Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
( Újdonságok a Csepel Autógyárból A Csepel Autógyárban az év eleje óta új padlóvázüzcm működik, ahol az Ikarus 556-os és Ikarus 180-as autóbuszok alvázait szerelik. Az idén 6400 — félig kész — autóbuszt szállítanak a kooperáló vállalat részére. Az új üzemrészben a padlóvázra kerül a motor, a fékrendszer és a kormánymű, így »saját lábán« gördülhet további szerelésre az Ikarusba a jármű. A BNV-n mutatták be a D—732.08 típusú, magasnyomású ipari és csatornatisztító felépítményes járművet. A gépkocsit Csepelen gyártják, a felépítményt a Woma cég szállítja. A korszerű berendezés maximálisan 500 atmoszférás vízsugárral alkalmas épületek tisztítására, csatornák felújítására. Különleges kiegészítő berendezésével kis nyomással akár betoncsöveket is vághat. Azóta nem f ii Az ablakok kitárva, mégis forró a levegő, és fület zavaró á villanymotoros varrógépek zaja. A teremben gépek — két hosszú sorban —, mögöttük fiatal nők dolgoznak feszült figyelemmel. Exportra dolgoznak. Ha fölveszik majd a fehér kamgarnból vagy ballonból készült nadrágkosztümöt Kanadában vagy Svédországban, vajon gondolnak-e arra a nők, hogy velük azonos korú fiatalok készítették Magyarországon? — Nézze ezeket a gyönyörű szoknyákat — mutat a köny- nyű, pasztellkék szoknyákra Horváth Lászlóné, a Nagybajomi Vegyesipari Ktsz nőbizottságának titkára. Tudom, hogy szocialista brigádokban dolgoznak. Férfiakat is megszégyenítő gyorsasággal dolgozik, példamutatóan helytáll, mondták Horváth Józsejné vasalóról a szövetkezetben. — Mióta dolgozik a ktsz- ben? — Három éve. — Szakmunkás? — Nem. Betanított munkás vagyok. — Mennyi a fizetése? — Teljesítménybért kapunk. Kétezerhatszázat is kerestem már, de akkor sok volt a túlóra. — Szalai Lajosné: nem félek a munkától. 1900 forintot keresek. Kilenc órát dolgozunk naponta, igazán jól jön a szabad szombat Szakmunkás vagyok, szabász. Tanfolyamot végeztem. A múlt évben megtakarítottam 30 000 forint értékű anyagot. Természetesen úgy, hogy nem romlott a minőség. Kiss Mária hosszú hajú, szép, fekete kislány. Mindössze egy napja szakmunkás, jelesre vizsgázott — Hogyan telt az első nap? — Mint a többi. Varrtam ... Szeretek varrni... Otthon is mindig ruhákat tervezgetek. Itt akarok maradni a szövetkezetben. A 650 éves öreg vár ódon falai között 16 előadást tartottak a mostani évadban. Valamennyit zsúfolt nézőtér előtt játszották. Áprily Lajos: A bíboros és Racine: A pereskedők című vígjátékát csaknem tízezren tekintették meg. Laki Balázs Józsejné: — Betanított munkás vagyok ... négy év óta itt a szövetkezetben, korábban a tsz- ben és az erdészetben dolgoztam. 1300 forintot keresek. Nincs különösebb problémánk. — Azt azért említhetnénk, hogy elmaradt az 5 százalék — mondják többen 's »•* ..........r e. — Igaz, akkor gyöngébben kerestünk, de nus. no______., i gényesebb munkát végzünk. — Jobb munka, jobb minőség, két év óta vagyunk együtt a brigádban, azóta nem fizettünk kötbért, Ki hitte volna akkor közülünk, hogy ilyen gyönyörű ruhákat is meg tudunk csinálni? Most hatezer ruhát szállítunk Nyugat-Né- metországnak, 1600-at a svédeknek. — Hány órát dolgoznak otthon? — Nem számoljuk... ameny- nyit bírunk, öt-hat órát biztosan. Ezenfelül a munkahelyre utazás is időt követel. — Mindenben lehet a textil- konfekciós részlegre számítani — mondja a nőbizottság titkára. — Nemrég nyolc garnitúra ruhát varrtak a tánccsoportnak társadalmi munkában. Megvarrták a függönyöket is a kultúrháznak. A műhely átalakítása után takarítottak, vi rágokat ültettek az udvaron. Mindenben lehet rájuk számítani. Az esztergomi Labor Műszeripari Művek nagy gyakorlattal rendelkezik a különleges követelményeket kielégítő járművek gyártásában. Többek között mozgó fogászati rendelőket, röntgen szűrőállomásokat, bányamentő autókat, Hazánk minden tájáról és 15 országból érkeztek vendégek a várszínházi előadásokra. A sikeres évad lezárásával párhuzamosan megkezdődtek az előkészületek a X. jubileumi várszínházi évadra. Brigádvezetői értekezlet Gondok és Üzemi vezetők, művezetők brigádvezetők töltötték meg a Famutíonó-ipari Vállalat Ka posvári Gyárának kultúrtermét. Eitlen György főmérnök beszélt a múlt féléviben végzett munkáról. A törzsgárda jelentőségéről szólva elmondta: a gyárhoz évek óta hűséges, becsületesen dolgozó munkások elismerése az eddigieknél is fontosabb követelmény. Sajnos sokan hagyták el az üzemet tavaly, s magas az újonnan belépett dolgozók száma. Ezzel kapcsolatban a főmérnök elmondta, hogy nem akkor kell egy dolgozóval foglalkozni, amikor bejelenti, hogy kilép, hanem attól a perctől kezdve, amikor az üzemben dolgozni kezd. Így az üzemi légkörrel kapcsolatos gondok is megszűnnek. Ha pedig jó a légkör, jól megy a munka. Ezen a téren nagyon fontos a szocialista brigádveze. tők tevékenysége. Felhívta a figyelmet, hogy le mindenáron, és főként ne a minőség rovására termeljenek többet. Arról is szólt, hogy az utóbbi időben romlott a munrádiós közvetítőkocsikat készít. A vállalat saját erejéből most új gyárat épít Esztergomban, ahol már meg is kezdték a részleges termelést. Elkészítették a korszerű, középkategóriájú tűzoltókocsi mintapéldányát. A kocsival — az országos tűzoltó-parancsnokság képviselőinek jelenlétében — sikeres víz-, hab- és poroltási bemutatót rendeztek. A mintapéldány a budapesti parancsnoksághoz került. Mivel a szakvélemények nagyon kedvezőek, a sorozat- gyártást is megkezdték. Még ebben az évben 35 tűzoltókocsit készítenek hazai megrendelésre, így az elavult tűzoltókocsikat fokozatosan kivonhatják a forgalomból. a textilművekben feladatok kafegyelem. Ezért egyre na- yobb szükség van a brigád, alamint a brigádvezetők és az Kérni vezetők együttműködé- ■ére. Végül részletesen elemez- e az egyes üzemrészek munkáját. Az értékelés közben megélénkült a terem. Néhányan komoran néztak maguk elé, mások örömtől sugárzó arccal hallgatták a beszámolót. A mellettem ülő asszony boldogan súgta oda a szomszédjának: — Igen, ez az én brigádom! Ezután a dolgozók mondták el véleményüket, melyben szó volt a brigádok életéről, munkájáról, vállalásairól. Csapó Gizella & szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzottakról beszélt. — Sokszor az erkölcsi elismerést hangsúlyozva megfeledkezünk az anyagi megbecsülésről. Az országos tanácskozáson javasolták, hogy amikor egy brigád jutalmat kap, abból ne mindenki egyformán, hanem a végzett munka arányában részesüljön. Tartalmasabbá kell tenni a kulturális vállalásokat is, de nem erőszakolva. Ha egy munkást nem érdekel egy színházi előadás, azzal nem megyünk sokra, ha csak azért is »kivezényeljük« Ennek nincs értelme, különösen, ha csupán azért csituljuk, hogy tudjunk mit írni á brigádnaplóba. Szabó Sándor személyzeti vezető figyelmeztetett: az üzemi demokrácia félremagyarázása valamennyi dolgozó érdekeit sérti. Nem a demokrácia szellemében cselekszünk, ha megfontolatlanul, alaptalanul hangoztatunk véleményeket. Mihalics István üzemi párttitkár szerint csak a reális lehetőséget mérlegelő, teljesíthető vállalások helyeselhetők. Az üzem életével kapcsolatos, nyílt légkörű vita végén Eitlen György válaszolt a .hozzászólásokra, és összefoglalta az értekezleten elhangzottakat. — Nekünk nagy szükségünk van a szocialista brigádok vezetőire, hiszen ők vannak legszorosabb kapcsolatban a dolgozókkal. Hozzájuk fordulnak elsőként örömeikkel, gondjaikkal, tehát a brigádvezetőktől nagyban függ az üzemi légkör. Ha a dolgozók elégedettek, jó a munkaszellem. Az élüzem címet pedig csak jó munkával tudjuk tartani. B. F. Szakács Erzsébet 35 tűzoltókocsi ebben az évben Bezárta kapuit a gyulai kárszínház A múlt félév tapasztalatai — Az éliizem cím kötelez Szüts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 30. Az újságíró számára a nők nem voltak fontosak, mert a nőket ő nem számította a politikai boszorkánykonyha szakácsai közé. Nem volt ez magyar divat!... őfelsége, a nagyméltóságú kormányzóné is csak használt ruhákat osztogatott a proletár népnek karácsonykor, s ebben minden társadalmi és közéleti szereplése kimerült. A grófnék, bárónők is csak majmolták a kegyes hölgyet, a politikába nem avatkoztak. Igen ám, de ha az a nő nem magyar, hanem német származású volt?!... Akkor ott kellett lennie! Akit Magyar- országon érdekelt a bauxit — természetesen Balátait kivéve, ami a dolog speciális pikantériája —. a részt vett Rajnis- sék er' Biz- :s körülmények meg- ne'ic. : c.z errí ;r s'ámára a válás . 1st — gondolta Szász —, de mindig az egyén váSomogyi Néplap laszt, dönt ,s ezért viselnie kell a felelősséget. A bűnéért mindig a bűnözőnek kell felelnie, s nem a környezetének, mert a bűnöző követi el a bűnt, s nem a környezete. A felelősség nem a társadalmat terheli, hanem a bűnözőt. Igen ám, de ha az egész társadalom céljává a bűnözés válik? Ha egy adott társadalom vezető rétege, ki nefh mondottan ugyan, de más népek kirablásában látja a társadalmi gyarapodás egyetlen lehetséges eszközét, akkor az ebből részt kérő tagjait — egyénenként — fölmenti a felelősség alól? Nem menti föl, hanem bűnrészessé teszi. — A Dédi — villant agyába. Nélküle nem történhetett a régi Pesten semmi valamirevaló társasági összejövetel. Egyszer mesélt is arról a la- kásszentelőről. Szász villámgyorsan döntött: meg kell tudnia a teljes igazságot, és ezúttal nem lesz kímételes. Az irathalmazra nézett, és hangtalanul felnevetett. Eszébe jutott, hogy pár napja az öreg angol nyugdíjas ezredes, aki minduntalan vörös kis bajuszát simogatja, megkérdezte tőle: — ön egy zenekar vezetője, uram?... — Nem, sajnos, ezredes úr, ki kell ábrándítanom. Egyszerű magyar újságíró vagyok. — Hm... — ennyi hallatszott a bajusz alól, s a kis- öreg azóta messze elkerüli. Dániel izgatottan kopogtatott a szomszédos lakosztály ajtaján. Hallotta dédanyósa csoszogó lépteit, de mielőtt ajtót nyitna, németül kérdezte: — Ki az? — Én vagyok, Dédi — szólt vissza magyarul. — Feltétlenül beszélnem kell önnel. Kérem, eresszen be! Szász Dániel kopogtatására ingerült hangon válaszolt a bárónő: — Annyira sürgős? Nem érzem jól magam, és ledőltem egy kicsit. — Rövid időre, kérem ... — Egy pillanat, csak rendbeszedem magam. Szász néhány percig várakozott, míg a bárónő, beeresztette. A heverőn az összegyűrt takaró és a párna mutatta, a bárónő tényleg pihent. Szász e dupla heverő melletti asztalkán orvosságos üvegeket pillantott meg. — A gyomromat ronthattam el tegnap. Nem szoktam ezekhez a nehéz ételekhez. — És honnan tudott orvossághoz jutni? — Szász felemelte az üvegcsét, de sem címkét, se» felírást nem talált rajtuk. — A kedves német ismerősünk. Flessburger úr adoU ♦ gyomorrontás elleni szert... j Gyógyszerész... ; — Óh, igen, persze. — Szászt visszarakta az üveget.----Egy t r égi dologról akartam öntőit érdeklődni... s remélem ... t — Dániel, én már millió- szőr megmondtam, nem vagyok hajlandó, maga pedig állandóan ... —A bárónő hol tegezte, hol magázta unokája férjét. — Mit akar folytonosan azzal a múlttal... Különbén is már mindent, amit tudtam, elmeséltem. A heverő szélére ült, lábát takaróba csavarta, és gyanakodva pillogott unokavejére. Szász rágyújtott, aztán elővette az egyik iratot. — Rajniss Ferencék estélyéről lenne szó. ön részt vett ezen. — Én?... Te megőrültél... — kiáltotta a bárónő. — Mindig is undorodtam attól a közönséges alaktól. A bárónő vad szidalmakkal illette a nyilas képviselőt, s közben Szász lehangolta)! állapította meg: le fogja tagadni a részvételét, idegrohamot kap ... Közben persze nagyon is helyén van a feje és a szíve. \ *» — Előfordulhatott — töp-1 rengett Szász —, hogy tényleg | nem hívták meg az estélyre? | Lehetetlen. Valami cselt kéne | vetni, buktatót ásni neki, hogy f elszólja magát. De mivel le- j hetne erre kényszeríteni? | ♦ (Folytatjuk.) Bonyodalmak egy újságos pavilon körül Naponta tízezer levél a siófoki postán A forgalom minden eddigit meghalad, Arany József, a siófoki postahivatal vezetője mégsem panaszkodik. Júliusra, augusztusra harminc kisegítőt alkalmaznak, így több mint száz a siófoki postások létszáma. Hogy mennyire szükség volt a segítségre, azt a kimutatások bizonyítják. A főpénztár forgalma tavaly júliusban 158 millió, az idén pedig 181 millió volt. Ezt a rengeteg pénzt nem a megszorult hozzátartozóknak küldték az otthon maradottak, a 181 millió túlnyomó többségét a vállalatok adták föl. Csupán összehasonlításul: márciusban a pénz forgalma alig haladta meg a hetven- milliót. Igen nagy segítséget jelent hogy Siófokot és körzetét is bekapcsolták a távtárcsázó hálózatba, bár a kézi kapcsoló» sokra esténként még így is szükség van. Nőtt a távbeszélődíj-bevétel is. Maradjunk a júniusi ösz- szehasonlításnál; tavaly ilyenkor hatszázezret, az idén pedig nyolcszázezret fizettek be a telefonbeszélgetésekért. Naponta mintegy tízezer levél érkezik Siófokra, a fiókokba 4500 kerül, a többit a kézbesítők hordják szét. Ugyancsak naponta körülbelül 200 táviratot, 100—150 ex- presszlevelet és ennél valamivel kevesebb expressz-ajánlott küldeményt kézbesítenek. A hivatalvezető örömmel újságolta, hogy lassan megszűnnek a munkaerőgondjaik, a jelentkezők közül válogatni is tudnak. A teljes létszámnak is köszönhető, hogy e nyáron még egyetlen körzetben sem okozott gondot a kézbesítés. A gyakori borongós időjárás öt egyetemista újságárus napjait is megkeseríti. Az esőben nyakukon marad a rengeteg hírlap. Ha már az újságárusításnál tartunk: a posta két pavilon felállítás." kért engedélyt. Az egyik m működik is a vasútállomáso: a másikkal azonban egyelője nem tudjak, hogy mit kezdjenek. A Mártírok útjának üzletsorai elé akarták helyezni. A rendőrségnek nem is volt ellene kifogása, de a tanács — azzal, hogy a pavilon rontja a városképet — nem engedte felállítani. Egészen pontosa nem tudni, milyen esztéti! szempontok vezették az illc" keseket, de furcsának ta’ juk, hogy a szörpárusító au' mata, meg a főttkukorica-á: ellen senkinek egy szava sinc. Arról nem is beszélve, hogy ez az üzletsor sem tartozik Siófok mutogatni való nevezetességei közé... F. D.
