Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
Kánikula — forró munkahelyek A kemencében a tégla Is forró. — Nézd meg, hány fok van? — Minek? A hátam közepén csorog a veríték, s az legalább harminc fokot jelent. Aztán nem mindegy neked, hogy kettővel több vagy kevesebb? Kánikula és kész. Ebben rparadtunk. Fél napig jártuk a várost, az üzemek forró munkahelyeit, s mikor visszaértünk, egyikünk sem vállalkozott arra, hogy lemenjen egy üveg ásványvízért. .— Szerinted hol volt a legmelegebb? — Az öntőknél csapoláskor. — Szerintem a téglagyárban, a kemencék mellett. Forró munkahelyek. Izzadó, megfeszített munkát végző emberek. Őket kérdeztük, s a róluk való gondoskodásról faggattuk a vállalatok vezetőit. Téglagyár az Arany utcában. Az úttestről csak a kéménye látszik. — Mi a legnehezebb? — A kihordás, a rakodók munkája. Fizikailag is és a meleg miatt is. A kemencéknél télen—nyáron 55—60 fok körül van a hőmérséklet. Kint ilyenkor is »csak« harminc. A téglagyári talicskára három mázsát raknak föl egyszerre, s ezt tolják az udvarra... Naponta egy ember száznyolcvan mázsát emel így meg ... Soknak tartja? Mondok egy másik számot: nyers téglából az asszonyok ugyanennyit emelnek meg darabszámban. Súlyban 240—300 mázsát. A gyárvezetőnek megszokottak a számok. Nekünk soknak tűnnek. A kemencemunkásokat kérdezzük: — Mennyi vizet isznak meg naponta? — Ki számolja azt? — felelik. — A hűtőszekrény nem győz ellátni bennünket. Annyi van, amennyi kell. S nekünk rengeteg kell. Az ember itt gyorsan kiizzadja. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat központjában kérdeztük: mit kapnak ezekben a forró napokban a munkások? — Norma nélkül üdítő italt. ertromot, limonádét, amennyi csak kell. S ha valahol kérik, kávét is főzünk. Kortélefon Kaposváron. A Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízi pari Vállalat naponta 6—7 ezer liter ásványvizet, ballonos szódát szállít az üzemekbe. Háromszor indul a járat: reggel munkakezdés előtt, s műszakváltás Az izzó járdákon szinte alig lehet embert látni. Ha a vásárló belép az északnyugati városrész hatalmas élelmiszer- boltjába, szinte hűvösnek tűnik a levegő. Pedig itt is már reggel kilenc órakor harminc fok van. — Ilyenkor, kora délelőtt még csak hagyján — sóhajt nagyot a bolt vezetője, Szabó Lajos. — Délben, amikor hirtelen megemelkedik a vásárlók száma, pillanatok alatt felszökik a hőmérséklet 40—42 fokra. Alig lehet kibírni. — A szellőztetés? — Sajnos az a berendelés, amelyik a levegőcserét bizto— Azt mondják, magának van itt nehéz dolga. — Mindenkinek, aki itt dolgozik — felel. — Aki több levegőt kap, több port is nyel. — Mióta csinálja? — Itt egy éve. De 67 óta betont keverek. Meleg mesterség, A riporter kánikulai sztorira vadászik az utcán. Megszólít egy embert, bemutatkozik. A megszólított is mondja a nevét: — Hideg vagyok. — Tessék? — Mondom, hogy Hideg. Hiába kánikula van. Kercza — Mészáros Fotó: Grábner Gyula dél körül, után. Horváth Zoltán igazgató mondja: »Amennyit csak kérnek, annyit szállítunk.« A Kaposvári Húskombinátban kitették a ballonokat a munkahelyekre, mindenki annyit tölt magának, ameny- nyit akar. A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában is ott a szódavíz. Azt képzeltük, hogy a hatalmas, nyitott kapujú öntödében majd egy kissé hűvösebb lesz a levegő, és legalább egy mély lélegzet erejéig felfrissülünk. Csapolásra értünk oda. Az emberek már lábszárvédőiket csatolták fel, a kemencében bömbölve fortyogott a kiömlésre kész izzó vas. Hőmérséklete ezer fokot meghaladó. A munkás, aki kiveri a dugót a kemence aljából, az emberek, akik öntőformákhoz viszik az üstökben a nyersanyagot, nincsenek messzebb fél méternél a hőt okádó sárga anyagtól. Égető a meleg közvetlenül a vas mellett. Figyelem őket, amikor patakokban kezd el folyni arcukról, hátukról a korommal, porral színezett verejték. Amíg a nagy üst ki nem ürül, arra sincs idejük, hogy a jéggel telt fémhordóra állított szódáspalackhoz lépjenek. — Nagyon nagy a hőség! — mondom Herczeg Lajos öntőnek. — Az! — Kint is bőven harmipc fok felett van. — Az hideg ehhez képest — kapom a választ. Kiürült az első üst. A csapoló addig vár a dugó kiütésével, míg a többiek isznak egy kortyot a hideg ásványvízből, és egy kicsit megtörlik verejtéktől fényes testüket. Aztán megint az izzó, égető meleget árasztó vas lesz az úr. Igaza volt Herczegnek. Amikor kiléptem az öntöde ajtaján, nagyot szippantottam a friss, mindössze 34 fokos le- vegőbőL A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén A húskombinátban kitették a szódásballonokal * munkahelyekre. Folyik — s izzik — a vas. sítaná' nem a legtökéletesebb. Nem hideg, hanem meleg levegőt fúj az áruházba, még arról is folyik a víz, aki egy helyben áll. — Az árukészlet nem károsodik? — Hűtőkapacitásunk megfelelő, elég hely van a romlandó áruk tárolására. Külön kamra van a tejnek, a tejtermékeknek, a csemegárunak, és természetesen a hentesárunak is. — Befolyásolja a kánikula a kereslet összetételét? — Érezzük a hatását, bizonyos termékek kereslete emelkedett, másoké csökkent. Eltolódott például a tej- és tejtermékek javára. Ügy látszik a nagy melegben szívesen isz- szák az emberek a hideg tejet, fogyasztják a könnyebb ételeket. Nem keresik a húsárut, a szalonnát alig veszik. Még a csokoládé forgalma is csappant. — Milyen hűsítőket árulnak? — Elsősorban az üdítő italokat, többféle colát. Ezeket le is hűtjük, hogy fogyasztásra alkalmas legyen a hőfoka. Aki nem akarja elvinni a colát, megihatja a pultnál is. Ebben a melegben a palackozott hűsítők forgalma is emelkedett. — Összefoglalva: hogyan hat itt a meleg? — Bejön a vásárló, gyorsan vesz néhány üdítőt, aztán kiszalad, mert nagyon fülledt itt bent a levegő — mondja Szabó Lajos, s közben megtörli zsebkendőjével a homlokát. »Receptet« mondanak először a Közúti Építő Vállalat aszfaltkeverő telepén. Viszonylag egyszerűnek látszik: bitument, kavicsot és mészkövet kell összekeverni, s kész az aszfalt. Csakhogy a recepthez hozzátartozik az is, hogy az anyag — amíg végső helyére kerül — 140—150 foknál jobban nem hülhet le. Amikor a gépkocsira kerül, még 170— 180 C fok a hőmérséklete. Hugó Jánosnak hívják azt, aki keveri. Kétszer kétméteres üvegkalitkában ül egy ventillátor, sok-sok műszer és egy üveg víz mögött. A szem folyton a műszereken van, a keze pedig hol a kapcsolóhoz, hol pedig m üvegbe* nyúl. Ma, július 11-én ünnepli a baráti Mongol Népköztársaság győztes forradalmának 51. évfordulóját. Több mint fél évszázaddal ezelőtt vívták ki a függetlenséget az ország legjobbjai a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével, s teremtették meg a szinte példátlan ütemű fejlődés alapját. A sajátos társadalmi viszonyok miatt alkotmányos monarchia volt az első államforma, melyet aztán az uralkodó halála után, 1924-ben fejlesztették tovább népköztársasággá. Megindult a szocialista fejlődés, amelynek néhány évtizede az ország történetének leggyorsabb ipari és gazdasági fejlődését nyitotta meg. Kiemelkedő eredményeikkel nemcsak saját népük fölemelkedéséhez járultak hozzá, hanem ezzel egyúttal meggyőzően bizonyították a marxizmus—leninizmus életerejét, a feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet lehetőségét. Az ország gazdaságát a nemzeti sajátosságok figyelembevételével alakították tovább, tehát az állattenyésztésre, mezőgazdaságra alapozták az ipart, elsősorban a feldolgozó- ipart. 1959-ben megteremtették a mezőgazdaság szocialista szektorát, és ezzel lezárult a zömében állattenyésztő gazdaságoknak szövetkezetekké való szervezése. A mongol közgazdászok napjainkban már a szocializmus teljes felépítését veszik figyelembe az éves, illetve ötéves tervek összeállításánál. S hogy az iparfejlesztési politika milyen eredményes, annak bizonyítására álljon itt néhány ‘számadat: a tavalyi tejles ipari termelési tervet Mongólia túlteljesítette; az össztermelés értéke 1970-hez képest egészében 8,5 százalékkal bővült. Különösen figyelemre méltó, hogy a munka termelékenysége még ennél is nagyobb ütemben, 10,2 százalékkal nőtt. Villanytelepeket, táptakar- mány-készítő gazdaságot, élelmiszeripari üzemet, Ulánbátorban fafeldolgozó gyárat és , más ipari objektumokat építettek. Mongólia még napjainkban is talán legfontosabb gazdasági ágazatában, az állattenyésztésben pedig az állomány tavaly 1970-hez képest több mint 100 ezerrel növekedett, és napjainkban meghaladja a 25 milliót. Gyorsuló ütemű az ipar fejlődése is. A testvéri együttműködés szellemének megfelelően a szocialista országok segítséget nyújtottak és nyújtanak is a Mongol Népköztársaság politikai és gazdasági fejlődéséhez. Hazánk és Mongólia között a KGST-ben megvalósuló sokoldalú együttműködésnek megfelelően szoros kapcsolatok jöttek létre. Csak a tavalyi év eseményeit tekintve: 1971-ben átadták az évi 20 millió tugrik termelési értékű — magyar műszaki segítséggel épült — ruhagyárat; 420 kutat fúrtak; folytatták a munkát két nagy ipari objektumon, az ulánbátori nagy bioüzemen és a darhani húskombináton is. Az ipari kapcsolatokon túl — mint Fock Jenő hivatalos baráti mongóliaá látogatása is bizonyítja — személyes találkozásokkal fűzzük még szorosabbra együttműködésünket. A nemzetközi politika színterén a szocialista Mongólia a többi testvérországgal együtt határozottan kiáll a világbéke védelméért, a tartós nemzetközi biztonság megteremtéséért; a nemzetközi munkás- mozgalom kérdéseiben is teljes a nézetazonosság. A Mongol Népköztársaság legnagyobb nemzeti ünnepén őszinte szívvel kívánunk barátainknak további nagy sikereket országépítő munkájukban, a békéért és a haladásért végzett tevékenységükben. Határozatok és tettek Korszerűsíti egész számviteli rendszeréi, a jövő évtől géppel könyvel tizenkilenc észak-somogyi termelőszövetkezet. Amikor erről az egyszerű és mégis kiemelkedő jelentőségű tényről beszélgettem az észak-somogyi tsz-szövet- ség titkárával, Székely Elemérrel, akaratlanul is felidé- ződött bennem a néhány hónappal ezelőtti tsz-kongresz- szus egy-két pillanata. Nem is azok a gondolatok jutottak eszembe, melyeket a beszámoló tartalmazott, hanem az őszinte, szenvedélyes, a jó szándékú felelősségtől fűtött vita néhány mondata »Mintegy 25 000 közgazdasági szakemberre lenne szüksége a mezőgazdaságnak. Ha minden végzős itt helyezkedne el, akkor is hiány lenne. Ja vaslom: az illetékesek sürgősen vizsgálják felül ezt a helyzetet.« A számviteli szakemberek hiánya, az egész számviteli tevékenység elmaradottsága hovatovább katasztrofálissá válik a termelő- szövetkezetekben. Egyre élesebbé és tarthatatlanabbá válik a korszerű termelés, és az elmaradott számvitel között az ellentmondás. Szükséges és célravezető lenne, ha a termelőszövetkezeti területi szövetségek többet foglalkoznának ezzel, és segítenék megszüntetni ezt a gondot.« »A Körösök vidékén 24 tsz-ben nincs szakképzett főkönyvelő (Akad ilyen példa Somogybán is.) Folytathatnám az intézeteket, hiszen a harminckét felszólaló közül jó páran foglalkoztak ezzel a gonddal. Tenni kell valamit — ha nem is szó szerint így, de voltaképpen megfogalmazódott ez son. S lám néhány hónap múlva az észak-somogyi szövetkezeteknél már tettekké érlelődtek az akkori elgondolások. A szövetséget kettős cél vezette: javítani kell a számviteli munka tárgyi és személyi feltételeit a szövetkezetekben. A tárgyi feltétel a könyvelés gépesítése. Nem volt új és ismeretlen ez a gyakorlat, hiszen területükön négy üzem, a siófoki és a balatonkiliti termelőszövetkezet, a balatonkiliti és a marcali TÖVÁL ezt a gyakorlatot folytatja. A tizenkét főkönyvelőhői alakított konzultációs bizottság, — ahogy a nevükben is szerepel — valóban nagyon körültekintően elemezte, előkészítette és megszervezte a tennivalókat. A munkába természetesen bevonták a TOT közgazdaság titkárát, a Mezőgazda- sági Ügyvitelszervezési, valamint a PM Ügyvitelszervezési intézetét Most, amikor már elhatározásokról beszélünk, joggal állapíthatjuk meg, hogy csak így, ilyen összefogással, együttműködéssel lehet tenni valamit az általános cél, a számviteli munka javítása érdekében. Azon a tanácskozáson, ahol tizenöt szövetkezet — a vései, a böhönyei, a tapsonyi, a mesztegnyői, a marcali, a somogyszentpáli a kéthelyi, a sávolyi, a pusztakovácsiba balatonszentgyörgyi, a szőlősgyö- röki, a buzsáki, a somogyvá- ri, a balatonlellei és a bala- tonőszödi gazdaság — döntött úgy, hogy jövő évtől géppel könyvel, részt vettek az említett szervek, intézmények képviselői is. Igen lényeges, és fontos részkérdésekben állaÜgyvitelszervezési Intézet például hitelt biztosít a gépek megvásárlásához, a gazdaságnak harminc százalék sajat erőt kell az »asztalra tenni«. A két intézet ősztől nemcsak tanfolyamot szervez helyben, ahol betanítják a munkát, hanem rendszeres szaktanács- adási szolgálatot biztosít, sőt szerződés alapján másfél évig patronálja ezeket az üzemeket. Ezen túlmenően egy tanulmányutat szerveznek az NDK- ba, ahol a részvevő számviteli szakemberek közvetlenül tanulmányozzák a magas színvonalú, gépesített számviteli gyakorlatot. A tárgyi feltételhez, a géphez így kapcsolódik a személyi feltétel biztosítása, a szakképzés. Ám a szövetség a kört még tovább bővítette azzal, hogy kilencvenkét személy részvételével Marcaliban és Fonyódon egyéves tanfolyamot indított, amelynek elvégzése után képesített könyvelői vizsgát tesznek a részvevők. Ez az év a szervezés, a tanulás éve, a hír mögött, hogy jövőre 19 észak-somogyi mezőgazdasági üzem géppel könyvéi, ennyi minden van. Egy bizonyos: a kongresszusi határozat nem maradt csupán elmondott, illetve leírt betű. Az észak-somogyi szövetség megszívlelte a javaslatot: »segítsen jobban az érdekképviseleti szerv.« A kongresszusi gondolatol; a mindennapok során így vajnak a szövetkezeti mozgalom javát szolgáló tettekké. Vörös Márta a® elhatározás a kongresszu- í.podtak meg, A Mezőgazdasági I
