Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
Somogyi kezdeményezés 0 A népművelés feltételei és követelményei elemezésének birtokában a nagyobb múltra visszatekintő közoktatással való új típusú együttműködés tervét dolgozta ki —' országosan is elsőnek — a Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya. A helyzet érettnek látszik — állapítja meg a tervezet —, hogy egyenrangú partnerként működjön együtt a közoktatás és népművelés a közművelődésben, a gyermekkortól a felnőtt korban is tartó állandó, folyamatos, megtervezett élet-t program alakításában. Persze,’ a helyzet érettsége elsősorban azt jelenti, hogy megvan a lehetőség — a személyi és a tárgyi — az eddigi rapszodikus, tervszerűnek alig mondható kapcsolat tudatossá tételéhez. Nem lesz egyszerű feladat tehát a tervezet végrehajtása ... Miből is áll a közoktatás és közművelődési intézmények új típusú együttműködésének terve? Az együttműködés javításának első lépcsőfoka — állapítja meg a tervezet — az, hogy ismerjék meg egymás munkáját a pedagógusok és a népművelők. A főhivatású népművelők szakkörvezetőként közvetlenül is bekapcsolódhassanak az iskolák életébe, az ottani munkába, hiszen a művelődési intézményben, az iskolában megkezdett* folyamat tovább érlelendő. Az előzetes vizsgálatok alapján ez megvalósítható Barcson, Csurgón, Marcaliban, Tabon, Nagyatádon és Kaposváron. A cél nem valósítható meg a tanácsok, járási hivatalok készséges támogatása nélkül. A tervszerűen szervezeti összehangolás mindenekelőtt fontos szerkezeti változtatásokat is megkövetel. »Ez a változás azt jelenti — rögzíti a tervezet, hogy a pedagógusi (tanító, tanár) képesítésű és felsőfokú képzettséggel rendelkező, jól felkészült, függetlenített művelődésiház- és könyvtárvezetők közművelődési igazgatóhelyetteskénti vesznek részt a közoktatási intézmény munkájában.« Erre a szerkezeti változásra széles körű vizsgálódás és több tárgyalás alapján nyolc somogyi községben kerülhet sor megyénkben: Babócsán, Ho- mokszentgyörgyön, Kadarkú- ton, Pusztakovácsiban, Bala- tonszentgyörgyön, Balaton- bogláron, Karúdon és Nagyberkiben. A szerkezeti változás magával hozza, hogy nagy mértékben nő az iskolaigazgatók szerepe! A községek művelődésének első számú irányítója az iskola igazgatója lesz a tervezet szerint, közoktatási feladatainak segítésében a közoktatási helyettese működik közre; a közművelődési feladatok ellátásában pedig a közművelődési helyettes. A közművelődési igazgatóhelyettes a közigazgatási egység közművelődési Vezetője. Az iskola igazgatója és a közművelődési helyettes összehangolja a közoktatási és köz- művelődési intézmény (intézmények) munkáját, és együttesen felelősek a közös feladatok végrehajtásáért. Eddig — bár történtek kez[ deményező lépések — az iskola és a közművelődési intézmények egymástól függetlenül készítették el a tervüket. Az új típusú kapcsolat azt is jelenti, hogy az iskola igazgatója, a közoktatási és közművelődési helyettesek együtt készítik el az iskola nevelési és a község közművelődési tervét. Az így elkészített községi művelődési tervet a községi tanács testületé hagyhatja jóvá. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának tervezete szélesre nyithatja az iskola és a művelődési intézmények kapuját, a szorosan vett munkahelyeket »kitágíthatja«. S ezen a nyitott kapun egyaránt besétálhat a kisgyerek és a felnőtt, mert mindenki megtalálhatja a maga számára szükséges oktatási-művelődési formát. Nem is lehet »kilépni« így az egyik helyről úgy, hogy egy másik helyen ne kapcsolódjunk be a folyamatos művelődésbe. Az új típusú együttműködés képes lehet a művelődés folyamatossá tételére, a megszakítottság kiküszöbölésére. F olyamatos támogatást, segítséget, »visszajelzést« érdemel ez az új somogyi kezdeményezés mindazoktól, akik személyes munkásságukkal ennek az ügynek érdekében valamit is tehetnek. Tehát ne várjunk csodát a tervezettől, hanem minél előbb azon legyünk, hogy a célkitűzések — ahol lehet — megvalósuljanak, az eredményesség pedig mérhető legyen. H. B. Felelősség a munkások műveltségéért Az általános és szakmai műveltség emelése nemcsak megyei, hanem országos gond is. A megye huszonhárom üzemében készült felmérés, értékelés szerint a segédmunkások ötven százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége — hallottuk az SZMT üzemi szakbizottsági ülésén. — A megyében több mint ötezer munkásfiatal nem végezte el az általános iskola hetedik osztályát sem. A szakmunkásképző-intézetek egyik legfontosabb feladata az oktató-nevelő munka mellett, hogy az iskola padjaiból kikerülő munkásfiatalok elkötelezettséget is érez- zenek munkájuk iránt, s ne csak »tananyag« maradjon, amit megtanulnak. A másik, égetően sürgős gond a szakmai továbbképzés, amelyet mostanában mintha' kevesebb figyelem kísérne. És ennek megszervezése is az üzemi kultúrfelelősök hatáskörébe tartozik. Az ismeretterjesztés területén javulás tapaszfalható. Ha a számokat nézzük, a megye üzemeiben a három évvel ezelőtti adatokhoz képest nagy a fejlődés. Az adatok szerint... Az emelkedés a minőségben is változást eredményezett? »Sokkal színvonalasabb, tartalmasabb, precízebb előadásokat tartottak tavaly, mint négy évvel ezelőtt« — mondják. Mindezt, sajnos, nehéz »tetten érni« a valóságban — tapasztaljuk mi. A művészeti nevelőmunkában sok helyen előrelépés tapasztalható. De előfordul, hogy egymástól teljesen különválasztva értelmezik . ezekét a fogalmakat: üzem, olvasómozgalom, üzemi könyvtár. Kaposváron is találunk olyan üzemeket, amelyek élen járnak az olvasóvá nevelés terén (az EIVIRT kaposvári gyára, textilművek). Dolgozóiknak csaknem ötven százaléka beiratkozott olvasó. Az eredmény a kielégítő személyi feltételekre is visszavezethető, bár néhány helyen a jól működő könyvtár objektív feltételei rosszak. (Sajnos, olyan üzemi könyvtárat is ismerünk, ahol ezek a feltételek megvannak, a könyvtár állománya is megfelelő, mégsem büszkélkedhetnek megfelelő olvasólétszámmal.) A művészeti nevelőmunkához tartozik még az esztétikai nevelés, az ízlés alakítása is. Az esztétikai nevelés egyik formája s lehetősége, hogy színházlátogató, -értő közönséget neveljünk az üzemek dolgozóiból. A színházszerető közönség ítélni, kritizálni is tud. És követel is. Csupán a bérletekre alapozni, csak azt tekinteni a színházlátogatás, a közönségnevelés alapvető feltételének — nem elegendő. A munka nem a bérletek eladásakor, a rábeszélésnél, a bérlettel való jutalmazásnál kezdődik. A közönségszervezés nemcsak ebből áll. Az Üzemek dolgozóinak öntevékeny művészeti mozgalma sem kielégítő. Kevés a csoportok száma és főleg alkalomszerű a működésük. A kultúrfelelősök beszámolójukban meg sem említik őket. Hangsúlyozzuk a kiscsoportos foglalkozásokat, az ifjúsági klubok fejlesztését, alakítását, szakkörök működtetését, gyarapítását, és mégsem számolhatnak be a megye üzemei jóformán egyetlen életképes kiváló klubról, szakkörről sem. Pedig a kulturális alapjukból jutna ezek fejlesztésére is! Sok esetben kimutatható, hogy sportra jóval többet költenek, mint amennyi szükséges. Újra csak a statisztikákra lehet hivatkozni: A kulturális alapból felezik az üzemi rendezvények, külföldi utak, kirándulások költségeit. A kultúrfelelősök munkájának javítására nagy szükség van. A felnőttoktatás és -továbbképzés szintjének emelésére, a művészeti csoportok számának gyarapítására, klubok, szakkörök létrehozására ösztönözni kell az üzemek, vállalatok kultúrfelelőseit, s a vállalatok vezetőit. Sokszor elsikkad a kulturális határozatok végrehajtása is. Pedig ezek a művelődési munka eredményességét is elősegíthetik. S nem utolsósorban nagyobb felelősséggel kell elkészíteni a munkatervet — hangzott el az ülésen-, hogy ne az utolsó pillanatban, kapkodva, elhamarkodva szülessenek intézkedések. R. G. — Rád ismerek a tapintat- lar^ságodról, John! Mindig akkor törsz rám, amikor kiszolgáltatott vagyok. Mint akkor ott, a szárazsággal vert. árvizekkel vert Kaliforniában, otthon. A farmerek fáinak gyümölcseit cibálva az ágakról, amikor már csak a testem fugái mozgattak, nem az akarat. Vagy még korábban, amikor rövid úton kihajítottak attól a New York-i laptól. Mindig a gyengeségemet használod ki, John. Még most, hogy annyi ágy után az utolsóban fekszem, most is kérdéseiddel bombázol... — Te hívtál, öreg ordas! Még ha tagadod is magad előtt . . . — Rövid már az idő ahhoz, hogy az igazság gubancát bogozzuk, John. — Pedig ez az utolsó alkalom, öreg ordas. — Kegyetlenül őszinte vagy. Még most is. Gyakorolj kegyelmet rajtam! — A soraid, amiket milliónyi ember idéz kívülről; a soraid könyörtelenebbek nálam, öreg salínasi. — A soraim! Golyók felém irányzott puskából, John. ÁZ ELSŐ MANDÁTUMMAL — Délutános voltam aznap. Azért emlékszem erre ilyen pontosan, mert zavarba ejtett, hogy reggel pongyolába találtak otthon a hírhozók, akik közölték: országgyűlési képviselőnek akarnak jelölni — meséli Kosztolánczi Jánosáé, a Kaposvári Ruhagyár munkásnője, és — bár másfél év múlt el azóta — elpirul. Hogy az akkori zavar emlékétől-e vagy a hír okozta pröm- től, azt most már nem lehet különválasztani. Marika — így szólítják munka- és képviselőtársai — egyébként is könnyen pirul, pedig egyéniségét a magabiztosság jellemzi. — Mit érzett, amikor megtudta, hogy jelölni akarják? — Félelmet. Nagyon megijedtem, hogy nekem most ki kell állnom valaki ellen, és ... — De nem kellett harcolnia. Simán megválasztották. — Hát igen. Aztán jött a neheze ... Főzhetek egy kávét? Ezt már mint »vendéglátó háziasszony« kérdezte, és — hogy addig se unatkozzam — a »képviselőnő« elém rakott egy paksamétát, válaszul arra: mivel foglalkozik mint az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának tagja. Gondosan összegyűjtött törvényjavaslatok között imitt- amott levelekre bukkanok. Hivatalos levelek: feladójuk hol a városi, hol a megyei tanács. »Válasz a képviselőnőnek« — »kivizsgáltuk«, »intézkedtünk ...« , Kosztolánczi Jánosné »első ciklusos« — ahogy mondani szokták —, tavaly kapta meg az első mandátumot. Mi a feladata egy képviselőnek? Hogy képviseljen. Az őt kiválasztó közösség érdekeit, szempontjait, akaratát kell kifejezésre juttatnia. — Magánjellegű vagy közösségi gondokkal keresik fel inkább az emberek? — Akad köztük ilyen is olyan is. A múltkor például egy nénike két órán keresztül panaszkodott nekem a lányára. Úgy láttam, nem annyira segítségre van szüksége, mint inkább arra, hogy valaki meghallgassa. Menetrenden akad meg a szemem. Ott fekszik a magnó mellett. A magnó a tizenhat éves Éváé, aki közgazdasági technikumba jár, és a mamája testvérének vagy barátnőjének nézik, ha kettesben látják őket. A menetrendből egy jelzőcédula kandikál ki. — Utazni készül? — Pestre kell mennem. Bizottsági ülés lesz, előtte azonban . vizsgálatot végzünk egy egészségügyi intézményben, Csepelen. Mert beválasztottak az albizottságba is. Az albizottság vezetője egy főorvosnő, s már hetek óta levelezünk, mert nehezen sikerül az időpontokat egyeztetnünk. Kosztolánczi Jánosné országgyűlési képviselő a Kaposvári Ruhagyárban dolgozik, a Lenin nevét viselő szocialista brigád tagja, és 1 zsebeket varr a »szalagban«. Közben továbbviszi azt a javaslatot, amit még az előző ciklusban vetett fel a somogyi képviselő- csoport a cukorbetegek ellátásával kapcsolatban. — Nem okoz nehézséget hogy egészségügyi dolgokkal kell foglalkoznia a bizottságban? — Szorosan vett szakmai kérdésekhez ugyan nem tudok hozzászólni, de nem is kell, arra ott vannak a bizottság orvos tagjai. Azt azonban tudom, hogy egy cukorbetegnek a diétás étel is orvosság, tehát orvosságként kellene hozzájutnia. Ahhoz sem kell különösebb képzettség, hogy megítélje az ember, milyen például az öregek szociális helyzete. — Nqm találta furcsának a képviselőséget? * — Eleinte gondot okozott az illetékesek megkeresése. Föl kellett kutatnom, hogy az egyes panaszokkal hova fordulhatok, később azonban — ahogy sorra megismertem a megyei és a városi tanács tisztségviselőit — egyszerűbb lett minden. — Mit szól a férje ehhez a közéleti szerepléshez? örül neki? — Igeh, mert ő is ilyen. Régebben, időnként, kifogásoltam, hogy folyton gyűlésekre jár, és mások gondjának intézése köti le az idejét. Olyankor mindig azt mondta: »Csak kapnál te is valami megbízatást, majd megtudnád« ... Hót most megtudtam. És igaza van. Az ember nem vonhatja ki magát, különösen, ha módjában áll segíteni. Kosztolánczi Jánosné mindenhová elmegy, ahova hívják. Rendszeresen megtartja körzeteiben a képviselői beszámolókat meg a fogadónapokat. Lassan akár regényt is írhatna azokból a följegyzésekből, amelyeket ilyenkor készít. Emberi sorsok rajzolódnak ki előtte, segítségre várva. És ő mindenkit figyelmesen hallgat. — Előfordulnak teljesíthetetlen kérések is? — Hogyne. Legutóbb például azzal fordultak hozzámegy népfrontgyűlésen: intézzem el, hogy a Kalinyin városrész szolgáltatóházában megnyílt, bisztró szeszmentes legyen. Igaz, továbbítottam a javaslatot az illetékesekhez, de egyetértek velük abban, hogy szesz mentes legföljebb a követke::" presszó lehet. Egyelőre örüljünk, hogy egyáltalán van ?~ kulturált szórakozóhely féle új városrészben. Azért visz igyekszem harcolni, hogy ív előbb megnyissák ott a gv ~ szertárat. Mellette az or rendelő már működik, de receptekkel le kell jönniü" betegeknek a városba mondja a képviselőnő. O" szobrokéra emlékeztető ar megkeményedik, derekát v feszíti. Ügy látszik, elkaptr »harci idegesség«, s ez r csoda. Azért választották — hogy magáénak érezze váj tói gondját. Rezes Zsír* RM In memóriám John Steinbeck — Az árulást csak a golyó... — Ne folytasd! Ezerszer megbántam, hisz tudod. — Ne hidd. hogy csak a ferdeszemű, gyerektestű férfiak, lányarcú asszonyok köré fontál hurkot papírra vetett betűcsapdáiddal! A farmerek földjén veled együtt verejtéket csorgatok köré is. Lennie meg George köré is. Adam Trask köré is! Sáron rózsája köré is, aki anyatejével mentette meg azt az öregembert az éhhaláltól! — Ne tovább, John! Miért kínzol? Hiszen néhány perc múlva minden véget ér ... — Vére pojáca! Még mindig csak arra van gondod, hogy magadat sajnáltasd? Még itt az utolsó ágyadban is? — Te tudod a legjobban, John, hogy én mindig a háború, az egyen-emberré gyúrás ellen tiltakoztam ... — Mindig!? — Hallgass ide, John! Én írtam ezt. Én emeltem szót a katonává gyúrás ellen. »Majd kényszerítenek arra, hogy a csordában élj, meg egyél, meg aludj... És mire felöltöztetnek, már meg se tudod különböztetni magad a többitől. ..« — Te írtad, öreg ordas. Es te írtál arról a két csecsemő- naiv férfiról is, akik abban a világban éltek, ahol -senki sem törődött a másikkal«. És sírtál, hogy pusztulnia kell 'áz egyiknek. Saját hősöd sorsán sírtál. Mert felismerted, hogy abban a világban a sorsa csak ez lehet. Mert az álmok ébren csak ennyit értek. — És ezek után is válaszolsz? — Avval a cikkel te is bombát dobtál azokra ott, a dzsungelszéli városban élőkre, vén salínasi! — Ere csak a fiamat... Tudod, hogy csak a fiamat akartam menteni, John! Charlie-t nem hagyhattam az egyenruhás csordában. — Inkább megtagadtad a sok száz igaz sort, amit addig írtál! Gyávaságodért — felmérted már — mivel fi- ’ Zetsz? — A fiam megmenekült, John! — És azoknak a szikkadt arcú, marokbaférő öregasz- szonyoknak a fiai? Ók is megmenekültek? És azok, akik nemrég még a szárazsággal vert, árvízzel vert Kaliforniában szedték a jtunnerek fáiról a gyümölcsöt, m' * * egykor te? Ok is megmen - hűltek? Te dobtad rájuk a bombát, vén hazug! Te, oki helyeselted ezt a háborút! — Ráz a hideg. Könyörv". John! Hisz ez az utol-ó ágyam ... — Vajon befogad-e ma ez az áldott föld, öreg ? Gondoltál már erre? — Nemsokára megszabadulok tőled., te verszívó. És nem lesz több kérdés. — Gondolod, öreg? És T*a majd ott... Tudod: ott... Szóval: ott egyszerre csal: **. vén Sámuel Hamilton \>lx veled szemben? Neki m". mondasz? Meg a fiának, ez együgyű Tom Hamiltonna Meg a többieknek, akik iz~ ~ - nyodtak már a szótól is: »/> ború«? — Ez már az utolsó perc. Távozz! Hiszen te — az én vagyok! John és John. Kettőnket egy testbe préseltek. Mindannyiunkban ott Ic^.cik Ábel és Káin. — Inkább a lehetőség, hogy Káin-énünket elnyomva Ábellé váljunk. Te írtad ezt ott, Édentől Keletre... — Elbuktam, John. És felállni már nincs erőm. — Timsel. Te idézted egyszer ezt a héber szót. Az utolsó pillanatban is van lehetőséged ... — Állni akarok, John! Állni aka... Leskó László 5
