Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
Vís fölött egy Végig az Út mentén csövek kígyóznak embermagasságban. S mögötte már látszik Olsztyn vajdaság legnagyobb üzeme, az Ozos gumiabroncs- gyár. A portán belépő látogató rögtön ízelítőt kap a termékekből, az üvegfalú földszinti előtér sarkában egy korong forog, rajta kisebb és nagyobb gumiabroncsok. Wladyslaw Leonhard igazgató főmérnök magas, kissé kopaszodó férfi. Kedvesen invitál bennünket a világos faburkolatú irodába, amelynek szemben levő falán lengyel címer látható. Balra egy szekrényke, rajta kupák, gyönyörű, hatalmas kristályváza. Gyorsan belefog az üzem történetének ismertetésébe. — Most októberben lesz ötéves a gyár. Három év alatt épült egy üres területen. Lengyelországban három ilyen gyár található, egy Poznanban, egy Rzeszonban, egy pedig itt, Olsztynban ... Ezek közül a miénk a legnagyobb. Most továbbfejlesztjük, s a munkálatok jövő májusban fejeződnek be. Ez lehetővé teszi, hogy megkétszerezzük a termelésünket. — Hányán dolgoznak a gyárban? — Háromezer-kétszázán, s közülük százharminc magasan képzett szakember. A munkások is, a vezetők is fiatalok, itt nevelődtek, ez az első munkahelyük. Az jellemzi a gvárat, hogy nemcsak a gumiabroncsot gyártjuk mi, hanem a lelkét, a szövetet is mi szőjük. A most épülő üzemcsarnokban már úgynevezett radiál, más néven övgumiabroncsokat is gyártunk. Ez abban különbözik a hagyományostól, hogy az erősítő szövetanyag sugarasan fut szét belsejében, s ezek a gumik 50—55 ezer kilométert is kibírnak, míg a hagyományosak élettartama általában 30—35 ezer kilométer. A gépek amerikai licenc alapján készülnek a gyártáséhoz. — Milyen kapcsölata van a gyárnak Magyarországgal? — A KGST keretében együttműködünk a magyar gyárakkal, ismerjük a magyar Cordatic _ gyárat. Ezenkívül évente tízezer darab gumiabroncsot exportálunk a Polski Fiatokhoz. Mi pedig gépeket importálunk, többek között laboratóriumi fölszereléseket, s nagyon elégedettek vagyunk velük. A turbinánk a LángI gyárban készült, ezzel volt ugyan egy kis problémánk, de megoldották a magyar szakemberek, így aztán összebarátkoztunk velük. — Milyen minőségűek az j itt gyártott gumiabroncsok? Odahaza a Polski-Fiat tulaj- j donosok sokszor kifogásolják az élettartamát. — Eddig nem volt probléma az exportált abroncsok minőségével. Persze a gyár indulása után — éppen a taI pasztalatlanság miatt — előfordultak minőségi hibák.,.. — Hol tanulták meg a szak- [ mát a dolgozók? — Poznanban és Dembick- ben. S most az új gyárépület átadásával összefüggésben hatvanhét munkást küldtünk Csehszlovákiába tanulni. A Piveli cégtől vettek licencet, s a jövendő munkájukhoz szerzik meg a szükséges ismereteket. A mérnökeink Lengyel- ország minden részéből jöttek ide. Kísérőim hozzáteszik, hogy az igazgató főmérnök sem idevalósi, ő a poznani gyárból jött. — Szép dolog egy ilyen gyárat telepíteni, s nézni, hogyan épül tovább ... S hogy minél nagyobb híre- legyen az itt gyártott gumiabroncsaiknak, autóklubjuk a különféle világversenyeken i az ő gumijaikkal vesz részt A hatalmas kristályvázát éppen egy relly-en kapták. Mindig ottvannak a magyar Cor- datic-versenyeken is. Az igazgató régi poznani munkatársa, a gyár pártbizottságának szervező titkára, a szőke, kékszemű Biernat Wlodzimierz mutatta meg a gyárat. Első dolga volt, hogy kabáthajtókánkra feltűzte az Ozos-jelvényt. Víz fölött egy kormorán száll, s a csőre majdnem eléri a stilizált gumiabroncsot. Ez a márkajelük. Még sohasem voltam ilyen gyárban, s amikor a szépen parkosított udvaron át az üzemcsarnokokhoz értünk, orromat megütötte az édeskés gumiszag. Éppen műszakváltás volt, a táskával a hónuk alatt, szatyorral a kezükben munkások tódultak ki a kapukon. Beléptünk a csarnokba Füst, zaj, félmeztelen munkások. Csőkígyók és hatalmas gépek. Balra fent a mixerek automatikusan keverik az alapanyagot, majd az előttünk levő gépek »dagasztják«, »gyúrják« a képlékeny fekete gumit, amely aztán — akár egy végtelen hosszú medvecukor — emelkedik a magasba, s halad a másik csarnokba. Nem lévén szakember, szinte boszorkánykonyhában éreztem magam, olyan bonyolult gyártási folyamatok során alakul ki a gumiabroncs szovjet, angol, nyugatnémet gépeken. Mind között a legizgalmasabb, amikor a szintén itt készített szövet, amely fent a magasban egy hengersoron érkezik ide, egyesül a gumival Nyers állapotban olyan egy jövendő abroncs, mint valami MAI KOMMENTÁRUNK fekete kishordó. Végleges alakját a csarnok végében kapja meg, ahol a »hatalmas üstökben« vulkanizálják a nagyságától függően fél órától két óráig. A gumitömlők szintén itt készülnek. A másik csarnokban látott »medvecukor« áthalad egy gépe s a túlsó oldalán végtelen hosszú tömlő jön ki, akár a kolbász a töltőből. Ezt szabják a szükséges méretre, elhelyezik benne a szelepet. Aztán »összeragasztják« egy különleges gépen a két nyitott végét, s jöhet a vulkanizálás, fakerékre húzva. Az üzemekben nagyon fontos a technológia pontos ba- tartása. Ebben a brigádok, egyének, műszakok versenyeznek egymással. S bizony, aki selejtet gyárt, megnézheti a rögtönzött házikiállitáson. Amikor elbúcsúzunk, a párt- bizottság szervező titkára figyelmeztet, hogy föltétien írjam meg, amit a gyár igazgató főmérnöke kért: az Ozos gumiabroncsgyár szeretné fölvenni a kapcsolatot Somogy egyik legnagyobb gyárával. Később arról is szó lehetne, hogy a somogyiak itt üdülnének a Sniardwy-tónál levő üdülőjükben, az ő dolgozóik pedig a Balatonhoz utaznának. A város új lakónegyedétől nem esik messze a gyár. Amikor beértünk a hatalmas házak közé, az úton feltűnt egy tehergépkocsi, rajta az Ozos gumiabroncsai. — Otthon is megismered ezután a márkát? — kérdezte olsztyni újságíró kollégám. Persze. A kormorán mindig a vajdaság legnagyobb gyárára emlékeztet. Lajos Géza Következetesen Azt a taranyi tanácskozást, amelyen egyetlen téma, zöldségtermesztésünk helyzete forgott szóban, semmiképpen sem lehet elválasztani egy néhány hónappal ezelőtti jelentős eseménytől: , a megyei tanács ülésétől, az ott jóváhagyott intézkedési tervtől. Emlékeztetőül most csak any- nyit, hogy a testület átfogóan elemezte akkor a megyében kialakult helyzetet, és ennek ismeretében meghatározta a tennivalókat. Többek között azt is — idézzük az intézkedési tervből —, hogy »a termeltetők az érdekképviseleti szervekkel együtt szervezzenek tapasztalatcseréket, szakmai bemutatókat«. Nem a taranyi volt az első ilyen jellegű összejövetel — s minden bizonnyal nem is az utolsó. Mert ez a tapasztalatcsere önmagában bizonyította: az előbbrejutás érdekében nagy szükség van arra, hogy mind a gondokat, mind pedig az elgondolásokat »menet közben« vitasság meg a legérdekeltebbek. Nem nélkülözhető ez, mert mint kiderült — kivált az idei év rendkívül kedvezőtlen időjárása következtében —, sok volt a kiesés, a termelőüzemek egy részénél bizonyos mértékű elbizonytalankodás van: szinten tartsák-e avagy csökkentsék a kertészetet. Ezen a tanácskozáson, ahol több kertészkedő üzem vezetője, szakembere is részt vett, a vita során végül is az az álláspont alakult ki, hogy egy év tapasztalatából mesz- szemenő következtetést nem lehet levonni, és nagyobb összefogással, tovább csökkentve az átvételeknél még mindig elő-előforduló vitákat, érdemes és szükséges kertészkedni. Mert nemcsak a gondok, nemcsak a problémák kerültek itt szóba, hanem az előremutató, jó tapasztalatok is, valamint az, hogy milyen növénnyel, milyen módon érdemes foglalkozni. Hosszan lehetne idézni azt a párbeszédet, mélyet a termelők, a termeltetők és az érdekképviseleti szervek folytattak, szóba hozva mindent, ami összefügg a megye zöldségellátásának további javításával. Ám ezúttal még csak egy lényeges gondolatot szeretnénk kiemelni: napjainkban, a mostani, még korántsem problémamentes időszakban igen nagy jelentősége van a szakmai segítségnek, a szaktanácsadásnak. Különös hangsúllyal került itt ez szóba, mivel nagyon is közvetlen, nagyon is eleven gyakorlati példák bizonyították nélkülözhetetlenségét. Minden terv, minden szép elhatározás annyit ér, amenynyi megvalósul belőle. Ez és az ehhez hasonló tanácskozások csak egy részét jelentik a néhány hónappal ezelőtt jóváhagyott intézkedési tervnek. Eredményt csak akkor érünk el ebben a nagyon is közérdekű ügyben, ha az elhatározás minden egyes programpontja következetesen megvalósul. V. M. Fehér holló a szakmában Indulás szeptember 19-én Mindenki mást csinál majd Kínt az udvaron forrósodik, vörösre izzik a vas. Fiatal fiúk forgatják a tűzben. Másutt szikrák röppennek a levegőbe, ahogy a vasat kalapálják, hajlítják: fűrészkereteket készítenek belőle. — Ne úgy fogd, fiam — mondja Szobocsanyec Péterné, »Irénke néni«, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet vasas tanműhelyének vezetője. — Nézd csak, így. Kivered lapjára, apró kis ütésekkel, aztán derékszögbe hajlítod. Kemény arcú, erős asszony. Fehér holló a szakmában. Az egyetlen női lakatosmester a megye ipari szövetkezeteiben. Az országban is kevés nő választja ezt a szakmát. Nem hiányzott soha, egyetlen napot sem. Pontos mindig. Érti a szakmát, nagyszerűen vezeti a tanműhelyt — vélekednek róla a szövetkezetben. — Miért lett lakatos? — Édesapám is az volt. Már gyerekkoromban megszerettem a vasat. Csodáltam, áhítattal neztem. ahogy szikrázott, akár | a esiliagszoró. A testvéreimet, a fiúkat elvitte a háború. Meg kellett fogni a munka vegét. Apám műhelyében tanultam, dolgoztam. — Nézd, kislányom, mondta apam, most már érted a szakmát, tudsz dolgozni, ég a kezed aiatt a munka. Ne rejtsük véka ala a tudásodat. Vizsgázz le, vedd át a műhelyt. Én úgy is öreg vagyok. .Jelentkeztem vizsgára, de az ipartestület nem engedett, mivel lányok nem dolgoztak ebben a szakmában. Kérvényt adtunk be a minisztériumhoz. Harminckilencben kérvényeztük, 1940-ben vizsgaztam. Hogy milyen érzés volt? Nehez elmondani. örültem, hogy kitűnően sikerült. Azt se tudtam, hova nézzek, mert sokan voltak. Éreztem, hogy minden | szem rám tapad. Egy lány, aki lakatos, rendkívüli dolognak számított. »Vizsgázott az ország első női lakatosa« — olvastam néhány nap múlva az újságban. Meg most is orrom a cikket, ; Később átvettem a műhelyt, férjhez mentem, majd 1960- ban férjemmel együtt beléptünk a ktsz-be. — Milyen volt akkor a szövetkezet? — Nagyon jő volt. Már az első évben majdnem nyolcezer forint részesedést vittünk haza, pedig csak nyolc hónapot dolgoztunk. i— Hogyan dolgoztak régen és most, van-e különbség? • — Van. Akkor nemigen dolgoztunk géppel. Szükség is volt az erőre. Ma már nem használunk reszelőt. Olyan gépekkel végezzük a munkát, hogy közülük sokról régen azt sem tudtam mi fán terem. Nézze például ezt a nagy szabászgépet. Félmillióba került, de lehet is rajta vágni mindent. — Milyen gondjaik vannak? — Kár, hogy a másodéves tanulók nem szeretik a .történelmet. Sokszor kérdem tőlük: Mit tudsz Napóleonról? Ki volt Kossuth? Mikor tört ki az első és a második világháború? — Hány embert tanított meg a szakmára? — Legalább ötvenet. — Lányt? — Egyet sem. Nehéz kenyérnek tartják. — Hogyan telik egy nap itt a műhelyben? — Gyorsan elmegy, ötkor kelek, hat órára bejövök. Előkészítem a tennivalókat. Hétkor jönnek a gyerekek. Megbeszéljük a napi munkát. Kiadom az anyagot. Mindenki megkapja a munkadarabot. Közben ellenőrzőm őket, ha kell, megmutatom, hogyan csinálják. Azután ebéd. Utána értékeljük a munkát. Az iskolával is tartjuk a kapcsolatot. — Ki a legjobb tanuló? — A Honfi Gyula. Most nem beszélhet vele, KISZ-táborban van. Kitűnőre vizsgázott — Irénke néni, tessék csak nézni, ez a furu ... — jón oda az egyik fiú, és szemlesütve mutatja a kettétört vasdarabot, — Cseréld ki, fiam, Mészkővel rakott vagonok sorakoznak a gyár udvarán. — Ez lesz a legnehezebb munka? — kérdem. — Ez volt a legrosszabb munka — feleli Tóth Lajos, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója. A régi mészkemencének már a helye sincs meg, s vele [ együtt eltűnt a legegészségtele- i nebb, legnehezebb munka is. Fenn a kemencekémény magas tetején emberek irányítják a »berakodást«, s ez — sok egyéb mellett — az indulás előkészítésének jele is. A pasztellságra és halványzöld falak mögött még a csend 1 az úr, s a hatalmas tartályok sem ontják a meleget. A Kaposvári Cukorgyár még nem indult, csak készül a szeptember 19-i kampánykezdésre. Ebben a munkában ezek a napok a finist jelentik. Nyolc hónapig tartó szerelés, javítás után vizsgázik majd a gyár. A nyolc hónap alatt kereken 18 millió forintot költöttek fel- | újításra, több kilometer hosszú ; csőhálózatot szedtek szét, javi- | tottak ki, s rendbe tettek az összes berendezésű Kint az udvaron egyre több a beton és kevesebb a föld. Az üres torokkal ásítozó úsztatok mentén már minden kész a répa fogadására — Mindent lebetonoztunk — hallom —, csak ott marad föld, ahol virágágyat ültetünk. Kampány közben a sár sok gondot okoz. — Mi lesz a munkásokkal? — Mint az utóbbi években mindig, most is létszámhiány - nyal kezdünk — felelik.— Azért az idén sokat léptünk előre: szervezési csoportunk fölmérte a gyár munkaerő-ellátottságát, s kidolgozta — az adott esetben leghelyesebbnek latszó — javaslatát. Ezt megvalósítjuk, így a kulcsfontosságú munkahelyekre nagyreszt állandó 4olgozőkat tudunk beosztani. Ha néha nehezebb is lesz a munka, a zökkenőmentes termelés biztosítva van. A sokszakmás emberek — a gyár törzsgárdatagjai — úgy készülnek az indulásra, mint egy ünnepre A kompanyból is egyre többet vállalnak magukra. A gépesítés révén egyre kevesebb a fizikai munkát igénylő hely, s így lehetséges, hogy az időszaki munkások aranya is kisebb. A répáról egyre több szó esik itt a csöndes gépek között is. A laboratórium mind sűrűbben végez ellenőrző méréseket. A 6877 hektár — a számítások szerint — ebben az évben 340—350 mázsás átlaggal fizet. Azt jelenti ez, hogy kereken 24 ezer vagon cukorrépa szállításáról kell gondoskodni. Az idén már zömmel irányvonatokon I érkezik a répa, s a korábbinál j is jobban ki akarják használni a szombat—vasárnapi rakodás j és «7álHtás adta lehetőségeket, — .Évek óta sokat költöttünk a rakodás gepesrtesene, s ebben ! az évben is több új berende- I zés segíti ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható i munkát. Ettől, azt is várjuk gépesítés újabb gondokkal is járt: több használhatatlan anyag', föld, kő és gaz kerül a gyárba. Ezek eltávolítására külön berendezéseket építettünk. — Mit tart a legjelentősebb változásnak az igazgató ? — Kétségkívül a teljes olajtüzelésre való áttérést. A míürt évben már dolgoztak az olaj- munkások, de a gyár részére szükséges energiát az idén biztosítják teljes egészében. Automatizálták a nyersgyar- tás egy részét is. Kint az udvaron még törmeléket takarítanak a munkások. — Indulás előtt olyan lesz az udvar is, mintha ünnepre készülne a gyár. A kampánykezdés után nehéz hónapok következnek. A folyamatos üzemelést mindenképpen biztosítani keli, s hogy ez meglegyen, nyolc hónapig dolgoztak a szerelők. Egyre több jele van annak, hogy a kiszolgáló személyzet: a répaátvevőktől a gépházi dolgozókig, mindenki új helyen lat munkához. Mert a kampány ideje alatt mindenki mást esil hogy gyorsabb lesz a szállítás, a répaáfvevö helyek száma ugyanis ismét csökken' Az átvevő állomásokon U'szerű hídmérlegek teszik a gépek mellett f.olyamotossa a rako- j dást. — Természetesen a? erős | hónál, mint az elmúlt nyolc napban. Kercza Imre Szakács Erseéfeet
