Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

f) Vigyázó szemek“ Vörsön kEt fotókiállítás Csendesül a vihar Munka- és munkásábrázolás Kétségtelen: az utóíbbi he­tekben a figyelem Vörsre te­relődött. A vörsiek nem örül­nek ennek. Üjságcik'k, Kék fény. Melyik falu lakosai örül­nének, ha kiderülne, hogy a huszadik században — közel a kétezredik évhez — egy »ku- ruzslóasszony« teszi híressé, vagy inkább hírherdtté tele­pülésük nevét? így születnek a falucsúfolók, melyek gyak­ran túlélik azokat, akik ezeket kiötlötték. Vörs hangyaboly volt azok­ban a napokban. S azt sem ál­líthatjuk teljes bizonysággal, hogy már teljesen megnyu­godtak a kedélyek. De csende­sül a vihar,,. Pákászok, halászok, vízi emberek éltek itt hajdanán. S nem is egészen itt, hanem Máriaasz- szony-szigeten. Azt a vályog­falakból vert települést hívták először Vörsnek. Nádrengeteg, erdős, ligetek, nyílt vizek vet­ték körül., A Kis-Balaton vad világa. A nevek egy része még mindig őrzi azt az időt. Csak egy példa: Révész Szabó,.. Az itt lakók azt mondják: van egy adományozási levél az 1200-as évekből, az említi elő­ször a település nevét. A török időkből az adójegyzékekből tudjuk, hogy még akkor is állt. S ebből az is kiderül: bármi­lyen eldugott hely lehetett az a sziget, a százötven éves ura­lom idején csak rátaláltak a kontyos adószedők. Segény nép lakott itt mindig. A vízi mesterségeken kívül az állat- tenyésztés foglalkoztatta őket. Sok volt a berki talaj, azt meg kedvelik a takarmánynakvaló növények, A Kis-Balaton víz­állása azonban szeszélyes volt. így történhetett meg: egy idő­ben akkorát emelkedett, hogy kénytelenek voltak elhagyni szigetüket a lakósok. Akkor települtek le a mostani helyen. Változtak az idők, változtak az erkölcsök. Csatornázás. Orv- ..alászat betiltása. Csendőrök ..ujtorgása a berki világban. re többen kezdték művel- ... a földet. • d bőven teremhettek bo­szorkányhistóriák, ludvércle- gendák, babonák. — Nem volt itt ilyen. Nagybaj&zú ember mondja ezt — Papp János bácsi —, a község legidősebbje, aki a nyolcvanhatodik őszt éli. — Nem volt itt ilyen. Ebben a mondatban benne van egy egész település nemet mondása. Egy egész település ösztönös védekezése az ellen, hogy “sötét vidéknek« bélye­gezzék. — De javasasszony csak volt? — A falábú Ilka. De nem hittünk mink annak. — Dolgoztak-e Illés napon? — Hát... Nem. Egyszer — gyerek voltam még — Mária- asszony-szigetén legeltettünk. A villám lesújtott néhány jó­szágot. Na, az választott nap lett. Illés napján nem dolgo­zott senki. — A megöntésről hallott-e? — Nőm gyógyít az senkit. Engem meg főképpen nem. Nem voltam én orvosnál soha­sem. Csak akkor, amikor az első háborúban meglőtték a lá­bamat. — Adtak-e ki pénzt Luca- napikor az asszonyok Vörsön? — Nem. Se pénzt, se mást. Ügy mondták: aki az első nap kiad, az így pazal egész évben. — Számon tartották-e az öregek az év első tizenkét nap­ját? — Ügy tartották, hogy ami­lyen az első tizenkét nap, olyan lesz a tizenkét hónap is. De sohasem vált be. Amerikát járt, sokat tapasz­talt • öregember. Volt halász, favágó, vasúti munkás, föld­műves. Amerikában is erre a “kis hazára« gondolt. Hát nem is »adja ki« a szülőfaluját! Taggyűlés is foglalkozott az üggyel. Mármint a kuruzs- lóasszony esete utáni vissz­hanggal. Erről beszélgetünk Módos Jenő községi alapszer­vezeti titkárral. Beszélgeté­sünkbe bekapcsolódik Futó Lajos, az öt község alapszer­vezetének munkáját összehan­goló pártbizottság titkára. Vör- si lakos ő Is. Október helyett november elején Filmklubok indulnak Alig egy éve a Filmtudomá- :’./i intézet fölmérést készített az ország városainak filmszín- ..úzaiban. A kérdések között ..yanok is szerepeltek, melyek a filmklubok látogatottságá­ról, a nézőközönségről, a klu­bok színvonaláról, szükséges­ségéről érdeklődtek, Meglepő eredmény derült ki: a Somogy­bán megkérdezettek több mint tizenegy százaléka elismerően nyilatkozott filmklubjainkról. (\z országos átlag csak hat százalék.) A válaszok azt bi­zonyították, hogy nem volt hiábavaló munka a klubok megszervezése, mert filmértő közönséget nevelnek. Egy hónappal ezelőtt, még úgy látszott, hogy nem indul­nak be a somogyi filmklubok. A Filmtudományi Intéíet hi­bájából nem születtek konk­rét elképzelések, előre össze­állított program nélkül pedig lehetetlennek látszott a film­klubokat újra megindítani. A tárgyalások végül is ered­ményre vezettek. Elsőnek a kaposvári Rákóczi filmklub kezdi meg működését, novem­ber 8-á.n mutatják be a tizen­két filmből álló sorozat első alkotását. Két nappal később indul a lengyeltóti, 14-én a Latinca Művelődési Központ filmklubja nyitja meg kapu­ját. Legkésőbb 13-án Siófok klubja indul. Űj filmklubokról is beszá­molhatunk. Marcali és Bala- tonboglár az idén lépett a filmklubbal rendelkező tele­pülések sorába. Az elsőben ki­mondottan ifjúsági filmklubot hoztak létre, s a filmeseket filmművészeti és filmesztétikái szempontból válogatták össze, figyelembe véve a középisko­lások tananyagát is. A Latinca Művelődési Köz­pont filmklubjának műsor­programja a siófokival egye­zik meg, éppen úgy, mint a balatonboglári, a lengyeltóti és a kaposvári Rákóczi film­klub műsora. Világhírű ren­dezők és filmszínészek filmjeit válogatták össze, s ez az alap­elv érvényesül valamennyi programban. A sorozat május­ban ér véget, amikorra a film­klubok látogatói a hatvanas évek kiemelkedő alkotásaival ismerkedhetnek meg. : 16. ♦ ♦ | Ülök, nézek magam elé, | morzsolni is elfelejtek, a po­♦ iámon meghatott vigyor. Szép I lehetek! Idenézzenek, embe- j rek, itt ül Agyalá Gyula, Li- | pótmező dísze!... ♦ Gyorsan fölkapok egy kuko­♦ ricacsövet, s adok neki. A tsárga szemeli leperegnek, ma- trad a zörgő, üres csutka. Ilye- : nek az én ábrándozásaim is, Jha jobban megnézem: üres, ♦ tüzelnivaló a belsejük. Nem jérem meg hajasam kopaszon Iis bajosan, hogy a lány énhoz- fzám forduljon. Nem is vala- | miért, akármiért! Mi lehetek én az ő szemében? Olyan, mint a többi, csak gvengébb, Sötétedik. Nemsokára abba kell hagyni, s lemenni. Nem repesek a boldogságtól, ha er­re gondolok. Vackolok a kukoricával, s ekkor meghallok valamit. Nagy hangokat — Váratlanul ért bennünket is ez az ügy. Ezt az asszonyt alig ismertük. Nemrégiben költözött egy közeli vasúti házba. Innen nem akadtak “páciensei«. Nagyon szeren­csétlen dolog lenne újabb Ti­szazugot kreálni Vörsből. Aki végigmegy községünkön, az látja, hogy itt nincs talaja ma már a babonának. Ismerjük Vörsöt. Láttuk új házait, láttuk gondozott kert­jeit. Ismerjük a számadatokat, mennyi járda épült itt, hány televízió, rádió üzemel nap­közben és esténként. Láttuk az emléktáblát, melyet a község szülöttére, Borsi Darázs József költőre való megemlékezésül erősítettek az iskola falára. Nem, ez a község valóban nem “második Tiszazug«. A meg­változott életről árulkodik itt minden. — Harmincegy párttag van Vörsön. Ez a környékbeli fal­vakhoz viszonyítva is jó arány­szám. S nem is erre vagyunk büszkék. Hanem arra, hogy le­het rájuk számítani, — A párttaggyűlésen arra a megállapításra jutottunk, hogy a felvilágosító munka így sem fölösleges. — Azt szeretnénk, ha senki sem általánosítana a kuruzsló­asszony esetéből. A fiatalok nem tudtak róla Nem is törődnek az üggyel most sem. Más a gondjuk. »Ütőképes« a KISZ-szervezet, Tavaly klubot nyitottak. Szín­darabot tanultak, irodalmi színpadi műsorokat állítottak össze. — A legtöbb fiú a gépesítés­ben helyezkedett el, szakmája van mondja Simon Nándor KISZ-titkár. Itt a Battyán- pusztai központban dolgozik rajtam kívül Orsós Jóska, Pé­ter Laci, Péter Jancsi, Osztó- vies Jóska. “Nyüzsgünk. Tóth Pálné a falu kulturális életé­nek mozgatója. Vele együtt igyekszünk megpezsdíteni itt az életet. Van tánccsoportunk is. Most vasárnap a KlSZ-esek munkát vállaltak a tsz-ben. így határozott a legutóbbi közgyűlés. Segítünk az őszi munkákba. Aztán jöhet a mu­latság: a szüreti bál. Ezt is mi rendezzük. Vörsnek, a versieknek nincs és nem is lehat szégyenkezni­valójuk a »sötét ügy« miatt. Legföljebb mosolyognivalójuk, hogy akadtak, altikat rá lehe­tett szedni ómodi babonákkal. »Boszorkányok pedig nin­csenek !« De vannak olyan emberek — mint riportalanyaink —, akik­nek munkája biztosíték a to­vábbi eredményekhez. Leskó László Napok óta csönd van a ta­nyában. Az öreg morgását nem nevezhetem emberi szónak, az olyan, mint a légydöngés. Ide­gesítő, értelmetlen. Most vi­szont kiabálás! Fölugrok, s lenézek a kifű­részelt nyíláson, ami kakast formáz. Milyen jó, hogy nem tyúkot! így a farka helyén le­láthatok az udvar elejére. Ott a szán, előtte egy ló, Miska ül a bakon, az öreg meg ott áll, és ordít, A fia meg visszaordít, A két hang összekeveredik, s nem lehet kivenni, min kap­tak össze. —... kussolj nekem! Ne­ked nincs ehhöz szavad!... —... maga se tudja, miért abajgatja! Csak teszi... —... de az úristenit az anyátoknak!,.. —... aki csak jót tett ma­gával egész életébe!... Supp! Az öreg kikapja az ostort a tokból, s végigvág ve­le Miskán. De maga is meg­ijed attól, amit tett, mert el­dobja az ütleget. A fiú fölegyenesedik, A gyeplő kiesik a kezéből. No, most! De nem, Leszáll. Súlyos lép­tekkel elmegy onnét; nem lá­tom, hova. Az öreg áll. Meggörnyedve tapogat az ostor után. Megle­li, visszarakja a helyére, de nem néz a keze elé. A ló áll nyugalmasan. Vá- gakoztk. Két fotókiállítás igyekszik feleletet adni arra, hogy mit jelent a munka a fotósok szá­mára, hogyan örökíthető meg, mi mondható el róla. Mégis hadd kérdezzek vissza, mert nem találom kielégítőnek a -két feleletet«. Tehát: mi a munka? »Legyen a munkátok olyan nagy, oly szerencsés, f Hogy bámulatában majd látni fog­ják, / Megálljon rajta a világ szeme.« Petőfit idéztem, hogy érzékeltessem, milyen bonyo­lult dolog a munka. Miért bo­csátom ezt előre? Mert beszélni kell minden­képpen a munkáról — alkotó­körökben. Most két kaposvári kiállítás tapasztalatairól szá­molhatunk be. A szakszerveze­ti napok keretében Munka- ét munkásábrázolás címmel a textilművekben — a gyár fo­lyosóján! — kiállítás nyílt so­mogyi alkotók műveiből. A Ki­lián György Üttörő és Ifjúsági Házban pedig a KPVDSZ X, országos fotókiállítását ren­dezték meg. A kiállítás célja, hogy »bemutassák, hogyan él­nek dolgozóink azokkal a ta­nulási, művelődési lehetősé­gekkel, melyeket társadal­munk (szakszervezetünk) biz­tosít számukra.« A Munka- és munkésábrázo- lás a »kamara« jelleg miatt is karakterisztikusabb. A fotósok úgy-ahogy megbirkóztak a té­mával. Jobbak, egységesebbek a képek, mint a KPVDSZ anyaga. Jobban érződik az a »többlet«, amit művészi mun­kának nevezünk. A zsűri Gyertyás Lászlónak ítélte az első díjat. Elsősorban a három képből álló sorozatá­ért, mely éppen a pamutfonó munkáját örökíti meg, vala­mint az öntödei képekért, A fonodái sorozaton érezzük iga­zán azt, amit a fotó hozzátehe! életünkhöz, melyhői egyben mondanivalóját is meríti. Majdnem szakszerűen mutatja be a munkafolyamatokat a há­rom kép, de közben nem fe­ledkezik meg a fotó az orsók mellett álló asszony életéről sem, aki egy pillanatra talán éppen kikapcsolódik a munká­ból. A munka kész terméke, az orsók játékos fantáziára ösz­tönzik a fotóst, ezért a formai kalandozás. (Fonoda III.) Péter János az egyedüli itt most, aki nem téveszti szem elől a mezőgazdasági munkát. Ezen a tájon jár, s a Munká­ban című képét emelném ki, melyben a természet, az állat és az ember kapcsolatát mu­tatja be művészien. Nagy László sajnos csak a díjazott homokbányái képeket isméül, gyengébb fokon. Amit Szűts Miklós szeretne elmondani, az új. A hivatalnokvilágba igyek­szik bevezetni bennünket, de kevés sikerrel. Boksa Ferenc Bennem is most enged el a hirtelen feszültség. S rögtön feltámad egy másik, vörös ér­zés. Ha ez a lányra megy ki! Történjék a legkevesebb, úgy éljek, lecsapom az öreget. Az első valamivel, ami a ke­zembe kerül. Aztán lesz, ami lesz. Nem. Nem úgy fest a do­log, hogy valami is lenne. Az öreg csak tipródik a sáros ha­von, nyúlkál a gyeplő Után, próbál leszerszámozni. Tán a révhez akart menni Miska, s az öreg beleszólt? Nekem az tetszett volna, ha jól megkoptatják egymást. Vajon most mi lesz? Ha velem csinált volna ilyet az apám, én alighanem... Hülyeség! Ha én ismerem az apám, akkor másmilyen az életem, fis a szüléimé is. fin aztán tudnám, hogyan kell gazdálkodni a szeretetteh Ha Miska feldühödik, és elereszti a szent jobbot, ak­kor az öreg a taknyán-nyálán csúszva törli fel az udvart, de még az istállót is. fin nem iga­zi méregből kaptam egyet Miskától, mégis pompos a szám. Nagydarab gyerek, s nem is ügyetlen. Mennyit fűzte a sporttiszt, hogy tanuljon ököl­vívást! Ha én vagyok a helyé­ben, rögtön felcsapok. Ilyen vállakkal, ilyen öklökkel? . — ft aki zaegfeleii» oundjart VH*­Gyertyás László fonodái sorozatából. I anyagából a Tűzijáték érde­mel figyelmet. összefoglalva: szűk kereszt- metszet, egy-két igazán sike­rült alkotás mellett több fel­színes munka. A KPVDSZ-kiállítás anyaga olyan vegyes, hogy minden be­letartozhat, Pedig, mint már említettem, ez is tematikus pá­lyázatnak indult. Talán rossz Is volt a kiírás.,. Néhány szép színházi fotót láthatunk (Far­kas György; Előadói est), egy­két néprajzi témába vágót (Görbe Ferenc: Tanyák), Zsig- ri Oszkár Tájképe nyújt él­ményt. A somogyi alkotók kö­zül Szűts Miklós, Péter János, Csonka Béla, Durgó Tibor munkái kerültek falra. Végezetül még egyszer hang­súlyozzuk az alkotók felelős­ségét, de nem kevésbé tartjuk fontosnak a rendezők, a pályá­zat szervezőinek a munkáját sem. Mert csak ilyen közösség­ben, s egyetértve lehet maga­sabb művészi munkát végezni. Horányi Barna Invokáció Oda ültem, és ennan figyel­tem mindent, ahonnan optimá­lis kilátásra gondoltam, és el­kezdődött. Kezébe fogta a gi­tárt, bal kezével lassan meg­igazította a haját, és »beszél­gettünk«. Érdekeseket mon­dott, s már az is valahogy kü­lönösen hangzott, ahogy mond­ta. Megszokásból gyújtottam rá akkor egy cigarettára, va­lamivel lepleznem kellett a szorongásomat, és nehezen tudtanv megbékélni azzal a gondolattal, hogy színházat játszunk. S itt önkéntelenül is felmerült hennem a kérdés. Ki a rendező? Kettőnk közül ki a szereplő, és ki ül a néző- közönség helyén? Alkotótárs­sá avatott Énekelni kezdett, Bella Ist­ván verséhez szerkesztett dal­lamot, és minden úgy ment, mint a karikacsapás. Kiss Be­nedek, Utassy József, Kiss An­na, Petőfi Sándor, Ratkó Ist­ván, Buda Ferenc és Weöres Sándor »kottázott« versei szó­laltak meg az ÉDOSZ Művelő­dési Otthon klubjában, Diny- nyés József énekes előadásá­ban. Hol gyökerezik művésze­té, az őszinte megnyilvánulás, Ja játékos kedv, a sokszor ma­tek a hadosztályhoz, a sport- Jgába zárkózó, de mindannyi- századba. Ez a mafla meg Xszor leplezett természet? Talán nem állt kötélnek. Hogy ő |huszonöt évében? Azt a verset nem szeret másokkal huza- i választja ki, amelyik neki a kodni, mondta, meg nem sze­ret mást megütni. E legjobban tetszik. Ahhoz kom- fponál zenét — s ahhoz méri Emlékszem, milyen jót rö- íönmagát is. A legfőbb cél azo- högtem rajta. A jámbor í any a- i nősülni a közönséggel, megér- si borjúnak meg sem fordul a ítetnl vele gondolatait, egysze- fejében, hogy esetleg őt i« frűen, a dallammal, a verssel. megüthetik. No, most megütötték. Nem is akárhogy. Nem lehetett kel­lemes. Ügy láttam, bőrszíjból van az az ostor. Csíphet, mint Olyan »otthont« teremtett esz­közeivel, melyben nem létez­tek ezek, csupán'egy kialakult, egymással »megismerkedett« fiatalok társasága, egy beszél­getés, amelynek során újabb Dinnyés József nem kezdő eltalálja. Ha valami, akkor ez ke­nyértörésre viszi az itteni dol­gokat. Ha Miskának van ge­rince, nem hagyja annyiban! S mit csinál? Megint hülye vagyok! Mert Miska, ha egy­szer nem bántotta az öreget, csak egyet tehet: elmegy. Én nyilván vele, s akkor ittma­tmár. Repertoárja sokrétű, igé- ínyes dalokra épül, a maga vá­lasztotta, saját gondolatainak »közlésére alkalmas versek so- • rozata. Pol-beat énekes? Talán. Az ő műfaja olyan tág határok : között mozog, melyet nehéz zlenne egyértelműen kimonda- r&d s lány 0|5y0Qül. Kitcv© x • o Arr ^uni öreg bakafántoskodásának, j S, ^ el" ' »mond, elenekel, több is, mint hónapokra. t egyszerű kiállás igazsága mel­Nem jól van ez sehögyte. tlett. Bizonyításként hadd AU- Imént még nagy elszánás jjon itt Karinthy Frigyes sora: volt bennem, hogy lemegyek, :„Nem mondhatom el senki- s jól megmondogatom nekik. ♦ ntu elmondom hót minden ki­lóst kelletlenül szedelőzkö- :nek.«. Ez műsorának mottója, döm, soká pallóm tenyérrel a }az^rt járja az országot. A esa- terdemről a port, a kléhát, íiádias légkört szereti, sémin- Kényelmetlen lesz ez az este! fdenütt, ahol megfordul, Wá- De nem az, mert sehol egy ttokra taláL lélek. A konyha üres, az aszta- ♦ Ion ott van az étel, de csak ♦ egy terítékkel, számomra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom