Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

VASUTASNAP Pillanatok alatt dönteni Ezernégyszáznegyven perc pereg le egy teljes nap alatt — mondják a vasúton. S ennek a majdnem másfél ezer kis időegységnek szinte minden részé meg van tervezve. Ez­alatt 14«—150 vonat érkezik az állomásra és indul tovább. Csaknem 35 000 utas száll le és áramlik a város üzleteibe, üze­meibe, hivatalaiba. Nem is szólva azokról, akik csak ne­gyed- és félórákat töltenek az állomáson, csatlakozásra vtár- m. A kaposvári vasútállomás 14X1 eves jubileumára készül. S a természetes orom mellett azt sem lehet elhallgatni, hogy az egy évszázada épült állo­más ma már szűk a jelenlegi forgalom szamara. Nem ritka például, hogy a forgalmi csú­csok idején egy vágányra két- harom vonat is beáll egyszer­re. S ez különleges feladatokat ró a rendelkező forgalmi szol­gálattevőre, az állomás forgal­mi rendjenek tényleges irányí­tójára. Tervezi, mányit ja, szer­vezi, ellenőrzi a forgalmat, a 160 vonal «kezesét, indulását, a szerelvények összeállítását, s mindazt a rengeteg tenniva­lót, mely a normális ütemű áruszalKtást és személyforgal­mat biztosítja. A rendelkező forgalmi saol­gaiattevök között mind az el­töltött szolgálati időt, mind az évei számát tekintve a legidő­sebb Jarányi Antal, noha még nem érte el a negyedik ikszet sem. Élete a vaeotassors tipi­kus példája. Vasutascsalád dolgozik, s az állomáson övé az egyik legfelelősségteljesebb munkakör. Napjai a szüntelen számolgatásokkal, engedély­adással, a vasúti aprómunka összehangolásával telnek, kifo­gástalanul, minden hiba nél­kül. A forgalmi iroda előtt siető utastengerben aligha jut eszébe bárkinek is, hogy az ablak mögött ülő ember mun­kája, lelkiismerete és becsüle­tessége az egyik legfontosabb biztosítéka nyugodt, gondtalan utazásának. A tizenkét évi szolgálat, s a munka természete is sok olyan beidegződést kíván, amely nél­kül aligha menne valamire is a szolgálattevő. Mégis, mi en­nek a legnehezebb része? — A pillanatokon belüli döntés — mondja. — Ha ké­sik valamelyik szerelvény, vagy ha veszélyes helyzet kö­galmi rendjéért felelek. Azt hiszem, ezzel mindent meg­mondtam. ­A felelősségben azonban osztozik többi munkatársával is. Együttesen alkotják a Vö­rösmarty szocialista brigádot, jóllehet, csak telefonon érint­keznek egymással az állomás különböző részem szolgálatot teljesítő sorompó- és váltóke­zelők stb. A véletlent a biz­tonsági intézkedések egész láncolata szűri ki. Egy ember mulasztása még nem biztos, hogy veszélyezteti a forgalmat, az érkező vagy induló vona­tot. Baj csak akkor lehet, ha a láncolatban következik be rövidzárlat A kaposvári vas­útállomáson dolgozóknak min­dig helyén volt az eszük, a ke­zük. Az ilyen feszített koncentrá­ciót követelő 12 órás munká­val telt el a tizenkét év. S otthon? Milyen kikapcsolódás illik az ilyen munkához? — Hobbym a lemezgyőjtés — mondja. — Legalább négy­száz lemezem van már Frank Sinatrától Bíng Crosbyig. Amihez csak hozzájutottam, mindent megvettem™ Járányi Antal a vasutasna­pon jó munkája elismerése­képpen az Érdemes vasutas ki­tüntetést kapta. Csupor Tibor A százéves jubileumára készülő vasútvonalon érkez­tem a hosszú állomásra. Na­ponta száznyolcvan ember dolgozik itt azért,' hogy kellő időben induljanak a szerelvé­nyek, s huszonnégy óra alatt 80—100 vonatot fogadnak, il­letve indítanak. A végtelen vagonsorok kö­zött nem is látszik olyan nagynak a gyékényes! határ- állomás. — Ha a forgalmat nézem, nem nagy, sőt egyre gyakrab­ban szűk — mondja az állo­másfőnök helyettese, Szolnolá János. — De ha az ember mindent meg akar nézni, vi­heti magával a tízóraiját. Gyékényes mai szerepét száz évvel ezelőtt Zákány vál­lalta. Az akkori határállomá­son ma nem állnak meg a gyorsvonatok, de a régi delta­ív emlékeztet a hajdani for­galomra. Akkor Gyékényesen még megálló sem volt, csak később 1883-ban épült. Erre a »megállóra« ma csak Kapos­vár felől naponta 9 gyors- és 12 személyvonat fut be. A határon túlról 8‘—9 tehersze- relvény érkezik, s a bejárat­nál többször is megcsillan az »ezüstvonat«, vagy ahogy a jugoszláv vasutasok mondják, a sínbusz. Ez a kis alumínium szerelvény a kishatármenti forgalmat szolgálja. A nem­zetközi gyors — mindig éj­szaka érkezik ide — a tenger­re röpíti utasait, vagy onnan hozza Budapest felé, aztán Varsóba, Moszkvába. Június második felében kö­zös határállomássá avatták Gyékényest. Korszerű világí­tóberendezéseket két új vá­gányt kapott: felújították az állomás épületét, s a vo­natok gyorsabb rendezése ér­dekében két gurítóvágányt is csináltak. Mindezt a forgalomért. Tíz évvel ezelőtt — amikor fel­épült a Dráva-hid — kezdő­dött Gyékényes fellendülése. A nemzetközi áruszállításban rá váró feladatnak a munka korszerűsítésével felelhet meg. A közös határállomás azt jelenti, hogy együtt dolgoznak a magyar és jugoszláv vasuta­sok, hatóságok. A vonatok pe­dig sokkal kevesebbet állnak, gyorsabban jutnak el céljuk­hoz. *— Könnyebb > most a mun­ka? — Azt éppen nem lehet mondani. De mindenképpen gyorsabb, s ez a népgazdaság­nak jó. Mondok egy példát: ha délután 13—14 óra között ide érkezik egy tehervagon, az este 18 óra előtt nem tudja elhagyni az országot. Eddig a magyar vasutasok és vámosok végezték el csak a munkáju­kat. Aztán egy mozdony át­húzta Koprivnicára, s ott kez­dődött minden elölről. Most együtt dolgoznak a jugoszlá- vok és a magyarok, s amikor a vagon átér a határon, mehet tovább a célállomás felé. A szót a jugoszláv vasutak gyékényesi főnöke, Kedmenec János veszi át. — Szolgálatba először 1962 május 26-án jöttem Gyéké­nyesre. Tíz év alatt minden embert megismertem itt... Most fél szóból is értünk már. s ezzel azt is mondtam: na­gyon jól kijövünk. Igaz a gond — a közös határállomás megvalósulása után — több, mert nagyobb a feladat, s azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a hetek kí­sérletnek számítanak. A két ország között ez az első ilyen jellegű megállapodás. Sok, munka közben felvetődő prob­lémára nincs még kipróbált recept. Nekünk kell gyorsan döntenünk. Az is előfordul, hogy a főnök tolmácsnak ug­rik be, mert a vámosok vagy az útlevélkezelők nem értik még pontosan, mit mond a másik. A »hivatalos« nyelv Gyéké­nyesen a horvát. A forgal­mista — mielőtt útnak indíta­ná a határon túlra a vonatot — így kérdi meg, tudják-e fo­gadni, s beszélgetésüket min­den alkalommal magnetofon rögzíti. A telefon mellett köz­vetlen géptávíró-összeköttetés segíti a pontos üzenetváltást Száz évvel ezelőtt 14 morze- készülék biztosította ezen a vonalon a hírközlést. Gyékényes a vasútnak kö­szönheti fejlődését: ahogy nőtt itt a forgalom úgy nőtt az ál­lomás körül a • település. A száznyolcvan dolgozó nagy ré­sze Itt és a könyfezQ községek­ben lakik. A férfiak mellett a nőket is egyre több szál köti ehhez a mindig pontosságot, sok felelősséget követelő köz­lekedési ághoz. Az állomásfő­nök mondta: a dolgozók egy- harmada nő. Munkájuk egy­beolvad ennek a fontos határ- állomásnak a lüktetésével. Re­kedten szól — valahol hátul — az irányító hangszórója, a telefonok — úgy tűnik — itt sohasem hallgatnak el, s eb­ből a káoszból a szemlélődő csak azt veszi észre, hogy pil­lanatok alatt végig szabad egy vágány, s valahonnan csendes duruzsolással —hosszú vagon­sort vontatva — begördül egy piros Diesel-mozdony. Itt soha nincs ünnep, pihe­nő, megállás. Gyékényes — a sok közül — egyik kapuja az országnak. Kercza Imre gyermeke, de ifjúkorának nagy része félárván telte édesapját 1946-ben ragadta el a halál. Szegeden, a MÁV-neveiOTirté- zetben járt iskolában, s onnan került a vasúthoz, végigjárva vetkezik be, akkor azonnal, habozás nélkül kell dönteni. S mindig jól* mert a kockázat óriási. — Gondolom a felelősség Is. — Egy egész vasútállomás — Barcsiak, csurgóiak Nagyatádért Lehet, hogy itt fogok lakni... az elömeneted minden fokoza- a Dél-Dunántúl legnagyobb tát. Kaposváron tizenkét éve állomásai közül való — for­Vasutasok kitüntetése Tegnap délután ünnepelték a 22. vasutasnapot a kaposvári csomópont dolgozói. A százéves jubileumára készülő állomás szép munkasikereiért ebben az évben vezérigazgatói dicsé­retet kapott. Az ünnepségen adták át a vasutas törzsgárda- tagokpak a jelvényeket és a pénzjutalmat. Arany fokoza­tot huszonheten, ezüstöt negy­vennégyen, bronzot pedig negyvenötén kaptak. Egy dol­gozó az Érdemes vasutas ki­tüntetést kapta meg. Az ün­nepségen tizenkét kiválódol­gozó-jelvényt osztottak ki, ti­zenhármán pedig rendkívüli előléptetésben részesültek. Rangot jelent — A Zaccomer gépes bri­gádjáról írjon1.' Nagyon jó gárda, a többiek legföljebb utolérhetik őket — mondták többen is az üzem udvarán. Mikor Zaccomer Lajossal, a Somogy megyei Finommecha­nikai Vallalat transzformátor- részlege Latinca szocialista brigádjának vezetőjével talál­koztam, éppen munkatársai gratuláltak neki. Most szüle­tett a kisfia. Csatlakozom én is a gratulálok sorához. A brigádról csak esett szó a műhely me&etfcL kis irodában. — A Latinca szocialista bri­gád 1967-ben alakúit. Most 32 tagja van. Az alapítók kö­zül ma már csak kevesen'van­nak itt, elmentek, vagy a vál­lalatnál más munkaterületre kerültek. Két műszakban dol­gozunk, egyrészt megosztja egy kicsit a gárdát, másrészt egészséges versengést aáakrt ki a műszakok között. Hallottam már, hogy a bri­gád a munkában jól megállja a helyét, bizonyítja ezt a nem­rég elnyert zöldkoezorúí bri- gadjelvény is. Megkéselem,: a mewte» lett még mi teszi a brigádot szocialistává? — Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne tűnjön frázisnak. Egymást segítjük, munkában és tanulásban, a másik gond­jában, őrömében osztozunk, s- közösen is szórakozunk. Or­szágjárások szerepelnek at programunkban. Ezek azt hi­szem, mind a szocialista bri­gádok jellemzői. A brigádok nagy része betanított munkát - végző nő. A közösség sokuk­nak segített már az érettségi vagy szakmunkás-bizonyítvány megszerzésében. Vannak köz­tük több gyermekes anyák. A munkájuk könnyítése szintén, kötelességünk. . A brigádnaplót lapozgatva, egy szó ötfik a szemembe: tel­jesítettük. Teljesítményük mmc&g fffl százalék fölött van. Jelenleg M7 százalék. Ha a munkás látja, hogy a bri­gádvezető kiáll az érdekéiért, könnyű jő -imtnkaszeüemet ki­alakítani, Az emberek szere­tik az olyan vezetőt, aki köve­id, de ad is. Az üzemben rangot jelent a Lattac® bri­gád tagjának lenni. A betonkeverés nem gye-j rekjáték. Aki megpróbálta, j tudja. Megkérdeztem, hány kiló fér egy lapátra, három? A fiúk csak mosolyogtak, van az öt is, vagy hat. Attól függ, mennyire rakja meg az em­ber. Ők -megrakják rendesen. Mennyit emelnek egy nap? Nem mérték. A Kiss-brigád a legjobb' — mondta Janota József építés- vezető. A betonkeverőgép kö­rül dolgoznak. Bellái Lajps — a »magánéletben« villanysze­relő — áll a »kormánykerék« mellett, ő irányítja a keverést, és adagolja a talicskáikba az anyagot. Ketten hátul »etetik« a gépet — keverik a kavicsot cementtel, vízzel, aztán bele a »puttonyba«. A kész anya­got a gép elején várja a bri­gád többi tagja, és hordja az alapozáshoz. Kiss Feri a bri- gádvezető. Olyan, mint a neve. Alacsony növésű, csendes fiú. — Miért éppen őt válaszot- ták brigádvezetónek? — Ferike nagyon jó srác — mondja a »kormányos«. — A legrendesebb az egész ban­dában. Jó vele együtt dolgoz­ni. Lehet, hogy ezért dolgozik olyan jól a brigád. Nem szá­molják, hány kiló vagy -má­zsa betont mozgatnak meg na­ponta. A műszak végére ce­ment rakódik a bőrükre, szürke lesz a hajuk, de csinál­ják. Szívesen. A csurgóiak ássak a földet. Ásójuk, lapátjuk nyomán ki­rajzolódik a harminchat la­kás alapja. A munka elején még hólyagos volt a tenyerük. Most már csak a nyoma lát­szik a kezdeti sérülésnek; kér­ges tenyérre nem tör hólyagot a lapátnyél. Ahogy melegszik az idő, gyöngyöznek az arcok, egyre sűrűbben zarándokolnak a vizesvödörhöz, hogy jót húz­zanak a bádogtetőbőL Az ing már reggel lekerül róluk. Az egyik fiú nyakában hosszú lánc lóg, olyan, mint egy né­ger törzsfőnök. Mint kiderül, a »nyakéket« egy környékbeli búcsúban »lőtte«. A többiek nem hagyják szó -nélkül a lánc történetét »Ugyan, most nmi szerénykedsz, miért nem mondod, hogy aranyból van, a nagynénédtől örökölted?« A »szöveg« persze a kezemben levő jegyzetfüzeinek szőL A barcsiak már régi ismerő­sök. Itt dolgoztak az első nyá­ron is. Az építésvezető gyak­ran emlegeti őket — Jól dolgoztak tavaly is, névről ismerem mindegyiket. Nagyon jópofa gyerekek. — De mi is jópofák vagyunk, agyé — kottyan közbe egy »bennszülött«. — Ti is, persze — nevet az építésvezető. Építőtábor, nyár, Nagyatád. Másdoszor rendeznek igazi, a szó valódi értelmében vett építő- — mégpedig városépítő — tábort a »harmadik város­ban« Atádí, csurgói, barcsi ssafcmusikástan-ulók építenek lakásokat — kéfehfitta turnu­sokban — napi hat órában. A Komfort Ktsz a vállalkozó. Ügy tervezik, nyár végére a fiúk munkája nyomán elkészül az alap, a víz- és a gázvezeték. ötvenen dolgoznak egy tur­nusban. Ennyien laknak a kol­légiumban, ahova az atádiak is beköltöztek erre az időre. Akad köztük olyan is, aki a táborozás ideje alatt nem nagyon ment haza. »Jó buli ez« — mondták. Délután strandra, meg moziba járnak — ingyen bérletük van. Vasárnap a ktsz a legjobbakat balatoni üdülő­jébe vitte, a többiek kirándul­tak Kivadárra, Atád »zöldöve­zetébe«. Tegnap befejezte munkáját az első turnus. Amikor arról beszélgettünk a fiúkkal, hogy az alapásással házat építenek, és a házzal várost, az egyik belevágta az ásót a földbe, rá­támaszkodott, és elgondolkod­va mondta: »Lehet, hogy itt fogok lakni...« Simon Márta 3 & m

Next

/
Oldalképek
Tartalom