Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Bohonyei beszélgetések Egymást segítve, erősítve Hosszan cseng a telefon a pártszékházban. A vonal túlsó végén az áfész elnöke van, súgja Ujj Imre. Amikor leteszi a kagylót, már magyarázza is, hogy Szabó György vb- tag a pórtoktatással foglalkozik, s most számolt be az alapszervezetekben szerzett tapasztalatairól. A kívülállónak talán semmit sem mond ez az epizód, pedig új korszak kezdete a pártbizottság életében. Amikor először töltöttem egy napot Böhönyén, akkor még csak terv volt, néhány héttel később pedig már tény a reszortok elosztása a vb-tagok között Állandóan tanulnak — H£t most megint tanulniuk kell a tisztségviselőinknek — mondja a pártbizottság titkára, s elém teszi a munka- tervet, ki miről tart előadást a pártvezetőségek tagjainak. — Ez megkönnyíti a titkár munkáját? — Igen. _ Nekem már régebben is volt ilyen tervem. Egyrészt azonban nem rendelkeztünk elég tapasztalattal, másrészt tartotta magát az a vélemény, hogy ezzel esetleg , megosztjuk a végrehajtó bizottság’ munkáját. Én örülök a Politikai Bizottság március 21-i határozatának, s véleményem szerint sokkal több segítséget adhatunk az alapszervezeteknek, hogy a vb tagjai (a tanácselnök, az iskolaigazgató, az áfész-elnök, az állami gazdaság igazgatója, a tsz főagronómusa, a gyógyszertárvezető, a tsz-csúcstitkár, a területi párttitkár) személyesen felelnek egy-egy területért. A mérce tehát megint magasabb. Éppen Gombai János tanácselnöktől hallottam, hogy mindig lesz mit elsajátítaniuk. Bár most már olajozottan megy a gépezet, de mennyi izgalommal járt az elején egy-egy vb-ülés, pártbizottsági anyag elkészítése, a tanácskozás eredményes levezetése, alapos határozat meghozatala. S a titkári értekezletek megszervezése úgy, hogy hasznos elvi és gyakorlati tanácsokat kapjanak. Azután a A hazai olajkutatás yeilálló sikere Tegnap reggel sikerrel végződött a hazai kőolajkutatás eddigi legnagyobb vállalkozása. A hódmezővásárhelyi I-es számú fúrási ponton Varga Lajos főíúrómester szocialista brigádja befejezte a csaknem 3 évvel ezelőtt megkezdett 5842,5 méteres mélységű kutatófúrást. Ezzel a teljesítménnyel megdöntötték a hazai olajipar Dunántúlon elért 5400 méteres mélységű rekordját. A nagymélységű kutatófúrást azzal a céllal hajtották végre, hogy az iparág szakemberei eddig ismeretlen földtani paraméterekre tegyenek szert, alapadatokat gyűjtsenek az alföldi medence nagy mélységeiről. Az egyedülálló vállalkozás végrehajtása hatalmas próbatétel volt az olajbányászok, a gépek, berendezések számára egyaránt. A nagy mélységben elsőízen találkoztak 230 Celsius fokos hőmérséklettel és 840 atm'szférás nyomással. A leküzdésükhöz — a magyar— h.t olajipari együttműkös keretében — igénybe vették a szovjet tudósok tapasztalatait is. Krasznodárból szállították például azt a speciális kohósalakcementet, amely a nagy mélységben is lehetővé tette az eredményes munkát. Az olajbányász szocialista brigád számtalan nehézséget küzdött le. Gyakoriak voltak a csőtörések, amelyeket a nagy mélységben fellépő vibrációk idéztek elő. A munka nehézségét mutatja, hogy az utolsó 842,5 méter fúrás több időt vett igénybe, mint az ötezer méterig együttesen. három munkabizottság feladatokkal való ellátása. Jó mérce a pártmegbízatás Lépésről lépésre haladtak előre, csak akkor vezettek be új módszert, amikor a többi meghonosodott. Nagy visszhangja volt annak például, hogy kibővített pártbizottsági ülésen foglalkoztak a IV. ötéves terv községi irányelveivel. A pártszervezetek révén pedig mindenkihez eljutott a döntések híre. S azóta a megvalósulást is láthatják a bö- hönyeiek. Mennyi munka fekszik abban, hogy javult a párttaggyűlések, a vezetőségi ülések tartalma! Mennyi idő telt el, mire rájöttek például, hogy a pártcsoportbizalmiak nem tudják pontosan a feladatukat, s összehívták őket az év elején. Nem volt könnyű megtanulni az önálló tagfelvételi és fegyelmi jogkörből adódó feladatokat sem. A pártbizottság huszonhét tagja közül egyre több szólal fel. Minden kezdet nehéz, most már beletanultak a pártmunkájukba. Jó mércéje a pártélet föllendülésének, hogy százhar- mincnégy kommunistának állandó pártmegbizatása van a testületekben, bizottságokban, vezetőségekben, a tanácsban, a tömegszervezetekben és -mozgalmakban. E fórumokon elmondják véleményüket, képviselik a párt politikáját. Persze kudarcok is érték a pártbizottságot: nem zárt fényesen a marxista—leninista középiskola kihelyezett osztálya, a falusi vezetők tanfolyama, olyan is megesett, hogy egyszer határozatképtelen volt a pártbizottság ülése. Sok ötletüket a jövőben valósítják meg, például összehívják a szocialista brigádvezetőket, beszámoltatják a párttitkárokat egy-egy határozat végrehajtásáról. A megtett út jól mutatja a kongresszusi határozatok átültetését a községi viszonyoknak megfelelően. Megértettem Ujj Imrét, amikor nem csekély büszkeséggel számolt be az alapszervezetek fejlődéséről: — Régen legföljebb csak ismertették a felsőbb pártszervek határozatait, most már a helyi feladatokat is meghatározzák. Később aztán visszatérnek arra, mi valósult meg. Több taggyűlés foglalkozik az üzem- és munkaszervezéssel a második félévben, máshol az ifjúság- és nőpolitikái határozat végrehajtását elemzik. Az áfész alapszervezete megvizsgálja, mennyit valósítottak meg a negyedik ötéves tervükből. Szilárd alap Király Ferenccel, a Marcali jfárási Pártbizottság első titkárával Böhönyén találkoztam. 'A tsz-elnökhöz ment, így a pártszékházban beszéltünk meg találkozót. — Ügy hallottam, hogy a járási párt-vb májusban megvitatta a böhönyei pártbizottság tevékenységét. — Igen, s elismertük, hogy lényeges fejlődést ért el a pártszervezeti életben, a tanács pártirányításának terv- szerűségében, a gazdasági és pártkádermunkában. A községi pártbizottságok az alapszervezetek segítését szolgálják, így nemcsak egy instruktor van kint, hanem egy testület. — Mit vár a járás a böhö- nyei kommunistáktól? — Nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tudat formálására, a pártoktatásra, az általános és szakmai műveltséget nyújtó tanfolyamokra, tervszerűbb közművelődést szeretnénk, s azt, hogy a község nagyságának és jelentőségének megfelelően föllendüljön a közélet. Feladat tehát bőven van. Az alap azonban szilárd. Az új pártbizottságok egymást segítve, erősítve dolgoznak. Amikor a böhönyeiek munkához láttak, a marcali nagyközségi pártbizottság tapasztalatait vették át. Most továbbadták, amit akkor kaptak. Nemrégen községi párt- bizottság alakult Tapsonyban, s Ujj Ingre is segített az indulásnál. — Örült a titkár a tanácsoknak ... magamról tudom milyen jól jön ilyenkor a segítség. Engem akkor bedobtak a mély vízbe ... La jos Géza Vigyázat! Folyékony vas! Amikor kiértünk a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának öntőműhelyébe, már javában készültek a csapoláshoz. Fejünk fölött a két tonna teherbírású daru siklik a sínen. A kezelő hosz- szú zsinórral szabályozza, miközben gyorsan lépeget a daru után. Az emberek felcsatolják az azbeszt lábszárvédőjüket, fejükre teszik a szemüvegüket. Mind gyakrabban nézegetnek 'F4\ a kemence felé, — -J? amelyben már folyékony a vas. A kemencék fölött egy tábla lóg, rajta a figyelmeztetés: »•Vigyázat! Folyékony vas!« Ez már utal arra, hogy egyáltalán nem veszélytelen a munka, mely ebben a csarnokban folyik. Egyszerre két kemencében fortyog a vas. A- míg a csapolást végző ki nem üti a dugót. Most csak az egyiket fűtötték fel. Mellette Herman János áll, homlokára tolva a lila szemüveget. Ahogy közeleg a csapolás perce, úgy mozognak egyre gyorsabban az emberek. Helyére tették már az üstöt, kiki a párjával beszélget, nem mennek már el távolabbra a kemencétől. Hermann János kaposvári. Harmincnégy éves, családos. Két fia van. — Belőlük mit szeretne nevelni ? — Nehéz ezt előre kiszámítani. A nagyobbik ipari tanuló, a kisebbik még általános iskolás, Hogy ő mi szeretne lenni, majd időben eldönti. — Mióta dolgozik itt? —- öt éve. Már elég nagy a gyakorlatom, így ezt a kényesebb munkát is megcsinálom. — Mi a kényes egy csapoláson ? — Semmiképpen nem egyszerű eltalálni, hogy mikor kellően olvádt már a fém. Azért hajolok olyan gyakran a lesőablakhoz, mert ezt kell figyelnem. Vannak jelei, amelyekből a gyakorlott ember már csalhatatlanul következtet a csapolás pillanatára. Fizikailag is eléggé megterhelő munka, de valakinek ezt is csinálnia kell. Ha nagy a meleg odakint, itt fokozódik a hőség, egy-egy menet után lehet csavarni a ruhákat, olyan vizesek lesznek. Ha ilyenkor, alaposan kifáradva, a nagy melegtől kiszíva valaki meginna egy korsó sört, nem tudna hazamenni, az biztos. Ügy berúgna! — Veszély« munkahely itt a kemence mellett? — Óvatosnak kell lenni. — Mi a kényes egy csaipolá- son? Természetesen sokkal veszélyesebb, mint egy varroda, pedig az óvintézkedések, a figyelem és az óvatosság ezt nagymértékben korlátozzák. A forró, olvadt vas szeszélyes, néha szisszenve pattogtatja a szikrákat, és azok bizony kellemetlenül csípnek. Amikor megindul a fehéren izzó folyam, Hermann arcán feszültebb lesz a bőr. Gyors mozdulatokkal parancsolja a keskeny csíkot az üst felé. — Elfárad a műszak végére? — El. De otthon is van bőven munkám. Kisállattenyésztő vagyok, és nyulakat nevelek. Szép számmal vannak, és mindig esznek. Éppen elég gond és idő ellátni őket. — Mennyi ideig tart egy csapolás? — Több órán keresztül folyik a vas. Ilyenkor azoknak kell keményen hajtani, akik a formákba öntik az izzó fémet. Igazán jó minőségű vas csali a harmadik-negyedik csapoláskor folyik az olvasztóból. — Mi az, amit szeret ebben a munkában? — Nézze, erre nehéz válaszolni. Nem szeretem a meleget, nem rajongok a szerte- széjjel röpkedő sziklákért sem. De mondja, mi lenne, ha mindenki elmenne a kemence mellől, csak azért, mert jobban szereti a hűvös levegőt? Már mondtam az előbb: ezt is meg kell csinálni. De nem mondhatom azt ,sem, hogy nem szívesen csinálom. Mészáros Attila Kibővített vezetőségi ülés Segesden A tennivalók sürgetnek - de aggodalomra nincs ok Beethovent szereti Citromsárga hegedű és intarziás asztal Á Royák testvéreket ez- , nek — most is emlékszem - J negyvennégy gyarkemenye volt, körülbelül három-négy hónapot töltöttem egy hangszerkészítő gyárban. Amikor vége lett a háborúnak, hazajött, folytatta az asztalosságot, majd hangszerjavító műhelyt nyitott. Minden hangszerhez ért. Próbáltam faggatni arról, hogy honnan a tudomány, melyet mozdulatai, precíz, alig látható »toldásai« bizonyítanak a csellóvonón, az »átszabott« hegedűn. Valószínű, hogy az érdeklődés és a gyakorlat tanította meg rá. Amikor kérdezgettem, csak annyit mond: — Ha az ember tud valamit, azt nagyon tydja... A műhelyben békésen és rendben megfér egymás mellett a javítanivaló hangszer, a sok-sok szerszám, a két régi óra a falon — és a gáztűzhely, mellette az edények. — A télen nagyon beteg voltam. Diétáznom kell. Itt főzök magamnak — mondja magyarázatként a lábasokra mutatva. Aztán hátramegy a műhely együk homályos sarkába, és megmutatja a »kincseket«. Két nagyon szép hegedűt. Nem ő készítette, csak átalakította. Az egyik citromsárga színű, gyönyörűre lakkozott. — Ilyen színűek a legszebb Stradivárik is — mondja, és beszélgetésünk kezdete óta most mosolyodik el először, ahogy véglgsimít a hegedű ragyogóra csiszolt lapján. Soha nem készít hegedűt elelőtt hatvan évvel is ismerték Kaposváron. Mindhárman műbútorasztalosok voltak — közösen nyitottak műhelyt az Irányi Dániel utcában 1911- ben. A háború idején bezárták, majd újra megnyitották, közben az egyik fivér megnősült, önálló műhelyt nyitott, a másik kivándorolt Amerikába, így a legfiatalabb, Royák József egyedül dolgozott. Készítette, javította a bútorokat. Hányat, milyet, nehéz lenne felsorolni. A kedvenc stílus a biedermeier volt. A barokkot tűi komolynak találta. — A legemlékezetesebb darab egy Mária Terézia korabeli, csupa intarzia borítású, nagyon szép asztal. Alulról fölfelé teljesen elkorhadt. — Fél évig dolgoztam rajta — persze mást is csináltam közben —, ennyi idő kellett ahhoz, hogy elkészüljön. De sikerült — emlékezik vissza. A műbútoraáztalosságot azonban már harminc éve hangszerkészítéssel és -javítással cserélte, fel. Régebben zongorát is javított. Most már kisebbekkel, húros, vonós hangszerekkel foglalkozik. A műhely tele van hegedűkkel, de akad gitár is. Most éppen csellóvonókat javít a zeneiskolának. — A hangszereket jobban szeretem — válaszolja arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a műbútorasztalosságot. — 1916-ban behívtak katonának. Csehországba kerültem. Ott az egyik városban, amelyadásra. Csak a javításból él. A kedvenc hangszert otthon tökéletesíti. De erről még nem szabad beszélni — csak ha kész lesz a »konstrukció« és kipróbálják. Vasárnaponként szórakozásból »otthoni« hegedűjén dolgozik. Azt és a citromsárgát a múzeumra akarja hagyná ... Valaha tanult hegedülni. Egy évig Lehota Árpád tanítványa volt. Most már nem nagyon játszik. De a zenét nagyon szereti. Beethoven és Mozart a legkedvesebb zeneszerzője. — A Beethoven-szimfóníá- kat reggeltől estik el tudnám hallgatni — mondja. Nemrég javíttatta meg a rádióit, hogy mindig tiszta legyen a hangja. A zene a társa. Akartak hozzá tanulókat vinni, de ahogy mondja, már idős ahhoz, hogy alkalmazkodjon valakihez. Megszokta, hogy egyedül van a műhelyben. De a tudásából már sokaknak adott. Van egy fiú, aki tíz évig járt hozzá, hogy ellesse a mesterséget. Most egyetemista Gödöllőn. Az udvarban kisebb-na- gyobb műhelyek vannak egymás mellett. Cipész, címfestő, varrónő dolgozik néhány lé pésnyire egymástól. A műhelyeken öles betűk hirdetik, hogy hol, mit lehet készíttetni, javíttatni. A hangszerkészítő műhelye a legeldugottabb. De akiknek javítanivaló hangszerük van, ismerik. Tizenkét éve dolgozik a Május 1. utcában. Simon Márta Tóth Tibor, termelési felelős arról tájékoztatta lapunkat, hogy a segesdi Űj Élet Termelőszövetkezetben kibővített vezetőségi ülésen foglalkoztak a rendkívüli időjárás hatására bekövetkezett helyzettel és az ebből adódó feladatokkal. Az ülésen a termelőszövetkezeti vezetőkön kívül jelen voltak a helyi állami és társadalmi szervek vezetői is. Szalai József, a tsz elnöke elöljáróban ismertette a Somogy Megyei Tanács elnökének és a nagyatádi járási hivatal elnökének felhívását, melyben a feladatokra hívták fel a figyelmet. Szalai József ezután az Űj Élet Termelőszövetkezet gondjairól adott számot. Hangsúlyozta, hogy bár a kialakult helyzet súlyosabb az átlagosnál, az aggályoskodó- kat is megnyugtató tény az, hogy fegyelmezett, becsületes munkával úrrá lehetnek a tennivalókon. Az aratandó terület 1668 hold volt, ebből 905-ön végeztek a munkával. Ez 54 százalékos készültségi állapotot jelent. Az őszi búzának 27, a takarmánybúzának 86 százalékát aratták már lé. Hat kombájnjukra egyenként 127 hold vágása jut. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az időjárás nem veszélyezteti a munkavégzést, húsz-huszonegy nap alatt az utolsó holdakról is eltűnik a gabonatenger. Ehhez természetesen szükség van a gépek maximális kihasználására. Az eddig learatott területek termésátlaga jobb a tervezettnél. A termelőszövetkezet napi kétszázmázsas száritókapaci- tású géppel rendelkezik. Ez a munka éjjel-nappal folyik. Ugyancsak két műszakban végzik a tisztítást is. A Somogy megyei Gabonafelvásár- ló es Feldolgozó Vállalattal negyven vagon termény tarolására kötöttek szerződést. Az aratásban dolgozó gépek javítására ügyeletet szerveztek; a meghibásodott kombájnok így már másnap újra munkába állhatnak. A szalma bálázása és a bálák behordá- sa, kazlazása is zavartalan. A tarlóvetés folyamatos munka. Eddig hatvan holdon végezték el Segesden. Szalai József kitért az aratáson kívüli legfontosabb teendőkre is. Elmondta, hogy a növényápolási munkák végzésével a terveknek megfelelően haladnak. Jelenleg a káposzta- és a paprikatáblák gazoló kapálása folyik. A dohányszedést is megkezdték. Sajnos ennek a növénynek hetvenötnyolcvan százaléka jégkárt szenvedett. A »burgonyafronton« is bizonytalan a helyzet. A növényvédelem ugyan jól sikerült, a táblák tiszták, de a sok csapadék miatt sok helyen rothad a gumó. Félő, hogy a tervezett' másfél milliósJbevételt nem tudják elérni. A szálas takarmányok betakarítása az első kaszálás után megtörtént. A vöröshere és a szarvaskerep második kaszálásának egy részén is túljutottak már. A vöröshere betakarítását most végzik; a sok csapadék ennél a növénynél is érezteti hatását. Jó termést ígér viszont a lucerna harmadik kaszálása és a réti széna sarjúja. A megfelelő minőségben is reménykednek Segesden. Kár azonban ezen a téren is érte a köz*> gazdaságot: kilenc vagon széna égett el villámcsapástól. A jég- és tűzkár okozta hiányt szerencsére pótolják, mert a tsz idejében biztosította a termést. L. L.
