Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-05 / 209. szám
TANÉVNYITÓ A PÁRTISKOLÁN I politika megvalósítását szolgálja az oktató-nevelő munka ÉVNYITÓRA gyűltek össze tegnap Kaposváron, a Megyei Oktatási Igazgatóság nagytermében azok a tisztségviselők és pártmunkások, akik egyéves, öthónapos pártiskolára járnak majd, illetve tízhetes továbbképzésen vesznek részt. Az 1972/73-as tanévet dr. Nagy Lajos igazgató nyitotta meg, majd Bíró Gyula, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára tolmácsolta a megyei pártbizottság üdvözletét valamennyi hallgatónak, az oktatási igazgatóság vezetőinek és tanárainak, s eredményes munkát kívánt mindenkinek. A megyei pártbizottság titkára elmondta, hogy az öthónapos és az egyéves pártiskola több éves múltra tekint vissza, tízhetes vezetői továbbképzés azonban első ízben kezdődik. Az élet követelte meg, hogy meghatározott időnként meghatározott új ^ismeretekkel vértezzék fel a vezetőket, lehetővé tegyék, hogy fölelevenítsék, illetve rendszerezzék ismereteiket. Bíró Gyula hangsúlyozta a pártiskolák, a különböző tanfolyamok megszervezésének azt a fő elvét, hogy az oktató- nevelő munka a politika megvalósítását szolgálja; a hallgatók jobban értsék, ismerjék a kitűzött célokat, amelyeknek elérésében részt kell venniük az iskoláról való hazatérésük után. A tanfolyamok tematikája segítséget ad a I hallgatóknak ahhoz, hogy a X. kongresszus, a megyei pártértekezlet határozatait megvalósítsák. A tanároktól azt kérte, hogy az új ismeretek átadásán kívül fordítsanak nagy gondot a hallgatók nevelésére, a bennük meglévő kommunista jellemvonások erősítésére. A megyei politikai apparátus, a pártvezetés szintén nagyobb részt vállal az iskola előtt álló elméleti-gyakorlati munkából, s több előadást tartanak, több foglalkozást vezetnek. Ezenkívül az eddiginél is gondosabban igyekszik felhasználni a megyei pártbizottság a tanfolyamok tapaszta-1 latait, a hallgatók kritikai megjegyzéseit. A hallgatók akkor tesznek eleget a most kezdődő pártmegbízatásuknak, ha szorgalmas tanulással, ki-ki egyéni i képességei szerint a lehető legtöbbet sajátítja el. Aki viszont úgy érzi, hogy többre ! képes a kötelezőnél, az bátran | forduljon az igazgatóság ve- j zetőihez, keresse föl az iskolai, a megyei könyvtárat, s az átlagosnál jobban gyarapítsa tudását. A tanári kartól eszmei igényességet várnak, mindenekelőtt azt, hogy az elvi kérdéseket megismertessék, feldolgozzák, törődjenek a hallgatókkal, az elmélet és a gyakorlat egysége pedig valósuljon meg. Nagyon fontos, hogy az eddiginél szorosabb legyen az iskola kapcsolata a hallgatókat küldő pártszervekkel. Bíró Gyula végezetül sok sikert, jó tanulást kívánt a hallgatóknak. Dr. Nagy Lajos zárszavában arra figyelmeztetett mindenkit: most csak az a feladata, hogy tanuljon. Az igazgatóság a legnagyobb segítséget nyújtja ehhez. TEGNAP DÉLUTÁN még egy évnyitó volt az igazgatóságon. Az esti egyetem kaposvári négy első osztályának hallgatói kezdték meg ünnepélyesen a filozófia tanulmányozását. A megyében összesen tizenhárom osztály kezdi el az ősszel az esti egyetemi i tanulmányokat. A gyenesdiási Nagymezőn mo- I helyezést ért el Mázsa Antal,! Három napig zúgott a torfűrész a Keszthely melletti gyenesdiási Nagymezőn, Három napig tartott a fakitermelők országos és nemzetközi versenye. Reszketve hallgattak a mezőt ölelő dombokon a fenyők, s nem egyszer elakadt a lélegzet az izgalomtól. Mert olyan verseny ez, amikor a hozzá nem értőt is percek alatt magával ragadja valami. Valami, ami nemcsak vetélkedés feszültsége, hanem több annál; gondolatébresztő izgalom, hogy lám, hová jutott az Ember yt is, mire képes az okos gépek segítségével. Nyolcvanegy hazai szak- j munkás, 13 darukezelő és 12 szakmunkástanuló mérte ősz- j sze tudását. A harmadik napon pedig mái; nemzetközi szül ten Bulgária, Jugoszlávia, Norvégia, Románia, Szovjetunió és Magyarország háromhárom versenyzője folytatta a nagy vetélkedést. Mikor vasárnap kora reggel odaértem arra a csodálatos vidékre, két élményben, volt részem. Az első egy nyomtatott kiadvány, amiben az összes részadatával együtt benne volt az országos verseny minden eredménye. — Mikor készült ez? Hiszen tegnap este ért véget a hazai verseny ? — Az éjszaka. Nos, én azt hiszem, ez a fü- zetecske önmagában is elmondja,: a házigazda, a Ba- latonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bámulatra méltó körültekintéssel, figyelemmel rendezte meg ezt a nagy versenyt. S ez a kiadvány rejtette magába a másik szép tényt: a szakmunkástani*-1 lék országos versenyén első 1 a középrigóci iskola harmadéves tanulója. Egy kicsit zavarban van, ne- j héz neki a beszéd. De mint I mindenben, most is ott áll j mellette és segít neki gyakorlati oktatója, Balogh Imre. i Élete első versenye volt. So- j rolja a feladatokat: szerelés, i döntés, darabolás, gallyazás, célbavágás. Ugyanaz, mint a felnőtteknél és a feltételek is azonosak. — A legnehezebb a döntés volt. — Hogyan sikerült? — Jól. Tulajdonképpen az nyomta meg a pontszámomat. De, hogy első leszek, arra nem számítottam. Beszélgetünk. — Nem egészen úgy sikerült a somogyiaknak, mint j szerették volna — jegyzi meg Németh Vilmos, a gazdaság igazgatóhelyettese. — Nagyon drukkoltak. Itt pedig nem lehet, mert akkor a fűrész nem engedelmeskedik. Aminek viszont nagyon örülünk: a darukezelők versenyében a mi »gyerekünk«. a csurgói koncentrált szállítási brigád darusa lett a harmadik. Eredményhirdetés. Dr. Ma- das András miniszterhelyettes köszönti a katonás rendben felsorakozott versenyzőket. Köszönt és emlékeztet az erdei munka hatalmas technikai fejlődésére, és arra is, hogy a gépesítés színvonalának további emelése újabb szakmunkásokat igényel. A dobogó alkalomhoz illően három fatörzs. Először a számonként egyéni verseny győztesei veszik át érmeiket, okleveleiket, külön-díjaikat. Aztán az összetett csapatverseny győzteseit köszöntik. Az össze- i tett csapatversenyben a Ba- laton-íelvidéki gazdaság nyerte el az első és a harmadik helyezést, a második pedig a Zalai EFAG II. csapata lett. Az egyéni összetett verseny első tíz helyezettjét részesítették külön elismerésben. A darukezelők első országos versenyén ugyancsak a Balaton- felvidéki gazdaság dolgozója, Tamás László lett az első, a második helyezett a mátrai Kertész Károly, a harmadik pedig a somogyi Bakos Sándor. Mázsa Antal mellett a második és a harmadik helyet két ásothalmi szakmunkástanuló érte el, de jutalmat kapott további három helyezett is, köztük Nagy Imre, a Sző- csénypusztai iskola tanulója. A nemzetközi versenyben ugyancsak szép hazai sikerek születtek: csapatversenyben Magyarország lett az első, Jugoszlávia a második, Romania a harmadik. Szinte lehetetlen felsorolni az összes helyezettet, az ösz- szes eredményt és az értékes jutalmakat. A Balaton-felvi- déki Varga István nevét azonban mindenképpen le kell írni; ő volt az az ember, akinek a mellére a legtöbb érem került, akit csaknem minden versenyszám értékelésénél a dobogóra szólítottak. Valaki úgy mondta: ma már nemcsak hazai, nemzetközi viszonylatban is példa Varga munkája. A gyenesdiási Nagymezőn vasárnap elcsöndesedtek a síró fűrészek. A nagy vetélkedés véget ért. Csak a fenyők hallgatnak reszketve. Mert látták az Embert. Látták, hogy miként győz ésszel, technikával, tudással — a legnehezebb erdei munka fölött. ▼. M, Harmincöt év után Szombat délután háromnegyed öt. A pihenni készülő város, Kaposvár utcáin siető és egyre ritkuló járókelők. Senki sem vet ügyet arra a sötét ruhába öltözött kis csoportra, melynek tagjai az Április 4. utcában, a Fegyveres Erők Klubja előtt gyülekeznek. Soha ennyi szívből fakadó baráti ölelés. Néztem őket, néztem a dolguk után siető járókelőket, és szerettem volna mondani: emberek, álljatok meg egy pillanatra, vessetek egy tekintetet erre a kis csoportra. Ezek a hajdani iskolatársak harmincöt év után most először találkoznak! »Közlöm, hogy igazi,, megható ünnepség színhelye lesz 1972. szeptember 2-án este öt órakor a kaposvári Fegyveres Erők Klubja. 1937—38—39-ben a Téli Gazdasági Iskolán végzett aranykalászos gazdák találkoznak . .. Járfás T. József, Somogyjád.« Fehér levelezőlapon gépeit sorok. Bevallom, egy kicsit tétován álltam az első pillanatokban a bensőséges ünnep forgatagában. — Te vagy az, Pista? — Én, bizony. De úgy látom, te fested a hajad. Nézd meg, az enyém kevés is, fehér is. — Emlékszel, amikor kerékpárral mentünk Fonyódra? — Hm ... igen. A tekintetek szinte tapogatták egymást. A tekintet a deres haj, az itt-ott megviselt, megtört arc mögött a régit kutatta. — Látod, mi nem írtuk a tablónkra, hogy találkozunk öt év múlva. Mintha csak megéreztük volna: hol leszünk mi akkor! Szétszórt bennünket a háború vihara. — És harmincöt évnek kellett eltelnie. Az egymás megismerésének, fölismerésének áradata forgott zúgott körülöttem. Járfás Tóth József: — Körülbelül egy éve, éppen kuko»35 év múlt cl, megváltoztunk.« Az osztály napló helyett most Kozári Ernő jegyzi az meStort a érkezőket. kintet, a diák Emlékalbum az igazgatónak. ricaszedés napján kaptam egy levelet az igazgató úrtól, Imre Sándortól, akiről harminc évig semmit sem tudtam. Azt írta, hogy a mozihíradóban látta a somogyjádi irodalmi színpadot. Gratulált. Nekem, akinek a legkevesebb tevékenységem sem volt ebben. A második levélben már arról kellett beszámolnom, mit tudok a többiekről, ki hol él, kivel mi van. Erre jött a válasz: még egyszer az életben szeretné viszontlátni volt tanítványait. A fiam mögé ültem a motorra, körbejártam a községeket, tizenhat emberrel megbeszéltem, hogy az augusztus hatoejiki vásár napján találkozunk Kaposváron, a Cser vendéglőben, és megbeszéljük, mit cselekedjünk ... Levelek jöttek, levelek mentek. A találkozó előzménye mindössze ennyi. Múlnak a percek, az órák. Egyszerűen nem lehet elkezdeni az ünnepség »hivatalos« részét. Vagy százan ülnek, állnak, beszélgetnek az asztalok közül; harmincöt év, életük legszebb szakaszának minden emléke mint a gejzír a mélyből, szüntelenül, véget nem érően tör elő. Hiába fehér a haj, hiába szaikalábas, megtört a tediák mai'ad, ahogy a tanára elé áll: — Igazgató úr! Megismer-e? A Kalmár vagyok Nagyberkiből! Az alacsony, jóságos arcú igazgató tekintetéből fellángol a felismerés öröme. — A Kalmár Gáspár! És elakad a szó, és nincs vége a kézszorításnak. — Én meg a Fekete vagyok Alsókból. — Alsók... Egy falu, amelyik meghalt. Hát igen, mar csak Csurgó van. Az igazgató mellem húzza a székét. Beszélgetünk. De milyen beszélgetés ez! Folyamatosan nem hangzik el három összefüggő mondat, mert a diák diák, és a kapott ismeretekért harmincöt év után is hálás. — Ez volt az első téli gazdasági iskola Somogybán. Kinn a Cserben volt, nagyon primitív körülmények között. Úgy kezdtem, hogy végigjártam a falvakat, magam toboroztam az első hallgatókat. Tulajdonképpen kétszer öthónapos iskola volt ez. Novembertől márciusig benn tanultak a diákok. De a tanulás ezzel nem ért véget. Hazamen- ve három hónapig mindenkinek kötelessége volt, hogy munkanaplót vezessen. Mi, tanárok ez alatt az idő alatt néhányszor felkerestük őket, ellenőriztük, hogy valóban a tanultak szellemében végzik-e mindennapi munkájukat. Papp József, Szentbalázs: — A múltkorában a padláson ra- molgatva kezembe került ez a munkanapló. Elérzékenyül- tem. Arra gondoltam, hogy tulajdonképpen a legnagyobb érdeme ennek az iskolának az, hogy rávezette az embert arra mennyire kevés, amit tud. És ha meg akarja állni helyét az életben, akkor nincs megállás. Nagyot fordult a világ, óriásit változott a mezőgazdaság, de amit ott megtanultunk, azt el lehet fogadni egy életre. — A második év után számEgerben tanácskozik a FAQ nemzetközi szőlészeti és bnrászati kormányközi esnportja Egerben, a technika házában tegnap megkezdődött a FAO szőlészeti és borászati kormányközi csoportjának második ülése, öt világrészből húsz ország és hat nemzetközi szervezet küldöttei foglaltak helyet a tanácskozó asztalnál. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- | ügyi miniszterhelyettes, a ] FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke mondott meg- | nyitó beszédet. Ezután Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács elnöke, majd pedig dr. Varga János, Eger tanácselnöke köszöntötte a világ szőlő- és borgazdálkodását képviselő szakembereket. A jugoszláv delegátus javaslatára a második kormányközi csoportülés elnökévé választották dr. Karosai Károlyt, a FAO magyar nemzeti bizottságának fötitká- í ra*. Az ülésszak napirendjén szerepelnek a szőlő- és bortermelés, illetve -fogyasztás fejlődésének kilátásai, a nemzetközi borkereskedelem problémái, továbbá a borkereskedelmi politika új tényezői. A tanácskozás részvevői megtekintik majd a Gyön- gyösdomoszlói Állami Gazdaságot, a kertészeti egyetem gyöngyösi főiskolai karát, ellátogatnak az andornaktályai Egervölgye Termelőszövetkezetbe, ismerkednek az Egér- Gyöngyös Vidéki Pincegazdaság főpincészetének eredmé- nyeiveL Este az egri vármúzeum képtárában a FAO vendégei részére fogadást adott Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes és Fekete Győr Endre. a Heves megyei Tanács elnöke. viteti naplót kellett vezetni a hallgatóknak. Az volt a dolguk, hogy pontosan felírják, mire mit költöttek. Az igazgató mesélt. Mesélt az iskoláról, a küszködésről, a módszerekről, és közben arra gondoltam, hogy lám itt az őse a ma annyit hangoztatott köz- gazdasági szemléletnek. A legnehezebb perc talán az az egy volt, amikor némán állva azok emlékének adóztak, akik már nem lehettek itt ezen a késői találkozón. A kaposkeresztiiri Kiss István beszédében mindenkiről és mindenről megemlékezett. Körbejárt az ajándék, az album; harmincöt év után ismét bejegyezte mindenki a nevét. Ritka találkozó, az élet felejthetetlenül szép, ajándéka. Az igazgatónak átnyújtott albumban ez állt: »1972. szeptember 2. Ez a nap emlék arra, hogy az igaz munka érdemeit sok év homálya sem takarja el...« Vörös Márta
