Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
Nadrágkosztüm övvel 1 A vitaminokról A pécsi kesztyűgyár új termékkel lepte meg vásárlóit. Az elmúlt hónapokban megkezdték a saját tervezésű felsőruházati cikkek gyártását, sertésvelurból és juhnappából 30 különböző modell készült. Szoknyákon és kosztümökön kívül férfizakókat, sapkákat és öveket is készítenek bőrből. Képünkön: Sportos nadrágkosztüm övvel, trapézvonalú nadrággal. A VITAMINOKRÓL mindenki tud valamit, mindenki beszél róluk. A vitaminokat mindenki használja, de kevesen mondhatják azt, hogy ismerik is ezeket a kissé furcsa, szokatlan tulajdonságú vegyi anyagokat. Első érdekességük az, hogy a vitaminok nem rokonok. Ha vegyi összetételüket nézzük, egyesek nagyon is messze esnek egymástól. Miért közös mégis a nevük? A latin vita szó azt jelenti: élet. A görög amino szóval pedig a kémia a nitrogéntartalmú szerves anyagok bizonyos fajtáit jelöli. A vitaminokat egymástól megkülönböztető — A, B, C, D stb. — betűknek egymással semmiféle komoly kapcsolatuk nincs. Azaz, hogy egy van: az élethez, az egészség egyensúlyának megtartásához a vitaminok nélkülözhetetlen anyagok. Meg az is igaz, hogy élő szervezetekben, főleg növényekben keletkeznek, bár némelyiküket már sikerült vegyi úton is előállítani. Ez mind igaz, sót az is, hogy a gondos és pontos vegyvizsgálatok szerint »amin-“ nem sok akad bennük. Még a közös betűvel elnevezett vitaminok sem egységesek, vegvileg nem azonosak. Például valamikor csak B vitaminról beszéltek. Ma már külön emlegetik a Bl, a B2, a B6 és a B12 vitaminokat (hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem). Tulajdonságaik sem egységesek: az A, a D és az E vitaminok zsírban oldódnak; másik csoportjuk a vízben oldódó vitaminok (pl. a B-cso- port tagjai, a C, a H vagy a P vitamin). Tulajdonképpen hány vitamin van? — kérdezheti valaki, őszintén megmondom: nem tudjuk pontosan. Mert ahogyan szélesednek és tökéletesednek a biokémiai vizsgálatok, egyre több olyan hatással Cuciit kaptam az ujjam helyett Anyukám mindig a cuclit nyomta a számba, amikor az ujjamat szoptam. Azt gondolta, hogy éhes vagyok, ezért hát enni adott. Én persze, ha tele is volt a pocim, csak tovább szoptam az ujjamat. Nem tudtam leszokni az ujj- szopás örömeiről. Eleinte csak a szopómozgásokat élveztem a számmal, nyelvemmel, később pedig már az ujjamnak is rendkívül jó izét éreztem. Szomorú volt anyukám, hogy üyen fia van. Egyszer azután összecsomagolt, s elvitt a doktor bácsihoz, ö azután megmagyarázta anyukámnak, hogy a kisbabák erős szopási ösztönnel jönnek a világra. Ha \ a pici baba szopja az ujját, | az valószínűleg azt jelenti, | hogy a szopási ösztönét nem I elégíti ki az alatt, amíg a cuc- j Itból vagy a cuclisüvegből szó- < pik. — Ennek az ösztönnek a ki- j elégítése a pici babáknál a | legfontosabb, mert a szopási t igény az első három hónapban ; a legerősebb. Utána fokozato- ♦ san gyengül, s a legtöbb eset- | ben 6—7 hónapos korra el is | múlik. (Ha a hathónaposnál | idősebb baba is szopja az uj- } ját, ott más bajok lehetnek.) Ekkor persze azt kérdezte | anyukám, miként lehet akkor ♦ 25 az, hogy az unokatestvérem, | Zolika sosem vette szájába az - ujját. Fogas kérdés — húztam be a nyakamat —, de a lyozzuk meg, hanem inkább adjunk lehetőséget, hogy több ideig tudjon szopni mellből vagy üvegből. Igen, igen, helyes — gondoltam magamban. — S ha a szülők az ujjszo- pást meg akarják akadályozni, akkor tegyenek gyakran cuclit a szájába. Fújj, cucli! — gondoltam magamban. De mit tehettem, ha az orvos bácsi ezt mondta. És cucliztam... V5 • • o an t T ír m E iü 3 § L 'C i1 1 8 j ÍV JL KJ KJ a. • • •o m m w t w m mK 8 1 S ' •E ifi 1 1 r, ill U Sj u doktor bácsi erre a kérdésre is t Parázs elvtárs küldönce pontotalálkoznak a kutatók, melyek valamilyen — eddig ismeretlen — vitamin jelenlétére vagy hiányára utalnak. Aztán nemsokára megtalálják ezeket is. Számuk tehát egyre nő ... »Közös nevüket csak annak köszönhetik, hogy együttes tárgyalásuk gyakorlati szempontból előnyös .. .« — írja Élet és táplálkozás című kitűnő könyvében dr. Lantos Tibor. Második érdekességük az, hogy a vitaminok akkor jelentkeznek, ha nincsenek. Az átlagos vegyes táplálkozás étrendjében az egészség megtartásához szükséges vitaminok mind megtalálhatók hiszen aránylag csak kis meny- nyiség kell belőlük. De ha még annyi sincs (vagy ha teljesen hiányzik), vitaminszegénység vagy a vitaminhiány már kifejezett betegség formájában jelentkezik. Éppen ezért a legkönnyebben aszerint osztályozhatjuk a vitaminokat, hogy hiányuk milyen ártalmakat okoz, illetve sorozatos adagolásukkal milyen panaszok enyhíthetők, milyen életfolyamatok erősíthetők. Szervezetünk számára minden vitamin egyformán fontos. Ezért mindig ügyeljünk arra, hogy étrendünket vitamindús táplálékokból állítsuk össze. Különösen fontos ez tél végén, tavasz elején, amikor a vitaminszükséglet megnövekszik, éppúgy, ahogyan fokozott a vitaminigény a terhesség, a szoptatás, a serdülés, az idült betegségek, a fokozott testi és szellemi megerőltetés alatt r Az élelmiszerek vitaminta talma — elsősorban a C-vitr min mennyisége — a tároló folytán azonban erősen csők ken, ezért kellene mennyiség ben több zöldségfélét, gyümöi csőt fogyasztani. EGY CSOKORBA fogva: a vitaminok — ezek az egymással még csak rokonságban sem levő, kis molekulájú különleges vegyi anyagok — abban egységesek, hogy egészségünk egyensúlyának őrei, biztosítót Dr. B. L. Mit mond a tudós? Mit tegyünk a szorongás ellen? Stressz és szorongás ellen éppúgy lehet védőoltást kapni, mint valamiféle fertőző betegség ellen. A pszichológiai immunizáció elérése egyszerű: elegendő pszichológus ellenőrzése alatt stressz elleni OTTHON CSALÁD Sinus-gyulladás Kellő kezelés híján idültté válhat Valóban véletlenektől függne az ember sorsa? Igen, ha az véletlen, hogy megadta a választ. — A babák nem egyforma szopási igénnyel születnek. Az egyik 15 percnél tovább so- i Mohács.szi2eten sem j““ Margittal, és felütöm a jaba az ujját egyszer sem. A _______________^___u„, t san én lettem, s a mérnök ne- > kém mondta el a hírt. t Ha az véletlen, hogy össze- t barátkoztam Miskával, jártam megismerSinusitis vagyis orrmellék- üreg-gyulladás alatt az orrüreg körül elhelyezkedő melléküregek valamelyikének gyulladását értjük. Ide tartozik a homloküreg, az arcüreg, a rosta- sejtek és az iköböl. Szimmetrikusan helyezkednek el az arckoponya jobb és oal oldalán, s kivezető nyílásuk van az orrüregbe. Eltérően az orrüreg- gyulladástól, amely kétoldali folyamat, a sinusitis rendszerint csak egyoldali (de nem ritkaság az sem, hogy egyidejűleg kettő vagy az összes melléküreg gyulladásba jön). A betegség lefolyása lehet heveny és idült. A különböző melléküregek gyulladásának kórképe igen hasonlatos. A betegséget rendszerint nátha, valamilyen fertőző betegség, foggyökér-gyulladás, hirtelen légnyomásváltozás, allergiás folyamat előzi meg, de sok esetben a kórokozók véráram útján jönnek valamilyen távol éső gennyes gócból. A gyulladásos folyamat a melléküregek és a kivezető nyílások nyálkahártyáján játután tizenhat harminc és tizenhét óra között... a Duna elönti a szigetet. — Milyen szigetet? — A »Margittát«. Mohácsszigetet. — Az egészet? — kérdeztem hülyén. — Fülig. A feje búbjáig. — A dombokat is? Ekkor már izgatott voltam. — A partmenti hordaléksáv ugyanolyan magas, mint a belső domborzat — felelte ő tudálékosan. A telefon után kaptam, s tekertem a fogantyút, majd leszakadt. — És az ottani emberek? Másra felelt: — Nem jönnek ki. Nyakas fajta. Ismerem őket. Azért jöttem ide: ki kellene hajtani őket. Vannak, akik elbújnak inkább ... — Halló! — ordítottam a telefonba. Hogy az öreg Bibok nem mozdult hazulról, mérget mertem volna venni rá. S akszódik le, amely ez alkalommal megduzzad, elzáródást okoz. s az üregek megtelnek nyálkás- savós vagy gennyes váladékkal. A beteg rossz közérzetre, étvágytalanságra, bágyadtság- ra panaszkodik, amelyet ki- sebb-nagyobb hőemelkedés kísér. A fájdalom nem állandó jellegű. Főleg délelőtt jelentkezik, s mindig ugyanabban az órában, délután és az éjszaka folyamán nyugton hagyja a beteget. A fájdalom a megbetegedett melléküreg tájékára lokalizálódik, de átsugárzik a felső fogsorba is. Igen kellemetlen lüktető, szaggató vagy nyomásszerű fájdalom ez, mely helyi melegítés alkalmával rendszerint fölenged. Ha a mélyebben fekvő melléküregek jönnek gyulladásba — például a rostsejtek vagy az iköböl — a fájdalom a tarkó tájékára és a homlok felé sugárzik. Igen kitartó s egyoldali fejfájásra panaszkodó betegeknél mindig gondolni kell a sinusitis lehetőségére. Gyakori panasz a szaglászavar is, és az orrüregből szinte megállás nélkül távozó, nagy mennyiségű nyálkás-gennyes váladék. Kellő kezelés híján állandó gyulladásos gócok, rossz fogak rosszindulatú daganat, gümő- kór esetén a melléküreg- gyulladás idültté is válhat. Ilyen esetben ugyan a tünetek enyhébbek, fájdalom rendszerint már nem jelentkezik, de a beteg hajlamos a gyakori náthára vagy a gyulladás időnkénti akut fellángolására. A melléküregek krónikus gyulladásának komoly szövődményei is lehetnek, ha a folyamat átterjed például a koponyaűr és a szemüreg felé, vagy csontvelő- gyulladást okoz, kisebb-na- gyobb tályogképződéssel. A kezelés akut gyulladás esetén a kiváltó ok s a kórokozók ellen irányul. A betegnek ágynyugalomra van szüksége, s a helyi száraz meleg alkalmazása mellett fájdalom- csillapítókat s antibiotikumokat kell fogyasztania. Orrcsep- pek használatával lehetővé kell tenni a melléküregek váladékának zavartalan eltávozását, mert ha pangás áll be, az csak súlyosbítja a helyzetet. Krónikus gyulladás esetén a konzervatív kezelés mellé sokszor műtéti beavatkozásra is szükség van. Dr. Sz. D. kúrán kell résztvenni. Ha a pszichológiai programot jó) állítják össze — írta a The Lance című angol orvosi lapban a tasmaniai egyetem pszihiátere, A. S. Henderson, az idsgösszeroppanás szélén álló betegből mindenféle emó- ‘ív feszültségnek nagyon is el- málló embert faraghatunk. Vannak emberek, akik természetes ellenállást fejtenek ki az élet különböző bajai ellen. A válsághoz közel álló egyén — a válság okozója lehet fájdalom, veszekedés vagy akár az első gyermek születése — olyan védelmi rendszert dolgozhat ki magának, amely minden jövőbeli válságtól megvédheti. Másokban azonban nincs meg ez a képesség. A pszichológiai zavarok főként a diákokat, a középkorú nőket fenyegetik, vagy azokat, akiknek a családjában haláleset következett be. A szorongók segítésére és a válság megelőzésére Henderson olyan immunizációs rendszert ajánl, amelyet »szisztematikus érzéketlenítésnek« nevez. Az elv egyszerű, s a gyakorlatban úgy fest, hogy a pácienset leültetik vagy lefektetik, és szükség esetén — gyógyszer segítségével — teljes izomernyedtséget idéznek elő nála. A kúrát végző orvos szavakkal vagy film segítségével szélsőséges helyzeteket villant föl a beteg előtt, s ugyanakkor arra törekszik, hogy egyre teljesebb pihenési állapotot szuggeráljon a páciensnek. Az eljárást többször megismétlik, egyre intenzívebb ráhatásokkal, míg á szorongás gyakorlatilag megszűnik. Az ausztráliai pszichiáter véleménye szerint »az érzé- ketienítés- legkitűnőbb alanyai az idős asszonyok és azok a nők, akiknek a férje súlyos betegségben szenved. »Embertelen dolog lenne ér- zéktelenné tenni az embereket házastársuk elvesztése iránt — mondja Henderson. — Ezekben az esetekben az a feladatunk, hogy felkészítsük a jövendőbeli özvegyet a gyász másodlagos következményeire, felkészítsük arra, hogyan álljon helyt egyedül, hogyan vezesse tovább a háztartást, hogyan foglalkozzék gyermekeivel és hogyan illeszkedjék bele a társadalom életébe«. I fejem, ha ezt a szót meghal- kor Margit is ott van. ” ♦ ■ Végigkajtattam a távírókat. másik 20 percig vagy még to- - lQm vább szopik a mellből vagy az \ Ha véletlenül hívtak be ka_ üvegből, mégis szopja az uj- Uoná é ehhez az al_ *** “• Fe\tfluezhetŐ-1,ll-°?-u l egységhez vezényeltek. némelyik családban öröklődik ♦ Ha véletlenül születtem. is ez az erős szopási ösztön j Ha minden csak véletlen eb{ ben a zavaros világban. mondta az orvos. Ez nem nagyon tetszett: anyukámnak, és el is hallga- \ tott. Jót kuncogtam magam-' ban, mert bizonyára ő is szopta az ujját A mama már nem kérdezett, de az orvos tovább beszélt. _ Ha a kisbaba elkezdi s zopni valamelyik ujját vagy kezét, jobb ha nem akadáMost például miért rohanok végig a városon, le a partra? »Véletlenül«? A parancsnokságra bejött egy civil, egy mérnök. Parázs elvtárs valahol a gátaknál volt, s azt mondtam az illetőnek a kellő hangon: — Nem tudhatjuk, kérem, mikor jön vissza. A mérnök ránézett az órájára, de a fél szeme valahogy engem fürkészett, mintegy mellékesen odavetette: Ha semmi nem jön közbe, qeituai változás... akkor délt engem J : mellék ÍJ t — H Tán az ötödik motyogott valamit, hogy látta az öreget az orosz tisztekkel elmenni. Lecsaptam a kagylót, s kaptam a köpenyemet. — Ha csörög, vegye föl nyugodtan — mondtam a mérnöknek. — Parancsára — felelte gúnyosan. Azt kellett volna neki mondani, hogy mihelyt vége az árvíznek, kinyalhatja a seggemet, de nem akartam időt vesztegetni vitával, azóta rohanok. Még egy sarok. Csattog a bakancs a kövezeten. Ha magam elé nézek, még bírom. Itt a part. Szél veri a fákat, a felhőket, a vizet. A ruszki teherautók hosszú sorban állnak a kőkorlát mellett. A tisztek sapkáin mindenféle színű szalag. Magyarok is lesznek közöttük. Hej, ha szerencsém volna! Az van. Meglátom a mi parancsnoki járgányunkat. A pilóta persze most is benne ül, hanem az öreg sehol. Muszáj megkérdezni tőle: — Hol van Parázs elvtárs? Dühítő lassúsággal csavarja le az ablakot: — Parancsolsz? — Hol van a parancsnok elvtárs? Latolgatja, hogy mit válaszoljon. Ha valami »bőrében«- szerű marhaságot mond, szétverem a pofáját. — Miből gondolod, hogy minden egyes alkalommal közli velem a tartózkodási helyét? — A nénédnek abból a vasporos ... ( Mire felbőszülne, már a tisztek csoportjánál kutatom. Meglátom Tönkölyt, oroszul povedál. No lám, ezt nem is hittem volna róla. Odaállok, várok, krákogok, végre észrevesz: — Mi az, Füle? — Jelentem, Parázs elvtársnak hoztam sürgős . .. — Átment a szigetre — és fordulna vissza, de nem hagyom. — Jelentem, a szigetet elönti a víz. — Tudjuk. Ne üvöltsön! Leléphet ! Razrisitye, tavariscsi... Térképeket teregetnek, mutogatnak. Most mit csináljak? A rév felől duda bőg. Katonai komp, kocsikat szállít. Felötlik bennem egy gondolat. Merész, bulis ötlet. — A telefonhoz várják az alhadnagy elvtársat — mondom a lélegzetvételnyi szünetben. — Micsoda? — fordul hozzám. Vörös a feje. Mindig ingerlékeny volt. — Egy mérnök várja ebben az ügyben az alhadnagy elvtársat a parancsnokságon. Vele kellene beszélni. — Milyen ügyben? A sofőrök ügyében? — kérdi. — Igenis — felelem azonnal. Emiatt vörös a feje neki. — Tessék betelefonálni, ott ül az illető a készüléknél. De ha kell, idehozhatja a kocsi is ... ha nincs rá szükség. — Az lesz a legjobb — mondja, s már nem is törődik velem. Tehát nem kell a kocsi. Ezt akartam tudni. Megyek a pilótához. Nagyon csúnyán néz föl rám, nem csodálom. Beülök hozzá. — öreg — mondom —, af- fektálsz még a láncomra? Meg akarja játszani magát. — Miféle láncra? — A proletárok csak láncaikat veszthetik el — mondom, s az orra előtt meghintáztatom a nyakörvemet. — Nem értelek — közli finoman, de a szeme már az aranyon. — Akkor fejreállítalak, s az orrod likán fél liter olajat az agyadba töltök, hátha jobban forognak majd a kerekek. Nem te akartad megvenni? — Mi ütött beléd? Pont most... — Pont most. — Előrehajolok. — Átmegyünk a szigetre, elugrunk valakiért, utána tiéd a smukk. — Szó sem lehet róla. — öreg — mondom —, a menyasszonyomról van szó. Nem hülyülök. Terád pedig nincs szükség, most húztam ki Tönkölyből. Egy óra alatt megfordulunk, utána tiéd a lánc. Nem hagyom gondolkozni. Lekanyarítom, odacsapom eléje. Kapzsiság vám a szemében. 14. — A balhé egyedül a tied — néz rám. — Azt mondtad, parancsod van rá. Félrevezettél. — Ahogy mondod, pilóta, csak gyerünk már! Odafelé alig vannak a kompon. A műszakiak zubbonyra vetkőzve gőzölögnek a szélmentes sarokban. Túloldalt, a parton, már nagy a tumultus. Állat, ember, gép, mindenféle összekeveredve. Ahogy közeledünk, úgy nő bennem a feszültség. Jár a szemem, hegyezem a fülem: ha valami ellenőrzés van, nem biztos, hogy megússzuk. Az se jó, ha kiszivárog a hír, s kitör a pánik, a pilóta biztosan visszafordul. Vagy belebotlunk Parász elv- társba. Az is torpedó a vízvonal alá. S már fél három. A komp a parthoz vágódik. A pilóta káromkodva húzza be a kéziféket, jó nagyot vágódtunk az elejéhez. Hej, ha valami balhé áll a motorba! De nem, kizötyögünk. Hiába van hideg, itt sarat kell gyúrni. — Nem megyek sehova — mondja a pilóta. — Hülyeség, itt állandóan járnak a kocsik, kirántanak — felelem könnyedén. El is hiszi. — Merre? — Balra. Se térképem, se semmi. De mi a sziget felső végénél keltünk át a jégen, most az alsó végében vagyunk, csak arra lehet. Beljebb meg majd megkérdezünk valakit. (Folytatjuk.)