Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

Aratók vasárnapja Minőségrontás — árdrágítás (Folytatás az 1. oldalról.) aznap, részben tegnap össze­sen 114 vendégkombájnos aratott a somogyi határban. — Az embereknek általá­ban a vasárnap ünnepnapot jelent — idézünk egy véle­ményt. — Nekünk is ünnep ez a vasárnap, csak másho­gyan! Azért ünnep, mert vég­re dolgozhatunk. Róluk, és azokról az embe­rekről — vezetőkről és beosz­tottakról —, akik közvetlenül is tevékeny részesei a nehéz betakarításnak, nem lehet másképp szólni, csak az elis­merés hangján. A helytállás köznapi hősei ők mindnyá­jan, akár gépen ülnek, akár szerveznek, akár az átvételt irányítják, vagy éjjel nappal a szárítóberendezések mellett dolgoznak. Mert annak a ga­bonának, amit most betakarí­tanak, minden mázsáját —ki­vétel nélkül — szárítani kell. Egy adat a feladat nagyságá­nak szemléltetésére: 7200 va­gon étkezési búzát vett át ed­dig a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, s ennek több mint hatvan százalékát szárították. Mint minden hétfőn, teg­nap reggel is értékelte, ele­mezte a helyzetet a megyei operatív bizottság. Az össze­gezésből kiderült, hogy még mintegy harmincezer hektár kalászos vár betakarításig a megyében. Ezen belül eléggé nagy a szóródás, hiszen mint már említettük: vannak nagy­üzemek, ahol befejezték a nagy mánkét, sőt a fonyódí járás egésze várhatóan a hé­ten végez, más területeken viszont sók még az aratniva- ló. Ezért — ahogy megállapí­totta. az operatív bizottság — a következő napokban, he­tekben még inkább hatványo- zódík a jó szervezés, szerve­zettség jelentősége. Ann az is igaz — és min­denképpen szóim keH erről —, hogy nemcsak magánál az» anaüäsirrä, hanem az azt ko- wefto marisaiknál is igen ősz-1 szefcpt^pdtiak a tenmvatok. A ' búzáwfk.-a kenyémekváló be­takarításáról beszelünk eteö- sorbaiv de nem hagyhatják ftgjaetareufkfeüJ, hogy augnsz- tos yam .feszrioritTke® a jö- xá>**ém kalászosok termelése- rcefc megalapozásához, éstma- hóteap vtj nagy feladatként áST éiifsfiíöflSte a sSosás. Ezek­kel a gondolatokkal utalni kívántunk arra, hogy a rend­kívüli csapadékos nyár, nem­csak az aratásnál okozott sú­lyos zavarokat, hanem szá­molni kell a kedvezőtlen idő­járás további hátrányos kö­vetkezményeivel is. Mindez arra inti az üzemek vezetőit, s dolgozóit — felhív ta a figyelmet erre tegnap az operatív bizottság is —, hogy a mostani időszakban nagyon nagy körültekintéssel szervez­zék a gazdaság egész tevé­kenységét. Olyan belső, üzemi gépierő-mérleg kidolgozására van szükség, amely szinte óráról órára megszabja a fel­adatot. Nem vészharang kon- gatása, de a mostani helyzet mondatja: az üresjárat, a ki­csike szervezetlenség is be­la thatatlan következmények­kel járhat. Ehhez tartozik — és mindenképpen említést ér­demel —, hogy bár sokfelé jelentős pénzügyi zavarokat okoz az a kiesés, amely a nehéz aratásból származik, az ésszerűség mégis azt kívánja: a jövő évet szolgáló »kiadá­soktól« ne riadjanak vissza a gazdaságok. Gondolunk itt például a műtrágya s a vető­magvak idejében való beszer­zésére. Nehéz és izgalmas napok, hetek előtt áll megyénk me­zőgazdasága. A közvélemény együttérző aggodalommal fi­gyeli azt a nagy erőfeszítést, amelyet a mostani időszak kíván a mezőgazdaság min­den dolgozójától. V. M. Az egészséges erdőkért Az Erdészeti Tudományos Intézet Alpokaljái Kísérleti Állo­másán újabb kísérleteket folytatnak a 1'arontó gombák ter­jedésének megakadályozására. Népgazdasági szempontból ennek nagy jelentősége van. A gazdasági reformot meg­előző években gyakran találkoztunk burkolt árdrágítással. Egyes válla­latok, miután termékeik árát a merev hatósági előírá­sok miatt még indokolt eset­ben sem emelhették, burkolt módszereket alkalmaztak. így például rontották a minősé­get, mellőztek egyes technoló­giai műveleteket, elspórolták a szükséges anyagók egy ré­szét vagy silányabbakkal pó­tolták azokat, csökkentették víagy beszüntették az alacsony jövedelmezőségű cikkek gyár­tását stb. Miután a vállala­tok nagyobb önállóságot kap­ták termékeik, szolgáltatásaik árainak alakításában, megin­dult egy ezzel ellentetés fo­lyamat. Igen sokan persze csak az átlagos évi 1,5—2 szá­zalékos fogyasztói árszínvo- nalemelkedést vették észre és nagyították fel. Ez vitatha­tatlanul többletkiadást oko­zott a lakosságnak. Am a mi­nőség javulásé az élettartam növekedése, a választék bővü­lése, amely megtakarítást eredményezett, többnyire rejtve marádt. Sok termék gyártásánál — hosszú évek után először — növelték a korábban elspórolt munkaidő- és anyagráfordítá­sokat. S így szinte jelentékte­len tobtolefeöitségekkel a tár­sadalmi hatékonyság nagy­arányú javulását érték el. Más esetiben a verseny — például a szintetikus mosósze­rek fejlesztésében és gyártá­sában — sorozatos árcsökken­téssel párosuló minőségjavu­lást, választékbővülést ered­ményezett. Vagy az olcsó és jó minőségű táskarádiók tö­meges importja jelentősen visszaszorította a korszerűt­len és drága hazai gyártást. A szükségletek magas szintű kielégítésére irányuló erőfe­szítéseket nem lehet eléggé értékelni. A legutóbbi időben azon­ban mintha bizonyos fokú megtorpanás mutatkozna e, fo­gyasztóknak kedvező folya­matban. Sőt, helyenként is­mét minőségrontást tapasz­talhatunk. Miután a párt és a kormány határozottan fellé­pett az indokolatlan áremelé­sek ellen, egyes vállalatok megpróbálják a régi módszer­rel növelni nyereségüket. Né­hány cipő-, illetve ruhagyár­ban például vissza kellett ál­fördSvizz^ a gfergke* fs kröntfk” Az információk válogatására van szükség A tervezés folyamatában a-- szakembereknek néha az ada­tok hatalmas tömegével kell- megbirkóznia, ezeket fel kell dolgoznia, hogy felhasználha­tóságukat megkönnyítse. Bar a gyakorlott tervező ezekből so­kat tud fejében vagy könnyen kezelhető, célszerű feljegyzé­seiben tárolni, mégsem képes arra, hogy minden új szabályt szakmailag őt is érintő ered­ményt szabatosan megjegyez­zen, vagy jegyzetei közé felír­jon. Az adatoknak egyre na­gyobb tömegét azonban a ter­vező, a lebonyolító és a kivi­telezést irányító még szakiro­dalom formájában sem gyüjt- heti maga köré, mert erre sem helye, sem ideje nincs. Ezért; lenne kívánatos, hogy alakul­jon ki minden vállalatnál egy információkat tároló központ, es az innen történő beszerzés valamilyen rendszere. (A So­mogy megyei építésügyi ága­zati vállalatok közül eddig egyedül a Tanácsi Tervező Vállalatnál alakították ki ezt. Az adattároló központ azon­ban csak akkor éri el célját, ha tárolt információi bármikor könnyen hozzáférhetők, fel­használhatok. Ennek feltétele, hogy az adatok tárolása, azok ki- és beáramlása is szabályo­zott rendszerű legyen. Dr- Gijnrky _ Zoltánnal, az* Építésügyi Tájékoztatási Köz­pont kaposvári információs irodájának vezetőjével a fenti- témához kapcsolódó tervekről beszélgettünk. — Számolnunk itt is kell az új­adatok, tájékoztatók, árjegyzé­kek és más információhor­dozók hatalmas mennyiségé­vel. A kisebb építőipari egysé­nem is küldik meg ezeknek az.- iníormációkat tartalmazó ki­adványokat. Vagyis egy-egy új« építőanyag-fajtáról, technoló­giai eljárásokról ezek a kisebb vállalatok, ktsz-ek rendszerint- késve szereznek tudomást. Ugyanakkor egymástól függet­lenül szerzik be vagy kapják meg az őket érdeklő tájékoz­tatókat, amiből az információ- áramlás szervezetlenségére le­het következtetni. Piackutatási céllal nagyon sok gyártó vállalat küldi szét prospektusait, és ezek szelek­tálás nélkül érkeznek az épí­tőipari egységek vezetőihez. Ezeknek a meghívóknak,, gyártmány-jegyzékeknek nagy; része a szemétkosárba kerül,, hiszen ideje sincs a címzett­nek átnézni őket. A 75 száza­léknyi fölösleges információ­val együtt azonban a 25 szá­zaléknyi használható — az il­lető céget érdeklő — adatok is- elvesznek. Azaz-: »a fürdővíz­zel a gyereket is kiöntik.« Ez annak a következménye, hogy nincsen, egy olyan szerv, amelyik az információkat be­fogadná, szelektálná, elosztaná. —• Az ÉTK jelenleg is szolgáltat adatokat az építőipari vállalatok­nak. — Igen, de szabott árért. Márpedig vannak olyan infor­mációhordozók. amelyek tekin­télyes összegbe kerülnek. így például a közelmúltban elké­szült egy tanulmány »-Vízszi­getelő anyagok alkalmazása az építőiparban« címmel, amely­ből egy példány ára 8ÖÍI0 fo­rint. A zömében : kisebb So­háttér nagyvál- t. -tadrrak. így usagy asegyei erytrviviD eegeka ezt az összeget nem tudják- megfizetni. — Hogyan lehetne olesftbbá tenni az információk megszerzé­sét? — Társulnia kellene az épí­tőipari cégeknek. Ilyen »-bér­letes rendszerben«, közös hoz­zájárulással fenntartott infor­mációs bázis hivatalból, auto­matikusan tájékoztatná a vál­lalatokat az őt érdeklő infor­mációkról. Természetesen csak jól felkészült gárdával lehetne < ezt megoldani. Véleményem-' szerint mintegy 6—7 szakem­berből álló információs köz­ponttal egész Somogy megyét ári lehetne szolgálni műszaki információkkal. — Hogyan történtté rW>en a rendszerben ar információk áramlasa? — A tarstdt vattaiatok, ktsz­ek, TÖ-VAL-ok ésr elején is­mertetnék terveiket az infor­mációs bázissal. Ehhez alkal­mazkodva szelektálnak itt és küldenék el egy-egy cégnek az őket érdeklő információkat, mégpedig közvetlenül a fel­használónak, tehát például egy építésvezetőnek. Ezzel vélemé­nyem szerint mintegy ötven százalékkal csökkenne a tá­jékozódás megszerzéséhez szükséges összeg. A másik elő­nye pedig az, hogy nem sik­kadnának el a szemétkosarak aljában az információhordo­zók, mert csak a szükségeseket kapnák meg a vállalatok. — Lengyelországban, Csehszío- saüBáte" ea * SawoetesscJKOta már kialakították ezt a rendszert. Milyen tapasztalatokról tudnak nálunk.? — Nemcsak a fenti orszá­gokban, hanem Nyugaton is ezt a módot választották. Az­zal, hogy a szelektálásról, el­osztásról műszaki mérnökök -gondoskodnának Somogy me­gyében is, elérnénk azt, hogy olcsóbb lenne az információk megszerzése, nem kell a társult cégeknek utánajárni, hogy megszerezzék ezeket az új adatokat Lényege a rendszernek az, hogy az építőipari ágazati egysé­gek megkapjanak minden szükséges műszaki tájékozta­tást. Az információs bázis egyesítené a meglévő külső 'adatforrásokat, s ezenkívül csak egy maradna.': a megbí­zok. — Mikorra v«rh»t» az rp repd- saer kjaiakBaaa Somogy megye- ben* Megsaenvezesehez az ítteté- kes szervek hozzájárulására, támogatására van szükség. Még számtalan oldalról kell egyeztetni az elképzeléseket. , Mindenesetre nem szeretnénk; elkésni. Hiszen az információs', bázis tevékenységére — véle­ményem, szerint — minél előbb az összes Somogy megyét épí­tésügyi vállalatnak szüksége van. A felsoroltakon kívül ugyanis előnye az új rendszer­nek még az is, hogy a megye építőipara közvetlenül bekap­csolódna az intenzív, országos i nfor macióhálozatba, iM.-rag5.aim6 Attila lítani az exportáruk központi minőségi ellenőrzését és át­vételét, mert olyan nagy mér­tékben növekedett a reklamá­ciók száma. Egyes termékek­nél ugyancsak gyarapodtak a hazai fogyasztói panaszok is. Eléggé el nem ítélhetjük azt anyagtakarékosságot, amely rontja a minőséget, vagy akár csak veszélyezteti a termék tartósságát. Nagyfokú pazar­lás ez — filléres előnyökért. Gyakorta persze nem is a tudatos haszonszerzés, hanem a figyelmetlen, hanyag mun­ka, a technológiai fegyelem lazasága a rossz minőség for­rása. Vagyis a portékából va­lójában semmi sem hiányzik, csak például a ragasztóanya­got használták fél az előírt­nál alacsonyabb hőfokon, s ezért válik le a cipő talpa idő előtt. A fogyasztó számára azonban ez is egyértelmű ár­drágítás, mivel egy helyett esetleg két pár teljes árú, de fél élettartamú cipőt kényte­len vásárolni. Előfordul, hogy a vevő va­lóban kiváló minőségű árut kapott. Változatlan áron, mégis többletkiadásba verte magát, mert nem tudta meg­vásárolni a számára egyéb­ként teljesen megfelelő ol­csóbb terméket. S hiába hatá­rozták meg az úgynevezett ol­csó cikkek körét, és szorgal­mazzák azok termelését, for­galmazását, igen gyakran nem kaphatók. Az olcsó hazai cikk helyett így kénytelen a vevő drágább importárut vásárol­ni, az egyszerű hagyományos portéka helyett pedig a diva- tos-abbat. Persze magasabb áron. Mindez azért kívánkozik ide, mert mögötte a vállalatok káros, nyereségnövelő torakü véseit fedezhetjük föl. Mivel az olcsó cikkek árát nem emelhetik, azért másként agyusztált — és természetesen magasabb nyereséghányadu — termékkel bővítik az áru- választékot. Egyetlen vállalatnak sem lehetnék annyira súlyos anya­gi gondjai, hogy azokat ne oldhatná meg az olcsó cikke­ket leginkább fogyasztó ala­csony jövedelmű rétegek ér­dekeinek sérelme nélkül Ez­úttal az üzlet- és szociálpoli­tika, valamint a fogyasztói érdekvédelem közt nincs és nem lehet ellentét. A fogyasztói érdekek egyéb­ként igen összetettek, és sok oldalról megközelíthetők. A stabil vagy csökkenő árszín­vonal, a javuló minőség, az egyre bővülő áruválaszték — esetenként egymásnak is el­lentmondó igények. A minő­ség javítása, az élettartam, a használhatóság ' növelése pél­dául többletkiadásokat okoz­hat, amit a fogyasztónak csak­nem minden esetben meg kell térítenie. M áskor viszont, ha az anyagok (importanya­gok) beszerzési ára növekszik, tiszteségesebb a belőle készített termék árá­nak emelése, mint esetleg a minőség rontása valamilyen olcsó, de a minőséget erősen lerontó anyag »beújításával«. A kisebb többletkiadás nyílt vállalásával ugyanis megelőz­hetjük a gyártás során a majdani nagyobb kárt és bosszúságot. Arról nem is szólva, hogy az áv-»melést tükrözi majd az árstatisztika, s így aninak negatív hatása jövedelempolitikai ' ntézke­désekkel ellensúlyozható. K. J. Tizeiken» a Barátsáf-táiserii Tetszett a lengyeltóti építőtábor a vendégeknek Hat szovjet és hat magyar küldött érkezett tegnap dél­előtt megyénkbe az ötödször megrendezett Magyar—Szov­jet Barátság-táborból. A cso­port vezetője Vlagyimir Vikto- rovics Grigorjev, a Komszo- mol osztályvezetője volt Büki János, a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság pártbizottságá­nak titkára fogadta, a megyei KISZ-.bizottság részéről pedig Balázs Nándor titkár köszön­tötte a vendégeket. Beszélt megyénk történetéről, s ismer­tette az ipar és a mezőgazda­ság jelenlegi helyzetét, majd Szendrődi Béla, a bogiári ke­rület vezetője bemutatta az állami gazdaságot, és méltatta az építőtáborok jelentőségét. Ezután a csoport ellátogatott a lengyeltóti, építőtáborba. V. V. Grigorjev elismerőleg nyi­latkozott a látottakról: — Ez jó tapasztalat szá­munkra is, hogy ilyen állandó jellegű táborokat létesítsünk. Nagyon impozáns ez a tábor. Kint a szőlőskertben a most beérő Csabagyöngyét is meg­kóstolhatták a látogatók. Ebéd után pedig végignézték a sző­lő útját, egész a palackozásig, az állami gazdaság borkombi­nátjában. A delegáció ezután megláto­gatta Fonyódligeten a KISZ megyei úttörőtáborát. A me­leg időben mindenkinek jól­esett megmártózni a Balaton hűs habjaiban. Itt találkozott össze a Barátság-tábor vezető­sége a kranodárszki Lenin Tsz kultúrcsoportjával. Majd ta­pasztalatokkal és sok-sok él­ménnyel gazdagodva utaztak tovább Zalaegerszegre. V. E. Tegnop kérdeztük... Elegendő-e az üzemanyag a kombájnokhoz ? Az a tény, hogy ezekben a napokban számos »vendég« kombájn is segít a somogyi mezőgazdasági üzemek gabo­nabetakarítási munkáiban, ter­mészetszerűen azzal a követ­kezménnyel jár, hogy több üzemanyagra van szükség, mintha csak a megyében levő gazdaságok arató-eseplöinek üzemanyagigenyét kellene ki­elégíteni. Melyek a jelenlegi tapasztalatok az üzemanyag­ellátást illetően, ós milyenek a kilátások? Erről érdeklőd­tünk Szabó József né tői, az Ás­ványolajforgalmi Vállalat 3. sz. kaposvári tájegységi köz­portjának áruforgalmi csoport- vezetőjétől. — Jelenleg 300—350 tonna üzemanyagot szállítunk ki na­ponta a megyébe, s hétfőn reg­gel a kirendeltségeknél 90 szá­zalékos volt a feltöltöttség. Ök egyébként a napi forgalom szerint, az igényeknek megfe­lelően kapják a gázolajat. Va­lószínű, hogy a kedvező idő tartóssá válásával növekszik “majd a gazdaságok üzem­anyagszükséglete. s fokozódik a forgalom. A szállítással egye­lőre nincs gond, saját tartály - -kacajaink kapacitása gstósi az. üzemanyag juttatását- Azt azonban kérjük a gazdaságok­tól, hogy saját tárolóterük le­hetőleg mndig legyen feltöltve, mert ha így van, akkor a trak­torok, kombájnok folyamatos aratási üzemelésében nem le­het fennakadás. Előfordulhat az is, hogy egyik-másik tank­kocsink elromlik, s emiatt — ha csak _ rövid időre is — kiesik a szállításból. Ilyenkor a ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok úgy segíthetnek, ha járműveikkel ebben az idő­szakban hordós üzemanyagot visznek a telepükre ... Üzemanyagban tehát egyelő­re nincs hiány, s a kilátások i.s biztatóak. E tekintetben meg­nyugtatónak látszik a nagy se- giséget jelentő békési kombáj­nok ellátása is. Most már va­lóban csak az kell, amit ők is mi is kívánunk: tartós jó idő! Hogy ne csak a kalászok sza­radjanak, hanem a föld is szik­kadjon, s elbírja a gépóriáso­kat a még aratatlan somogyi gabonatáblákon. H. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom