Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
Őszi betakarítások A sor a tartalékok í feltárásával kezdődik Szedik a paradicsomot a mesztcgnyöi Lady János Tsz kertészetében. A tsz az idén 124 holdon kertészkedik, 25 holdon termelnek paradicsomot, 50 holdon zöldpaprikát. 9 holdon uborkát, 4 holdon hagymát. A kertészetből 2 millió forintra számítanak. Törik és fűzik a dohányt. A 16 hold termését zölden szállítják a pusztaszcnlgyörgyi fermentálóba. 20 hold termését felfűzik, majd szárítva értékesítik. AMIKOR augusztus első felében arról érdeklődtem né- I hány somogyi termelőszövet- i kezetben, hogyan sikerült megfelelő takarmánykészletet biztosítani a jószág áttelelte- téséhez, mór szóba került az a tapasztalat, mely az állami gazdaságok vonatkozásában is elhangzott: az idei túlzottan csapadékos nyárban a szálas takarmányok mennyiségben és minőségben is elmaradtak a várakozástól. A lucerna egy része például azért ment tönkre, mert renden feküdt, amikor jöttek az esős napok, jelentős területen pedig elvénült az értékes növény, mert nem tudták lekaszálni. Nos, teremjen bármilyen kitűnően a kukorica, a szálas takarmányt nem pótolja az abrak, s a kiesés bizony kihat az állattenyésztés jövő évi eredményeire. Hacsak nem gondoskodnak gazdaságaink idejében a pótlásról... Mindenki, aki a mezőgazdaságban — élelmiszer-gazdaságban — közvetlenül vagy közvetve tevékenykedik, tudja: nem kisebb feladat vár végrehajtásra, mint a szarvas- marhaprogram. Nem kell hangsúlyozni, hiszen nyilvánvaló, hogy a megvalósításhoz alapvető a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány a szarvasmarha-állomány részére. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter külön is hangsúlyozta a -kormányhatározatot követő sajtótájékoztatóján: a rendelkezésre álló tartalékok feltárása az elsőrendű tennivalók közé tartozik. Konkrét példaként említette az olyan hulladékanyagokat, mint amilyen a cukorrépafej és a kukoricaszár, amely megfelelő elkészítésben nagyon jó takarmánnyá válhat. Ezzel a lehetőséggel nem élni ebben az időszakban olyan könnyelműség, amelyik megbosszúlhatja magát. Őszintén szólva, már az is elgondolkodtató látvány volt, amint a dús fű ott ment ve- | szendőbe az árokpartokon, a dűlőutakon, az erdei tisztásokon — az idén sok, helyütt. Ügy látszik, senkinek sem kellett. Aztán hallani lehetett azt is, hogy némelyik termelőszövetkezetben gondot okozott a réteknek még feléből való lekaszáltatása is, mert a tagok háztáji igényeit a szövetkezet bőségesen kielégítette a pillangósokból zöld takarmánnyal és szénával. Szóval, I ha a program eredményes megvalósítását tűztük célul — márpedik ezt tettük —, nem mellőzhető ez a takarmány sem, hiszen a nagyvonalúságért minden bizonnyal súlyos árat kell majd fizetni. S ha most a répafejről beszélünk, ugyancsak erre kell gondolni. A cukorrépa betakarításáról szóló cukorgyári tájékoztató került a kezembe a minap. | Ez a kiadvány hasznos segéd- | eszköz azoknak a gazdaságok- j nak, amelyek cukorrépát termesztenek, hiszen az ország valamennyi ilyen üzemének sok támpontot ad a gépi betakarításhoz, a tároláshoz — és a melléktermékek hasznosításához. Ez utóbbira nekünk, somogyiaknak külön is érdemes figyelnünk annál inkább, j mert megyénkben az idén pél- > dául 3100 hektárt tesz ki a cukorrépa területe, s a közeljövőben teljes erővel folyik majd a betakarítás. »A cukorrépa-betakarítás alkalmával nyert répafej, illetve a répafeldolgozás folyamán keletkező nyers és száraz szelet, valamint a melasz az állattenyésztés — főleg a szarvasmarha-tenyésztés! — számára igen értékes takarmány-“ — olvasható ebben a füzetben. S amellett, hogy értékes, nagyon olcsó is, hiszen a répafejet például csak a szállítás és a rakodás költsége terheli. Ha azt vesszük, hogy az egy holdról összegyűlő répafej, szelet és melasz együttes takarmányozási értéke megközelíti egy hold silókukoricáét; hogy a 200 mázsás répatermés elérésekor egy holdról 60—80 mázsa leveles répafej hordható le, és ez 160—180 tehén egynapi tömegtakarmányszükségletét fedezi, mindenképpen érdemes megbecsülni, hasznosítani, akár zöldeleség- ként, akár pedig silózás útján. Az utóbbinál jól jöhet — nedvszívó tulajdonságánál fogva — a kúkoticaszár, amely a megyében levő kukoricatermő területet tekintve ugyancsak nagy tömegben áll j a somogyi gazdaságok rendel- ! kezesére — csak hasznosítani kell. ÜGY VÉLJÜK, nem árt erről most beszélni. Most, amikor a szükséges tömegtakarmány megteremtésének, a nyári kiesések pótlásának az j utolsó lehetőségei adódnak, j Azért, hogy az állatállomány átteleltetése zavartalan legyen az új eleségig, a jövő évi kitavaszodásig. H. F. í Hírük van. Mert a hírek gyors szárnyakon szállnak. A rosszak főként. Nekik, azonban jó a hírük. Nem volt könnyű kivívni ezt. Nem is a hírverést tűzték ki célul. Csak éppen .annyit, hogy Ka- - posvár füredi városrészében megmozgatják a mikrovilágot. Ezt sem ilyen »dagály-ős« szavakkal fogalmazták meg a »füredi tizenötök«. Kerek, de szürke mondatokban. Ügy is | írhatnám: »münkamon-datok- ban«. A Vörös Október Termelőszövetkezetben ez a stílus a legmegfelelőbb. Bemutatás egy mondatban Balogh Vendel szocialista brigádvezető: betegségével gyűrkőzve győz m-inkája nehézségein is. Nagy Lajos kovács: sok vasat hajlított, s a tűz kemény-' re edzette öt is. Hosszú Lajos szerelő: három éve áll helyt a tsz-ben, biztos lábakon. Horváth István szerelő: »lassú viz«, de a part ettől szokott omlani... Horváth Sándor szerelő: ha bátyja — István — a »víz«, ; akkor ő a »tűz« szókimondásával, Egerszegi Sándor gépkocsi- ( vezető: munkájának él. Bogdán Lajos traktoros: minden munkához felnő, s| ebben a brigádban éz nagy dicséret. Béres József traktoros: vállalattól jött a tsz-be, nem bánta meg. Nagy Dezső traktoros: józansága példa, ezért is lett a szövetkezeti döntőbizottság tagja. Migács Janos traktoros: hegyeket mozdítana meg ... A füredi tizenöt Kereső Lajos traktoros: vállalkozó kedvéről ismert; már nem egészen fiatalon »nyergeit át« az állattenyésztésből a traktorra. Tóth József traktoros: nagyon akar. Tóth János anyagraktáros: traktoros volt, így »egy nyelvet« beszél a régi kollégákkal. Kovács Lajos műhelyfőnök: és anyagbeszerző; van aki esküszik rá, hogy csak jó tulajdonsága van. És a tizenötödik? Koletár József né csúcstitkár, a brigád tiszteletbeli tagja, patro- nálója. Róla jellemzésként elég annyit elárulni, hogy ő mutatta be a brigádot S aki ilyen alaposan ismeri az embereket, az jó vezető lehet. Mondatok „szürkében“ Tehát nem szócirádákban, hanem köznapi mondatokban vállaltak, amit vállaltak . 1. »A brigád a politikai oktatáson külön csoportban kíván részt venni« (Nem kivagyiság« ez; de előbbre vannak a többieknél. A/ cikkíró megjegyzése.) 2. »Vállaljuk, hogy társadalmi munkában a tsz munkagépparkját körülkerítjük, belsőleg parkosítjuk.« 3. »Csökkentjük az erőgépekhez szükséges anyag, alkatrész felhasználását húsz százalékkal. Ez körülbelül 80 000 forintos megtakarítást jelent.« 4. »Az üzemanyag felhasználása terén az FM-normá- ban maghatározott‘felhasználás tizenöt százalékát kívánjuk megtakarítani, amely 60 000 forint értéknek felel meg.« 5. »A szocialista brigád a normálhold teljesítését tizenhárom százalékkal akarja túlszárnyalni ...« 6. » Szaktudásunkat húszórás továbbképzésen fejlesztjük tovább.« Felfénylenek a köznapi kifejezések. Belső lorrás Egy ekkora embercsoport, mely közösségnek vallja magát, állandóan forrásban van. Az az igazság, hogy néha indulatok is fortyognak. Ahol nem ímmel-ámmal dolgoznak, így van ez. Egy azonban közös bennük: a jobbító szándék irányítja őket tetteikben. A közösség és a maguk igényeit hangolják össze, tartják szem előtt. S észrevétlenül folyik a »belső nevelés«. Mert a tsz-tagság árgus szemekkel ügyeli őket. Ha már a közgyűlésen, példaként állították őket, ajándékokat adlak át nekik, jelvényt tűztek a mellükre — naponta vizsgázniuk kell. Társaik ugyanis olykor próbára teszik emberségüket, akaraterejüket, türelmüket. Ök nem neheztelnek ezért. Célul azt tűzték lei, hogy bővítik a brigádot. A '•'kiszemeltek« velük együtt dolgoznak. Nagy próbák várnak rájuk. ! A munkált összetorlódtak, j Alighogy fedél alá került a gabona — az ő jóvoltukbótl és ; a két »pót brigádtag« békési kombájnas segítségével —, már nyakukon a többi tennivaló. A felsorolásban »elfárad« a toll- tarlószántás, tarlóégetés, silózás, lenszállítás, vetés nyolcszáz holdon, kukoricatörés géppel, cukorrépa-betakarítás. A Felszabadulás brigád — így nevezték el közösségüket — azt ígérte: »ráhajt« majd. S adni lehet a szavukra; ezt már többször bizonyították ebben a hétszáz tagot számláló nagy tsz-ben. A »patrónus« szinte naponta együtt van velük. »Foggal- körömmel« védi őket, ha valamelyikük hibát követ el. Tudja; a brigád »lerendezi« az ügyet, s »lelkizés« nélkül láttatja be a hibázóval vétkét. Azt mondja Koletár József- né: »Engem vérig tudnak sérteni, ha ezeket az embereket megbántják. »Elhiszem neki. Hiszen látta, hogy nem válogatnak a munkában. Félretéve »szakmai gőgöt«; zsákolnak, takarítanak, rakodnak, kazlaznak, ha kell. Azt a napot, amikor majd — jutalomból — kteándulni, szakmai tapasztalatcserére indulnak egy gépgyártó üzembe, ünnepként tartják számon. Most még aranyként ragyog a messzeségben. Nem tudják, hogy ők is [ fényt árasztanak. Lesko László ; Utóhang E lőtte nem szólhattam, és nem szólt más sem. Pedig mennyivel hasznosabb lett volna, ha valaki még idejében azt mondja: Vigyázz! Nem érdemes! Hogy meg- sövegelnék most néhányan érte, hogy köszönnék intő szavát De hát késő. Így legföljebb utólag beszélhetünk a dologból, a tájékoztatáson túl azért is, hogy okuljunk valamennyien. Meggyőződésem ugyanis, hogy sokkal kevesebb baj és ártalom keserítené életünket, ha mindig ott állnánk egymás mellett. Ha óvnánk embertársainkat a veszélytől, ha figyelmeztetnénk őket jó előre, természetesen nem feltételezve a rosz- szat, csak éppen megsejtve lehetőségét vagy közeledtét. Többen maradnának »állva«, ahogy mondani szokás, és kevesebben kerülnének a társadalom ítélőszéke elé. De ennyi elég is bevezetőül ahhoz, hogy elmondjak Önöknek egy csúnya históriát. A fegyelmi vizsgálat lezajlott, a szereplők »megmérettek és könnyűnek találtattak«. Kiszabták a büntetéseket is, úgy érzem: humánus ítéletek születtek. A Somogy megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomásnál történt vétségek feltárása után sok éter forint kerül visz- sza az államkasszába. A vizsgálat hosszú ideig tartott, az aktákat kilóra mérik, maradtak hézagok is, kiváltképp a felelősséget illetően, s a döntés sem született meg olyan könnyen. A megyei tanács vb — amely elvetette a fegyelmi bizottság nevetségesen jószívű és elnéző javaslatait, végül is határozatokat hozott, s ezeket a tanácsülés is jóváhagyta. Az ügy azonban nem zárult le, de alig hihető, hogy valami lényegesebb fordulatot vesz. Mi történt hát a KÖJÁL-nál? A gazdasági és pénzügyi revízió olyan mulasztásokat és szabálytalanságokat tárt fel, amelyek nemcsak a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésére utalnak. A részletekkel persze kár volna untatni Önöket, el is veszhetnénk bennük, mint egy feneketlen zsákban. A lényeg az, hogy a »kiskapu« résén és rendeletszegések sorozatán át néhány vezető meglehetősen busás és jogtalan egyéni haszonhoz jutott. Dr. Tóth' Sándor igazgató főorvos 1969. augusztus 1-től 12 807 forint megállapítható jutalom helyett 72 409 forintot; Lévárdy László gazdasági vezető, dr. Kiss Imre jogi előadó és dr. Süllé Imréné pénzügyi főelőadó ugyanez idő alatt a jogosnál 28 és fél ezer forinttal többet vett föl. Mondanom sem kell, hogy milyen mulasztássorozatot követhetett el a felügyeleti szerv és az ellenőrzés, amely korábban mindent vizsgált, csak a kifizetések jogalapját nem. Márpedig éppen ez a jogalap hiányzott. A KÖJÁL szerződéses munkákat vállalt. Ezek pénzügyi lebonyolításának rendjét azonban dr. Tóth Sándor olyan igazgatói utasításban szabályozta, amely ellentétes a rendelkezésekkel és a jogszabályokkal, s a vezetők malmára hajtotta a vizet. Igaz, hogy ezt az igazgatói utasítást jóvá kellett volna hagynia az egészségügyi osztály vezetőjének, igaz, hogy a munkavállalásokat is engedélyeznie kellett volna, de mindkettő elmaradt. Azaz »a dátumhiány miatt ma már nem lehet megállapítani, hogy mikor kerültek oda a kézjegyek«. Tehát utólag. Szóval mulasztás mulasztás hátán. Az igazgató jutalmát a felügyeleti szerv vezetőjének kellett volna megállapítani és kifizetését engedélyeznie. Ez is elmaradt. Az igazgató önmagát jutalmazta, és nem is rosszul. A módszer tehát magyarra fordítva így alakul: Van egy meglehetősen nagy jutalomkeret. Ha akarom, a rendelkezések ellenére olyan utasítást adok ki, hogy lehetőleg én és vezetőtársaim járjanak jól — mások rovására. M em bonyolítóm tovább a dolgot. Inkább k~ »magyarázatokra« utalok. Figyeljék csak, milyen »nagyszerű érvekkel« hozakodtak elő az önjutalmazök. Azt mondják: ismerték a jogszabályokat, de azért készült ilyen igazgatói utasítás, mert véleményük szerint a szerződéses munkákkal kapcsolatban az intézet vezetőinek a felelőssége sokkal nagyobb, mint amilyen díjazást az egészségügyi miniszter utasítása lehetővé tesz számukra. És ezt nem maguk találták ki, megkonzultálták a szomszédos megyék hasonló beosztású dolgozóival is. Ez aztán érv! Képzeljék el, ha mondjuk alacsonynak tartanám a jutalmamat, és nem tudni — vagy nagyon is tudni — mi okból, megkerülhetem a felettesemet, akkor magasabb jutalmat állapítok meg önmagámnak. Nos, ezt úgy is mondhatnám, hogy anarchia, úgy is, hogy ... Na de nem minősíthetem a cselekedetsort, hisz nem vagyok jogász. így azután nem is mérlegelhetem magamban, hogy a KÖJÁL-nál voltaképpen bűncselekmény avagy fegyelmi vétség borzolta az idegeket, jóllehet ismerem a Btk. 293. paragrafusát is. Ez különben sem az én dolgom. De hogy megdöbbent ez a merészség, ez a gátlástalan pénzhajhászás, ezt hadd mondjam el Önöknek... És ha csak erről lenne szó. Röviden a többit. Az intézetnek nem volt ügyrendje. A pénzügyi lebonyolítás, az anyagfelhasználás rendjét, a nyilvántartás szabályait nem dolgozták ki. A laboratóriumi vizsgálatoknál egyszer sem alkalmazták a miniszteri utasítást, amelynek alapján bizonyos munkák díjait a megyei tanács költségvetési számlájára kellett volna átutalni. Baj volt a külső munkák árkalkulációival, a belső ellenőrzés hiányosságairól nem is szólva. Káosznak is nevezhetném az ottani állapotokat. S hogy milyen károkat okozott mindez az intézetnek? A fegyelmi bizottság véleménye szerint ez az, ami »számszakilag meg nem határozható«. A jogtalanul fölvett jutalmak összege tehát ismert, de ez minden. Szabálytalanságok sorozatát követték el a belső helyettesítéseknél. Állítólag szakemberhiány miatt nem tartották be a képesítési előírásokat, s miután nem fizettek k; annyi helyettesítési díjat, mint amennyi a betöltetlen orvosi helyekre rendelkezésükre áll, ebből is rengeteg »jutalomkeret« maradt. De hát szóljunk egy keveset a kiskapuról is. Most végre kiderült, hogy vétség nélkül is, a jogszabály adta lehetőségek maximális kihasználásával irreálisan magas jutalom képződik a KÖJÁL-nál, amely semmilyen pluszmunkával sincs arányiban. Az ilyen helyzetben kár megfelelő vezetői magatartásról ábrándozni. Érdemesebb felülvizsgálni a szabályozókat. E lszomorító sorozat, és ne higgyék, hogy elmondhattam mindent. A büntetést kiszabták. Az igazgató és a gazdasági vezető »szigorú megrovást«, a másik két szereplő »megrovást« kapott. Dr. Tóth Sándornak 59 602 forintot, Lévárdy Lászlónak, dr. Kiss Imrének és dr. Sülle Im- rénének egyenként 28 571 forintot kell visszatérítenie. A KÖJÁL-t, mint intézményt ért kár azonban »számszakilag meg nem határozható«, s a szerződéses munkákban közvetlenül részt vevők sora sem, akik tulajdonképpen a jutalomra jogosultak... Azt hiszem belátják: különösebb kommentálásra nincs okom. És ítélni sem tudok úgy, hogy ne hívjam Önöket segítségük Nem mintha ezen a »botláson« változtathatnának. Már késő. De megelőzhetik, lehetetlenné tehetik a következőt: a másodikat, a tizediket és valamennyit, ahányszor csak embertársunkban felülkerekedik a rossz, a szerzési vágy; a kiskapu nyújtotta résen, a felügyeleten, az ellenőrzésen áthatolni akarás. És ebben van a mi felelőssegünk. Jávori Béla
