Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Somogyi nap Szekszárdon Színpompás bemutató a szabadtéri színpadon. ü KISZ PÁRTI RÁHYÍTÁSIl (Folytatás az 1. oldalról.) A szakmai tanácskozás, tar­talmi értékei miatt emlékeze­tes marad. De szinte bizonyos, hogy egyetlen somogyi láto­gató sem távozott el valami maradandó emlék nélkül. Vo­natkozik kivált ez a megálla­pítás Varga Jánosnéra, a ka­posvári szövetkezet tagjára aki a szerencsés véletlen foly­tán a négy megye szekszárdi kiállításának huszonötezredik látogatója volt tegnap. A »ju­biláns« látogatót Somorjai Sándor, a Tolna megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályvezetője kö­szöntötte, és átadta a rákos- palotai bőr- és műanyaggyár szekszárdi vállalatának aján­dékát: egy női és egy férfi táskakészletet. Szólt a zene, múltak az órák. Délben a Somogy me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága fogadást adott a me­gyei, járási, üzemi vezetők tisztéletére; közvetlenül ok hall8tták azt a köszönetét, ami sokezer somogyi ember­nek szólt az odaadó, őszinte fáradozásért. A menettánc részvevői egye­nesen a vásár szabadtéri szín­padához táncoltak, ahol dél­után három órakor Somogy legrangosabb művészeti együt­tesei mutatkoztak be. Ami nekünk, vendégeknek első látásra itt nagy élményt jelentett: a csodálatos táj. A szabadtéri színpad hátterében a szőlőműveléses szekszárdi hegyek tündökölnek az eső utáni tiszta napsütésben. Alig hogy felhangzott a ka­posvári Tóth Lajos Általános Iskola 'kamarakórusa, a sza­badtéri színpad környéke megtelt, elsősorban tőinai ér­deklődőkkel. A kicsinyek si­Biszku Béla az Ifjú Gárda III. országos szemléjén Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön megtekintette az Ifjú Gárda III. országos szem­léjét. Az Ifjú Gárda III. országos szemléjének eseményeiről és a harci túra programjáról dr. Tóth Gyula, az Ifjú Gárda or­szágos parancsnoka tájékoz­tatta a központi bizottság tit­kárát, majd a vendégek Bo- dajkra látogattak. Megtekin­tették a Gaja-patak völgyé­ben rendezett harci túrát. Biszku Béla érdeklődéssel fi­gyelte a fiatalok teljesítmé­nyét. Az ország 22 legjobb if­jú gárdista szakasza 3 kilomé­teres útvonalon haladt végig. A hegyes terepen céllövés, gránátdobás, elsősegélynyúj­tás és elméleti kérdések vár­ták a fiatalokat, egy helyen pedig az éjszakai felhőszaka­dástól megáradt Gaja-patakon kellett átkelniük. Az Ifjú Gárda harci túrájá­nak végeztével flnzku Béla és kísérete megtekintette a Bo- dajk mel'e'.ti rögtönzött tá­bort, majd rövid székesfehér­vári tartózkodással fejeződött be a Fejér megyei kerét fokozták az iskola tán­cosai, akik karádí gyermek­táncot mutattak be, — népvi­seletben. Ezen a forró napon talán a legforróbb sikert a mesztegnyőiek aratták. Külö­nösen csikóstáncuk keltett nagy érdeklődést, a felcsattanó taps megérdemelt volt. Balogh Flórián furulyaszó­lója közben ismerkedtem meg Antal Fillár kétyi — Szek- szárd melletti falucska —. pa­rasztbácsival, aki nemcsak nagy figyelemmel, hanem nagy érdeklődéssel is nézte Somogy műsorát. Antal Fillár- nak rendkívül tetszett a mesz- tegnyői csikóstánc, de talán még ennél is jobban a nép­táncegyüttest kísérő zenekar muzsikája. Maga is szívesen eljár — mondta — a kétyi né­pi zenekar próbáira — csak úgy hallgatni. Egy színes, nagy szárnyú pillangó szállt el előttem, s ahogy rápillantottam, a somo­gyi nap felgyülemlett élményei jutottak az eszembe. Ilyen tarka, színpompás volt a mű­Harminchárom vagonban összesen 20 kombájn indult vissza — csaknem háromhetes munka után — Békés megyé­be, a kaposvári vasútállomás­ról. A rakodás tegnap reggel hat órától délután két óráig tartott. A testes arató-cséplő gépek nehezebben gurultak a vagonok platóján, mint a sá­ros somogyi dombokon. A kombájnosok — ha éppen rá­értek — karéjban beszélget­tek. Az első kérdés: mikor érnek haza? — Ha úgy megy velünk az irányvonat, ahogyan jöttünk, huszonnégy óra alatt... — mondják. S még hozzáteszik: — Jó lesz már hazaérni. — Jártak otthon az elmúlt három hétben? — Csak levélben. Személye­sen nem ... Hiányzik már a család. Azt hiszem, egyikünk sem volt még ilyen hosszú ideig távol a családtól. A kombájnosok — Kovács András, Csaba Pál, Téglás Já­nos, Lipták János, Lakos Já­nos, Gál Lajos, Rácz István és a szerelö-brigádvezető: Botyánszki Mihály — Hetesen dolgoztak. — Milyen volt a munka? — Az utóbbi két hétben az idő jó volt, a gabona nem. Volt, amikor számolni lehe­tett, hogyan kopog a szem a tartályban. Előfordult, hogy egész nap mentünk, s csak há­romszor kellett üríteni a gé­pet. Pedig jó volt a búza, csak már nem tudta rendesen leszedni a gép. .. Szóval fi­gyelni kellett a munkára. De az a jó, hogy mehettünk, és nem kellett sokat állni. Akik később jöttek, azok mái- min­dennap reggeltől estig arathat­tak. — Hol laktak? — Magánházaknál... És príma volt az ellátásunk. Nap­vészetx együttesek bemutatója is. A Mezőgazdasági Főiskola néptáncegyüttese, a buzsáki Röpülj páva kör, az attalai népi együttes, a Somogy Táncegyüttes, a törökkoppányi pávakör, az inkei citerások — felsorolni alig lehet a szín- gazdagságot. Néhány kiállításra is bepil­lantottunk. A négy megye kö­zös rendezvényei között láttuk a somogyi MOKÉP- és könyv­tárhálózat fejlődését bemuta­tó tablókat. A VI. országos fo­tókiállításon Csonka Béla ka­posvári, Gádor Gyöngyvér nagyatádi, Juhos Nándor ka­posvári, Pánczél Tibor fonyó- di, Péter János kaposvári fo­tósok munkáit. A somogyi nap nyitányánál megemlítettük a nagyszerű kaposvári úttörőzenekar sze­replését, este hangulatos tér­zenét adtak Szekszárd főte­rén, jelezvén egyben, hogy véget ért a nap, mely Somo- gyé volt Tolnában ... Vörös Márta—Horányi Barna fotó: Gyertyás László Most meg bankettal búcsúz­tattak ... azért vagyunk bere­kedve. — A kereset? — Amikor eljöttünk, azt mondta az elnökünk: nem fo­gunk ráfizetni. Otthon mázsá­ra adták a pénzt. Az itteni munka bérét is otthon adják majd, s a két tsz elszámol egymással... De mi nemcsak a pénzt keresni jöttünk, ha­nem segíteni. Indulás előtt a vasútállomás restijében ebédeltek a búcsúzó kombájnosok. Itt is elmondták mindazt, amit külön-külön egyik tsz-vezető sem felejtett el a búcsúzásnál: olyan embe­rek jöttek s dolgoztak csak­nem három hétig a békési kombájnokkal a somogyi föl­deken, akik szeretik a munká­jukat. Hajtották magukat is, a gépeket is, hogy minél előbb biztos fedél alatt legyen a ke­nyérnek való. S az emberek­kel együtt a gépek is bírták a szokottnál is nagyobb igény- bevételt. Ha a kombájnosok azt mondták: reggel hatkor kezdő­dik az aratás, akkor olyan pon­tosan indultak a gépek, hogy akár órát is lehetett volna iga­zítani hozzájuk. A gépek most hazamennek. A békéscsabai Szabadság, a békési Október 6. és Egyetér­tés, a kondorosi, csabacsüdi és az endrődi Lenin, a hunyadi és a két okányi közös gazda­ság kombájnosai által végzett munka azonban sokáig emlé­kezetes marad, éppúgy, mint a többi tsz-é. S » kombájnosoknak mi ma­rad meg emlékként? A pártszervezetek min­dennapi munkájában fontos helyet foglal el a Központi Bizottság 1970. évi februári ifjúságpolitikai állás- foglalásának megvalósítása. Az ifjúságpolitikai határozat a pártszervezetek elé kettős fel­adatot állít: »Közvetve és köz;- vetlenül irányítsák, szervezzék és koordinálják az ifjúság szo­cialista nevelése érdekében kifejtett széles körű társadalmi tevékenységet...«; másrészt pedig: »fejlesszék tovább a KISZ közvetlen pártirányítá­sát...« A pártszervezetek túlnyomó többségé pontosan érti, hogy a gyakorlati pártmunkában különbséget kell tenni az ifjú­sággal, illetve a KISZ-szel va­ló foglalkozás között. Az előb­bi teendőből a társadalom egészének részt kell vállalnia, a KISZ viszont a párt ifjúsá­gi szervezete, és irányítása sen­ki másra nem ruházható át. Ennek ellenére azt tapasztal­juk, hogy a pártszervezetek egy része nem foglalkozik a terü­letéhez tartozó KlSZ-szerve- zettel vagy szervezetekkel olyan elmélyülten és rendsze­resen, mint ahogyan az szük­séges lenne. Holott egyetlen pártszervezetet sem ment föl a közvetlen irányítás kötelezett­sége alól az a tény, hogy a KISZ-alapszervezeteket az ií- ’júsági szövetség felsőbb szer­vei is közvetlenül irányítják. A párt felsőbb szervei előtt egy adott KISZ-szervezet munkájáért a pártalapszerve- zet és a felsőbb KISZ-szerv egyaránt felelős. Joggal fogalmazódik meg a kérdés: ha a pártszervezetek értik a KISZ pártirányításának elveit és egyetértenek velük, miért mutatkoznak munkájuk gyakorlatában kívánnivalók? A tapasztalatok szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy a KISZ irányításának módszereiből csak keveset hasznosítanak, pedig a Központi Bizottság állásfoglalása erre vonatkozóan is tartalmaz ajánlásokat. — A táj, amely számunkra szokatlan volt az első időben. És az emberek barátsága ... Meg egy kellemes nap az ara­tás után a Balatonon. A nagy­bajomi tsz ugyanis elvitt ben­nünket egy napra. Azt hiszem, I A pártirányítás egyik alap­kérdése az, hogy minden kö­rülmények között nagy figyel­met kell fordítani a KISZ- szervezetre — akkor is, ha jól dolgozik, de az esetben is, ha gyenge a munkája. Ennek mindenekelőtt abban kell meg­nyilvánulnia, hogy a pártszer­vezet rendszeres munkakapcso­latot tart a KISZ-szervezettel. A kialakult gyakorlat szerint ez két formában történhet: egyrészt a KISZ-esek bekap­csolódnak a pártmunka külön­böző formáiba, másrészt a kommunisták részt vesznek a KISZ-szervezet munkájában. A pártszervezetek többsége meghívj^, a KISZ-titkárt azok­ra a vezetőségi ülésekre és taggyűlésekre, ahol a fiatalo­kat érintő kérdésekről tárgyal­nak. Még inkább helyeselhető az a gyakorlat, hogy a KISZ- titkár — különösen, ha párt­tag — rendszeresen részt vesz ezeken az üléseken, hiszen így kaphat folyamatos képet a párt egész munkájáról, gyűjt­het tapasztalatokat, és képvi­selheti a KISZ-esek vélemé­nyét a legkülönbözőbb kérdé­sekben. Ritkábban találkozunk viszont olyasmivel, hogy nem­csak a KISZ-titkárt, de rajta kívül két-három KlSZ-vezető- ségi tagot vagy aktivistát is meghívnak a pártvezetőségi ülésre, taggyűlésre, pártcso- port-értekezletre. Pedig ez a párt- és a KISZ-szervezet együvétartozásának és mun­kakapcsolatának erősítésén túl a fiatalok párttaggá neve­lésének is jó politikai és pe­dagógiai módszere lehet. N em szabad idegenked­niük a pártszervezetek­nek attól sem, ■ hogy időnként személyre szóló párt- megbízátásokat adjanak a KISZ-tagoknak, különösen a legjobbaknak. Ezt a KISZ-esek nagy megtiszteltetésnek tart­ják, és lelkesen végre is hajt­ják a megbízatást. A különbö­ző politikai akciók, választá­sok, ünnepségek, rendezvé­nyek előkészítése és lebonyolí­tása során a KISZ-esek ezrei igazolták, hogy fel tudnak nő­az utolsó kánikulai nap volt az idén. A hosszú szerelvény elin­dult. Külön szállítják a gépe­ket, és külön a vágószerkeze­tet. Együtt nem fér el a sze­relvényen. K. I. ni a nagyobb feladatokhoz. Ezek során önmaguk képessé­geit is próbára tehetik, és na­gyon büszkék, ha jól oldják meg feladataikat. Egyszóval arra kell töre­kedni a módszerek megválasz­tásakor minden pártszervezet­ben, hogy éreztessék a KISZ- játékos, táncos, kirándulásokat esekkel: a párt nemcsak egy kezdeményező mozgalomnak, hanem kommunista jellegű po­litikai szervezetnek, segítő har­costársának, utánpótlásának tekinti az ifjúsági szövetséget. A munkakapcsolat másik for­mája, hogy a kommunisták is részt vesznek az ifjúsági szö­vetség munkájában. Az ilyen feladat egyetlen kommunista számára sem lebecsülendő, ha­nem nagyon felelősségteljes, komoly megbízatás. »Ha egy kicsit körülnézünk, azt látjuk, hogy amióta civili­zált társadalom van, a fiata­lokkal mindig nagyon tapasz­talt, az ifjúságot jól ismerő, szerető, érettebb emberek fog­lalkoztak« — mondotta Kádár János elvtárs. Nincs szebb fel­adat, mint fiatalokat nevelni. Különösen a mi társadalmunk­ban nincs, ahol a legigazabb és legkorszerűbb eszme szelle­mében a szépre, a jóra, az igaz­ság szeretetére oktathatjuk, s emelt fejű, egyenes gerincű emberekké nevelhetjük őket. A legtöbb pártszervezetben van egy-egy kommunista, aki­nek az a feladata, hogy a tö­megszervezetekkel vagy csak a KISZ-szel foglalkozzék. Ez nagyon jó, de nem biztos, hogy elegendő is. Ennél már több — és ez szintén eléggé általános —, hogy a fiatal párttagoknak a KISZ-ben végzendő munkát adják pártmegbízatásul. Saj­nos, ismerünk pártszervezete­ket, ahol ezt a feladatot nem tartják ugyanolyan értékű pártmunkának, mint a társa­dalmi élet más területén foly­tatott tevékenységet. Az egyik pártszervezet titkárától hallot­tam egy fiatalemberről foly­atott beszélgetés kapcsán: »Na­gyon rendes ember, jól dolgo­zik, sokat forgolódik a KISZ- esek meg az úttörők között, de sajno^, semmiféle pártmunkát nem végez«. — Ha előbbre akarunk lépni, ezt a felfogást feltétlenül száműznünk kell. Ügy vélem, az lenne igazán jó, ha nemcsak az p feladat­tal megbízott vezetőségi tag vagy a pártmegbízatással a KISZ-ben dolgozó fiatal kom­munisták, hanem a vezetőség és a pártalapszervezet más tagjaj is — sőt maga a párt­titkár is! — gyakrabban el­menne a KISZ-alapszer vezet vezetőségi üléseire, taggyűlé­seire, sőt vitadélutánjaira, kul­turális és sportrendezvényei­re, társadalmi munkaakcióira is. Nem valamiféle »szülői« felügyeletről« van itt szó, ha­nem egy természetes együvé- tartozás kifejezéséről, a fiata­lok megbecsüléséről, a munká­juk iránti őszinte érdeklődés­ről. Az idősebb elvtársak jól tudják, hogy amikor a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása ezt ajánlja a pártszervezetek­nek, akitor nem vadonatúj do­logról beszél,' hanem a mi pár­tunkban már korábban meg­honosodott és egyáltalán nem elvetendő módszerekről. pár talapszervezetek munkája nagyon sokré­tű és minden tekintet­ben rendkívül felelősségteljes. A párt ifjúsági szervezetével való törődés azonban mindig a legfontosabb feladatok közé tartozott, és tartozik ma is. Hi­szen elsősorban ettől függ, hogy erősödik a KISZ kommu­nista jellege, milyen lesz a párt utánpótlása. Petrovszki István | közben is gondoltak ránk, es- latogatas. I te pedig mindig megjött n tör. És emlékként — az emberek barátsága Elindultak haza a vendég;koinl»ájnosok Akár az órát is igazítani lehetett volna a munkakezdésükhöz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom