Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám
SEGÍTHET A TSZ Kulturális alap a községek közművelődésében A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének a »Termelőszövetkezetek 1971. évi gazdálkodásának értékelése« című kiadványában a »Javaslatok— Ajánlások« fejezet előtt többek között ezt olvashatjuk: »Szövetkezeteink lényegesen többet fordítottak központi elvonásra, szociális alapképzésre és az 1970-ben felhasznált biztonsági alap részbeni pótlására, mint az előző évben.« A szociális alap és a kulturális alap| aránya a termelőszövetkezetek adottságait és lehetőségeit figyelembe véve változó. A mérleg minden termelőszövetkezetben a szociális alap oldalára billen. De milyen mellette a kulturális alap aránya, s mire fordítják a művelődésre szánt pénzt? — Átlagosan minden termelőszövetkezetben keveset költenek művelődésre. Ez nem azt jelenti, hogy a szociális alap teljesen a háttérbe szorítja a kulturális alapot, vagy annak terhére sokkal többet használnának fel, mint arneny- nyit kellene. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelmének hét százaléka jelenti a szociális és kulturális alapot együttesen. A tsz-nek jogában áll az arányok meghatározása — mondta Pfeiffer Elemér, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke. — Valamilyen egyensúlyt mégis meg kell tartani a köz- művelődés érdekében. A kulturális alapot jó néhány esetben »hozzácsapják« a szociálishoz, ami azt bizonyítja, hogy a két fogalmat összekeverik. — A munkakörülmény javítása elsőrendű feladata minden szövetkezeti vezetőnek. A termelés növelését szolgáló beruházások mellett a tagok kulturált munkakörülményeit biztosító szociális létesítmények kialakítását is szorgalmazni kell. Magyarul jugoszláv filmen Teher Mióta is figyelünk déli szomszédunk, a soknemzetiségű Jugoszlávia filmgyártására? Kétségtelen, hogy a hatvanas évek végén keltett először érdeklődést több filmalkotásuk. Korábban is született néhány jelentős, de mégsem eléggé súlyos mondandójú mű a Belgrádban működő Avala filmgyárban, vagy a Zagreb Filmnél. • Gondoljunk csak a hazánkban is bemutatott »könnyebb fajsúlyú« Tavaszra (1954), vagy a Ne várd a májust'! (1957) című filmre. Sokan emlékeznek az 1956-os Ne fordulj vissza, fiam■ -ra, vagy a John Kitzmiller közreműködésévelkészült A béke völgyére is. Az igazi sikert, a nemzetközi elismerést Aleksander Pet- rovic nálunk is sokáig műsoron tartott Találkoztam boldog cigányokkal is, vagy eredeti címén: Tollgyűjtők című (filmje hozta a jugoszláv filmgyártásnak. Ez a film 1967- ben készült. A hagyományos, évenkénti pulai fesztiválon — ahol déli szomszédunk évi filmtermése méretik meg — a Nagy Arany Aréna díjat kapta meg, majd Cannes-ban is kitüntették, s az Oscar-díj- ra esélyes alkotások közé sorolták. Hősei »szerencsétlen emberek, akik a véletlenek hálójában vergődnek s tetteiknek legtöbbször alig van indokuk« — írták a korabeli kritikák. Azon a pulai fesztiválon újra hallatott magáról a jugoszláv film másik nagy egyénisége, PUrisa Gyorgyevic is, akinek Reggel című alkotása a béke első hajnalán játszódott egy kis faluban. Mindenki megálmodta a jövőjét, melyet élni szeretne. Űj szemszögű krónika ez a film bizonyos értelemben, akárcsak a rendező 1966-ban forgatott Alom, vagy az 1967-es Dél című munkája is. Akik ismerik déli seomszé- daink filmgyártását, azok számon tartják, s a »jugoszláv új hullám« alkotásának tekintik Zsivojin Pavlovié Patkányok lázadása és a Ha majd hófehér és halott leszek című filmjeit is. Az előbbi egy hős ellenállóból a társadalom peremére került emberről szól, keresve lezüllésének okait. A legsikeresebb alkotások között van a magyar mozikban és a televízióban is bemutatott Ha hallod a harangokat. Ez a film az elsők közé tartozik, melyben vaskos humorral, s nem fekete—fehér figurákkal ábrázolják a partizánharcot. Említést érdemel még a nálunk nem eléggé nagy közönséget vonzó Velko Bulajic-film, A neretvai csata. Egyértelműen a mával, mai jelenségekkel, társadalmi problémákkal foglalkozik Bp- ra Draskovic Horoszkópja, Vladan Slijecevic A pártfogolt- ja. Mindkettőt játszották hazánkban is. A »nehéz év fesztiváljának nevezett 1970-es pulai seregszemle is hozott néhány kitűnő alkotást. Krsto Papic Bi- lincsek-je az évszázados beidegződések, az elmaradottság elleni vádirat. Purisa Gyorgyevic Biciklisták-ját pedig a rendező legjobb munkájaként tartják számon. Sikert aratott Dragoljub Ivkov Szegény vagyok, de dühös című filmje is. Azon a fesztiválon mutatták be — a szerbhorvát nyelven beszélő, vajdasági problémákat boncoló, magyar színészekkel forgatott — Szép parádé című filmet, melyet Branko Milosevic rendezett. Az idei pulai seregszemlén — melyet a Bulgakov A Mester és Margaritájából Aleksander Petrovics által rendezett film nyert meg — mutatták be a Teher című filmet is, melynek jeleneteit 1971 őszén a Szabadka közelében lévő Mala Pijacban forgattak magyar, szerb és horvát színészekkel. Ez az első jugoszláviai »kétnyelvű« film, melynek hősei magyarul és szerbhorvá- tul szólalnak meg. Vük Babies rendezte. A film egy — a falujába néhány napra visszatérő — fiatalemberről szól. Örökségéből akarja motorkerékpárját autóra cserélni, de családja nem tudja öszeszedni örökrészét. A fiú keresi a kiutat, de nem találja, mert céljai — a kocsi megszerzésén túl — magának is megfogalmazatlanok. A föld — örökrésze — teher neki, mégxa városban is nyomasztja. Esztelen száguldozás közben éri a halál.. Mesgyén élt, nem tudott senkiben megkapaszkodni. A film valószínűleg csak »első fecske« a más, magyarul megszólaló alkotások sorában. Leskó László — Mire használják fel a termelőszövetkezetek a kulturális alapot? — El kell mondanunk, hogy a szövetkezetekben az átlagéletkor igen magas, hatvan év körül mozög, a nyugdíjkorhatár 65 év. Gyakorlatilag azonban a tagok addig dolgoznak, amíg bírják, amíg munkaképesek. A termelőszövetkezetnek a tagokra kell költenie a kulturális alapot, jól meggondolva, előre megtervezve. Támogatják a sportköröket, ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, öntevékeny művészeti együtteseket támogatnak, klubot alakítanak. — Klubot a termelőszövetkezeten belül? Miért nem a művelődési házban? A tsz-nek is érdeke, hogy támogassa. — Néha túl sokat várunk termelőszövetkezeteinktől. Többségűk olyan jellegű gondokkal küzd, melyek lehetetlenné teszik a gyors ütemű fejlődést és fejlesztést. A munkafeltételek rosszak. Gépesítésre szorulnak szövetkezeteink. A műszaki fejlesztés gazdasági gondjai mellett kellene jusson idő a művelődésre és a kulturált szórakozásra is. Sajnos, jó nagy lépéssel lemaradt ebben a megye. — Hogyan veszik ki részüket a termelőszövetkezetek a közművelődési munkából? — Az aktív keresők száma állandóan csökken. A községben az egyetlen aktív termelőegység a szövetkezet.' A községben történő minden fejlesztésre, beruházásra a tsz- től kérnek segítséget. Kevés a fiatal, sokan keresnek a városban munkát. A tsz-tagok munka utáni regenerálódását segíti elő az öregek napközi otthona. A szövetkezetek tartják fenn. Sokszor előfordul, hogy a közösségnek kell ellátnia az egyedülálló, nyugdíjas, munkaképtelen tagokat. A községek közművelődési tervében helyet kap a termelő- szövetkezet is. Hogy milyen munkákba lehet őket bevonni, hol és mikor segítenek, ez már az ő dolguk. A szociális és a kulturális alap arányát az utóbbi javára fordítani lehetetlen. De nem is ez a döntő, hanem az arányok meghatározása. Nemcsak érdeke a termelőszövetkezetnek a községek kulturális életében való közreműködés, hanem kötelessége is. R. G. mmi mindenhez kell hoz- jVB zászoknia az ember- nek! Itt van például az ellenszínház — más néven — antiszínház. Próbálják csak meg! Itt aztán nem lesik a kedves néző kegyeit, nincs bársonyos szék, nincs andalító líra, nevettető vígjáték. Csupa elidegenedés, csupa elidegenítés. »A fene abba a nézőbe — mondják a színház apostolai. — Évszázadok óta megszokta, ha felmegy a függöny, a színészek játszanak neki, feledtetik búját- baját, dédelgetik, a büfében ott a hideg sör, a konyak, előadás közben nyugodtan zöröghet a zacskóval, ropogtathat mogyorót vagy szundikálhat. Nem, ennek vége! Megszűnik a színház kisdedóvó lenni . .. Meg kell mutatni a fránya közönségnek, hogy van más módszer is. Lehet másképpen is. Van ellenszere mindennek: az ANT1SZÍN- HÁZ.+i Eddig az ars poetica. 5 milyen az előadás? Nem nehéz elképzelni. Retyerutya és Csokréta — két régi jó barát — hírét vette annak, hogy az új évadban antiszínház indul. — Biztosan sok benne a szex. Nem gondolod? — mélázott vágyódva Csokréta. — Látod, ez a baj. Nálunk nincs lehetőség arra, hogy az ember igazán megunja ezeket a dolgokat. Ide késve érkezik az ellenszínház is ... Mindenestre elhatározták, hogy nejek nélkül mennek, hadd legyen teljes az élvezet. Az asszonykákat azzal andalították el, hogy moziba mennek, a Kemény legények című közéleti témájú új magyar horrort megtekinteni. A festő gyógyszerész volt Az Arany Oroszlánban Még Kaposváron sem sokan tudják, hogy városunk nagy szülötte, Rippl-Rónai József festőművész gyógyszerész. , volt, s a Május 1. utca 19. számú patikaházban gyógyszerészi munkával töltötte el négy fiajal évét. Jtt kapott annyi biztatást és önbizalmat, hogy elindulhasson művészi pályájára. Kaposvár ekkor még kis városka volt, és csak az 1762-ben felépült megyeházával vált véglegesen megyeszékhellyé, de rossz útjai és fekvése miatt ezután is nagyon lassan fejlődött. 1774-ben építette föl Pyrker József a város hetedik kőépületét, az egyemeletes, barokk stílusú patikaházat, közel a megyeházához, a Nagy utcában. Itt létesült a megye első magánkézben levő gyógyszertára. A múlt század végi építéskor a laboratóriumot a lépcsőfeljárat szélességével megnagyobbították, és a feljárati lépcsőt a kapualjban helyezték el. A tágas inspekciósszo- bát pedig az 1950-es években az officinától fallal választották el, és kettéosztva a kapualjból nyíló előszobácskával képezték ki. Ugyancsak megszüntették a pince külső, udvari lejáratát, és a csigalépcsővel oldották meg a laboratórium belső oldalánál. A csinos kis épület többszöri átépítése szerencsére sem a külső, szép barokk formáját, sem ódon, boltíves szobáit, nem károsította meg. A pesti egyetemen gyógyszerészi diplomát szerzett, fiatal Rippl-Rónai ebbén az ódon, boltíves, kis ablakú inspekci- ósszobában festegetéssel, rajzolgatással töltötte az éjjeli inspekciók végtelenségbe nyúló, unalmas óráit. Ez volt az ő birodalma, ahol a petróleumlámpa gyenge fénye már beragyogta művészi lelkének nagy álmát: a festészetet. Fáradságos napi mpnkája után e szobában üdült fel, és kapott vigaszt érzékeny lelkének apró sérüléseiért a festészetben. Itt kezdte patikaedény tervez- getéseit, és itt gvakorolta portrérajzait, és — valószínű egy bál szép emlékű hatása alatt — itt festette meg a Fiatal nő estélyi virágos ruhában című első nagy művét. yEz ismerősei körében oly nagy feltűnést szerzett, hogy a művészeteket kedvelő gr. Zichy Ödön is fölfigyelt a fiatal művészre, és magával vitte surdi birtokára gyermekei mellé nevelőnek. Rippl-Rónai József Kaposváron született 1861. májú 23-án, a Nagy utca utolsó házában, a Zigli iskola épületében, ahol apja az iskola igazgatója volt, s akinek a négy fiúgyermeke között ő volt a legidősebb. Elemi iskoláit apja keze alatt végezte. Gimnáziumi tanulmányait Kaposváron Ellenszínház A színház közelében meglepődtek egy pillanatra. Ott állt egy ember az ajtóban és rájuk rivallt: — Jól meggondoltátok emberek?! Nincs kedvetek inkább csónakázni vagy zsákban futni?! Mi a fenének kell nektek színházba járni??? — Jól meggondoltuk — válaszolta egyszerre Csokréta és Retyerutya. Aztán boldogan oldalba bökték egymást. — Isteni effektus, mi? Már a belépés előtt elidegenítik az embert. És beléptek. Az előtérben hangszóró harsogott. — A kinti plakátra a fügét nem a tűzoltó hülye fiacskája, hanem mi rajzoltuk. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi lesz az előadás, örüljenek, ha egyáltalán lesz! Most bezárjuk az ajtókat. Aki kint maradt, mehet a fenébe. Aki bent van, azt köszöntjük az ellenszínházban. És most sorakozó. Egy kettő. Gyorsan! ötös csoportokban irány a ruhatár! Elképzelhető, hogy ma este egy második világháborús dürabot látnak. Persze ne örüljenek előre, lehet, hogy semmit sem látnak. Lehet, hogy a színészeknek fejlövésük vanj és majd hülyék lesznek strapáim magukat. Ne felejtsék: ellenszínházban vannak! No most kinyitjuk az ajtókat. Két másodperc alatt mindenki elfoglalja a helyét. Mire a gong megszólal, egy pisszenést sem akarunk hallani. Ja, igen. Kutyát, esernyőt a nézőtérre vinni — lehet. Kritikusoknak tilos a bemenetel. A kimenetel is. Itt maradnak az előcsarnokban, itt fogják megírni a kritikát, és szünetben megetetjük velük. Indulás. A hangszóró elhallgatott. Az emberek megszeppentek, de izgatott várakozással sorakoztak, és elfoglalták helyüket. A nézőtéren néhányan felsikoltottak, az elmés kellékes ugyanis rajzszögeket helyezett el a székeken. — Csodálatos effektus — dörgölte a kezét a rendező —, rajtuk mérjük le elsősorban az antiesztétika antihatását. Sötétbe borult a nézőtér, majd kilépett a Színész. Unott arccal nézte az embereket, aztán mély lélegzetet vett, mint Hamlet a nagy monológ előtt, keze patetikusan előrelendült, szeme hunyorgott az átéléstől és azt mondta: — Menjenek a fenébe. Csak ennyit. Néhány sértődött néző elindult a kijárat felé, ahol a jegyszedők rájuk rivalltak. — Ez antiszínház, kérem. Mit kell mindjárt mellre szívni?! Aki sznob, az ma- radjón otthon. Dörgő taps sodort végig a nézőtéren. A Színész: — Ez ellenszínház. Itt nem muszáj tapsolni. Ha nem tetszem, üssenek agyon. Kész. Utána hárfázott, és előadta az Egyedem-begyedem tengertánc című gyermekmon dókát. 1870-ben kezdte meg, de szórakozottsága, hanyagsága és a magasabb diszciplínák iránti fogékonyságának hiánya tanárainak állandó kritikáját váltotta ki. A 14 éves fiú tanárai állandó kellemetlenkedései elől menekülve talán kezdetben jobban is érezte magát az Arany Oroszlán új környezetében, de ott is hamarosan rájött, hogy a figyelmet követelő, aprólékos gyógyszerészi munka és a fe- ygelem nem az ő egyéniségének való. Pályára lépésekor a Magyar Gyógyszerkönyv már érvény-, ben volt, így a nehézkes drachma súlyrendszer és az alkémiai jelek már nem fordultak elő, de a mindenféle gyógyszert előállító laboratóriumban nagyon sokféle, kimerítő munkát kellett végezni. Egyetemi tanulmányainak eredménye jobb volt a gimnáziuminál, de az általános elégséges eredmény azt mutatja, hogy nem. érdekelte az elvont, száraz tudomány; nem tudta kielégíteni a művészetért he- vülő ifjú lelkét. Másodéves korában évfolyamtársai felkérésére megfestette dr. Lengyel Béla arcképét a professzor névnapjára, majd dr. Thán Károly professzorét is. Ezek a jól sikerült, sötét tónusú olajképek még ma is az egyetem dékáni hivatalának falát díszítik. A Nemzeti Galéria mindkét képet a szignók hiánya ellenére is Rippl-Rónai József képeként regisztrálta. Az Arany Oroszlán gyógyszertár inspekciósszobájában eltöltött esték tették lehetővé, nagy tehetségének kialakulását, a müncheni festőiskolái felvételét, s onnan Munkácsy Mihály oldalán párizsi munkásságát, tehetségének teljes kibontakozását. Ez a boltíves, ódon szoba volt a nagy mester művészi bölcsője, megérdemli kegyeletünk méltó lerovását legalább egy emléktáblával addig, amíg átadhatja; helyét a gyógyszerészet relikváinak, amelyekkel még ő is dolgozott. Répay Lajos A második felvonás elején behoztak a színpad közepére egy tévékészüléket, és a nézőknek végig kellett nézniük a Két kritikus beszélget című négyórás műsort. Ezalatt a színészek hazamentek, fürödtek, megfúrták az igazgatót, megittak egy cinza- nót. És éppen a harmadik felvonás elejére értek visz- sza. Retyerutya és Csokréta békésen szunyókáltak, mikor a Színész bejelentette: — Most a Hamlet aktualizált részlete következik. Jön Fortinbraus, de nem adjuk egykönnyen Hamlet tetemét. Csak önökön keresztül lehet elfoglalni Dániát. S ez így is történt. Vagy húsz statiszta gumibotokkal fölfegyverezve a nézőtérre rontott, és »Adjátok Dániát1« kiáltással ütlegelni kezdte a nézőket, többek között Csokrétát és Retyeru- tyát. Mindketten a kórházban tértek magukhoz. — Mit szólsz, mekkora siker volt? — kérdezte Csokréta. — Óriási — suttogta visz- sza Retyerutya. — Micsoda antiátélés. És fájdalmas, ám átszellemült arccal intett búcsút a műtőkocsiról Csokjrétának. O ugyanis a végsőkig védte Hamlet tetemét,, ráadásul — tiszta pech — az egyik statiszta összetévesztette kedvenc kritikusával: lapzártakor érdeklődtünk, Retyerutya már túl van az életveszélyen. „ Tröszt Tibor 5
