Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

somogyi munkások helyzetéről tárgyalt az SZMT

(Folytatás az 1. oldalról)

üzemi, vállalati föltételek és adottságok gondos számbavétele után mindenre kiterjedő, részletes feladattervet dolgozzanak ki. A szakszervezeti szervek, aktívák ezen a ponton kapcsolódhatnak a további munkához, megteremtve, erősítve a mozgalom kibontakozásához szükséges társadalmi alapot. A Dolgozz hibátlanul! mozgalom egy-egy üzem, vállalat közösségének milliós, a nagyobbaknak tízmilliós többleteredményt hozhat.

Az üzemi légkör összességében jó, az üzemek többségében munkára, alkotásra serkentő a közhangulat. Mégis időnként szinte valamennyi üzemben jelentkeznek feszültségek. Ilyen például az a helyzet, amit a vándormadarak idéznek elő.

Azonnal jelezzen a szakszervezet!

Sajnos, van néhány üzem, ahol egészében rossz az üzemi légkör. A Mechanikai Művek marcali gyáregységében például hosszabb idő óta nincs biztosítva a folyamatos munkavégzés, mert az olaj- kályhákat, kondenzátorokat megfelelő piac híján raktárra termelik. Hasonló a helyzet a Danuvia nagyatádi gyáregységében is. Ha nem is hosszabb időre és rendszeresen, inkább időszakonként más üzemekben is tapasztalhatók légkört rontó jelenségek (anyaghiány, az építő javaslatok mellőzése stb.). A szakszervezeti szervek feladata, hogy még szorosabb kapcsolatot építsenek ki a dolgozókkal, azonnal észleljék az ellentmondásokat, feszültségeket, s a megoldásukra haladéktalanul intézkedjenek, vagy jelezzék a gondokat. Az SZMT, a szakmai megyebizottságok feladata pedig az, hogy azonnal reagáljanak e jelzésekre.

A szóbeli kiegészítés leszögezte, hogy a megye ipari, építőipari dolgozóinak élet- és munkakörülményeire kedvezően hatottak azok a határozatok, amelyek a megyei párt- bizottság 1967. évi felmérése nyomán születtek. Továbbra is következetesen kell munkálkodni tehát e határozatok megvalósításán.

Az SZMT tagjai, az ülésre meghívott szb-titkárok, különféle tisztségviselők nagy érdeklődést tanúsítottak a fontos téma iránt, s közülük heten — Börsföldi Istvánná, Várhegyi Imre, Bene Nándor, Negyedes Károly, Pápai István, Balázs Nándor, Balogh László — szólaltak fel, egyrészt alátámasztva, kiegészítve a jelentésbe foglaltakat, és a kiegészítőben elhangzottakat másrészt vitába szállva egy- egy megállapítással. Börsföldi Istvánná, a textilművek szb- titkára például megállapította, hogy a határozatokat csak akkor lehet megvalósítani, ha a szakszervezeti szervek, az üzemek tevékenyen bevonják a dolgozókat. A munka- és üzemszervezésről kétszer tanácskozott a szakszervezet náluk, s már megmutatkozik az eredménye a fonal minőségének javulásában. Pápai István, a húskombinát szb-titká- ra példákkal bizonyította, hogy lényegesen javult a munkások helyzete. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője szerint elsősorban az üzemek, vállalatok tehetnek többet a munkások körülményeinek, helyzetének javításáért. Sok a fiatal munkás, és az ő érdekeiket csak a szakszervezetekkel szorosan együttműködve védheti az ifjúsági szervezet. Balázs Sándor, a megyei KISZ- bizottság titkára elmondta, hogy a KISZ és a szakszervezetek együttműködése a munkahelyi beilleszkedés, a közéleti tevékenység területén lehet még szorosabb a tízezer munkásfiatal érdekében.

Ez is érdekvédelem

Varga József, a megyei párt- 'hizottság párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa felszólalásában megállapította, hogy a megye politikai, állami és társadalmi szervezetei mindig nagy jelentőseget tulajdonítottak a napirenden szereplő kérdésnek. Tárgyalt erről a megyei pártbizottság, s többek között az ott elhatározott intézkedések végrehajtásának ellenőrzését szolgálta az SZMT azzal a jelentéssel, amelyet az ülés elé terjesztett. A megyében élő ipari munkások élet- és munkakörülményeinek vizsgálata elsősorban politikai kérdés. Ahhoz, hogy a munkások jól érezzék magukat, elégedettek legyenek, a béreken kívül sok más föltételt kell biztosítani; ilyen például a jó munka- szervezés, a megfelelő anyag- ellátás. A dolgozók érdekvédelméhez ez is hozzá tartozik.

Nagyon fontos tényező a munkások bevonása az üzem életébe, irányításába, a helyi problémák gyors megoldásába. Fontos, hogy a bírálatokat az üzem, vállalat vezetői elfogadják, és — a lehetőségtől függően — megkeressék a legjobb megoldást. A munkások türelmes, megértő-emberi

magatartást várnak el minden vezetőtől. Tulajdonképpen ezek azok a tényezők, amelyeket úgy nevezünk, hogy üzemi demokrácia. A legfontosabb követelménye pedig az, hogy a döntések tlálkozzanak a munkások többségének igazságérzetével.

A megyei pártakítva a közelmúltban megállapította, hogy jól halad a X. kongresz- szus és a pártértekezlet határozatainak végrehajtása Somogybán. Ezt alátámasztja, hogy a megye gazdasága nagyon dinamikusan fejlődött az év első felében. Tizenkét százalékkal nőtt például az ipari termelés, s ennek nyolcvanöt százalékát a munka termelékenységének emelkedésével értük el. A szakszervezetek feladata, hogy elősegítsék a fegyelmezett, jobb munka kibontakozását. Ennek alapja a jó üzem- és munkaszervezés, amelynek része a megfelelő anyagellátás is. A szakszervezetek is ösztönözzenek a termelő kapacitások jobb kihasználására. Ahol a népgazdaság érdeke megkívánja, szervezzék meg az üzemek a kétmű- szakos termelést. A jobb agi- átció révén pedig úgy formálják az emberek szemléletét, hogy elsősorban a helyi lehetőségeket használják ki.

Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára foglalta össze a vitát. További tettek várnak az SZMT-re, a megyebizottságokra, s elsősorban az üzemi szakszervezeti bizottságokra. Éppen ezért a megyebizottságok ismertetik z. vizsgálat és a vita megállapításait a tisztségviselőkkel. Lapunk szintén visszatér a legfontosabb témákra, például a bérhelyzetre, a túlórára, a nagycsaládosok támogatására.

h. 6.

A búza SOS jelzése

Békésiek és somogyiak — együtt

Az autóból mélybama táblákra látni. Mintha nem lenne rajtuk termés. Csak közelebbről tűnik ki: hajdani büszke tartásukat vesztett szárak hajolnak a földre, szinte eggyé válva avval. Szomorú látvány. Pereg a szem. A búza SOS jelzése ilyen. A somogyiak értik ezt a jelzést, de egymagukban már kevesen lennének a »mentéshez«.

— Harminc békési kombájn segít — mondta tegnap délelőtt Gergő Sándor, a Dél-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettese. — Ma tizenegy újabb érkezik. Szigetváron fogadjuk őket. Jut belőlük a barcsi és a nagyatádi járásba egyaránt. Még azt is megérdeklődtük: hogyan főznek Békésben. Hogy »hazai ízek« fogadják a kombájnosokat. Nyolcvan üveg colát is vittünk az elsők érkezésekor, hogy szórójukat olthassák.

Somogyudvarhelyen is jártunk, a Március. 15. Termelő- szövetkezetben. Simon László- né főkönyvelővel beszélgettünk.

— Két kombájnnal négy ember érkezett hozzánk a csorvási Vörös Október Tsz-től. Vasárnap is arattak. Hétfőn is. Jó termésünk ígérkezik az . idei nyárra. Huszonegy mázsás átlagot adtak az első holdak. Akkor még jó idő volt. Azóta kisebbek az átlagok. Az ezerből eddig hatszázról arattunk le. A csorvásiakkal együtt öt gép dolgozik. A szárítás éjjelnappal folyik.

Az SZK—4-es kombájnt ketten ellenőrizték. Indulás előtti percekben »leptük meg« a két István: Gombkötőt és Zsótért, akik Csorvásról érkeztek So- mogyudvarhelyre.

— Kutya egy út volt! Másfél napig tartott. Nem hittük volna, hogy ilyen lesz az idei nyarunk. A magunk gabonájával huszonöt nap alatt végeztünk. Akkor az elnök elvtárs azt mondta: »Na, fiúk; elküldelek benneteket üdülni. Megérdem- litek«. De az üdülésből nem lett semmi.

— Nagyon sajnálják?

— Szívesen jöttünk ide. Ha nem utasítottak volna bennünket, akkor is megszólalt volna !

Gombkötő István.

bennünk a lélek. Hiszen nemcsak egy másik megye, hanem az ország jövő évi kenyeréről van szó!

— Hogy vannak megelégedve a körülményekkel?

— Tisztességes ellátásban részesülünk. Jó szállásunk is van. Ezt már az asszonyoknak is megírtuk. Mert még búcsúz- kodásra sem igen jutott idő. Az itteni elnök várt bennünket. Köszönte, hogy eljöttünk onnan, több száz kilométerről. Szeretnénk, ha a munkánk is melettünk bizonyítana. Ezt a négyszáz holdat az öt gép hamar »megenné«, csak az idő engedné! De látják? Ma reggel is esett. Csorváson az átlagtermés huszonkét mázsa volt. Itt sem lett volna rosszabb.

— Sík vidékhez szoktak. Hogyan alkalrnazkodnak az itteni dombos tájhoz?

— A munkával minél előbb végeznünk kell. Nem érünk rá a tájat kritizálni. De azért, ha három lottófőnyereményt is nyernénk, akkor sem jönnénk a Dunántúlra lakni. Az a szép, ha messze ellát a szem ...

De ezen a »csipkelődésen« maguk is mosolyogtak. A fizetségről is érdeklődtünk. Azt mondták.:

— Ez nem fizetség dolga Ez «okkal több -annél. —

Zsótér István.

És nem számolgatták: menynyit kerestek tegnap, tegnapelőtt.

Ott voltunk Szigetváron is. A város végi vásártéren már ott találtuk Gergő Sándort és Keserű Józsefet, a darányi tsz

elnökét.

Lőczi János, az ötvöskónyd elnök és Boncz József somogy- szobi főagronómus éppen most ment el valamit harapni. Várjuk a »felmentő csapatokat«, a. vendég kombájnokat. Nemsokára érkezniük kell.

A darányi helyzetről beszélgettünk.

— Hat kombájnt igényeltünk. így a mieinkkel együtt tizenegy dolgozik majd a maradék hatszáz holdon. A vendéglátást előre megszerveztük. A békésiek semmiben sem fognak hiányt szenvedni. A szervezési munkával kapcsolatban csak annyit: a szárítógépünk szinkronban van az aratással. Megállás nélkül üzemel. De tizenegy kombájn után nem tud majd végezni a munkával. Jó lenne, ha irányvonatok indulnának az alföldi szárítóhelyekre ...

Távolabbról már hallatszott az érkező kombájnok dübörgése. •

Nyári szünet

I

rigylem a színházakat. Amikor eljön a nyár. színész, rendező és díszletező szedi a cókmókját, és megy, amerre lát. A színház bejáratához pedig kiakasztanak egy táblát, amelyen ez áll: NYÁRI SZÜNET! És ezzel el van intézve a dolog. Vannak gyárak, ahonnét mindenki egyszerre megy szabadságra, csak a karbantartók serénykednek a falakon belül. Párizsban meg azt tapasztaltam még a hatvanas évek elején, hogy nyáron két hónapig szünetelt a politikai élet. A politikusok, a diplomaták egyszerre töltötték le rendes évi szabadságukat, s ez idő alatt nem volt tárgyalás, tüntetés, sőt nem robbantak a plasztikbombák sem. (Ugyan, miért tették volna, ha senki se volt otthon?) Nyári szünet volt, megállt az élet.

Képzeljék el, ha mondjuk augusztus első napjaiban egyszer csak üresen jelenne meg az újság. Az első oldalra nagy plakátbetűkkel azt szednék ki a mi derék nyomdászaink, hogy NYÁRI SZÜNET! Enyhén szólva formabontásnak minősülne a dolog. Először talán meghökkennének egy kissé, később a két nagybetűs szó derűt fakasztana. Azután — az Önök számára szinte észrevétlenül — valami nyugalmasabb hivatás után néznének jobb sorsra érdemes munkatársaink, nem egészen saját elhatározásukból.

De hát különben sem tarthatunk nyári szünetet, hiszen szavunkat adtuk rá, hogy hétfő kivételével mindennap megjelenünk. De hogyan? Nem mindegy. Ha egyenletes színvonalat akarnánk tartani, akkor szokatlan felajánlást kellene tennünk. Mondjuk azt, hogy az újságírók lemondanak évi szabadságukról, öntudatból. Meg az olvasó érdekében. Vagy nem ártana Önöket is »pihentetni« néha ...«

Tudom, ezzel nem jó viccelődni. Még pórul járhatok, s a levelek tömkelegét kapom egyetértésük kifejezéseként. Inkább elárulom, hogy mi sem mondtunk le a szabadságról. Ellenkezőleg. Minden formáját kihasználjuk a tanulmányi szabadságtól a rendes éviig, a szülésitől a pót- és jutalomszabadságig. Talán csak a fizetés nélkülit nem alkalmazzuk, mert abból nehéz volna megélni. Tehát nem mondtunk le a szabadságról. Vagy amúgy is észrevették már? Végtére is igazuk lehet: betű nélkül sohasem jelenik meg az újság, de gondolat nélkül annál többször. így azután — jóllehet ember- fölötti erőfeszítéseket teszünk helyzetünk álcázására —, különösebb figyelmeztetés nélkül is észrevehetik, hogy időnként kiürül a szerkesztőség. De hát emberek vagyunk. Ugye, ilyenkor nyáron Önök is megértőbbek?

Nos, a NYÁRI SZÜNET! láttán eszembe jutott: mi lehet ilyenkor azokon a munkahelyeken, ahol nincs ilyen tábla. Gondolom, onnét is szabadságra mennek az emberek. Százféle megoldás kínálkozik. Vegyük például az akták helyzetét. Az akta türelmes, és sok mindent elbír. Csendesen meglapul az íróasztalfiókban arra a két-három hétre, a kutya se törődik vele. Egy-egy nagy apparátusban amúgy is képtelenség lenne minden ügyintézőt helyettesíttetni. Javaslatom: nyáron lehetőleg mellőzzük a beadványokat, kérelmeket, panaszos leveleket, úgysem válaszolnak rájuk az ősz előtt. Nagyobb bajban lehet a kórház ilyenkor. De arra is van kész javaslatom. Nem az orvosok szabadságával kellene törődni, dehogy. A betegeket kell szabadságra küldeni. Nyári kánikulában amúgy is nehéz elviselni a kórházi klímát.

H

em mintha máskor könnyű lenne. Nyomdászaink egyébként kitűnően megoldották a szabadság, sőt a szabad szombat gondját. Náluk minden posztra van helyettes bőven. Hogy a címszedőt mondjuk az ipari tanuló helyettesíti szabadsága idején, abból legföljebb annyi baj származhat, hogy önök az újságíró helyesírási készségét vonják kétségbe. De mi az ahhoz a sok átokhoz képest, ami a mi fejünkre száll? Sokkal nagyobb bajban vannak az olyan helyeken, ahol bért kell számfejteni. A dolgozóknak ugyanis — mint saját tapasztalatukból tudják — akkor is kell fizetni, ha szabadságon vannak. Még csak akkor kell igazán! És legtöbbször előre. Ügy tudom, ilyen helyeken az otthon maradók külön díjazásért látják el a szabadságon lévők munkáját. (Nem kellene állandóan nekik adni a többiek bérét?)

De el tudom képzelni, milyen kivételes helyzetet élveznek pedagógusaink. Most csak a társadalom felelős az ifjúság neveléséért, hiszen ők szabadságon vannak. Hogy a társadalom mikor megy szabadságra? Ügy apránként, felváltva. Viszont most dolgozik a KISZ. Megnyíltak és benépesültek a táborok, sőt a turista- és a külföldi utak száma is megszaporodott. Gondolom, ilyen lázas munka közepette könnyedén előfordulhat, hogy a KISZ munkatársai munkaidőben is szabadságolhatnak mondjuk a Fekete-tenger partján. A nevelés folyamatossága tehát biztosítva van. Azt azonban el se tudom képzelni, hogy milyen helyzet állna elő, ha például egyszerre mennének szabadságra a börtönőrök. Lehet, hogy az emberek a zaklatástól való félelmükben minden házra kiakasztanák a NYÁRI SZÜNET! táblát? De hát a börtönőrök is emberek, hirtelen távozásukból haszon is származhatna. Hátha börtönőrök hiányában cellákba vonulnának azok is, akik imitt-amott bűnöznek ugyan, de még sohasem álltak a bíróság előtt. Ott aztán kipihenhetnék magukat a nyáron.

De nem folytatom, mert még megsokallják. Inkább gondoljunk egy percig azokra a munkahelyekre, ahol akkor is sokan vannak szabadságon, amikor mindenki bent van. Nem tudom, hallottak-e már ilyen fonák helyzetről? Fogalmazási gyakorlatunk szerint ez úgy szól, hogy »bizonyos helyeken, elvétve előfordulnak, de inkább csak akadnak ilyen jelenségek, ezek azonban nem általánosak ...« Akkor meg miért törődjünk velük. Nyáron más is pihen, miért éppen most vegyük észre az önhibájukon kívül (és belül!) munka nélkül ténfergőket.

M-a de ilyen komoly dolgokkal igazán nem illik viccelődni. Maradjunk inkább az újságnál, igaz? Mégis elviselhetőbb, ha valaki a saját munkahelyén köszörüli a nyelvét, kiváltképp, ha nyáron fogalmazásgátló szerekkel táplálkozik. Mindenesetre volna néhány »áthidaló javaslatom-« a nyári szünet idejére. Mit szólnának például ahhoz, ha keddi napokon csak Tarka sorokat közölnénk? Egy újságra való Tarka sorokat. Úgysem kaptunk még elég bírálatot azért, hogy gyakran ismételjük őket. Megkísérelhetnénk még gyakrabban. Elképzelésem szerint szerdán nyolcoldalnyi befőttreceptet jelentetnénk meg, csütörtökön pedig — szakértőink tollából — használati utasításokat a hiánycikkek kezeléséhez. A pénteki napokon keresztrejtvényt fű teportösszeállitást nyújtanánk át Önöknek a megyei labdarúgó bajnokság XVI. osztályának eseményeiről (és természetesen növényvédelmi tájékoztatót); szombaton pedig 12 oldalnyi apró-, nagyobbacska és óriás hirdetéseket, hogy nekünk is legyen miből nyaralni. Vasárnap azután megkezdenénk legújabb folytatásos regényünk közlését, és mindaddig folytatnánk napi nyolc oldalon, míg véget nem ér a regény és a szabadságunk.

De félre a tréfával. Hogy is mondtam az előbb? Talán még emlékeznek rá. Betű nélkül sohasem jelenik meg az újság, de gondolat nélkül annál többször. & mert most magam is éppen szabadságon vagyok, pihentetőül ez utóbbihoz igyekeztem hozzájárulni szerény eszközeimmel.

A »felmentő csapat«.

Jávori Béla