Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

Megjegyzések egy szerződéshez Lakosság?! érdek vag-y egyéni haszon Napjainkban igen sok szó esik a szolgáltatásokról, őszintén meg kell azt is mon­dani, hogy jó néhány vállalat, kisipari és fogyasztási szövet­kezet nem szívesen foglalkozik ezzel, mert nem tartja gazda­ságosnak. Különböző ötletek születtek, hogy a lakosság igényeit is ki­elégíthessék, meg a vállalat se fizessen rá az üzletre. Ez vezet­te a Siófoki Szolgáltató Ktsz-t, amikor elhatározta: a szolgál­tatások színvonalának emelé­sére néhány részlegüknél — fodrászat, fényképészet, cipé­szek, gépjármű-fuvarozás — bevezetik az általányos rend­szert. Nem kívánunk ezzel részle­tesen foglalkozni, inkább arról szólunk, amit a Siófoki Városi Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság egy nemrégen tartott vizs­gálatában a gépjármű-fuvaro­zásról megállapított. Érmek lé­nyege, hogy az átaíányos szer­ződés alapján dolgozó teher­gépkocsi-vezetők ellenőrzése nem kielégítő, így annyit ke­resnek, amennyit akarnak. A szerződés ugyanis nem veszi figyelembe, hogy ténylegesen mennyi fuvart végeznek el, hány kilométert tesznek meg, kiknek és mennyiért szállíta­nak. Egy meghatározott össze­get kötelesek a szövetkezetnek befizetni, biztosítani a jármű­vek üzemeltetését, a többi pénz pedig az övéké marad. Ezt a népi ellenőrök kifogá­solták, s javasolták: kössenek olyan szerződést velük, ame­lyik lehetővé teszi a rendsze­res ellenőrzést, s azt, hogy a szövetkezet neve alatt ne ma­szek vállalkozás folyjon. A ge- bines sofőrök valójában csak annyit keressenek, amennyit munkájukkal kiérdemelnek. Lehet vitatkozni a népi elle­nőrök megállapításaival. Tár­gyilagosságukkal, jó szándé­kukkal, a szövetkezet és a la­kosság érdekében tett javas­lataikkal azonban nem! Ezért elgondolkoztató, ho­gyan reagálnak a Siófoki Szol­gáltató Ktsz vezetői a NEB javaslataira. Hétoldalas »-ta­nulmányban« magyarázták a szolgáltatás jelentőségét, szük­ségességét, védték igazukat, valójában visszautasították a népi ellenőrök javaslatait. »►Aki mélyrehatóan nem fog­lalkozik a szolgáltatásokkal, azt hiszi, könnyű. Az élet azon­ban mást bizonyít« — írták bevezetőben, majd azt magya­rázták, hogy amióta az átalá- nyos rendszert bevezették, a szolgáltatást nyereséggel vég­zik, s ez a rendszer a lakos­ságnak, az államnak és a szö­vetkezeteknek is jól bevált. »►Ebből kitartó és becsületes munka nélkül meggazdagodni, irreális többletjövedelemre szert tenni nem' lehet. Ha mégis több jövedelem marad, kénytelen többletet adni, na­gyobb felelősséget, kockázatot vállalni, ezért — megítélésünk szerint — a többletjövedelmet mindenképpen megszolgálja« — magyarázták igazukat. Nos, ez az igazság erősen sántít. Nem vitatjuk, hogy a kisipari szövetkezet az átalá- nyos rendszer bevezetése óta nagyobb nyereséggel végzi a szolgáltatást, s jobban jár a la­kosság is, mint korábban. De — s itt csupán a tehergépkocsi- vezetőkről szólunk — fölmér- ték-e vajon, hogyan és meny­nyivel emelkedett a gépkocsi­Szép termés az „uborkafán*' Ahol sohasem üre6 a fóliasátor... ,,.A közelmúlt­ban bemutatót rendezett a Nagyatádi Konzervgyár a berzencei Jobb Élet Termelő- szövetkezet kertészetében, a házigazdák és a Dél-somo­gyi Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségének az együttműködé­sével.. A rész­vevők a fólia­sátor alatti uborkahaj tatást, illetőleg ter­mesztést nézték meg. A látni­való minden bizonnyal föl­keltette a ter­melőszövetke­zeti vezetők figyelmét, ugyanis az uborka termesztésnek a hagyo­mányostól merőben eltérő for­mája tárult eléjük a két, egyenként 700 négyzetméter alapterületű fóliasátorban. Az itt dolgozó asszonyok — Vurovecz György né, Derven- kár Antalné, Sánta Ferencné és Kakrik Jánosné — nem kis büszkeséggel mondják, gyak­ran érkeznek látogatók, hogy megtekintsék ezt az érdekes uborkatermesztést. Simonovics István kertész a módszerről és a fóliasátrak ésszerű kihaszná­lásáról szólva elmondta, hogy a sátrak márciusban készültek, miután a termőtalajt alaposan ellátták táperővel mind az 1400 négyzetméteren. A terület egy részén burgonyát hajtattak, hogy minél korábban kiültet­hessék. A sátrak alján nagyobb részén paradicsom- és paprika­palántát neveltek, s azokat májusban már kiültették a kertészetbe. Ezeknek a helyére vezetők jövedelme, és a szö­vetkezet abból megfelelő arányban részesült-e? A bizalomnak megvannak a határai: nem jelentheti a föl­tétel, a megfelelő és rendsze­res ellenőrzés nélküli jóhisze­műséget! Hiszen a szerződéses gépkocsivezetők között olyan is van, aki ellen eljárás folyik, mert korábbi munkahelyén — ahol hasonlóan szerződéses, ge- bines gépkocsivezető " volt — ezzel a lehetőséggel visszaélt, és több mint 60 000 forint kárt okozott. Vitatjuk azt is, hogy a Sió­foki Szolgáltató Ktsz feladata-e Budapesten és Iregszemcsén üzemeltetni tehergépkocsit. Ilyen távol ugyanis nem bizto­sítható a rendszeres ellenőrzés. Véleményünk szerint volna elég munka. Szállítanivaló Sió­fokon és környékén is! Egyetértünk a Siófoki Váro­si- Járási Népi Ellenőrzési Bi­zottsággal, amely azt javasol­ja, hogy módosítsák a szerző­déseket, előzzék meg a nagy­arányú illegális jövedelem- szerzést. Olyan ellenőrzési, il­letve elszámolási rendszert ve­zessenek be, amelyből világo­san kiderül, hogy a szerződéses gépkocsivezetők egy-egy hó­napban mennyi fuvart végez­tek, hány km-t tettek, meny­nyit kértek a szállításért. He­lyes lenne, ha köteleznék őket, hogy mindenkinek adjanak nyugtát ,s ne csak annak, aki ezt kéri! Így biztosíthatnák az elszámolás pontosságát. Erre hívta fel a figyel­met dr. Lévai Tibornak, a Leg­főbb Ügyészség főosztályveze­tőjének nyilatkozata— megje­lent a Népszabadság 1972. jú­lius 12-i számában —, aki na­gyon sok vizsgálat, bírósági ügy tanulságai alapján a kö­vetkezőket mondta: néhány megyében a termelőszövetke­zeték éo egyes gebines fuvaro­zók által kötött szerződés »va­lójában a tsz nevével leplezett magánfuvarozás, mértéktelen haszonnal«. A Siófoki Szolgáltató Kts? vezetőinele ezért kellene felül­vizsgálniuk a náluk érvényben lévő szerződéseket. Megszívlel­ni a népi ellenőrök javaslatait, s biztosítani, hogy az átaíányos rendszer a gépjárműfuvarozás­nál is elsősorban lakossági, szövetkezeti érdeket szolgál­jon. Szalai László A politika képviseletében K özhelynek számít, hogy manapság nem könnyű eligazodni a világ po­litikai eseményei, szocialista átalakulásunk tennivalói kö­zött, társadalmunk új voná­sainak, fejleményeinek meg­ítélésében. Elvárhatjuk-e hogy az átlagember — s így a kommunista párttag —, minden politikai kérdés lé­nyegét, jelentőségét alaposan ismerje, azok gazdasági, filo­zófiai, társadalmi összefüggé­seit elemezze, majd másoknak megmagyarázza ? Ez nyilvánvalóan nehezen elképzelhető, hiszen az embe­rek főképpen foglalkozásuk, képzettségük, érdeklődésük körében tudnak igazán elmé­lyülni. Az MSZMP X. kong­resszusa mégis hangsúlyozta: »... Mindenütt érvényt kell szerezni annak a követelmény­nek, hogy a meghozott dönté­sek után minden párttag kö­telessége az aktív állásfogla­lás a párthatározatok mellett, s a végrehajtásban való rész­vétel a kapott pártmegbizatá- soknak megfelelően«. Ez a meghatározás azonban nem a teljességet, a minden-tudást igényli. Azt a követelményt állítja a párt tagjai elé, hogv behatóan ismerjék a párt po­litikáját, elvi és gyakorlati ál­lásfoglalásait, s azokat min­denütt képviseljék hirdessék. A párt határozatai ugyanis a legfontosabb kérdések lénye­gét tartalmazzák, s a maguk konkrétságában is elvileg fog­lalnak állást az ügyek politi­kai megítélésében. Ilymódon megfelelő eszmei vezérfonalat adnak, melynek birtokában kellő biztonsággal el lehet iga­zodni a helyi politika jelensé­geiben. Magabiztosan ki lehet állni, képviselni a párt állás­pontját a gazdasági és társa­dalmi tennivalók végrehajtása közepette. S űrűn hallani a minde­nütt fellelhető, a párt politikáját példásan magukévá tevő, öntudatos magatartású kommunistákról. Sokan vannak, akik a maguk környezetében állhatatosan hirdetik és magyarázzák a párt igazságát. Tapasztalható azonban bi­zonytalanság is, egyesek fél­rehúzódnak a vitáktól. Milyen okok hozhatják létre az efajta magatartást? Nem utolsósor­ban az, hogy a párttagok egy része nem bízik önmaga is­mereteiben. Ügy véli: a mo­dern tömegtájékoztatás eszkö­zei a tévé, a rádió nála szín­vonalasabban magyarázzák a ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szüts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? május végén kerültek a táp­kockás uborkapa}ánták. Milyen is ez az uborka? A kertész annyit mond, hogy hib­rid fajta, a Nagyatádi Kon­zervgyártól kapta a magot a szövetkezet. Mivel az inda nem a földön terül el, hanem a ma­gasba kapaszkodik, így egy­részt kisebb helyet foglal el egy-egy bokor, másrészt pedig \I8. ‘ Szász Dániel a híres tröszt­vezér titkárát, Borkai Sándort faggatta tovább a nagy tár­gyalásról. — Ki beszélt velük? ön vagy maga a vezér? — Óh, kérem, persze, hogy a vezérigazgató úr! Nagyon ünnepélyes v,olt. Bevezetőben ismertette azt a nagy erőfe­szítést, amit eddig az RT tett a gyors és eredményes kiak­názás érdekében ... Aztán így------> nazas eroeaeoen ... /\zian így k onyebb leszedni a termest, |íolytatta: uraim, a svájci kell az asszonyoknak | Blancart Bankház nagy meg- még. renc, Weisz Alfréd, Károlyi István gróf, herceg Montenuo- vo Nándor, Andrássy Mihály stb. Az igazgató pedig szerény­ségem ... Hej, akkor látta volna ön a főnököm arcát! Levette csíp- tetőjét, és boldogságtól piros arccal hunyorgott. Mi, alkal­mazottak is örültünk, hiszen egy gazdagabb gazda keze alá kerültünk, s nyilván több lesz a fizetésünk. — Igen, ez természetes, de kérem, folytassa, milyen ter­mészetű bejelentéseket tettek értést tanúsít problémánk iránt. Az ország érdeke köve­teli, hogy a svájci tőke is ér­dekelt legyen. A német Lauta nem annyit görnyedniük: mint a magas művelésű szőlőről a für­töket, úgy szedik le az »ubor­kafáról« az uborkát. Most «szüreteltek« hetedszer, s ed- i Werkével felbontottuk a szer­eiig mintegy húsz mázsát ad- jződést. Mint tudják: a svájci tak el a Nagyatádi Konzerv- | Holdingban trieszti, romániai gyúrnak. Mint megtudtuk, • ,is sv^d érdekeltségek is ben- szeptemberig folyamatosan ér- f ne vannak. A Bauxit RT te- tékesítik innen az uborkát, de ‘ hát megszűnt, és svájci érde­ezt követően sem árválkodnak üresen a fóliasátrak: az ubor­ka helyére saláta kerül. Tájé­kozódásunk szerint az uborka­termesztésnek a berzenceieké- hez hasonló érdekes módszerét alkalmazzák a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezet kertészeté­ben is. keltségű trösztté alakult át. E nehéz tevékenységünkhöz ma­ga a kormányzó úr őfelségé­nek kabinetirodája is ... — Kik lettek az igazgatóta­nács tagjai? — ezt kérdezték kiabálva az újságírók. — A tröszt elnöke Schröder bankár, alelnöke Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója. Az elnökség tagjai: Chorin Fe­— Ügy emlékszem, akkor jelentették ki, hogy tekintet­tel az értékesítés ideiglenes nehézségeire, a svájci tőke fe­dezetet vállal a nyersanyagra. Az alumíniumérc-részvénye- ket pedig beváltják a Bauxit Tröszt részvényekre, s ez elő­nyös, mert a magyar pénzér­tékű papírok átvedlenek frankra. Az osztalékról nem volt szó. — Értem. De magyarázza meg nekem; hogyan csúszha­tott át Chorinék kezébe a részvénytársaság ? — Nagyon egyszerűen. A főnököm ügyes ember volt. A részvénytulajdonosokat rábe­szélte, hogy adják el részvé­nyeiket, mert —- bizalmasan kérdéseket Ez a magatartás ugyanakkor kényelmes is, mert az húzódik meg a mélyén, hogy az »okosok« odafenn úgyis »helyére teszik« a dol­gokat. ök maguk viszont nem vesznek fáradságot, hogy ala­posan megismerjék és elsajá títsák a párt határozatait, s ilymódon megértsék az állás- foglalások lényegét. Az, ilyen fajta szemléletmód és ^naga- tartás természetesen hibás, idegen a kommunista ember­től. Aki az életet jól ismeri, tudja, mennyi mindenért, mennyi minden mellett és el­len kellene szót ejteni a mun­kahelyen, a baráti és családi körben. Igaz, a párt politikai céljai és elvei általában vilá­gosak a nagy tömegek előtt, de a gyakorlatban, a végre­hajtás során nemegyszer és nem egy helyen eltorzulnak. A párt tagjainak mindenna­pi vitákban és ügyekben kell állást foglalniok. Nem min­dent kell megmagyarázni, ha­nem azt, amiről éppen ott és most szó van, ami a leginkább foglalkoztatja a közösséget. Természetesen nem lehet mindenki képzett politikai agitátor, de minden párttag­nak a maga módján határo­zottan kell kiállnia a szőnye­gen fekvő kérdésekben. Tőlük többnyire nem szép szavakat, ném hosszadalmas magyará­zatokat várnak, hanem az igen, vagy a nem kimondását. A semlegest nem játszhatjá . mert akkor — joggal, okkal — megalkuvónak látszanak, ami aláássa hitelüket, az irántuk megnyilvánuló bizal­mat A pártszervezetekben jog­gal elégedetlenek azok­kal a párttagokkal szemben, akik nem jelesked­nek ismereteik bővítésében, s a hallgatás »bölcsességét« vá­lasztják, amikor ki kellene állni. Joggal várják el, hogy mindenki legyen részese a vi­tás kérdések magyarázatának, hiszen a kommunisták politi­kai tekintetben nem lehetnek átlagemberek. Csakis egyéni és egységes kiállásukkal, sza­vukkal és magatartásukkal vívhatják sikeresen harcukat dolgozó társaik gondolatainak megnyeréséért, a párt politi­kájának megvalósításáért. Cs. J. Többen jobbat A kaposvári MEZŐGÉP vál­lalat előtt tábla hirdeti: mun­kásfelvétel van. Mint Varga János személyzeti vezető el­mondta, nem számszerűen van munkáshiány a vállalatnál. Elsősorban jól képzett, divatos szóval élve, magasan kvalifi­kált szakmunkásokat keresnek, főként a speciális forgácsoló és minősített hegesztő szakmá­ban. 1968 után jelentős profilvál­tozás történt a MEZŐGÉP vál­lalatnál Korábban javító, szol­gáltató tevékenysége volt a döntő. Az elmúlt években elő­térbe került a gyártás. A ME­ZŐGÉP feladatkörének bővü­lése, valamint a minőségi és mennyiségi követelményének növekedése szükségessé tette a dolgozók szakmai felkészült­ségének javítását. Elsősorban a külföldi part­nerek igen igényesek. A válla­latok közötti versenyben csak a legkiválóbb minőségű termé­kekkel tudnak helytállni. Meglevő gépi berendezéseik jobb kihasználását segítené elő a speciális képzettségű munkások felvétele. A vállalat elsősorban saját dolgozóit ké­pezi át bizonyos szakterületek­megsúgta nekik, he, he, he —, hogy a bányák már kimerülő­ben vannak. A sok tudatlan pedig eladta, és a főnököm Chorin meg Vida pénzén föl­vásárolta őket. — Érdekes. Talán még arra válaszoljon, Mayer úr adott-e ki valamilyen utasítást a fel­fedezővel, Balátai Jenővel kapcsolatban? — Hogyne! Nagyon rendes volt hozzá. Engem utasított, hogy utaljak ki neki ezer pengőt... ötezret pedig köl­csönkért, hogy újabb zártku- tatmányokat tudjon kiváltani. Azután kezdett el Balátai Je­nő a Vértesben is kutatni. A főnököm szerint ráér vissza­adni a pénzt. Ne riasszuk el, Borkai — mondta —, de a tűzhöz se engedjük közel! — ön mit csinált 1938. már­cius 6-án? — Én? De kérem, hát ho­gyan tudnék én visszaemlé­kezni. öreg, beteg vagyok már, harminc év távlatából ki tudná megmondani, hogy egy bizonyos napon mit csinált? De már Magyarországon vol­tam. — Köszönöm a türelmét. Bocsánat, még egy dolgot, de aztán ígérem, nem fárasztom többé. Hol lakott ebben az idő­ben a vezérigazgató? — Mayer méltóságos úr Bu­dán, a Városmajorban vett magának egy nagyon szép vil­lát. Nagy tekintélye volt már a tőzsdén és az üzleti körök­ben ... Most már elárulhatom önnek: vagyona után mérve már akkor milliomos volt. Nem titok, de a harmincas évekre a Tröszt alaptőkéje már kilencmillió svájci frank re, de jelentős a belső iparita­nuló-képzés is. Ezenkívül szí­vesen látják a kívülről érkező szakképzett dolgozókat Az új konstrukciók kipróbá­lását végző kísérleti műhely­ben találkoztam Kálnási Sán­dor géplakatossal, aki a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság­tól jött. — Azelőtt Balatonfenyvesre kellett kijárni. Nős ember va­gyok, itt lakunk Kaposváron. Ügy gondolom, számomra ez a legjobb megoldás. Iváncsics Lajos esztergályos a közelmúltban szerelt le, de máris jól megtalálja itt a szá­mítását. Épp egy svéd llcenc alapján készülő traktorra szerelt darut készítettek elő szállításra. Szeptember elején már Moszk­vában, a Mezőgazdasági tech­nika ’72 című kiállításon mu­tatják be Kaposgép márkajel­zéssel. — A negyedik ötéves terv számunkra is megszabja a fel­adatokat. Ezeket pedig csak úgy tudjuk eredményesen meg­valósítani, ha modem gépeken, nagy tudású munkásokkal, a lehető legjobban dolgozunk. B. F. körül mozgott. Tetétleni egyébként, csak azért mon­dom, mert szó esett róla, meg­halt. — Ügyes gazember volt — jegyezte meg a méltóságos úr —, ugye, Borkai? De mi még ügyesebbek vagyunk ... Szász visszahajtotta a sza­lagot, és a titkárral folytatott beszélgetésének utolsó szaka­szát újból lejátszotta. — Valami fontosat elfelej­tettem megkérdezni tőle — morogta dühösen maga elé. — Pedig azt hittem, már min­dent kihúztam az öregúrböl, és ami ez után jön, csak fe­csegés lenne-.. — Mindegy — vonta meg a vállát. Hiba nélkül nincs nyo­mozás. Éppen elég munkát je­lent neki Herr Borkait a nyu­gat-németországi Paderborn- ban megtalálni. A farkasku­tyák majdnem letépték róla a nadrágot... Még meg kellett volna kér­deznie Borkaitól, járt-e a Ba­uxit Trösztnél és milyen ügy­ben egy Alfred Frisch nevű ember, a Gestapo megbízott­ja? És mikor tűnt fel, melyik évben? A Bauxit Tröszt megalaku­lása — ez már világos volt előtte — új fejezetet nyitott Balátai Jenő történetében is. Kapott némi pénzt, s valószí­nű, ezzel bedugta azt a sok lyukat, amit anyagi helyzeté­nek a pajzsán vágott az utób­bi öt esztendő. Ügy is fogal­mazhatná: Balátai egálba jött. Kutatott, hallatlan nagy szak­mai tekintélyre tett szert, s pénzt szerzett, de a pénz el­úszott. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom