Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Késik, de lesz.... Helyesbítés - tanulsággal Befejeződtek a balatonföldvári folklórnapok Táncosok a csillagok alatt M íg most is hallom az intő szavakat: »Vigyáz­ni kell, mert ebben az esetben egy cikk többet árt­hat, mint használ.« »Nem kell problémázgatni a mulasztáson, mert attól úgyse megy előre semmi. Nem szabad kedvüket szegni az embereknek.« Engem főleg az utolsó meg­jegyzés ragadott meg. Való­ban: nem szabad kedvüket szegni az embereknek, akik már évekkel ezelőtt vásárol­ták a tégla jegyeket, akik már évek óta adtak tárgyakat a honismereti gyűjtőknek, akik régóta várnak arra, hogy múzeum legyen Marcaliban. Es lesz; ezt írta meg nem­régiben a Néplap is, augusztus utolsó vasárnapjában jelölve meg az ünnepélyes avató dá­tumát. A járási és a községi vezetők döntöttek így, az a testület, mely a múzeum kivi­telezőinek (a Marcali Építő­ipari Ktsz és a megyei múze­umigazgatóság) ígérete alap­ján hozta a döntését. És most helyesbítenünk kell: a határidő csúszik. A vezetők elfogadták a marcali múzeumi bizottság javaslatát: az ese­mény a múzeumi hónap me­gyei záróakkordja lesz az ősz­szel. Ha addigra elkészül... A múltkori cikk dátumának helyesbítése ezzel rendben is volna, csakhogy az olvasót bi­zonyára az is érdekli, miért. Bevallom, engem is érdekelt, és ezért ültem végig a minap a múzeumi bizottság ülését Marcaliban. Megvallom, nem arra szá­mítottam, hogy a határidő- módosításról lesz szó, hanem arra, hogy mivel rendezik be majd a múzeumot. Annyi bizonyos, meghirdetik az igazgatói állást; mégpedig előnyben részesítik az újkori történelemmel foglalkozó szakembereket. A helybeli ta­nács lakást is ígér. Azt hi­szem, az utóbbi is szemléle­tesen igazolja, hogy a marca­liaknak szívügyük az intéz­mény sorsa. S nem véletlen az újkori történész előnye, mert a marcali múzeum tükrözi majd a környék »történeti ka­rakterét«; azt, hogy a munkás- mozgalomnak eleven és izgal­mas hagyományai vannak itt, nemcsak a Tanácsköztársaság idejéből, hanem a két világhá­ború közötti időből is. Abból a nehéz és félelmetes korszak­ból, amikor az illegális moz­galom életjeleit csupán né­hány föld alatti pártsejt je­lentette. M ondom, ez a hagyomány a meghatározó, a döntő, és éppen ezért furcsa volt már az első félreértés az elnevezéssel kapcsolatban. A múzeum — híven anyagához, küldetéséhez — helytörténeti és munkásmozgalmi múzeum lesz. A megyei tanács illetékes csoportvezetőjét, aki szintén részt vett a megbeszélésen, ar­Idő és szépség — Egyáltalán, lehet ezt ta­nulni? — szegezi nekem hir­telen a kérdést két vágás kö­zött. Lassan, kimérten dolgo­zik. Egymás után készülnek el a munkadarabok — mert hát végső soron azok — mondja. Beidegződött, ritmikusan vál­takozó, ma már el sem téveszt­hető motívumok alakulnak. Alacsony széken ül, a szem­üveg néha az orrára csúsz s mellette a teraszon a hatal­mas kaktusz a lába előtt álló székre halmozott szerszámok fölé nyúlik. — A szemem nem a régi. Szemüveget kell használnom, ha faragni kezdek, s hamar be kell fejeznem, ha eljön az este — mondja Bognár István tabi népművész. — Kitől tanulta a faragás művészetét? — Családi örökség ez ná­lunk, már előttem is sokan csinálták, én csak folytatom a hagyományt. A nagybátyám tanított meg rá, vagy inkább ellestem tőle. Nagyon szeretett faragni, amikor ideje volt, meg nem állt kezében a kés. Tőle tanultam a faragás »ars poeti­cáját« is. Saiát motívumokkal, s nem mástól vett ol'-só min­ikkel érdemes csak dolgozni, mert ígv válhat teljesen a mfi- •i-z saiátiává a darab. Ezt én i betartom. Beszélgetünk, s egvmás után '•’“ekednek keze alól a szebb­nél szebb anró ooh-írta’'tók. ez‘án p<*v tál»’“a kerülnek, és rrq«is készen áll a készlet. — Na, öcsém, te mikor fogsz b->-7»á? — kérdezte naniában *'bbször is a nagybátvém —i’kor é«»revette az érdeMő- f-eemet. Trióczör a srersimok kai ísm°rkedtem. néba bizonv menraiiezott a kezern. nem nívpn formák a’ekultak ki mint amilyeneket én szerettem "’ina. F^vszer aztán sikerült N°gy volt az örömöm. — A testvérei? — Heten voltunk. Hárman folytattuk tovább a hagyo­mányt, s csak én maradtam. — Melyik a legnehezebb rász egy nyaklánc elkészítésé­nél? — A mi munkánknál nem beszélünk ilyenforma nehéz­i'"’ 11. Minden csak idő kérdé- Ha. siet az ember, nem tud- !a elvan szépen, pontosan miimkáird a fát. miiitn® '-rsahbpn dolgozik. Az idő és- szénpé-* egyenes arányban •sn egymással. Ez a tehetségtől = S főzz — miéiif+ások’ — Az idén még nem volt. A VIT kiállításán szerepeltem, a most a Kapoli Antal emlékki­állításra hívtak meg. A moszk­vai Világifjúsági Találkozóra szállított anyagom hazai be­mutatóján megosztott első di­jat kaptam. Magukért beszélnek az ered­mények. Hosszú, fáradságos munkg. gyümölcse érik nap mint nap a keze alatt. Amikor még mosolyogva, s egy kicsit megvetően nézett a szemüveg­re, szilvamagból, barackmag­ból bámulatosan csodálatos fa- ragványokat készített. Ma már nincsenek meg ezek a darabok. Elajándékozta őket. örömet szerzett velük, a nyakláncok­kal, a kicsiny dísztárgyakkal együtt. Akkor még fiatalabb volt, de a szépség, a harmónia ugyanaz maradt ma is. R. G. — Gyerekek, képzeljétek el, mi történt velem! Ica kipirulton robbant be az irodába. Néhány perccel korábban érkezett kolléganői egyszerre kapták föl a fejü­ket. Nem, baleset, egyéb sze­rencsétlenség nem lehet a szokatlan izgalom oka, a su­gárzóan várakozó arc egészen másról árulkodik. Hanyagul hajította kézitás­káját a fal melletti székre. Fújt egyet, aztán diadalmasan végighordozta tekintetét a há­rom íróasztal gazdáján. Majd másodpercig még nyújtva a hatásfokozó szünetet, kivágta: — Le szólítottak! A két egymással szemben ülő, Icához hasonló korú, fér­jes asszony összenézett. Hir­telen nem tudták, mit kell ilyen hír hallatára szólni. Harmadik társuk, a huszon­hat éves Evg ocsúdott fel elő­ször, lánysága minden kíván­csiságát beleöntve a kérdés- özönbe: — Komolyan? Ki? Milyen volt? Csinos? Fiatal? Hol? Aztán mit mondott? Ica most már nem tartott hatást keltő szünetet. Leült az íróasztala elé, és egy szuszra elmondta reggeli nagy ka­landját. — Ahogy jövök keresztül a parkon, egy huszonéves, jól öltözött, egy cseppet sem hu­ligán formájú fiatalember lé­pett mellém: — Tessék mon­dani, merre van a László ut­ca? — Mutatom, hogy jobbra kell fordulni, aztán az első sarkon balra. Szépen köszön­te. De nem ment ám el, ha­nem továbbra is jött mellet­tem. Megint mutatom, merre induljon, és akkor képzeljé­tek, megállt, rám nézett és azt mondta: — Tulajdonkép­pen én nem akarok a László utcába menni, semmi dolgom ott. — Hát akkor? kérdés­ről informálta a megyei mú­zeumigazgatóság, hogy az új intézményt Noszlopy Gáspárról nevezik el... Az ellentmondás gyorsan tisztázódott, mivel csupán »félreértés« volt. Mint ahogy a ktsz is nyilván félre­értette az írásos és szóbeli megrendelést, így a tárlók ké­szítését el sem kezdte. Arról is kaptunk tájékoztatást, hogy a költségvetés terén is volt »félreértés«. És a sok félreér­tés eredményeképpen nem az ünnepi nyitásra, hanem a dön­tés megváltoztatására tett ja­vaslatot a bizottság. Jóllehet azért eldőlt az a néhány ember előtt tisztánák nem látszó Kér­dés is, hogy az intézmény fenn­tartója a megyei múzeumigaz­gatóság ... Megvallom, az ülés óta ma­gam is sokat vitatkoztam, te­lefonáltam, sőt jegyzőkönyvet is böngésztem. Érv, magyará­zat — s nem is elfogadhatatlan — bőven található. Ami a leg­kézenfekvőbb; ez az első ilyen jellegű munkája a megyei mú­zeumnak is, a ktsz-nek is, és a nagyközség is először vágott ilyen dologba. Ismétlem, mind­ez nem fölmentés (az nem az újság dolga), de nem is vádas­kodás (mert az most tényleg nem lenne célszerű). En­gem az érdekelt és azt I figyeltem meg, hogy milyen könnyen felmentjük néha magunkat, a »tanulóidőre« hivatkozva ... Vagy megelég­szünk egy ejnye-ejnye önkriti­kával is. Sőt hangoztatjuk: a határidőcsúszás törvényszerű. Pedig csak akkor következik be, ha ígéreteink nem eléggé megalapozottak. A zt hiszem a tanulság megszívlelendő a múze­um kivitelezői, beren­dezői részére is: erők jobb föl­mérésével, megalapozottabb ígéretekkel az ilyen félreérté­sek elkerülhetők. Mert sok em­ber igyekezete, energiája, ügy­szeretete kell a múzeum létre­jöttéhez. S átadásakor majd ehhe.z gratulálunk — »félreér­tés« nélkül. T. T. Akik a folklór reneszánszá­ban csak divatot láttak, ese­ményről eseményre kénytele­nek visszavonni véleményü­ket. A népművészet sikere tartós hazánkban. Ezt bizo­nyította az a néptáncos talál­kozó is, melyet Szeged, Zala­egerszeg, Szekszárd fesztivál- városok mellett Balatonföld- váron, ebben az évben hatod­szor rendeztek meg a dunán­túli táncosok részvételével. A szombaton este kezdődött ver­senyprogram tegnap színpom­pás gálaesttel, nagy közönség- sikerrel ért véget. Pergessük vissza az esemé­nyeket szombaton délután­tól. Hangulatos, pergő ritmusú menettánc haladt végig a földvári sétányokon. A rész­vevő együttesek már itt bi­zonyítottak: fontosnak tart­ják a találkozód. A jól sze­replő együttesek rangot adtak a találkozónak. És ha jó szer­vezés, vendéglátás is párosul a táncosok igyekezete mellé, teljes az eredmény. Így is tör­tént, a rendezők jelesre vizs­gáztak lelkesedésből és mind­abból, ami egy találkozó meg­^Micsoda tem, mit sem sejtve. Mire a szemtelen fickó kibökte: — Szeretnék megismerkedni magával. — Velem? — néz­tem rá, de majd kipukkant belőlem a nevetés. — Tudja, hogy nekem katonafiam van? — A srác arca meg se rez- dült. Nem tesz semmit — mondta. — Én is most szerel­tem le. Szünetet tartott, várta a ha­tást. De most is csak Éva tett megjegyzést: — Micsoda siker! Az egyik asszony nem állta meg szó nélkül: — És ebben a korban! De Éva nem hagyta vissza­vágni Icát. Gyorsan kérdezett: — És aztán mi történt? Le­lépett a srác? — Meggyorsítottam a lép­teimet, és visszaszóltam neki: máskor jobban nézze meg, akivel ki akar kezdeni. — Miért? — udvarolt Éva. — Neked még igazán klassz alakod van. (Ez a >*neked még« az egyik asszonynak is szólt, aki nagy ínyenc híré­ben állott, és ez igencsak meglátszott szétterülő bájain.) Csoportvezetőjük lépett be. Kapkodva nyúltak munka után. Akkor sem szóltak az esetről, amikor egyedül ma­radtak. Csak az ebéd utáni bágyadtság lassan múló órá­jában hozta elő Ica ismét a sikerét. — Mit tanácsoltok? Meg­mondjam a férjemnek? Éva most csendben maradt. Ehhez csak az asszonyoknak lehet szavuk. — Az attól függ — mondta egyikük. — Mitől?-— Hogyan tudod előadni. Ha az izgalomnak nyoma sem remeg a hangodban, és úgy mondod el, mintegy kívülről, mintha nem is veled történt volna, elmesélheted. De ha ne m ... Férje alig tíz perccel ké­sőbb ért haza. Fáradtnak lát­szott, de nem volt rossz­kedvű. Feketét kért. — Nagy­szerű gondolta az asszony —, legalább a kávézás meghitt szertartása közben elmesélhe­tem a történteket. Hosszúra sikerült a csönd, mielőtt mondókájába kezdett volna. Köszörülte a torkát, de egyáltalán nem volt biztos abban, hogy könnyed tárgyi­lagossággal tudna elmesélni a történteket. Az utolsó pil­lanatban meghátrált. Aztán a férje mesélt valami kinevezés körüli bonyodalomról, de ész­be kapott, hogy a felesége a szereplők felét sem ismeri, hirtelen befejezte, és bevonult a tévé elé. — Na, majd vacsora után — gondolta az asszony. Csendben fogyasztották a tojásos lecsót. Sört is bontot­tak. Ica kétszer is töltött ma­gának, pedig máskor legföl­jebb megkóstolta, mert ártott az egészségének. Férje meg is jegyezte: — Nern árt meg? Hirtelen elpirult. — Na, megint nem szabad kezdeni — gondolta. — Talán majd lefekvés után. Másnap reggel azzal nyug­tatta magát: — Eoyszer azért majd elmesélem. Később. Ta­lán néhány év múlva. Paál László rendezéséhez szükséges. Ezt megérezték a táncosok is. mert a jó hangulat mindvégig kísérője volt a találkozónak, a két esti versenynek. A program három estére folklórműsort biztosított a kö­zönségnek, pihenést, szórako­zást az egész évben becsüle­tesen, szorgalmasan dolgozó együtteseknek. Az első csil­lagfényes estén a mesztegnyoi együttes lépett elsőnek a szín­padra, a Somogy Táncegyüt­tes, a Tatabányai Bányász Táncegyüttes, a Dunaújvárosi Vasmű Táncegyüttese követ­kezett még. A második este a BM Táncegyüttes műsorával kezdődött a program, ezt kö­karral szerepelt a BM Tánc- együttes. Valószínű, hogy a zenészek figyelmetlensége is hozzájárult esetleges lámpalá­zukhoz. Néhány szót a ruhákról is, melyek ugyancsak fontosak a táncok hű, hatásos előadásá­hoz. Kevés helyi viselétet lát­tunk. Az a tanulság tehát, hogy népviseletet is kell gyűj- teniük az együtteseknek, főleg saját területükről, megyéjük népművészetéből. A fesztivál díjaival megér­demelt sikert jutalmazott a bíráló bizottság. A találkozó nagydíját a Dunaújvárosi Vas­mű Táncegyüttesnek ítélték oda. Első díjat kapott az Színpadon a győztes Dunaújvárosi Vasmű Táncegyüttese. vetően a zalaszentgrótiak, a Győri Rába Táncegyüttes és az OKISZ Erkel Táncegyüttes nyújtott színvonalas műsort nézőteret zsúfolásig megtöltő közönségnek. Valamennyi együttes kidol­gozott folklórszámokkal ké­szült a találkozóra. Arra is tö­rekedtek, hogy a szűkebb ha­za népművészeti kincsei szín­padra kerüljenek. Szépen fej­lődött e téren például a mesz­tegnyoi csoport. Helyi gyűjtési anyagot állítottak színpadfa, változatos formában. A hanggal, a zenei élmény­nyel általában adósak marad­tak a legjobb együttesek is. A sok kidolgozatlan zenei anyag figyelmeztető. Jó példa viszont a mesztegnyői zenekar, na­gyon szép hangzású együttes­ként kísérte a táncosokat. Szinte kirívóan gyenge zene­OKISZ Erkel Táncegyüttese, másodikat a Somogy Tánc- együttes, harmadikat a Győri Rába Táncegyüttes. A menettáncverseny első dí­ját a Somogy Táncegyüttes kapta, második lett a Mesz­tegnyoi Berzsenyi Táncegyüt­tes. Az aranysarkantyú díjat Víg Sándor győri táncos nyer­te el, a harmadik díjat a szép verbunktáncért Szabados Pé­ter, a Somogy Táncegyüttes tagja vette át. A szépségversenyt is meg­rendezték, a találkozó szépe: Erdélyi Erzsébet, a Somogy Táncegyüttes tagja lett. Máso­dik helyezett Kövesdi Zsuzsa mesztegnyői táncos. A szép­ségverseny díjaihoz a MOTEL Étterem különjutalmakat adott a győzteseknek. Horányi Barna Könyvtáros „csúcstalálkozó” Budapesten Augusztus végén, szeptem­ber elején Budapesten tartja tanácskozását mintegy 800 külföldi delegátus részvételé­vel a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) és a Nemzetközi Dokumentá­ciós Szövetség (FID). Ebből az alkalomból hétfőn a Mű­velődésügyi Minisztériumban Garamvölgyi József művelő­désügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott. Augusztus 26-a és szeptem­ber 2-a között az IFLA ülése­zik a Magyar Tudományos Akadémián. Az 53 ország, mintegy 80 tagegyesületét ösz- szefogó szervezet megbeszélé­sének fő témája az »Olvasás a változó világban«. A FID kongresszusán in­kább tudománypolitikai és információpolitikai összefüg- gésű kérdések kerülnek terí­tékre szeptember 12—14 kö­zött. Somogyi NéplapI 3 .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom