Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Húszévesek, hangulatok FONYOD ŐSSZEL Nyáron heteket töltöttünk a Balaton partján, lemérjük ■ nyári Fonyódot, vajon milyen lesz az őszi? Segít fölidézni • nyár képeit, vagy új élményekkel gazdagít bennünket? Várakozással indultunk erre a fonyódi útra, tízen, az újság­író szakkör tagjai. Sirályok fogadják a befutó hajót Tíz-tizenöt ember száll ki. Szüretről jönnek nagy ko­sár szőlővel, demizsonokkal Badacsonyból, SzigligetrőL Négyszer teszi meg a hajó naponta az utat a két part kö­zött 80—90 utassal. (A nyá­ron nyolcezer volt a csúcs.) Fűtik a hajót Meleget árasztó olajkályha mellett kézimunká­zik a pénztárosnő — nyáron elmozdulni sem tudott a he­lyéről. Ketten várakoznak csak a hajóindulásra. Az egyik asz- szony nagy papírcsomaggal, télikabátot vett a fiának. Léptek neszét idézik a koc­kakövek. Már csak néhány ci­pő köp pan, igazi ősz, üres a móló. A pavilonok közül ket­tő van nyitva. Az egyik előtt öten-hatan állnak, borkóstoló. A másik előtt senki. Könyvpa­vilon. Bent középkorú házas­pár. A nénivei beszélgetek. — Az első alkalom, hogy ősszel is nyitva tartunk. — A forgalom? Nem nagy. Főleg diákok vá­sárolnak kötelező olvasmá­nyokat. Néha mást is. Zseb­pénzből szépirodalmat, szótá­rakat. A gimnazisták Kodolá- nyit keresik. A választék? Könyveket tesz elém a pultra: Lukács, Hajnóczi, Németh László, Illyés németül, lexiko­nok, útikönyvek, bestsellerek. — Mit vásárolnak az embe­rek, van-e sláger? — Nem, ilyet nem tudok mondani. Mindenki mást vesz, mindenkit más érdekeL — Érdemes nyitva tartani? — Igen, érdemes. Ha keve­sen is, de vásárolnak köny­vet Jó, ha olvasnak az embe­rek. A Szúnyog-sziget az ősz szí­neiben pompázik. Levélsző­nyeg takar mindent A parton felborított csónakok, téli álom­ra készülnek. A szigeten egy­másba épült, különböző színű házacskák. Itt-ott egy elkésett virág nyflik még. A szűk kis Parton utcák már kihaltak. Csak egy­két horgász próbál szerencsét. Talán ők örülnek legjobban az ősznek. Nincsenek fecsegő ki- bicek, hullámokat korbácsoló motorcsónakok. A Balaton most az ő birodalmuk. Azt mondják, ilyenkor van a leg­jobb kapás. Igazuk lehet Kü­lönben miért ülnének órák hosszat a hűvös szélben? Csend van mindenütt, a si­rályok rikoltoznak. Az elárusítók tétlenül ácso­rognak a pultok mögött Ke­vés a vásárló. Az áruházat most már csak a helybeliek és a környező települések la­kói keresik föl. A polcok is az őszről árulkodnak. A csizmák mellett van még néhány szandál, de ezek legföljebb csak a jövő nyáron találnak gazdára. A bevétel a nyárinak ne­gyede, az üzletvezető mégis elégedett. Hiszen mindig így van ez ősszel. A vasútállomás melletti tér­képen hiába keresem a járási könyvtárat Délután három órakor üres termek fogadnak. Az előbb még sokan voltak — mondja a fiatal könyvtárosnő, de a diákoknak ilyenkor már megy a vonatuk. Később majd megint jönnek, főleg nyugdí­jasok. A középkorosztály saj­nos hiányzik. Talán majd no­vembertől, ha igazán hidegre fordul az idő. Tavasszal az­után újra leadják az olvasó­jegyeket. Nyáron csak a nyug­díjasok kölcsönöznek. A nya­ralók ritkán keresnek föl ben­nünket, a külföldieket pedig kénytelenek vagyunk elkülde­ni. Jövőre már lesznek idegen nyelvű foly ói rátáink is. A fo- nyódiakat egy kicsit nehéz ki­mozdítani. A könyvtár előtt egy idős nénivel találkozom. Könyveket visz. —* Nem kell az olvasáshoz reklám, kedvesem. Mióta a be­tűket ismerem, nem tudtam megunni a könyveket. Szép, kertes házak előtt megyünk. Közöny? Rohanó élettempó? Mi az oka, hogy a Tolvajok, betörök... Bűnözök? volt a tettes bennük lakók mindig csak el­mennek a könyvtár előtt? A strand a legelhagyatot- tabb. Talán azért, mert nyáron itt voltak a legtöbben. Nem bömbölnek a táskarádiók, nincs harc a kabinokért, teljes a nyugalom A füvet gumi­matracok helyett avar borít­ja. Néhány an sétálnak csak erre, belemártják kezüket a vízbe, és megállapítják, hogy hideg. Mások ügyet sem vet­nek a Balatonra. Mindennap látják, helybeliek. Nyáron két lépést sem le­hetett volna anélkül megtenni, hogy ne ütköztünk volna vala­kibe. Most a pénztár vaskor- látaí között gyerekek fogócs- káznak. A szél nyitott kabin­ajtókat csapkod. — Nem fázol? — Nem, kedves. — Hűvös már a szél, szíve­sen adnék rád egy kabátot — Te mindig viccelődsz. Hi­szen tudod, hogy nem mozdul­hatunk a talapzatról. Mi, szob­rok sohasem fázunk. — Hát persze. De azért néha irigylem az embereket Mo­zoghatnak, utazhatnak, én meg rád sem nézhetek. — Ne elégedetlenkedj. Hidd el, sokan szeretnének itt állni, kéz a kézben időtlen időkig, és nézni ezt a gyönyörű tájat — Ó, te kis romantikus. De azért igazad van. — Emlékszel, mi volt a nyá­ron? Hányán, de hányán jöt­tek ide hozzánk, hány és hány fénykép készült rólunk? — Hiú vagy? — Nem azért mondtam. De most alig járnak erre. Elmen­nek mellettünk, nem is figyel­nek ránk, megszoktak már minket — Ne bántson. Jő, hogy mi már összeforrtunk a fonyódi part képével. Ha nem lennénk itt, hiányoznánk. — Gondolod? — Biztos vagyok benne. És ne feledd, hogy bár most tél lesz, de utána újra nyár, új emberek jönnek. A régi nya­ralók idősebbek lesznek. Mi pedig időtlen időkig itt állha­tunk, szépen, erősen és fiata­lon... K Fújt a szél, be kellett gombolni a kabátokat. Sütött ugyan a nap, de szomorú, bágyadt hangulatot árasztott. Mégis vidáman rugdostuk az avart; kavicsokat, kagylókat gyűjtöttünk, apró — a horgászok számára fölösleges — ha­lakat dobáltunk vissza a vízbe, az aranyhídban gyönyörköd­tünk. Kedvünk lett volna együtt szállni a sirályokkal, vagy megvárni a telet, amely új szépségeket tartogat. ét rendezetlen családi körülmények között élő tizenkét éves gyermek betört az egyik termelőszövet­kezet Irodájába, ott egy pén­zeskazettát feltört és 9200 fo­rintot ellopott Egy tizenegy éves gyermek a nélkülözés, éhezés hatására a községi italboltból pénzt lo­pott Gyermekbűnözők? Tulajdon­képpen igen, bár veszélyezte­tett gyermekként tartják nyil­ván őket A 14 éven aluliak ugyanis — bármilyen bűncse­lekményt követnek el — nem állíthatók bíróság elé; nem büntethetők. A főügyészség megyénkben a gyermekbűnőzés helyzetét és a gyámhatósági intézkedések törvényességét vizsgálta. En­nek során nemcsak a hatósági munka eredményei, hibái tá­rultak föl, hanem a sok gond is, melyet a veszélyeztetett gyermekek helyzete okoz. A bűnözési statisztika orszá­gos adatai szerint a gyermek- bűnözés növekszik. Megyénkben a gyámhatósá­goknál hatvan ügyben folyta­tott vizsgálat alapján az volt megállapítható, hogy az érin­tett 93 gyermekkorú elkövető többsége vagyon elleni bűncse­lekményt követett el. Az ala­csony kárérték ellenére a cse­lekmények társadalmi veszé­lyességét növeli az, hogy nagy részüket erőszakos módon, be­töréssel kővették eL A vagyon elleni bűncselekmények jelen­tős hányada arra vezethető vissza, hogy a gyermekkorú el­követők tudatában még nem szilárdult meg a mások tulaj­dona iránti tisztelet, és erőseb­ben hat rájuk a megszerzés vágya. A vizsgált gyei mekkorúak egy részével már korábban is foglalkozott a gyámhatóság, azonban Intézkedései ered­ménytelenek maradtak. Az ismételt elkövetéskor a gyám­hatóságok többnyire állami gondozásba vételt alkalmaztak. Figyelemre méltó, hogy a csoportos elkövetési mód a gyermekkorúaknái is mind je­lentősebb gond lesz, mivel cso­portokban a gyermebkorúak Is bátrabbak és gátlásaik felsza­badulnak. Elgondolkodtató, hogy a vizs­gált ügyekben a gyermekek 48 százaléka a 12. életévét sem töltötte be, az ifjú betörők kö­zött bőven vannak 9—10 éves gyerekek, A gyermekbűnőzés elsősor­ban a szülők rendezetlen éle­tének a következménye. Első­23. Előfordul, hogy van egy kis ■'gságom, nem ugraszt az jobbra-balra, olyankor merítek a tenyerembe, és etem Ide-oda görög a osztódik vagy egye- icsit ferdítek a mar­kor lassan, szinte kúszni kezd lefe- omot hagyva ma- t a csiga. Aztán dik a kövön, s lámad részecs- ■ úgy üldögél­sz anyjukra amint az hevesen a har- ' áznak, ilkoz- szét- t ne- indig mre- ;öm- ven: sor- íor, i holtbiztosán tökéletes hülyé­nek nézne, ahogy ülök az asz­talnál, vizespohárral a kezem­ben, s egy színházra való gri­masz vonul át a pofámon. Nem tehetek róla, üyen va­gyok. Sokan mondták már azt, hogy sose fogok megkomolyod­ni. Szerintem azonban ez té­vedés, s ezt Is a víztől tanul­tam, amely kitölti a hosszú poharat is, a kerek bögrét is, a teáskanna hasas részét ugyan­úgy, mint a csőrét. Mindenki­nek megvan a maga formája, de ha nincs benne elég maté­ria, akkor vannak olyan ré^ szei, amelyek üresen marad­nak, konganak. Én is ilyen vol­tam, most pedig mintha meg­meri tkeztem volna valamiben. Kijárok például a gáthoz, pedig nem is kellene. A mun­kát nem bámulom, azt senki nem szereti. Keresek olyan he­lyet, ahol már kész a nyúl- gát, vagy tart a partmű, i né­zem, hogyan küzdi előre magát az áradat, hányja-veti hátán a jégtáblákat, nyomakodik, s ke­resi, hol könnyebbülhetne meg, hol szabadulhatna attól a kín­zó feszültségtől, amely eltölti. Istenbizony sajnálom inkább a Dunát, mintsem utálom, hogy gonosz, s örömét leli a pusztításban. Meg effélék. így írnak róla az újságok. Szerin­tem ez a szöveg arra való, hogv felpiszkálja azokat, akik a gáton dolgoznak. Roham előtti rumadag, hogy megfe­ledkezzenek a hidegről, a fá­radságról és a veszélyről. »•Harc a megvadult elemmel-« — írják, s bennünket is meg akarnak vadítani. Akkor már százszor inkább Parázs elvtárs módszere, aki mindig halk, a szeme tükre teli vérerekkel, s mégis türe­lemmel fürkészi maga előtt az embert, a tárgyat, bárki vagy bármi legyen is. A mondatai kerekek, egyszerűek, az utasí­tásait kétszer-háromszor is el- ismétli. Nem ordít, mint Tön- köly. Igaz, Tönkölyt nem lehet irigyelni: a fuvarosokkal fog­lalkozik, s ha nem a természet rendeli a lovat erősebbnek, mint az embert, akkor az em­bereknek, a fuvarosoknak kel­lene húzni a kocsit, s a lovak hajtanának, és jobban menn« a munka:. Verekedtem már én is elég­szer. Jobban mondva: bekerül­tem egy-két bunyóba, ahol aztán olyan laposra vertek, mint egy cíntányért. De miért? Nem azért, mert rövid volt a karom vagy gyönge az ütésem, hanem az idegeim miatt. Min­den fájdalomtól kiborulok, s nem tudom, mit csinálok. Már­pedig az győz, akinek tiszta marad a feje. Ebben a mostani verekedés­ben is ilyen a helyzet A víz­nek nincs esze, csak jön, tá­mad, hozza a jégtáblákat és töri a fákat vele. Átszivárog a gáton, s zúg, csikorgatja a fo­gát, s nekünk, embereknek tiszta kell maradjon a fejünk, s akkor mi fogunk győzni. No, ilyen gondolatok feszi- tenek engem, s már-már én is szétrepedek, hogy nincs kinek elmondanom Az öreg, Parázs elvtárs, ha egy percre egyedül marad, lebukik a karjára, és alszik. Miskát rég láttam. Per­sze, akkáh se lehetne dumálni vele, ha itt volna a másik csiz­mámban, a történtek után. Volna még a pilóta, akivel úgy utáljuk egymást, hogy nosza... S itt volna a háziasszony, akire azonban gyanakszom. Mikor ideérkeztünk, ebbe a községbe, az óreget azonnal t sorban azoknak a szülőknek a ebbe a házba irányították,» gyermekei kerülnek a bűnözés hogy ez a főutcán van, meg ez* jó nagy, sok szoba van benne, j az udvarra be lehet állni akár; öt autónak is, a »Tera« meg! tud gondoskodni a parancsnok) elvtársról... Ott voltam az el- < nők Irodájában, amikor elha-! darta, nagydarab, bajuszos, de! afféle puha, pipogya ember.; Megfigyeltem, hogy mindig) mindenkit máshová küldőit, s; ő soha semmit nem intézett. Mentünk a címre. Ott állt egy kövér asszony, a szájában aranyfogak; »gyűjjenek csak, gyűjjenek« — mondta kedé­lyesen. Nem sandított a sáros csizmánkra, nem törődött azzal se, hogy végignézzük férfi­szemmel, amint hajolgat, és kilátszanak a vastag lábikrái, meg a térde alatt hurkába te­kert harisnyaszár. Nem öreg, _ _______, „ s zerintem nincs több harminc-í gatartásától félve harmincötnél, csak a képe* olyan furcsa, tele van futva kis ráncokkal, azt hallottam, öz­vegyasszony, s a férjéé volt a nagy ház meg a kert, a földek, de szerencséje volt, nem ütöt­te meg a kuláklistát A »-Tera-«. Furcsa, ahogy em­legetik. Nekem persze eleve nem tetszik az, hogy sokat tra­fikál a pilótával. Röhögnék, ha a pilóta megalkudna az arany fogaira! Váltottunk egy-két szót Ve­lem nem törődött, ha lehetett volna, ölbe vette volna Parázs elvársat, de az persze nem hagyta magát sajnáltatnL A pilótával meg hosszú tárgya­lásokban volt ilyen volt a viszonyunk. útjára, akik erkölcstelen, do­log tál an életmódot folytatnak, akik alkoholisták, vagy éppen bűnözők, s felügyeleti, neve­lési kötelességüket nem telje­sítik. Az egyik községben a bünte­tett előéletű apa alkalmi mun­kát végzett, családjáról nem gondoskodott kellően, kerese­tének nagy részét Italra fordí­totta. A 11 éves gyermek a rendezetlen családi légkörben nem érezte jól magát, napokon keresztül csavargóit, többször szalmakazlakban töltötte az éjszakát. Előfordult, hogy az apa fenyegető, goromba ma- a kiskorú gyermek a községi pálinkafőző cefretároló helyiségében aludt. Az anya a gyermeket éhezte- téssel arra kényszerítette, hogy rendszeresen tűzifát lopjon. A későbbiek során a gyermek • — az éhezés, nélkülözés hatására — betöréses lopást követett «L Sok gondot okoz, hogy a szü­lők egy része nem képes mun­kahelyi elfoglaltságát a gyer­mekneveléssel összehangolni, míg mások nemtörődömségből nem gondoskodnak gyermekük kellő felügyeletéről, nevelésé­ről, szabad Idejének megszer­vezéséről. A harmonikus csa­ládi légkör hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekkorú másutt keres megértő társat, és eközben könnyen kerülhet rossz társaságba. Néhány ügyben elkövetési ok volt a szűkös anyagi helyzet, a cigánycsaládok egy részénél pedig az alacsony szellemi és erkölcsi színvonal A gyermekkori bűnelköve­tést sokszor a sértettek ha­nyagsága teszi lehetővé úgy, hogy értékeiket nem zárják «1 megfelelően, például jármű­veiket őrizetlenül hagyják. A gyermekbűnőzés okai — az esetenként feltárt egyéb közreható tényezők ellenére — elsősorban a családban kere­sendők. A gyermek- és ifjú­ságvédelem nem is választható el a családvédelemtől. Az állam megfelelő intézmé­nyek fenntartásával, gyámha­tósági és egyéb szociális intéz­kedésekkel segítséget nyűit a gyermekre háruló veszélyhely­zet megszüntetéséihez, szülők­nek gyermekeik fölnevelésé­hez. Ez az alapelv hatja át a tanácsi szervek sokrétű mun­káját. A gyámhatóság rendeli el a kiskorú érdekében a büntető- eljárás körén kívül szükséges­nek mutatkozó védő- és óvó­intézkedést, ha a kiskorú er­kölcsi fejlődése, nevelése, gon­dozása a szülő, vagy a gondo­zó környezetéiben nem biztosí­tott A gyámhatóság a védő­éi óvóintézkedés elrendelése iránt eljárást indít, ha azt megalapozott bejelentés indo­kolja, a rendőrkapitányság, az ügyész, a bíróság, vagy társa­dalmi szervezet a gyámhatósá­got ezért megkeresi, olyan kö­rülményekről szerez tudomást, amely azt szükségessé teszi. gyámhatóság a meg­vizsgált ügyek döntő többségében védő-, és óvólntézkedésként a szülőt a kiskorút jegyzőkönyvi figyel­meztetésben részesítette, né­hány esetben az iskola igazga­tóját vagy a munkáltatót fel­kérte, hogy bírja rá a szülőt a kiskorú nevelése szempontjá­ból helytelen magatartásának megváltoztatására. Ha a kis­korú fejlődését pénzhiány gá­tolta, a gyámhatóság segélyt folyósított Olyan esetben, amikor a korábban alkalma­zott védő- és óvóintézkedés nem vezetett eredményre, a gyámhatóság a kiskorú állami gondozásba vételét rendelte el, néhány ügyben pedig a szülők büntetőjogi felelősségre voná­sát és alkoholelvonó kezelésre kötelezését kezdeményezte. A gyermekbűnözés okainak megszüntetése azonban nem csupán tanácsi, rendőrségi vagy ügyészi feladat, hanem igen fontos tennivalói vannak a különféle társadalmi szer­veznek az Ifjúsági szervezet­nek, a munkahelyi közösség­nek, különösen pedig az álta­lános iskolának. , A főügyészség a gyámható­sági munka színvonalának emelése, hatékonyabbá tétele érdekében is különféle intéz­kedéseket, javaslatokat tett Ügy véljük azonban, hogy vizsgálatunk több ennél; fi­gyelemfelhívás ... Dr. Dicső István főügyészségi ügyész A (F oiyUitjukj Bérmunkában fogaskerék­testek homlok-, egyenes- és ferdefogazását vállalja 175 mzn-lg 1-től 3 modulig a KAPOSVÁRI GÉPIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA KAPOSVÁR, RIPPL-RÓNAI V. 15. Ügyintéző: Szebényi Sándor műhelyfőnök. ____________________ (9905)

Next

/
Oldalképek
Tartalom