Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Településfejlesztés, testületi munka Beszélgetés tanácsi vezetőkkel M elyek ma a tanácsi mun­ka legidőszerűbb, leg­több gondot okozó és a legfontosabb feladatokat adó kérdései? — Erről érdeklőd­tem nemrég a községi taná­csok, illetve a járási hivatalok elnökeinek egy csoportjával folytatott beszélgetés során. Partnereim — sokat tapasztalt, képzett vezetők — bár eltérő­en nyilatkoztak egy-egy terület helyzetének megítélésében, más-más módszereket tartot­tak célravezetőnek, azon nem vitatkoztak, hogy a legtöbb gondot o településfejlesztés, valamint a testületi munka színvonalának emelése okozza. Erről folyt a szó legutóbbi egy­hetes tanfolyamiunkon is, és nemcsak az előadások konzul­tációin hanem a szünetekben, étkezés közben vagy a háló­termekben. Amint elmondták, a közsé­gi tanácsok hatáskörének bő­vülése, gazdasági önállósá­guk növekedése önma­gában természetes«! nem jelenti az egyre fokozódó fejlesztési igények kielégítését. Csupán lehetőséget nyújtanak, ami azonban nem válik auto­matikusan valósággá A köz­művesítés, a művelődésügyi, a szociális és egészségügyi ellá­tás biztosítása jól szervezett, átgondolt, szakszerűen végzett tanácsi munkát követel, de eh­hez még feltétlenül azt is, ami­ben mindeddig a legkevesebbet sikerült előbbre lépni: c nem tanácsi gazdasági egységek be­vonását a területi feladatok megoldásába. Mert igazán ör­vendetes ugyan a foglalkozta­tottsági gondok megoldását szolgáló megyeszékhelyi és vidéki ipartelepítés, de ennek — amint ezt oly sokszor han­goztatjuk — nem elhanyagol­ható szociális és művelődés- ügyi következményei is van­nak, amelyek — többek kö­zött — bölcsődék, óvodák épí­tésében, bővítésében, napközi otthonok létesítésében is je­lentkeznek. A községekben működő üzemek, gazdaságok azonban többnyire kihelyezett egységei valamely másutt szé­kelő vállalatnak, gyárnak, így nem rendelkeznek önálló dön­tési joggal. Vagyis nem tudnák hozzájárulni a településfej­lesztési igények kielégítéséhez. Ez érthető is. Az már azonban kevésbé, hogy nem is járnak el felsőbb szerveiknél dolgozóik üyen jellegű érdekeinek képvi­seletében. Helyette javasolják, hogy a községi tanácselnök ke­resse meg a megyeszékhelyen vagy másutt működő központ­juk vezetőjét. A húzodozásban persze az is benne van — legalábbis így érzik a tanácsi vezetők, — hogy nehéz megváltoztatni a régebbi szemléletet, és érvé­nyesíteni, hogy a terület ál­lami irányításáért a helyi ta­nács elnöke felelős. Vagy itt van a közös fenntartások ügye, amelyről oly sóik szó esett az elmúlt években. Szinte egy ve­réblépést nem sikerült előbb­re jutni. Jogszabály nem ren­dezte ezt ,az ügyet, a jóindu­lat önmagában pedig édeske­vés. A másik, nem kevésbé izgalmas kérdés a tes­tületi munka élénkíté­se, a tanácsülések, a választott bizottságok aktívabb működé­se, a falugyűlések, a tanácstagi beszámolók jobb felhasználása. Nemrég a megye egyik leg­régebbi tanácselnöke arról pa- naszokodott, hogy érdektelenül zajlanak a vb-ülések, a tanács­ülésekre pedig csak úgy lehet biztosítani megnyugtatóan a határozatképességhez szüksé- kes arányt, ha az elnök előző­leg személyesen végiglátogat­ja a tagakat. Beszélgetőtársaim nem látják ennyire sötéten a helyzetet. Szerintük inkáb ja­vult a megjelenési arány, bár elismerték: e tekintetben egyes járásokon belül is nagy az el­térés. És az aktivitásra sem igen lehet panasz. Persze sok függ attól, hogy mit és hogyan tálalunk a tanácsüléseken a tes­tületnek — jegyezte meg egyi- Valóban, ha a lakossá­got közvelenül érintő és érdek­lő kérdésekkel találkozik a ta­nácstag a meghívón, és tudja, mert tapasztalta, hogy nem­csak formális jóváhagyására, támogató szavazatára van szük­ség, hanem gyakorlatilag részt vehet a döntésekben is, más­képp indul a tanácsülésre. És itt merültek föl a beszámo­lók formai kérdései. Bevált-e az írásos előterjesztés? Igaz, hogy időt hagy a tanácsülése­ken az érdemi tárgyalásra, de egyes tapasztalatok azt mutat­ják, hogy tanácstagok egy — olvasáshoz kevésbé szokott — része — nem mélyed el a be­számolókban, és így nem is tud bekapcsolódni a vitába. Ennek ellenérvéül olyan javaslat hagzott el, hogy tovább kell tömöríteni az előterjesztése­ket, és feltétlenül szükség van szóbeli kiegészítésre, mely a legfontosabb kérdésekre irá­nyítja a figyelmet Sok szó esett a legszélesebb fórumok, a falugyűlések le­hetőségeiről, formáiról. Abban egyetértettek beszélgetőpartne­reim, hogy kitűnő alkalom az összegezésre, a tájékoztatásra, a döntésekre; vitákra azonban kevésbé tartják alkalmasnak. De abban már megoszlottak a vélemények, hogy ha az egész falut vagy annak többségét érintő témát nem lehet az adott időszakban a lakosság elé tár­ni, mert egyszerűen ilyen nincs, és a legfontosabb témá­ban — mondjuk a törpe vízmű építése ügyében — az előző időszakban amúgy is kénytele­nek voltak sűrű tanácskozáso­kat összehívni, mi legyen az el­járás? Mert a 15—20 fős — egyébként is tájékozódott, köz­életi emberekből álló — össze­jövetelt nem lehet falugyűlés­nek nevezni. Persze a körülte­kintő tanácsi vezetők jó előre gondolnak az ese­ményre, igyekeznek valami újjal szolgálni, ha lehet, szemléltetni is, mondjuk köz­ségrendezési, létesítményi ter­veket, gazdasági vezetőktől kérnek tájékoztatókat, fontos rendeletek helyi végrehajtását magyarázzák stb. Szóval jó előre érdeklődést keltenek, és nem elégszenek meg a meghí­vók formális kiküldésével. Na­gyobb községekben eddig is rétegbeszélgetések formájá­ban, egy-egy üzem keretében beszélték meg a falugyűlések témáit. A lényeg mégiscsak az, hogy a lakosság érthető for­mában, közvetlenül kapjon tá­jékoztatást, ugyanakkor lehe­tőségeket érdeklődésre, véle­ményének nyilvánítására. Végtére a forma itt is másod­lagos kérdés. Akárcsak a ta­nácstagi beszámolók esetében. Egyes községekben például jól bevált módszer, hogy írásos összesítő tájékoztatókat jut­tatnak el a választókhoz, má­sutt a családlátogatás vált hagyományossá, amelyeken az intim beszélgetések során job­ban felszínre kerülnek a vé­lemények. És ha már a tarta­lom elsődlegességénél tartunk, meg kell említeni a tanácsta­gi csoportok munkáját. Ezek a kis közösségek ugyanis a társ­községekben pótolhatnák az egykori tanácsot, vezetőjük teljes értékű gazdája lehetne az önálló testület és hatóság nélkül maradt kisközségeknek. Néhány helyen egyre jobban betölti szerepét a tanácstagi csoport A társközségek több­ségében azonban nem élnek eléggé e lehetőséggel. N ihány, nem új, de idő­szerű kérdésre igyekez­tem irányítani a figyel­met Mint ahogy a következő őszi—téli hónapokban a való­ságban is fokozottabban elő­térbe kerül a településfejlesz­tés megannyi gondja, illetve a testületi munka gyakorlata. Paái László Mit teste a KISZ. mit a vállalat? Hogy szívesen maradjanak Mit uáll diákkorában le- IYHI fül l endő munkahe­lyétől? — Három dolgot: a munkám ne legyen »favágás«, ne irodában kelljen dolgoz­nom, és hogy kísérletezni tud­jak. — És mit kapott? — Amit vártam. »Aki válaszol«: Putnoki Zoltán, a kaposvári elektron­csőgyár fiatal technikusa. Az idén végzett a Székesfehér­vári Híradásipari Technikum­ban, a gyár az első munkahe­lye. Amit elmondott, azt szin­te minden kezdő fiatal áhitja. Egyik sem szeretné, hogy amit az iskolában tanult, kihaszná­latlan maradjon. Neki telje­sültek a munkahellyel szem­ben támasztott kívánságai. Munkaterülete a szivattyúmé­rés, beosztása pedig típusfele­lős technikus. Elvileg egy tí­pusért felel, gyakorlatban azonban többért. És ez jó — mondja, mert különböző ter­mékeket, munkafolyamato­kat ismer meg. — Elég-e ehhez az iskolá­ban elsajátított tudás? — Az iskolában alapfogal­makat tanultunk. Tulajdon­képpen mindent, amire a mun­kahelyen szükség van. De mindennek csak az alapját. A »többit« hozzátanulja az em­ber. — Tehát elégedett a munka­hellyel. — Igen. — A KISZ-ben mit «inál? — Egyelőre semmit Fehér­váron, az iskolában nagyon jó KISZ-élet volt gyakran jár­tunk hangversenyre, vitákat rendeztünk. Ügy látom, itt nincs ilyesmi. — Maga szerint lehetne? — Igen. Kovács Bálint is az idén végzett a Miskolci Nehézipa­ri Egyetemen. A műszaki elő­készítésen dolgozik. — Szeretnék minél hama­rabb megismerkedni a gyárral, A győztes Mint & csabaJaaltés. úgy visszhangzott az igali üdülő folyosóján és szobáiban. — Joli biztosan az első! A társadalombiztosítási ve­télkedőt előkészítő, a lebonyo­lításban segédkező kaposváriak táborában nagy volt az öröm, hiszen titkon mindenki azt remélte, hogy a mieink közül korul ki a győztes. S az álom valóra vált. Hátha még a kö­rülményeket is hozzávesszük: Pap Jolán a járulék, a szolgál­tatás, a családi pótlék, a nyug­díj témakörében kihúzott kér­désekre olyan talpraesett és jó feleleteket adott, hogy a szigorú zsűri mindegyiket a maximális negyvenöt ponttal honorálta. S ez nem csekély teljesítménynek számított a veszprémi és a somogyi fiata­lok vetélkedőjén, mivel csak ez a hely dőlt el •a rendes já­tékidőben«; három somogyi és két veszprémi lány tovább izzadhatott, mert egyenlő pont­számokat ért éL Jolira már az első felelete után fölfigyeltem, mert olyan magabiztosan beszélt, annyira szabatosan fogalmazott. Egy tulajdonsága azonban később derült Jet, amikor végre kötél­nek állt, hogy beszélgessünk egy kicsit. Ez a tulajdonsága a szerénység. Az első mondatai közé tartozott, hogy megkö­szönje osztályvezetője segítsé­gét, amelyet nemcsak a ver­senyre való felkészüléséhez nyújtott, hanem a szakmai képzéséhez is. A többi osztály­vezetőnek, munkatársnak, az igazgatóság vezetőinek szinten hálás volt, amiért hozzásegítet­ték ót és a többieket az ered­ményes versenyzéshez. — Az egyéni helyezésemnek is örülök, annak azonban még jobban, hogy mi lettünk az el­sők a csapatversenyben. Négy évvel ezelőtt érettségi­zett a Munkácsy Mihály Gim­náziumban. Szeretett volna pe­dagógus lenni, de nem vették föl a tanítóképző be. A Megyei Társadalom b iztositási Igazga­tóságon bei.ile&edett eL t no­vember TU-én lesz négy éve, hogy a járulékügyi osztályon dolgozik. Mernyeszentmiklós- rál jár be Kaposvárra. — Hánykor kel fetf — Nagyon, jó a buszjárat, Így hat és fél hét között A busz hét óra után indul. Reggel nyolctól délután ötig tart a munkaidő. Hat óra után már otthon vagyok. Szüleim nyug­díjasok. négyen vagyunk test­vérek, és én vagyak a legfiata­labb. — Mind lányok? — Három lány és egy ftá Az egyik nővérem ápolónő, a má­sik könyvelő, a bátyám műsze­rész, én pedig előadó vagyok. — Száznegyven forint rend- körüli béremelés járt ez első helyezettnek. Most mennyi lesz a fizetése? — Eddig sem volt rossz,,. Most 1940 forintra emelkedik. Nagyon szép, ha azt veszem \ alapul, hogy négy éve dolgo­zom. Huszonkét éves vagyok, nem vagyok férjnél, vőlegé­nyem sincs, tehát nincs ami gá­tolna. Szabadidőm tulajdon­képpen nincsen. Este későn érek haza. nem járok sehova Nagyon szereitek olvasni, most éppen a Világirodalom zecseJket-éoríMtófhes lent müveket olvasom. Persze minden időmet lekötötte a ve­télkedőre váló felkészülés, amely tulajdonképpen már novemberben megkezdődött. Jolit a politika is érdekű Az igazgatóság KlSZ-szeroe- zetében szervező titkár. Már kollégista korában vezetett politikai foglalkozásokat fiata­labb társainak. Tavaly kitűnő eredménnyel elvégezte a marxista—leninista esti közép­iskolát, most pártoktatásra je­lentkezett Nagyon szereti a munkáját, s minden vágya, hogy társada­lombiztosítási felsőfokú okta­tásra járhasson. — Ez a vetélkedő gazdagí­totta szakmái tudásukat? — Természetesen... s en­nek reméljük, hogy a somogyi biztosítottak is hasznát fogják vénát Lajos Gém és olyan munkát végezni, amelyik legjobban megfelel az érdeklődésemnek — és a gyár­nak is hasznos. — Eddigi tapasztalatai sze­rint van ilyen terület? — Igen. Én úgy látom, hogy itt a legnagyobb gondot a szerszámgyártás okozza. Szí­vesen foglalkoznék vele — Hogyan fogadták a vál­lalatnál? — Szívesen. A kollégáktól tanácsot, segítséget kapok. Varga Gyula művezető. Fia­tal kora ellenére (közelebb van a húszhoz, mint a har­minchoz) tizenhét ember mun­kájáért felel. Tulajdonképpen másodszor »kezd« a gyárban, mert alighogy idejött — be­hívták katonának — nemrég szerelt le. Amikor a KISZ kerül HllllnUI szóba, a hon­védségi KISZ-szervezetet di­cséri, mely nagyon jó és szer­vezett volt — Itt végez valamit a KISZ-ben? — Nem. — Miért? — Még nem szóltak. — Mit szeretne? — Jó lenne kollektív kirán­dulásokat szervezni — első­sorban szabad szombatokon. — És máskor? — Máskor nem nagyon érünk rá. Munkaidő után örül az ember, ha van néhány óra szabad ideje. A rádióesőüzemben fiatal, tizenéves kislányok hajolnak az alkatrészek fölé. Többségük alig egy éve dolgozik itt So­kan járnak be a környező vagy távolabb eső községek­ből is. Antal Mária Kutason lakik — Hogy megy a munka? — Most már jól. Ez elején nehezen ment a sok alkatrész­összerakása. — Szeret idejárni? — Igen. — KlSZ-tag? — Még nem. Balogh Erzsébet meós. a rá- diócsőüzem alapszervezeti KISZ-titkára. — Egy év után vesszük fel őket a KISZ-be, de addig is foglalkozunk vélüík. Az az igazság, hogy sokan csupán egy-két hónapig maradnak. Állandóan változik az össze­tétel. így nehéz a lányokat bevonni a közösségbe. A beszélgetések hallgatója és részvevője volt Herman Ágoston, a gyár KlSZ-bizott- ságának szervező titkára. Rö­vid idő óta a gyár egész KISZ- szervezetének gondja az övé. Körülbelül ezer-ezerkétszáz fiatal dolgozik a gyárban. Négyszázötven KISZ-tag. Kö­rülbelül háromszáz alkotja a »magot«. (Szándékosan nem őket ke­restük meg, hanem azokat, akik most jöttek, vagy valami miatt még nem illeszkedtek be a közösségbe.) — Ennyi embert, aki kü­lönböző végzettségű, érdeklő­désű, nehéz összefogni. Kísér­leteztünk azzal Is, hogy a be­járó »hatórás« kislányokat a klubterembe hívtuk meg. Ott magnó, lemezjátszó állt ren­delkezésűkre addig, amíg a vonatra, vagy a buszra kell menniük. Előadásokat is szer­veztünk nekik. A kísérlet megbukott A szülők kérték, hogy azt a két órát, amelyet ilyen várakozással töltenénok el, inkább hadd dolgozzák le. Az ezer fiatal közül velük a legnehezebb boldogulni, pedig ők vannak legtöbben —mond­ja. A KISZ-írod a ablaka a le­endő klubra nyűik. — Ettől nagyon sokat vá­runk — mondja a titkár. Már készül Ä*“­László, a gyár fiatal mérnök« egész listát sorol fel a terve­zett programokból. Ha csak a fele megvalósult, már jó. — Nem akarunk egyszerre mindenkinek programot adni — ez lehetetlen lenne Meg­próbálunk szelektálni. Eddig azokkal foglalkoztak legtöbbet, akiknek legnagyobb szükségük volt rá. Másoknak, akiknek jó javaslataik vannak, nem kellene arra várniuk, hogy megkeressék őket. Ha a hegy nem megy a Mohamed­hez ... És a »mohamedek« vannak ezren ... Simon Mária A sárdiak az első kelyen Tegnap kaptuk a tájékozta­tást a megyei tanács kaposvá­ri járási hivatalának osztály­vezetőjétől, Tóka Lajostól, hogy a kaposvári járás termelő­szövetkezetei közül a Somogy - sárdi Haladás Tsz-ben tarta­nak legelőbbre az ősá mun­kákkal, különösen a magágy- készítéssel. Ebben a közös gazdaságban szombatra a tervezett 1796 hektárból 1439 héktá- ron elvégezték a vetést megelőző talajmunkákat, a bú­za magja pedig az előirányzott terület 56 százalékán már a földben van: 856 hektáron ve­tették el ezt a kenyérgabonát eddig. Befejezték az őszi árpa és az őszi takarmánykeverék vetését. A kukoricaterület 15 százalékán végeztek a betaka­rítással. Hogy az ütem ilyen, abban része van annak, hogy a munkákat körültekintően szervezik a Haladás Tsz-ben, s a kedvezőre fordult időjárás­ban nyújtott műszakkal igyekszenek erőgépeiket minél jobban kihasználni. Befe j eződ tek a propagandista tanfolyamok Nyolcszáz propagandista vett részt egyhetes tanfolya­mon az utóbbi hetekben. A városi, járási pártbizottságok másodszor szerveztek önálló propagandista tanfolyamot. Ehhez hasznosították tavalyi tapasztalataikat, s felhasznál­ták a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának írásban megkül­dött javaslatait A pártibizottságok a temati­ka Jvssjeátiltásában a javasla­tokra támaszkodtak, ahol azonban szükségesnek érezték a változást, a helyi politika igényei szerint más előadást is beiktattak, mint például a kaposvári pártbizottság az if­júsági törvényről, az ifjúság­politikai határozatról, Nagy­atádon a tömegkommunikáció és a propagandamunka kap­csolatáról. A tanfolyamokon mindenből foglalkoztak a tiömegprppa- ganda céljával, tárgyával, módszereivel. Először értékel­ték, hagyaa vált he m, áj ge©~ pagandarendszer, amelyet ta­valy határozott el a Politikai Bizottság. A hallgatók is alá­támasztották, hogy az alapfo­kú, továbbképző tanfolyamok­ból, előadás sorozatokból állő rendszer bevált Előadást hall­gattak a propagandisták a munkásosztály vezető szerepé­ről, a párt szövetségi politi­kájáról, az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Min­den tanfolyamon kötelező té­ma a megyei pártaktívaaiiés, erről szintién mindenütt hall­hattak a propagandisták. Sze­repelt még a programokban a Központi Bizottság határozata az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, valamint időszerű kulturális kérdések, s ezek közül is ki­emelten a kulturális élet párt- irányítása. Pedagógiai, módszertani elő­adások egészítették ki a politi­kaiakat. Szó esett a propagan­dista iseaáSjdsééórS. * ÜTglfiV kozásra való felkészülésről, a vitáról, a szemléltetésről. Nagy érdeklődés kísérte a bemutató szemináriumokat. A vezető propagandisták úgy készültek ezekre, hogy minden létező szemléltető eszközt felkutattak a vitával egybekötött foglalko­zásra. Minden tanfolyamon rendeztek az idén fórumot A tanfolyamok tapasztalata szerint érdemes külön foglal­kozni az új propagandistákkal, hogy ne ismétlődjenek témák a régieknek A pedagógiai elő­adásokat a hallgatók többsége jónak tartotta. Nagy segítséget jelentett, hogy a tananyagokat, segédanyagokat, a Somogyi Propagandistát, az oktatási naplót útmutatókat időben megkapták. A nyolcszáz tanfolyamve­zető az egy hét alatt szerzett ismereteit és tapasztalatát most már az oktatásban ka­matoztathatja a héttől kezd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom