Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

Följebb eyy lépcsőfokkal A z érdeklődés és a meg­jelenés is tükrözte, mi­lyen kiemelkedő ese­ménynek tartották a Kapos­vári Húskombinát kommunis­tái az összevont taggyűlést, melyen az üzem pártbizottsá­gát megválasztották. A szé­pen földíszített ebédlő zsúfo­lásig megtelt, s azok is eljöt­tek. akik a Balatonon vagy tá­volabb töltötték szabadságu­kat Ott volt Somogyi József, a megyei párt-vb tagja, a vá­rosi pártbizottság első titkára, Tanai Imre, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője, dr. Eged István, a húsipari tröszt pártszervezetének tit­kára. Az ünnepélyes taggyűlést Drahovszki Antal elnök nyi­totta meg, majd Bognár Jó­zsef, a négy pártszervezet csúcsvezetőségének titkára szá­molt be az 1966 óta végzett munkáról, ugyanis akkor vá­lasztottak először csúcsvezető- séget. Bár ennyi év eredmé­nyeit és gondjait össze­gezte a csúcsvezetőség, a középpontban az állt, hogyan hajtják végre a X. kongresszus határozatait. Sók nehézséggel kellett megküzde­nie a csúcsvezetőségnek: az elején a módszerek kialakítá­sa volt nehéz, aztán jött az összevonás 1969-ben (akkor alakult ki a jelenlegi húskom­binát), s az új helyzet még; nagyobb feladatok elé állítot­ta a kommunistákat. — Kxwsd’íidón'belül-megerő- sódtek pántszervezeteink. A kommunisták egytől i egyig mcgertettéfcv, az előttük álló feladatokat, ..símmdenúelkövet- tek megoldásukért. Kibőví­tett fspáirtcsúeswezetőségi és szakssenvezetiS'-bizottsägi ülé­sen , (ásítottuk - meg ; a dolgo­zók anyagi,:, szociális,' kulturá-, lis helyzetéi, s határozatot? hoztak-. at^BSoblémák megol­dására. I(gy: «például ; vállalati üdülőt vetóEaik, húsbloltot- és: büfét , nydrsttnnk, jóbfbanuneg- becsüttük.sa&tSfezsgárdát, par-1 kolóhelyetkés megőrzőt^, alaki-.: lőttünk ki.-rnrngsziifnfettük az: 1200 foróritfedlatti <?' kereseteket, tok ozottabfaan: - megbecsült ük a szocialista ^brigádokat (éven­ként 250 000'.forintot fordítot­tunk a jutalmazásokra), az­után tamogasttak a dolgozók lakásépítését fe.®0 KISZ-, 10 OTP- és lölbWskislakáshoz ad­tunk -kamiitmentes.kölcsönt) és sorolhatnám tovább. A húskombinát tekintélye» egyre nőtt a gyárkapun kívül is. Kitűnt a beszámolóból, hogy szinte nincsen olyan párt-, tanácsi, tömegszervezeti és -mozgalmi testület, ahol ne képviselnék az üzemet. S nemegyszer kaptak szép elis­merést a Somogy és Kaposvár társadalmi, politikai, kulturá­lis életben végzett munkáért E gyre nőtt az üzem gaz­dasági ereje, amit né­hány adat is hűen tük­röz: míg 1966-ban 511 millió forint értékű terméket állított elő, addig tavaly már egymil- liárd-kétszázharmincötmillió- nyit, a munkáslétszám pedig ötszáznyolcról ezerszáz­hetven-háromra nőtt 1971-re. 1966 óta négyszer nyerték el a kiváló címet. — Ezeket az eredményeket csak úgy érhettük el, hogy a párt-, gazdasági, szakszerveze­ti, KISZ-vezeíés szoros össz­hangban, a kommunisták és a dolgozók támogatásával helye­sen tűzte ki a célokat. A vál­lalat jelenlegi nagysága, párt- szervezeteink fölkészúltsége, a kialakult politikai, gazdasági, társadalmi élet lehetővé, sőt szükségessé teszi egy maga­sabb szintű pártirányítási for­ma létrehozását. ■ A beszámoló után tartalmas és nagyon őszinte vita bonta­kozott ki. Először egy sovány férfi állt fel hátul a terem­ben. Később megtudtam, hogy Brutyó Bélának hívják, gé­pész, s negyvenötös párttag. A hangjából érződött, hogy na­gyon inc0iijiúdott Azt fejte­gette, hogy meg színvonala­sabb munkát tudnak végezni, ha megválasztják a parbizott- ságot. Utana egy szóke asz- szony, Kliment Ferencne munka verseny-előadó beszélt a szarta": ía brigádok fejlődé­séről. rúttúózta a megyeszerte ismert óvoda-építési mozgal­mat, melyet a húskombinát szocialista brigádjai indítottak el, s a dolgozók több mint kétm'.r i-háromszázezer fo­rintot ajánlottak fel e célra. Ősz hajú, mosolygós férfi je­lentkezett ezután, Péter La­jos felvásárló. — Szerintem egy kicsit el­hanyagoljuk a pártonkivüliek nevelését. Jobban hatni kel­lene az ezerötszáz dolgozóra. Ez önbírálat is, mert nekem is feladatom. Erősítsük az embe­rekkel való foglalkozást, okta­tásukat, eszmei nevelésüket. Minden kommunista ragadja jobban magával a környezeté­ben élőket. Mostanában sok embert elkedvetlenít, amit az átszervezésről hall, hogy nem lesz szükség állítólag a ba­romfiüzemre. Ezzel nem ér­tek egyet, hiszen nagy össze­geket fordítottunk a korszerű­sítésére. Ez most bizonytalan­ná tesz három-négyszáz em­bert. A megválasztandó párt- bizottság tegyen meg mindent, hogy maradjon a baromfi­üzem. S zemüveges, vörös hajú asszony volt a követke­ző, Miklós Ferencné csoportvezető. — Elhangzott, hogy rövid időn belül megszüntetik a ba­romfiüzemet, s -konzervüzem lesz helyette. Nyolc-tízéves be­gyakorlott gárda dolgozik ott szocialista brigádokba tömö­rülve, szíwel-lélekkel, ma­gáénak érezve az üzemet. Mi lesz most a sorsuk?! Minden­képpen szükség van tájékoz­tatásra, hol tudnak elhelyez­kedni, persze mi azt szeret­nénk, ha nem kellene elmen- ,ni innen... Jó lenne, ha a •pártbizottság foglalkozna ez- ;zel, s nem engedné megszün­tetni a barornfdüzemet. Még egy felszólaló foglalko­zott ezzel a kérdéssel, Hilt István termelésfejlesztési elő­adó. Arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek örülnek ta sonkaüzem tervének, mert ez-.nagyobb jövedelmet biztosít számukra, ö is egyetért azon­ban azzal, hogy ne a barom­fiüzem rovására létesítsék. Még hárman szólaltak fel — Bőr Emilné vezető admi­nisztrátor, Keczeli József, a íóth Lajos szocialista brigád vezetője, Békési Lajos, a KISZ-csúcsvezetőség tagja. Azt kérték a pártbizottságtól, hogy segítsen majd továbbra is a pártszervezeteknek, a szo­cialista »brigádoknak, a KISZ- szervezeteknek a jó módszer kialakításában. Felszólalt a vitában Somo­gyi József, a városi pártbizott­ság első titkára is. Kiemelte, hogy minőségi változást jelent, nagy eredmény, hogy a kom­munistákat pártbizottság kép­viseli ezután. így még jobbak a föltételek, hogy a X. kong­resszus határozatainak megfe­lelően magasabb szintre emel­hessék a pártmunkát. A ba­romfiüzem sorsáért aggódók­nak válaszolva elmondta, hogy a fejlődés velejárója az, ami­kor egyes szakmák helyébe új lép. Itt azonban egyelőre szó sincs a baromfi-üzem meg­szüntetéséről. — Mind a párt-, mind a gazdasági vezetés jó kezekben van a húskombinátban, s ez a szocialista brigádmozgalom fejlődésén, a törzsgárda meg­becsülésén, a beruházásokon is érződik. Reméljük, hogy a pártbizottság megalakulásá­val tovább javul a munka, az itt dolgozók életszínvonala pe­dig tovább emelkedik. Meg­köszönöm a szocialista brigá­dok vezetőinek, hogy felkarol­ták az óvodaépítési mozgal­mat, s azt kérjük, hogy csat­lakozzanak a felhívásunk nyo­mán kibontakozott centená­riumi mozgalomhoz is. Bognár József válaszából egyet emelek ki, amit a ba­romfiüzemmel kapcsolatban mondott. — Senkinek sem-kell elmen­nie a húskombinátból. Addig' semmiféle átszervezés nem lesz, amíg nem lesz helyük. Ha eldől a fejlesztés témája, akkor az egész kommunista közösség, az érdekeltek is megtudják. Addig azonban nincs miről tájékoztatnunk! A z összevont taggyűlés ezután megválasztotta a huszonöt tagú pártbi­zottságot. Somogyi József el­nökletével tartotta meg első ülését a pártbizottság, s meg­választotta a héttagú végre­hajtó bizottságot, a titkárt, va­lamint az öt-tagú fegyelmi bi­zottságot. Az üzemi pártbi­zottság titkára Bognár József lett. Följebb lépett egy lépcső­fokkal a húskombinát párt­tagsága. Az új testületek mun­káját megkönnyíti, hogy sok tanácsot kaptak a taggyűlé­sen. fftojos Géza A szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztéséről — a parlamenti sajtótájékoztató után i úgy ültem be pénteken az Országház gobelintermében rendezett sajtótájékoztatóra, hogy különös figyelmet fordí­tok dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter tájékoztatójának ama részére, amellyel nekünk, so­mogyiaknak megkülönböztetett gonddal törődnünk kell a jö­vőben. Nyilvánvaló, hogy a Minisztertanácsnak a szarvas­marha-tenyésztés fejlesz­tésének programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról szóló határo­zata és a szarvasmarha-te­nyésztés jövedelmezőségének javításával együtt járó intéz­kedések minden illetékes szervnél, intézménynél, válla­latnál, de különösen az érintett gazdaságokban beszédtéma. S még jobb, ha ezen túlmenően intézkedési téma is. A miniszter tájékoztatója sok-sok konkrét tennivalót megjelöl, s ha az ember So­mogybán körülnéz, néhány feladatot mintha kimondhatat­lanul is éppen ide címzett vol­na. A gazdaságokat járva pél­dául gyakran elmondott prob­lémaként hallhatta az újságíró is, hogy a szarvasmarha-te­nyésztési ágazat éveken át tar­tó stagnálásának legfőbb oka a nem megfelelő jövedelmező­ség volt: a tsz-ekben az árbe­vételekből és az üzemviteli tá­mogatásokból éppen csak a rá­fordításokat fedezték, s mini­mális nyereséget is csak a ma­gasabb termelési színvonalú állami gazdaságokban mutat­tak ki. Mit. »-mutat ki« a So­mogy megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyának a múlt évi gazdálko­dásról szóló összegezése? Alá­támasztja a miniszter megál­lapítását: a szarvasmarha-ál­lomány összességében a bázis évhez viszonyítva 0,7 száza­lékkal csökkent (ezen belül a tsz-ekben 1 százalékkal emel­kedett, az állami gazdaságok­ban 8,2 százalékkal csökkent). A tejtermelés — 100 hektár közös szántóra vetítve — né- miként emelkedett ugyan az elmúlt hat esztendőben a me­gye tsz-eiben, az egy tehénre jutó évi tejhozam azonban megyei szinten nagyon inga­dozó. Tavaly plédául 2274 li­ter volt, s ennél kevesebb — az utóbbi hat év viszonylatá­ban — csak 1966-ban és 1969- ben volt Dr. Dimény Imre sajtótájé­koztatójában rámutatott, hogy a szarvasmarha-tenyésztés gondjain csak komplex intéz­kedésekkel lehet segíteni. A fejlődés meggyorsítására pél­dául külön alakítják ki a hús-, és külön a tejelő típusú állo­mányt, s csak a kisüzemekben tartják fenn az úgynevezett kettős hasznosítású tenyésztést. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a nagyobb közigazgatási területeken 1975-re, az egész országban pedig 1978-ra befe­jezzék az állomány teljes gu­mókor-mentesítését. Lapunk­ban mi iS egyre gyakrabban számolhatunk be arról, hogy a somogyi termelőszövetkezetek közül mind több oldja meg ezt a feladatot. Nemrég írtunk arról, hogy megyénkben meglehetősen el­hanyagoltak voltak mind a leg­utóbbi időkig a gyepterületek, s ez idő szerint 23 közös gaz­daságban összesen több mint 4700 holdon folyik állami tá­mogatással korszerű gyepmű­velés, illetve gyep javítás. A rét- és legelőgazdálkodásra nyújtandó csaknem 3,2 milliós dotáció ezekben a tsz-ekben minden bizonnyal meghozza majd a várt eredményt. Olyan tartalék ez, amelyik gondos feltárással nagyon hasznos le­het A sajtótájékoztatón is megállapították, a szarvas­marha-tenyésztés gondjai jó­részt abból adódtak, hogy a szálas- és törnegtakarmány-bá­zis nem fejlődött kellőképpen. A miniszter kifejtette, hogy miután a takarmány termő te­rületeket összességükben már nem lehet növelni, a termés­átlagok fokozásával és a takar­mánykezelés fejlesztésével kell előteremteni az állatállomány eleségét A tartalékok feltárá­sának példájaként említette, hogy a melléktermékek — ré­pafej, kukoricaszár stb. — is növelhetik a takarmánybázist, ha megbecsülik, célszerűen hasznosítják azokat. A fejlődés meggyorsítására kiterjesztik az :V;" \'y, ' fis veszélyes volt.­A „rossz”gyerekek, a szomszédok meg a bedöntött pince A pince Kaposváron, a Hársífa utca huszonnyolcban állt. Most mar csak romjaiban hever. Gazdái, Ihász Ferenc és felesége így találta, amikor a hét közepén az egyik este hazatérték. A régi, használhatatlan pince éveli óta áll félig romo­sán a ház végében. Egyik ol­dala egészen a ház alá nyúlik. Ez most különösen jól látha­tó, hiszen miután beomlott, egy árok keletkezett a helyén. Ha az eső beleesik, a ház alá folyik a víz. Amíg állt — ha romos volt is — lezárta a Hársfa utcai ház és a Marx Károly közben levő lakótelepek közötti teret. Most szabad az afcjarés. Át is jön­nek a lakóte­lepről az ér­deklődőik meg az érdekel­tek — itt van­nak a házbe­liek is. Körül- álljuk a pin­cét, mint egy tetemet, és» megtartjuk fö­lötte a —kon­zíliumot.« Érvek, el­lenérvek, indu­latok csapnak össze. Hogy ki­tette, azon nem kell vitatkoz­ni. A -tettesek« — a lakótelep gyerekei — maguktól beval­lották. Miért, kinek az ötle­te volt, bétoritották-e őket, vagy próbálták elzavarni, er­ről folyik a vita Megszeppent kisfiú mesél: — Hát. az úgy volt, hogy elkezdtük piszkálni, és egy darab beszakadt. És akkor a nagyobb gyerekek botokkal böködlék, és akkor még job­ban beszakadt... Aitekor azt mondta a néni, meg egy bá­csi, hogy döntsük csak be, mert úgyis életveszélyes. — Én kérem ilyet nem mondtam! Inkább kétszer is rajuk sajltarn, hogy menjenek él innen — így kiabál az ér­dekelt asszony. Én hívtalak ide benneteket? — rivtail a gyerekre. Akik a ház lakói közül ott­hon voltak, arra hivatkoznak, hogy ők szóltak. Az egyik fia­talasszony azt mondja, hogy végül is a férje erélyes köz­belépése után szaladtak el a gyerekek. A Hársfa utcaiak azt állít­ják, hogy a lakótelepiek kint álltak az erkélyen, és látták, hogy a gyerekeik hogyan döngölik a pincét. — Hiába is szófiáink, ezek­nek nem lehet parancsolni. A fahazat is összetörtek egy­szer. — Én tudom milyenek, ház­mester vagyok ebben a két házban — legymt egy asss-t ,-szony,. — Mit tehet mondani... Mai gyerekek, nem lehet ve­lük bírni — sarja le a vitát- az ember, aki szenet hord be- a Harsfa utcai-hazba. nyilvánította a pincét. Most legalább bedöntöttek.... Ihásané sir. A gyerekek •biztatásával gyanúsított asz- szony a maga igazát bizony­gatja. Régebbi sérelmek ke­rülnek elő. Hogy a múltkor is meg tavaly, meg az LKV, és a bíróság.— Indulatok huHáanzanak a -pince romja fölött. Kinek, mi­kor, miért volt, iHetve nem volt igaza, nehéz eldönteni. Az bizonyos, hogy a pince be- döntéset nem akadályoztak -meg. Taton szóitok, de mivel haragban vannak, nem na- gyon erőltettéík, hogy a gye­rekek elmenjenek a háztól. A -kibírhatatlan« gyerekek lassan visszahúzódnak a la­kótelep házai közti fűre. Játszani szeretnének™. -De fcfaolS! A lakók témája - most -a pin­ce. Hogy ők szóltak, de ezek a gyerekek... és hogy a ta­nács úgyis lebontatta volna, meg jh, hogy valamelyiknek közben szepegve várják, hogy most mi lesz. A felnőttek vé­dik a maguk igazát Ők szól­tak, de a gyerekek nem men­tek el. Persze, a* igaz, hogy s toráét #e*ves0étoesBelt 50 százalékos állami támoga­tást a silókra, a silótornyokra és a pajtákra, valamint a mel­léktermék- és tömegtakar- mány-alapú keveréktakar- mány-gyártás létesítményeire. Külföldi és hazai típusú kor­szerű gépeket, technikai esz­közöket biztosítanak a terme­lőknek az iparszerű takar­mánygyártáshoz. A többi között külön is ér­demes odafigyelni a szarvas­marha-tenyésztéssel kapcsola­tos beruházási intézkedésekre. Egyebek mellett például arra, hogy az 1973 után létesülő új és bővített telepeket pályázati strukciós rendszerben valósít­ják meg. Az építészeti és techno­lógiai rendszerekre a MÉM tervajánlatot készíttet, ezeket az üzemek saját elhatározásuk alapján valósítják meg, a tele­pek építését és üzembehelyezé­sét azonban központi ellenőr­zés és koordináció segítségével oldják meg. Az építési beru­házási támogatás 50 százalékos mértékét megtartva kiterjesz­tik azt az elavult, de egyéb­ként még használható épületek korszerűsítésére. A fejlesztés területi differenciálása végett mód lesz arra, hogy a kedve­zőtlen adottságú, de a szarvas­marha-tartáshoz megfelelő fel­tételekkel rendelkező tsz-ek és állami gazdaságok — egyedi elbírálás alapján — az 50 szá­zalékos támogatást meghaladó, úgynevezett fejlesztési támo­gatást kapjanak. A kormányhatározat nyilvánvalóan intézkedési té­mákat ad majd megyei és üze­mi szinten egyaránt. A sajtótá­jékoztatónak kiemelten csak azok a gondolatai szerepeltek ezúttal itt, amelyek különösen szoros megyéinkhez való kap­csolódásuk — jóllehet ezeken kívül még számos, sokakat ér­deklő és Somogyra is érvényes megállapítást, intézkedést is ismertetett a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ezek megvalósítása, a kor­mányhatározat végrehajtása kiemelt helyet foglal el a soron következő feladatok között So­mogybán is. EFernesz Ferenc A -tobtrhatotien gyéretek« esett ^a, mert olyanok ezek a mai gyerekek, meg hogy akik itthon voltak, nem, küldték el őket, persze ha­ragszanak Ihászékra .„ A wta még tart. Ünnepélyes búcsúztatás Magas színtű képzettséget szereztek Á Zalka Máté katonai-mű­szaki főiskolán szombaton ben­sőséges keretek között búcsúz­tatták a végzett vietnami hall­gatókat A vietnami néphadsereg gazdag harci tapasztalatokkal rendelkező katonái a népünk által nyújtott segítség része­ként magas szintű katonai­műszaki ismereteket sajátítot­tak el. A politikai főcsoporfő- nök tanulmányaik befejzése alkalmával parancsban üdvö­zölte a vietnami nép katona­fiait, és a vietnami néphadse­regnek — testvéri egységünk kifejezéseként — a szocializ­must építő és védő népek kö­zös erőfeszítéseit szimbolizáló művészi alkotást adományo­zott Az ünnepségen a honvédel­mi miniszter képviseletében Reményi Gyula vezérőrnagy vett részt és mondott pohárkö­szöntőt. Megjelent Hoang Cuong, a VDK budapesti nagy­követe és Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője. Az ünnepség befejezéseként beszédet mondott Horváth Já­nos mérnök vezérőrnagy, főis­kolaparancsnok, és Hoang Cuong nagykövet. Ezekre a végzős hallgatók nevében Nguyen Cong Ván évfolyam­első válaszolt. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom