyett 380 000 forintot, az utóbbi 81 000 forinttal szemben 100 000 forintot hozott szeptember közepéig. A zöldbab, a karfi­ol, az uborka és még több zöldségféle nem sikerült Az őszi káposzta szedése még hátravan. Az is igaz, hogy a nagymérvű gyomosodás miatt nőttek a költségek, no de 37 000 forint sem megvetendő egy holdról. A nehéz év nem vette el a termelési kedvet. Már most abban bíznak, hogy jövőre j jobban sikerűi. i A z ősznek mirxfig kütöate tartalmi értéke van a mezőgazdaságban: ek­kor érik be az egész évi mun­ka gyümölcsének a nagyobb része. Szép és fáradságos ez az évszak... A dülőút ezúttal nem porzott a mikéi Rákóczi Termelőszö­vetkezet határában, a homok alig fél nappal előbb esőt ka­pott. Félautomata kombájn ontotta a jókora gumókat a pótkocsira. — Jó a termés — hallottuk Frank Gyulától, a szövetkezet elnökétől. — Mind a 234 hold­ról félautomata kombájnok ta­karítják be a burgonyát... Homokon könnyebb a beta­karítás, a. szántás-vetés, mint a kötöttebb talajon, ezt tartják a mezőgazdaságban dolgozó emberek. Itt is és Mikétől jócs­kán délre, már közel az or­szághatárhoz, a darányi Üj Élet Tsz drávatamási üzem­egységében magunk is ezt ta­pasztalhattuk. Erdei utakon, léniákon vitt a terepjáró a traktorosokhoz. A kátyúk itt is azt mutatták, hogy nemrég eső áztatta a földet. Nagy Ist­ván főagronómus szerint csak szoros munkával végezhetik el idejében a rájuk váró felada­tokat: — Kevés a gép, pontosabban a gépkezelő — mondta —, ép­pen ezért megbeszéltük a trak­torosokkal, hogy éjjel is dol­gozni kellene. így aztán a ti­A barcsi járás egy távolab­bi csücskében, a komiósdi Bé­ke Termelőszövetkezetben ott- j áriunkkor az őszi kalászosok vetéséből a feladat több mint 1200 hold volt, a magágykésri- téssel mintegy 500 holdon vé­geztek. A be­takarítás jelenti most a tenni­valók legna­gyobbikát. FeigU József tsz-elnök erről így beszél: — A kukori­ca mintegy 700, a cukorrépa 160, a takarmány- répa pedig 20 holdon vár sze­désre. A 40 hold burgonyánkat már mind be- kukoricánál öraud adapter­rel fölszerelt gabonakombájn ^ fi ^ munkába, nézi erőt csak Takarmánygabonát vetnek a darányi Űj Élet akkor veszünk Tsz-bcn. igénybe, ha na­gyon szükséges. A cukorrépát eddig körülbe­lül 40 holdról szedték ki, a magyar és NDK-gyártmányú gépsorok jól dolgoznak. Ezt a munkát teljesen gépesítette a szövetkezet. Kitűnő a ter­més: eddig 120 vagormyit szál­lítottak a cukorgyárnak. Mind­ez a gépeket — különösen a szállító járműveiket — alapo­san leköti. A betakarítás folya­mata azzal kezdődik, hogy a répafejelő gép megy elől, s on­nan jut a pótkocsira a répa­fej. Ezután az értékes »mellék- terméket« a közeli tábláról le­takarított silókukoricával együtt silótakarmányként tá­rolják. Mindezzel egy menet­ben szedik ki a répát a föld­ből, s viszik Babóesára, a vas­útállomásra. Egy-egy pótkocsi körülbelül tíz perc alatt telik meg. A babócsai állomáson répa­hegyek között sorakoznak a rakományra váró és már meg­rakott vagonok. — Háromszázötven-négyszáz vagon répa átadására számí­tunk — hallottuk az elnöktől. S a szállítmányok indulnak északra, a megye belseje felé. Őszi utunk során mi is elju­tottunk a Dráva mellékéről a megye északi részére: meg­néztük, hol tartanak a mun­kákkal az ott gazdálkodó szö­vetkezetek.• A traktor a lejtőn hemyózott lefelé. Előtte még apró, zöld növénnyel borított föld, mögöt­te friss, nedves barázdák. A nap gyengén, bágyadtan sütött valahonnan a gép mögül, sár­gára festette azt. Távolabb, a domb magasságában elektro­mos vezetékek »gólyalábai«, vagyis: fordított Y-ok. zennyolc üzemképes gép közül tizenöt dolgozott a múlt héten szombaton este hattól vasár­nap reggel fél ötig. Ezzel si­került ez alatt az idő alatt majdnem száz holdat gyűrűs- hengerezni és tárcsázni. Mind­ez így megy majd mindaddig, amíg a vetést be nem fejezzük. Hogy mikor lesz az? Szeret­nénk mielőbb pontot tenni a végére. Négy-öt ilyen szombat éjszakai munkával 400—500 holdat előkészíthetünk vetés alá úgy, ahogyan a burgonya­szedés és a silózás engedi a gépeket... Egy traktoros Somból: Tóth Gyula A drávatamási üzemegység­ben szaporán rótták a köröket a gépek: a leszántott csillag­fürtre takarmánybúz4t vetet­tek. — Reggel héttől este hétig megyünk — mondta a mag­ágyat készítő traktorosok egyike, Vidék Ferenc. — Né­hány helyen süllyed a homok. Ha másik területre érünk, ott talán már könnyebb lesz. A vetőgép 25—30 holdat hagy maga mögött naponta, s bíz­nak benne, hogy a hátralevő 1300 holdnyi kalászos — ebből 850 hold a kenyérgabona — magja ügves szervezéssel, a már említett módszer aegiisé- í gével idejöhess a földbe kerül- i Sárga napraforgótányérok erdeje az út mentén, melyet a traktor majd beszánt. Dohog a gép, alig értjük egymást Tóth Gyulával, aki ura ennek a DT—54-esnek. Sváj cisapkás, közepes termetű ember. Szeme barnájával nincs haragban ha­ja színe. A lábán gumicsizma, belegyűrve a kék cajgnadrág. Harapósak már a reggelek. És Tóth Gyula korán kelL — Pét bűkor már femtaotck, aztán ellenőrzőm a traktort Nagyberényből járok át a so­mi Béke őrse Termelőszővet- zetbe. Tíz-tizenhárom órát dolgo­zik. És ez az ősz egész embert követek Aki ezt nem érzi át, az jobb, ha idejekorán »ki­száll«. A jövő évi termésről van szó. Harminc centiméter mélyen szánt az eke. — Nem titkolják, hogy szük­ség van a munkánkra. Meg is fizetik. Ügy gondolom, ebben az id ószakban meglesz a há­romezer forint. Egy műszak­normában hat holdat keli megmunkál­nom. Ezt teg­nap kezdtem el, ma már a ti­ze tikettedig noldnál tartok. Este hétig, fél nyolcig jófor­mán nem is érzi a talajt a lábam, mert alig szállók le innen az ülés­ről Az agro­nomics elvtárs éppen most volt Kint, ellenőrizte a munkát Meg­beszéltük vele ezt az ügyet is. Be kell szán­tanom, mert nagyon kátyús. 350—400 Heten van- komiósdi nak traktorosok. Már a. nyáron is helytálltak. S most az újabb próbán bizo­nyítják, hogy képesek megújí­tani önmagukat — Az aratás »megcsúszott«, s utána a sílózás is. Nézzék, én ezt a táblát úgy ismerem, mint a tenyeremet. Itt kombájnoz- tam a nyáron. Minden döcce- nőt számon tartok. Jó, hogy így osztottak be. A környezet­ismeret sokat segíthet az ered­ményességben. Nem csúfolhat meg bennünket ez az ősz sem! kát vetnünk, s előtte a talajt előkészítenünk. Eld dig százhet­ven hektár földet szántottunk fel Dombos vidék ez, így még nehezebb a munkánk. De sze­rencsére most majd meggyor­sul egy kicsit. Ellőleget kap­tunk a jövő évi amortizációs keret terhére. Ezen vettunk egy D4—KB típusú erőgépet így — nagyon reméljük — a talajélőkészítéssel idejében végzünk. A tavasziak alá há- romszázötven hektáron kell elvégezni a mélyszántást. Szó­val — munka álcád bőven. A silóbetakarítás kilencven szá­vagon cukorrépára egyesült tsz-bcn. számítanak a A főkönyvelő — Marton Lajos — dolga is megnehezült. Nincs az a kérdés, amire fe­lelni ne tudna Marton Lajos, a zalai Előre Termelőszövetkezet főkönyvelője, ha a gazdaságról van szó. Látszik, hogy együtt él azokkal, akik most a földe­ken munkálkodnak. — Késésben vagyunk, mert a nyári esőzés és a jég talán jobban pusztított itt, mint más vidékeken. ötszáznyolcvan hekfcáeoa kefi isst kalasaos®­zalékig kész. A jövő héten újabb nagy erőfeszítés kezdő­dik itt. A kukorica törése. Már utaltam rá, hogy jégkárt is szenvedtünk. A tengeri há­romszáz hektárjából mindösz- sze hatvan nem , károsodott különösebben. A biztosító 920 000 forintra értékelte a veszteséget Sajnos, a borsó és az egyéb nyári vetésűek is ká­rosodtak. Itt nyolcszázötven- ezer forintnyi a becsült kár. A vetőmagtermelést sem tette le­hetővé ez a kedvezőtlen idő­járás. Meg kell vásárolnunk. Háromszázhúszezer forint többletkiadást jelent a tsz-nek ez. — Hány gépet vesznek igénybe az őszi munkák? — Tizenhatot. A kezelőikkel, vezetőikkel együtt huszonhét embert kötnék le a feladatok. — Nehezebb-e ilyenkor, egy-egy munkacsúcskor a fő­könyvelő dolga is, aki közvet­lenül nem vesz részt a terme­lésben? — Igen. Ez az ősz különö­sen sok munkát ad. A hitelese­dékességek fejben tartását, fi­gyelemösszpontosítást, a ha­vonkénti munkadíjazás sima lebonyolódásának biztosítását Olyan ősz ez tehát, amikor minden kézre, minden fejre, minden gépre szükség van. Ha naplót vezetnének a termelő­szövetkezetekben, valószínű ezek a sorok kerülnének a mostani oldalakra: »Az 1972- es őszi idény különösképpen nehéz volt a csapadékos nyár után.«. Irta: He~"e«z Ferenc és I e'kó László Fotó: Grábner Gyula és Gyertyás László Somogyi Néplapl 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom