Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

komhaj.ion a tanácselnök T*ét színpompás tábla lát­ható a Kaiinyini Elektromos- berendezések Gyárában, ab­ban a részlegben, ahol Nyina Zalan szerelőnő brigádja dol­gozik. Az egyiken fényképek, cikkek a Kaposvári Villamos- sági Gyár Latinca Sándor bri­gádjának kaiinyini látogatásá­ról, a másikon pedig fotók, le­velezőlapok, emléktárgyak, amelyek a kalinyiniak és a kaposváriak magyarországi örömteli talákozásáról mesél­nek. — Ezek az események fe­lejthetetlenek a számunkra. Olyan élénken élnek az em­lékezetünkben, hogy most is gyakran beszélünk Magyaror­szágról, a mi magyar baráta­inkról — mondta Nyina Zalan brigádvezető. Amikor megtudták, hogy Magyarországra utazom, Nyi­na Zalan megkért, hogy kö­szönjem meg nevükben a kü­lönféle ünnepek alkalmából küldött jókívánságokat. Ö és barátnői elmondták, mi újság a brigádjukban. Az iáén új­fajta termék szerelésére tér­tek át. Ez nagyon bonyolult munka, hisz emberi kéz nem érinti, s megtestesül benne az elektronika sok eleme is. A munka bonyolultabb ugyan, a brigád mégis elége­dett vele. A szerelőnök neki­láttak a tanulásnak, hogy emeljék szakképzettségüket, és kiválóan elsajátítsák a bonyo­lult termékek gyártását. Nyina Zalan kommunista brigádja a gyár fennállásának 25. évfor­dulója tiszteletére vállalta, hogy minden hónapban száz­húsz százalékra teljesíti a nor­máját. Végigülni is nehéz Tizennyolc óra A napokban »családi-« ün­nepséget ült a brigád, Vaien- tyina Avajeva húsz éve dol­gozik az üzemben, így törzs- gárdatag, akárcsak Nyina Za­lan és Marija Csumakova. Biztos, hogy a Latinca Sándor brigád emlékszik rájuk, ók jártak Kaposváron, a villa­mossági gyárban is. A kaposváriaktól kapott üd­vözlő táviratokat szeretettel őrzik a Kaiinyini Elektromos­berendezések Gyárának párt­irodáján. A kalinyiniak üd­vözletüket küldték a Kapos­vári Villamossági Gyár min­den dolgozójának, Szereez László igazgatónak, Berte. Nán­dornak, a pártbizottság titká­rának, Törekes László volt szb-titkárnak, aki most a Va­sas Szakszervezet megyei ösz- szekötője, aztán a brigád tag­jainak: Striteczki Évának, So­mogyi Erzsébetnek, Egerszegi Imrénének, Márkus Miliályné- nak, Sörös Józsefnénak. — A kaposvári gyár nagyon fejlődik, épül a mienk úgy­szintén — mondta Vlagyimir Kirszanov, a kaiinyini gyár igazgatóhelyettese. — Amikor magyar barátaink itt jártak 1970-ben, még csak a falait láthatták az új üzemépület­nek, most pedig már. az új műhelyekben dolgozunk. Július ötödikén ünnepelte a kaiinyini üzem fennállásának huszonötödik évfordulóját. — Meghívtuk az ünnepség- I re kaposvári barátainkat is — mondták a kalinyiniak. Antonyina Szlobogyanyuk a Kalinyinszkaja Pravda munkatársa a volán mellett * .,. lélekben az aratásra ké­szülünk mindnyájan ... a mil­lió helyett arra a néhány ezer emberre gondolunk, akinek a vállát, a szívét nyomja az ára­dás egész gondja.« Nem olyan regen irtuk le e lap hasábjain ezeket a mondatokat, s mint­ha csak válasz lenne, amit a napokban Horváth József ma­gyaregresi levelezőnk irt: »■Ténylegesen elmondhatjuk, hog-y a szállítóktól a vezetőkig mindenki a rangjára emelte a kemény munkát, az aratást, és erőt, áldozatot nem tekintve végzi a feladatot.« Neveket, tényeket sorol Hor­váth József. Nagy László, Ádám Imre szerelők, ha szük­séges éjszaka is javítanak, csak azért, hogy egyetlen hasznos óra se essen ki a munkából. A kombájnon ül Paizs János párttitkár és Szabó János ta­nácselnök. Közös ügy az aratás. A ma­gyaregresiek milyen szép gya­korlattal igazolják ezt a gon­dolatot! Igazolják így közvet­lenül, de bizonyítanak más­képp is. Hírt adtunk már ko­rábban arról is, hogy a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak tárolási gondjai vannak. Ahogy most megtud­tuk, a magyaregresiek e téren is az önzetlen segítőkészség tanújelét adták. Egy eredeti­leg más célra szánt fedett szí­nüket a vállalat rendelkezésé­re bocsátották, tárolási szerző­dést kötöttek. Mert a felelős­ség nemcsak a termés betaka­rításáig terjed, hanem azon túl is: mi lesz a gabona to­vábbi sorsa. Az összefogás, az egyet aka­rás követésre méltó példáját teremtették meg a magyareg­resiek. A nemes szándéknak, az akaratnak minden bizony­nyal nem marad el az ered­ménye. Időszerű volt a téma — ál-j lapította meg Rostás Karoly: tanácselnök a vita .utáni vá­laszában. A Kaposvári Városi Tanács vezetői egy kicsit ko­rainak tartották a tanácstör­vény érvényesülésének napi­rendre tűzését, a három és fél órás nagyon alapos vita azon­ban annyi mindenre felhívta a figyelmet, a városi párt-vb olyan mélyen elemezte a tar­talmi és módszerbeli követél­ményeket — elismerve azt, ami jó, megbírálva, amiben nem sikerült előrehaladni —, hogy ez mindenképpen hozzá­járul a munka javulásához az egész megyeszékhely lakossá­gának hasznára. Nagyon fontos volt az a magállapítás, hogy a tanácstes- tület példásan szolgálja a köz­ponti akarat és a helyi érde­kek összehangolását a város egyetemes fejlődését szolgáló fontosabb döntéseiben. A ta­nács jól használja ki önkor­mányzati jellegéből eredő le­hetőségeit, az anyagi eszközök hovafordításának nehéz kér­déseiben jól rangsorol, s rend­szerint szoros, kapcsolatot te­remt a tanácsi és a nem ta­nácsi gazdaság között, gyorsít­va ezzel a fejlesztés ütemét és növelve annak nagyságát. Az ülésen megfogalmazódott az az igény, hogy a tanács első­sorban a főbb várospolitikai kérdésekben foglaljon állást. A végrehajtó bizottság kellő gonddal, az igényesség állandó fokozásával, s egyre javuló eredménnyel készíti elő a ta­Alig fél órát ültem a GA 50-25 rendszámú csuklós busz vezetőfülkéjében, mégis mikor kiszálltam, a 28—30 fokos me­leget üdítő hűvösnek éreztem. Mintha a 17 méter hosszú vastest a hetek óta magába szí­vódott meleget most egy fél óra alatt akarta volna kile­helni. Blinov Elemér majd húsz éve ül a volán mögött. A balesetmentes vezetésért járó jelvény mindhárom fokozatá­nak tulajdonosa, ő nem érezte a meleget annyira tikkasztó­nak. — Megszoktam már a húsz év alatt, hogy vezetés közben hófúvásban és rekkenő hőség­ben is észnél kell lenni. Kü­lönösen nekünk, csuklósbusz­vezetőknek. Hosszú a kocsi, egy-egy dugóban mozdulni sem lehet. Megállóikban is na­gyon résen kell lenni, nehogy az ajtók nyitásánál, zárásá­nál baleset történjen. Mi, he­lyi járatosok 24 órás váltásban dolgozunk. Most például haj­naltól késő estig tizennyolc óra húsz percet vagyok a vo­lán mögött. Napi 140 kilomé­ter városi forgalomban, a 40 fokos vezetőfülkében igen megterhelő. Védőitalt nem kapunk, de két menet között mindig van néhány perc egy colára vagy jafíára. A Kossuth téren átinteget egy másik busz vezetőjének. — Ő is a mi szocialista bri­gádunk tagja. Kevés szakma brigádja mondhatja el, hogy felajánlásaink naponta több ezer embert érintenek. Vállal­tuk, hogy a kocsi mindig pon­tosan, tisztán és üzem­képesen megy járatba. Nem járunk minden csip-esup javításra a műhelybe. Ha állna a kocsi, az csak a többi járat zsúfoltságát nö­velné, meg a boríték is véko­nyabb, ha sokat áll a kilomé­teróra. Több utast szállítani nagyobb felelősség. Mi csak úgy mondjuk: kis kocsi kis pénz, nagy kocsi, nagy pénz. Persze nemcsak a pénz a fontos. Jólesik az elismerés is. Mindig voltak és lesznek zú- golódók, mégis bárki, bármit mond is, az én tapasztalatom: aki itt dolgozik, az megbecsü­lést érdemel. B. F. Praktikus a rakodólap — használják is! A közlekedési ágak képvise- I lói megbeszélést tartottak a jobb együttműködés érdeké- | ben. Képviseltette magát a Volán 13. számú Vállalata, a MÁV Pécsi Igazgatósága és természetesen kaposvári állo­másfőnöksége is. A szállítások pontosabb meg­szervezése, a modern szállítási módszerek továbbfejlesztése, a fokozott összhang' és együttmű­ködés megteremtése volt a cél. Mint a Volán képviselője el­mondta, zökkenőmentesen és gyorsan kívánják megoldani a szállításokat. Az elmúlt idő­ben fokozott hangsúlyt fektet­tek az ehhez szükséges rakodó­kapacitás biztosítására. A tár­gyalások a szóródó tömegáru mozgatására vonatkoztak. A Volán beszerzett tizenöt darab emelővillás targoncát, amelyek munkába állításával meg tud­ják oldani, hogy a rakodólapon érkézét árukat a korábbihoz képest sokkal rövidebb idő alatt ürítsék ki a vagonokból, es rakják közvetlenül a teher­gépkocsikra. A partnerek a tárgyalás «r-edmenyekent kettős előnyhöz I jutottak. A MÁV gyorsabban kapja vissza, az üres vagono- I kát, a Volán jobban és ponto­sabban tudja kielégíteni fuva­roztató! igényét. El tudja vál­lalni — és a jövő hét elejétől be is vezeti — minden Kapos­várra érkező, géppel rakható szóródó áru birságmentes ra­kodását. Ennek előnyeiről fö­lösleges hosszasan beszélni. Elég csak annyit megemlíteni, hogy eddig a kocsiálláspénzek súlyos forintjaiba kerültek a késlekedő vállalatoknak, más gazdálkodó egységeknek. A Volán és a MÁV ilyen irá­nyú együttműködése népgaz­dasági szinten nagy megtaka­rítást jelent. Annyi órával emeli a tehervagonok kihasz­nálhatóságát, ahány órával gyorsabban üríti ki azokat a Volán A teljes kihasználtság érde­kében kívánatos lenne, hogy a fuvaroztatók a kereskedelmi áruk gépesített rakodását se­gítsék a rakodólapos szállítás bevezetésével. A Volán így vallalja ennek birságmentes szállítását is. Elektromágnes tartja az anyagot Táskakeret lemezből Formálódik a táskakerct. Megkönnyíti a munkát a síkköszörű. Atz Óra- és Ékszer 'kereske­delmi Vállalat megrendelésére több mint 2500 női táska kere­tét készíti el a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjaví­tó Valialat. Tóth István, a vál­lalat főkönyvelője elmondta, hogy a jövő évben akar egy­millió darabot is tudnak gyár­tani, ha megrendelik. A keretek elkészítéséhez szükséges szerszámokat, saját maguk készítik. A gyártás so­rán állandó ellenőrzésre van $zuks8». meri s vékony leme­zen még egy homokszencse karcolása is törést okozhat haj­ításkor. A detormálódások el­kerülésére és takarékossági okokból is feltétlen hasznos az a síkköszörű, amelyet Lengyel- országból vásároltak. Megmun­kálás után a köszörült darabot nem kell reszelni, mivel elekt­romágnes tartja a lemezt a gépben, hogy ne mozogjon be­helyezés után. A megrendelő első osztályú, fémcsiszolt,, galvanizált kere- i tel kap a női kézitáskákhoz. nácsüleseket. A színvonal to­vábbi emelését biztosítja azs la terv, hogy továbbfejlesztik a határozati javaslatok kidol­gozását — például, amikor le­hetséges, akkor a megoldás több változatát tárjak a ta­nácsülés elé —, jobban meg­szervezi a végrehajtó bizott­ság a határozatok megvalósí­tását, a végrehajtás ellenőr­zését és számonkérését. Amikor szóba kerül a ta­nács tevékenysége, a választó­polgárok mindjárt fölteszik a kérdést, hogyan ítélték meg a tanácstagok munkáját. Ügy, hogy jó a választókerületi munkájuk, élnek jogaikkal, teljesítik kötelezettségeiket. Örvendetes, hogy ismerik vá­lasztókerületüket, kapcsolatot tartanak választóikkal, s kép­viselik érdekeiket. Nagyon fontos azonban, hogy a nem tanácsülés elé tartozó ügyek­ben (rossz egy korlát stb.) ne interpelláljanak! Nem mindegy, milyen véle­ményt formál a lakosság a ta­nács munkájáról, ezért törek­szik a végrehajtó bizottság a tanácstagok interpellációinak, a lakosság bejelentéseinek, javaslatainak gyors és jó el­intézésére. Sajnos, nem min­dig azzal az eredménnyel, amely elvárható lenne. A vi­tában is szóba került, hogy egy-két városi tanácstag elpa­naszolta, milyen kurtán-fur- csán foglalkoztak a bejelen­tésükkel például az építési osztályon. Egyre nagyobb nehézséget okoz a városi tanácsnak a ha­tósági ügyek számának növe­kedése (tavaly például csak­nem huszonhétezer futott be a szakigazgatási szervekhez). D r. Tóth Sándor, a megyei ta­nács osztályvezetője szerint nem egyforma a fejlődés az egyes szakigazgatási szervek ­síiéi, még lassú és pontatlan «az “ügyintézés, sok a határidő - csúszás például az építési, igazgatási, pénzügyi osztályán. Ttt-ott nem megfelelően bán­nák az ügyfelekkel. Ez azért nem helyes, mert rontja a la­kosság hangulatát. Ezt alá­támasztva hangsúlyozta dr. Túri Imre, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője a ta­nácsapparátus politikai felké­szítésének fontosságát. Ez azért is fontos, mert az új helyzetben sok az új vonás, nem könnyű a munkamódsze­reket a tanácstörvényhez iga­zítani, másrészt még a feltéte­lek sem adottak minden kér­désben. Csapó Sándor, a vá­rosi pártbizottság titkára — aki tagja a városi tanács-vb- nek — a tanács pártirányítá­sát elemezve kiemelte a ta­nács pártszervezetének tevé­kenységét: a kommunisták a törvény szellemében beszá­moltatják az osztályvezetőket. Nagyon fontos a politikai, szakmai szempontból jól fel­készült apparátus kialakítása, amelynek tagjai érzik a fele­lősséget, megvan bennük a döntéshez szükséges bátorság, s szívesen szolgálják a lakos­ságot. A mérleg mindkét serpenyő­jébe került valami, a végső összegezéskor azonban azt ál­lapíthatta meg Somogyi József első titkár: a városi tanács mint testület, a végrehajtó bi­zottság és vezetői törekedtek arra, hogy a tanácstörvény érvényesüljön Kaposváron, s ezáltal javuljanak a lakosság életkörülményei. Azonban egy folyamatról lévén szó, feltét­lenül érdemes megszívlelni a vb-ülésen elhangzottakat. Ép­pen ezért átfogó határozati javaslatot dolgoznak ki, s ezt egy hónapon belül a végre­hajtó bizottság elé terjesztik. Lajos Géza „Szív, akarat és 20 millió..." Zamárdi csatornázásáért A legnagyobb társulat — 108 milliós költség Teljes felülvizsgálat A Balaton somogyi oldalán az erőteljesebb fejlesztést el­sősorban a közművek hiánya akadályozza. Siófokon kívül csak Földvár és Fonyód ren­delkezik csatornával és tisztí­tóteleppel, ugyanakkor a ma­gas — és a Balaton víz játéká­val Összefüggő — talaj vízszint miatt a partközeiben lehetet­len a szennyvizek szikkasztá­sa. Az egyik legkiterjedtebb te­lepülésünkön, Zamárdiban is kritikus a helyzet A belső utakon szinte egymást érik a szippantókocsik, amint az üdü­lőktől üdülőkhöz rohanva dol­goznak, zajuk, bűzük lassan jellemzője lesz a kedvelt üdü­lőhelynek — hallottuk azon m megbeszélésen, melyet a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság 14 szerv részvételével kezde­ményezett. A helyi urzmütár- sulat példás igyekezettel csak­nem 60 kilométer ivóvízveze­tékkel hálózta be Zamárdit, majd a közegészség- és víz­ügyi hatóság sorozatos szank­ciói miatt az üdülők és magá­nosok indítványozták a szennyvízelvezetés megoldá­sát is. Három évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a bevált tár­sulási formában célszerű ezt megvalósítani. Egy évvel ké­sőbb a budapesti MÉLYÉP- TERV, majd a VIZITERV hoz­zálátott a tervezéshez, amely azóta jóreszt befejeződött. A műszaki megoldás sze rint Zamárdi csatornázásánál kihasználják a kedvező elhe­lyezkedést, a szántódi révtől nyugatra fekvő területek szennyvizeit a Balatonföldvá- ron működő telepre, a keletre eső községrészről pedig külön rendszeren a bővítés alatt levő siófoki tisztítóhoz vezetnék. Az ország jelenleg legna­gyobb társulati beruházásához a költségek 108 millió forintot tesznek ki, s ebből 20 millió forint még fedezetlen. Márton Ferenc, a társulat lelkes elnö­ke szerint pedig már »csak a szív és akarat hiányzik« a csatornázás mielőbbi megindí­tásához. A hetvenhatom érdekelt — többségük nagy üdülő — 82,7 millióval, a lakosság csaknem másfél millióval, a tanács és a vízügyi igazgatóság egy-egy millióval járulna hozzá a költ­ségekhez, ezenkívül segítséget ígért a Balatoni Tárcaközi Bi­zottság és az Országos Víz­ügyi Hivatal is. A terhek ará­nyos megállapítása azonban — a részvevők szerint — nem volt teljesen szabályos, ezért elrendelték a kivetések jogi és műszaki felülvizsgálatát. A számítások ismételt el­végzése után remény van ar­ra, hogy nem esik kútba Za­márdi csatornázása. N. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom