Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
Egy határozat nyomában A fejlesztés mellett döntöttek Helytálltak, bizonyítottak tartalékosaink Átkelés vízen, szennyezett terepen ♦A SZAR VASMARHA-TENYÉSZTÉS fejlesztése a gazdaságpolitika egyik központi kérdése. A szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának javítása, a tejhozam növelése, a háztáji tehénállomány csökkenő irányzatának fékezése és j az ország — ezen belül a nagyüzemek — tehénállományainak növelése a fejlesztés alapvető j feltétele« — szögezte le a lapokban 1972. július 29-én közzétett minisztertanácsi határozat, amely kijelölte a fejlesztés útját, módjait is. Minden mezőgazdasági üzemnek lehetősége nyílt az ágazat jövedelmezővé tételére. Hogyan éltek a lehetőségekkel — ezt kérdeztük három termelőszövetkezetben. Milyen elképze- ■ léseik realitássá váló terveik vannak? Csurgón, a Zrínyi Termelő- szövetkezet egyik irodahelyiségépen Kepler Ferenc főállattenyésztő válaszolt. — A mi tsz-ünkben 1200 ! szarvasmarha van. Vágómar- : hatermelésünk is háromjegyű j számmal fejezhető ki. Tavaly j 418 bikát neveltünk exportra, j az idén háromszázat. Eladunk még ötven növendék hízó üszőt és nyolcvan felnőtt hízó marhát. A változások hatással vannak a mi szövetkezetünkre is. Nagyon előnyös helyzetet teremtenek. Ha a mostani évet veszem alapul, akkor ilyen termelés mellett jövőre körülbelül egymillió forinttal több bevételünk lesz. És ez még csak a bikaexport! Az árrendezés azonban a belföldi forgalmazásra is vonatkozik. Nálunk már épülőben van a sertéskombinát. Kétszáz tenyész- anya kerül majd egy helyre. A tervek szerint november 15- ,.'én adják át a 480 kocaíérőhe- J lyű, agrokomplex-rendszerű -gyárat«. Ötvennégymillió forintos beruházás ez, de 9200 sertést tudunk majd eladni | évente a mostani 3380 helyett. Szeretnénk, ha a jelenleg négy helyen tartott szarvasmarhájuk is égy telepre kerülhetnének. Ez egyelőre csak terv, mert a sertéságazat most »elvitte« a pénzt, de fejlesztjük az állományt a felvásárlási ár rendezése hatására így is. Két év alatt négyszázról hatszázra »futtatjuk fel« a létszámot. A tömegtakarmány biztosítva van ehhez. Egyébként úgy gondolom: a háztáji állatállomány is szaporodik majd az új rendelkezés hatására. Tavaly 1000 hízósertést és 200 vágómarhát értékesítettek tagjaink a szövetkezet segítségével. A berzencei Jobb Élet Tsz j irodájában Varga János el- ■ nőkkel beszélgetünk. — Nálunk is ösztönző hatású a minisztertanácsi határozat. Nagy tsz-ként eddig is szükségesnek tartottuk az ágazat fejlesztését, még akkor is, | ha nem volt mindig nyerésé- j ges. A létszámot nemcsak tar- | tani, de emelni is tudtuk. Azt mondtuk: »A növénytermesztés eredményességét a sok időjárási tényező befolyásolja, s az árbevételek 45 százalékát itt az állattenyésztés adja. Ne kezeljük hát mostohán ! Az idén például egymillió forinttal hoz többet, mint amivel kezdetben számoltunk. Ez az egyik indok a fenntartásra és a fejlesztésre. A másik: mezőgazdasági nagyüzem — véleményem szerint — nem lehet meg az állattenyésztési ágazat nélkül. Hiszen a trágya például nélkülözhetetlen a növénytermesztéshez; mi pedig nagy zöldségtermesztő és burgonyaterülettel rendelkezünk. Ezeket trágyázni kell. S ami talán a leglényegesebb, ha erről a témáról beszélünk: piackutató szakembereink szerint a tenyésztésnek nagyon hosszú távon van jövője. Mi élni szeretnénk a lehetőségekkel. A feltételek adottak: megfelelő nagyságú rét—legelő területünk van. Sok takarmányfélét termesztünk. Már léptünk előre néhányat, s az állományt az ötéves terv végére háromszázzal növeljük. Akkor ezerkétszáz szarvasmarhánk lesz. Már a határozat megjelenése előtt döntöttünk: az idén százzal több állat fog itt takarmányt kérni, min az előző évben ... Negatívizáltunk is. A meglevő épületeinket átalakítjuk, tenyésztésre még alkalmasabbá tesszük, és új épületeket is emelünk, körülbelül hat—nyolcmillió forintért. A nágoesi Új Hajnal Tsz- ben Fulmer Antal így felelt kérdéseinkre: — Fejlesztésre nálunk is vannak lehetőségek. Készültünk rá, vártuk ezt a határozatot. Akkor aztán úgy beszéltük meg, hogy százférőhelyes istállót, borjúnevelőt valósítunk meg. A jövedelmezőség nőni fog. A ser test ért vesztésünkben egyébként már a határozat megjelenése előtt módosításokat hajtottunk végre: »lecseréltük« a nagy fehér fajtát is észt lapállyal. Harmincöt te- nyészsüldőt vásároltunk. A szarvasmarháknál viszont az értékesítésre szánt tenyész- üszőket nem adjuk el az év végén, hanem leelletjük és a tenyésztés szolgálatába állítjuk őket. Jobb takarmányozással növeltük a tejtermelést; tavaly az állatok 2800 litert adtak átlagban, az idén szeretnénk, ha 3000 fölé kerülnének. Ez a terv nem álom. Szabad tartás megvalósításán is törjük a fejünket. A KÉRDEZETT .szövetkezetek vezetőit, szakembereit tehát nem találta »készületlenül« az a júliusi határozat. S ez forintokban kamatozik majd. Leskó László Kinek kell a kerítést megépíteni és fenntartani ? Több olvasónk kérésének teszünk eleget, amikor a kerítés létesítésére és annak fenntartására vonatkozó érvényben levő rendelkezéseket lapunkban közöljük. Az Országos Építésügyi Szabályzat szerint a kerítést az építési telek tulajdonosa a telek homlokvonalán, továbbá a közútról nézve a jobboldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az oldalhatártól mért fele hosszán köteles megépíteni és fenntartani. Ha az épület az oldalhatáron áll, a tulajdonos az oldalkerítés! azon a telekhatáron köteles megépíteni és fenntartani, melyen az épület áll. Az építésügyi hatóság azonban beépítés esetén — a helyi gyakorlatnak megfelelően — az oldalkerítés megépítésének és fenntartásának kötelezettségét ettől eltérően is megállapíthatja. Saroktelek esetében az építési telek homlokvonalaival szemben fekvő mindegyik telekhatár oldalhatárnak számit. Abban az esetben, ha az építési telek oldalhatára a szomszédos építési, teleknek egyúttal a hátsó hatara is, arra a hátsó telekhatár szabályait kell alkalmazni. Nyúlvános építési telek esetében a nyúlvános telek és a visszamaradó telek közötti, — az utcavonallal párhuzamos — közös telekhatáron álló kerítés megépítésének és fenntartásának a kötelezettsége a visszamaradó telek tulajdonosát terheli. Ha a rendelkezések alapján nem állapítható meg egyértelműen a kerítés megépítésének és fenntartásának a kötelezettsége kit terhel, erről a helyi körülmények figyelembe vételével az építésügyi hatóság határoz. Ha a kerítés áthelyezését vagy átépítését olyan hatósági határozat teszi szükségessé, amely a már korábban véglegesnek nyilvánított állapotot megváltoztatja, az áthelyezés vagy az átépítés költségei azt terhelik, akinek az érdekében a munka elvégzése szükséges. Ha az építési telek tulajdonosa a telek olyan határán vagy a határ olyan részén is létesít kerítést, amelyre nézve kötelezettsége nem volt, a kerítésnek ezt a részét is csak a sajat telken helyezheti -eL — Ugyan, ezek is dombok? Jöjjenek el hozzánk, ott lehet majd küzdeni! Egy salgótarjáni fiú mondja j e szavakat még a tartalékosok országos honvédelmi versenye előtt, amit1 vasárnap Kaposvá- j ron a Töröcskei-tó festői kör- | nyezetében rendeztek meg. A többiek azonban láthatóan nem osztják a véleményét, s egy kissé aggódva szemlélik a nehéz terepet, az akadályo- j kát, s találgatják: kinek sike- j rül majd legjobban a szombati i elméleti vizsga után a gya- I korlati feladatok végrehajtása. | . Egy hatalmas tábla körül ■ csoportosulnak, ahol minden egyes csapat neve s előző napi eredménye olvasható. S bizonyára sokan gondolatban már szívesen vennék, ha túl lehetnének az előttük levő küzdelmes órákon. Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára köszöntötte a versenyzőket. Elfoglalja a helyét az emel- j vényen a díszelnökség, előtte I pedig terepszínű öltözékükben ott sorakoznak az ország különböző részéiből érkező versenyzők. Fölhangzik a Him- | nusz, aztán Kiss Lajos vezérKöszönti a versenyzőket, szól a tartalékos utóképzés jelentőségéről, s azt kívánja; sportszerű küzdelemben döntsék el az elsőséget a csapatok Sok érdeklődő helyezkedik Bizonyára sok fiatal elhatározza: ha felnő, katona lesz..! J őrnagy, a Magyar Honvédelmi I | Szövetség főtitkára lép a mik- ; rofonhoz. Köszönti a vendégeket, akiknek soraiban ott van Papp Dezső, az MSZMP KB alosztályvezetője, s ott vannak néphadseregünk tábornoki karának, a megye párt- és tanácsi vezetőinek, a j fegyveres testületeknek és a tömegszervezeteknek képvise- ‘ lői. el a to partján, s figyeK a túlsó part feletti dombról egymás után induló csapatokat. A versenyzők kezében puska, nyakukban távcső, tájoló — minderre nagy szükség lesz a feladatok végrehajtásához. A nézők szemmel ugyan nem követhetik végig a versenyt, de a tavon való átkelés jelzi: a feladat igen nehéz, csak jól felkészült csapatok képesek végrehajtani. Amikor egy-egy csónak feltűnik a vizen, rejtett géppuska kelepel föl, s gránátok robbannak. S a terepfutás, a lőfelada- tok leküzdése; védőöltözetben átkelni a szennyezett terep- szakaszon, gránátot dobni kijelölt célokra — mind-mind próbára tett valamennyi versenyzőt. Közben leányok és fiúk csapatai valósággal megrohamozzák a völgyben kiállított harc- kocsikat, lövegeket és más fegyvereket. S mellettük nagy számban akad felnőtt érdeklődő is, aki kíváncsian nézegeti néphadseregünk legkorszerűbb fegyvereit, harcjármű- veit és más gépeit. Sok az érdeklődő a sátrakban is, ahol az MHSZ megyei vezetősége a különböző klubok tevékenységét ábrázoló kiállításokat rendezte meg. A gépjárművezető-képzésnél használt szemléltető eszközök, a lövészklubok fegyverei, a modellezők repülői s hajói igen nagy tetszést aratnak. Egyre szaporodnak a hatalmas eredményjelző táblán a számok. S egyre több olyan versenyzőt is látni, aki arról beszél: hol milyen hibát követtek el s min kell majd a jövőben változtatni, hogy a mostaninál jobban szerepéi- hessen a csapat. ,k Közben a nézőket látványos gyakorlatok, bemutatók szórakoztatják. Itt is nagy sikert aratnak a határőrkutyák ügyességi gyakorlatukkal, de az MHSZ repülő- és hajómodellezői, motorosai is kiváltják a közönség tapsát. Ugyanúgy a Dózsa fiatal bokszolói, a honvédség tornászai, s a Fegyveres Erők Klub.......... iiíáMi ......—MM««. N ehéz pillanatok: merre is haladjunk? ÍGY SZÜLETTEK... jának művészeti csoportjai is jelentősen hozzájárul a nap sikeréhez. Három óvoda - három hónap alatt Hihetetlennek látszik ugye? Pedig igáz. Az a három új óvoda, amelyeket szeptember folyamán birtokukba vehetnek a gyerekek, alig több mint három hónap alatt »született.« ! Igaz, a férőhelyek bővítésének I szükségessége már egy évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, amikor 349 jelentkezőt nem sikerült »beóvodázni« Kaposváron. j — Meg kell keresnünk a ! módját, hogyan lehet gyorsan és olcsón minél több gye- i reknek helyet biztosítani jö- j vő szeptemberre — mondta Rostás Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén. Kell — ezzel mindenki egyetértett, s a határozati javaslatot megszavazták, 1971 decemberében, és a tervezők munkához láthattak. A felsorolt feltételek közül azonban egy is elég nagy feladatnak látszott: például az, hogy »gyorsan«. Ráadásul még olcsón is.— És minél többet!? S bár egyszer mar egy gyorsan és olcsón felépíthető óvoda — tüzveszélyessege miatt — csődöt mondott, a városi tanács a még meglehetősen ismeretlen hernádi óvoda mellett döntött. A hernádi Már- I cius 15. Tsz ugyanis eredetileg gazdasági épületeket készített könnyűfémszerkezetes ! — bárhol kónnyea felállítható — elemekből. Aztán, amikor az óvoda országos gond lett, kiderült, hogy az elemekből — némi módosítással — minden igényt és követelményt kielégítő óvodát is lehet csinálni, méghozzá olcsón. Mindössze 1 800 000 forintba kerül | így egy 100 személyes óvoda. Siófokon ugyanez — hagyományos módszerekkel — 6,5 millióba jött. Hogy mi a különbség? Nem tudom. A siófokit nem ismerem, de ez a hernádi óvoda, itt a Damjanich utcai tömbbelsőben na- i gyón szép. Négy tágas, világos foglalkoztató termének tükörfényes padlóján puha szőnyegek, s az apróságokhoz méretezett szekrénykék polcain megszámlálhatatlan játék. Egy-egy kis asztalon nagy, fe- ! hér kutya trónol, a sarokban pedig fölkantározott hintalo- ! vak várják lovasaikat. Hófehér csempe borítja a-j mosdóhelyiségeket, és olajtü- j I zelésű központi fűtés biztosít- ! ja majd télen az egyenletes meleget. A vezető óvónő irodáját éppen műszaki szakemberek »sajátították ki«, folyik az átadás adminisztrációja. Hasonló a helyzet a Temesvári utcai 50 személyes óvodánál. Az építők az utolsó simításokat végzik az épület homlokzatának friss vakolatán, odabent azonban már a játékokat csomagolják ld az óvónők, es saeptembear végé- j re birtokba vehetik a gyerekek a Füredi úti korszerűsített és 50 férőhellyel bővített óvodát is. A költségvetési üzem dolgozói kitettek magukért. Igaz, le kellett mondaniuk a szabad szombatokról, néha még a szabad vasárnapokról is. De szívesen és önként tették. Nemcsak a kitűzött célprémium miatt, hanem mert tudták: szükség van az óvodákra, amelyeknek üzemeléséhez a megyei tanács biztosított pénzt. A Damjanich utcai új óvoda vezető óvónője boldogan jár-kel s rendezkedik birodalmában: — Elégedett? — Nagyon. Az óvónők mindegyike képesített, úgy hogy minden feltétele megvan annak, hogy ... azaz ... — Mégiscsak hiányzik valami? — Hát igen. Fogasok az öl- tözőhelyiségegben, és fektetőtároló. Rendeltünk az IFÉRT- nél, de nincs, nem tudnak szállítani. Rostás Károly és Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára — ők is eljöttek az átadásra — tanakodik: mit lehetne csinálni? Munkáskézre vár az udvar és elkelne néhány hinta is. Remélhető, hogy hamarosan fölfedezik majd az új óvodát a szocialista brigádok __ S , Zs, 1 Késő délután újból az emelvény előtt gyülekeznek a csapatok. Ismertetik az eredményeket, köszöntik a nyerteseket, s minden versenyzőt. Az első korcsoportban Borsod megye csapata megőrizte tavalyi elsőségét, országos bajnoki címét. A második lett Nógrád, a harmadik pedig Szabolcs megye csapata. A második korcsoport elsőségét — s ezzel az országos bajnoki címet — Szabolcs csapata nyerte; második lett Vas, harmadik pedig Budapest csapata, (ők tavaly ebben a korcsoportban elsők voltak.) A legharc- szerűbben versenyző csapat címet és az ezzel járó külön-, díjat Békés megye versenyzői érdemelték ki. Harmadszor rendezték meg a tartalékosok honvédelmi versenyének országos bajnokságát. Nyíregyháza és Miskolc után most Kaposváron bizonyították be helytállásukat, felkészültségüket tartalékosaink. S bebizonyították egyúttal azt is: a Magyar Honvédelmi Szövetség klubjaiban lelkiismeretesen tevékenykednek azért, hogy mindenkor készén álljanak hazánk védelmére. Szálai László ü
