Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
Szeptemberben kezdődik a kampány Üzemi főpróba előtt Még dolgoznak a szerelők a nyersfeldolgozó üzemrész korszerű vezérlötábláján. Az új gazfogó berendezés a szennyeződést távolítja el. A felkészülés jegyében telnek egyelőre a napok a Kaposvári Cukorgyárban. A kampány azonban rövidesen beindul, és arra már készen kell lenni a felújításokkal, a karbantartással. Ebben az évben korszerűsítik a gyárban a technológiát is. Mint Kerner Tibor, a termelési osztály vezetője elmondta: ezek a munkálatok a cukorrépa gépesített betakarításához kapcsolódnak. — A répát felszedő gépek egyúttal a korábban kézi erővel végzett fejelést is megcsinálják. Az egyes répák azonban más-más magasságig állnak ki a földből, így a gépi fejelés nem egyenletes. A nyersanyaggal tehát több szennyeződés, kődarabka és gaz is a tisztítókba kerül. És ezt figyelembe kellett venni a gyártási technológiában is . A kétéves fejlesztési program első részeként az idén az egész létisztító állomás folyamatszabályozását megoldják, így _ a beállított program alapján — automata berendezés szabályozza majd a lé útját; 1973-ban pedig korszerűbb sűrítő-szűrőket is szeretnék munkába állítani. Az a körülmény, hogy a betakarított répa szennyezettsége nőtt, szükségessé tette a folyamatos kő- és gazfogó berendezések fölszerelését. Két gazfogó tisztítja a nyersanyagot és a répánál könnyebb fajsúlyú hulladékot távolítja el. A gyártási folyamat során nyert nyerslé még így is szeny- nyezettebb, mint korábban volt, s tisztasági hányada romlott. Át kellett ezért alakítaná a gyártás cukoroldali sémáját. Az így kialakított rendszer háromtermékes, fi- nomítványgyártással. Az első termék közvetlenül raktárba megy; ennek a minősége további feldolgozást, finomítást nem igényel. A középtermékként gyártott sárga cukrot viszont tovább oldják, ebből készítik a gyárban a finomkristályt és a mokkacukrot. Az idei kampány során alkalmazandó új, korszerűbb technológia a harmadik termék feldolgozása során jelentkezik. Tavaly ugyanis ezt csak kicentrifugázták, de tovább nem finomították. Ebben az évben viszont pótlólagosan tisztítják. Még egyszer bekeverik, s ezzel az eljárással egy pépet nyernek. (Szaknyelven: a cukrot affinálják.) Ezután ismét centrifugálják a nyersanyagot, amelynek az oldata így már lényegesen tisztább lesz. Utolsó lépésként pedig színtelent tik a hármas cukoroldatot, és ezáltal olyan minőségű cukrot kapnak, amellyel az első termék mennyiségét növelik. — Mire megérkezik az első szállítmány répa, már készen leszünk a felújítással — mondotta a termelési osztály vezetője. — Már csak az utolsó »simítások« vannak vissza. A gyártás megkezdését azonban megelőzi egy üzemi főpróba, ahol a felkészültségünkről adunk szamot. Az igazi vizsga mégis a kampány sikeres lebonyolítása lesz. M. A. Növekszik Nagyatád idegenforgalma Nagyatád, nem büszkélkedhet számottevő idegenforgalmi múlttal, az utóbbi években azonban egyre inkább látogatott hely lett. Elég nagy számban vonzanak turistákat a városhoz közel eső — az idegenforgalom és a belső turizmus szempontjából is jelentős — területek, illetve településekA városi tanács végrehajtó bizottsága is épp a legutóbbi ülésén tűzte napirendjére az idegenforgalom és a belső turizmus helyzetéről, a továbbfejlesztés lehetőségeiről szóló jelentést. A testület megállapította, hogy Nagyatád idegenforgalma évről évre fokozatosan nő. A Siotour nagyatádi kirendeltsége 1968-ban — megnyitásának évében — még csupán 71 ezer forintot forgalmazott, de a múlt évben már négyszer ekkora volt a forgalma. A Park Szállóban 1968-ban 1325 vendég szállt meg, 1971-ben 3114 vendég töltött el itt közel nyolcezer vendégnapot. Az Ezüst Kancsó Szálloda férőhelyeinek a kihasználtsága is közel 190 százalékos. Különösen figyelemre méltó a külföldi vendégek számának növekedése. A gyakori jugoszláv vendégeken kíyül megfordultak a városban németek, olaszok, lengyelek, csehek, bolgárok, osztrákok, de még iraki, szíriai, holland és ausztráliai vendégeket is köszönthettek az atádi szállodákban. A jövőben egyre inkább növekszik a csoportosan vagy magán útlevéllel érkezők szama. A Balkán Tourist utazási iroda négy 40—50 fős csoport egyhetes tartózkodására kötött megállapodást az idegenforgalmi szervekkél- A program szerint a vendégek Atádról látogatnak majd el Csokonyavison- tára, Kaposvárra, Csurgóra és Ágneslakra. A közelmúltban elfogadott megyei település- hálózati, fejlesztési terv az üdülési feladatok ellátását jelölte meg Nagyatádnak, elsősorban helyi és a város környéki lehetőségek igénybevételével. Mindezekből kitűnik — állapította meg a tanácsi testület — hogy egyre inkább számolnunk kell a növekvő idegei^ forgalommal és a belső turizmussal- A tanács által már korábban meghatározott és foganatosított intézkedések is at kulturáltivendégfogadást és ellátást szorgalmazták. A kommunális ellátást, a különböző szolgáltatásokat, valamint a kereskedelmi hálózat fejlesztését is ezek figyelembevételével határozták meg. A jövőben növelni akarják az idegenforgalmi vonzerőt: a »vendégmarasztalást«. S nagy jelentősége van ebben a gyógyfürdőnek, amelyet már eddig is sokan látogattak. A megye három legfontosabb vadászterületének egyike épp a város környéke. Ez igen gazdag vadállománya miatt kiemelkedő jelentőségű. A 68. számú fő- közlekedési út — mint idegen- forgalmi folyosó — így egyre nagyob szerepet kap, s emiatt számolni kell az átmenőven- dég-forgalommal is. A végrehajtó bizottság több fontos — a közeljövőben megvalósítandó — feladatot is meghatározott- Ilyenek: új üzemanyagtöltő állomás, autószerviz építése, gépkocsipar- koló-helyek kialakítása. A szállodákban biztosítani kell a melegvíz-szolgáltatást, a rádióhallgatást, tv-nézést, és a különböző szórakoztató játékok felállítását is a szórakozóhelyeken. AZ OTP-n kívül már a Park Szállóban is foglalkoznak valutabeváltássalSzorosabb kapcsolatot szeretnének kiépíteni az Express Diákutazási Irodával és a kollégiumokban nyáridőben ifjúsági üdültetést is akarnak szervezni. A jövőben nagyobb propagandát kívánnak kifejteni a turizmus lehetőségeiről. Hasznos lenne tehát egy ismeretterjesztő kiadvány megjelentetése is a városról és környékéről, valamint még több ízléses városi képeslap for« galornba hozatala. Mindezeket a feladatokat a tanács megtárgyalja az illetékes területek vezetőivel, akik sokat tehetnek Nagyatád idegenforgalmának fejlesztése érdekében. Dorcsi Sándor A világranglista felső harmadában az ország szociális ellátásának szintje A Pénzügyminisztériumban érdekes kimutatás készült a lakosság szociális és egészség- ügyi ellátásának fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos állami, vállalati és szövetkezeti kiadások alakulásáról. Az adatokból kitűnik, hogy hazánk — bár a nemzeti jövedelem szempontjából a világranglista középső harmadában helyezkedik el — a szociális ellátás színvonala szerint a ranglista felső harmadába tartozik. Szociális intézmény-rendszerünk, különösen az egészségügyi ellátás, a táppénz-rendszer — a még meglévő problémák ellenére is — felveszi a versenyt számos, nálunk jóval fejlettebb tőkés ország hasonló intézményeivel Szociális és egészségügy i célokra tavaly 43,6 milliárd forintot költött az ország, N53 százalékkal többet, mint 1960- ban. Csupán az állami társadalom-biztosítási, egészség- ügyi és szociális ellátás céljaira 1972-re 43,2 milliárd forintot irányoztak élő, ebben az összegben azonban nincsenek benne a vállalatok és szövetkezetek szociális kiadásai, amelyek már tavaly eléritek a 4 milliárd forintot. Az állam az idén több mint 1,5 millió nyugdíjasról és járadékosról gondoskodik; a lakossághoz viszonyítva arányuk immár túlhaladta a 15 százalékot. Körülbelül 640 000 családnak jár családi pótlék, több mint 170 000-en veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Saját jogon 6 és fél millióan részesülnek társadalombiztosításiban, közülük Rendelet a mezőgazdasági gépjavítások új tarifájáról A mezőgazdasagi és élelmezésügyi miniszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben módosította a mezőgazdasági gépjavítások díjával kapcsolatos korábbi rendeletet. Az új szabályozást az tette Szükségessé, hogy a mezőgazdasági gépjavítások hatósági árát 1968-ban állapították meg, azóta azonban — főleg az év elejétől — a hozzájuk szükséges fontos anyagok ára növekedett. Ez a mezőgépjavító hálózatban feszültséget okozott, mert a régi díjszabásban nem tudták érvényesíteni az árváltozást. Ezért — ahe-i szükséges volt — átlagosan 5—9 százalékkal emelték elsősorban azoknak a komplett javításoknak a tarifáit, amelyekhez öntvényeket és színesfémeket hasznainak fel. A javítási dijak mostani változásait egyébként már figyelembe '’ették a felvásárlási árak korábbi nendezeeened. több mint 4 millióan táppénzben is, amit naponta átlagosan 206 ezren vesznek igénybe. A várhatóan 47 milliárd forintnál is nagyobb egészség- ügyi és szociális kiadásból a legnagyobb összeget — 16,8 milliárd forintöt — nyugdijakra és járadékokra fizetik ki. A társadalombiztosítási készpénz-segélyek túlhaladják a 6,5 mildiárdot, a fekvőbeteg gyógyintézetek fenntartására fordított összegek megközelítik az 5 milliárd forintot. Családi pótlékra -3,5 milliárd, gyógye'llátásra és gyogyásziatí szolgáltatásokra kereken 3 -aadhasdot költenek» Kinek van hitele? A kérdés elsősorban a bankosokat, a pénzügyi szakembereket foglalkoztatja. Tőlük tudom, hogy azt a g: 'dál- kodó szervet tekintjük hitelképesnek, amely termékeit rendszeresen értékesíti, jövedelmezően gazdálkodik, es fizetési kötelezettségének eleget tesz. Ha megpróbálom tömöríteni a gondolatsort, körülbelül így hangzik a feltétel: annak a gazdálkodó szervnek van hitele, amely teljesíti a feladatát, vagyis azt, amiért létrehozták. Ne ijedjenek meg, nem bonyolódom pénzügyi fejtegetésekbe, nem is értek hozzá. A hitelképesség azonban elég intenzíven foglalkoztat. Különösen azóta, hogy valaki egyszer heárult az »illetékes szervnél«, s ez valóban árulásnak minősült, hiszen egy szó sem volt igaz az egészből. A történetet persze nem mondom el, úgysem érdekelné Önöket. De akkor fölmerült bennem a kérdés: ha — mondjuk — egy telefonbeszélgetés részletei állnak a vita középpontjában, tehát bizonyítéka egyik félnek sincs, akkor a »döntőbíró« előtt kinek van hitele? A kérdéseket természetesen folytathatom. Kinek van hitele az emberek egymás közti viszonyában? Mi lehet a hitelképesség kritériuma, ha nem gazdálkodó szervről, hanem egyénekről beszélünk, s nem a pénz, hanem az igazság, a becsület, a tekintély, a megbecsülés forog kockán? És vannak-e »kezesek« a hitelt nem érdemlő megnyilvánulások igazolására? S ha vannak, mivel büntetjük őket? Ha igaz az, hogy a gazdálkodó szervnek hitele van, ha teljesíti azt, amiért létrehozták; ezzel együtt igaz-e, hogy az embernek akkor van hitele, ha ember, ha igaz és őszinte a szó nemes értelmében ? Önök választ várnak a sok kérdés után, s talán még nem is vették észre, hogy magam is gyötrődöm e nagyon bonyolult és nagyon aktuális gondolatsorral. Igaz, nem lesz könnyű dolgunk, de azért váltsunk szót erről. A baj azzal kezdődött, hogy a természettudósok megállapították: az ember a gerincesek törzsébe tartozik. Ez biológiailag igaz is, de arról már nem beszélték, hogy átvitt értelemben nem mindig igaz. Mennyi, de mennyi bajt okoz nekünk a gerincferdülés! Emlékszem például egy bírósági tárgyalásra, ahol sajtóügyben a saját tanúm ellenem vallott. Azt gondolta ugyanis, hogy ha engem mlarasztal el a bíróság, legföljebb helyreigazítunk egy cikkét. De mi lesz, ha szembekerül egy valóságos boltvezetővel, akinél teszem azt máskor is akar vásárolni? Ezt nem azért mondtam el, hogy élcelődjek. De higgyék ei, a »született fogyatékosoktól« eltekintve csaknem mindig az egyéni érdek okoz gerincferdülést. S ez még hagyján. Az a baj, hogy a ferdült gerincűék igen sokszor hitelt élveznek nálunk, mert kitanulták az álcázás művészetét, mert »rejtve és fedve« űzik kisded játékaikat. Vannak persze súlyosabb esetek is, ők a gerincnélküliek törzséből valók. De igazán nem akarok vállalkozni a jellembeli gerincsérülték természetrajzának megalkotására. Csak azt szeretném elmondani, hogy nem is mindig a »vétkesek« hibáznak. Sokszor azok, akik takargatják társaik vétkeit. O lvastam egy idézetet, azt hiszem, a bibliából való. Így szólt: »Ne ítélj, hogy ne ítéltess!-«. Lefordítsam? Elvtelen megbékélés! De ne higgyék, hogy csapongó vagyok, megpróbálom néhány példával bizonyítani. Az egyik exportra is gyártó üzemünkben a műszaki vezető vétett a társadalmi szerv szabályzata ellen. Büntetést érdemelt volna. A vezetők azonban így vélekedtek: »Nem kell elmarasztalni a fiút, mert ha kitudódik a dolog, lejáratjuk általa a társadalmi szerv tekintélyét«. Igaz, hogy a vétség jobban lejáratja, mint az, ha kitudódik, de ki törődik ezzel. Mondjak mást? Hallottam egy testületi ülésen: »Igaz, hogy X. Y. irtózatosan nagy marhaságot csinált, de higgyek el, nem akart rosszat«. És ez már »menlevél«. Az egyik ktsz főkönyvelője vett saját üzletükből négy fotelt. Nem fizette ki, mert drágának tartotta. Két év múlva(!) felszólításra fizetett 200 forintot a 2000 helyett. Megdorgálták, de nehogy megtudja valaki, ment akkor odalesz a bizalom, a tékintóly. S a ktsz-nek hitele van. Vezetőinek is. Keresik, kutatják a »mentő körülményeket« a mundér becsületének védelmében. Lehetne hitelük az ilyen embereknek? Ne vegyék zokon, ha némi naivitást fedeznek föl elképzeléseimben. Önök is tudják, hogy az erkölcsi mérce nem az, amivel ma mérhetjük a jellemét, a magatartást, a cselekvést. Az erkölcsi mérce az, amit el akarunk érni, s ami nagyon is egybeesik céljainkkal. S ha ezt elfogadják, akkor már nem lehet idegen, amit mondok. Az igazgatónak ne attól legyen hitele, hogy ö az igazgató, hanem attól, hogy erkölcsi alapról szólal föl a lazaság, a rendetlenség, a fegyelemlazítás ellep; s attól, hogy tisztességgel, becsülettel dolgozik. A bejelentő se attól élvezzen hitelt, hogy ő a bejelentő, s nálunk mindenkinek joga van bejelenteni. Igazsága biztosítson hitelt a számára. De nem folytatom tovább, hiszen értjük egymást. Vannak természetesen egyszerű esetek. A nyilvánvalóan és rendszeresen hazudozók, az alkoholisták, a büntetett elő- életűek aligha élveznek hitelt, ha kényes kérdések vitájáról, eldöntéséről van szó. De ki tudná tökéletesen körvonalazni, hogy kinek van, hogy kinek lehet hitele nálunk? Nézzék el nekem a sok kérdőjelet! Rájöttem ugylanis, hogy nem ítélkezhetek, csak kérdezhetek újra és újra, s Önök válaszolnak majd odahaza, a munkahelyükön, közéleti tevékenységük közepette saját tapasztalataik, belátásuk, szándékuk és őszinteségi hajlamuk szerint. A z »elhallgatóknak« van-e hitelük vagy az őszintén bevallóknak? A szépitöknek vagy a reálisan feltáróknak? A szószátyárkodekriak vagy a csendesen és becsülettel munkálkodóknak? Kinek van hitele? Az őnös érdekből simulékonyafcnak, a fejbólogatóknak, a tekintély alapján egyetértőknek vagy az okosan, megfontoltan, de szenvedélyesen vitatkozóknak? Kiknek legyen hitelük? A hátunk mögött sugdosóknafc, a »jólértesülten« lejáratóknak, a haverkodva bajkeverőknek, az alattomosan, soha szembe nem néző meghúzódóknák, vagy az egyenes jellemű, igazés szókimondó embereknek, akiknek meglevő és szilárd alaptól céljuk a fejlődés gyorsítása? Hitelük legyen a "jópofás- kodó« semmitmondóknak? Az üres fecsegőklek s a szólamokat pufogía toknak? A magabiztos önjelölteknek és a közösséget semmibevevőknek? Az intrikát életelemüknek te- kintőknek? A felfelé hajbókoló, lefelé taposó gerincferdülé- ses akarnokoknak1? Kinek legyen hitele nálunk? Ugye, nem kétséges a válasz? S ha most elgondolkodnak néhány percig, ha e kérdések máskor is eszüitóbe jutnak a hétköznapi munka rengetegében, ha igazságérzetük szerint megfontoltan ítélnek meg jót és rosszat, akkor talán volt érteimé néhány perces beszéigetósnék. Jávori Bél*
