Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

Számítógép és demokratizmus H ogyan kerül e két foga­lom egymás mellé? Mi­ként jut kapcsolatba a tudományos-technikai forra­dalom egyik sokat emlegetett, és oly sok mindenre felhasz­nálható, roppant bonyolult eszköze a társadalmi önigaz­gatás megvalósulásának folya­matával? Hiszen az egyik a technika vívmánya, és mint ilyen, elsősorban létrehozói­nak, a természettudományok művelőinek segítője — a má­sik pedig a társadalom fejlő­désének emberi oldalára utal, az ember lényének megvaló­sulását szolgálja. A cím első szava a tudomá­nyos-technikai forradalom jel­képeként szerepel itt. Arra a robbanásszerű fejlődésre utal, amely alapjaiban változtatja meg a termelés és a fogyasz­tás körülményeit. Természetes tehát, hogy ez — az először a fejlett tőkés országokban je­lentkező folyamat — olyan né­zetet termelt ki a burzsoá társadalomban, amelynek lé­nyege: a technika birtoklása egyúttal a társadalmi hatalom megszerzését is jelenti. Vagyis a tudxHixányos-technikai forra­dalom — és nem a munkásosz­tály! — kiragadja a tőkések kezéből a hatalmat, és auto­matikusan, elkerülhetetlenül átadja azt a technokratáknak. Ezáltal lehetetlenné válik ugyan a burzsoázia uralmának fenntartása, de egyszersmind a lehetősége is megszűnik a társadalom más irányú fejlő­désének, így a szocialista de­mokrácia kialakulásának is. E gyakran hangoztatott, kü­lönböző elméletekben megfo­galmazott feltevésekre a gya­korlat ad cáfolatot. Világosan kiderült ugyanis az elmúlt év­tizedekben — és napjaink je­lenségei sem utalnak más irá­nyú tendenciára —, hogy a tudományos-technikai forra­dalom mégoly jelentős ered­ményei sem tudják önma­gukban megszüntetni — de még veszélyeztetni sem — a monopóliumok uralmát. A kérdés másik oldalával, a szocialista demokráciának a tudományos-technikai forra­dalom körülményei közötti megvalósulásával azonban 'részletesebben kell foglalkoz­nunk. E folyamat különböző jelenségeivel, ellentmondásai­val, nehéz leckét adó felada­taival ugyanis szinte naponta szembekerülünk, ha ezt így nem is fogalmazzuk meg. In­kább ebben a formában: — Hogyan szólhatok bele munka- és lakóhelyem terme­lési, fejlesztési, igazgatási ügyeibe, amikor az irányítás ma már egyre inkább önálló­sult és tudományos szakma? A döntésekhez számos tényezőt, adatot, összefüggést kell fi­gyelembe venni. Ehhez a ve­zetőnek sokasodó segédeszkö­zök, bővülő lehetőségek állnak rendelkezésére, mint amilyen az információk, a hatáselemzé­sek tömege vagy a számítás- technika alkalmazása. Nem ke­resztezem-e tehát én, a csak a közvetlen környezetem gond­jait és lehetőségeit érzékelő beosztott, illetve egyszerű ál­lampolgár a folyamatok tudo­mányosan kimunkált, tehát feltételezhetően legkedvezőbb irányát? Az aggályos kérdés nem egészen alaptalan. Benne van a tudományos-technikai forra­dalom és a szocialista forrada­lom egyesítése során keletkező egyik ellentmondás felismeré­se. Ennék lényege, hogy mind többen vesznek részt hivatás­szerűen a gazdasági és a tár­sadalmi élet irányításában, méghozzá magas felkészültség­gel, és a technikai eszközök, tudományos lehetőségek mind gazdagabb tárát felhasználva. Érthető tehát, hogy annak, aki bele akar szólni az ilyen rend­szeren — matematikán, számí­tástechnikán stb. — alapú! irányításba, magának is sok­kal tájékozottabbnak kell len­nie mint a hagyományos ve­zetési gyakorlat időszakában. A demokratizmus érvényesíté­se tehát minden szinten kép­zettebb dolgozókat, műveltebb állampolgárokat követel. Olya­nokat, akik el tudnak igazod­ni munkahelyük tervfeladatai­ban, községük fejlesztési el­képzeléseiben, ismerik a me­gye, az ország gazdasági és tár­sadalmi folyamatainak jellem­zőit. Más részről azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, I hogy a tudományos irányítás meghatározott munkafolya­matokban és azok végrehaj­tásában nem ismer demokra­tizmust, hanem igenis kemény kezű hatalmat követel. De en­nek megvalósítása nem jelent­heti az irányító apparátus el­idegenedését, diktatúráját, a tőkés nézetek között már em­lített technokratizmus kialaku­lását, illetve a munkásosztály vezető szerepének csökkenését. Ellenkezőleg: a szocialista de­mokrácia további erősödését kell magával hozza. A tudo­mányos vezetést misztifikálva sokan hajlamosak ennek két­ségbe vonására mondván, hogy ilyen körülmények között egy­re nehezebb beleszólni az irá­nyításba, illetve ellenőrzést gyakorolni a tömegek képvise­letében. Ahelyett, hogy válto­zatosabb, az új irányítási rend­szerhez igazított részvételi, be­leszólási és ellenőrzési formák kialakítására törekednének. I gaz, nincsenek receptek arra, hogyan kell össze­kapcsolni a tudomá­nyos-technikai forradalom ál­tal követelt vezetési módot a szocialista forradalom demok­ratizmusával. Annyi azonban bizonyos, hogy a demokratiz­mus erősítésének nem lehet akadálya az irányítási funkci­ók bonyolultabbá válása. Gon­dosan keresniük kell tehát az új formákat, lehetőségeket, eszközöket elsősorban a párt- és szakszervezeteknek, tömeg­szerveknek és -mozgalmaknak, de természetesen az államélet és a gazdaság vezetőinek is. Mert meg lehet találni. A tu­dományos-technikai forrada­lom ugyanis nemcsak új fel­adatokat ad ilyen szempontból, hanem a demokratizmus érvé­nyesítését elősegítő tényezőket is tartalmaz, mint amilyen az általános és helyi, tájékozta tás formáinak gyors bővülése — tv, rádió, sajtó, különböző ki­adványok —, az emberi érint­kezés' nagyobb lehetősége, no meg az egyre növekvő szabad idő, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogv beleszól­jon a közösség irányításába, és ezáltal erősítse a demokratiz­must. P. L. Új kontárellenőrző hálózat „Hiánycikk“ a cipész »Belekontárkodott« — ezt akkor mondjuk, ha valaki szakértelem nélkül nyúl va­lamihez, holott a kontár elne­vezés — eredetileg — olyan szegény sorsú mesterlegé­nyekre vonatkozott, akik nem tudták előteremteni a céhtag­sághoz szükséges summát. Cé­hen kívül pedig — bármeny­nyire értették is szakmájukat — nem dolgozhattak. Ha mé­gis megpróbálták, csak rö­vid időre sikerült, mert a cé- rek kérlelhetetlenül üldözték íket. Pár száz évvel ezelőtt úgy látszik nem szorított a .zakmunkáshiány, sőt a céh- elvételek merev előírásaival i mesterek számát akarták •,'rlátozni. Az újabb időkben éppen .'ordított a helyzet. Igaz, ma nár nem a céhek, hanem a ÍIOSZ védi a mesteremberek rdekeit, a kontárellenőrző nálózat újjászervezésével azonban nem üldözni, hanem legalizálni szeretnék a kon­tárok működését. — Miért kellett újjászervez- ~ii? Eddig nem volt ilyen el­lenőrző hálózat? — De volt, csak nagyon el­laposodott — mondta a KIOSZ omogy megyei titkára. — ok helyütt nem nélkülözhet- i k a kontárok munkáját. Az .űrhatóságok inkább szemet sunytak. Most viszont másod­állásként is kaphatnak mű­ködési engedélyt, így ellen­őrizhetők, és a fehér foltok is v sökkennek — Mit jelentenek a KIOSZ- nál a fehér foltok? — Olyan ellátatlan területe­ket, amelyeken nem célszerű a ktsz megszervezése, a lakos­sági szolgáltatások biztosítá­sához viszont kellene szakem­ber. Különösen most, hogy sokan nyugdíjba mentek. . Egy kissé szokatlan önálló­an dolgozó kisiparosokkal kap­csolatban hallani a »-nyugdíj" szót, de egy kormányrendelet 1962-ben kötelezővé tette a nyugdíjjárulék fizetését. Ak­koriban néhányan zsörtölőd­tek emiatt, 1972-ben viszont beért az intézkedés gyümöl­cse. — Féltünk is, hogy most, tíz év elteltével tömegesen vo­nulnak majd vissza a kisipa­rosok, de szerencsére nem ez történt — mondja Szikora Istvánné, a KIOSZ Somogy megyei titkárságának mun­katársa. — A várt 5—600 fő helyett mindössze 268 élt a lehetőséggel. — Melyik szakma művelői tették le zömmel a szerszá­mot? — A cipészek. Ráadásul az idén egyetlen gyerek se je­lentkezett nálunk cipész ipa­ritanulónak. — Vajon miért? — Az új lábbelit mindenki boltban vásárolja ma már, mert olcsóbb, mint a kisiparo­sok készítményei. így aztán a cipészeknek csak a javítgatás marad, ami a fiatalok szemé­ben nem valami vonzó. Pedig — különösen a ki­sebb településeken — hiány­cikk a cipész. Mindössze 144 kisiparos dolgozik a megye területén, közülük is harmin­cán Kaposváron. Tehát a megoszlás }s rossz. Nem mint­ha nem lenne szükség arra a harminc szakemberre a me­gyeszékhelyen, de mi lesz a többi településsel? Kaposvár korántsem teszi ki Somogy egynegyed részét, a cipész kisiparosok csaknem huszon­öt százaléka mégis itt dolgozik. Arra persze senkit sem lehet kényszeríteni, hogy kedve el­lenére másutt telepedjék le. Legföljebb befolyásolni lehet a dolgok menetét, és ez meg is történik. — Hogyan? — A KIOSZ folyamatosan és rendszeresen tartja a kap­csolatot a helyi tanácsokkal, ugyanakkor szemmel tartja a végzős ipari tanulókat, és igyekszik a szükségleteknek megfelelően irányítani őket. Ez a legkönnyebb a fodrá­szok esetében, mert a kisipa­rosnál felszabadult szakmun­kás — a pálya telítettsége mi­att — a ktsz-ek üzleteiben csak igen ritkán kaphat mun­kát, így kiváltja a működési engedélyt. A KIOSZ alapszabályában lefektetett fő feladatok egyike a kisiparosok termelőtevé­kenységének ' segítése. Ez kü­lönösen a kezdőknél jelentős, akiknek — kiépített kapcsola­tok híján — gyakran okoz gondot például az anyagbe­szerzés. Ezért — a KIOSZ- elnökség és a SZÖVOSZ-el- nökség együttes ajánlására or­szágszerte — így Somogybán is — megindult a magánkis- iparosok és a szövetkezetek közötti együttműködés meg­szervezése. Megyénkben el­sőként a marcali áfész terü­letéhez tartozó kisiparosok alakították meg 101 fővel azt a csoportot, amelynek három­tagú intéző bizottsága össze­gyűjti a negyedévre szóló anyagigénylést, és ezt az áfész beszerzi nekik. Hasonló cso­port alakult Tabon, Barcson pedig folyik a szervezés. Saj­nos, nem minden áfész-bolt vállalkozik az anyagbeszer­zésre, pedig a kisiparosok ol­csóbban dolgozhatnának, ha az anyag árát nem növelnék az utazás és a szállítás költ­ségéi, Zs. Koszorúzás a Szabadság parkban Ünnepi beszédet mondott Klenovics Imre. (Folytatás az 1. oldalról.) Szólt a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország hadsere­gével való kapcsolatról, az együttműködés, valamint a Varsói Szerződés jelentőségé­ről, majd beszédét e szavakkal fejezte be: — Ma, a fegyveres erők nap­ján azt kérjük a fegyveres erők és testületek minden kép­viselőjétől, hogy soha ne fe­ledjék: a párt és a nép gon­doskodása hűségre és helytál­lásra kötelez. Kívánjuk, hogy továbbra is erőben és egész­ségben munkálkodhassanak szocialista vívmányaink vé­delmében, Magyarország javá­ra. Felszólalt Cs. Sz. Iljics alez­redes is, aki a szovjet katonák jókívánságait tolmácsolta. Ezt követően a marcali Lady Já­nos Gimnázium énekkara, a mesztegnyői nóptáncegyüttes és a somogysámsoni citera- együttes adott műsort. A Fegyveres Erők Klubjá­ban a megye és a járás párt­ós társadalmi, illetve tömeg- szervezeteinek vezetői, vala­mint a fegyveres testületéi? és a szovjet vendégek között ben­sőséges találkozóra került sor. Itt búcsúzott él magyar fegy­verbarátaitól a leszerelő és nyugdíjba menő Cs. Sz. Iljics alezredes, aki az együttműkö­dést megköszönve azzal távo­zott, hogy magyar barátait so­ha nem felejti el. A fegyveres erők napja tisz­teletére Marcaliban rendezett egész napos ünnepi program a járási művelődési házban, tar­tott, jól sikerült, ifjúsági bál­lal zárult. Sz. L. MŰSZAKI HETEK A fiim a munkaszervezés szolgálatában A munkaszervezés korszerűsítését szolgáló eszközök egyi­ke a film. Gyakorlati alkalmazásának lehetőségeiről és mód­szereiről rendeztek szakmai ankétot tegnap — a műszaki hetek keretében — Kaposváron, a megyei könyvtárban. A Szilikátipari Tudo­mányos Egyesület, az Építők Szakszervezete, a Somogy—Za­la megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat, valamint a Fi- nomkerámia-ipari Művek által rendezett tanácskozáson Soly- mossy Dezső, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezető­je arról beszélt, hogy a gaz­dasági reform ösztönözte a vállalatokat a belső szervezeti rendszer korszerűsítésére. A párt Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozata, valamint az ennek nyomán született kormányhatározat pedig fontos feladatukká tette az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését. E nagy mun­ka — hangsúlyozta az előadó — nem kampányfeladat, ha­nem hosszú távra szóló prog­ram. Csak ez biztosíthatja az intenzív fejlődést. Az üzern- és munkaszervezés új módsze­reinek elterjedése azonban nem elég gyors. Énnek egyik okaként az ágazati koncepciók késői kidolgozását jelölte meg az előadó. Első lépésként szer­vezeti rendszerüket alakították át a vállalatok. Az e munká­ból leszűrt tapasztalatok egyi­ke, hogy a vállalatok szerve­zeti rendszere még mindig túlzottan centralizált. Lehet találkozni az ellenkezőjével is: a kellőnél több osztály, főosz­tály intézi az ügyeket Az üzem- és munkaszerve­zés korszerűsítése nem öncél: a munka termelékenységének emelkedését, az önköltségek csökkentését, a dolgozók jobb kereseti feltételeinek megte­remtését szolgálja. Podina Sebő, az építők szak- szervezetének osztályvezetője arról beszélt előadásában, hogy egyre többen ismerik föl a filmtechnikának — mint eszköznek — a jelentőségét a korszerűbb munkahelyek meg­teremtéseben. E lehetőségre azért is föí kell hívni a . le­gyemet, mert jól szolgálja az összhang megteremtését a ter­melési tényezők között, segíti a munkások képzését és to­vábbképzését, az újonnan föl­vett dolgozók oktatását, az egyes munkaműveletek ész­szerű elvégzését. A filmtech­nika alkalmazása nem egye­düli, hanem egyik módszere a szervezésnek. Ezt fölismerve szervezési célú kutatásokat kezdeményezett az Építési és Városfejlesztési Minisztérium is. A válallatoknál azonban még sok kívánnivalót hagy maga után ez a munka. Pedig az eddigieknél korszerűbb és célravezetőbb eszközök alkal­mazására nagy szükség van a munkahelyi szervezésben. A filmnek a szervezés szol­gálatába való állítására vonat­kozó hazai kutatások tíz évvel ezelőtt a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen és a Ma­gyar Tudományos Akadémia műszerügyi osztályán kezdőd­tek meg — mondta Bihari Ottó matematikus. — A cél ezzel az volt, hogy a munka­helyről érkező információkból Kiválasszak azokat, amelyeket könnyen lehet hasznosítani. A kutatás mellett azonban az oktatásban is egyre nagyobb szerep vár rá. Jelentősége, nogy — megfelelően progra­mozott — filmfelvevő és fényképező géppel »figyelik« /az egyes munkahelyeket, rög­zítik, milyen sorrendben kö­vetkeznek a munkaműveletek. Az így kapott információkat azután munkahelyi vezetők, pszichológusok — és ha kell — fiziológusok elemzik. Meg­állapításaikat az egyes mun kaműveletek sorrendjének meghatározásánál éppen úgy figyelembe veszuK, mint a gé­péi konstrukciós változásai­nál. Előnye ennek a mou . szemei, nogy a jelenségei... objektiven rögzíti, mentes a megfigyelő hangulatától, s le­hetőseget ad olyan vizsgálat elvégzésére is, mely a szem érzékelési tartományán kívül esik. Alkalmat ad arra, hogy az eseményeket, a mozgást lelassítva vagy felgyorsítva vizsgálják, s akár egyetlen mozdulatot is külön elemez­zenek. Országosan is elsőként hasz­nálták ezt a módszert a gya­korlatban a Finomikerámia- ipari Művek gyárai. A tegnapi ankéton valamennyi ■ ezzel kapcsolatos filmet bemutatták, s mindenütt kedvező ered­ményről számoltak be. Az Al­földi Porcelángyárban e film adott választ arra, hogy két azonos munkabrigádnak miért erősen eltérőek az eredményei. Az elemzés során kiderült, hogy az egyik brigád rosszul szervezi munkáját, s ezért marad teljesítménye száz szá­zalék alatt. A Pécsi Porcelán- gyár bögre- és csészegyártő szalagján minden munkamoz­zanatot filmre rögzítettek. Azt vizsgálták, hogyan lehetne a szalagon — a termelés tarta­lékainak feltárásával. — a gvakori torlódásokat elkerülni. A film nyomán végrehajtott szervezési intézkedések tizen­hat százalékos termelékeny­ség-emelkedéssel jártak. So­mogybán — elsőként — a Tég­la- és Cserépipari Vállalat készíttetett — a Finomkerá- mia-ipari Művek szervezési csoportjával — ilyen filmet. Azt vizsgálják vele, hogy mi okozza a szűk átbocsátó ké­pességet a tégla- és cserép- gyártásba«. Az ankéton hangsúlyoz­ták: a munkaszervezés kor­szerűsítésének ez a minden­képpen új módszere haszno­san alkalmazható a munkások’ tanításában is. A begyakorlás időszakában a legjobb mun­kamódszereket minden zavaró körülményektől mentesen többször is meg tudják mu­tatni a munkás« ak. K. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom