Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

lelkesedésből kitűnő Roham a tanya ellen Messze, lenn a völgyben jól látszik a tanya. Baloldalt búzemező, mellette gyümölcsös, az ellenkező olda­lon pedig sűrű erdő öleli körül. Szalmakazlak, ólak, istállók, minden jól kivehető a magas­ból. Csak a csend, a szokatlan elhagyatottság szembetűnő. Se­hol egy ember. Látszólag üre­sen, elhagyatottan áll a tanya. — «Ellenséges« csoport fész- gye a rohamcsoport munká­ját. Hatása nyomban érződik, zavar támad a rejtőzők kö­zött. Néhányan kirohannak az épületből, eltűnnek a búzame­zőben, majd percek múlva visszafutnak a biztonságo­sabbnak vélt épületekbe. Géppuska kattog, rövid és hosszú sorozatokkal ugatnak Rádión továbbítják a parancsokat. kelte be magát az épületekbe. A lakókat feltehetően ártal­matlanná tették, s értesülése­ink szerint nagy tűzerejű fegyverekkel, gránátokkal rendelkeznek. Ránk vár az a feladat, hogy elfogjuk vagy megsemmisítsük őket. Nehéz harcfeladat lesz ez, végrehaj­tásához aknavető-támogatást is kaptunk. A rohamcsoport észrevétlenül közelítse meg a tanyát, s az aknavetők tüzelő- készítése után rohammal fog­lalja el... Varjú Márton, a siófoki József Attila munkásőregység parancsnoka beszél, s a zász­lóalj munkásőrei nagy figye­lemmel hallgatják. Parancsza- vak röpködnek a levegőben, időpontok hangzanak el, megkezdődik az akció végre­hajtása. A tanya mögötti gyümöl­csösben szürke ruhás, rohanó alak tűnik fel. Tíz-tizenöt mé­ternyi futás után egy fa tö­vébe vágja magát. Aztán újabb és újabb, a magasból csupán gyerekeknek látszó alakok követik egymást. Kör­beveszik a tanyát. A roham­csoport munkához látott. — Figyelem, figyelem! Vil­lám hívja Zivatart. Tájékoz­tatást adok. A rohamcsoport, az akna- vetősök, az akciót irányító parancsnok meg a tartalék­részleg vezetője állandó össze­köttetést tart egymással. Dör­renések hallatszanak a közeli erdőből, s a tanya körül jól látni az aknák becsapódását. Tíz percig tart a tűzelőkészí- tés, amelynek célja, hogy meg­puhítsa a rejtözőket, letörje ellenállásukat, könnyebbé te­441 a géppisztolyok. Kézigrá­nátok robbannak, s rá fele­letként a tanyából is válaszol­nak a fegyverek. — Roham! Egyszerre emelkednek fel a szürke ruhás munkásőrök, s fedezve, közben pedig szün­telenül tüzelve rohamozzák a tanyát. S hiába védekezik gránátokkal is az épületben lévő csoport, a roham lendü­letét nem tudja megtörni. Né­hányan — látva kilátástalan helyzetüket — futva menekül­nek, s tűnnek el a búzatáblá­ban. — Egy sebe­sült foglyot ej­tettünk, ketten pedig megadták magukat. Meg­kezdtük a me­nekülők üldö­zését — jelenti a rohamcsoport vezetője, a tar­taléké pedig azt, hogy meg­kezdték a be­kerítést, a me­nekülők útját elvágták. Mint egy film, úgy pe­reg a gyakor­lat. Kritikus szemek figye- XÜ7plfi.máshan lik a magasból Tüzeloailftsban a munkásőrök és az »ellenség« tevékeny­ségét is. A nézők sorai­ban olt vannak a megye munkásőregységeinek parancs­nokai, a törzsek vezetői. Fi­gyelnek, tanulnak, hiszen a gyakorlat tapasztalatai alap­ján hamarosan ők is hasonló feladatokat hajtanak majd végre. Elismerő, de bíráló meg­jegyzésekben sincs hiány. Kü­lönösen azt a piros inget vi­selő «ellenséget« dicsérik, aki ügyesen használja ki a terep, a sűrű búzatábla, a bokrok, a fák nyújtotta rejtőzési lehető­ségeket, s csak utoljára sike­rül őt elfogni. De végül is minden menekülő kézre kerül, a gyakorlat véget ér. Rövid megbeszélésre kerül sor. Zsók Ferenc megyei pa­rancsnok elemzi, értékeli a az aknavető. gyakorlatot, felhívja a figyel­met a hibákra, elismerően szól azokról, akik nagyszerűen helytálltak. Gonda Péter a híradás zavartalan biztosítá­sában, Szimcsák István és Kiss Károly parancsnok sza­kasza felkészítésében, Kadlics- kó József és Gálos József pe­dig az «ellenség« szerepében nyújtót kiemelkedőt A megyei parancsnok és Tóth József, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkára is jónak értékelte a gyakorlatot előkészítő paltikai munkát, s a befejezést követő rövid érté­kelés után így búcsúztak a munkásőröktől: — Köszönjük valamennyiük lelkes, nagyszerű helytállását! Szalai László Mindig a gyerek a hidas? Két eset. A napokban tör­tént meg mindkettő. Az emberekkel teli Május 1. utcában fiatal anya nézegeti a kirakatokat. Apró gyereke a kocsiban. Szól a táskarádió. A kicsi nyújtózkodik érte. Az anya habozás nélkül nyújtja feléje. Aztán nem ügyel to­vább a gyerekre. Az pedig forgatja a »csudaszerkezetet«, szeme elé tartja, majd lóbálni kezdi. Földrehullva reccsen a készülék. Az anya lángba bo­rulva kezdi verni a gyereket. Egy járókelő csak ennyit mond: »A verést nem a gye­rek érdemelné.« Mindenki érti: kit ítél el. S tegyük hozzá: ha egy kicsit »erős« is volt ez az ítélet, igazság van benne. Ugyancsak a napsütötte ut­cán történt. Egy totyogni is alig tudó fiúcska fagylaltot kér az anyjától. 'Az anya beáll a sorba, kivárja, amíg sorra ke­rül. Az automatából a tölcsér­be kanyarodik a hideg krém. A kisfiú boldogan nyalja. Ap­ró cseppek pottyannak a meg­olvadt masszából az ingére. Rózsaszínűek. Az anya, amikor felfedezi, kikapja a fagylaltot a gyerek kezéből, és verni kez­di. Most nincs, aki hangosan is» ítéletet mondana«. Csak gondolja mindenki. Látom a bosszús arcokból. Sokszor oktalanul bünte­tünk, s nem is mindig a leg­jobb eszközökkel. Néha — mintha rövidzárlatot kapna bennünk az emberség — meg­ütjük a gyerekeket. Végig sem gondolva, hogy magunk va­gyunk a baj okozói. Mert nemegyszer mi magunk adjuk a kezükbe azt, ami nem való oda. Nemrégiben mesélte egy ismerősöm: »A gyerek minden este mézet kapott. Egyik nap azt vettük észre, hogy önszor­galomból maga önti a kanalá­ra. Közben az egész ágy ívott a mézből. Elfutott az indulat, de sikerült időben lefékezni a kezem...« Igen: tudni kell időben le­fékezni a kezet. Mert a gye­rek semmit nem csinál rossz­indulatból. ö még nem. A jó szándék vezeti min­den tettében és a játékosság. Életkori sajátosság ez. Itt a nyár. szaporodnak a bajkeverési lehetőségek. Kint az udvaron sárral pancsol két kisgyerek. A ruhájuk bizony rövidesen szurtos lesz. De: ki nem pancsolt gyerekkorában a jól dagasztható sárban? Falun — ott a gyümölcsös. A gyü­mölcsök leve pedig gyakran csordul az ingre. Újabb veré­sek forrása lehet ez Is. A nyár a rohangászós ideje: el­esve könnyen szakad a ruha. Befőzéskor könnyen törik az üveg. Ezernyi »tragédia« tör­ténhet. Ha tragédiának fogjuk fel ezeket az eseteket. Ha nem gondolkodunk, mielőtt elcsat­tan a pofon. Márpedig, ha a szülő nem tudja fegyelmezni magát, miért várja ugyanezt a gyerektől? Ami igaz, az igaz. Most, hogy vége az iskolaévnek, egy­szerre a szülők nyakába sza­kadt a gyermeknevelés gond­ja teljes egészében. Most derül csak ki, hogy mennyivel köny- nyebb volt, míg a gyerek az- iskolában töltötte a fél napját! Nem büntetni kell őket, ha­nem megszervezni a napjukat. Értelmes, gondolkodtató játé­kokat ismertetni velük. De ne maradjanak el a kötetlen »foglalkozások« sem! És — nem olyan nagy baj az, ha egy kicsit »felszalad a bőrharis­nyán a szem« focizás közben! Nem ok a pofonra még az ije­delem sem. Mert bizony az is gyakran előfordul, hogy veszélyes hely­zetekbe keverednek, főként a nagyobbak. De vadító veréssel nem lehet ez ellen »harcolni«. Csak szép szóval, az együtt töltött idő okos felhasználásá­val. Könnyű nyarunk csak úgy lesz, ha magunk is igyekszünk könnyebbé tenni. Ha magunk előzzük meg a bajt. Leskó László Növényvédelmi tájékoztató Károsítanak a szőlőmolyok hernyói Gyakorlat előtti megbeszélés. A szölómolyok hernyói sú­lyosan veszélyeztetik a zöld, zsenge szőlőfürtöket. A kárte­vőik veszélyes elszaporodása fi­gyelhető meg elsősorban a szórvány és házikerti szőlők­ben, ahol a fertőzés lényegesen nagyobb, mint a korábbi évek­ben volt. Különösen erős a fertőzés Tab, Kapoly, Marca­li, Kaposvár, Szentbalázs, Ka- pospula környékén. Sok helyen szembetűnő a kártétel: a her­nyók szövedékkel vonják be a fürtöket, a kocsányosat át­rágják, belerágnak a zöld bo­gyóba, s ennek nyomán az el­fonnyad, végül az egész fürt leszárad. A veszteség veszélyét még növeli, hogy a kártevő ké­sőbb az érő szőlőszemekbe is behatol, és azok belsejét kirág­ja. A szőlőmoly rajzása ellen rendszeresen kell védekezni. A permetezések a szölöperonosz- póra elleni védelemmel egybe- köthetők, azzal egy menetben Is elvégezhetők. Nagyüzem­ben javasolt: Metilparathion; Parathion 20; Wofatox Sp. 0,1 százalék, 800—1000 liter ha víz- mennyiségben kípermetezve. Házikerti és szórványterülete­ken: Sumithion 50 EC, 0,2; Bi 58 EC; Unifosz 50 EC; Vapo- na 48 EC 0,1 százalék (100 li­ter vízben 2, ill. 1 dl). A felso­rolt rovarölő szerek réztartal­mú szerekkel (bordódé) nem, rézpótlékkal viszont keverhe­tők (Zineb, Orthocid, Dithane M—45, Ortho—Phaltan).. Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 7. — Igen, most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen »kerek« ... Szó­val egy kicsit dilis. Sokszor el­meséltem már, mert később az urak faggattak ... Három nap­ja beteg volt, lázas, de nem feküdt le. Reggel korán fel­kelt, a vályúnál a hideg víz­ben megmosdott, és hátizsák­jával, kalapácsával indult az erdőbe. Este jött haza . . Anyám szidta is, hogy hallja az úr, ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igva meg... Rázta a hideg, a foga vaco­gott ... Rossz volt ránézni. Somogyi Néplap Nagy szakálla a mellére ló­gott, a szeme égett... Féltem tőle... Harmadnap este, ami­kor megjött, teljesen őrültnek látszott... a hátizsákból kibo­rított egy csomó lila színű anyagot követ... — Bokomé — kiáltja —, tudja, hogy ez mit ér?... Többet, mint az arany. Anyám nekem meg sopán­kodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úris­ten. De a mérnök úr nem fért a bőrébe, ölelgetett, csókolga­tott bennünket, és sírva ordí­tott: nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcát, kezét... vérzett. Neve­tett, aztán meg kirohant a sza­badba, egy fának dőlt, és hányt... Azonnal útnak akart indulni a köveivel, de éjjel mar aiaoyira belázasodott, hogy félrebeszélt, öt napig ápoltuk... — Az ördög nyű­gét vettük magunkra —, sóhaj­tozott anyám —, de azért ép­pen úgy takargatta, meg cse­rélte alatta az ágyneműt, mintha apánk lett volna ... Egészen csontra lesoványo­dott ... Felkelt, tántorgott. Alig tudott menni, de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? — Ajjaj, de még mennyire! Újabb köveket szedett. Azt ál­lította, a kénes szakadék tele van... És tudja, hogyan talál­ta meg? Leesett a szakadékba. Ott verte össze magát... Ma­gyarázta, hogy ez kibújt a földből, de a föld alatt temér­dek van. — Mi történt később? — A kommün alatt, bocsá­nat, már én csak így mondom, sokan jöttek ... Mértek, mé­ricskéltek, vitatkoztak. Egy egész csapat bőrkabátos em­ber . . . Azt mondták, gazdag lesz a környék, mink is ezt kapunk meg azt. .. Nem adtak semmit. Elmaradoztak. A mér­nök úr se jött. Sok-sok év múl­va aztán ellepték megint a környéket, bennünket meg ki­telepítettek ... Szász _ megszakította a han­got. Volt még ugyan felvétel a szalagon az idős asszony el­beszéléséből, de nem akarta a ♦♦»♦♦»»♦♦♦«♦*»«<**»M>♦♦♦♦♦•♦♦»•*♦•♦»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦ A megye északi és középső I részén a vöröshere ápionok je- fölöslegas részeket hallani, sa sincs. Ezt úgy értsed, aho-1 lent°s mértékben meghaladják Annyit már tudott Balátairól, gyan írom... És mit mond a/♦ a. veszélyességi létszámot, s ez hogy nemcsak a pénzzel törő- a monarchiából származó öreg • su ^osan veszelyezteti a mag- dött, nemcsak a gazdagodás és poros bányatörvény, ami vágya hajtotta. Ezt bizonyltot- még mindig érvényben van? ... ta Abzinger Gyulának, Balá- tai Jenő barátjának levele is, aki az Iparügyi Minisztérium­ban dolgozott. Szász másnap reggel tovább folytatta az iratok tanulmá­nyozását. Az egyik mappában Abzinger Gyulának, a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium tanácsosának azt a levelét ke­reste elő, amit Pávai Vájnának írt. «... Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy leve­let a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar bauxit nagyszerű összetételű, kevés SIÖ2-t tartalmaz... én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta egy hülye ál­modozónak tartják, amiért be akarja bizonyítani, hogy ná­lunk igenis van bauxit... Most már végre megvan a szakvélemény, és ez óriási do­log. Jenő szerint Magyaror­szágon több millió tonna bau­xit van... Ez pedig az ország számára beláthatatlan nyere­ség... A veszteség viszont, hogy BafliUÍ Jenőnek egy va­Akié a föld, azé a kutatás jo­ga. És akié a föld, azé a benne rejlő kincs is. övé a Pluto tü zéig — ezt próbáltam ennek a tökfejűnek elmagyarázni... A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol sze­net gyanítottak, megjelentek és lefoglalták a területet. Meg­vették, vagy ha állami birtok volt, bérbe vették, és azt zárt- kutatmánynak minősítették. A zártkutatmányok után óriási pénzt kell fizetni, vi­szont volt egy olyan rendelke­zés is, amelynek értelmében a zártkutatmányt nem lehet el­árverezni. Nos, Balátai Jenő­nek a zártkutatmánvi díjat be kellene a bakonyi részre fi­zetnie, hogy joga legyen a ki­aknázásához is. Mivel a sze- rencsétlennek egy vasa sincs — KINEK VAN? — régi ba­rátságunkra kérlek, hogy kísé­relj meg egy állami szubven­cióval segíteni. Neked mint kincstári főgeológusnak talán sikerül... A bauxit a jövő fémje, én is ezt mondom. (Folytatjuk.) fogás sikerét. Ezért fontos a magfogásra kijelölt vöröshere- táblák átvizsgálása, illetve le- hálózása. Ha 10 hálócsapás át­lagában 20-nál több ápion ta­lálható, indokolt a védekezés. Erre a legmegfelelőbb időpont a vöröshere zöldbimbós álla­pota. Felhasználható: Wofatox por, Hungária L—2 20—25 kg ha, Melipax por 20—27 kg ha. Az időjárás kedvez a cukor­répa cerkospórás levélbeteg­ségének. A betegség tünetei még csak szórványosan észlel­hetők, de a megelőző védeke­zéseket el kell végezni, a ko­rai fertőzések kialakulásásak megakadályozása végett. A kórokozó korai fellépése első­sorban a mélyebb fekvésű, zártabb, párás klímájú terüle­teken veszélyeztet. A cukorré­pa leveleinek korai károsodása miatt csökken a vegetatív zöld tömeg, arpi a répatest kifejlő­dését hátrányosan befolyásol­ja. Cerkospóra elleni védelem­re javasolt: Fundazol 50 WP , 0,4—0,5 kg ha; Brestan 60 0,8— ♦ 1 kg ha, 1000 liter ha vízben * kipermetezve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom