Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

TOKIO Heath-Tanaka tanácskozás A tokiói lá­togatáson tar­tózkodó Ed­ward Heath brit minisz­terelnök hét­főn csaknem két és fél órás tanácskozást folytatott Ka­káéi Tanaka japán kor­mányfővel. A két politikus nemzetközi po­litikai és gaz­dasági kérdé­seket vitatott meg. Szerepelt a napirenden Nagy-Britan- nia várható közös piaci csatlakozása. Japán Kína- . politikája, va­lamint a dél­kelet-ázsiai és a közel-keleti helyzet prob­lémái. A brit mi­niszterelnök a későbbiekben részt vett és beszédet mondott azon az ebé­den, amelyet vezető japán üz­letemberek adtak tiszteletére. Beszédében sürgette; hogy az Egyesült Államok, Japán és a Közös Piac dolgozzon ki kö­Képünkön: Heath (balról) angol kormányfő és Tanaka japán miniszterelnök a hétfői tárgyalások megkezdése előtt. (Teleíotó: AP—MTI—KS) zös akciót a nemzetközi pénz­ügyi és kereskedelmi helyzet megszilárdítására. Edward Heath ma folytatja tárgyalásait a japán kormány­fővel. Az izraeli csapatok kivonultak Libanonból (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió más békesze­rető országokkal együtt a to­vábbiakban is arra összponto­sítja erőfeszítéseit, hogy meg­szűnjék az izraeli agresszió az arab népek ellen és helyreáll­jon az igazságos és tartós béke a Közel-Keleten. TEL AVIV A Reuter Tel Aviv-i jelenté­se szerint az izraeli csapatok Dél-Libanonból történt kivo­nulása után a figyelem most az izraeli-szíriai arcvonalra irányul. Az angol hírügynök­ség megállapítja, hogy az utóbbi 48 órában rendkívül megnőtt a feszültség a front­vonalon. Az izraeli Davan című lap megjegyzi, hogy a Libanon el­len intézett izraeli támadás nem elszigetelt akció, hanem egy nagyobb hadjárat része. Fenyegetően hozzáteszi, hogy libanoni földön több »terro­rista támaszpont- van, mint amennyit az izraeliek felszá­moltak, és sok ilyen terroris­ta támaszpont található a szomszédos Szíriában is. Ez utóbbiak szintén az izraeli fegyveres erők »ütőtávolságá­ban« vannak. Brandt holnap felveti a bizalmi kérdést A Bundestag holnap kezdi meg a nyári szünet után őszi ülésszakát, amely azonban va­lószínűleg csak három napra korlátozódik, mert a bizalmi kérdésről tartandó szavazás után várható a parlament fel­oszlatása és a választások ki­írása. A választások legvalószí­nűbbnek emlegetett időpontja november 19. Ehhez azonban az szükséges, hogy a parla­ment még ezen a héten bere- kessze munkáját, vagy végső esetben jövő hétfőn tartsa meg utolsó ülését. A választási esélyek teljesen kiegyensúlyozottak. A közvéle­ménykutató intézetek újabb felmérési adatokat már nem hoznak nyilvánosságra, mert nem akarják befolyásolni a már megkezdődött választási kampányt. Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn délután tar­tott sajtóértekezletén hivatalo­san is bejelentette, hogy szer­dán felveti a bizalmi kérdést a szövetségi gyűlésben. Brandt hangoztatta: a par­lamenti munka egyes képvise­lők átlépése folytán megbénult, ezért a választóknak kell az új Ügy véli, hogy a Bundestag mostani ülésszaka az NDK- val kötött közlekedési szerző­dést tűzi napirendre. A nyugatnémet kormányfő bejelentését mindkét koalíciós párt — az SPD és az FDP — nyilatkozatban üdvözölte és felszólította a választókat, hogy biztosítsák az eddigi kor­mánypolitika folytonosságát. A nyugatnémet alkotmány 68. cikkelye a következőkép­pen intézkedik a bizalmi kér­dés felvetéséről: ’Ha nem kapja meg a szö­vetségi gyűlés tagjai többségé­nek a jóváhagyását a szövetsé­gi kancellárnak az az indítvá­nya, hogy nyilvánítsanak irán­ta bizalmat, a szövetségi elnök a szövetségi kancellár javasla­tára 21 napon belül feloszlat­hatja a szövetségi gyűlést. A feloszlatási jog semissé válik, mihelyt a szövetségi gyűlés tagjainak többségével másik szövetségi kancellárt választ. Az indítvány beterjesztése és a szavazás között 48 órának kell eltelnie«. A helyzet sajátosságából adódik, hogy Willy Brandt nyugat-berlini 22 képviselőből 12 van a kormány mellett. Ez a döntetlen helyzet azzal járna, hogy a Barzel-kormány sem tudna egyetlen törvényjavasla­tot sem elfogadtatni, mert az FDP—SDP megakadályozná a napirendre tűzést. Várható ezért, hogy Brandt holnap beterjeszti a bizalmi kérdést és Heinemann pénte ken feloszlatja a parlamentet. Időközben már csak egy-két törvényjavaslat (nyugdíjtör­vény, NDK—NSZK közlekedé­si szerződés) megvitatására és jóváhagyására kerülhet sor. Mi lesz az osztása géprablók sorsa? A svéd kormány eddig nem kérte hivatalosan Madridtól az elrabolt SAS-gép fedélze­tén Spanyolországba érkezett kilenc horvát usztasa kiada­tását — közölték tegnap spa­nyol hivatalos forrásból. Madridi politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a kormány menedékjo­got nyújtana a kilenc uszta- sának. Bár Spanyolország és Svédország között nincs ki­adatási szerződés, elképzelhe­tő, hogy mégis visszaküldik a terroristákat, hiszen Spanyol- ország aláírta a légikalózkodás ellen hozott nemzetközi meg­állapodást. A kilenc horvát usztasa je­lenleg a katonai igazságszol­gáltatás kezében van. parlament összetételéről dönte- kancellár nem bizalmat akar niök — a bizalmi kérdés a vá­lasztóknak szól. Közölte, hogy a bizalmi kérdés felvetésétől a pénteki szavazás után a par­lament feloszlatását és a rendkívüli parlamenti válasz­tások novemberi kiírását vár­ja, s arra törekszik — mondot­ta — hogy a választásokat no­vember 19-én tartsák meg. Brandt emlékeztetett arra, hogy Walter Scheel külügymi­niszterrel közösen már június 24-én a novemberi választási időpont mellett foglalt állást, és december 3-át legvégső idő­pontként csak később vette számításba. A kormányfő nem tartja va­lószínűnek, hogy az ellenzék ismét megpróbálkozzék a »konstruktív bizalmatlansági indítvány« beterjesztésével, inert ez ellentétben lenne a CDU—CSU vezetőinek kijelen­téseivel. Szerdán a kancellár — mint sajtóértekezletén jelez­te a parlamentben rövid nyi­latkozatban teszi meg bejelen­tését és számít az ellenzék po­litikusainak válaszára. kapni, hanem el akarja érni hogy a parlament megvonja tőle a bizalmát. Ezt megfigye­lők szerint valószínűleg _ úgy éri el, hogy a koalíciós képvi­selők nem vesznek részt a szavazásban, vagy tartózkod­nak. Esetleg ezt a tartózkodást csak a kormánytagokra korlá­tozzák. A feltevés az, hogy az ellenzek szintén »nem nyilvá­nít« bizalmat Brandtnak. A szavazás — kancellárvá­lasztástól eltérően — nyílt lesz. A CDU—CSU-nak 248 biztos szavazata vari, a koalí­ciónak 247. Schiller volt gaz­dasági miniszter szavazata ugyanis bizonytalan. Schiller szavazatával a jobboldal ugyan abszolút többségre tehetne szert, tehát elérhetné Barzel kancellárrá választását, ezzel a lehetőséggel azonban nyilván nem próbálkozik. Ha Schiller átállna, akkor sem oldódnék fel a parlamenti patthelyzet, mert ügyrendi (napirend meghatározása) kér- ! désekben a nyugat-berlini kép- | viselők is szavazhatnak. A Tovább Teának a harcok üpnda és Tanzania íitarkörzeieöen Egy ugandai katonai szóvi­vő szerint tovább folynak a harcok az ugandai hadsereg és az országba betört »inváziós katonai egységek« között Uganda és Tanzánia határkör­zetében. Uganda a légierő egy­ségeit, páncélos egységeket és ejtőernyősöket vezényelt a veszélyeztetett körzetbe. Az el­lenséges erők eddig három ha­tármenti várost foglaltak el é" egy negyediket veszélyeztet­nek — mondotta a szóvivő — aki továbbra is a tanzániai kormányra hárította a közvet­len felelősséget az Uganda el­len intézett támadásért. Az ugandai fővárosból érke­zett jelentések szerint Kampa- lában viszonylagos nyugalom azonban rendőri ellenőrző-ál­lomásokat állítottak fel. A tanzániai kormány ismé­telten cáfolta, hogy csapatai átlépték volna az ugandai ha­tárt. Megfigyelők szerint nem lehetetlen, hogy az inváziós erők elsősorban az Amin- rendszer belső ellenzékéből verbuválódtak, amelynek tag­jai részben Amin elnök hata­lomátvételekor, részben pedig azóta hagyták el az országot és menekültek a szomszédos Tan­zániába. Ezt a feltételezést látszik megerősíteni az a hét­fő reggeli bejelentés, hogy az ugandai kormánycsapatok a harcok során foglyul ejtették Milton Obote volt ugandai el­nök egyik unokatestvérét, aki az inváziós erő egyik egységé­van, az útkereszteződéseknél nek parancsnoka volt. MegállapocSás Egyiptom és Líhm egyesítésének előkészületeiről Böcz Sándor az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: A háromnapos egyiptomi— I smeretesek a malmöi drámai események. Három horvát usztasa terror!' a hatalmába kerítette a skandináv légitársaság egyik gépét és a hét elítélt horvát terroristával és félmillió svéd koronával Madridba távozott. Az Usztasa Hrvatska Revo- lucionara Organizacija egyik utódja tehát ismét hallatott magáról. Megölt politikusok, felrobbantott szerelvények, el­térített repülőgépek, s ki tud­ja még hány piszkos ügy ter­heli számlájukat a második világháború befejezése óta is. Hogyan alakult meg a mód­szereiben nem válogatós szer­vezet? Mik voltak a céljaik? Kik voltak a támogatói? A há­ború alatt és után születettek nagy része legfeljebb kisszá­mú magyar nyelvű forrásmun­kából ismerheti a legfontosabb adatokat. Az usztasa tevékeny­ség kezdetére és mai szaka­szára bizonyos mesterséges misztikum is jellemző. Még ma — amikor egymással kap­csolatot tartó, de lényegében önálló csoportok tevékenyked­nek is — a belépőben félelmet keltő hókuszpókuszokkal avat­nak új tagokat. Gyertyaláng pislákoló fénye, tőrök, revol­ver, feszület; akár egy rossz krimiben. Ha az új belépő megszegi a fogadalmát, titkos törvényszék dönt sorsáról. Az esküszöveg valószínűleg nem sokat változhatott: »Esküszöm a mindenható istenre és min­denre, ami számomra szent, hogy az Usztasa alaos"abá]yait betartom és az alapokmányá­hoz alkalmazkodom.« Es szó esik még benne a »szabad és független« Horvátországról is ... Mi is történt 1934. október 9-én Marseille-ben, a francia Jankapusztától Malmőig Kik azok usztasák? kikötővárosban? Sándor jugo­szláv királyt francia állam­férfiak fogadták, élükön az élemedett korú Barthou kül­ügyminiszterrel. A magas ran­gú vendéget szállító gépkocsi jobboldali hágcsójára egy me­rénylő ugrott fel az éljenző tö­megből. Revolveréből tíz lö­vést adott le. Sándor király a lövésekbe a helyszínen, Bart­hou a műtőasztalon halt meg. A merénylőt a helyszínen ösz- szekaszabolták a zűrzavaron csak üggyel-bajjal úrrá lenni tudó rendőrök. A nyomozás rövidesen ered­Szerbia hivatott. Ezt az eszmét erőfeszítéseinek középpontjá­ba állította. A főváros Belgrád lett. Alig teltek el azonban hónapok, amikor a soknemze­tiségű királyságban horvát ön­állósági törekvések nyilat <oz- tak meg. (A szerbek az össz­lakosság 40, a horvátok a 24 százalékát alkották akkori­ban.) A nemzeti ellentéteket a »másodhegedűs« szerepére kárhoztatott horvát uralkodó­osztály szította. A z első világháború végét követő versaillesi dön­tés után a »megrablott« ményt produkált. A merénylő országok figyelme is a horvát bár történészek egy része önállósodási törekvések felé jogosan kételkedik ebben — a bolgár nemzetiségű, hamis ira­tokkal ellátott, négy nevet használó Velicsko Dimitri] Ke­rin volt. A V. M. R. O. emig­ráns bolgár szervezet tagja. Ezt bizonyította karján a teto­válás is. Bár ez a tetoválás mintha túl friss, elsietett mun­ka lett volna ... A szálak a bolgár emigrán­sok csoportjától a horvát emig­ránsok fasiszta csoportjához vezettek. S nemcsak azért, mert az úiságok akkoriban gyakran szellőztették, hogy a szétdarabolt Macedóniáról ha­sonlóképpen vélekedik a két szervezet, s köztük »testvéri« kapcsolat van. A nyomozás so­rán a »magányos gyilkos«-el- mélet megdőlt, s bebizonyoso­dott, hógy segítői voltak. Hor­vát usztasák. Amikor a bíró elé kerültek, gyakran hangzott el a »Magyarország« szó is. Miért kellett Sándornak meghalnia? Az 1921-ben meg­koronázott király hitt abban, hogy a balkáni szláv népek megszervezésére és vezetésére irányult. A nacionalista horvát ellenzék Magyarország felé is kereste az utat. Támogatást kért a Horvát Parasztpárt, majd a Jogpárt is. A megvál­tozott helyzetben a magyar kormány Horvátország függet­lenségét is hajlandó lett volna elismerni, ha Fiúméhoz zöld utat kap. A Jogpárt kebelében működő Ifjú Horvátok egye­temi szervezethez még 1910- ben csatlakozott Ante Pave- lity. 1915-ben lett a cárt veze­tője. A Jogpárt a paraszti életformát dicsőítette, s jól összefért a szeparatista-nacio- nalista irányvonalat képvise­lőkkel. A magyar kormány megbízottjával való tárgyalá­sok eredménye: »Arra is haj­landó lesz a magyar kormány, hogy a horvát szökevényekkel jól bánjon«. A horvát nacio­nalista ellenzék — az »örök ellenséghez« — Olaszország­hoz is utat talált. A Jogpárt felkelést próbált szítani. Felfegyverezte a »Hrvatski Domobran« tagjait. De 1929 elején kiderült: a hor­vát nép nem követi naciona­lista politikusait. A Jogpárt vezetői emigrációba kénysze­rültek és Bécsben hozták lét­re az új szervezetet, az Ustasa Hrvatska Revolucionarna Or- ganizaciját. Kimondták: min­den eszköz szent Horvátország függetlenségének kivívása ér­dekében. S rövidesen hallat­tak is magukról. A jugoszláviai bíróság tá­vollétében halálra ítélte Ante Pavelityet. De ő akkor már otthont talált a fasizálódó ál­lamokban. Ezek távlati céljai­nak Pavelity és az Usztasa szervezet inkább megfelelt, mint a Horvát Parasztpárt. A magyarországi horvát emigránsok száma a titkos iratok szerint r\em haladta meg az ötven-száz főt. Az olaszországi szervezetet öt­hatszáz usztasára lehet becsül­ni. Az Usztasa »vezérkara« a későbbiekben kapcsolatot te­remtett a német fasiszta cso­portokkal is. Egymást érték a merényletek. 1924—35 között több mint száz terrorakció ír­ható a számlájukra. Pavelity- től azonban nagyobb ered­ményt vártak »gazdái«. Hor­vátországi felkelést. A várt si­ker azonban ismét elmaradt. A Velebit-hegy közelében, a hor­vát nép rokonszenvétől támo­gatott karhatalmisták napok alatt felszámolták az usztasá- kat. A magyarországi sejt tagjai­nak kiképzése Jankapusztán folyt. Milyen közük volt Sán­dor király halálához? Kanyar József Harminc nemzedék val­lomása Somogyról című mun­kájában, amelyben — helyte­lenül — Berzence mellé he­lyezik a Belezna közelében ta­lálható Jankapusztát; idéz a jugoszláv kormánynak a me­rénylettel kapcsolatos Népszö­vetségben tárgyalt panaszából: » ... A magyar kormánynak a merénylettel kapcsolatos sú* lyos felelősségét bizonyítja' még a következők is: Mijo Kraljnak, az egyik gyilkosnak a francia hatóságok előtt tett vallomása szerint a jankapusz- tai terroristák közül 15-en gyűltek össze Na rkanizsán ... ahol sorsot húztak, hogy ki le­gyen az a három közülük, ak megöli Sándor királyt.« A világ közvéleménye elítél­te módszereiket, a német tá mogatók bizalmát azonban to­vábbra is élvezték. A második világháború ide jén következett el az Usztasa szervezet számára az igazi, de annál dicstelenebb szereplés ideje. Németország 1941 -bér támadta meg Jugoszláviát, majd német—olasz jóváha­gyással usztasa »állam« ala­kult a horvátok-lakta terüle­ten. Ez az időszak a kérészéle­tű »állam« haárain belü’ 600 000 áldozatot követelt. E s Jankapusztától Mal- möig vezetett az út. A fasizmus veresége utá" is akadtak rejtegetői, majd nyílt támogatói ezeknek a na­cionalista mezbe öltözött fa­siszta csoportoknak. 1968-ba a nyugat-berlini jugoszláv ka­tonai misszió vezetője, Anton Kellendity ellen követtek e: merényletet, majd svédországi nagykövet 1971-ben. Az idén egy r gép semmisült meg Csehszlo vákia felett. Skan 'ináviáb Belgrád felé tartott. Egy Belgrád és Zágráb között köz­lekedő gyorsvonaton bomba robbant. A nyáron másfél tu­catnyi, külföldről »importált« usztasát semmisítet'ek meg a jugoszláv fegyveres erők. A fasiszták a horvát népben nem találtak cinkosra. Leskó László Rolovics tehetóen ellen pülő líbiai tárgyalások eredménye­ként Anvar Szadat, az Egyip­tomi Arab Köztársaság elnöke és Moamer el-Kadhafi, a Lí­biai Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsának elnöke hétfőn Tripoliban megállapodást írt alá a két ország közös politi­kai vezetőségének felállításá­ról, valamint a teljes egyesí­tés alapelvein dolgozó 7 szak- bizottság megalakításáról. A közös politikai vezetőség Sza­dat egyiptomi és Kadhafi lí­biai elnökből áll. A hét szakbi­zottságban egyenlő arányban képviselteti magát az egymás­sal unióra lépő két arab ál­lam. A hétfőn létrehozott kö­zös politikai szervek megbíza­tása ideiglenes jellegű, a tel­jes egyesítés végső határidejé­ig, 1973. szeptember 1-ig szól. Bár kétségtelen, hogy a teg­nap aláírt megállapodás je­lentős lépés a két ország tel­jes egyesítése felé, a kettős unió megvalósítása mégnem ígérkezik zavartalannak. Erre utal egyebek között az is, hogy Szadat elnök öthónapos gon­dolkodási idő után mondott igent, a sürgető líbiai kezde­ményezésre, majd további két évet kért a teljes egyesítés előkészítésére. Mindaz abban leli magyarázatát, hogy Egyiptom és Líbia politikai és társadalmi berendezkedése sok tekintetben eltér, különbö­ző nézeteket vallanaa a nem­zetközi politika, a közel-keleti rendezés, az országaikon be­lüli nemzeti egység fontos kér­déseiről. Bizonyos jelek arra mutat­nak, hogy az utóbbi időben erősödik a líbiai befolyás Egyiptomban, és emögött íel- a hatalmas líbiai olajkincs és az EgyipL. : nyújtott tetemes köi.-.L « gelyek húzódnak me.;, . »z egyesült ország létrejöttét es jövőjét illetően jogos aggodal­mat kelt Kadnaii ismart szov­jet- és korr.muniotaallenasságe, amelynek legutóbb egy szom­bati nagygyűlésen adott han­got, megkísérelve szembeállí­tani a fejlődő világ országait a Szovjetunióval és a szocialis­ta államok közösségével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom