Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

Labdásók Egy angol dicséri, egy német méregerősen kéri Meghajol, s az első asztal­hoz lép. Egy picit arrébb tolja a szamovárt, leül, előhúzza a Timest, s amíg kihozzák a teát, olvas. Mindig ugyanab­ban az időben érkezik, min­dig a Timest lapozza, és min­dig ugyanazt a teát issza. A tiszteletet parancsoló vi­selkedésű angol urat nem Lon­donban, hanem a siófoki tea­házban lestük meg. Az, hogy törzsvendég lett, s minden al­kalommal megdicséri a teát, ékesen bizonyítja a kedves he­lyiség színvonalát. Mert ki tud bírálatot mondani a teáról, h: nem egy angol? Hajnal Ferencné, a Pannó­nia teaházának vezetője öröm­mel számolt be róla, hogy az üzletet fölfedezték a vendé­gek, s itt minden náció jól ér­zi magát. Az utóbbi időben különösen a szerelmespárok kedvelték meg a gyönyörűen faragott asztalokkal, székekkel berendezett helyiséget; a drá­ga Siófokon talán ez az egyet­len hely, ahol pár 'forintért órákat el lehet tölteni valame­lyik sarokasztalnál. De erős a gyanúnk, hogy őket nem a fi­nom orosz, indiai és kaukázu­si zöld tea vonzza ide... Az üzletben már ismerik a vendégek ízlését. A legnehe­zebben a németek gusztusát találták el: ők ugyanis a teát méregerősen, a kávét pedig tripla forró vízzel isszák. A vendég művészeket lát maga körül: színészek, zené­szek kortyolgatják a teát, s rágcsálják hozzá az aprósüte­ményt. Ám nem ők a tipikus magyar vendégek. Honfitár saink a nagy melegben nem a forró teáért, hanem a jéghideg sörért vannak oda... P. D. Eyyéves a siófoki Coopfourist-iroda Versenyben a „nagyokkal“ Egy éve, hogy Siófokon iro­dát nyitott a Cooptourist, s ahogy Kiss Sándor vezetőtől megtudtuk, sok tekintetben máris felvehetik a versenyt a »nagyokkal«­Tavaly mindössze kétszáz fizetővendégszobai férőhely- lyel rendelkeztek, az idén férőhelyeik száma ezernél is több. Fonyódon és Balatonlel- lén is van megbízottja az iro­dának, s az ő segítségükkel a Balaton déli partján mintegy 1400 nyaralót tudnak elhelyez­ni a Cooptourist fizetővendég­szobáiban. Egyébként jól in­dult az idei nyár: egy cseh­szlovák partnerintézmény fél­milliós üzletet kötött az iro­dával. Vendégeik többsége vi­szont mégsem Csehszlovákiá­ból, hanem a Német Demokra­tikus Köztársaságból, az I NSZK-ból és Ausztriából ér­kezik. Színes programok várják — s nem csupán a külhoni — vendégeket. Kirándulásokat szerveznek a veszprémi vár­koncertekre, a kőröshegyi hangversenyekre, Tihanyba, és természetesen nagyon sok a borkóstoló »túra« is. Hamarosan csoportot indí­tanak a Tátrába, sió told tsz- tagok szálfák rá magukat egy párnapos csehszlovákiai autó­buszkirándulásra. Számtalan tennivalójuk kö­zepette még arra is marad idejük, hogy eleget tegyenek a különleges kéréseknek. A napokban írt Franciaországból egy turista: a luxusyachton és reprezentatív szállodán kívül azt is szeretné, ha a kutyájá­nak külön szobája lehetne. Lesz neki. OM Eß\f kis segifség • M A forróságot csak a Bad> csony felöl jövő szellő enyhí­tette. Tarka inges, mezítlábas külföldiek, kolbászt evő falusi bácsika, suhanó sportkocsik — o már megszokott nyári kaval- kád Fonyódon. Az állomás melletti kis ligetes részen két fiú üldögélt egy pádon. Kopott farmernadrágban, kócos kosz- szú hajjal. Az ilyen külsüro szoktuk, azt mondani: nem túl bizalomgerjesztő. Szemmel láthatóan »frrasz- iotío« őket a nyüzsgés. Egy zöld Moszkvics állt meg csikorogva a stopvonalnál. Mikor a vezető újra akart in- díta-■ . a motor lefulladt. A férfi v adva, mérgesen igye- kez ■ az elkínzott kocsit jobb belát’ a bírni, miközben sg.n- da pillantásokat vetett a 1 lében epy szabálytalankodó vezetőt igazeliztó rendőrök felé ... A koc'i esek nem in­dult ... Az autós kiugrott, és sűrű szitkok közepette nagyot rúgott a kerékbe. Az egész jelenet arra emlé­keztetett, mint mikor la szódás veri jobb sorsra érdemes ge­béjét. A vezető is megpróbál­ta fél kézzel megtolni az autót, a másik kezével pedig gyúj­tást adott. Nem sikerült. Ekkor a két fiú felállt. — Tessék csak beszállni, majd mi megtoljuk! A férfi valami köszönetfé­lét rebegett, majd beült, és in­dított. A fiúk jó húsz métert tolták a kocsit, mire nagyne- hezen, prüszkölve beindult. A vezető hálásan integetett visz- sza, és talap, éqzre sem vette, hogy a fiúk külseje »nem túl bizalomgerjesztő«. Biztos erre gondolt: — Rendes fiatalem­berek . .. Ki gondolta volna? No lám! B. S. A fonyódi kirendeltségvezető gondja! Egy főre sok fej káposzta Lám, miiyenek is vagyunk! Tavaly még azért elégedetlen­kedtünk a Balaton déli part­ján, hogy drága a fejes ká­poszta. Négy forint volt kiló­ja. Az idén? Alig vesszük. Pe­dig egy forint negyven fillé­rért mérik. És most van a fő­szezon! Az idei termés lehe­tővé tenné, hogy mindenkinek jusson ebből a kitűnő főzelék- alapanyagból. De félre a tréfával! Ahogy Badicz Zoltán, a Somogy me­gyei Mezőgazdasági Termék- értékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat fonyódi kirendeltsé­gének vezetője elmondta: na­pi harminc mázsa fejes ká­posztát forgalmaznak. De tud­nák ennek a négyszeresét is ha lenne rá kereslet Balatonszárszótól Balatonbe- rényig »terítik« a partot áru­val. Elég csak egy szám tevé­kenységük egy részének az ér­zékeltetésére : napi 450—500 mázsa zöldséget, gyümölcsöt biztosítanak az üdülővendé­geknek s a parti községek la­kóinak. Sok burgonya fogy. Hétfőn például 150 mázsa kelt el. Kérik az árut az üdülők, a vendéglátóipari egységek, az ABC-k, a gombák... Vannak azonban saját elárusítóhelyeik is, amelyek alaposan kive­szik részüket a Balaton-part ellátásában. Van egy szákikifejezés, amit gyakran hallani a kirendelt­ség dolgozóitól: »komissiózás«. A befutó rendeléseket tétel-* szerűen elégítik ki. Itt ezt je­lenti ez a szó. Olykor napi százötven alkalommal kell »komißsiözni«. S ez nem gye­rekjáték. Hatvan ember dol­gozók itt, többnyire »nyújtott műszakokban«. S legalább húsz munkás kellene még! Az áru kilencvenöt százalé­kát a »helyi alapból« biztosít­ják. Szerződéseiket a termelő- szövetkezetekkel és más gaz­daságokkal idejében megkö­tötték. Vásárlóktól hallottuk, hogy cikkeik ára is reálisabb, mint más árusítóhelyeken. Napi 60—70 mázsa gyümöl­csöt forgalmaznak. Megkérdez­tük Badicz Zoltánt, elége­dett-e ezeknek a minőségével. Megtudtuk: az időjárás szer­telensége miatt evvel gondjai vannak a kirendeltségvezető­nek. Nemcsak a gyümölcsök minősége gyengébb, de az uborkáé is. fc. L. Kisütött a nap — többet eszünk! Érződik a Balaton idegenfor­galmán, hogy. a hosszúra ny últ kellemetlen, esős időjárás után már mindenki abban bízik, hogy nem lesz több zivatar, csendes marad a tó vize és napos időjárásra számíthatunk az elkövetkező hetekben. Egy­re többen utaznak a tó partjá­ra, külföldiek és magyarok egyaránt. Az érkezők számá­nak növekedésével fokozódik a vendéglátók, az ellátásról gon­doskodók és a kereskedelmi egységek vezetőinek, dolgozói­nak gondjai is. A forgalom emelkedése különösen az élei- miszerek keresletének vona­lán jelentkezilc. Ilyen jellegű gondokról be­szélt Druskóczi János is, a Balatonmária és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet kereskedelmi osztályának helyettes vezetője. — Az élelmiszerek iránti kereslet hirtelen felfutásának okozói elsősorban az egyre na­gyobb számban érkező külföl­di vendégek. A legtöbben Olaszországból, az NDK-bói és Lengyelországból jöttek. A kempingekben lakó vendégek­nek bizony nagyon jó az étvá­gya! A naposabb idő beállta óta 30—40 százalékos volt a forgalomfelfutás az élelmisze­rek terén. — Csoportosan érkező ven­dégeinket a balatonbei'ényi Határcsárdában fogadjuk. Ezek száma állandó, nem függ az időjárás szeszélyeitől, mert előre meghatározott program alapján utaznak. Elsősorban olaszokból álló csoportok jön­nek. Különösebb gondjaink itt nincsenek, mindenkit tó tu­dunk szolgálni. — Egyedül a szárazáruk — a csemegeszalámi és a gyulai kolbász — kereslete haladta meg a kínálatot. Itt sem be­szélhetünk azonban tartósabb hiányról, amint lehetett, azon­nal pótoltuk a készleteket. — Milyen a zöldségellátás? — Zöldségárut, gyümölcsöt a balatonmáriai ABC és a ba- latonberényi Kék tó áruház­ban értékesítjük. Az árukat részben a fonyódi MÉK-től szerezzük be, a paprikát, pa­radicsomot pedig a helyi ter­melőktől vásároljuk fel. Saj­nos, kisebb fennakadásokkal itt is számolnunk kell, de mindent megteszünk boltjaink jó áruellátása érdekében. Va­lószínűleg a jövőben is sike­rül kielégítem a keresletet. • M. A. r Es augusztusban? Alkom/ a kiköfobea Megfeledkeztek valamiről a balatoni nyári program szer­vezői. A gondosan összeállí­tott tájékoztató füzetecskében csak a júniusi és júliusi ren­dezvényekről adtak tájékozta­tást a Balaton mellett üdülő hazai és külföldi vendégeknek. Lajos Kálmán kaposvári olya­sónk Fonyódról hívta föl tele­fonon szerkesztőségünket ép­pen a hiányzó augusztusi tá­jékoztatás ügyében. Elmondta, hogy Fonyódon, Bogláron, Ka­posváron hiába érdeklődött IBUSZ-nál, idegenforgalmi hivatalnál, az augusztusi ba­latoni műsorokról, kiállítások­ról és rendezvényekről nem kapott pontos tájékoztatást. Amiről mi, a Somogyi Nép­lap szerkesztősége beszámo­lunk, az — ha nemcsak napi esemény — »használható« ugyan, de ha már elmúlt prog­ramról írunk, csak sajnálkoz­hatnak az üdülők, hogy nem látták, nem hallották, nem tudtak róla... Egyre több szó esik nap­jainkban arról, hogy a balato­ni nyarat meg kellene »hosz- szabbítani«, ha az időjárás is kedvező. S valóban hasznos lenne — mint ahogy már van­nak is rendezvények — ezek­ről megfelelő tájékoztatót ki­adni, fölsorolva a rendezvé­nyeket — esetleg szeptember végéig is. De az augusztusia­kat mindenképpen! H. B. Könyvpavilonok a Balaton-parton A Balaton partján üdülő vendégek gyakran felejtik ki úti pódgyászukból legjobb ba­rátjukat, a könyvet. így aztán — különösen rosszabb időben — szívesen vásárolnak, főleg szórakoztató köteteket. A fogyasztási szövetkezetek, mint minden évben, az idén is jelentős részt vállaltak a Ba- laton-parti könyvterjesz*iés- bőL Sok áf ész-üzlet foglalkozik — a könyvesboltok bizomá­nyosaiként — könyvterjeszt és­Ismét telt ház van a siófoki strandon sei. Több tízezer forint ára könyvet vesznek például a nyári szezonban a balatonmá­riai iparcikkboltból, a bala- tonlellei áruházból és más üz­letekből. Ezenkívül az áfész- ek pavilonokat is állítottak fel az üdülőhelyeken: a barcsiak például Fonyódon, a csurgó­iak és a marcaliak Balatonlel- lén és Baltonfenyvesen árusí­tanak. Ezek a kis pavilonok a boltokkal együtt mintegy fél­millió forint értékű könyvet adnák él a főszezonban. Az érintett könyvesboltok ál­talában jól ellátják a könyvet árusító pavilonokat, üzlete­ket. Fonyódon az üzletsor mel­letti könyvpavilon vezetője, Lukovics László például el­mondta, hogy állafidó készlete 30 000 forint értékű könyv, s júliusban 28 000 forintos for­galma volt. Az utánpótlás fo­lyamatosan érkezik,, s meg­kapja a legfrissebb kiadványo­kat is. Nagyon sok kötetet el­adott már az ifjúsági regé­nyekből. Fekete István, Cooper és Móricz Zsigmond a sláger. A Delfin-sorozatokból na­ponta 10—15 kötet is elfogy. Az Európa-zsebkönyveket is ál­landóan vásárolják. Keresettek még Berkesi és Szilvási regé­nyed, és sokan veszik Váczi Mi­hály, Steinbeck, Hemingway, Illyés Gyula, Fekete Gyula, Fejes Endre és más írók műve­it. S néhány figyelemre méltó észrevétel: sok német, lengyel és cseh nyelvű regényt elad­hatnának, ha volna (ez egyéb­ként beszerzési hiányosság, met van ilyen a nagykereske­delemben!), és nincs képviselő­je a polcokon a tudományos, fantasztikus irodalomnak... D. Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom