Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
flázGxres számok — se tények ellentmondanak A közösségi élet- és gondolkodásmód A műszaki és a tudomáCSANÁDY JÁNOS: Nyáréji relativitás A nyári éj csillagai, a nyári lüktető világ, csillagéjszaka, ferdén villan a Göncöl rúdja, ferdén sziporkázik a csillag-geometria. Minden fény ferde szögben, miden nyílvesszőívben üt a légen át; a kazalzsuppon áthullámzó holdfény villantja rézsűt vonyogó vasát. Ö titokzatos nyári éj, ó titkos gyermeki borzongás a hold alatt, hol lázongva futkos a gondolat, mert fényét rejtve bujdökol a napi Talpunkra forr a hallgatag anyag, kíváncsi szemünk sugarába szökken, az űrbe csap, ragyogva száll az űrben, s a semmi túlpartján egy ágra röppen.- Lüktet a csillagvilág, lüktet forró fejünk a porzó hold alatt, míg a sötétben űrvirágok égnek, mert arcát rejtve bujdokol a nap. ERDÉLYI JÓZSEF: KENYÉR ÉS VERS Ha jó a kenyér, annak is jó, ki nem látott búzaszemet, pipacsot és búzavirágot, de fogyasztani jót szeret, jó tésztából, amit — mindegy hogy — ember vagy acélkar dagaszt, gyékény-, szalmakosárba, mint rég, vagy kenyértepsibe szakaszt, csak jó legyen. Olyan a vers is: szép, jó, igaz — avagy nem az —, bárminek jó, kenyérnek nem jó, magasra magzik bár a gaz... NŐI FEJ Rumi Attila fafaragása. A hőség olyan nagy volt, mint egy óriási görögdinnye, amelyik nem fér bele a hídegvizes hordóba. Már a fagylalt sem hűYarga Csaba: Nyári szerelem nyos forradalom korát éljük, a tudomány egyre inkább termelő erővé válik. S ez számos következménnyel jár. Megváltozik a termelés szerkezete, ami viszont a társadalom rétegezödésének módosulását vonja maga után. Ugrásszerűen nő az értelmiségiek és az értelmiségi pályára készülők száma. Ennék következibében változik az értelmiség szakmai összetétele. Jelentősen fokozódik az agrár- és műszaki értelmiségiek, a közgazdászok, valamint — a társadalombiztosítás általánossá válásával — az orvosok társadalmi rangja és szerepe. A technikai fejlődéssel •egyidőben meggyorsul az urbanizáció, növekszik az emberek szabad ideje, s módosulnak a műveltség belső arányai is: nő a szakműveltség megszerzésének igénye, emelkedik a műszaki-technikai ismeretek ázsiója, ugyanakkor csökken az értelmiség általános (humán) műveltségének színvonala. A tudomány és technika gyors fejlődése. differenciálja a munkafolyamatokat, s az embert a teljesség áttekintése helyett egyre inkább a részletek felé orientálja. Ez 'pedig a személyiség egyoldalú fejlődésének a veszélyét rejti magában. Ugyanakkor ilyan élettempót, felgyorsult és idegesebbé is vált életritmust diktál, amely a korábbi korok emberétől idegen volt. Ebben a nyugtalan és zaklatott életvitelben a művészet az, amely megadhatja az embernek az önmagába mélyedést, a termékeny meditáció óráit, az emberiség nagy sorskérdései átélésének lehetőségeit, a művészet feloldhatja a maga mély és eredendő emocionális tartalmával, érzelmi erejével az egyoldalúság, a »szakbaEbárság* fenyegető veszélyét. Mégis, éppen a művészetektől szakadnak el mind többen az értelmiségiek közül s válnak akarva-akaratlanul rideg technokratákká. Példák hosszú sora bizonyítja, hogy a legtöbbjüknél az egyetemi évekkel együtt befejeződik a M integy évtizeddel ezelőtt Ranódy László filmrendező nemzetközi konferencián vett részt Oslóban. Tapasztalatairól egy kis könyvben számolt be. A tanácskozás témája a filmoktatás bevezetésének kérdése volt, különböző országokban. A rendező beszámolt egy akkor fantasztikusnak látszó elképzelésről. Valaki ugyanis azt a tervet adta elő: föl kellene lőni több távközlési holdat a Föld köré, s így a világon egyszerre lehetne fogni például egy földrajzórát, amelyet valamelyik afrikai vadrezervátumból közvetítenek, s általában oktatni lehetne a világ legjobb tudóstanáraival a legszélesebb világközvéleményt. Nos, az utópiák sorsa, hogy ha jól is sejtik a jövőt, a részleteket alig képesek előre látni. A filmoktatás lelkes pedagógus hívei alig képzelhették, hogy az első »földkörüli« tévéközvetítés egy bókszmér- közés lesz. (Mert az volt!) S azóta is jobbára a sportesemények kapják csak meg azt a kitüntető figyelmet, hogy az egész világ egyszerre és egyidőben figyelheti azokat, mint például most is, a müncheni olimpiát. Mindenesetre e napokban éppen a Szovjetunió javaslatára már az ENSZ készül megtárgyalni humán műveltség gyarapításának igénye, s csupán a mind inkább specializálódó szakműveltség bővítésére fordítanak gondot életük további részében. Az egyéni művelődésre való felkészítés, a művelődési alkalmakkal és műveltségi javakkal önállóan élni tudó emberi készség fejlesztése fontos közművelődési feladat kell legyen. Ezért haladta meg az idő azt a felfogást, amely a közművelődés feladatának csak a művelődésben elmaradott rétegek művelését, nevelését tartatta. Bizonyítják ennek igazát az értelmiség körében végzett különböző felmérések is. Íme néhány jellemző válasz. Három éve végzett falusi orvos: »Regényt utoljára negyedéves egyetemi hallgató koromban olvastam. Hogy miért? Sok a beteg, szakvizsgára készülök, a családdal is foglalkozni kell...« (Ha mégis marad szabad ideje, akkor kanasztázik.) Harmincéves, Pest környékén tanító pedagógus: »■Színházban négy éve nem voltam. Nehéz a bejárás, a hazajövetel, meg a kis kerttel is törődni kell. Hangversenyre azelőtt sem jártam...« (A diákjait sem biztatja erre.) Huszonnyolc éves vegyész- mérnök: »Irodalom? Zene? Képzőművészet? Ha lépést akarok tartani a szakmám fejlődésével, márpedig ez létkérdés, nem jut rá időm ...« (A szakmáján kívül legföljebb az autókról és a sporttól lehet beszélgetni vele.) ötvenhét éves építészmérnök: »Szeretem a klasszikus irodalmat és zenét. A modemeket? Köszönöm, nem kérek belőle ...« (A miért?-re nem tud választ adni, mert nem ismeri sem a modern irodaimat, sem a modern zenét.) Negyvennyolc éves gimnáziumi irodalomtanár: »Salinger? Osborne? Bocsásson meg, do nem ismerem a munkásságukat... (Az osztályban szinte kivétel nélkül minden dják olvasta Salinger valamelyik művét, vagy látta Osborne valamea világközvetítések jogi és politikai problémáit, mert a technika már alkalmas, hogy a műholdakkal ne egy közvetítő földi adóra, hanem egyenesen a készüléktulajdonos szoba- vagy tetőantennájára sugározzák a műsort. Nincs messze hát a telsztá- ros, molnijos földrajzóra. Szerencsére a Magyar Televízió nézőinek nem nagyon kell várni az ilyen Információkkal, míg megszületik a nemzetközi együttműködés. Gyakran szidjuk a tévét filmjei, főként szórakoztató műsorai, néha riporterei vagy éppen riportalanyai miatt. Érdekes módon azt kevesen veszik észre, hogy az ismeretterjesztő' osztály viszont a legjobb, a legszínvonalasabb, legsokoldalúbb részlege a Magyar Televízióhalt. A Humoristáit Klubján már sokan unatkoztak, a Deltán viszont talán még senki. A főműsor néha ásatag filmjei már több tucatnyi rajzos és szöveges vicc témájává lettek, a Prizma vagy az Antenna viszont még senkit sem ingerelt élcelődésre. Pedig látszólag fordítva lenne szokványos, ért.Persze, ha csupán a statisztikai adatokat vesszük figyelembe, akkor aránylag kedvező képet kapunk az értelmiség színház-, hangverseny- és tárlattá togatásáról. A számok százezres nagyságrendűek. Ám a számok mögött olyan tények húzódnak meg, hogy az értelmiségnek csupán egy kis része jár rendszeresen színházba, s nagyjából ugyanezek mennek el rendszeresen hangversenyekre és kiállításokra is. S nem jobb a helyzet, ha a könyvtárakba beiratkozott értelmiségiek számát, a könyvek olvasottságával vetjük össze: kiderül, hogy lényegében ugyanazok olvasnak, akik színházba, hangversenyre tárlatra járnak, s zömében nem is azt olvassák, amit kellene. Tény, hogy ez ideig még nem tudtuk szervesen bekapcsolni a közművelődésbe az értelmiség új rétegeit. És tény az is, hogy azok egy részének, aikik nem mondtak le általános műveltségük gyarapításáról, a művészeti érdeklődése, orientáltsága meglehetősen konzervatív. Mondhatnánk úgy is: megrekedt a klasszikus művék ismeretének szintjén. Más részüknél viszont — különösen az utóbbi időben — tért nyert a mai nyugati világ polgári ízlése. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialista hatalom alapvető célja a szocialista ember megteremtése. Pusztán az anyagi jólét növelésével azonban ezt sohasem érhetjük el! Szocialistává az embereket az teheti, ha közösségi életet élhetnek, ha életfelfogásukat, gondolkodásmódjukat a közösségi életforma határozza meg... Ha erre nem tudunk módot biztosítani nekik, akkor -újratermeljük a papuesos, otthon ülő kispolgári életformát. Ezért jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt elengedhetetlen, hogy az értelmiség körében is mielőbb megteremtsük a szocialista életforma kereteit. hető a helyzet. Mindenki azt várná, hogy a humoristákon, a filmeken szórakozunk, s az ismeretterjesztésen unatkozzunk. De így van! Miként sikerült elérni, högy a magyar televízióban az ismeretterjesztés ne legyen unalmas? Valószínűleg két ok együttes következménye ez a kevésbé feltűnő, de a maga nemében példátlan eredmény. Az egyik ok: a tudományt népszerűsítő emberek kiválasztása. A műsorokat a Magyarországon található legjobb szakemberek, tudósok írják, szerkesztik, szakértőként ellenőrzik, s nem ritkán személyesen is vezetik. Nincs olyan számottevő magyar tudós, aki egy vagy több adásban ne szerepelt volna már a képernyőn. S persze ismét bebizonyosodott a régi igazság, hogy a legnagyobb tudósok, a legjelentősebb gondolkodók tudnak a legjobban közel férkőzni a laikusokhoz is. Elég visszaemlékeztetni az első Tudós- klub-adásokban Marx György fizikusprofesszor kérdéseire, Jánossy Ferenc közgazdasági elemzéseire, az agykutatók izgalmas válaszaira, vagy • sített. Erzsébet a frissen keményített, rövid, fehér köpenyében állt ki a bolt elé fagyit árulni. — Egyet? — Egyedül vagyok — mondta mosolyogva a fiú. A lány benyúlt a jégszekrénybe, kivett egy fagyit, és a fiú kezébe nyomta. Teltek a napok. Erzsébet megint fagylaltot árult. A vevők sorba álltak a jégszekrény előtt — Egyet? — kérdezte szokás szerint— Még mindig egyedül vagyok ... A fagyislány a válaszból ismert rá a fiúra. Most jobolimpiá t közelmúltban Jánossy Lajos előadássorozatára az atomfizika kérdéseiről. Lukács György utolsó filminterjúja nemcsak kultúrtörténeti érték, hanem példája is annak, hogy az írásban valóban kissé komplikáltan nyomon követhető filozófus a kamerák előtt — amikor a legszélesebb közvélemény számára beszél ■— milyen természetes egyszerűséggel tudta megmagyarázni a legelvontabb irodalmi s politikai kérdéseket is. A siker másik forrása a tévé ismeretterjesztő részlegének frisessége és a feldolgozás sokfélesége. Gondoljunk ismét a Delta mindig aktuálisan izgalmas tudományos szenzációira, vágy arra, hogy az új gazdasági mechanizmust egy rajzfigura, dr. Agy magyarázta meg! S nemcsak érthetően, de szórakoztatóan is a közönségnek. Az Antenában Benedek István doktor vezetésével a legfrissebb tudományos események kapnak gyors és nem is felületes magyarázatot. Formájában a legkevésbé változatos a rendszerinti késő este jelentkező .Jelentés* Zárás után Erzsébet sietve indult a villamosmegállóhoz. Az árkád alól kilépett valaki, és csatlakozott hozzá: — Haragszik? A lány a zavartan lépkedő fiúra nézett. — Egyet? — kérdezte cinkosan. — Most már kettőt — mondta a fiú nevetve. A villamos döcögött. A hőség nem oldódott. — Elkísérhetem? — Hosszú út lesz ..': A fiú nem felelt. Nem tartotta fontosnak. Erzsébet azt hitte, hogy csak a pályaudvarig kíséri. Tévedett. A fiú felszállt vele a vonatra. Az aktualitás, a formai sokszínűség és a legjobb szakemberek részvétele jellemzi tehát az ismeretterjesztő műsorokat. (S az Iskolatelevízióról most nem is szóltunk, pedig annak sok adását nemcsak a gyerekek nézik.) Persze, nem minden adás friss és szórakoztató. Szerkesztők, rendezők mintha túlságosan sokat bíznának a szavak, az interjúk erejében. Ezeknek a műsoroknak a zöme úgy készül, hogy egy jó szakember jó kérdéseket tesz föl egy nála is jobb szakembernek. Nincs is nagyobb baj, amíg a kerdések-f eleietek tartalma leköti a nézők figyelmét. De mintha túlságosan bíznának a kérdések-fe- letetek vonzferejében. Majdnem mindent interjú formájában próbálnak elkészíteni, pedig a Delta filmanyaga, dr. Agy rajzos népszerűsége bizonyította: milyen hálás a közönség, ha a kép is kifejező, önálló mondanivalót hordoz, miként a szó. Ez azonban csak halvány fekete folt az ismeretterjesztő műsorok hibátlan fehérségén. Általában olyan sokrétűek, anyira színvonalasak ezek a műsortípusok, hogy illik külön is szóvá tenni a Magyar Televíziónak ezt az erényét. Bsnsatti Lasrio A lány naponta megtette ezt az utat Egy Pest melletti községben lakott. A vonaton mindenki ismerte egymást. Az »új utast« kíváncsian méregették Erzsébet barátnői. A kicsi állomáson gyorsan búcsúztak. — Szevasz! — mondta Erzsébet — Szia! Holnap melínt várlak. A fiú ezzel sarkon fordult, mert az éUenvomat már beérkezett A lány eltűnt a sötétségben. Másnap megint az árkádoknál találkoztak. Már végérvényesen tegezték egymást — Miért kísértél hazáig? — Vagy mindent — mondta a fiú —, vagy semmit. Erzsébet nem válaszolt Nem tetszett néki ez a gyors odaadás. Túl váratlan volt az ismerkedés. — Ma ne kísérj el! A fiú vállat vont. — De egy vonattal később megyéit. Addig sétáljunk... — tette hozzá. — Inkább ne... — mondta a fiú váratlanul. — Menjél csak haza! De nélkülem _. Erzsébet megsértődve hagyta ott a fiút A vonatban már szomorúan gubbasztott S a következő nap nem várta a fiú. Csak két nap múlva jött elő. — Megértesz már? Erzsébet hallgatott. — Igen vagy nem? — kérdezte megint a fiú. A lány mosolygott. — Hát nem látod... — mondta és belekarolt a fiúba. A vonaton egymás mellett ülték. A lány a szüleiről mesélt, és a vicinális utasairól. Az ellenvonat ismét hamar jött. Erzsébetnek azért maradt annyi ideje, hogy a fiút homlokon csókolja. — Csak azért — mondta —, mert állhatatos vagy. Másnap Erzsébet újra fagylaltot árult. Rövid, fehér köpenyben áll a bolt előtt. — Egyet? A űú Erzsébet arcát nézte. — Kettőt! — mondta, és az egyik fagylaltot a lánynak nyújtotta. — Csak azért — mosolygott —, mert nyár van ... Somogyi Néplap lyik drámáját.) P. P ban megnézte magának. — Csak éjfélre ér vissza. — Miért baj ez? Pillantás a képernyőre (4.) I Delta, az Antenna és társai ...mint például most is a müncheni
