Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
*Hű fia volt a honnak, lelkes híve a Balatonnak...n mer Ok is a szépet szerették TÖBB MINT EGY HÓNAP- j PÁL ezelőtt bejártuk Tóth János tanácselnökkel a balaton- | földvári park egy részét. Szán- I dékosan említettem a parkot, j jóllehet nemcsak sétányokon, árnyas, korzókon, hanem utcákon is átmentünk, ám ez az egész terület így együtt mégsem más — legalább is a járókelő szemével nézve —, mint egy óriási nagy. park. Délceg platánok, nyurga nyárfák és csodálatosan szép fenyők kö- ! zott vitt az út egészen odáig. ! ahol elénk tárult a Magyar- Tenger. Közben arról beszél- j gettünk, hogy ez't a sok szépet nem szabad csak a mai [ földváriad dicséretével szem- í lélni; tudni kell azt is, hogy ] ennek az elragadó látványnak a kialakításáért már a múlt század vége felé és századunk elején is sokat tett néhány ember... A múlt héten ismét jártam a parkban, s előtte Raja—Gyo- vai Jánosné vb-titkártól, illetve az előkeresett okmányokból, kiadványokból sikerült néhány adatot megtudni azokról az utcában ugyancsak tájékozatlannak bizonyult- Feladtam hát a próbálkozást, noha érzem, hogy bizonyosan , vannak itt, akik tudnak egyet s mást ezekrőra hajdan élt emberekről . . . Ki is volt hát Spur István, akinek a nevét most az egyik utca Viseli? Gróf Széchenyi Imre parcellázta ki 1895- ben a Széchenyi grófok egykori kaszálóját. Mindezt pedig az akkori Földvár-puszta földesura nem kisebb személyi- lyiségnek, mint dr. Korányi Frigyes orvos- Ez az emiékm ű és a sétány Kvassay .Tenő tanárnak a ja- föltlvári tévéké nységét idézi az utókornak. vaslatara tette. a i & s•-< -*$>< _ $ iX i XIUsí t »f < f f ' i\i- <>.'.«!•>i' ,? • t . . *0*1* 9 íin< J*i 1&. ifarn kíy<r? >,*■<: ííUXW*a ‘ • y&M ***#:«< UW í *>'X A **<*«**» ■ üpi ■H emberekről, akikről sétányt, utcát neveztek el, sőt egyiküknek emléktáblát is állítottak Földváron. Ezeknek az ismereteknek a birtokában indultam el ismét a sétányon, aztán betértem a Spur István utcába. A kíváncsiság arra ösztönzött, hogy érdeklődjem: tudnak-e az itteni emberek valamit utcájuk névadójáról? Egy idős bácsi — az egyik üdülő udvarán találkoztam vele — röviden véget vetett az érdeklődésemnek: nem itt lakik, csak itt dolgozik, tehát nem ismeri a helyi »történelmet« .,. Egy fiatalasszony, aki Földváron lakik ugyan ,de az Ady A parcellázás ennek a javaslatnak az alapján lényegében már 1894-ben elkezdődött, s ehhez a terveket Spur István uradalmi mérnök készítette el. Tehát Balaton földvár a fürdőhellyé ' való fejlődését. dr. Korányi Frigyesnek köszönheti ugyan, a mai kép kialakítása azonban főként Spur Istvánnak az érdeme. 1895-ben a Balaton és a magas part között elterülő mintegy 20 holdas területet parcellákká alakították. Egy évvel később megnyílt a fürdőtelep, ugyanakkor villanyvilágítást is kapott, és szállók épültek. 1899- ben lefektették a fürdőtelep vízvezetékét... Szóval így kezdődött a fejlődés a múlt század.végén, s innen a megbecsülés Supor Istvánnak. Egy emlékmű áll szemben a Balatonnal. Akinek az emlékére állították, arról az emberről sétányt is elneveztek a parton, ö volt Kvassay Jenő (1850—1919), »a vízügyek egykori országos intézője«, aki sokat tett a Balatonért, különösen Földvár fejlődéséért. Az ő elgondolása volt a tó mellett végighúzódó, 1200 méter hosszú, platánsorral övezett sétány létesítése. Az ő emlékére állították fel 1929- ben a csónakkikötőnél azt. az emlékművet, amelyet Kaáli Nagy Dezső (a balatoni kikötőknek 23 éven át volt felügyelője) tervezett, s a fehér márványlapra erősített fém- domborművű Kvassay-arcké- pet Sződy Szilárd szobrász- művész készítette. Stimmel? »Napy folyamot, kis vadvizeket . zabolázva, serényen sok meddő földből alkota dús televényt... Görgényi- Göttche Oszkár emlékére Gyermektüdőgyógyászok tanácskoznak Több mint száz részvevővel nemzetközi gyermektüdőgyógyász tudományos tanácskozás kezdődött tegnap este Mosdóson, a megyei tanács gyermek tüdőgyógyintézetében, a Korányi Frigyes TBC- és Tüdőgyógyász Társaság és a Magyar Gyermekorvosok Társasága gyermektüdőgyógyász szekciójának rendezésében. Dr. Görgényi-Göttche Oszkár sajnos már nem jöhetett el az általa is támogatott nemzetközi tanácskozásra, melyet évekkel ezelőtt a lengyel és a cseh gyermektüdőgyógyászok szorgalmaztak, rendeztek Kö- zép-Európában. Most elsőízben kerül sor arra, hogy hazánkban üléseznek. Dr. Görgényi-Göttche Oszkár a magyar, — de talán határainkon túl is, — gyermek- tüdőgyógyászat atyja, ez év áprilisában halt meg. Tan- I könyvei ma is ennek a tudománynak az alapját jelentik. I A szomszédos megye, Pécs volt az első munkahelye, itt kezdte munkásságát, majd a fővárosban alkotott, dolgozott. Ügy érezték a gyermektüdőgyógyászok, hogy ez a nemzetközi tudományos tanácskozás méltó lesz a nagy elődre való emlékezésre is. A gyermek tüdőgyógyintézetben összegyűlt vendégeket házigazdaként dr. Andrásofsz- ky Barna üdvözölte, majd dr. Hutás Imre, a Korányi-szanatórium igazgatója mondott megnyitót. Az ezt követő előadások dr. Görgényi-Göttche Oszkár emlékét idézték, tanításait méltatták. Dr. Kováts Ferenc professzor, majd dr. Jan Rudnik lengyel vendégünk arról beI szélt, hogy mit köszönhet a j gyermektüdőgyógyászat dr. I Görgényi-Göttche Oszkárnak. Az ünnepélyes megnyitó dr. Sykora Ferenc pozsonyi gyermekgyógyász méltató szavaival fejeződött be. A következő két napon ösz- szesen negyvenegy előadó tárja a tudományos ülés elé a legújabb kutatási eredményeket. Amit máris megtudtunk: ma a TBC szerepel fő témaként a programban, cseh, lengyel és hazai helyzetképről tájékoztatják a részvevőket. Holnap ' a visszatérő légúti megbetegedésekről lesz szó. A negyvenegy előadó között tizenhat külföldi; legtöbben Lengyelországból jöttek, és román, cseh, jugoszláv, valamint NDK-beli gyermekgyógyászok vesznek még részt a mosdósi tudományos ülésen. Dr. Hutás Imre docens, a Korányi-szanatórium igazgatója megnyitó beszédét mondja. A keresztneve Thue. Amikor azt kérdeztem, hogy a három közül — Truone Ngoc Thue — melyik a keresztnév, hogy szólítsam, azt mondta, a Thue. A név végén van a keresztnév. Mint a magyaroknál. Két év alatt, amióta nálunk van, meglepően jól megtanulta nyelvünket. Még a kiejtésén sem mindig érződik, hogy csupán két éve beszéli. Igaz, nagyon komolyan vette a tanulást. Nem ösztönösen rakja egymás mellé a szavakat; a nyelvtant is ismeri. — Sok a kivétel a magyarban — mondja. S »kapásból« idézi a szabályt, hogy ha az igekötő az ige előtt áll, ha utána, hogyan írjuk. — Ezt tudom — mondja.— De a »kivételeket« nem szeretem. Ez a nehéz. Anyanyelvével, a vietnamival együtt öt nyelvet beszél, de a legnehezebb a magyar volt eddig. Pedig az eddigiek között Ott van a kínai is, amiről köztudott, hogy nem a legkönnyebben elsajátítható! Két év alatt nagyon sokat tanult: gépészmérnök, a Ganz íTÁVAG-ban végez gyakorlatot, és aspirantúrára készül. Angol, francia, magyar, kínai szakkönyveket tanulmányoz. Két éve él itt, de az országból még nem sokat látott. Nincs idő rá, mondja, öt tanulni küldték ide, és szeretne ez alatt a négy év alatt nagyon sokat tanulni, hiszen nagy szüksége, lesz rá otthon ... De azért a visszalevő időben szeretné jobban megismerni leg- lább Budapestet... A ma- ,/ar irodalommal már talál- jzott. Eredetiben olvasta Pe- iíiit, őt kedveli a legjobban, ielnamira is lefordították. — Nagyon szerelem Arany balladáit is - mondja. — A zenéén Bartókot, Kodályt. Bartók enéje nagyon érdekes . .. Csak még - nem egészen fértem — teszi hozzá, és mosolvbg. Aztán a szakmájáról szól. Ebben is van kedvenc téma: a fogas ke’ék-meghajtás. Legalább olyan szenvedéllyel beszél róle, mint az imént a költészetről vagy a zenéről. Ez a szenvedély akkor fokozódik, amikor a hazájáról beszél. Mesél, aztán egyszer csak rám néz, megkérdezi: stimmel? Igen, persze. De ezt a szót honnan ismeri? Nevet. — A magyarok, ha mondanak valamit valakinek, mindig megkérdezik: »stimmel?«. Először nem értettem, mit jelent, s megkérdeztem. Azóta én is használom. Nem szép szó. Nem irodalmi. Nem is nagyon szeretjük. Most mégis tetszik. Lehet, hogy Vietnamban, majd ha béke lesz, Thue előadást tart az egyetemen, és vietnami nyelven mondott magyarázata végén ezzel a szóval győződik meg arról, hogy a hallgatók értették-e, amit elmondott. Nem szép szó, de lehet, hogy ha önkéntelenül kimondja, ez emlékezteti Kodályra, Bartókra, Aranyra, Petőfire ... S. M. T íz óra harmincöt pere. A képernyő elsötétedett. Pillanatnyi szünet után kivilágosodott, és be- mondták a következő műsort. Még mindig egymás kezét fogtuk. Ijedten. Pedig már biztosak voltunk abban, hogy a gyilkos a hálókocsi-kalauz volt, hiszen a rendőrök megbilincselve kísérték el a rossz tekintetű embert. Irén fáradtan állt föl, majd kikapcsolta a készüléket. A velőig ható sikoltozás, halálordítás után végre megpróbáltunk megnyugodni. — Be van zárva a kapu? — didergett a feleségem, és már nyújtotta is a kapukulcsot. A küszöbről visszaléptem. — Te, nem járkál valaki az udvaron? Valami zajt hallottam, és mintha remegő árnyékot láttam volna. Felka ttintottuk az udvari világítást. — Gyere te is! — biztattam az asszonyt. Én pedig fölkaptam a húsvágó bárdot, a feleségem meg a seprőt. — Az orgonabokor mögül jött a hang ... El is bújhatott ott valaki. Annyi rossz ember van a világon. A kapu zárva v< Hű fia volt a honnak, lelkes híve a Balatonnak« ... — olvashatjuk a méltatást a »vízügyek egykori országos intézőjéről«. A gyógyítás históriájából Legendából embléma SOK, A RÉGMÚLTBÓL való híres — és hírhedt! — lakóház s villa található a mai Balatonföldváron. Talán nem baj, hogy most nem ezeket mutattuk be, hanem annál a két embernél időztünk néhány mondattal, akik egykoron sokat tettek a mai szép Bala- tonföld várért; akiknek munkájára a mai földváriak is építenek, és akiket a jelen méltóképpen megbecsül. Érdemes gondoskodni róla, hogy tevékenységük soha ne menjen feledésbe. Sokan keresnek magyarázatot arra, hogy a Medicinaemblémán miért van ott a kígyó. A jelkép egyszerű: a legendák szerint a régi görögök Apollót tartották a gyógyítás, a tudomány, a művészet és az emberi sorsok irányító-istenének. Apolló fiát, Aszklépioszt gyógyító istennek, annak lányát, Hügieiát (innen a higiénia szó) az egészség istennőjének. A kígyó pedig ősidők óta a bölcsesség, a tudás és a tudomány szimbóluma volt. Egy görög legenda szerint Aszklépioszt Minosz király az udvarába kérette, hogy halott fiát feltámassza. S amikor Aszklépiosz a halott fiúhoz lépett, a botjára, amelyre támaszkodott, egy kígyó mászott fel. Aszklépiosz egy ütéssel megölte a kígyót, de abban a pillanatban egy másik kígyó jelent meg, a szájában fűvel, és feltámasztotta azt. Ezzel a. fűvel Aszklépiosznak is sikerült a királyfit feltámasztania. Később pedig ugyanazzal a fűvel csaknem minden betegséget meggyógyított. Az Aszklepii egyébként két trák szóból tevődik össze: Krimi után — Mondtam én! Nem szoktam nyitva hagyni... Csak képzelődtél. Biztonság okából azért alaposan körülnéztünk az udvaron. A kamrában rablónak néztünk egy odatámasztott hasábfát, s megizzadtunk, amíg megállapítottuk, hogy a mosókonyha ajtaja mögött sem lapul senki. — Könnyelműség volt nyitva hagyni az előszobaajtót! — jegyeztem meg. Feleségem megállt a küszöbön: — Eredj előre! Nálad van a bárd ... — Kérlek, odaadom! — készségeskedtem, de az asz- szony beérte a seprővel . .. Végighasaltam a szőnyegen, és csúszva bekukkantottam a rekamié alá. — Állj mellém! Kinyitom a szekrényajtót! Már az ágy szélén ültünk, amikor halk lépéseket hallottunk a fejünk fölött. — Valaki járkál a padláson — nézett rám riadtan az aszszony. — Maradj csendben! Figyelj csak! — Tényleg járkál valaki! — állapítottam meg én is. — Szörnyűség! — sóhajtott föl a feleségem. — Menj föl a padlásra! — És ha leüt? — Igazad van! Kár, hogD nincs fegyverünk. Meggyújtottunk minden lámpát a lakásban. A kre- dencfiókban találtam egy darab gyertyát. Hálólngben indultunk el, mint két lűsér- tet. Reszkető kezemben a baltát emeltem, Irén a félméteres konyhakéssel erősítette magát. A padlásajtó keserves jajgatása valóságos halálordításnak hallott. Papucsaink kísértetiesen ltopogtak a lépcsőn. — Ott van! — sikított föl rémülten a feleségem, és reszketve mutatott a kémény felé. Lassú méltóságteljes lépésekkel jött felénk a macska. A szájában jókora egér remegett. Az izgalomtól alaposan megizzadva lépegettünk le i lépcsőn. Üjaoo. A lakásban vaksötét. Valamennyi lámpa kialudt. — Biztosan van itt valaki — súgta dideregve az asz- szony. — Az oltotta el a házban a világítást. — Te menj be! — Csak együtt. Negyedóráig tanakodtunk. A hálóingem gombjain számoltuk ki, hogy ki lépjen at először a küszöbön. Magasra emeltem a fejszét, a feleségem szúrásra készen nyújtotta maga elé a konyhakést. Abban a pillanatban felgyűltök a lámpák. Felsóhajtottam: — Áramszünet volt néhány percig. Gyorsan bebújtunk az ágyba. Elkattantottuk az éjjeli- szekrény lámpákat. Egymás kezét fogtuk. Nagynchezen így elaludtunk. Reggel holtfáradtan ébredtünk. A feleségem odanyúlt az éjjeliszekrényre, s kezébe vette a rádióújságot. — Papa. a második részt estére vetítik. Idejében hazajössz? Megnézzük? Rossi Károly As (kígyó) és Klepii (vesz- sző); a görögöknél Aszkle- piosz, a rómaiaknál Aesculapius. Innen a botra tekeredő kígyó, az orvostudomány emblémája. Ismeretes, hogy a kígyó igen hosszú életű, ezért alakult ki az a hiedelem, hogy évente, amikor ledobja magáról a bőrét, ezzel tulajdonképpen az öregséget dobja le, és ezért a kígyó örökké fiatal marad. A kígyóbőrt régebben sokan használták kuruzslásra is. Egy másig görög legenda szerint Zeus főisten olyan szert ajándékozott az emberiségnek, .amellyel bárki örökké fiatal maradhat. Az emberek a fiatalító szert szamárra bízták, hogy vigyázzon rá, de a szamár amilyen szamár volt, hogy megszabaduljon terhétől, »átpasszolta« a kígyónak. Azóta az emberek viselik az öregség súlyát, a kígyó pedig örök fiatalságnak örvend. Malayban él egy kb. egy m hosszú kígyófajta, amelynek a mérge nem méreg, hanem gyógyszer — a szív és érrendszeri betegségek ellen. Akit e kígyó megmar, nem betegszik meg, de még mérgezési tünetei sincsenek. Ezt a kí- gyómérget ősidők óta használták és most is használják a gyógyászatban. Egyesek ezzel magyarázzák a kígyó szerepét a Medicina-emblémáján: kígyó, amely pohárban adja a mérget, illetve a gyógyszert. A modern orvostudomány megcáfolt és megdöntött so-k alaptalan és félrevezető gyógymódot, de a kígyókról szóló legendákból megmaradt a Medicina ősi emblémája. Dr. Ilicv Ilia Somogyi Néplap K
