Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

PILLANTÁS A KÉPERNYŐRE Megint valaki beszél . ha a gondolat ott születik előttünk. Kivel nem fordult már elő, hogy odanyúlt a készü­lék gombjához, és ... lecsa­varta a hangot. Csak a han­got! Az a szerencsétlen em­ber meg ott, a képernyőn tá­togatott, beszélt, beszélt, csak éppen nem lehetett hallani, hogy mit. Mintha egy akvá­riumban tátogott volna, s ez néha olyan komikus volt, hogy alig lehet megállni ne­vetés nélkül. De hát úgy kell neki, mi­nek beszél annyit! Általában: miért beszélnek annyit a kép­ernyőn? A kérdést — szóban és írásban — sokan föltették már, s a közelmúltban a Te­levízió egyik új műsora, a Teleosetepaté személyesen is bemutatott néhány levélírót, akik elsősorban a film- és a szindarabbevezetők ellen til­takoztak. — Unalmas vagy érthetetlen — mondták. — Egyébként is: miért kell le­becsülni a közönséget? hi os, a bevezető a film­vagy a színházi közvetítések előtt nem olyan gyakori, mint ahányszor a tévé képernyő­jén beszél valaki. Elvégre majd minden műsorban de­réktól fölfelé ott látható egy férfi vagy egy nő, aki beszél Először azonban vizsgál­juk meg a bevezetőket! Elbert János maga is »meg­rögzött« bevezetőmondó — az említett Telecselepatéban így érvelt: ha egy svéd néző jó fordításban hallja Arany Já­nos Welszi bárdok című ver­sét, esetleg tetszik neki, eset­leg nem. Ám ha valaki elő­re közli vele, hogy Arany Já­nos ezt a verset milyen fel­kérésre, illetve éppenhogy milyen fölkérés ellenére ír­ta, akkor valószínűleg job­ban fogja érdekelni a vers, és ez nagyobb lehetőségeket biztosit a művészi élmény, az elismerés számára is. A példa jelzi, ^ bizonyos információk, bizo­nyos tájékoztatás sokat se­gíthet egy mű teljesebb meg­értésében. Sőt, néhány kulisz- szatitok, egy-két érdekesség közlése az arra érdemes mű előtt, jó szolgalatokat tehet az érdeklődés fölkellésében, abban, hogy egyáltalán meg­nézzék azt, amit e biztatás nélkül talán nem néztek vol­na meg. ■ S aztán a film, a színház olyan művészeti műfajok, amelyekre a mai tévénézők többségét nem tanították az iskolában. (Ellentétben az irodalommal, amit általános iskolás korban kezdenek ta­nítani.) Egy-két szakmai ta­nács tehát sosem árthat. S hogy mindez lekezelése volna a nézőknek? Furcsa feltételezés! Ha egy városi ember falu­ra megy, s ott elmagyarázzák neki, hogyan értek el rekord- termést búzából, akkor ezt a magyarázatot senki sem tartja lekezelőnek, inkább a vendég 1 iránti tisztelet, megbecsülés jele. Pedig'a vendég is »szak­értő«, legalább is abban a vonatkozásban, hogy a falusi emberhez hasonlóan búza-, akaz kenyérfogyasztó. Ugyan­így egyformán műalkotás- fogyasztók vagyunk, s a mű­vészetnek is vannak szakem­berei, akik el tudják monda- rii, miért ilyen vagy amolyan a termés. Nem lenézésből, le­Dörnyei Gyula: Vise lösen O, verünk hűsege, ideológiák drámája: Számonkórni kitől lehet, mért van ránk kenyszerífcve testünk önzése? Lassan férfikorba hajtőn, nemek alázatát ismerve akarok nézni a világra; emberi szemből, embereket látva. Nem vad hajlamokkal — értsetek meg — magunkban a törvény, s * törvény igazságát «StB szeretőnk becsülésböl, inkább a közön­ség megbecsülése miatt. S akit nem érdekel a termés­hozam, csak a kenyér? Az természetesen nem figyel oda. Elcsavarja a gombot... S a maga módján igaza van. Csak akkor nincs igaza, ha a saját készülékének gombja helyett azt követeli, hogy mindenki gombját csavarják el, azaz egyáltalán ne tartsanak be­vezetőket. Miért, hát minden beveze­tő szükséges, minden beve­zető jó? Szó sincs erről. A televízió nem ritkán olyan filmek, olyan színházi elő­adások előtt is bevezetőt mondat, amelyek — enyhén szólva — nem remekművek. S ez még nem lenne baj, ha ezek a bevezetők érzékeltet­nék, hogy most bemutatásra ugyan érdemes, de nem ép­pen hibátlan mű sugárzására kerül sor. Ilyesmix-e azonban alig van példa, s manapság egy kicsit úgy fest a dolog, mintha mindaz hibátlan re­mekmű lenne, amely előtt bevezetőt mondanak. S ez, természetesen, nem igaz. A tévé magyarországi elterjedésének idején a levél­író nézők néhány »csúnya embert« le akartak paran­csolni a képernyőről: úgy vél­ték, oda csak a külsőre is szép emberek kerülhetnék. Azóta kiderült, hogy a gon­dolat is lehet szép, érdekes, lebilincselő, s ez a látszatra nem valami vonzó beszélő­ket is — no, nem széppé — karakteressé, érdekessé tehe­ti. Mellesleg szólva: szörnyű, lenne és elnéptelenedne a tévé, ha a képernyőre kerü­lés előfeltétele valamilyen szépségnorma lenne. A beszélő ember tehát ér­dekes, vonzó lehet, ha a gon­dolat, ami ott születik előt­tünk; érdekes, eredeti, és persze, ha az előadás módja sem unalmas. (Végletes eset­ben egy dadogó emberre is nagyon oda lehet figyelni, ha fontos és érdekes, amit mond. Ez viszont nem azt jelenti, hogy dadogni kell a képer­nyőn.) Nem véletlenül ke­rültek előtérbe olyan »tévé- egyéniségek« a riportereken kívül is, mint Benedek István, a tudós orvos, Pálfy József, a publicista újságíró és így to­vább. Ezzel azonban már egy ki­csit elkanyarodtunk a beve­zetőktől, amelyek tehát jók is lehetnek, szükségesek is, il­letve rosszak és fölöslegesek. Ez utóbbiakat érdemes szid­ni, elmarasztalni, de nem ma­gát a műfajt! S hogy mi a helyzet a be­szélő emberrel a képernyőn más műfajokban? Erre a sorozat következő darabjai­ban talán sikerül vad aszóim. Beroáth taszk» Ffrisztozov Cencso:* APÁM LEVELE Viszem magammal a te leveled, édesapám, a te barázdád, a te arany szüreted, te vigasságod, szomorúságod, a te végzeted. Viszem magammal arany rózsáid: költészeted... Pár szóban a mindent, mit nekem adtál: az Eletet. Bedé Anna fordítása. «Fiatal bolgár költő. NÉPMŰVÉSZÉT I. Romi Attila fafaragása. a nyaraló drótsövénnyel bekerített gyümölcsös közepén állt. Harminc napra béreltem ki egy idős asszonytól. Az asszony özvegy volt. a kis há­zat a gyerekei építették, hogy nyaranta kiadhassa, és így pénzhez jusson. Jó időt fogtam ki: a har­minc nap alatt egyszer sem esett. A faház megíeleLt a célnak, és a bére sem volt túl soli. A fenyőgerendákból nagy cseppekben olvadt ki a gyan­ta, a kis padláson tavalyi fű száradt. Nyugalmas, békés hely volt, mint az ilyen el­hagyatott faházak általában. A kert hátsó kapujától gya­logút vezetett a tóhoz, előbb fűzbokrok között, aztán ke­resztül egy fiatal nyárfaerdőn. Az út utolsó szakasza mere­deken szaladt le a vízig. Hajnalban keltem, horgász­tam, olvastam vagy csavarog­tam, minden különösebb cél nélkül. Találtam egy helyet, félúton a ház és a Balaton között, fent, a meredek part­oldalon, ahonnan az egész ta­vat látni lehetett. Gyakran leültem itt, s amíg itt voltam, nem tudtam semmihez sem kezdeni. A nagy víztükröt néztem, szemben a kék he­gyeket, nem csináltam sem­mit, és itt ez is elég tartal­mas dolog volt. Az első hét végén — az ötödik vagy a hatodik napon — arra figyeltem föl, hogy piros repülőmodell .száll el a fejem fölött, a tó felé. Nagyon korán volt még, talán öt óra. A fű harmatosán rezgeti a kis szélben, a víz fölött köny- nyű, fehér pára állt, lassan oszlott, ahogy kelt föl a nap. A kis gép szállt a tó felé, néztem, hogyan emeli magas­ra a légáramlat, hogyan viszi lassan és lágyan a víz fölé. Mögöttem, fönt a meredek tetején, egy tizennyolc -húsz év körüli fió állt. Kifakult farmer és sárga trikó volt rajta. Nem vett észre: a bo­kor, amelynek a tövében ültem, eltakart. Zsebre dugott kézzel állt a fiú, a Balaton fe­lé tartó gépet kísérte a tekin­tetével. A repülőmodell már Pintér Tamást jól bent járt a víz fölött;, az áramlatból kikerülve egyre lejjebb ereszkedett, aztán rá- siklott a vízre. A fiú sajnál­kozás nélkül, közömbös arccal nézte. Néhány nap múlva ismét megjelent. Most egy krémszí­nű, nagy szárnyfelületű mo­dellt hozott magával. A szel kedvező volt, a gép egyene­sen, mintha határozott céllal, egy előre kijelölt légifolyosón menne, siklórepüléssel, távol a parttól leereszkedett a víz­re. A fiú megfordult, és el­ment. Érthetetlen, értelmetlen és céltalap játék volt. Még egyszer láttam őt. Ek­kor egy kécses, nagyon köny- nyű építésű modellt engedett éL A gépet ismét a tó félé küldte. Jól láttam, hogy meg­figyelte a szél irányát, és szándékosan arrafelé engedte útnak. A kis gép eltűnt a tá­volban ... A fiú a kavicsokat rugdalva elsétált a betonút felé. O ' sszekapkodtam a hol­mimat, és utánasiet- lem. Amikor megszólí­tottam, hirtelen felém fordította a fejet, za­vartan végigmért. Néhány kö­zömbös szót váltottunk a hor­gászatról, az időjárásról és a tóról. Amikor a házhoz ér­tünk, javasoltam, hogy men­jünk le a kikötőbe, béreljünk csónakot, és hozzuk ki a víz­ből a modellt. A fiú megrántotta a vaHáte — Minek? A harminc nap felelt. Áz utolsó délután megjelent a kis öregasszony egy hátizsá­kos férfival, aki azonnal hoz­zálátott a horgászbotjaá osz- szeállítusához. Átadtam a kul­csokat, fogtam a bőröndömet, és kimentem az áHomásra. Vége volt Rossz hangulat fogott el, hogy vége van. öt húszkor kellett megérkeznie a vonatnak, volt még néhány percem. Lementem a parti vendéglőbe, tudtam, hogy nem érek vissza az állomásra időben. A pincér ráért, na­gyon bőbeszédű volt, láttam, hogy szívesen társalog. Ittunk. Mintha vizet ittam volna, nem múlt él a rossz hangula­tom. A nyárnak vége volt A terasz eperfáin már halványodtak a leve­lek. Hűvösödött, föl­vettem a pulóverem. Csak néhányan ültek ott raj­tam kívül. A tó felől hideg levegőhullámok érkeztek, s hallani lehetett, ahogy a víz nekivágódik a kőgátnak. Min­denki bevonult a terembe. Temetőszaga volt az egész­nek ... A pincér fáradtan be­szélt, a jól fizető idénymunkát sajnálta, szidta a pesti étter­met, ahová nemsokára vissza kell mennie. Temetőszaga volt mindennek. Tudtam, hogy a bőröndömben ott a megkezdett munkám, válto­zatlanul, abban a félig kész állapotban, ahogyan lehoz­tam. A lapok felkunkorodtak, megsárgultak a napon, gyű­röttek lettek, megviseltek, piszkosak. A következő vonatról is le­maradtam. Hallottam, hogy szól a jelzőharang az állomá­son, beérkezett és elment a vonat Utoljára konyakot it­tunk, amit már egyikünk sem kívánt Jeges konyakot sör- reL Akkor megjelent a fiú. Most is ugyanabban a farmer­ban, ugyanabban a trikóban volt Leült az egyik távoli asztalhoz. Azt hiszem, nem is­mert meg. TITKÁRNŐ KERESTETIK Az igazgatónak, trtkásmó- re volt szüksége. A fegt szülési szabadsagot kapott, s aki helyette beáOt, áznom felelt meg, mert ruäiez fel­fogású volt és hadilábon dttt az intelligenciával. Egyszó­val használhatatlan vált. Ezért, amikor lejárt 0 pró­baideje, meneszteni kotlett. Az igazgató raost .eSbatástm- ta, hogy lerézsgázírjdjpt-o^p- lottet. es- esák. akkae^dfaéh mazza. imanionc/fa telügenmekr-/tartja­Az efcó Äffea-rtröjfeKBtt-tt®- ke szépség volt. — Megengedi, hogg áő~ héstg vizsgakérdést ttóásaefc magához? — keretezte 0 igazgató. — Hogyne, csak tessék — hangzott a magabiztos vá­lasz. — Tatán étsöneik rét. kér ­deznem, mihien államforma •—Királyság, — Bb nem a régi, hanem a mai ’Franciaországról ér­deklődtem... No, de foly­tassák a második kérdés­sel? Meg tadná mondani, hogy, milyen távol van a hold a főidtől? — Nagyon messze. — Hát ebben hétségtéMd igaza van. No, de tálán azt tudja, ham ki vott Hamlet. ■—iGáborMBáiós. —-Jlgen^fC-ss- gtttszaOtt.- >Ete rmaiSósóe^yan. —Svéd -ktráfaf. ■—Hát kössönSmi «tr.il tevéiben értést,totik. A. második jelölt vörös hn- fk szexbomba nőtt. így hangzott az első kérdés: — Ki komponálta, a Hu­nyadi Lászlót? — Kodály. — Tévedés! Talán merj tud­ja monda ni, hogy ki irta fá i. Rtchardok — Azt., amelyikben oígaa sok gyilkosság vaut? — Azt. — Agatha Christie. — Kisasszony, majd le­vélben értesítjük... Az igazgató felsóhajtott, és csengetett a harmadik je­lölért Ez is feltűnően szép nő vott Alig ért oda az Író­asztalhoz, megszólott: — Kérem, nekem fettéte­leim vannak. Csák olyan hőtgne megyek el titkárnő­nek, aired-Okos és nucvelt az tgáagató. Sók csalódás éri., legutóbb is nagyon primitiv igazgatónál voltam átlósban. — Műveletlen vott? — Az nem kifejezés. Ezért, ha megengedi igazga­tó úr, akkor néhány kérdést intéznék önhöz. — Kérem, kezdje éL — Thomas Ma-nn -Pro­fesszor Unrath« ein?.* feömst­— A kék ángyát — A am helyes, de nem Thomas, hanem Heinrich Man irta... Melyik német zeneszerző szerezte a -Ma­gyar táncok« zenéjét? — Ha jól emlékszem, Haydn. — Rosszál emlékszik. Brahms. — Igaz, igaz. — Megpróbálkozom még egy utolsó kérdéssel. Hon­nan jött vissza Franciaor­szágba Napóleon? — Szent Hona szigetéről. ■ Ahogy az igazgató száján kicsúszott a felelet, már korrigálni is akarta, hiszen sok Napóleon-könyvet olva­sott és jól tudta, hogy Elba szigetéről tért vissza a csá­szár. Csak zavarában mon­dott téves adatot. De nem jutott szóhoz, mert a nő jég­hideg hangon véget vetett a vizsgának: — Köszönöm, majd levél­ben értesítem önt, igazgató tud — Mit hozzak, atya — kér­dezte a pincér. — Sört — felelte a fiú. A pincér odavitte a palac­kot, aztán visszaült hozzám. — Micsoda szerencsés fic­kók vannak — jegyezte meg. Először nem tudtam kire értt — Ez a Mózes — mondta. Fejével a magányosan üldö­gélő fiú felé intett. — Vannak, akiknek vágányon megy az életük. Egy ujjúkat sem kell mozdítani. Ez kifogta az ame­rikai ... — Hogyan? — Mázlista. Piszok nagy szerencséje van. Más ilyen hozzá hasonló fattyúk a le­lencben vagy miben n Ni­kédnek, ő meg... Nahát neki a falu hozta meg a szerencsé­jét! ... Ügy mesélik, hogy öt­vennégy vagy ötvenöt táján, már nem tudom biztosan, lent a víznél, a nád között ta­láltak rá. Alig pár napos volt Ott találták meg, egy rendes pólyába volt bugyolálva, és csendesen nyöszörgött. _ Tisz­tára mint a Mózes... Hát így kezdte. A szüleit nem ki­került megtalálni. Lehet, hogy nem is magyarok. Minden újszülött egyformán sír, bár­milyen nációból jött is... Hát így kezdte. És ma? ... Ma meg a körzeti orvosnál lakik, a tanácselnöktől kezd­ve az iskolaigazgatóig min­denki a faterja, s a nők úgy bánnak vele, mintha a saját fiuk volna... Ennek aztán semmi gondja, megvan itt mindene. Most meg, azt mesé­lik, Pestre kerül, megy az egyetemre. Szerencsés fickó, az egyszer biztos... A fiú közben eltűnt. A sö­réért járó pénzt az asztalon hagyta. M ár csak ketten ültünk a vendéglő teraszán, a pincér meg én. Arról beszéltünk, hogy jövő nyáron találkozunk új­ra, s hogy milyen nagyon messze van az új nyár. A vendéglő éjfélkor bezárt. Csak hajnalban kaptam vo­natot. Még nincs egy éve ennek. Most, nyár elején ott jártam, hogy lefoglaljam a faházat augusztusi-a. Elkéstem: az öregasszony azt mondta, már régen kiadta az egész szezon­ra. Más helyet, ami megfe­lelt volna, nem találtam. Nem végeztem semmit. Az állomás kisüsti pálinká­tól és égett zsírtól bűzlő res­tijében vártam a vonatra. Zu­hogott az eső, én voltam az egyetlen utas. Eszembe jutott a fiú. Csak hosszas kérdezős- ködés után akadt egy ember, aki tudott róla: az állomás váltókezelője. _. Egy fröccs mellett mondta el, hogy ősszel a fiú Pestre ment, azóta nem hallani róla. Ha nyomoztattak volna utá­na, talán megkerül. De njem nyomoztattak. Minek? És ha eddig nem jött vissza, nem is jön már soha sem. A váltókezelő kiitta a fröcs- csöt, előhúzta öreg Doxa zseb­óráját — Tizenhat tíz. Öt perc múlva itt a vonatja... Személyvonat — tette hozzá. — Mindenhol megálL-AU-- '' r"' Somogyi, Néplap i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom