Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
Tamara Kisbajomban mindenki I — nő és férfi, idős és gyerekek — csak úgy ismeri, hogy Tamara. Ritkán látják. Két- három évenként jön el Jerevánból, hogy itt töltsön néhány hetet, s naponta fölkeresse azt a sírt, ahol a férje, Vlagyimir Vlagyimirovics Sed- rin páncélos gárdahadnagy ! alussza örök álmát, aki 1944 december 13-án a szovjet hazáért és a mi szabadságunkért halt hősi halált Kisbajom környékén. Tamara most ötödször kereste föl az ádáz harcok színhelyét, s helyezte el a kegyelet és az emlékezés virágait hős férje és a sok névtelen szovjet hősi halott sírján. Korábban nem találkoztam vele. Most viszont alkalmam volt Varga Lajos kutasi tanácselnök, Kuti Sándor kis- bajomi volt tanácselnök és Bálint József kutasi orosz szakos tanár jelenlétében, aki a tolmács szerepét töltötte be, megismerkedni és beszélgetni vele. — Hogyan jutott tudomására a szomorú eset? — 1945 elején az illetékes szovjet katonai parancsnokság értesített, hogy drága férjem hősi halált halt. Közölték velem azt is, hogy Magyarországon egy Kisbajom nevű község templomának kertjében temették el. Mélységes bánatomban keresni kezdtem a térképen Kisbajomot. Sajnos, részletes térképem nem volt, amelyen megtalálhattam volna. Amikor tovább kerestem, ezt a helységet, valaki megírta, hogy Kaposvártól mintegy 30 km-re nyugatra fekszik. Aztán sikerült egy olyan térképhez jutnom, amelyen megtaláltam Kisbajomot... Ezután már minden vágyam az volt, hogy egyszer megtaláljam és megláthassam elesett férjem sírját. — Erre mikor került sor? — Bizony sok idő telt el addig. 1961-ben turistaként jöttem először Magyarországra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkeressem Kisbajomot. Akkor csak arra volt módom és lehetőségem, hogy rövid látogatást tegyek Kisbajomban. Valóban meg is találtam a férjem sírját, s ekkor elhatároztam, hogy módot keresek az itt-tartózkodásra is. — Ügy tudom, sikerült a tervét megvalósítani. — Igen. Fölvettem a kapcsolatot a tanács akkori elnökével. Kuti Sándorral, és 1963- ban ismét eljöttem Kisbajomba. Nagy megelégedéssel és egyben megnyugvással tapasztaltam, hogy a tanács és az úttörők, Pataki Béla kisbsjo- mi iskolaigazgató irányításával, és a lakosság állandóan rendben tartja a sírokat meg az emlékmű környékét. Akkor hoztam magammal egy fényképet férjemről, amit itt, az emlékműben elhelyeztettem, s ez ma is épségben van. Jerevánban, ahol most már nyugdíjasként élek, cikket írtam az ottani Kommuniszt című lapba. A magyarok nem feledkeznek meg rólunk cím alatt , megírtam, hogy ahol ferjem j sírja van, a falu főtérén áll egy obeliszk, amelyen az elesett szovjet hősök nevei vannak márványtáblába vésve. A ; pii újságunkban is megköszöntem azt a gondoskodást, melyet többszöri ittlétem alatt Kisbajom népétől kaptam. Tamara táskájából elővette a jereváni újságból kivágott cikket, amelyet magával hozott. — Ügy veszem észre, hogy beszélgetésünkből sokat ért. Tanul magyarul? — Szótáram segítségével igyekszem minél több magyar kifejezést elsajátítani. Aztán a kedves kisbajomiaktól is, aki; két őszinte barátainknak tekintek; nagyon sokat tanultam. Jerevánban is tartom a kapcsolatot a magyarokkal. Az innen kapott leveleket ott élű magyarok fordítják le számomra. Tamara többször is odalépett férje sírjához, megigazít- | tóttá a friss virágokat, végül J így szól: — Bár fárasztó már ebben J a korban a hosszú utazás, de j ha erőm és egészségem engedi, néhány év múlva ismét szeretnék eljönni. BÚCSÚZÓUJ mi is azt kívánjuk Tamarának, hogy jó erőben és egészségben térjen i vissza Kisbajomba, ahol sok ! szeretettel várják. Hős férje sírját pedig — a többi elesett j szovjet hősökével együtt — gondozzák, emléküket hálával őrzik. Kiss József „Nem butaság babonát gyűjteni“ Panaszkodnak a vállalatok Néhány napja megkezdődött az iskolákban a tanítás. A megyei szakmunkásképző-intézetekben kétszázötven helyet tudtak biztosítani a gimnáziumot; végzett, de érettségivel nem rendelkező diákoknak. Túltelítettség csak kereskedelmi vonalon volt, kereskedelmi szakmunkásképzőkbe gimnáziumot végzettek azonban nem jelentkeztek. Az •ipáiban« egészen más a helyzet. A legtöbb férőhelyet az 503. sz. Iparitanuló-intézetben biztosították a gimnáziumot végzett, diákok számára, de a vártnál sokkal kevesebben je-j| lentkeztek 68 UiWttRk iskoláztak be. > Általános az a vélemény, hogy akik középiskolát végeztek, a négy osztály után nem akarnak ipari tanulókká válni. S ha más választásuk nincs, a legjobb szakmákban szeretnének elhelyezkedni: mint mechanikai és rádióműszerész vagy kozmetikus. Ezért ezekben a szakmákban évente túljelentkezés tapasztalható, az idén azonban ide is kevesebbén adták be továbbtanulási jelentkezésüket. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek tanulói szinte egytől egyig az általános iskolát végzettekből kerülnek ki. Mégis panaszkodnak az Intézetek vezetői: kevés a jelentkező, s a tanulóVcndég vadásszal Kutason A Kutas és Vidéke Kossuth Vadásztársaság 8650 hektáros j területén esténként a magasleseken vadászók figyelik a szarvasjárásokat, és hallgat- i iák a szarvasbőgést, hogy aztán valóra váljon minden vadász álma: puskavégre kap- j hasson egy szép bikát. Ez a vágya Kurt Heidger NSZK-beli, aacheni fűrész- ] üzem-tulajdonosnak és feleségének is. Már egy hete itt lartózkodnak, hogy vadászszenvedélyüknek hódolva szép trófeával gyarapítsák gyűjteményüket. Lesre való indulás előtt alkalmam volt a vendég vadásszal beszélgetni. — öt éve járok ide, erre a nagyszerű területre vadászni, ahol szép számmal van szarvas, őz, vaddisznó. — Az idén volt- már eredmény? — Igen. Egy közepes minőségű szarvasbikát sikerült elejtem. — Ügy hallottam, ennél gazdagabb zsákmánya is volt... — A legszebb tavaly novemberben, amikor egy ezüstérmes — 9,60 kilós agancsú — szarvasbikát ejtettem el, és mellé egy szép vaddisznót. Ez év áprilisában meg tizenegy ozbak kilövése szerzett nagy örömöt. — Heidgemé asszony lőtt-e valamit? — A felesegemnek, Emeida- nak még nem volt szerencséje, bár tavaly ősszel is itt volt velem. Talán majd e néhány nap alatt még hozzá szegődik a vadászszerencse. — A jó vadászterületen ki- j vül van-e valami más is, ami miatt évről évre visszatér? — Máshová is tudnék menni, ahol ennél még jobb a terület, még jobb és nagyobb a vadállomány. Az elmúlt öt év alatt azonban itt olyan őszinte barátokra leltem a vadász- társaság tagjai és a falu vezetői között, akiket nehéz lenne elhagyni. — Terve a jövőben? — Novemberben ismét szeretnék visszajönni, s majd a jövő áprilisban is. K. J. , padoknak csaknem harminc százaléka marad üresen. A balatonboglári kertészeti szakmunkásképző intézetben hat- | vankilencen akarják folytatni tanulmányaikat. Tizenegy pad j tehát üres. Valamivel jobb ! helyzetben van a csurgói növénytermesztő-gépész szakmunkásképző iskola: hatvan- i hárman felvételiztek, s csak ! hét hel^e maradt betöltetlen. A legnagyobb lemaradás az j építőiparban és a textiliparban tapasztalható. Az előbbiben 430 helyre 346-an pályáz- j tak, textilipari szakmunkás- j nak pedig 61 -et sikerült beiskolázni (csupán a felét annak, amennyit a vállalat igé- j nyelt). A megyei tanács munkaügyi osztályán megtudtuk, hogy segítik az elmaradt iparagakat: akiket máshonnan elutasítottak, levélben keresik meg, s megpróbálják ezek szakmun- kasképzö-intezeteibe iskoláz- I ni. Hosszú évek óta küszködik a szakmunkáshiánnyal a villamos-, a gép- és az energiaipar. Villanyszerelőnek az j idén például a százharminc s helyre csak negyvenhármán i jelentkeztek. S e tekintetben i Fonyód és Siófok áll a legrosszabb helyen, j Az 503-as és az 512-es jpa- ritanuló-intézetek többé-kevesbé »hozzák a keretet«. Kollégiumuk nagyon sokat jelent a beiskolázásnál. — Mondjon egy bizei babonát! — Atsaman Vilma néni így mesélte: újév napján, amikor jöttek a regölők, akkor minden regélőnek adtunk egy szál rozmaringvirágot szépen kiszalagozva, és azt mondták a régiek, amelyiknek először adjuk, olyan nevű urunk lesz. — Köszönöm. S mondja: maga hisz benne? — Nem. dehogy — mondja nevetve, aztán komolyan hozzáfűzi, hogy nem butaság babonát gyűjteni. Rádics Mártával, a marcali Lady János Gimnázium- és Szakközépiskola negyedik osztályos tanulójával először bizei lakásukban, majd a közel eső présházban beszélgettem. Tanára. Caál József hívta föl rá a figyelmemet. így mondta: Márta lelkes tagja az iskola honismereti-történelmi szakkörének, és a nyáron éppen egy szép néprajzi tanulmányt fejezett be. A présházba meg úgy kerültünk, hogy éppen látogatásom napjára várta a kaposvári múzeum néprajzosát, hogy megmutassa neki tárgyi gyűjteményét, amelyet fölajánl Marcali új múzeumának. S a ritkaságok között van Rádicsék öreg pré- i se is, amely a szőlőben található. Rádics Márta a bemu- I tatkozas után nyomban a présházba invitált, hogy mindezt bemutassa. A bizei lakásban egy értékes faragott székre ülhettem [ le, utána se sokan kerülhet- j nek erre a kemény, de egészséges' ülőkére, hiszen múzeumi tárgy lesz, úgy . mondja Márta. A dolgozat lapjait né- j zegeljük, bele-belelapozok, ahol érdekesebbet találok. ötvenkét oldalnyi a szöveg, akad közöttük szép számmal ilyen, például: mit jelent a merácsolás. Német eredetű | szó, húsvéti szokást takar. — Könnyen ment-e a mun- I ka? — A közvetlen falusi kapcsolatok, korábban a tollfosztók sokat segítettek a gyűjtésben. Tulajdonképpen ez a rendkívüli közvetlenség adta az ötletet is, hogy néprajzzal, gyűjtéssel foglalkozzam. — Sok mindent lehet tanulni közben, ugye? — Hogy a népszokások nagyon értékesek, arra később jöttem rá, amikor már anyaghoz jutottam. Gazdag múltunkat látjuk a szokásokban, tárgyi emlékekben, gyerekjátékokban, énekekben, mondóké kban. Megtudhatjuk, hogy ha régen nem is volt annyi szórakozási lehetősége a íiatalok- ! nak, mint ma, mégsem unatkoztak. Ott volt a komatála- zás, a pünkösdölés .,. A teraszon tárgyi emlékek sorakoznak. Mind bizei gyűjtés. Zsúpvágó, merács, köpü- lő, régi kukoricakobzó, edények. — Mi szeretne lenni? Ezt mái' kinn, a kellemes présház környéken kérdeztem meg. — Tanítónő — volt a kurta felelet, de hiszen nem is kellett bővebb magyarázat hozzá, hiszen Márta »múltja« mindent elmondott nekem. A présházban a falak történetét hallgattam, melyet olvan elevenséggel tudott elővarázsolni, mintha maga is itt húzódott volna meg a háború rémségei elől. A szülei laktak itt, a hegyen, s alakították ki ennek megfelelően a présház egyik helyiségét fűthetőnek, s maguk is az itteni lehetőségekhez idomultak. A prés valóban érdekes, kézi faragások láthatók a vastag farészeken, s benne egy évszám; 1918. A hegyen, amely valójában egy kis dombocska, tüskéit lövellte a szelíd gesztenyefa. érett a szóló: barackot ettünk és szilvát. Tavalyi , bort ittunk. Közben szemem a jö- ; vőben járt: azt kerestem-ku- tattam, vajon sikerül-e Mártának a terve. Horányi Barna a Somogyi Néplap É ppen leültünk ebédelni, amikor nyüt az ajtó, és a résben megjelent Bemard bácsi, ö általában ritkán nevetett, de most az egyszer aztán pontosan úgy festett, mint aki utolsó nadrágját hagyta a zálogházban, — Üdvözletem, Bemard —• köszöntöttem. — Lefogadom, hogy valami rendkívüli dolog történt veled. — Eltaláltad! Elhúztak aa autóvezetői vizsgán. Pedig a jó isten a megmondhatója, mekkora fölkészültséggel rendelkeztem! Hat hónap alatt egyetlen foglalkozást ser hogytam ki. Jobban vezetek, mint egy hivatásos versenyző, és tessék: ez a piszok instruktor kinyiffan lőtt! — Kezdetben úgy írtént « dolog, mint a kankacsapas — folytatta egy sóhaj után. — A vizsgáztatóm azt mondta: »Minden rendben. A városban úgy latszik tud vezetni, ám én szeretnem lám, hogy boldogul az országúton ,..« «Eg ye teve. gondoltam, menjünk az- osszagütr&e A R. Pífcr Vizsga vizsgáztatom kiguvadt szemmel figyelte a mozdulataimat, en pedig csodalnivaló virtuozitással kezeltem a sebességváltót. Nem elegedet- lenkedett, sőt arra kért: növeljem a sebességei Mi a szösz, kispajtás! — gondoltam magamban, s mikor már 140-nel repültünk, ez a hülye hirtelen megrántotta « volánt. Kis híján az útmenti árokban kötöttünk ki~~. — Bizonyara örugyitkos akart lenni-! — kiáltott föl ijedten a feleségem— Oeásogy! Csupán ahogy később értésemre adta-: arra volt kiváncsi, hogy nut tennék abban, a váratlan helyzetben, ha az utasom hirtelen eszét vesztene. No persze, az én eszem a helyen volt! Jó ideig két keréken szeltük a kilométereket, rmg végiéi sikerült egyenesbe hoz- 9&m « kocsst. És ekkor ö, képzeljék, előrántott a zsebéből egy pisztolyt, s elkezdett lövöldözni az orrom előtt. Természetesen vaktölténynyel, ám ennek ellenére az orrom hegye úgy megpörkö- lödött, mintha csibék csipegették volna meg. Nézzétek __ — De miiért tette? — Ö, hát kíváncsi volt rá, hogy adott esetben, ha netalán a kedves utasnak kedve szottyan engem megölni, mit leszek? Es higgyetek el, az ilyen eshetőségre, mivel ' az ember sosem tudja, kiben mi lakozik, számítani kell. — es- te hogy reagáltál mmderre? — Pagamat összeszoritva, szemrebbenés nélkül vezettem tovább, mintha mi sem történt volna, De' kálváriám ezzel meg nem ért véget. Néhány kilometer után, idom.i tom a asahabát- aiókatűál agg Az eredmények köteleznek Tanévnyitó a két főiskolán Egész eletét bearanyozó el- j munkáját. Szolt a hivalaatu- meny a főiskolai, egyetemi el- I dalról, s beszédében választ „ , ... ’ , , ... adott arra a kerdesre, hogy so tanévnyitó: »ablak« a va- | tanítókra van szüksélasztott hivatásra, pályára. A pge társadalmunknak, hang- Kaposvári Tanítóképző Intézetj súlyozva a világnézeti hüse- tegnap délelőtt a tizennegye- j get s a korszerű műveltség dik, a Kaposvári Mezőgazda- igényét. sági Főiskola pedig első tan- Ezután került sor az elsőévnyitó ünnepségét tartotta. évesek eskütételére, majd a A Latinca Sándor megyei dél-dunántúli nyugdíjas peda- Müvelödési Központ színház- í sogusok arany-, ezüst- és vasterme zsúfolásig megtelt a \ diplomáinak átadásara. Nagy tanítóképző intézet hall- ! és Gárdonyi János nyug- anáraivaí es a dljas pedagógusok mondtak vendégekkel. Ott 1 köszönetét a szép elismerésért. Tegnap délelőtt tíz órakor csendültek föl a Himnusz akkordjai a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán, s kezdetét vette az évnyitó ünnepség. A megjelent vendégeket, az oktatói kart és a hallgatókat dr. Horváth Ákos főiskolai K1SZ- csúcstitkár köszöntötte. Tanévnyitó beszédet dr. Veress László, a mezőgazdasagi tudományok kandidátusa, a főiskola igazgatóhelyettese mondott. Külön köszöntötte az elsőéves fiatalokat, akik olyan mezőgazdasági főiskolának lettek a hallgatói, amely igen rövid idő alatt — eredményeivel — már sokat hallatott magáról. A kikerülőket tehát szívesen fogadja minden tsz és állami gazdaság; a jó hírnevet pedig igazolja a jelentkezők nagy száma is. Kétszáznegyvennégy továbbtanulni szándékozóból hatvanat vettek föl most az első évfolyamra. — Az eddigi eredmények köteleznek — mondotta többek között. Az új oktatási feladatok nem találták készületlenül a kaposvári főiskola nevelői karát. A személyi feltételek kedvezőek. Minden hallgatónak kötelessége legjobb képességeinek megfelelően tudása javát nyújtani az új tanévben. S a tudományos diákköri munka jó kiegészitője, elmélyitöje lehet az előadásokon elhangzottaknak. Galamb László a KISZ megyei végrehajtó bizottsága nevében üdvözölte az intézmény diákjait. S az ünnepélyes fogadalomtétel után dr. Guba Sándor főigazgató kézfogással fosadta az elsóeveseket a töis- keis feaügaksva. gatóival, tanáraival és meghívott volt Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Mákos Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa és Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője. A részvevőket Deli István, a tanítóképző igazgatóhelyettese köszöntötte. Részletes tájékoztatást adott az 1971/72-es tanév eredményeiről, s e helyről ismét meghirdette a »Kiváló tanuló« és a »Kiváló tanító« versenyt. Ezután tartotta ünnepi beszédét dr. Várkonyi Imre, a Tanítóképző Intézet igazgatója. Csodálatos teremtő tevékenységnek nevezte a tanító zsákot, amit gyors mozdulattal a fejemre húzott. Higgyétek el, nem tanulóvezetőre, hanem egy rabul ejtett sólyomra hasonlítottam. De én vezettem, mintha semmi sem történt volna! — Hogy-hogy? Zsákkal a fejeden? — Nana! Kiváncsi volt, hogy mihez kezdek, ha hirtelen rámszakad az éj. Szerencsére ez volt az utolsó megkísérlésem. Beértünk a városba. Oktatóm megkért, hogy álljak meg közvetlenül a járda mellett, majd ünnepélyesen kijelentette: »Egyetlen egy hibát sem csinált. A követelményeknek megfelelt. Roppant elégedett vagyok. Elintézzük o hivatalos papírokat«. Kiszállt a kocsiból, de hirtelen visszafordult: ‘-Elnézést, ügy látszik tévedtem. Maga tíz centire állt meg a járdától, az előírásos nyolc tenti helyett. Így utóvizsgái kell tennie«.., áeeááctt* Strait tuséit* ,