Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

nem mutat megnyugtató képet“ Egy jegyzőkinyv margójára Amikor a cigarettafüsttől homályos helyiségbe beléptem, ott már hat-nyolc férfi vitat­kozott, egy gépírókisasszony segítségével. Odakünn hideg volt, itt bent annál feszültebb hangulat tette meleggé a szo­ba fülledt levegőjét. Az össze­jött szakemberek megpróbál­ták a baleset körülményeit tisztázni, azaz megállapítani azt a nem éppen egyszerű kér­dést, hogy kit terhel a felelős­ség. így, első hallásra senkit, csakis a lakatost, aki a balese­tet elszenvedte. — Volt rá eset — mondja a művezető —, hogy ki kellett állítani a munkából, ittassága miatt. Az egyik üzemvezető szerint úgy kell lefolytatni a vizsgá­latot, hogy senki ne kerüljön börtönbe! A vizsgálat lefolyta­tására ugyan szigorú szabá­lyok vannak, de úgy látszik, nem mindenki veszi ezeket ko­molyan. A főmérnök felhábo­rodott, amikor a hétvégéjét a baleset hírével »elrontották«. Pedig a munkavédelmi szabá­lyok azt is előírják, hogy halá­los, súlyos vagy tömegbaleset esetében a vizsgálatot a válla­lat igazgatójának, ha ő akadá­lyoztatva van, a főmérnöknek keH- vezetnie. Amikor a Szak- szervezet Megyei Tanácsának illetékese föltette a kérdést, hogy végül is ki vezeti a vizs­gálatot, kiderült, hogy személy szerint ezzel senkit sem bíztak meg. A rangidősség alapján fordultak a tekintetek az egyik vezető felé... Ugyanakkor azt is megállapította az illetékes, hogy a balesetet követő har­madik napon felvett jegyző­könyv egyoldalú, minden elő­idéző okot a balesetet szenve­dett munkás köré csoportosít. Suhajda János, a Szakszer­vezeték Megyei Tanácsa mun­kavédelmi tanácsának vezető­je azonban alakos munkát vé­gez. Mindenről tudni akar látni szeretné a helyszínt s a kórházban a lakatost. Heten- nyolcan kísérik a vállalat em­berei közük 1972. szeptember 15-én dél­után három óra tíz perckor az épülő sávház ötödik emeleté­ről leesett Hidasi Pál ötvenkét éves lakatos, és súlyos sérülé­seket szenvedett. Az esetet csak egy ember látta, aki mindössze annyit tudott mon­dani, hogy hanyatt zuhant le­fele. (A jegyzőkönyv szerint senki sem látta!) Két tanú ál­lítja, hogy »három óra tájt ta­karítás közben észleltem, hogy Hidasi Pál a VIII. emeleten az egyik szobában egy dészkán feküdt és aludt. Mikor odaér­tünk, nevezett személy a desz­kán fekve felébredt, s azt kér­dezte, hogy hány óra van. Be­széd közben — mivel közel álltam hozzá — megállapítot­tam a leheletéből azt, hogy al­koholt fogyasztott, mert bor­szagot éreztem« — mondja az egyik takarítónő. Még mindig nem tudni, hogy Hidasi ivott-e vagy sem? Az orvos: — Ott van a vérminta most is az ambulancián. Sajnos, egy ilyen véralkohol-vizsgálat meglehetősen drága, és a vál­lalatok nem végeztetik el. Csak utána, amikor már perre ke­rül a sor, reklamálnak nálunk. Hasznosabb lenne, ha időben felküldenék Budapestre. Maga a sérült olyan súlyos sokkon esett át, hogy csak na­gyon kevésre emlékszik. Ezen nem lehet csodálkozni. Arra sem emlékezik, hogy milyen mozdulatot végzett közvetle­nül lezuhanása előtt. Ö-e a hibás, vagy nem tet­ték meg a szükséges óvintéz­kedéseket? A helyszín: felnézni is szé­dítő a hatalmas sávházra; le­nézni az ötödik szintről ugyan nem szokatlan, de az előzmé­nyek tudatában egy kicsit mindenki fél. A korlátot néz­zük, amelyeket ideiglenes jel­leggel erősítettek egy szál dróttal a majd végleges korlá­tokat tartó oszlopokhoz. Egy másfél-két méteres darabon azonban ez a korlát is hiány­zik, s alattunk tátong a tizen­nyolc méteres mélység. A bi­zottság azt vizsgálja, hogy mi­kor bomolhatott ki a deszkát tartó drót. — Milyennek kell lennie a szabályos védőkorlátnak? — Két csőkorlát, és alul még egy szál deszka, hogy senkinek se csússzon le a lába és a szer­számok, kődarabok se eshes­senek ki. — Van itt olyan szint, ahol szabályos a korlát? — Nincsen — kapja a vá­laszt a Szakszervezeték Me­gyei Tanácsának munkavédel- mise. Idézet a munkahelyen július 31-én lefolytatott munkavédel­mi szemléről készült jegyző­könyvből: »3. pont: ... a zsa­ludeszkákat kérem rendberak­ni«. A korábbi jegyzőköny­vekben ugyan többször is fel­hívták az illetékesek figyelmét ennél súlyosabb rendellenessé­gekre is, de úgy látszik, hogy végül maga a szemle lefolyta- tója is megunta a hiábavaló reklamálást, és csak az aprósá­gokra hívta fel a figyelmet. Az egyik, jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozat: »A sérült dolgozó 1972. VII. 10-én lett oktatva a lakatos­üzem helyiségében, mely a 3521. sz. baleseti, ül. munkavé­delmi naplóban rögzítve van. Ezen oktatásnak tematikája az ABEO 8—19. oldaláig, vasipa­ri szabványokból, elektromos­ság 102—108. oldalig, a gépek biztonsága 71—87. oldalig, he­gesztési munkák biztonság tech. magas épületeken 39—45. oldalig. Jelen oktatást a dol­gozó aláírásával igazolom.«. E szerint minden rendben van ... A baleset megtörtént, a sé­rült jobb oldali töréssel, több­szörös bordatöréssel, súlyos zúzódásokkal fekszik a balese­ti osztályon. A súlyos sérülést meg lehetett volna előzni az óvó rendszabályok betartásá­val és betartatásával. — Minden dolgozónak ki van adva a mentőöv, amellyel rög­zítheti magát, és a sisak, amely a lehulló súlyos tárgyak által okozott sérülések ellen véd — mondja az építésvezető. Illetve csak védene. Ottjár- tünkkor senkin sem láttunk semmilyen biztonsági felszere­lést. Hidasi Pál még csak ne­gyedik napja fekszik a kór­házban ... Fejőgép — a háztáji gazdaságoknak Az ezüstérmes bemutatkozik EGY JELLEGZETESEN mai »csoda«. Itt született Kapos­váron. A súlya mindössze hat van kilogramm. A hozzá nem értő csak egy fémládát lát, két nagy kereket, egy közönséges tolókart. Legföljebb az a fehér színű edény gyanús az elején meg az a sok műanyagcső. És az az első pillanatban óraszer- kezétnek látszó valami, amely a »ládába« van beépítve. Nem láda és nem óra. De nem is csodaszerkezet. Bár azok, akik kipróbálták, akik gyakorlatban alkalmazták, azt mondják: »áldás«. És egyre többször, egyre többen'. A sze- nyéri Balogh György hetven- egynéhány évesen gyerekjá­tékként kezeli. Szigeti Lászió­né Sopronból pedig így ír ró­la levelében: »Qt tehenem van. Idős asszony vagyok, a A vizsgálat még folyamat­ban van. Nem tisztázott, hogy a sérült ivott-e, és ha igen. mennyit. Lehet, hogy a külön­ben igen rozoga és szabályta­lan védőkorlát megmenthette volna a kéz- és lábtöréstől, egyéb sérülésektől. Mindenesetre a jelenlegi ál­lapotot pontosan fedi annak a munkavédelmi utasításnak az első mondata, amelyet a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál kifejezetten a sávház építésére adták ki »1972 év eddig eltelt időszaká­ban az üzemi balesetek alaku­lása nem mutat megnyugtató képet«. Bizony nem. Lehetne ez el­len esetleg azzal is tenni, hogy fokozottan és szigorítottan ügyelnek a munkavédelmi elő­írások betartásara ezen a na­gyon veszélyes munkahelyen. Akkor talán nem kellene utó­lag a felelőseket keresni, a korlátokat rögzítő drótok szi­lárdságát vizsgálni és , kórház­ba menni — meglátogatni egy | munkást, aki leesett az ötödik i emeletről Mészáros Attila í Zakariás Tamás munkát már nemigen bírom körülöttük. Pedig túladni na­gyon nehéz volna rajtuk. De hát a fejés nehéz munka. A fejőgép megkönnyítené ...« Fejőgép. Aki járt már mo­dern tehenészetben az tudja, hogy ez bonyolult szerkezet. Fejőgép a háztájiban? Az a száznál is több állat tartásá­nál kifizetődő berendezés? Nem. Ez egy könnyen kezel­hető fejőgép. A háztáji gazda­ságoknak készült Mi tette szükségessé a lét­rejöttét? Volt-e igény rá? Igen. Egyre feszítőbb gond volt már ez. A legtöbb állatot tartó ember idős tsz-tag. Egy­re nehezebb lesz nekik a fejés is. A fiatalok — ahogy ezt nem egyszer keserűen meg­jegyzik az idősebbek — már nem tudnak kézzel fejni. A gépekhez vonzódnak. Gene­rációk igénye volt tehát ennek a gépnek a létrejötte. A tehénállomány 45 száza­lékát — országos viszonylat­ban — a háztájiban tartják. A tejtermelés 38 százalékát a háztáji adja. E tényezők isme­rete is az új gép megszületé­sének szükségessége mellett szóL Az Elfa három fázissal mű­ködött, ennek bevezetése egyes községekben szinte lehe­tetlen. Ez is indokolta, hogy a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kezdeményezőként lépett fel, ár. Fehér István mű­szaki tanszékvezetőt bízva meg a témával való föglalkozássaL ö felkereste a kaposvári Me­zőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat illetékese­it, s tárgyalt velük. így jött létre a munkakapcsolat. Ek­kor kezdett hozzá a téma ta- nulmányozásánoz és kidolgo­zásához Zakariás Tamás gyártmányfejlesztő mérnök. 1970 májusát írták akkor. Nem volt buktatók nélküli munka. Magyarországon fe­jőgépet, illetve ahhoz rotációs vákuumszivattyút nem gyár­tottak. Ki kellett fejleszteni a vákuumszivattyút. Tapaszta­latokra tehát nem alapozhatott Zakariás Tamás. A fejőgépbe épített szivattyúnak időegy­ségenként meghatározott le­vegőmennyiséget kell biztosí­tania egy bizonyos vákuum­szinten. Az eredmény? A lég­szállítás a nagyüzemi fejőgé­pekével azonos szintű. A kaposvári »nehéz embe­rek« gondjai azonban evvel még nem értek véget. Nem vol egyszerű a villanymotor beszerzése sem. S a megnyug­tató eredmény: a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézetből érkezett vélemény, amely szerint a HTF—01-es házi fe­jősép a követelménynek meg­felel. Nemcsak az intézet ve­tette alá tüzetes próbáknak a konstrukciót. A mezőgép la­boratóriumában 2000 órán át vizsgálták. Melyik vállalat sze­retné, hogy »megegye« a ga­ranciális javítás? A laboratóriumi kísérletek­kel egyidőben Szenyéren, Vé- sén, Szekszárdon a gyakorlat­ban is vizsgáznia kellett a HTF—01-esnek. S ez a vizs­ga is jeles eredménnyel zárult. Dr. Fehér István Akik már bántak evvel a fejőgéppel, azt mondják: a ke­zelése nagyon egyszerű. Csak egy konnektor kell az üzemel­tetéséhez. Ha a villásdugót a helyére illesztik, a fejőkely- heket földsatolják az állatok­ra, a gép máris megkezdi munkáját A tej tisztasága — ha a berendezést megfelelő gondossággal mossák ki — nagyobb, mint a kézi fejésnéL A Tolnában, Somogybán, Vasban, Baranyában megtar­tott bemutatók azt is bizonyí­tották: a fejési idő lerövidül. A HTF—01-s fejőgép tehát elindult a siker útján. A BNV utáni jó szereplést a szekszár­di kiállítás ezüstérme követte. Ée a sok érdeklődő, vásárol­ni akaró. A kaposvári Mező­gép ebben az évben előrelát­hatóan hatszáz darabot készít eL Jövőre ez már nem lesz elég, jóval többre van igény. A MEZŐGAZDASÁGI főis­kola és egy, mezőgépgyártással foglalkozó gyár gyümölcsöző kapcsolatainak bizonyítéka ez a gép, méllyel mezőgazdasá­gunk egésze nyert Leskő László fi szocialista integráció jegyében Magyar sikerek a brnói vásáron A z útépítési, javítási sze­zon tulajdonképpen de­cemberig is eltarthat A feltételes mód . nagyon is in­dokolt, mert az útépítők mun­kája erősen ki van téve az időjárás viszontagságainak. Nézzünk egy egyszerű példát! A Közúti Építő Vállalatnak Kaposváron vari egy nagyka­pacitású aszfaltkeverő telepe, ahol jó minőségű útburkoló anyag készül, s Nagyatád és környéke kivételével innen látják el a somogyi útépítke­zéseket aszfalttal. Az aszfaltot azonban nem lehet bedolgozni akárhogyan. Forró, képlékeny anyag, amelyet a keverőtele­pen tehergépkocsira rakva szállítanak a helyszínre. Igen nagy jelentősége van a gyorsaságnak is, mert ha az út hosszabb a kelleténél, az aszfalt: kihűl, s akkor már nem alkalmas arra, hogy a gépbe, onnan pedig az útra kerüljön, tehát teljesen hasz­navehetetlenné válik. A gyor­saság mellett ugyanakkor lé­nyeges az időjárás is: meleg nyári időben károsodás nél­kül 40—50 kilométerre is szállítható az anyag, de ha hűvös van, s netán esik az eső, nagy a hőveszíeság, ak­kor ez az út legföljebb csak 10—15 kilométer lehet. Az esős, hűvös ősz az aszfaltozá­si munkák ősi ellensége, s az útépítők igyekeznek is nyá­ron befejezni ezeket a mun­MÉG TÖBBET IS TUÜMÁ&AK Útépítők szeptemberben kákát, hogy őszre többnyire csak a földmunka — a jövő évi útépítés előkészületei — és a különböző befejező mun­kálatok (padkakészítés, lefo­lyóépítés, szegélykövek elhe­lyezése) maradjon. A Közúti Építő Vállalat fő­mérnöki irodájában színes, német nyelvű folyóiratok so­rakoznak az asztalon, bemu­tatva az útépítés legkorsze­rűbb technikai segédeszközeit, s ennek a munkának a leg­nagyszerűbb külföldi teljesít­ményeit. Magas lábakon pom­pás autobahnok kanyarognak, mellettük modern vonalú gép­kolosszusok, aszfaltkeverő gé­pek sorakoznak. — Nem mondanak újat ezek a szaklapok — mondja Tanács István főmérnök. — Vállala­tunk technikai színvonalára ugyanis nem lehet panasz. Keverőtelepünkön korszerű, NDK-gyártmányú Teltomat- gép ontja az aszfaltot, ha kell. S az utakon is precíziós, prog­ramozható Vögele-típusú nyu­gatnémet gép teríti az anya­got. Milliméter pontossággal ! Könnyen belátható, hogy vál­lalatunk felkészült, jó adott­ságokkal rendelkezik, s éven­te 200 milliós útépítési mun­kát is el tudunk végezni. — S mennyi munkát végez­nek ebben az évben? — Ügy számítjuk, hogy éves tervünket teljesíteni tudjuk. Év elején azt terveztük, hogy 190 millió forint értékű mun­kát fogunk végezni az idén, s ebből eddig 135 milliót el­végeztünk. Elvégeztük például a nagykanizsa—dunafoidvári út kaposvári szakaszán a Hársfa utca és a cukorgyár közti rész korszerűsítését, ami -r- tekintve, hogy az út a rendkívül keskeny malomhí- don keresztül vezet, egyálta­lán nem volt könnyű1. A kor­szerűsítést folytatjuk, a vas­úti átjárótól a Schönherz Zoltán utcáig. Befejeztük a kaposvár—balatonleílei út fe­lületének a felújítását is; ott már csak a KPM Közúti Igaz­gatóságának vannak kisebb tennivalói, főként a padkafel- töités. Nagy munkának ígér­kezik a jelenlegi tervidőszak­ban a nagyatádi közlekedési utak felújítása, 1975-ig a 35-ös és az 51-es kilométerkő között mintegy 124 millió forintot ru­házunk be. Éhből az idén 4,5 millió forintért elkészült a nagyatád—ötvöskónyi közti út, s építőink dolgoztak az útsza­kasz nagyatádi átkelési szaka­szán is. Az igazi nagy volu­menű munkák tulajdonképpen csak jövőre kezdődnek itt el. — Kapacitásunkat azonban nem mindig tudjuk kellőkép­pen kihasználni, ezt őszintén meg kell mondanom. Így pél­dául a kaposvár—szántódi úton végzett útkorrekció so­rán már nem jutott a beruhá­zóknak pénze a magyaratádi szakasz kiépítésére, és összes­ségében is tudnánk dinamiku­sabb, jobban ütemezett mun­kát folytatni. Ezenkívül az időjárás sem. mindig kedve­zett. Nem, nemcsak az asz­faltszállításra gondolok, ha­nem arra is, hogy a rinyaúj- rxépi bekötőútnál készülő nagy híd pilléreinek a zsaluzását például két ízben hs lesodorta a megduzzadt folyó,; s mi kezdhettük harmadszor is. Mindent egybevetve azonban éves tervüket — az eddigi je­lek szerint — teljesíteni tud­ják. Gs. T. Vasárnap befejeződött az idei brnói gépipari vásár. A látogató számára szembeötlő volt, hogy a kiállítást valóban a technikai forradalom jegyé­ben rendezték. A kiállított tár­gyak a legkorszerűbb igényük­kel számoltak, a lézertechni­kától a nukleáris anyagok bé­kés felhasználásán keresztül a’ legmodernebb számítógépe­kig. Erről beszélgettünk a ma­gyar kiállítás igazgatójával, Kuti Horváth Jánossal. — A vásár valóban Európa egyik legjelentősebb szakosí­tott gépipari seregszemléje volt — állapította meg —, s éppen ezért érdekelt vállala­taink igyekeztek ennék meg­felelően felkészülni. Legjobb termékeiket állították ki, je­lentős üzletkötések jöttek lét­re és elért eredményeink is kiemelkedőek. — Konkrétan milyen ered­ményekről beszélhetünk? — Mindenekelőtt a leglátvá­nyosabb a két aranyérem, amely a magyar gépipar s ál­talában á magyar ipar nem­zetközi elismerését jelzi. Vegy­ipari gépgyártásunk fejlettsé­géről az 1000 literes autoklav- nak juttatott aranyérem tanús­kodik. A gyártmány tulajdon­képpen a ZIM Lampart és a Ernő melletti Tos Kurim gép­gyár közös terméke. Az üveg­zománcozott autoklávokhoz a motorállványt és az elektro­motort a magyar fél, a hajtó­művet pedig a csehszlovák fél gyártotta. — Ugyancsak megtisztelő az az elismerés, amit a MOM KO—B 1 típusú geodéziai mű­szerének juttatott aranyérem jelent. — A kitüntetések nagy se­gítséget jelentenek az árzLpro- pagandának, hiszen terméke­ink értékét nagyban növeli, ha feltüntetjük, hogy azokat a brnói vásár aranyérmével tün­tették ki. — A magyar kiállítók fon­tosnak tartották, hogy valóban a iegújaob, legkorszerűbb ter­mékeikkel vegyenek részt a vásáron. A Technoimpex pél­dául csupán két olyan termé­ket hozott, amely már szere­pelt Bmóban, Ugyanígy a mű­szeripar. is, .amelynek Hydra III. előrejelző berendezése, a nagy teljesítményű . 100 rnhz- es oszcilloszkópja, valamint a telex-hibajavító készülék osz­tatlan sikert aratott a szak­emberek körében. — Milyenek voltak az üzleti eredmények? — Ezekről még nem tudunk teljes képet alkotni. Egyik leg­jelentősebb szerződés a MO- GÜRT és a csehszlovák MO- TOKOV között jött létre: más­fél millió rubel értékben, két komplett gépjármű szervizál­lomást adtunk el. Az Iroda- gépipari- és Finommechanikai Vállalat 152 ezer rubel érték­ben adott el 200 db BC—202 típusú elektromos szedőirógé- pet, a KOVO külkereskedelmi vállalatnak. A TECHNOIM- PEX eddig 300 ezer rubel ér­tékben adott el különböző szer­számgépeket (radiálfúrókat, harántgyalukat stb.), a ZIM Lampart a bratislavai Techno- exportnak adott el különbö­ző üvegzománcozott felszere­léseket. A tárgyalások a vásárt kő­vető időszakban is tovább folynak és reméljük, hogy a részletkérdések tisztázódása Után még további jelentős szerződések jönnek létre — fejezte be tájékoztatóját a bmói vásár magyar kiállítá­sának igazgatója. A szemtanú ehhez csak at\_ nyit fűzhet hozzá, hogy a vár sár jelmondata: a szocialista integráció jegyében a megva­lósulás útján egy lépéssel is­mét előbbre jutott G. L >- > .Vv-* Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom