Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
Este a Tücsöklyukban Öleléssel, csókkal búcsúztak... Három vidám fiatalember Vasárnap rekikenő hőség volt a Balaton-parton. Igazi fürdőidé. Strandolok ezrei élvezték a. hűvös hullámokat. Fürdőruhák vékony szalagjai, színesek. És akkor, ott a parton; három, állig gombolt öl- tönyű fiatal. Három fiú. Az ifjúgárdisták egyenruháját viselték. Kék ing, piros nyakkendő, rajta jelvény. Kék dzseki, sapka. Mintha a víz utáni sóvárgást láttam volna a szemükben. — Nem sóvárgunk — mondták. — Fürödni fogunk. A szolgálat csak később kezdődik. Mert minden szombaton, minden vasárnap szolgálatot adnak. A csúcsforgalom idején ott állnak az útkereszteződések mentén, és segítik az irányító rendőr munkáját. Három fiú. Ipari tanulók a Mezőgépgyár 4. számú üzemegységében, Siófokon. És vidámak. Mosolygósak voltak a rekkenő hőségben is. — A szolgálatban szintén ilyen jó kedvetek van? — Másképp nem lehet. Rosszkedvűen nem lehet. — De a közlekedő gyalogosok — akiknek átkelését a túlsó oldalra megkönnyítitek — nem mindig ilyen jóked- vűek. — Ez igaz — mondta Gelencsér János. — Éppen ezért mindig udvariasnak kell lennünk. A másik kettő: Sári Gyula és Seiber János bólintott erre. — Vannak egészen morózus közlekedők is. Nem tapasztaltátok? Velük mihez kezdtek? — A higgadságnak meg a jókedvünknek hatása van rájuk is. Akik ismerik munkájukat — márpedig sokan ismerik — tudják: szolgálatuk igen értékes, hiszen olykor-olykor még közlekedési balesetet is megelőznek tevékenységükkel. — A mai szolgálat sokat »kivesz-« belőletek. Hogyan álltok helyt holnap a munkahelyeteken? — Ezzel még sohasem volt baj. És nem is lesz. Ingben voltam, csurgott rólam az izzadság, ök nyakig gombolt egyenruhában. Mosolyogtak. Leskő László Lesz keszey a ha Isii lien! „Avanti! Avanti!“ Ma már a legnaivabbak is tisztában vannak vele nálunk: a »digózás« nem jelent sem dióverést, sem egyfajta mező- gazdasági munkát. »Digózni« annyit tesz, mint olaszokat fogadni. A műveletet lányok végzik, A cselekvésnek — nem éppen szenvedő alanyai — olasz fiatalemberek. Főként olyanok, akik négykerekű járművel rendelkeznek. Megyek a Kálmán Imre sétányon. A hátam mögött is jönek: kipp-kopp. Női lábak. A lábak gazdái fecserésznek. — Ma este... — De én még nem beszéltem az Massza], Nem tudok egy kukkot sem. — Oda se neki. Majd én nyomom a sódert1. Egyébként sem a nyelvtudás a lényeg! Whisky a bárban, aztán: »Avanti! Avanti!". Ugrik a cucc. A legkíasszabbak. .. — Tudom. Olvastam tavaly az Élet és Irodalomban... Most mennek el mellettem. Tizenhat évesek lehetnek. Magabiztosan, betanult, túlzott nőiességgel lépdelnek. Nekem meg viszket a tenyerem. — Egy cica, két cica.« — Jaj, de szép két szeme van magának... Magyarul, oroszul, tört magyarsággal hangzanak fel az ismert magyar nóták a szárszói fogyasztási szövetkezet Tücsöklyuk pinceborozójában.. Aztán egy kellemes bariton a Katyusát kezdi el énekelni. Nyomban ott terem a prímás, kísérni kezdi, s hamarosan együtt énekel az összes ven dég. Németek is csatlakoznak, akik most érkeztek, hogy egy pohár bort igyanak vacsora után. — Ebben az évben 159 szovjet turistacsoport fogadását vállaltuk. Itt vacsoráznak a borozóban. Most érkezett az ötvennegyedik. Eddig még valamennyi csoport nagyon jól érezte magát — mondja HorAutomaták és potyázok Dél Tikkasztó a. hőség. Púvet perzselő a napfény, az este megöntözött pázsit alatt a föld reggelre újra olyan szárazzá válik, hogy diót lehetne rajta törni. Ahol nem oltják szom- ját a zöldnek, ott minden szürke, sárgafehéren csillogó homoksivataggá lesz. Izzik a beton, olvad a szurok, párolog az út, felette remeg, vibrál a levegő. Délben kihal az élet az üdülőhelyeken, a szellő néhol megigazítja a fakuló napernyők »lankadt« rojtjait, s a bágyadt, lomha terpeszkedésbe repedéseket, lékeket vág a váratlanul felbőgő hajó kürtje. Két öreg nénike és egy sildes sapkás, eres kezű öregember ül a fonyódi hajóállomás kacskaringós betonpadján. Felhő sincs az égen, sima a viz, nem kavarja fel a hatalmas hajótest búgó motorja Távolabb, a parkolóhely mellett üzletek. Kölcsönző, ajándékbolt, trafik, rendezetlenül álló székek, dugig telt szemét- tartó, az egyik asztalon három üres söröskorsó, belső oldalukra csaknem rászáradt a fehér hab. A vasúti felüljárón két fiatal ballag a hajóállomás felé, mezítláb, minden lépést előre meggondolva, bátortalanul, izzadságtól fénylő testtel. A kacskaringós betonpad melletti vízcsapból csendesen, vékony sugárban folyik a víz. alig észrevehető a szörpautomata halványpiros fénye, s a - csónak kölcsönző előtt a par ton, ahol egész sekély már. meg lehel keresni a vízen a nap ringó tükörképét. Valahol messze megszólal egy hajókürt, aztán percek múlva befut a hajó a kikötőbe, zajosan, dohogva köpködve a vizet maga körül. Kidobják a rögzítő köteleket, elhelyezik a partot a hajóval ösz- szekötő deszkát, és pár pillanat múlva már özönlik a tömeg. Itt-ott elővillan a borosüveg nyaka, lehúzza a jobb vállat a demizson, s valaki jobban kinyitja a vízcsapot: kezet mos, aztán nagy léptekkel indul az állomás felé. Kavics pattog a műúton, gurulva áll meg egy fa tövében. Három kerekű kerékpáron fürdönadrágos, fehér kö- tényes fiú árulja a fagylaltot. Napszemüvege az orrára csúszott, hanyag mozdulattal hátrább löki, s ujjaival megfesüli a haját. Csak citromot lehet kapni; a többi megromlana a nagy melegben. A fehér kő- tényes csuklóját állandóan a hideg fagylalttartályra teszi. Sárguló szárú, zöld levél ereszkedik le lassan körözve a sorompó melletti fáról, s rászáll egy zöld szekrény újságokkal, folyoiratokkai belelt, színes szőnyegére. Dél van. Tenyérnyi hely sincs a strandon, homályos a túlsó part, játékos hangfoszlányokat hordoz a szél, vízcsobogást, úszók izomrándulása- nak hangjai, szemek, kezek zenéjét, s szelíden megérinti velük a vasúti kocsik, házak, kerítések oldalát. R 6, Sok üdülvendégnek kedvencei a Balaton-parti szörpautomaták. Olyannyira, hogy éjjelnappal etetné őket. Ha nincs kétforintos, akkor mással. Ami éppen a kezébe akadt. Lapos gombbal, két forint alakú fémmel. Beszélik, hogy egy »ötletes« kisiparos fémdarabok gyártására specializálta magát. Két forint helyett ilyen kerek fémért csurog a málnaszörp, a szamóca és a somié. — Azaz: csak csurogna — világosít fel Balázs László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat szerelője. — Mert ha ennek a »szerencselovagnak« ad is italt a gép, a következőnek már nem. Ott állunk az egyik automata előtt A szerelő most töltötte féL — Tizenhat litert fogad be egy-egy tartály. Hármat töltök meg minden gépben. Hatszáznyolcvan papírpohár is jár ehhez. Nagyon hasznos szolgáltatás ez, nem kell külön pénztárhoz menni és többnyire sorbaállni sem. Hiszen elég sok üzemel itt Siófokon. Hárman ellenőrizzük, töltjük és javítjuk ezeket Mindegyikünk tizenegy automatát lát el. — Honnan spriccel a málnához a víz? — Hálózatról közvetlenül. Azért nem hagy nyugodni egy gondolat. Ki is bököm a beszélgetés végén: — És csak mi... ? Csak a magyarok próbálnak rossz pénzzel, fémdarabbal csalni? — Nem. Akad az automatában húszpfenniges, egykoronás is. »Megkönnyebbülten« sóhajtok. NEVESSETEK EGY Jó a főtt kukorica? — ezt próbálja olyan tétován ez a csehszlovák kislány a barátnőivel. Aztán földerül az arca, s int a többieknek, vegyenek bátran. váth Ernő, a Kistücsök étterem vezetője, akihez a pinceborozó is tartozik. Magasra emelkedik a hangulat, melyet csak tovább fokoz Kovács Júlia magyarnóta- énekesnő. Búcsúzik a szovjet csoport. Tagjai wz.'. óban jól érezték magúival, ezt látni abból is, hogy neh' .en szánják el magukat az indulásra., Egy-egy .baráti öle >s, csók kijár a ma- gyamóta- lekesnőnek, s a zenekarvezető R ozgonyi Gézának is. — Spar va ... köszönjük ... Magyair oroszul hangzik a rengeteg elismerés, köszönő szó, a tolmács nem győzi fordítani Horváth Ernő vezetőnek, hogy a szovjet vendégek milyen jól érezték magukat, s mennyr e köszönik a szívélyes vendéglátást. Szinte szükségtelen azonban a fordító: Kiérződik a szovjet vendégek hangulatából, hogy ezt az estét barátok között töltötték. Sz. L. Egy lány — magasba nyújtott kézzel IMI Mászóka lett a hirdetőoszlopból Bódék helyett..! Egyet keD érteni azzal a levélíróval, aki azt kifogásolja, hogy gomba módra szaporodnak az esztétikailag nagyon is kifogásolható bódék, kalyibák a part mentén, s rontják a Balaton képét. Különösen sok ilyen összetákolt, kátránnyal feketére mázolt építményt találni Balatonke- resztúr és Balatonfenyves között, de a magyar tenger más részén is. Erélyes intézkedésekkel kellene ezt meggátolni, s elérni, hogy a Balaton körül csak olyan víkendházakat emeljenek — fából, téglából vagy előregyártott elemekből —, amelyek beleillenek ebbe a környezetbe! Késő este Siófokon. A Deltától innen — a túloldalon — egy pádon ülök. A pad körül fák, félhomály. Az útvonal viszont világos. A széles, szürke szalag szélén egy bőr- mellényes, bőrnadrágos fiatal KICSIT!“ lány áll. Messziről parázslanak fel a pillanatok alatt idáig suhanó kocsik »szemei«. A lány magasra tartja a kezét. Közönyösen rohan el az orra előtt a jármű. Most egy teherautó közeledik. Nehézkesen áll meg .a lány mellett Nem hallom, mit mond a lány a vezetőnek. Rövid disputa. Aztán a lány hangja: — Gyere! Az árnyékből egy vele egykorú fiú lép ki> üget a teherautó felé. Már-már eléri, amikor az öreg jószág nagy köhögéssel megindul, és elpöfög az orra előtt. Hallom a vezető harsány nevetését. »Lelombo- zódva« áll a két fiatal, alá némi ravaszsággal akart ingyen utazáshoz jutni. Kezdődik elölről minden Kocsi áll meg. Rövid disputa. Tovább! Üjabb kocsi, újabb beszélgetés. Aztán a kocsi szélsebesen eltűnik. Már a tizedik személyautó hagyja ott a lányt, s árnyék rejtekében a fiút. A lány már tízszer • tizenegyszer is otthagyhatta volna a fiút. De kitartott. Furcsa dolog ez. Önként vállalt kiszolgáltatottság. Olcsó közlekedési eszköz a vonat is. Sajnálom őket. De magam azért csak maradok a pénzzel megfizetett utazásnál. L. L. Somogyi Néplap
