Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

fl termelőszövetkezetek jogvédelme A törvények és más ér­vényes jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával, eredményesen dol­gozni: ez minden vállalat és szövetkezet gazdálkodásának legfőbb szabálya és célja. Alapkövetelménye a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek működésének is. Ehhez sok rendelet alapos ismerete szük­séges, ami pedig a gazdálko­dást illeti, annak is egyre szá­mosabb tényezője, összefüggése van. Nem ritkán találják, szemben magukat a tsz-ek ve­zetői olyan problémával, ame­lyet nem láthattak előre, ke­letkezéséről nem tehetnek, a megszüntetése nem tőlük függ. Ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül jogi vonatkozá­sai is vannak a gazdasági, gaz­dálkodási nehézségeknek. Lássunk néhány példát. Sza­kosított állattenyésztési telepet létesít a tsz. Jó terv, a lehető leggondosabban összeállított költségvetés alapján. Az épít­kezés azonban— a tsz-en kí­vüli okok miatt — elhúzódik. Emiatt csak egy évvel később tudják üzembe helyezni a te­lepet, ami önmagában is tete­mes veszteséget jelent a szö­vetkezetnek. Ráadásul közben megnövekedtek a beruházási költségek, a tervezettnél 25— 30 százalékkal többe kerül az építkezés, a berendezés. Ennek következményeként gyakran pénzügyi zavarok támadnak, esetleg a szanálás sorsára jut a tsz. Jönnek a vizsgálatok, ke­resik a felelősöket, s rendsze­rint a szövetkezet kénytelen viselni a kárt, vagy legalábbis nagy részét. Más. Szerződést köt a terme­lőszövetkezet az állatforgálmi vállalattal, hízott sertések elő­állítására. Az előre meghatá­rozott időpontban átvehetné az állatokat a vállalat, de nem te­szi, mert sem vágóhíd sem hűtőház nincs annyi, ameny- nyi a feldolgozáshoz és a táro­láshoz kellene. A sertések rövi- debb-hosszabb ideig továbbra is a tsz-nél maradnak. Ebből nemcsak az a baj származik, hogy a kelleténél tovább kény­telenek etetni, gondozni az ál­latokat. A késedelmes elszállí­tás azzal is jár, hogy nem tud­ja a tsz idejében beállítani a hizlalni való sertések új falká- ját. Ez viszont gondot okoz a tenyésztésben is. Mi törté­nik ilyenkor? Egyezkedési kí­sérlet a vállalattal, vita a köt­bér, a kártérítés körül, s talán per is.. De lehetséges, hogy a tsz akkor is kiegyezik a válla­lattal, ha jócskán ráfizet, mert ezt diktálja az óvatosság, a »józan megalkuvás« a helyzet­tel. A szövetkezet ugyanis jól tudja, hogy jövőre is szerző­dik a vállalattal, más választá­sa, lehetősége nem lévén. Te­hát nem akarja magára hara­gítani a vállalatot. A következő eset: sza­kosított sertéstelepére aggregátort rendelt egy tsz az egyik nagy gyár­tól. Az eredetileg írásbafi rögzített határidő többszöri módosítása után közölte a gyár a szövetkezettel, hogy a leg­utóbb vállalt időpont, augusz­tus húszadika helyett csak 1973 első félévében szállítja az aggregátort. A szövetkezet er­re levélben értesítette a gyá­rat arról, hogy nem tud tovább várni, ezért kénytelen vissza­vonni a megrendelést. Most ott tart az ügy, hogy a gyár felháborodottan fenyegetőzik. Legföljebb akkor »hajtandó« eltekinteni a megrendeléstől, ha másik v^vőt talál az aggre­gátorra. mert neki »a tervében szerepel« ez az eladás. Lehetne folytatni a sort, de fölösleges. Persze, vannak pél­SOHA ROSSZABBAT... Tele ládák százával sora­koznak a kutasi Béke Tsz kis- bajomi üzemegységének 9 holdas paradicsomtábláján telvg gyönyörű, érett, piros paradicsommal, elszállításra várva. Hajladozó asszonyok, leányok sokasága ügyesen sze­di kosarakba, s önti ládákba. A tábla szélén találkoztunk Héjas Ferenc agrármérnökkel, a tsz kisbajomi üzemegységé­nek vezetőjével , akit Nagy József tsz-elnökkel kerestünk fel. Érdeklődésünkre Héjas Ferenc üzemegységvezető az alábbi tájékoztatást adta. — Üzemegységünk ebben az évben 9 hold paradicsomot termel, melyből 6 hold kecs­keméti merev szárú, 1 hold kecskeméti Jubileum, 1—1 hold pedig Moniméher és Hanror amerikai fajta. — Ezek közül melyik vált be legjobban? — A jövő évben a kecske­méti Jubileumot és Harror-t szeretnénk termelni. Ugyanis az első kitűnő, nagyon jóízű, bő termő, míg a másik rövid tenyészidejű, így széthúzódik a termésidő, nem torlódik össze a szedést munka. — Látom, nem egy helyen szedik az asszonyok. Mi en­nek az oka? — A termelést családi ré­szes művelésben végzik. — Hány parcella van? — 58 tag részére mértük ki, de néha a családtagokkal együtt 100—120 személy is dolgozik, ha a munka úgy kí­vánja. — Volt-e nehézségük ebben az évben a termelés során? — Nem is annyira nehéz­ség, mint egyszer nagy ijede­lem. Ugyanis április 18—22-e között már kiültettük a fej­lett paradicsompalántákat, melyek szépen megeredtek. Május elején jelezte a meteo­rológia az éjszakai fagyokat. Nem volt mást tennünk, mint ekével egy délután az egé­szet betöltöttük, befedtük. Hat nap és éjszaka volt így föld alatt a paradicsom. A fa­gyos napok elmúltával kézzel bontottuk lei. Mintegy 10—15 százalékos veszteségünk volt, de jól fejlett palántákkal azonnal pótolni tudtuk. Az akkor ráfordított munkatöbb­let most bőven kamatozik. — A szép termés a jó mun­ka mellett bizonyosan jó ta­lajerőt is kívánt. — Igen. Holdanként 200 má­zsa istállótrágyát és 7 mázsa vegyes műtrágyát adtunk. — Milyen az- eddigi termés- eredmény? — A mai napig holdanként 280 mázsát szállítottunk el a Nagyatádi Konzervgyárnak. Még holdanként 50—60 má­zsára számítunk — ha az idő­járás engedi. A táblán járva ZsobrákJó- zsefnével is beszélgettünk többek között, aki elmondta, hogy az ő, parcellája 200 négyszögöl. Eddig 40 mázsa paradicsomot szedett le. Ez pedig 320 mázsás átlagnak fe­lel meg. — Kiknek van még ilyen szép eredményük? — Sokakat említhetnék. Ta­lán a legjobbak: Putorek Fe­rencire, Szilvási Jenőné, Zsebi Lászióné, Posta Lászióné, ifj. Herceg Lajosné. — Hogy vannak megelé­gedve? — Csak soha rosszabb ne legyen termésben és kereset­ben. Búcsúzásul mi is azt kíván­juk, hogy soha rosszabb, de ha lehet, még jobb eredmé­nyek legyenek! K. J. dák arra is, hogy a termelőszö­vetkezet nem teljesíti szerző­déses kötelezettségét, s ezzel valamely más vállalatnak okoz kárt. Ezekre az esetekre sem lenne helyes más mércét alkal­mazni. Nincs, nem lehet helye elvtelen engedékenységnek, el­nézésnek, szerecsenmosdatás- nak akkor sem, ha termelőszö­vetkezet követ el szabálytalan­ságot. # Ez alkalommal mégis válla­latok, nem pedig tsz-ek l}ely- telen magatartásáról van szó. Ennek nyomós oka, hogy a szó­vá tett, s a hozzájuk hason­ló visszásságok vannak túl­súlyban. Más szavakkal: ha azt akarjuk, hogy á törvényben is kifejezett egyenrangúság és egyenjogúság érvényesüljön a vállalatok és a tsz-ek kapcso­latában, akkor mindenekelőtt az említett bajokat kell orvo­solni, azoknak kell elejét ven­ni. Közben természetesen ügyelve arra, hogy ne szapo­rodjanak, hanem szűnjenek meg a tsz-ek ilyen természetű és szintén elítélendő módsze­rei, hibái. A termelőszövetkezetek jog­védelméről szólván többnyire a peres ügyek számával, a megnyert perek révén megté­rült vagy elhárult vesztesé­gekkel szoktak érvelni. Két­ségtelen, hogy ezeknek, s a rá­juk fordított jogászi munká­nak nagy jelentőségük van. Nem kevésbé’ fontos az, sem, hogy a jog szelleme és előírá­sa érvényesüljön a termelő- szövetkezet belső életében. A gazdálkodásban, a vállalatok és a szövetkezetek viszonyá­ban még jelen lévő torzulá­sok, jogsértő eljárások meg­szüntetése azonban nagyobb és messzebbre ágazó feladat. Jó és minél gyorsabb megol­dásához a törvényességi fel­ügyeletet ellátó intézmények elismerésre méltó erőfeszítései mellett másra is szükség van. E gyebek között és nem utolsósorban arra, hogy a termelőszövetkeze­tek területi szövetségei és a TOT lankadatlan igyekezettel fáradoznak az okok megszün­tetésén. Nem kizárólag hiva­tali, hanem társadalmi fóru­mokon is segítsék elő még erő­teljesebben a helyes ' szemlé­let térhódítását. Hogy ne le­gyen talaja annak a felfogás­nak és nézetnek, mely az álla­mi vállalatok és a termelőszö­vetkezetek megítélésénél arra az évekkel ezelőtt divatos ér­velésre támaszkodott, amely szerint »előbb az ing, azután a kabát«. Vagyis: mondjuk ugyan, hogy gazdasági éle­tünkben azonos elbírálás ille­ti meg az állami vállalatokat és a szövetkezeteket, de hát mégiscsak az ing, az állami vállalat van közelebb az ál­lamhoz. Bizonyára vannak akik még ma is e hasonlat szerint gon­dolkodnak, ám ennek hamis­sága és kártékonysága egyér­telmű. S maga a szemlélet po­litikánkon, gazdaságpolitikán­kon, törvényeinken kívüli. El­lentétes velük. G. P. ÍGY GAZDÁLKODTUNK AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Hétszázalékos termelésnövekedés A KÖZ ponti statisztikái Hivatal Somogy megyei Igaz­gatósága, mint minden év kö­zepén, most is elkészítette je­lentését megyénk gazdasági és társadalmi helyzetének főbb adataiból. Az összehasonlítá­sok főként azt vizsgálják, hogy az 1972. június 30-ig el­telt egyéves időszak alatt mi és milyen mértékben változott. Az adatok' összességében ked­vező képet mutatnak me­gyénk fejlődéséről, A megye szocialista ipará­nak 1972. I. félévi termelése 7 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. A növekedés üteme — az orszá­gosan tapasztalt iránynak megfelelően — a megyében is lassult. A szocialista iparon belül a minisztériumi és a ta­nácsi ipar termelése — mivel a kefe- és műanyagipari és a kempingcikkipari termelés is fejlődött — csaknem azonos mértékben haladta meg az 1971. első félévit. A szövetke­zeti ipar termelése — döntő részt a bútoripari, a kézmű- és háziipari termelés csökke­nése miatt — az egy évvel ko­rábbi szinten maradt. Az építőiparban a tavaly már megmutatkozott fejlődés ez év eddig eltelt időszaká­ban — bár szervezetenként igen eltérő arányban — foly­tatódott. A megye szocialista építőiparának 1972. első félév termelési értéke meghaladta a félmilliárd forintot; ez mint­egy 15 százalékkal magasabb, mint az előző év azonos idő­szakában volt. A növekedés üteme az 1971. első félévivel megegyező, de gyorsabb mint országosan, és mint a megye IV. ötéves tervében előirány­zott éves átlagos fejlődés. Az építőipari termelés nö­vekedésében jelentős szerepet játszott a Dél-dunántúli Víz­ügyi Építő Vállalat igen dina­mikus fejlődése és a TÖVÁL- ok termelésének — élsősortaan a lakásépítés — további növe­lése. (E két szervezet nélkül számolva a termelésnövekedés indexe 8 százalékot tett ki.) Az állami szektoron belül a magasépítő-ipari profilú két vállalat ' termelésemelkedése mérsékeltebb, mint az előző év első felévében volt. Az építő­ipari szövetkezetek termelése pedig az előző évi szint alatt maradt. Az eredményeket az ipar 2, az építőipar 8 százalékos lét­számnöveléssel érte el. Így az egy főre jutó termelés az ipar­ban és az építőiparban egy­aránt 6 százalékkal haladta meg az előző évit. Az élőmun­ka produktivitásának javulá­sához — különösén az építő­iparban — a gépesítés, a mű­szaki fejlődés jelentősen hoz­zájárult. 12 méter széles fóliát gyárt Cipőbörze Szombathelyen Az utóbbi évek egyik leg­rangosabb cipőbörzéjét ren­dezte meg a Savaria Cipőgyár Szombathelyen, az Isis szálló különtermében. A háromna­pos börzén, mely tegnap fe­jeződött be az ország cipő­nagykereskedelmi vállalatait képviselő szakembereknek, mintegy 150 cipőmodellt mu­tattak be. Ez volt a jövő ta­vaszra s nyárra szánt kollek­ció. A bemutató már tükrözte mzt a felmérést is, amit a gyár képviselői végeztek a boltokban és a vevők köré­ben. Azt tapasztalták, hogy a vásárlók jó, korszerű, divatos árukat keresnek, elfogadhat áron, s ezeket az igényeket a gyár messzemenően igyekszik kielégíteni. Újdonságként mu­tatták be és ajánlották a ke­reskedelemnek a kifogástalan minőségű, hajlékony, kényel­mes bőrtalpú férfi cipőt, ame­lyet eddig csak exportra gyár­tottak. A mezőgazdaság szempont­jából az év első hat hónapjá­nak időjárása nem volt ked­vező; míg korábban a csapa­dékhiány okozott aggodalmat, az utóbbi időszakban a túlsá­gosan bő csapadékot adó, vi­haros időjárás teremtett gon­dokat. Miatta a gabonák be­takarítása oly mértékben el­húzódott, megnehezült, hogy az alföldi megyék segítségét, kombájnok átcsoportosítását igényelte. Számottevően rom­lottak a terméskilátások és a betakarított termények minő­sége is. A ÍTiegyetermőterülete 1971. és 1972. május 31-e között — hasonlóan az utóbbi években tapasztaltakhoz — kis mérték­ben csökkent, s e változás is jobbára a megyék közötti te­rületátcsatolásokból adódott. Művelési áganként sem tör­tént lényeges változás a múlt évfhez viszonyítva. Más, jelen­tősebb változások: Az utóbbi években tapasz­talt csökkenéssel ellentétben — bár csekély mértékben — növekedett a gabonafélék ve­tésterülete. Ezen belül tovább emelkedett a búza vetésterü­letének az aránya. Számotte­vően — csaknem 20 százalék­kal — nőtt a zöldségfélék ve­tésterülete, s ebből ítélve ered­ményesnek bizonyultak a kor­mány ez irányban tett intéz­kedései. A cukorrépa-terme­lés gazdaságosságának foko­zása (a felvásárlási árak je­lentékeny növelése) mérsékel­tebb eredményt hozott: vetés- területének a múlt évihez vi­szonyított 5 százalékos növe­kedése az utóbbi években ke­letkezett kiesésnek csak kis hányadát pótolta. Jelenlegi területe az 1966—1970. évek átlagánál 25 százalékkal ke­vesebb. Számottevőén csök­kent a hüvelyesek és a napra­forgó vetésterülete is. A korábbi tendenciát foly­tatva tovább növekedett a ku­korica vetésterülete, és ismét csökkent (3 százalékkal) a burgonyáé. Ez utóbbi növény területalakulásában szekto­ronként eltérő mértékű válto­zás volt. Míg a tsz-ekben kö­zös gazdaságokban a múlt évihez hasonló ütemben — 18 százalékkal — fogyott terüle­te, a kisüzemi gazdaságokban fokozódott termelése. (A megye szarvasmarha-ál­lománya ez év első hat hónap­jában számottevő változást nem mutatott. Az évközepi ál­lomány (ezen belül az anyaál­lomány is) az egy évvel ko­rábbinál némileg alacsonyabb vöt. A sertésállomány (mely az év elején még meghaladta az egy évvel korábbit) az év kö­zepén 7, a kocaállomány 5 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. Az állattállomány ez évi alakulása szektoronként eltérő. Míg a kisüzemekben a szarvasmarha-állomány csök­kenése fokozódott, a termelő­szövetkezeti közös gazdaságo­ké az előző év első félévében tapasztaltnál jobban nőtt. A termelőszövetkezetekben a sertésállomány is magasabb az egy évvel korábbinál (4 százalékkal), míg a kisüzemi gazdaságoké 11 százalékkal alatta maradt annak. Ülésezett a Hazafias Népfront megyei elnöksége Művelődéspolitikai feladatok Centenáriumi előkészületek Lenin városban, a Tiszai Vegyi Kombinátban az olefinprog­ramnak megfelelően jó ütemben halad a gyár bővítése. Az olefinmű építése a tervek szerint 1974 végére készül el. E beruházás mellett a gyár saját erőből bővíti savüzemét is. A most épülő egységgel a teljes ammóniatermelést Műtrá­gyává dolgozzák fel. Ez év; 50 ezer tonna plusz műtrágyát eredményez. Nagy segítséget jelent majd a magyar mező- gazdaságnak az a 12 méter széles fóliát gyártó gépsor is, melyet ugyancsak most szerelnek. Kipihenten — s a nyári üdülés után napbarnítottan — gyűltek össze a Hazafias Nép­front megyei elnökségének tag­jai tegnap délután. Ez a pi­hen tség, és ami lényegesebb: az V. kongresszus vitaanyagá­nak ismerete érződött a megbe­szélés elevenségén, frissessé­gén is. Milyen művelődéspolitikai feladatok várnak a mozgalom­ra Somogy megyében? Erről a témáról Beregszászi Ilona al- elnök készített tervezetet, ame­lyet a megyebizottság jóváha­gyása után — a községek nép­frontbizottságai felhasznál­hatnak majd művelődéspoliti­kai munkájuk megtervezésénél. Az előterjesztés tevékenysé­gi formákat javasol, ezek kö­zül községi szinten, helyre sza­bottan válogathatnak a bizott­ságok, a lehetőségek és a fel­merülő igények szerint. S mint az ülés egyik részvevője kifejtette: új módszerek szük­ségesek, mert az eddigiek el­avultak. A kongresszus is a módszerek korszerűsítését ja­vasolta, többek között a műve­lődéspolitikai munkaközössé­gek létrehozásával. A vita során ezzel kapcso­latban fölmerült az a kifogás, nem a »papírbizottságok« szá­ma szaporodik-e ily módon? Tudnak-e többet hozni tartal­mi kérdésekben, a községek egységes művelődési terveinek kialakításában segítenek-e, vagy önállóan dolgoznak? Mint a feltett kérdések is mutatják, a művelődéspoliti­kai munkaközösségek helye és szerepe még nem eléggé tisz­tázott. Inkább kísérleti stádi­umban van a dolog. Éppen ezért az elnökség úgy határo­zott, amíg kirajzolódik: ho­gyan s mennyire lehet támasz­kodni ezekre a munkaközös­ségekre, csak egyet alakítanak járásonként, a balatonszárszói mintára. Egyelőre célszerűbbnek lát­szik a régebbi, bevált formákat alkalmazni, de bizonyos módo­sításokkal. Például változtatni kell a népfrontfórumok szer­vezésének módszerein:, ne a párt-, a szakszervezeti és a KISZ politikai oktatásokat má­solják. Ne bocsátkozzanak is­métlésekbe! Inkább az embe­rek megszólaltatására helyez­zék a fő súlyt. Arra, hogy a lakosság vesse föl a témákat és fejtse ki véleményét. így a községi népfrontbizottságok sok olyan hasznos értesülést szerezhetnek, amelyekkel se­gíthetik a tanácsok munkáját. A megyei elnökség megtár­gyalta, milyen módon vehetne részt a népfrontmozgalom az ifjúság nevelésében, illetve a cigánylakosság helyzetének ja­vításában. Ezután az 1971/72. évi poli­tikai oktatás tapasztalatai ke­rültek napirendre, majd a Bu­dapest és Kaposvár centená­riumának megünneplésével kapcsolatos tervezet. Ez utób­bit dr. Kanyar József készítet­te, a népfront feladatainak pontos feltérképezésével, a rendezvények helyének, vala­mint az előadók és felelősök személyének megjelölésével. Kaposvár rendezett tanácsú várossá nyilvánítása nemcsak a város, hanem az egész megye ügye, így járási székhelyeken és nagyobb településeken is — a TIT bevonásával — előadá­sokat szerveznek a népfront­bizottságok a megyeszékhely városi fejlődéséről. Hasonló­képpen — mivel a főváros nemcsak a budapestieké, ha­nem az egész országé — Buda­pest történelmét is ismertetik. Honismereti pályázatot hir­det a népfront Kaposvár fej­lődésével kapcsolatban, és kü­lönböző akciókat szervez a centenárium méltó megünnep­lésére. A népfront megyei bi­zottsága szervezi azt a buda­pesti találkozót is, amelyre meghívják a Somogyból elszár­mazott párt-, állami, társadal­mi és gazdasági vezetőket, egyetemi és főiskolai tanáro­kat, tudományos kutatókat, írókat, képzőművészeket, vala­mint a megye vezetőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom