Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
> IMPROVIZÁCIÓ magas szinten Elégedett a miniszterhelyettes Sikeres államvizsga a mezőgazdasági főiskolán MA: DIPLOMAOSZTÁS Tegnap befejeződtek az államvizsgák a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. Két bizottság előtt bizonyítottak az üzemmérnökjelöltek. A bizottságok elnöke dr. Gergely Sándor miniszterhelyettes és Tobak István, az MSZMP KB alosztályvezetője volt. Az. egyik végzős készülő fényképalbumából: kollégiumi hálóterem, olvasó szobatárs, ösztöndíjat számoló évfolyamtársak, szobor az iskola mellett. Fényképen örökített emlékek, amelyek majd évek múlva is fölidézik a Kaposvári Mezőgazdasági /Főiskola hangulatát, a diákéveket a város felső peremén, a vizsgadrukkot is, a vizsgaörömet is. Hétfőn kezdődött az államvizsga, és félszáz újdonsült üzemmérnök veszi át ma a diplomát. Hárommal közülük — Acs Józseffel, Liszt József* fel és Horváth Lászlóval — beszélgetünk, most már köny- nyű percekben a nehéz napokról. — Jó fél méter magas lenne a jegyzetek, tankönyvek sokasága, ha egymásra raknánk mindent. S az elmúlt hetekben kellett megemészteni valamennyit ... Nem, nem fogyott sok kávé. A szigorú napirend többet ér, mert pihenni is muszáj közben. — Az első voltam, de rhindjárt az elején jólesett és megnyugtató volt, hogy az államvizsga-bizottság elnöke a közös munkáról beszélt — mondja Ács József. — Négy tárgyból államvizsgáztunk; részletes állattenyésztésből, állategészségtanból, üzemszervezéstanból és mezőgazdasági géptanból. » — A tantárgyak nevéből ítélve egyik sem távoli elméleti, hanem nagyon is gyakorlati. — Igen, közvetlen kapcsolatban állnak az államvizsgatárgyak és az államvizsgakérdések is a mezőgazdaság mindennapjaival, égető gondjaival és távlataival is. Ilyen például a beruházás, vagy egy másik területen a takarmányozás kérdése. — Ez valóban gyakorlati. De gyakorlatra lehet váltani »kint-« is? — Ez már tőlünk függ. Attól, hogy »hogyan érkezünk meg«, és attól is, hogyan fogadnak bennünket... Egy bizonyos, az iskolából azt az indítást kaptuk: mindig embernek maradni. Sokat bizonyítani szakmailag,, és tisztelni minden dolgos parasztembert. Ács József szavait aláhúzza állásválasztása is. A somogy- szili termelőszövetkezetben kezdi üzemmérnöki pályafutását, mint a járá_s ösztöndíjasa, és elsősorban azért, mert — szavait idézve —: »ott a megye egyik legjobb törzstenyészete ...« Horváth László Zala megyei fiatalember, mégis gyökeres- somogyi lett a főiskolás évek alatt: , — Megszerettem a várost, jó baráti körre is találtam. A Somogy együttesben táncolok, és tőlük sem válnék meg szívesen. A hetesi termelőszövetkezetbe kerülök ... Szóval somogyi leszek, és ez jó is, mert önálló az ember. Liszt Józsefet szülőföldje várja vissza: Baranya. A kaposvári főiskola első üzemmérnökeit ugyanis nemcsak megyénkben, hanem Dunárj- túl-szerte várják. Állás bőven van — erről tájékoztatott bennünket dr. Guba Sándor főigazgató is. » Ma a diplomaosztást követi a bankett, az emlékezés. A vizsgák, az égető napon , végzett gyakorlatok feloldódnak a szép emlékezésben, és a kék fedelű diploma igazolja is, szimbolizálja is az itteni három évet. S előttük: . — Egy üzemmérnöki állás. Egyelőre albérlet, naponta egy ebéd az áfésznél. Ja, igen, és egy liter tej. naponta. Jó az, különösen kora reggel. Hogy milyen volt az államvizsga összképe, arra a két államvizsgaelnök adta a választ a tegnapi kora délutáni értékelésen. Dr. Gergely István, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese elégedett volt az államvizsga szervezettségével, lezajlásával, a tanulók felkészültségével. Elmondta, hogy a főiskola államvizsgázóit egy jó derékhadhoz lehet hasonlítani; nincsenek kiugró éllovasok és hátramaradó réteg, egyenletes, jó tudásszint jellemezte a tanulókat, s ez egyben a főiskola tantestületét is dicséri. Sajnos a középiskola rossz öröksége kísért: a szép magyar beszéd kevéssé jellemzi a fiatalokat, akik nagyon fegyelmezett szerénységgel vizsgáztak. Tobak István, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának alosztályvezetője szerint most a főiskola is vizsgázott, és eredményesen. Megyénk első üzemmérnöki gárdája útnak indul tehát. Ahogy ők monják szerencsések voltak, mert felsőfokú technikumba iratkoztak, és főiskolán végeztek; a szaktechnikusi. oklevél .helyett üzemmérnöki diplomával a kézben mondanak búcsút a kaposvári alma maternek. Tröszt Tibor 19 kamera pillantása és rend # ESI Jcözue£t-"Magasvasút" a ház előtt. Hosszú sorban állnak az óriás lámpák, egész utcahosszat világítanak meg. Ráksi fényárban. Az utakon vastag és vékony kábelek másfél kilométer hosszban, hetvennégy reflektor ontja a fényt. (Közülük több is »kihagy«, káromkodás.) Huszonöt méteres »magasvas- út« Kóvácsék háza előtt, rajta is kamera. A boltban tömve a polcok. — nem véletlenül. Elvonulok egy kifelé néző kamera előtt. »Ki az isten mászkál ott?« összehúzom magam. »Vihar lesz« mondja az . egyik operatőr, még nem tudja, hogy harmadszor villantottam a vakuval. Nemkívánatos személynek érzem magam. Pedig segítenek, hogy bepillanthassak a műhelytitkokba. Kezdődik az adás. Csend és hangzavar. Jó esét, Magyarország! Nemcsak a tévéseknek kellett egyeztetni a Jó estét, Magyarország! — ügyben, hanem nekünk is, kettőnknek, akik példával szeretnék igazolni. Inkább beszélgessünk a libákról, kacsákról, tyúkokról, mint olyanról, amihez nem ért, szólni sem tud a riport alanya. A Jó estét, Magyarország! így tulajdonképpen szerencsés forma arra is, hogy tudjunk egymással beszélgetni. Híradó van, látom, hallom a monitoron, s közben a pesti »szózatot« is: — Gyuszikám, álljunk a templomra. Harangzúgással indítok. — Te, Adám! A Szilágyi Jancsinak volna egy rövid párbeszéde a harangozóval. Az jő lenne neki. — Neki jó, nekem nem jó. Legyen jó neki a házassága! A képernyőn felhők úsznak, idő járás jelentés. — Indul vagy nem indul a harang, áz isten... — Megy már, nem hallodT — Azzal indítok. Kész. — Négyes kamera, élességet. keresi Kovács néni arcát. A tőkocsiban halk sóhaj (ilyen is előfordul)4 — Most jó. Záveczkinétöl kérdezik, hogy hol a férje. A kocsmámiben látom ennek' a műfajnak Bt lehetőség szerinti további útját. A témákból kevesebbet, és azok alaposabb kibontására legyen mód. Még így is lehet »csapongó" az országos beszélgetés, mint otthon, egy asztal mellett... Én úgy éreztem, egy asztal mellett ültünk, nagyon-nagyon sokan, egy kicsit még egymás szavába vágtunk, de ezen lehet finomítani. Mi az, ami az adás után nagyon erősen hat rám? Az igény, hogy minél többször üljünk le az ország asztala mellé 'közösen, valamennyien. Mert mindenkinek van helye mellette. Idegfeszültség, futkosás, zavar vb’ A falu — csatatér. A képernyők előtt nyugalom és százezrek. Itt idegfeszültség és rohanás, ott béke és kényelem. Jó estét, Magyarország! Tizenkilenc kamera szemével látjuk a hétköznap este valóságát. Es több száz emberével, akik végül is rendet teremtenek a káoszból. A képernyőn nézni könnyebb és élvezhetőbb.- A kamerák mögül és a közvetítőkocsiból izgalmasabb. Megosztottuk a két élményt. S mert már lehetőségünk nincs, betűtípussal fejezzük ki kettőnk élményét. rom »gólyalábával«. Hol az udvarra, hol befelé tekinget. Mozdulni se merek. Ki tudja, mikor pillant be a 4-es kamera az ablakon. Szilágyi futkos. Nem ér ide, mire kell. Vitray feltalálja magát, mint mindig. — Kovács néni, vegye mtjr kezébe a mikrofont Beszélgetnek. És nem hiányzik a riporter. Asszisztens hasal a kamera előtt. Az operatőr »kék szemével« Két ház közé »szorult" a kőzvetttőkoesa bon. Budapestről »kapcsol« a főrendező: — Kocsmai képei, keressétek meg gyorsan! Kocagnai kép van, de a stáb nem tudja, kit keresnek. A monitoron látom a »tömeget«. Mutogatják: az, az ott, sörözik. A kamera rááll. És megszületik a ráksi anyag legtermészetesebb, legemberibb része. Ezért érdemes volt. Nagyszerű ... Szilágyi János ráksi riportjai kö.zül valóban a leghangulatosabbra a kocsmai sikerült. Nem érződött az adásban egyébként sehol, hogy előre megbeszélt műsort látunk. Aki »belopta" magát az ország szívébe, az Katica néni volt. A műsor mércéje is lehet a vele folytatott beszélgetés. (A kábel másik végén Vitray kérdezett.) Itt mondanám el, hogy ötvenegy tv-s meg a posta- műszak. Csak'Raksiban. A televíziós csodának azonban négy helyszíne van — és a központ. Ebből egyet, emberit, kifejezőt összehozni^., hát igen. Ez a rendezői érdem és a munkatársaké. Hogy kocsmát festettek előtte, hogy üzletet rendeztek, hogy két busz- szál, három teherautóval, közvetítő- és személygépkocsival vonult ki a stáb csak Ráksiba, hogy a DÉDASZ-nalc új trafót kellett szerelnie, s hogy 220 kilowattot fogyasztottak, hogy mindenki »halálra« fáradt? Jó volt a műsor. Egyszerű és keresetlen. Milyen más világ van a kamerák mögött, mint odahaza. Izzasztó, sokszor ember- fölötti munka. A záró képsor után »elkapom« a rendezőt, ö milyennek látta? Nem tudja. Majd két-három nap múlva. Ha leülepedik minden. Szellemileg is nehéz »kimenekülni« a kamerák világából. Az élmény azonban megmarad. Hiszem, hogy ß nézőkben is... Horányi—Jávori arra vállalkoztunk, . hogy az »érem két oldaláról" nézzük meg, ami látható. Bevallom, kollégámat, aki az adás somogyi helyszínén volt, irigyeltem. De nem sokáig. Amikor Vitray Tamás ránk köszönt, tévénézőkre, az élmény kezdett egyre izgalmasabb lenni. A nézőben nyilván fölmerült többször a gondolat, hogy jól érkeznek-e a képek, sikerül-e a televízió nagyszabású vállalkozása. Izgalomban tehát nemcsak a »műszaknak" és a szereplőknek volt részük, hanem mindazoknak is, akik a képernyő előtt maguk elé mormolva köszöntek vissza: Jó estét, Magyarország! Azt hittem, itt lesz az egész falu a kamerák körül. Okosabbak az emberek. Hazamentek és lehúzták a rolót. A képernyőn mindent látni. Itt csak a nagy futkosást. A közvetítőkocsiban hét ember serénykedik. A helyi rendező Pinér Gyula, öt percig is tart, míg a hét monitor között rendet terelitek magamnak. Kérdezni nem tudok, megy az adás. Ráksi négy helyszínét négy koméra segítségével egyszerre látom. Ebből egy megy Budapestre, s ha a vezető rendező, Horváth Adám is úgy akarja, akkor a képernyőre. Pintér Gyula négy operatőrt, négy asszisztenst irányít, kapcsolatban van Budapestek Beszélnek, kiabálnak, dicsérnek és utasítandk, s közben folyik az adás. A néző mit sem tud a% izgalomról. Csak csodálkozik. Mert fogalma sincs a káoszról, amelyből rend lesz . . . Es komponálj is, ha nem esik nehezedre. Kösz, így jó. Nincs. forgatókönyv, csak vázlat. Voltaképpen improvizáció az egész adás. A rendező az adás képéből következtet arra, hogy mi kellhet Pestnek 'Ráksiból. És rendszerint rájön ... Lehet, hogy indulatos »leszó- lások" voltak adáson kívül Pestről, a képernyőn azonban éppen az tűnt fel, hogy nem volt eredménytelen talán az a vita, melynek lényege: hogyan szólítsák meg a riporterek beszélgetőpartnereiket. Tetszett a »Piroska asszony«, de" mintha a férfiak egymás közt nehezebben találnák meg a helyes formát... Kovácsék előszobájában gro teszk látvány az öreg Singer varrógép melletti kamera háAmire a tv képes, amit technikailag meg tud valósítani, azt meg kell csinálni, ki kell próbálni, abból .műfajt kell teremteni. Ilyen ez a Jó estét, Magyarország!, melyet kedden este láttunk a képernyőn. A vállalkozás ebben az esetben, azt hiszem, önmagában is jelentős, és az első lépések már szép sikereket hoztak. Vitray nagyon »ráérzett" t Valamire, amit egy adásbeli A A daloló asszonybrigád A kövesútról kapáló asszonyok látszanak: a kutasi Béke Tsz hat és fél holdas paradicsomtábláján szorgoskodnak. Amikor közel érek hozzájuk, jó munkát kívánok nekik. — Köszönjük! Része legyen benne — hangzik a szíves válasz és invitálás. Fölegyenesednek a derekak. A »szussza- násnyi" pihenő alatt viccelődésre is futja. Papp József brigádvezetőre mutatnak: — Van már egy pallérunk, de azért még egy elkel ennyi fehérnép között — mondja Papp István József né, munkacsapat-vezető. Számlálom, hányán vágják kora reggel óta a földet. Huszonnégy asszony és lány dolgozik. Megkérdezem a munkacsapat-vezetőtől, hogyan díjazza a tsz ezt a munkát. — Részért végezzük. A termés egyharmada a miénk. Igyekszünk minél jobb munkát végezni, hogy a termés minél nagyobb legyen, hiszen ez személy szerint is mindnyájunk érdeke. A várható termés bizonyos hányada után havonta fizet a tsz. A végső elszámolásra csak a betakarítás utá- kerül sor. — Korábban kis parcellákra osztották a táblát, s azokat mindenki maga vagy családtagjaival művelte... — Most köaöaen dolgozunk. Nemrég elhatároztuk, hogy mi is elnyerjük a szocialista brigád címet. — Ezt ki kezdeményezte? — A tsz nőbizottsága. Mert az is működik minden üzemegységünkben. Jó kedvvel végzik a munkájukat. Már csak éppen a nóta hiányzik. — Most még nincs — mondja a munkacsapat-vezető —, de tegnap volt, ugye Rozi? Erre kuncogni, majd nevetni kezdenek az asszonyok. Aztán megtudom, hogy melyik volt az a tegnapi nóta, ame- * lyiken még ma is derülnek. — Ki a nótakezdő? — kérdem. — Kovács Imréné. Neki nagyon jó hangja van, és sok szép dalt tud. 'Kovács Imréné azt mondja, tud itt nótát mindegyik asz- szony, nemcsak ő. Amikor elköszönök tőlük, s megyek vagy száz lépést, egyszer csak a nótakezdő csengő hangját hallom: »Kéklő Balaton, náddal van kerítve..." «Aztán egyszerre bekapcsolódnak a többiek is, messze -allik vidám dalolásuk K. J. Somogyi Néplápi 5
