Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

JEGYZETEK a tantestületi párt munkáról Akadályleküzdés apporttal Nemzetközi kutyaverseny Még a »nagy« nyári vakáció előtt tájékoztatták a pedagó­gusokat a jövő tanév felada­tairól. Nem véletlen a korai információ, mert az MSZMP KB vizsgálatának részleteire, az irányelvekre sokan kíván­csiak. Közoktatásunk múltjá­nak, jelenének e felmérése iránymutató is egyben. Az ér­deklődők majd a Valóság szá­maiban találkozhatnak a rész­letekkel, ezt megelőzően azon­ban már most is megismerked­hettek az iskolaigazgatók és az iskolai pártalapszervezetek titkárai néhány alapvető kér­déssel Sikeres fórum volt A pártiskolán egyhetes elő­adássorozatot hallgattak végig az iskolai párttitkárok. Az utolsó előadás szünetében be­szélgettem három részvevővel. Elmondták, hogy hasznosnak tartják a pártbizottság és az oktatási igazgatóság e kezde­ményezését, mert amiről Itt hallottak, hosszú időre meg­határozza majd az iskolai pártalapszervezetek feladatait. Nem véletlen talán, hogy a legnagyobb visszhangot a hosszan tartó vitát, tapaszta­latcsérét a Központi Bizottság vizsgálatáról tartott előadás váltotta ki. A nagyatádi szakmunkás­képző intézet párttitkára el­mondta: nagyon is alapvető­nek tartja a felmérésnek azt a felvetését, hogy az iskolában kettős a túlterheltség, a taná­roké is és a diákoké is. A kaposvári Krénusz Általános Iskola párttitkára szerint ép­pen az irányelvekről elmon­dottak tükrözik, hogy van ja­vítanivaló — s ez egyben a most véget ért tanév tapasz­talata is — a tankönyvön, il­letve az anyagátadás módsze­rein, főleg a szemléltetést il­letően. Várhatóan növekszik az is­kolák anyagi támogatása is a jövőben. A párttitkárok egy­öntetű véleménye az, hogy ennek megfelelően kell emel­ni a tantestületi munka szint­jét, hatékonyságát. Lejegyez­tem többször is; tenni szeret­nénk. S ehhez azt várják a tantestületi alapszervezetek, hogy az irányelvek megjele­nése után az illetékes szak­területeken minél előbb dol­gozzák ki ezek szellemében a részletes tennivalókat, hadd Balatonlellén, az M—7-es út mellett, egy saroképület hom­lokzatán olvasható a Gyógy­szertár felirat. A polcokon sok kis üvegecske sorakozik kék, sárga, barna folyadékokkal, porokkal tele. Latin feliratú fiolák, orvosságok, dobozok. Nagy a forgalom. A falon vil­lanyóra, kimért pontossága szinte szimbolizálja a gyógy­szerészmunka precízségét. A gyógyszertár vezetőjével, Schmidt Lászlóval beszélget­tünk. — Naponta hány órán ke­resztül van nyitva a gyógy­szertár? — Télen nyolc óra hosszat, nyáron, tekintettel a megnö­vekedett forgalomra, tizenegy órán keresztül tartunk nyitva. — Nem megerőltető az ál­landó készenlét? — Megesik, hogy igen. Na­ponta több százan fordulnak meg az »üzletben«, s néha kel­lemetlen incidensek is történ­nek. Türelmetlenek a betegek, ha nem tudjuk őket azonnal, vagy a kívánt időn belül ki­elégíteni. Ez főleg az üdülők­re vonatkozik. Néha arrogán­sán reklamálnak, ha nem tu­dunk adni valamit. — Gondolom, nemcsak Ba- latonlellét látja el a gyógy­szertár ... — Természetesen nem. Hoz­zánk tartoznak még a környe­ző kisközségek, falvak is, mint például Somogytúr, Látrány. Babod. — A külföldiek? — Udvariasak. Velük nincs baj. Nyolcán dolgozunk a gyógyszertárban, egy keveset mindegyikünk beszél németül. — Egy kicsit furcsán hang­zik, mégis megkérdezem: mi a lendülettel, új feladatok je­gyében. Az egyhetes továbbképzésen természetesen másról is kap­tak tájékoztatást; időszerű nemzetközi kérdésekről, a jö­vő tanév szakmai feladatairól, megyénk közművelődéséről többek között, összegezéskép­pen; hasznosnak ítélik ezt a tanév végi összejövetelt, mert az ismeretgyarapodáson túl, a különböző iskolatípusok párt­vezetői egyben kicserélhették több kérdésben tapasztalatai­kat is. Egységes szellemben Mi volt ezeknek a tapasz­talatcseréknek a gyakori té­mája? Többek között a tantes­tület szelleme, a hatékony ok­tató-nevelő munka alapfelté­tele. Megteremtésében rend­kívül nagy a szerepük az is­kolai pártszervezeteknek, s a párttitkárok általában jó ta­pasztalatokról számoltak be. A Krénusz iskolában például — bár induláskor több iskolá­ból tevődött össze a tantestü­let — jó az összkép. Elmondta a párttitkár, hogy a fiatal pedagógusok nagy lelkesedés­sel és tenni akarással vállal­nak részt, javítani való éppen a pedagógus »középnemzedék« körében van. A tantestület kommunistáinak az a tenniva­lójuk, hogy az önképzés szak­mai, ideológiai téren is rend­szeres és folyamatos legyen. Jóllehet a tapasztalat nem ilyen jó a megye valamennyi iskolájában, mégis az az alap­szervezeti titkárok véleménye, hogy a tantestületek nagy többségének oktató-nevelő munkája őszintén vállalt és vallott marxista szemlélet je­gyében folyik. \ A csurgói példa Érdemes részletesen is be­számolni a csurgói gimnázium »vertikális« felépítésű KISZ- szervezetének tapasztalatairól. Az iskolában a kaposvári Munkácsy Gimnáziumhoz ha­sonlóan a négy osztályból áll­tak össze a KISZ-csoportok, s mindegyiket egy-egy párttag patronálja. Elmondta a csurgói párttit­kár, hogy az első évben va­lamennyi KISZ-gyűlésen részt vettek a patronálok is, a kö­vetkező időkben azonban vál­toztatnak ezen, csak akkor vesznek részt, ha erre kérik gyógyszerek között nyáron a legkelendőbb? — Sokan kérnek nyugtáto­kat, fájdalomcsillapítókat, többször a legerősebbekből. Legtöbben azonban a leégés el­leni szerek miatt keresnek meg bennünket. Főleg a kül­földiek ... N. Sztanyilovszkij: SZOKVA Az egyik szoványos hétköz­napon felültem a szokványos kék autóbuszra, és a szokott módon elindultam munkahe­lyemre .. . Minden ment a ma-: ga rendjén: ahogy felültem, a busz is elindul. Ám egyszer csak hirtelen megállt. Látom: szemben velünk tejcsárda. A vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikro­fonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat! Megitta a tejfejadagját! — No, most már el is indu­lunk ... Megyünk is tovább. Ám egy­szer csak újra megállunk. Lá­tom: velünk szemben egy tele­fonautomata, előtte néhány sorjára váró ember. Vezetőnk, aki igen szimpa­tikus fiatalember, beszólt a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat... Beállt a sorba. Felhívott va­lakit telefonon. Visszaakasz­őket, ha valamely gond meg­oldásában segíthetnek. Javult az iskolai KISZ-mun- ka, a középiskolások világné­zete kedvezően alakul — és ez nagyon lényeges. Napjainkban nagyon sok ellentmondásos hatás éri a »tizenévesek« ge­nerációját, és éppen az a lé­nyeges, hogy a rossz hatáso­kat a fiatalok maguk szűrjék ki, vitassák. Az Ilyen vertiká­lis rendszerű KlSZ-szerveze- tekben a felsőbb évesek köte­lessége felelősséget vállalni — minden téren — a csoport fia­talabb tagjaiért, és ez peda­gógiailag is nagyon fontosnak, hasznosnak Ítélhető. Manapság ugyanis egyre több az olyan tapasztalat, hogy a diákön­kormányzat, a fórumok és más lehetőségek által is bőven ka­pott teret a középiskolás fia­talok hozzászólási kedve. Ez önmagában jó. Azonban ész­revehető, hogy nemcsak élnek, hanem visszaélnek is néha ezekkel a lehetőségekkel. Tu­datosítani kell, hogy a véle­ménynyilvánítás és a bármi­lyen jellegű közéleti tevékeny­ség nemcsak joggal, hanem kötelességgel is jár. S éppen itt kamatozik nagyon jól — a csurgói példa alapján állítjuk — az ilyen felépítésű KISZ- szervezetek élete. Mögöttük állni, őket segíteni a közélet számukra szabott és adott te­rületein az első lépésekben, a tantestületi pártszervezetek egyik legnemesebb feladata — s küldetése is. Ifjúmunkások — iskolában, műhelyben Mai munkásságunk jelentős részben a szakmunkásképző intézetekben, s az ezekhez kapcsolódó tanműhelyekben végzett fiatalokból töltődik fel. Nagyon is lényeges tehát a tanulóévek valamennyi indítá­sa — s ez alatt nemcsak a szakmai képzést érthetjük. A nagyatádi szakmunkásképző intézet párttitkára elmondta, hogy ennek fontosságával tisz­tában van a pártszervezet, s azon fáradoznak, hogy minél jobban egységesítsék elvekben is, a gyakorlat legapróbb rész­leteiben is az iskolai és a mű­helybeli életet. A gondok figyelmeztetőek. A konzervgyárból és a Komfort Ktsz-ből csupa jó tapasztalatot lehet hallani, míg az építőipar­ban nagyon is ellentmondásos a kép. Ahogy följegyeztem: néha mintha kicserélődnének a gyerekek, mikor az iskolába visszatérnek a munkahelyről. Együtt kell működnie tehát a? iskolai pártszervezetnek és a munkahelyinek. egységesen kell ellenőriznie és fellépnie — az ifjúmunkások érdekében. Ez az érdek közérdek is egy­szersmind. Jövendő munkás­ságunk értelmi világnézeti szintjéről van szó, s a feladat nagyságát bizonyára érzi a tantestület és a munkahely valamennyi pártmunkása. tóttá a kagylót. Beült a volán mögé. . — No, máris mehetünk to­vább ... És megyünk is. Ám egyszer csak hirtelen megállunk. Lá­tom: szemben velünk egy je­les hirdetőoszlop, tetején órá­val. Az óra körül fiatalok, randira váró szerelmesek ácsorognak, idegeskednek, járnak le-föl. Vezetőnk, aki szimpatikus fiatalember, be­szól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat... Odament az óra alá. Várt. Idegeskedett. Végre megjött a kislány, összecsókolóztak. Be­szélgettek. Szorongatták egy­más kezét. Ismét összecsóko­lóztak. Búcsúztak. Pilótánk megint a volánnál. — No, mehetünk tovább! És valóban tovább me­gyünk. Ám hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy felpántlikázott, új ház. Ki- hallatszik a zene, az ének, az ablakban vidám emberek lát­hatók. Vezetőnk, aki igen Díjak és versenyzők. Vasárnap délelőtt szokatlan esemény színhelye volt a bala- tonlellei labdarúgópálya. A zöld gyep ezúttal nem a lab- dakergetőknek, hanem három kutyakiképző iskola »növen­dékeinek« biztosított semle­ges pályát a nemzetközi vetél­kedőhöz. Szebbnél szebb német juhá­szok vonultak el a nagyszámú közönség előtt, majd megkezd­ték felelősségteljes munkáju­kat. A Budapest Északnyugati Kutyakiképző Iskola és az NDK-beli Crimmitschau város Kutyakiképző Iskolájának visszavágó versenye volt ez tu­laj dóképpen, amelyre meghív­ták a magyar vidéki bajnok, bajai iskola »munkakutyáit« is, hogy a »semleges harmadik­kal« is igazolhassák eredmé­nyeiket. A budapesti csapat ta­valy 150 ponttal győzött az NDK-ban, s bár a vasárnapi végeredményt nem ismerjük, Lellén is nagy eséllyel indult. Mindegyik csapatot hat-hat kutya (és természetesen betaní­tó (gazdáik) képviselte, s egyenként hajtotta végre a gyakorlatát. Szerepelt ezek kö­zött az apport, az „akadályle­küzdés aporttal, a helyben A folyóirat júliusi számában több cikk számol be arról, hogy a körülbelül hatvanmil­szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat... Bement a házba. Ott énekel­nek, zajonganak, táncolnak. Később összeverekszenek, rendőrt hívnak. Helyreáll a rend. Folyik tovább a házibu­li. Vezetőnk kijön és beül a volán mögé: — No, mehetünk tovább!... Megyünk tovább. Hirtelen megállunk. Látom itt a pálya­udvar. Vezetőnk az igen-igen szimpatikus fiatalember, be­szól a mikrofonba: — Elnézésüket, csak pár pillanatra... Szabadságra me­gyek. Ezzel felült a vonatra, és el­húzott Szocsiba. Lesülve, még egészségesebben, még szimpa- tikusabban érkezett vissza. — No, mehetünk tovább ... Munkahelyemről természe­tesen elkéstem, de ezt az ég­világon senki sem vette észre. Fordította: Sigér Imre maradás, a távolból irányítás, őrző-védő munka és még sok más — három kategóriában —, a kutyák képzettségétől függően. Amikor ott jártunk az egész napos verseny dere­kán, akkor a csapatverseny­ben a budapesti együttes, az lió szovjet turista hogyan töl­ti nyári szabadságát, milyen utazási lehetősége van a Szov­jetunióban. Átveszi a Pravda egyik tudósítójának cikkét, aki azt fejtegeti, hogy a pártszer­vezet miként tudja befolyásol­ni a termelés menetét? A cikk­író például azt a kérdést teszi föl a kurszki akkumulátorgyár egyik üzemegysége párttitká­rának, hogy előfordult-e olyan eset, amikor a pártszervezet­nek kell a döntőbíró szerepét betöltenie a dolgozó és a ve­zető közötti vitában? Két újságíró szociológiai té­májú könyvének egyik fejeze­tét közli a folyóirat. A cikk 400 fiatal válaszát summázza arra a kérdésre, hogy szeretik-e gyárukat, milyen terveik van­nak a következő öt évre, mi­vel foglalkoznak szabad ide­jükben? A Szputnyik elkalauzolja ol­vasóit az Atlanti-óceánon dol­gozó halászokhoz, az örök fagy birodalmába. Beszámol a kan­csalság gyógyításával kapcso­latos szovjet orvosi eredmé­nyekről. »Termonukleáris szellem a mágneses palackban« címmel a termonukleáris plazmakuta­névvél egyéniben Sörös István bajai versenyző kutyája állt az élen. A halkszavú, ötletekből ki­fogyhatatlan »szpíker« sem tudta megzavarni a jól képzett állatokat, pedig szünet nélkül magyarázta, hogy mikor mi történik a pályán, s annak ml a jelentősége. De. nem zavarta őket a sorozatos pisztolylövés sem, amellyel éppen azt akar­ták lemérni, hogy kizökken­ti-e a kutyákat gyakorlatukból. A képzettebb szereplők érté­két 40—50 000 forintra becsü­lik, nem csoda hát, ha szinte »nemesi névre« hallgatnak. Szopó Béla kutyája, mely egyébként »munkaköri köte­lességén túl« egy körözött be­törőt is elfogott, még a szeré­nyebbek közül való: őt Szul­tán Rexnek hívják. De Szilasi Gábor kutyája már Sátor­hegyaljai Bendegúz Axel, Sza­bó Jutkáé, pedig Hernádligeti Achmed Billy névre hallgat. S hogy van köztük Báró és Alex Lucifer is, ez már csak természetes. A 18 kutya nemzetközi ve­télkedője közben más szerep­lők, köztük a lelleiek is gyep­re léptek, és ügyességi gyakor­latokat mutattak be a kitűnő­tásokról számol be annak kap­csán, hogy 1971-ben több szov­jet fizikus Állami-díjat kapott az e téren végzett munkáért. Tudósít egy különös, leningrá- di tv-közvetítésről, a kulturá­lis élet újdonságairól: az idei színházi évad kirobbanó sike­rű színdarabjáról, a csukotkai eszkimók első hivatásos együt­teséről, az uráli, szibériai és távol-keleti képzőművészek kiállításáról. A Könyvespolc­rovatban Vlagyimir Szanyin humorista író jelentkezik úti ­jegyzeteivel. Közli a Szolszkaja Molo- gyozs (Falusi Ifjúság) című fo­lyóirat munkatársának beszél­getését egy falusi futballcsapat kapitányával, aki rendkívül érdekesen elemzi a falusi sport problémáit. Természetesen a júliusi szám is hoz. népszerű dalszöveget, közöl ételrecepteket (ez alka­lommal lett recepteket), is­mertet új bélyegeket. A gyer­mekolvasót kazah mesével és egy, a moszkvai gyerekekről készített riporttal szórakoztat­ja a legújabb szám. 5 kezdődjön a jövő év máris új Tizenegy órás szolgálatban R. G. Tröszt Tibor NWOS TÖRTÉNET en szórakozó közönségnek. Hernádligeti Achmed Billy és gazdája. Az örök fagy birodalmába kalauzol a Szputnyik júliusi száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom