Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

Aj IFL A * kongresszus után Kérek egy könyvet J r V) EZ A NYÁR...* . vv.v AZT HISZEM felesleges föl­sorolni, hogy hány országból érkeztek ha­zánkba a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége, az IFLA budapes­ti tanácskozá­sára, elég ha csak annyit mondunk: alig­ha volt olyan ország, ame­lyik kivonta magát a szö­vetség ülésé­nek muukéjá- oól. A Tudoraá-. nyos Akadé­mia tanácster­meinek ajtói becsukódtak a könyv áfrosok Vladimir Rada. mögött, a hét végén a delegációk hazautaz­tak. A kongresszus ujolsó ak­kordja vélt a részvevők egy csoportjának kaposvári láto­gatása. Néhány vendéget meg­kérdeztünk, milyennek tartják a befejeződött munkát, milyen élményekkel távozik hazánk­ból. Elsőnek Dr. phil. Vladimir Rada mellé szegődtem, aki Prágából érkezett, és a Tudo­mányos Tájékoztató Központ Könyvtárában dolgozik. Mun­kája a könyvtárépítészethez kapcsolódik. — örülök, hogy a kongresz- szus -vendégeként Kaposvárra is ellátogathattam — kezdte —, mert prágai lapokból már ismerem az itteni könyvtárat. A kongresszus — úgy gondo­lom — eredményes volt. Az IFLA történetében talán a leg­sikerültebb. Nagyon érdekes volt az a beszélgetés, melyet Frank Hogg-gal, a walesi egyetem könyvtárosképző fakultásának vezetőjével folytattam. (A vi­lág egyetlen egyeteme, ahol nemzetközi méretekben folyik a könyvtárosképzés.) ölszáz diák tanul Walesben, hetven tengeren túli diák, negyvenhat országból, köztük a Szovjet­unióból, Amerikából is. Ma­gyar hallgatójuk még nem volt — A nemzetközi fakultás gondolatát az vetette föl — mondta vendégünk —, hogy kicsi az ország, de hogy szel­lemiekben ne maradjon hátul, össze kell gyűjteni a világból a legjobb tapasztalatokat. Frank Hoggtól kértem: ne­kem mint olvasónak ajánljon egy olyan könyvet, melyet hasznosnak tartana könyvtá­rosként a kezembe adni. Sokáig gondolkodott, aztán egy angol lírai antológiát ajánlott mondván: egy re­gény nem mondana annyit, mint egy verseskötet, meg kü­lönben is, többet kellene tö­rődni a versek olvasgatásával. Kevés ember olvas költészetet. A vendégek között az olasz Sciascia Rómából érkezett, és a Nemzetközi Könyvtárban dolgozik. A kongresszuson a régi könyvek »konzerválásá­ról« szóló előadássorozatot hallgatta meg. Schumann az NDK-ból ér­kezett, a művelődésügyi mi­nisztérium könytárósztályának vezetője. Öt ismerősként kö­szöntötték a kaposvári könyv­tárosok, hiszen 1965-ben egy­szer már járt itt. — Mit tapasztalt most? — Első utam alkalmával úgy láttam, hogy egy kicsit még iskolás módon történik itt a könyvtárosmunka, ma már össze sem lehet hasonlítani a régivel. Ahogyan ez a könyv­tár dolgozik, az olyan, ami­lyennek egy szocialista könyv­tárnak lennie kell! A szocia­lista ember neveléséhez hozzá tartozik a könyv és a könyv­tár is. JÖ LETT VOLNA több könyvtárossal beszélgetni, de a négy vendég nyilatkozata is — azt hiszem — elég ahhoz, hogy ízelítőt kapjunk a rend­kívül fontos nemzetközi kon­ferencia munkájából, és arról, amit a könyvtárosok tesznek szerte a világon az olvasóvá nevelés érdekében. Ezt tömö­ren így fogalmazta meg s nemzetközi könyv áv: Könyve mindenki kezébe! Korányi Barna Igazi ^klubokat r öbb népművelőtől hallot­tam mostanában, hogy az ifjúsági klubok nyá­ron nem teljesítik kielégítően feladatukat. Legalábbis nem úgy működnek, mint azt vár­nánk tőlük, vagy csak egyféle célt szolgálnak: szórakoztat­nak, és azt is egyféleképpen. Harmadik éve funkcionál Kaposváron az ifjúsági park. A beindulás nehézségeitől elte­kintve mint a megye legkivá­lóbb »ifi parkját« emlegetik. Hogy lelj esi ti-e. az elképzelé­seket, arra most már választ ’hatunk. Mit mond a vezető? 1 r idén — érzésem szerint — érült megtalálni azt a for- . melyet a jövőben követni Abban igaza van, hogy a legfőbb feladat a szórakozta­ss — »korszerű . körülmé­nyek« között —, ő azonban a éli klub összejöveteleire tár­ogatja csak az ifjúsági park )Ital is adott lehetőséget: az irodalmi színpadok, művészeti ?gyü,ttések szerepeltetését. ■■Rájöttünk, hogy nem egészen '■átható es- az út nyáron« — non dja. Ezzel vitatkozunk. Kétséges, hogy ne lehetne megszervezni egy-egy jó előadást, bemutatni egy-egy irodalmi színpadot (a korábbiakhoz hasonlóan) vagy néptáncegyüttest. Tehát nem az elképzelésekben, ötletekben van a hiba, hanem a megvaló­sításban. A vélt kudarcok utá­ni lemondó kézlegyintésben. A park állandó látogatóinak döntő többsége tizenéves. Át­lagosan ezer fiatal vesz részt a műsorain, amelyek néha ha­misan beharangozottak is. A téli klub legideálisabb helyét még nein sikerült megtalálni, de programja a nyárihoz ké­pest kitűnő. A tervek között szerepel a Fonómunkás Kis- színpad, a József Attila szva- jászó stúdió, a Somogy Tánc­együttes és a FÉK tánccso­portjának szerepeltetése, fia­Somogy} Néplap tál művészek előadói estjének megszervezése, fiatal tehetsé­gek bemutatása. Balatonlellén június első he­tében kezdték meg az ifjúsá­gi park szervezését és építését az ottani .népművelő vezetésé­vel; Korántsem dicsekedett olyan eredményekkel, mint ka­posvári társa, de rangját az emeli, hogy a park áz egyik legismertebb és legnépszerűbb hely lett a fiatalok körében. Többször is elmentünk a ren­dezvényekre. Legfőbb erénye, hogy kultúrált környezetben, | olcsó árak mellett szórakoz­hattak a tizenévesek. De itt is csak beat. Legutóbb, amikor kint jártunk, szomorú kép fo­gadott Törött sörösüvegek, műanyag poharak szerteszét — elhanyagolt senkiföldjének tet­szett a park. » A takarítást ne­héz megoldani« — mondták. A kik pihenni érkeznek a Balaton mellé, nyuga­lomra vágynak. S ahogy mondták, legszívesebben fel­robbantották volna az egész parkot. A lakosság nyomására aztán a községi tanács följe­lentette a népművelőt. Csend- háboritásért. Egyértelműen ál­lást foglalni a történtek után nagyon nehéz. Mindkét félnek van igaza. Az OBJ-rendezvé­nyeket már megszokták az üdülők. S most a »park« szinte naponta igénybe vette a csend­re vágyók idegeit Igaz, tíz óráig tartott nyitva, és kilenc óra után már mérsékeltebb volt a hangerő ... Kölcsönös »engedékenység« biztosan előbbre vitte volna a fiatalok parkjának sorsát, mint a föl­jelentés nyomán meghozott íté­let. melynek értelmében a nép­művelő vagy kifizet 300 forint bírságot, vagy »leül« három napot. Ezek után a park vezetője kijelentette, hogy búcsút mond Lellének. Nem hinnénk, hogy ez a megoldás. Siófok. Sok a fiatal, elkelne már számukra is egy klub, de nincs. Nyáron, amikor megte­lik üdülőkkel a város, még »el lehet lötyögni« itt-ott, de jó lenne egy igazi klub — mond­ják a helybeli tizenévesek, Meg kellene szervezni. Alkal­mas helyet is lehetne találni. Felvetődött egy fórumon is, de tett nem követte. Szervezett programjával, est­jeivel a barcsi művelődési ház ifjúsági klubja a legelsők kö­zött szerepel. Moperesszójuk egyedülálló a megyében. Fóru­mot is kaptak a fiatalok. Vitá­kat rendeznek, s kívánságaik szerint alakítják, irányítják a klub életét. Otthonuk van, s ez a legfontosabb. Barcson tehát sikerült. N em elég ismertetni az if­júsági klubok program­ját, hanem érdemes meghallgatni azt is, hogy mit szeretnének. Ezt felmérve ér­tékelve kell biztosítani a prog­ramot. A Módszertani Tanács­adó sok jó és használható támpontot ad. Egy a baj azon­ban »klubügyben« is. S ez a hiúság. Jó lenne, ha a saját »korszakalkotónak« hitt elkép­zelések mellett a klubvezetők jobban megszívlelnék mások tapasztalatait is. őszi csend a Dráva mentén. SZELÍD, csendes ősz kező- dik; szeptember van már — három napja. Berzsenyi sorait idézi a sétáló: »Hervad már ligetünk ...« Az évszakkezdet mindig csupa szimbólum, csu­pa ígéret. Valljuk meg, ez a napsütéses ősz — egy kicsit költészet is. De így vagyunk tavaszvégen a nyárral. Igen, a nyár .. V — Olyan volt ez a nyár... olyan volt... Nem is találok szavakat. Amióta élek, nem volt ilyen pocsék nyarunk — jegyeztem föl az egyik Dráva menti tanácselnök szavait. — Most kellene kezdődnie a vakációnak. Végre . szusszan­hatnánk — mondta ugyanott egy pedagógus, Ők is ott vol­tak a gáton. Szelíd, csendes ősz kezdődik, szeptember van már. Békésen nézelődtem az előbb az erké­lyen, a szemközti kertben za­matos almák mosolyogtak, szőlőfürt felé tartott egy méh­raj — és még sincs kedvem »rehabilitálni« a nyarat. .Leg- "öH-ríib »e! ismerésem neki« — alaposan próbára tett bennün­ket. Most is látom a szentbor- bási traktorost: háromnapos borostával az arcán, feje majdnem lebukott a kormány- kerékre, mire megrakták a pótkocsit homokszákkal. Nagyot kiáltottak hátul az emberek;-t Indulhatsz! Felkapta a fejét, és annyit morgott a foga között: — Micsoda nyár! Micsoda nyár. Hadd tegyem most én is közzé »egy nap hordalékát«. Ne higgyék, hogy több napból ollóztam össze, mindezt, pontosan július 17-én láttam, végigjárva Dél-Somo- gyot. Reggel érkeztünk a Drává­hoz. Javában töltötték a ho­mokzsákokat, emelték a gátat kialvatlan, fáradt emberek. A folyó háromszögéből indul­tunk vissza Barcs felé. Már Lakócsán elért bennünket a vihar. Délelőtt volt, de bees­teledett a folyóparton. Villá- | mok fényfarka világította be i másodpercenként a szürke­Rőhrig Gábor Tilalomfa — a romok fölött. Pereg a kisíilm (A szeptemberi FÖvidfilmekről) Gazdag anyaggal jelentkezik ügyre, régi és mai példákkal. szeptemberben a magyar kis- filmgyártás. Buda, Pest és Óbuda »házassági évforduló­jára«, Budapest egy évszá­zados születésnapjára készült Kis József Város című színes filmje. A város képekben, raj­zokban, emlékekben megele­venedő múltja színes, mozgal­mas, szépülő jelene és bonta­kozó jövője tárul fel előttünk, Préda Tibor dokumentum­filmje, a Játszókertek a kő­rengetegben felhívja a figyel­met a játszóterek, gyermek­kertek, fontosságára, és arra a tényre, hogy ezek csak ak­kor jelentenek igazi örömet az apróságoknak, ha a tervezők valóban az ő igényüket veszik figyelembe munka közben. Az Egy a szivem című film a pár­választás variációit vess szem» Jeli Ferenc rendező azt ku­tatja: mi változott vajon? Még egy Préda-film: A rokokó Sixtus kápolnája: a sümegi templom rokokó festészeti re­mekét, Maulbertsch osztrák művész freskóit nézi velünk végig a kamera, s miközben gyönyörködünk, részletes mű­vészi elemzést is kapunk. Nagyon messzire, Torontóba utazott Tímár István, hogy hírt hozzon nekünk az időben, térben oly távoli észak-ameri­kai indiánok művészetéről, az Indián emlékek Kanadában című filmmel. Glósz Róbert rendezte a hallatlanul érdekes, politikai témájú Több dollárt, kevesebb vért című filmet. Itt Nixon elnök pályájának né­hány állomását látjuk, elnök- választásától egészen a guami doktrínáig, ahol a címben idé­zett érdekes mondat elhang­zott. Írországról manapság sokat beszél a világ. Súlyos politikai válságáról már sokat tudunk, de annál kevesebbet az ország belső, gazdasági, temészeti kö­rülményeiről. Az Írország cí­mű csehszlovák film erről tá­jékoztat bennünket. Valóságos óriási tárlat a románok Képző­művészeti kiállítás című kis- filmje. A Legendák világa című szovjet filmben Grúzia leg­szebb tájait, történelmének legszebb emlékeit láthatjuk, amelyek egyúttal az egyete­mes művészettörténet remek­művei is. Szevasztopol és Kujbisev a két nagy szovjet város, ame­lyekről két kisfilmet látunk a Tíz perc a Szovjetunióban cí­mű sorosaiból» kék eget. A Volgának éppen sikerült kicsúsznia a földút- ról, a vendégmarasztaló sáx ott tartott volna bennünket. Az emberek maradtak, dol­goztak tovább csuromvizes ka­bátban, zuhogó esőben. Bar­cson óriási felhőszakadás, A kocsi, mint egy vízibusz, ma­gas sugárban lökte kétfelé a vizet. Hömpölygő folyó az út. Nagyatád felé vesszük az irányt. Már derültebb volt az idő, erdő következett, szántó, majd újra erdő. — Most figyeljen — szólt hátra a gépkocsivezető. Nagy barátinál jártunk. De­rékban kettétört fák, gyökeres­tül kifordított, büszke szálak. Csupa néma jajszó az erdő. Egy tomboló, mesebeli íanyű- vő démon: erre járt néhány napja a hurrikán. Szelíd napsütés, elhagytuk Lábodot, Kadarkút környéke. Megtépázott almáskert, törött ágú, összekuszált gyümölcsös. Erre tombolt nemrég a jég ... Megszaggatott levelű kukori­catábla. »Csak« ennyi- — egyetlen napon. Egy másik déiután. Nem az igazi kánikula, hanem amo­lyan eső előtti melegség. Nem kell. ecsetelni, mindnyáunknak kijutott. Jelentkezik a mentők ügye­letese : — Kérem, ez egyszerűen őrület, hogy mi van a Bala­ton-parton. Jegyzi? Az M— 7-esen Siófok körül két kocsi, a benzinkútnál ugyancsak két kocsi ütközött össze. Akármi­lyen hihetetlen, de én, higgye el, nem csodálkozom. Hát néz­zen ki az ablakon. Micsoda pocsék'- idő ez. Szinte agyon­nyomja ez a fülledt álmosító meleg az embert... Elalsza­nak a volán mellett. Ne, ne tegye még le. Halló! Mondom tovább. A Becsal! előtt három kocsi. Aztán Somogy túrnál egy motoros és egy autó .. . Micáoda nyár. A fenti be-' szélgetéskor nem jegyeztem ie, hogy hány hirtelen rosszullét- hez indult aznap a mentőko­csi szirénázva. Tanácstalan arcok a tsz- irodán. — Most mit csináljunk? Kint monoton kopogással esik, terpeszkedő tócsák. Itt' bent kombájnosok. Torokka­paró cigarettafüst, kacskarin- * gós káromkodások, . ingerült viták. Micsoda nyár! Azért gyümölcsöt érlelt, azért kalászba szökkent a bú- | za, élő zöld, termékeny sárga I színekbe borította a tájat, azért békésén pihentetett is bennünket, azért nyár volt, amolyan igazi élet-nyár. Mindez igaz — de nehéz volt AZ EMLEKEZET hangos­filmjén kockák peregnek; ijedten visító mentőautó sziré­nája, géppuskasorozat erőssé­gű jégverés, nyurga villámok. És emberek homokzsákot, la­pátnyelet fogók, emberek a kormánykerékek mögött, táb­lákon, utakon, gátakon. Em­berek, káromkodók, kétségbe­esettek, bizakodók. Csendes most a Dráva men­te, arra jártam tegnap. Ősz kezdődik, szőlő kínálkozik, barna dió hasítja ki magát zöld héjából, és hangos koppa- nással gurul végig a présház bádogereszén. Belül már a szüreti öröm bizsereg ... Sze­retem nézni most a megpihenő embert, mint a katonát szol­gálat után;.mert résen voltak, konok keményen harcoltak ez­zel a nyárral. Tröszt Tiber

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom