Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

A dolgozó anya álljon a középpontban Nagyon helyesen válasz­totta ki az SZMT éppen Nagy­atádot a munkásnők fórumá­nak helyéül. Régi és új üze­mek sok munkáslányt és asz- szonyt foglalkoztatnak, akik­nek van véleményük az üzem munkájáról, a városi rangra emelkedett járási székhely fejlődéséről, s erről szívesen folytatnak párbeszédet Mert a hangsúlyt talán a párbeszédre tenném a pártszékház nagy­termében tegnap délelőtt megtartott fórum megítélésé­ben. Szinte képtelenség beszá­molni arról a csaknem négy­órás rendezvényről, amelyik száz cérna-, konzverv-, tégla­gyári, danuviás lánynak és asszonynak adott lehetőséget a saját és mnkatársai körében megfogalmazódott kérdések föltételére, s a megyei és vá­rosi vezetők válaszainak meg­hallgatására. A nőpolitika gyakorlati kér­déseinek felsorakoztatását jól szolgálta dr. Országh Lajosné- nak, a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó vezetőjének előadá­sa Munkásnők között ülve hallgattam sok személyes pél­dával fűszerezett, élvezetes stí­lusú előadását. Arcuk rezdülé­sei, heves bólogatásai, a szomszéd j uknák odavetett félmondatok (mennyire iga­za van! jelezték, hogy egyet­értenek a nőknek és a családnak a társadalomban betöltött szerepévél foglalkozó eszmefuttatással. Azzal példá­ul, hogy a család érezze a meg­születő leánygyermeket teljes jogú állampolgárnak, s ugyan­olyan módon indítsa pályára, mint a fiút, adjon szakmát, hivatást a kezébe. Ugyanis ez az alapja a nő anyagi, társa­dalmi biztonságának A házas­ságban nagyon fontos, hogy a férfi élet- és munkatársnak fogadja él a nőt. Az asszo­nyok valóban túlterhelték, de tőlük is függ, sikerül-e átne­velni a családot, hogy minden­ki segítsen a háztartási mun­kákban, mert ha mindent ők végeznek, akkor nem jut ide­jük az olvasára, tanulásra, a tv-nézésre. Nagyon lényeges a nők beilleszkedése a társada­lomba. Ez többek között attól is függ, sikerül-e a tudásuknak, képességüknék megfelelő he­lyen elhelyezkedniük. Kiemel­te, hogy az egyenjogúság mér­céje: mindig a dolgozó anya álljon a középpontban. Egy felszólaló asszony később el­mondta, hogy többször kellene ezekről a kérdésekről a fér­fiaknak is beszélni. Kedvesen megrótta az előadót, hogy többször használta azt a ki­fejezést, hogy a jelenlévő fér­fiak most fogják be a fülü­ket, ahelyett, hogy azt mondta volna — jól nyissák ki. Dr. Szerényi János, az SZMT titkára választ kért két kérdésre a tanácselnökhelyet­testől és a cémagyár vezető­jétől Ezek a szociálisa brigád­vezetők megyei fórumán hang­zottak él Nagyatádról A vá­laszokból kitűnt, hogy a kon­zervgyár a gyermekintézmé­nyek fejlesztésére nyújtott tá­mogatás fejében a létszámával arányosan részesül az óvodai helyekből. A cémagyáriak bére lassan közelít a nagyvállalati szinthez. A cérnázóban és a kiszerélőben a tervek szerint jövőre emelik a béreket az el­maradás csökkentése végett Ha minden kérdés elhangzá­sakor strigulát húztam volna, talán akkor sem tudnám pon­tosan, mennyi hangzott el, hányszor tették próbára a vá­laszadással Hubay Sándor ta­nácselnök-helyettest, a megyei vendégeket, a meghívott gaz­dasági vezetőket. S talán nem is ez a fontos, inkább az, hogy mindenki a dolgozó anyák szemszögéből bírált, javasolt. S mivel egy újság kevés len­ne a felsorolásra, két témát ra­gadok ki: a közlekedést és a kereskedelmi ellátást. A munkakedvet is befolyá­solja, hogyan érkeznek az asz- szonyok a munkahelyükre. Ezért tették szóvá annyian és olyan szenvedélyesen, hogy rosszak és hitetlenek a buszok, a megálló nem a gyár előtt van, s így több száz métert futnak, amikor le- és felszáll- nak. A danuviások a növekvő közúti forgalom miatt járdát kértek a gyárukhoz. A kon­zervgyáriak gondja, hogy tíz­tizenöt percig leeresztik a so­rompót, s elkésnek miatta járművek forgatagában »kel­nek át«. A gyár vállalná a jár­da meghosszabbítását a síne­kig, a felüljáró esetleges elké­szültéig azonban szeretnék, ha forgós gyalogátkelőt nyitná­nak. Jobb minőségű kenye­ret, több olcsó felvágottat, megfelelő mennyiségű és áru zöldséget-gyümölcsöt kértek az asszonyok, s boltokat a perem­részekre (Henéz, Simongát). Sokszor elhangzott az őszinte válasz, mire nincs pénze a ta­nácsnak. Azt azonban joggal várják el a szakszervezeti na­pok keretében megrendezett fórum részvevői — s ezt Gé­mest Sándor, a városi pártbi­zottság titkára is hangsúlyozta — hogy ami csak egy intézke­dést, nagyobb figyelmet és fe­gyelmet igényel, valósuljon meg a következő hetekben. L. G. Cukorrépaszedés — géppel IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉS A fiatalok nevelése i ügyi; kai nőtt a fiatal párttagok ^i- ma, s 70 százalékukat a KISZ- szervezetek ajánlották. Ugyan­csak nagy eredménynek köny­velhetjük el, hogy a legutóbbi országgyűlési választások óta huszonegy 30 évesnél fiatalabb képviselő szólhat hozzá az or­szágos politika legfontosabb kérdéseihez. Az ifjúság életét nagymér­tékben befolyásoló törvény végrehajtási utasításait most dolgozzák ki, s az év végére a minisztériumok már még­kapják ezt. S jövőre mindén gyárhoz, üzemhez eljutnak ezek a fontos, a termelő üzem és ifjú dolgozójának viszonyát szabályozó intézkedések. A fiatalság nevelésében — ezt kiemelte az előadó is •— sajátos szerepe van a szakszer­vezetnek. Az ifjúmunkás, aki' bérből és fizetésből él, érdek- védelmét szükségszerűen a szakszervezetre bízza. Az üze­mi bizottságokhoz tartozó idő­sebb nemzedék viszont egyé­nileg és példamutató munká­jával segítheti az ifjúmunkás teljes emberré válását. A szállítógépek vezetői a nappal süttették az arcukat. Ök már készen voltak, csak a szedőgépet meg a fej élőt vár­ták. Űj táblába álltak aznap. Nagy tábla volt, lehetett har- mincholdnyi. Ott, Nagyberki határában. Távolabb a Kata- hegy szürkült, sejtelmes és át­tetsző volt, mintha nem is földhalom lett volna. Az őszi fény csalóka játékot űzött velünk. Az elengedhetetlenül fontos adatoknak már a birtokában voltam Herczeg József elnök­helyettes jóvoltából. A nagy­berki egyesült Kaposvölgye Tsz-ben az idén több mint százhatvan holdon termett cu­korrépa. Az átlagtermés körül­belül 220—230 mázsa lesz. Ezt mutatják az eddigi eredmé­nyek. Elégedettek lehetnek te­hát, hiszen kétszáz mázsát ter­veztek. A termés évről évre nagyobb. Ez nagyrészt a kor­szerű, művelési módok beveze­tésének, az egységes vetési el­járásnak köszönhető. És azt hiszem, a gépesítés magas fo­ka is közrejátszott az idei szép eredményben. — A répát a majori mázsá­hoz visszük, a fejét meg a si­lóhoz — mondták a traktoro­sok: Vác Lajos, Badi János, Óvári Ferenc. Az eső egy da­rabig sakkban tartott ben­nünket, de most már úgy lát­szik »megemberelte« magát. Csali tartson is ki. Szorosabb munka már nincs, talán csak a vetés. De úgy gondoljuk, azon is győzünk már. Aztán jön a tél. Feladataink akkor sem ritkulnak. Az utakról mi toljuk le a havat, lesz a mű­helyben is munka, a szállítás sem szünetel Messziről már hallatszott a szedőkombájn és a fejelőgé­pet húzó traktorok hangja. — Varga Ádám a kombájnt, Novak Ferenc meg a tejelőt irányítja. Gyakorlatuk van már ebben . .. — És azelőtt? Milyen volt a répaszedés? — Kiszántottuk a földből kis Zetorral vagy lovas fogat­tal. Aztán villával felhányták a pótkocsira. Az asszonyok előtte fejelték. Régebben egy ilyen nagy lábiával hosszú idő alatt végeztek. Ha egy ember 200 négyszögölet kiszedett egy nap alatt, az már nagyon jó eredménynek számított. Ennek a munkának speciális szerszá­ma a kétágú répakapa volt. Üjabb három szállítógép is »beállt«. Hat traktor biztosí­totta a folyamatos körforgást. Nem kellett állnia a szedéssel, fejeléssel foglalkozó gépsor­nak. Varga Ádám »bemutatta« a kombájnt: — A répát három pár kés szedi föL A tárcsák keverik tovább. A lánc lerázza a föl­det a gyökértermésről és egy­ben továbbítja is. A vastüskék már »csendesebben« bánnak a répával. Négy hengerre ke­rül, aztán az elevátorra. On­nan potyog a pótkocsira Me­net közben ügyelnem kell az egyenes sorközökre meg a hidraulikára. Nagy az össz­hang köztem meg a Kapinya Sándor között, aki a szedő­rész irányítója. Az idén eddig harminc-harmincöt holdat »tisztítottunk« meg. Amikor elbúcsúztunk, még azt mondta: — Remélem, abból a cukor­ból én is eszem, amelyet eb­ből a répából kinyernek a gyárban ... Indulták a gépek. »Sorozatot lőtt« a szedőgép »cukorrépa- golyókból« a pótkocsira. L. L. Közvetlen hangú és hangu­latú ifjúmunkás-nagygyűlést rendeztek tegnap Kaposváron a szakszervezeti napok ren­dezvénysorozatának része­ként. A Latinca Sándor Me­gyei Művelődési Ház nagyter­mét megtöltő szakmunkásta­nulók s a különböző üzemek fiatal dolgozói — még a me­gyei rendelőintézettől is ér­keztek érdeklődők — közvet­len érdekeikről, munkájuk tár­sadalmi helyéről szóló előadást hallgattak meg, utána pedig a Somogy Táncegyüttes műso­rát nézték végig. A nagygyűlés vendége és előadója Váczi István volt, a KISZ- központi bizottsága if­júmunkásosztályának helyet­tes vezetője. Előadásában a ta­valy elfogadott ifjúsági tör­vény hátterét s a szakszerve­zeteknek a fiatalok nevelésé­ben betöltött — egyre növekvő — szerepét világította meg. A fiatalokat és társadalom­ban betöltött szerepüket rend­kívül vegyesen ítéli meg a közvélemény. Ezzel párhuza­mosan azonban — korunk egyik jellemzője ez — szünte­lenül növekszik az ifjúság sze­repe. Különösen így van ez nálunk: a társadalmi termelés­ben dolgozó munkásoknak pontosan egyharmada fiatal. De még kedvezőbb ez az arány, ha a szakmunkások számát vesszük figyelembe. A fejlődést tekintve elmondhat­juk, hogy a korábbi helyzet­tel ellentétben — amikor a gazdaságfejlesztő tervek a há­ziasszonyokkal és más impro­duktív foglalkozású rétegekkel még jelentős munkaerőtarta­lékként számolhattak — ez­után csakis a fiatalság lehet a munkaerő-utánpótlás kizáró­lagos forrása. S a ma felnövő nemzedék már a kibontakozó tudományos-technikai forra­dalom korában él; érzi, átéli és magába olvasztja annak minden lényeges elemét. Nem is kell külön hangsú­lyozni, hogy a fiatalság milyen jelentős társadalmi-politikai tényező. Hiszen a jövő társa­dalmát is nekik kell véglege­sen felépíteniük, s nagymér­tékben tőlük függ, hogy mi­lyen lesz annak arculata. Az ifjúság kérdése, problé­mái tehát pontosan beleille­nek a nagy társadalmi kérdé­sek sorába. Ezért is foglalko­zott a párt Központi Bizottsá­ga is az ifjúság helyzetével 1970 februárjában és ezért tűzte napirendjére s fogadta el az országgyűlés tavaly nyá­ron az ifjúsági törvényt. A törvény tágabb értelemben vett célja, hogy a felnövő nemzedék megtalálja a helyét a nagy társadalmi munka- megosztásban; általánosan művelt, testileg fejlett, szak­mailag hozzáértő, világnézeti­leg pedig szilárd legyen. Az 1970-es párthatározat és az if­júsági törvény is tükrözi az ebből következő lényeget: az ifjúság nevelése össztársadal­mi ügy. A figyelem, amely most összpontosítva irányul az ifjú­ságra — az utóbbi két évben a pártszervek és a kormány az ifjúsággal kapcsolatban több kérdést tárgyaltak meg, mint az azt megelőző tíz évben — kézzelfogható intézkedése­ket eredményezett Az MSZMP szervezeteibe való felvétel kor­határát például a 21 évről a 18-ra szállították le, s maga a KISZ is ajánlhatja a fiatalo­kat Így 1970 óta 35 százalék­Országos szinten a mezőgazdasági munkákban Nincs gázolajhiány Segesden AZ A NÉHÁNY SOROS le­vél, amely tegnap a segesdi termelőszövetkezet pártszer­vezetének csúcsvezetőségétől érkezett szerkesztőségünkbe, eszeimbe juttatta a hét eleji operatív bizottsági értekezletet. Mégpedig azokat a megállapí­tásokat, melyek arra vonat­koztak, hogy bár most a gyors, azonnali hathatós intézkedé­seken van a hangsúly, hogy el­háruljon minden akadály az őszi mezőgazdasági munkák végzése elől, mindenképpen tanulni, okulni kell a mostani időszak nehézségeiből. Mert akár a gázolaj problémákat, akár a gépellátást tekintjük, mindegyik rejt magában na­gyon is figyelmeztető ténye­ket. Csali utalásszerűén emlí­tem meg, hogy ha megfelelő mennyiségű üzemanyag-tarta­lékkal, kellően felkészülten in­dultak volna az ősznek gazda­ságaink, nem okozott volna ekkora gondot a szállítás. Vagy: negyven kukoricabeta­karító adaptert rendeltek az A pénztárgép mögött Hosszú sor, megrakott bevá­sárlókosarakkal. ■ Munkából hazaigyekvő asz- szonyok, férfiak várakoznak, hogy sorra kerüljenek. Min­denki siet, türelmetlenek, mert várják otthon a vacso- ránakvalót, vagy a mosáshoz szükséges tisztítószereket. Szaporán kattog a gép bil­lentyűje, s a pénztáro&nő szinte megállás nélkül rakja a kosárból a vevő elé az árut, mondja a fizetendő összeget, elveszi a pénz, visszaad. így megy ez nyitástól zár­óráig a Sió Áruházban. Nem­csak nyáron, de ilyenkor ősszel is, különösen az esti órákban nagyon sok a vásárló. Gulyás Józsefné az áruház ABC-osztályán pénztárosnő. Forgalmasabb napokon 40— 50 000 forint bevétellel számol el, s bizony nyolc óránként 300—1000 vevőtől is átveszi az áruk ellenértékét. — Mit kell tudni egy pénz­tárosnőnek? — Gyorsan és jól számolni, ismerni az árukat és azok árát No meg elengedhetetlen a kéz­ügyesség is. különben a vevők­nek nagyon sokat kellene vá­rakozniuk. Tizenhárom esztendeje van a szakmában, Budapesten ta­nult. Kezdetben eladó volt, később pénztárosi tanfolyamot végzett, s ezt a munkát 1963- tól látja el. Nyitástól dolgozik a Sió Áruházban. Nemrégen Marcaliban ren­dezték meg a fogyasztási szö­vetkezetek ABC-áruházai pénztárosnőinek megyei ver­senyét. Itt dőlt el, ki a leg­jobb, leggyorsabb dolgozó, s az is, hogy ki utazik majd ok­tóber végén Budapestre a SZÖVOSZ, a KPVDSZ és a Belkereskedelmi Minisztérium által rendezett országos ver­senyre, majd az ezt követő nemzetközi pénztárosnői ver­senyre. Marcaliban a zsűri — eredményei alapján — Gulyás Józsefeiét találta a legjobb­nak* Az ő kritikusi szemükön kívül kollégái is csak art álla­píthatták meg, hogy Gulyás- né megérdemelten nyerte el ’az elsőséget. S az a több száz ve­vő, aid előtt ő is naponta vizs­gázik a Sió ‘Áruházban, jog­gal tartja őt az egyik legjobb pénztárosnőnek. — Nyáron vagy télen nehe­zebb a astmks? — Nyáron, mert sok a kül­földi, sgyakran nem is tudják, mit szeretné­nek vásárolni. Nehezen ér­tik meg, hogy egy-egy áru mennyibe ke­rül, s ez lassít­ja a munkát. No meg azok a vevők is aka­dályoznak ben­nünket és má­sokat is, akik már sorra ke­rültek, de de a pénztárgép előtt kezdik pénzüket ke­resgélni a sza­tyor vagy a kosár alján. Ezzel lassítják a kiszolgálást. — Mit vár az országos ver­senytől? — A két évvel ezelőtti me­gyei versenyen hatodik lettem, a mostani elsőség a legszebb álmomat is felülmúlta. Sze­retném, ha az országos verse­nyen sem vallanánlk szégyent, és a somogyi csapat jó ered­ménnyel térhetne vissza a fő­városból Hogy ez így sikerüljön. Gu­lyás Józsefné is naponta több órát kéranl. A* ABC-osztályon lévő sok ezer árut és az ára­kat jól ismeri, most art tanul­mányozza, nem változott-e va­lamelyiknek az ára, nehogy a versenyen meglepetés érje. A megyei elsőnek járó pénz­jutalmon kívül az áruház ve­zetőitől egy szép vázát kapott ajándékba. Azt még nem tud­ni, hogy milyen eredménnyel tér vissza Budapestről, de ha nem sikerül is neki nyernie, a versenyen nyernek majd az áruház vásárlói. üzemek az AGROKER-től, a vállalat ezt az igényt harminc­cal megtoldva továbbította. Nos, ez ideig negyvennyolcat leszállítottak, de még mindig nincs kielégítve minden igény. Nem lehet idejekorán ponto­san — vagy legalábbis ponto­sabban — meghatározni, hogy mire lesz szükség? Miért szinte a munkavégzés idején kell kiderülnie annak, hogy az üzemek által benyújtott 40 darabos megrendelés távolról sem fedezi a szükségletet?! Van tanulni-, van okulni.va- ló — nem is kevés. Előrelátás, tervszerűség — biztonság! Azzal kezdtem, hogy az ope­ratív bizottságnak ezek a meg­állapításai jutottak eszembe a tegnap érkezett sorokat olvas­va. Figyelemreméltó a szerda estig elvégzett munkák össze­gezését tükröző számsor is. Például o 811 hektár búzának csaknem háromnegyed része földben van, minden egyéb őszi vetés kész, az őszi mély­szántás egy harmadán túl van a gazdaság, a háztájiban befeje­zéséhez közeledik a kukorica­törés, a közösben pedig 16 szá­zalékra álltak ezzel a munká­val. Azon a szerda esti vezetői tanácskozáson joggal állapítot­ták meg, »ha dicsekvésre nincs is ok, de az eredmények hűen tükrözik a tagság, az alkalma­zottak erőfeszítéseit. Vonatko­zik ez a kétkezi munkástól a vezetőkig mindenkire egy­aránt.« ÉS HA FÖLTESZI az ember a kérdést: mi a nyitja annak, hogy a megyei átlagos helyze­ten belül Segesden ilyen ered­mények vannak, erre felelet­ként hadd idézzek a levélből még egy gondolatot: »A kap­kodásmentes, előrelátó szerve­zés — úgy véljük — kiviláglik a számokból. S ebben benne van az a tény is, hogy itt nem volt — remélhetőleg nem is lesz — gázolajprobléma; sok év tapasztalata késztetett ben­nünket az előtárolásra hu­szonötezer literes tárolónk szí­nültig töltve (!) várta a ne­héz esztendő fináléja — és nem is csalódtunk. így ha a szállítási szerződésben kisebb teljesítéscsúszás bekövetkezik, nem okoz gondot, zavartalanul dolgozhat gépparkunk.« Ez az a körülmény, árné- lyik nagyon is összefügg az operatív bizottság megállapítá­sával. Hozzáfűznivaló ehhez talán csak annyi Vaft: Iám, így is lehet! És ha elérkezik a ta­nulságok leszűrésének ideje, a segesdi példa is a megszívle- 'endők körött l»er •• M, diaiad Lásxló

Next

/
Oldalképek
Tartalom