Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

X Olimpia előtt Csúcsforgalom a kaposvári GELKA-szervizben. „Óriás répák“ — kevés cukorral Főpróbára készül a gyár — A kampánnyal indul az urebelin üzem is — Rendkívül nagyra nőttek a-z idén a répák — mondta Tóth Lajos, a Kaposvári Cu­korgyár igazgatója —, csak az a baj, hogy »keresni« kell benne a cukrot. A mostani esőzések miatt a korábbi 14 százalékról 10,7 százalékra csökkent a cukortartalom. Ha jó, száraz és napos idő lesz, emelkedik ez a szám, ha nem, akkor csökken. Az idén »óri­ásrépákat« takarítanak be a termeltetési körzetünkhöz tartozó gazdaságok. Méréseink szerint a répa átlagos nagy­sága 62 dekagramm, összeha­sonlításként elmondom: ta­valy ilyenkor a cukortartalom már elérte a 14,9 százalékot. A gyár termeltetési körzeté­ben — Somogybán, Tolnában, Baranyában es Rács-Kiskun megyében — összesen 6877 hektáron vár betakarításra ebben az évben a cukorrépa, A mostani becslések szerint 330—340 mázsás átlaggal szá- mqlnak. Ez nem kevesebb, mint 23—24 ezer vagon répát jelent, nagy része az idén is vasúton jut el a gyárba. A nagyjavítás a befejezésé­hez közeledik Kaposváron. Ebben az évben karbantartás­ra 18 millió forintot költöttek, s a hónap végén megtartják a főpróbát: akkor derül ki, hogy minden készen áll-e az indu­lásra. Az idei répafeldolgozás’ kampánnyal egy időben mun­kába lép a 24 millió forintos költséggel épült új urebetin üzem is: a gyár melléktermé­keiből készít értékes takar­mányt. AI MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA T ­ÍÖ­non XXVIH. évfolyam, 199. szám. Csütörtök, 1972. augusztus 24. Várják a közönséget Üzemi közönségszervezőkkel találkozott tegnap délután az SZMT székházának tanácster­mében a Csiky Gergely Szín­ház igazgatósága. Komor Ist­ván igazgató beszélt a társulat 1972/73. évi műsortervéről és a múlt évad bemutatóiról. Az idén a színház — mint mondotta — igyekezett »köny- nyebb fajsúlyú« programot összeállítani, s szeretne érté­kesebb szórakozást, nyújtani, mint a múlt évben. A siker fontos feltételeként jelölte meg a közönségszervezők ha­tékony, lelkiismeretes munká­ját is. Szó esett színész-közön­ség találkozók megszervezésé­ről. A közönségszervezők igé­nyeit a színház igazgatósága eddig is messzemenően támo­gatta, s az új évadban úgy tetszik: a színház és a közön­ség közti kapcsolatnak a kö­zönségszervezők révén kell még szorosabbá válnia. S a beszélgetésen éppen részükről hangzott el »önkritikaként«: egy kicsit mintha kényelme­sebbek lennénk, mint eddig. Elvétve találunk hibás szemszögből fogalmazott véle­ményeket is a közönségszerve­zők részéről. Csorbul például a végzett munka értéke, akkor, ha ők mondanak előre olyan véleményt egy-egy darabról, amely a közönség vélemény- alkotását rossz irányba tere­in Megveszik a bérleteket, vagy ha a szakszervezet vásárolja, ingyen nézhetik a darabokat. Ám a dolgozók sajnos kevés­sé használják ki az utóbbi le­hetőséget, itt is rendkívül nagy tehát a közönségszervezők fel­adata. — Jöjjön el a közönség, ez a legfontosabb! — mondta a színház igazgatója. A közönségszervezők ugyan­akkor a közönség igényeinek közvetítői is. Ítéleteket, bírá­latokat s mindennapos kriti­kákat hallanak a darabokról, és ezeket összegezve mondták el tegnap a színház igazgatósá­gának. Tegnap kézhez kapták a kollektív-bérletszervezö íve­ket és az új évad programfü­zetéit, a jegyirodában pedig megkezdték a bérletek árusí­tását. Az új évad elején a színház várja a közönségét! — rg — Forintban nem lehet kifejezni Tizenegy kis óvodás toppant be a Kaposvári Lakberendező Szövetkezet asztalosműhelyé­be. Szőke, barna hajú, csillo­gó szemű gyerekek. Kezük­ben hófehér szegfűcsokrot, szo­rongattak. Dallal, verssel kö­szöntötték a Vörös fény szo­cialista brigád tagjait. Az asszonyok ölbe kapták a kicsiket, nagyon örültek a gyerekeknek. Nem várták a köszöntést. Igaz, hetek óta itt­maradtak esténként, legalább száz órát dolgozott mindegyi­kük. Pf eifert Józsefné, Szenes Imréné, Király Margit, Gáber Jánosné, Rosta Jánosné és Berták János javították, csi­szolták, fényezték az óvoda bútorait, újrafestették a fém­részeket. Motorosoknak és sportkedvelőknek Két keréken Szabó László'és Métáé Sán­dor — ismert versenyzők — évek óta járják Európa híres versenypályáit. Zsolt Róbert, a kiváló sportújságíró az ő el­beszéléseik alapján vezeti be olvasóját 188 oldalon (a tőle megszokott kitűnő stílusban) a motorsport rejtelmeibe és izgalmaiba. A könyv végigkíséri a mo- torkerékpározás történetét, bemutatja a versenyágakat, a világ legismertebb versenyző­egyéniségeit. ízelítőt ad a vi­lágbajnoki futamók sajátos légköréből is, fölelevenítve a legizgalmasabb, legnagyobb tétre menő versenyeket, a márkák közötti ádáz harcot. Helyet kap a motorkerékpá­ros sport többi, kuriózumnak számító versenyága is: a sa­lakmotorozás, hegyi verse­nyek, jégmotorozás stb. A kiváló versenyző nem ar­ról ismert, hogy a végletekig kockáztat, hanem arról, hogy reálisan fel tudja mérni, mire képes ő maga és mire a mo­torja. EZ az ismeret, magas vezetői tudással párosulva a biztonságos közlekedésnek is előfeltétele. A motorosok nagy tábora részére így hasznos, trunclenki más reszere igen I szórakoztató olvasmány a Vue Touristique Kiadó gondo­zásában megjelent könyv. — Hogyan kezdődött a bri­gád és az óvoda kapcsolata? — kérdeztük Heiser Jánosnét, a Szántó Imre utcai óvoda ve­zetőjét. — Néhány nappal ezelőtt fölkeresett bennünket Berták János brigádvezető. Felaján­lotta, hogy társadalmi munká­ban megjavítják a bútorain­kat. Kellemes meglepetést szerzett az ajánlat. Nem ta­láltunk szavakat — annyira meglepődtünk, hiszen tízéves az óvodánk, és százötven szá­zalékos a kihasználása. A bú­torok is könnyebben kopnak, gyorsabban elhasználódnak. Nemsokára megjelent a szö­vetkezet gépkocsija, elvitte a szekrényeket, asztalokat, szé­keket. Amikor újra visszajött a kocsi, gyönyörű, vadonatúj bútort kaptunk vissza. Hogy mennyit dolgoztak a brigád tagjai, nem tudom, de azt ér­zem, hogy ez a munka többet ér, mint hinnénk, és ezt az ér­téket, a segítség, a szeretet értékét forintban nem is lehet kifejezni. Az elnök és a „piaci légy” Azt mondja az elnök, ahogy belépek a tsz-irodába: »Uram, sajnos nem érek rá. Értekez­letre megyek Kaposvárra. Fél­óra múlva kezdődik.-«. Én is sajnálom. Igazán csak rövid ideig vettem volna igénybe idejét és türelmét. Pillanatnyi »letörés« után már heurékázok. »Ha elvisz Kaposvárig, az idő éppen elég lesz arra, hogy megkérdez­zem, amit szeretnék...« Gondfelhők az elnök arcán. »Még föl kell valakit ven­nem ...« Szokásommal ellentétben »piaci légy« leszek, mert ér­zem, hogy »Dániában valami bűzlik ...« Megjegyzem neki, hogy engem nem zavar az idegen jelenléte. ö most már kétségbeesetten igyekszik kibújni: »A szom­széd faluban lakom. Oda is bemegyek még.-«. No végre! Csakhogy kibújt a szög a zsákból. Ha ennyi helyre »benéz« még, akkor aligha lesz belátható időn be­lül szeretett megyeközpon­tunkban. S alighanem neki délutánra a faluja lesz ez a »megyeközpont«. S lehet, hogy az »értekezletet« a konyhában tartják? 1 Részvét A délutáni tikkadtságban fáradtan áramlik az autófor­galom, a járdán pilledt gyalogosok lépkednek. Villogó sárga fényre kapjuk fel fejünket, egy kis teherautó kacsázik lassú tempóban a kocsik között. Autómentő, hátára vonva egy Wartburg. Egy volt Wart­burg. Most mint egy gyürtelenitett szövet reklámja, amikor az anyag az óriás markában alaktalanná masszirozódik. De ez népi nyeri vissza azonnal alakját, élét, fazonját. Kerekei, mint egy daxli lábai, úgy terpeszkednek szét, a kocsiszek­rény tetejére mintha mázsás kő pottyant volna, csillogó üvegszemei helyén kristálycukorszerű szilánkok meredeznek. Az emberek utánafordulnak a látványnak; hogy történ­hetett, élve maradtak-e az utasok — kérdezik szóval vagy gondolatban egymástól. Feketébe öltözött hozzátartozókat, koszorúkat szorongató gyülekezetét képzelnek a minden­napos gyászmenet mögé. A kis teherkocsi lassan eltűnik a forgatagban, az autók áramlanak tovább, a gyalogosok lépted nehezek ... N. F. Külföldi járművezetők figyelmébe: A szabályok mindenkire vonatkoznak! Balatonmárián pirosat, te­hát áthaladási tilalmat jelez a közutat keresztező vasúti átjá- I rónál levő lámpa. Az NH Sz. E. I 70—58 rendszámú külföldi Vizsgáznak az első borvilágverseny borai A Kertészeti Egyetem bizottságban folyik, és aulában 137S borfajtát bírál a nemzetközi zsűri, a programnak megfelelően 10 napig tart bírálat három gépkocsi vezetője először las­sít, majd megáll, végül, mert nem lát vasúti szerelvényt közeledni — a kilátás itt igen rossz —, lassan elindul. Ebben a pillanatban leeresz­tik a sorompót, a kocsi ottma­rad kétségbeesett utasaival. A vezető mellől kiugrik egyasz- szony, s integet a sorompót kezelő vasutasnak, hogy nyis­sa fel — de már ott volt a gyorsvonat. Szerencsére a sínek és az egyik sorompó közé szorul! kocsi elég rövid volt, így nem történt baleset. Ez az eset azonban megdöbbentett min­denkit, aki ott volt. Hasonló esetekkel naponta találkozni. A megengedettnél gyorsabban száguldoznak la­kott területen, szabálytalanul, figyelmetlenül előznek. S alig akad olyan nap, hogy a bal­eseti jelentésekben ne szere­pelne külföldi állampolgár ne­ve. A közlekedési szabályok be­tartása mindenkinek, így kül­földi vendégeinkre is kötelező. Ezt nem tudomásul venni visszaélés a vendégjoggal. Az ilyenekkel csak egyet le hét tenni: figyelmeztetni, fe­lelősségre vonni, talán így el érhető, hogy csökken a szá­guldozó, az önmagukat és má­sokat is veszélyeztető külföldi gépjárművezetők száma! . Sz. L. A könyvről és az olvasásról Ügy tűnik, mintha egyes könyveket nem azért írtak volna, hogy valamit is ta­nulni lehessen belőlük, ha­nem azért, hogy kiderít­sük: mi mindent tud a szerzőjük. Az a könyv, amit meg nem értesz, nem is a tied. (Goethe) A könyvbe hamisság ne csússzék, és az igazság ki ne maradjon belőle! (Morus Tamás) Olvasni gondolkodás nél­kül zavarossá tehet, gon­dolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet (Bemard de Clairvaux) A mesék haszna az, hogy első olvasásra is érthető szövegükben gyönyörűsé­güket találják a tanulatla­nok, rejtett értelmükön pe­dig még a tudósok is tör­hetik a fejüket. Vagyis ugyanazzal az olvasmány­nyal használnak is, gyö­nyörködtetnek is. (Boccaccio) Azt hiszem, az emberi­ség jövőjének rendkívül fontos alapja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban rá há­ruló feladatot, az kell, hogy bízzanak benne az embe­rek. (Móricz Zsigmond) Az olvasó alig sejti, mit jelent munkában az a kis vers és az a hosszú regény. Hogy mind a kettőben éle­tek őrlődnek fel és életek merülnek ki. (Móricz Zsigmond) Az olvasottság még nem tudás, ahogy a tégla még nem ház. (Török közmondás) Az ostoba egy jó köny­vet sem ismer; az okos egy rosszat sem (Diderot) Elhatároztam, hogy csak jó könyvet fogok olvasni. Aki rossz könyvet olvas, olyan,« mint a rossz társa­ságban élő ember. (Montesquieu!) Gyerekész Egy kisfiú és egy kislány beszélget. Azt mondja Pis­tike: — Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok ke­resni, mint a papám. Mire Micike: — Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok köl­teni, mint a mamám. Fontos Egy férj meséli: — Mikor megházasod­tam, megállapodtunk a fe­leségemmel. hogy a fonto­sabb ügyekben én döntök, a kisebbekben pedig ő. — És betartottátok a megállapodást? — Képzeld el, húsz éve vagyunk házasok, s még eddig semmi fontosabb ügyünk nem volt. .. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI B£LA Szerkesztőség: Kaposvár. Latinca Sáudor u. 2. Telefon? 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár« Latinca S. u. 2. telelőn: 11-5JG. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és uem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Jőtizetesi eh. rt*\ nőnap«- >o Ft Index: 25 !)fi/ Készült a Somogy megyei Nyomda- ipari Vállalat kaposvári üzemébeo Kaposvár. Latinca Sándor u. fi. Felelős vezető: Paiiftu* Bél» igazgat*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom