Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

Irodaház helyeit üzemcsarnok Máshova költözik az élet Olasz gépsor válogatja az egyenlő hosszúságú sörtét. Uj üzemrész kezdte meg működését ‘a Kefe- és Mű- anyagipari Vállalatnál a múlt év végén. Miközben az üzem udvarán keresztül az új csar­nok felé megyünk, Kelemen Ferenc, a vállalat igazgatója rámutat egy kis parkosított részre: — Látja, erre büszke va­gyok, pedig nem nagy. Ezt is nemrég csináltuk, s a brigá­dok gondoskodnak a virágok öntözéséről, a gyep rendben- tartásáról. A sörte feldolgozása nem új dolog a vállalatnál. Korábban egy gyengén fölszerelt terem­ben dolgoztak a munkások, a korszerűsítéssel azonban egy­szerre két gondot sikerült megoldani. Már régóta készül­tek egy új irodaház felépíté­sére. A régiben nagy volt a zsúfoltság: egymást zavarták munkájukban az ott dolgozók, ’s ráadásul az épület egyik ré­szén a falak is megrepedtek. Az átköltözés tehát egyre sür­getőbbé vált. A tervdokumen­táció el is készült, és az iro­daház költségeit ötmillió fo­rintban állapította meg. Fölépült közben az új sörte­feldolgozó üzemrész. A régi, elavult gépparkot selejtezték; olasz gépeket szereltek föl, és saját maguk is elkészítettek Nemcsak a tánczene. Versenyben az igényekkel Míg körül nem néztem a Tanácsház utcai hangszer- botban, úgy gondoltam, igen­csak szegényes itt a választék, s nem csoda, hogy sokan Pestre utaznak, ha hangszert vagy hanglemezt akarnak vá­sárolni. Vörös László megbízott üz­letvezető némileg rácáfolt er­re: — Igaz ugyan, hogy kicsi az üzlethelyiségünk, tehát a nagyobb' hangszerekből leg­följebb csak egy-két darabot tudunk tartani, s az is igaz, hogy a budapesti hangszer­es hanglemezüzletek keres­kedelmi utazóik révén né­hány olyan külföldi különle­gességhez is hozzájutnak, ami­ből vidékre nem jut. Mégis, na megnézzük az üziet áru-*’** Készletet, látható, hogy a leg- í igényesebb vásárlókat is ki 5* tudjuk elégíteni... I Levételük nagyoob része a ’ hangszereiadásboi származik.« Le ez csaK azért van, mert egy-egy hangszert vásárló; nena Húszezer lorint értékű ; ciidcet vesz. A lemezvásárlók < szama viszont soknál több. • Legnepszerubb körükben a; tanczeile. A fesztivalszamok $ némelyikéből itt nagyon, sokat > lenet eladni. Sajnos, az ige- < Az üzletvezető éppen arról beszélt, hogy mivel ez a me­gye egyetlen ilyen szakboltja, nagyobb üzlethelyiség kelle­ne. Ekkor a vevő közbeszólt: — Igen ám, de több lemez­zel. És tartsanak régi tánc­zenét is! Különösen pedig többfélét... Pécsen még Ro­da Scott-leroezt is láttam. — Most mit .vásárol? — Konc Zsuzsa új számait. És szerettem volna egy Be- caud-lemezt is. de az nincs. Az Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalatnál azt mond­ták: az új áruház felépülésé­vel a hangszerbolt is jobb körülmények közé kerül. és így megszűnnek a raktározá­si nehézségek is. B. F. néhány szükséges berendezést. A korábbi terem kiürült, s ekkor elhatározták a vállalat­nál, hogy átalakítják, moder­nizálják, kialakítanak belőle több irodát. A munkákat két héttel ezelőtt kezdték meg a vállalat dolgozói, és október második felében szeretnék át­adni a hét új irodát. Az átalakítással gyorsan halad­nak, s a ráfordított ősz- szeg is mindössze 100 ezer forint — az ötmillió helyett A megtakarítást így a sörte­feldolgozó üzemrész fölsze­relésére fordították. A vállalat saját maga szál­lítja a feldolgozandó nyers­anyagot az ország összes vá- göhídjairól. A kaposújlaki telepen tisztítják, válogatják, körömtelenítik, és csak úgy érkezik az anyag a kaposvá­ri telepre. A csarnokban szinte csak asszonyok dolgoznak. Egy olasz gépsor válogatja az egyenletes hosszúságú szála­kat, egyúttal tömöríti is az anyagot. Ezt követően ügyes asszonyi kezek csomagolják a kész terméket. Kelemen Ferenc elégedett az új üzemcsarnok működé­sével. A két műszak termelé­se megfelelő; termékeik a bel- és külföldi piacon egyaránt ismertek. Visszamenőt az irodába is­mét egy füvesített kis parkot mutat az igazgató. Érre is büszke: — A brigádok tartják rendben ezt is. Hiányozna a szürke épületek közül ez az üde színfolt. M. A. A történet a maga őszinte­ségével fogott meg. Az állami gazdaság szemüveges, kicsit kopaszodó személyzetise, aki egyben a csúcsvezetőség tit­kára is hét éve, jól ismeri a puszták életét. Semmiféle nosztalgiát nem éreztem ki a hangjából, amikor arról be­szélt, hogyan kerekedtek és kerekednek föl egymás után a családok, s raknak új otthont maguknak. S nem akármilyen gyökereket szaggatnak föl, hi­szen e tájon éltek az őseik is. és a munka ezután is ide kö­ti őket. — Egy nap bejött hozzám a traktoros, és azt mondta, hogy elmegy. Nagyon meglepődtem ezen, s elkezdtem faggatni. »Talán nem érzi jól mag Marton-pusztán, Dubliczki elvtárs?« Mosolygott, s na­gyon természetesen csak any- nyit mondott, hogy jól érzi magát. Aztán nagy sóhajtás, s úgy folytatta, hogy három lá­nya van, illik férjhez adni őket, de hát ki jön el értük ide, a pusztára.. . Erre nem lehetett mit válaszolni. Most már négy éve, hogy beköltöz­tek Felsőbogátra. S ahogy Dubliczkiék neki­vágtak az ismeretlennek, úgy a többiek is. Az ok mindig hasonló volt. S biztos, hogy mindegyikük szomorú volt, amikor fölrakták a bútort, az ágyneműt, az edényeket és szerszámokat a teherautóra. Még egy simogató pillantást vetettek a házra, a kútra, a körtefára ... a tájra, amelyhez annyi emlék kötötte őket. Szü­letés, esküvő, temetés, és me­gint születés és megint eskü­vő, és megint temetés követ­ték egymást. S akiket itt te­mettek el, talán nem is sej­tették, hogy a föld, amelyhez ők annyira ragaszkodtak, ame­lyet annyira szerettek, egyszer teher lesz az unokáiknak, s csak egy lehetőség kínálkozik számukra: elköltözni. El, még­pedig oda, ahol út, vasút, busz- közlekedés, vízvezeték, bolthá­lózat, szép iskola, művelődés otthon teremt még emberibb életet számukra. Mert nem le­het sokáig bírni lélekkel azt a kiáltó ellentétet, amely a k szerű gépekkel való gazdálko­dás és az otthoni körülmé­nyek között feszül. Hét kilométer földúton Mar- ton-puszta. Amikor sok az eső, akkor nem lehet bemenni. Aki gépével a tükörsima utakon jár, nem viseli már el ezt a bezártságot. — A másik traktoros egye­nesen a szemembe mondta, amikor bejelentette, hogy el­megy innen: »Ti vagytok az okai!« Mi? »Ti, bizony, mert ha nem engeditek, hogy eny- nyit keressek, most nem tu­dok házhelyet venni a család­nak.« A 7000 holdas Böhönyei Ál­lami Gazdaság azonban nem­csak a termelésben, hanem az emberek gondolkodásának megértésében is elöl jár! Sen­ki nem hallott egyetlen rossz szót sem, amikor költözés1 szándékát bejelentette, még ha máshova ment is dolgozni. Akik viszont továbbra is a gazdaságban kívánták megke­resni a kenyerüket, azokat pénzzel is segítette. Lábas Elemér csúcstitkár érdekes adatokat sorolt föl. Merkén már nem lakik senki. Két évvel ezelőtt még huszon­két családnak állt ott az ott­hona. Aztán összehívták a pusztagyűlést, elmondták, hogy kapnak házhelyet, bont­sanak, s a gazdaság támogatja őket... Nem kellett sokat biz­tatni egyiküket sem. Ritkán előforduló nevek: Kanlász-puszta, Kis-Merke, Rinya, Lepled. Korábban 5—6 család élt ott. Most egy sem. S végül a most néptelenedő Marton-puszta. Két évvel ez­előtt még negyvenöt család otthona volt, most tizenkét család él kint a pusztán. A gazdaság tízezer forintot ad minden családnak, amely úgy dönt, hogy a jobb körülmé­nyeket választja. Hárman már megvették a házhelyet. Böhönyén, a termelőszövet­kezet parkja mellett tizen­négy házhelyet adtak az álla­mi gazdaságnak. Mindegyikre akadt jelentkező, hiszen a 300 —350 négyszögöles telkeket nyolc—tíz ezer forintért vásá­rolhatták meg. — Persze, nemcsak Böhö- nyére költöznek a pusztákról, hanem Vésére és Nemesdédre is. — Ennek mi az oka? — Ott olcsóbb a telek meg a ház. Így aztán, főként, akik házat vesznek, ezekbe a közsé­gekbe költöznek. A föld tovább is terem, mű­veli az állami gazdaság. Akik a gépeken ülnek vagy a gépek után mennek, ezután csak »munkaeszközüknek« s nem lakóhelyüknek vallják e táb­lákat. S nem bánják, hogy szaporodik a »holt vidékek« száma. Mert az a szép — s ezt Ujj Imrétől, a községi pártbi­zottság titkárától hallottam —, hogy teljesen magától ürül ki Marton-puszta. A kényelme­sebb és szebb falusi életmód csábította el az embereket. — Ma már falun is nagy úr a televízió. A szomszédom — hetvenéves asszony — kint állt a kapuban. A veje a tehénis­tállóban dolgozik. Hallom ám, hogy kiabál utána: »Aztán ha- zagyere este, mert az a Megré lesz a tévében, s nem tudom egyedül a készüléket beállí­tani.«. Amikor eltűnt a vő a kanyarban, ödaszólt nekem, mintegy magyarázatképpen: »Ügy szeretem nézni ezt a fel­ügyelőt ... hát nem kitalál mindent!«. Holt vidék? Nem. Csak más­hová költözik az élet. Lajos Géza A Kossuth Kiadó terveiből Könyvek az 50 éves szovjet állam tiszteletére Decemberben lesz 50 éve, hogy megalakult a szovjet ál­lam. A szocializmust elsőként megvalósító félévszázados ál­lam megünnepléséből méltó módon veszi ki részét a ma­gyar könyvkiadás. A Kossuth Kiadó még ebben az évben megjelenő tisztelgő kötetei a Szovjetunió gazdasági, politi­kai, társadalmi és kulturális fejlődéséről adnak számot. Hogyan és milyen körülmé­nyek között alakult meg a történelem első soknemzetisé­gű állama, milyen okok kész­tették egyesülésre a szovjet köztársaságokat? — eZekre a kérdésekre válaszol Anasztasz Mikojan ötven éves a Szov­jetunió című könyvében. ♦•*•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ Szüts Dénes 1 Öngyilkosság nyesebb beat- és dzsesszked- * velők táborát nem ludják tel- ; , - jesen kielégíteni. Nem egy- * szer igen Kedvelt külföldi; együttesek lemezeit is meg-{ Mindent hallott. Eleget .ah­kapják, de csaK igen kis pél-Jkoz hogy eddigi gyanúja bi- hoz? közös emlék köt össze A múl­tunk. A szenvedéseink... Ne­kem az a férfi, a kölni gyógy­szerész, Flessburger ajánlatot tett. Kivinne mind a hármun­kat Olaszországba, motorcsó­nakon. .. — És miből fogunk addig él­ni? Már úgy értem: ki fog bennünket finanszírozni... Mert, ugye, egyszerre nem megy .. ^mmmmtmm — Flessburger — engedett föl Éva aggodalma. — En, Szeretett volna minden ma- drágám, már mindent meg- gyarázkodást, vitát elkerülni, beszéltem vele. —- Ugye, mi mindig nyíltak Az asszony azt hitte, na- és őszinték voltunk egymás- gyobb ellenállásba fog üt­a Kaszinó utcában?- - - - * noo, ól-----i*v*i i kozni, s az egyetlen »nem«-et a kla^kus *J IJal^ Eva kérése úgy hangzott, gyengébb tiltakozásnak, majd­riszoaihhngy a kidssziKusze-.vlZeseskent zuhogott ras az mintha természetes^ lenne” az nemhogy beleegyezésnek fog lemezvdlasztek gazdag. oJorvenyben tehetetlenül veigo- • „ ki nei különösen .................. ........... ....... n őtt meg jelentősen ezek; bir\a tovább, béssurranó tol- —Nem értem, mire az ieénv. Ebben része Imaiként szökött ki hörtönéből. . , törvényben tehetetlenül vergo- . ,ö ál az utoobi evben I dött... S amikor már nem semo gyünk, sokat gondolkodtam az iránt az igény. Ebben része ; vajként szökött ki börtönéből, dőlsz? van a vásárlók számára igen ♦ Flessburger akkor támogatta Dániel, amióta itt előnyös két akciónak. Az i ágyba a bárónőt, egyik a lemezklub. Itt száz | Dánipl reszkető kezét alig formt tagsági díj befizetése | tudta arra kényszeríteni) hogy után a vevő tetszés szerint |zajtianul becsukja maga mö- - tizenkét nagylemezt Ja- a £olyosóajtót. sároihat, darabonként nar-1 ^ , .. , minchet forintért. A másik a! Sajat szobájuk ajtajat yi- Éenet mindenkinek! sorozat, ol>'anf imával nyitotta amelyben egy lemez ára har- \ Wí’ ho^\ a ielesese riadtan ült mincót forint. E sorozatban; föl az ágyban, a barokk mesterektől a mo- ; — Dániel? Te vagy? dernekig minden megtaláiha-1 Szász dörmógött valamit, és gon­va­ta föl. Érzéseinek ez a balfogá­sa téves képet mutatott, és eb­ből heves, boldog magyaráz­kodás következett. Alfred Flessburger bizonyos életünk felől... Otthon nem összegeket ad nekik, amíg ér­kapok levegőt. Számomra nern me8y Olaszországba. nem megoldás, hogy húsz év múlva másfélszer annyit ke­resek, mint most, és erre men­jen rá az egész fiatalságom, mindenem. Tudniillik neki feltűnés nél­kül kell ide visszajönnie a ko­csijáért ... Dédinek is milyen remek lesz. Dédi megkeresné azokat az ismerőseit, akik Né­— Nos? — Szász érdeklődve metországban élnek még, és könyökölt a párnájára. — Mi- ragyogóan élnek. Valami re akarsz kilyukadni ? Schrődert és Ludger West­— Tudom, hogy először nem ric^et emlegetett... tó. ífeldúltan a heverő szélére ve- értesz majd velem egyet. Nem — Ügy? Értem — Szász azt Közben egy férfi lépett be. {tette magát. Hangosan sóhaj- is akartam neked elmondani, a sokféle érzést, ami hirtelen í '°tt. de amíg távol voltál.. És elöntötte, képtelen lett volna { A félhomályban csak Éva azért mi szeretjük egymást, szavakba formálni. Gondola­♦ fejének körvonalait láthatta, ugye, Dániel? Annyi, szép, tai rendkívüli sebességgel törtek a bizonyítékokra: Végre; teljes volt a kép... * Hűvösen kérdezte az asz-; szony tói: í — Éva, ugye, tudsz arról,; hogy édesapád nem fogadta éli a németek által felkínált ösz-l szeget? , ; ♦ — Tudok. Persze. Azért ju-{ tott szegény koldusbotra. Dédi; azt is mesélte, hogy az ameri-{ kai alumíniumkonszern al-{ igazgatója is tett neki, talán; még pompásabb ajánlatot, del azt is visszautasította. t \l , X L— Honnn tudod, vagy tudja* a Dédi, hogy apád nem hajlott; az amerikaiak szavára? — Maga az apám említette; neki. Nem értem, mit kuka-; colsz most ezen, vagy mi kö-| ze ennek az egész dologhoz? ; — Dédi nem beszélhetett» apáddal, mert apád az ameri-!' kaiak ajánlatát követő napon;, meghalt. Mástól tudja te-! hat, hogy az amerikaiak aján-» látót visszautasította. Tudod,» mit jelent ez? ... ; ♦ Szász felgyújtotta a villanyt,; és bőröndjéből iratokat és egy{ magnószalagot vett elő. ♦ — Dániel — s Éva hangjai élesen csengett —, elment az{ eszed? Hajnalban magnófel-* vételt akarsz velem hallgattat-; ni? I ♦ ♦ (Folytatjuk) i Szép kivitelű, kétnyelvű mi­niatűr kötet lesz az Qtven éves a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége című kiadvány. Tartalmazza a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövets égének megafekulásá- ról szóló 1922. december 30-i nyilatkozatot. Adatokat közöl a 15 szövetségi, a 20 autonóm köztársaságról, a nyolc auto­nom területről és a tíz nem­zetiségi körzetről. A szovjet állam események­ben és eredményekben gazdag legutóbbi évtizedének történe­tét dolgozza fel egy szovjet szerzői kollektíva A Szovjet­unió a kommunizmus építésé­nek utján /című’ könyvében. Nemcsak történeti leírást ad, hanem rengeteg tényanyag­gal, sok adattal feltárja mind­azokat az elvi-politikai kérdé­seket, amelyek az utóbbi években foglalkoztatták a szovjet párt- és államvezetést. Február 18-án lesz 25. év­fordulója a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés megkötésének. Ebből az alkalomból jelenik meg az MSZBT-vel közös gondozás­ban dr. Berecz János Baráti szövetségben című — korabeli felvételekkel gazdagon il­lusztrált — könyve. A ma­gyar—szovjet barátság törté­nelmi krónikája 1919-től. a magyar internacionalisták harcától napjainkig köv'eti az eseményeket. A Kossuth Kiadó igen nép­szerű Mit kell tudni? soroza­tában átdolgozva jelenik meg Kis Csaba és Nemes János könyvének, a Mit kell tudni a Szovjetunióról? című mun­kának a harmadik kiadása. Üj okmányokkal és dokumen­tumokkal kiegészülve lát nap­világot a Szovjetunió Kom­munista Pártjának története. Az 1964-es kiadáshoz két tel­jesen új — a XXIII. kong­resszus anyagát, valamint a XXIV. kongresszus előzmé­nyeit tartalmazó — fejezet kapcsolódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom