Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
A tanácsok és az egészségügy E gy hír februári keltezéssel : »Borsod megyében a kereskedelmi és ipari jogkörök után február 1-ével a helyi tanácsoknak adták át az egészség- ügyi hatáskört is, tovább növelve ezzel a tanácsok önállóságát. A helyi tanácsok hatáskörébe került többek között a körzeti orvosok, a védőnői szolgálat, valamint az öregek napközi otthonánál? ügyintézése. A városi tanácsok intézik... a kórházak ügyeit. Az átszervezés alapján megnőtt Miskolc megyei városi tanácsa egészségügyi osztályának hatásköre is« stb. Ugyanebből az időből származó, hasonló tartalmú híreket idézhetnénk az ország más részéből is. A járóbeteg-ellátás egésze, a fekvőbeteggyógyintézetek csaknem háromnegyed része ma már a tanácsok közvetlen irányításával működik. A tanácsok említésre méltóan nagy eredményeket értek el az utóbbi években is az egészségügy fejlesztésében. Jó példái ennek a községi tanácsok sikeres erőfeszítései a falvak körzeti orvosi ellátásának tökéletesítésére. Az Egészségügyi Minisztériumban tavaly készült orvosellátottsági térkép ázerint hazánkban tízezer lakosra 18 orvos jut. A területi megoszlás azonban korántsem egyenletes; Budapesten és Miskolcon például 39, Szabolcs-Szatmár megyében viszont csak 1.4. Báos-Kiskunban 15, Zalátfen 17 orvos jut tízezer emberre. Az arány nem túlságosan jó, de például a Szabolcs-Szatmár megyében 1970-ben még csak tíz orvos látott el tízezer lakost. A növekedés elsősorban a tanácsok munkájának eredménye. Segítő eszközük a társadalmi ösztöndíj-rendszer volt, s ha ez nem is bizonyult csodaszernek, jó néhány orvostanhallgató látott benne fantáziát. (Havi 1200 forint ösztöndíjat kaphatott egyetemi évei alatt, cserében öt évre vállalt az adományozó megyében orvosi állást.) A következő lépést ismét a tanácsok tették, hiszen a »fehér foltok« elsősorban azért riasztják a végzős orvosokat, mert a távoli települések egy részében nincsenek meg az orvosi munka alapfeltételei. Sok megyében megértették, hogy csak a munkakörülmények, az életfeltételek javításával tehetik vonzóvá a kis falvakat, a városoktól távol eső településeket. Több szabolcsi községben építettek korszerű orvosi rendelőket, orvosié kasokat, segítik az orvosokat költözésükben, állást szereznek házastársuknak, tehát vonzó körülményeket kínálnak a gyógyító munkához. A betegek gyógyításában ét még inkább a betegségek megelőzésében nem szabhatunk határt, nincs tökéletes állapot. Más szóval az egészségügy fejlesztése befsjezhetetlen munka. Minden állampolgárt érintenek az egészségügyi intézkedések, rendeletek. Nem véletlenül volt nagy visszhangja az új egészségügyi törvénynek, amelynek lényeges mozzanata, hogy kimondja: az egészségügyi ellátást mindenki számára, a települési viszonyoktól függetlenül, egyaránt lehetővé kell tenni. Érezhető a fogalmazásból, hogy a feltételek megteremtésében alapvető feladatai vannak és lesznek a helyi tanácsoknak, amelyek igyekeznek jól megfelelni ezeknek a — tömegkapcsolataik szempontjából is oly fontos — kötelezettségeiknek. A tanácsok sokrétű és felelősségteljes egészségügyi mun| kájukban a korábbinál na- ! ;;vobb önállósággal élhetnek a j lakosság érdekében. Hangsú; lyozandó azonban, hogy az önállóság n?>m jelenthet önállós- kodást, nem vezethet valamiféle független egészségügyi koncepcióhoz (az ötlet első hallásra is képtelen). Mint azt dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter egy alkalommal hangsúlyozta: »A korszerű gyógyítás minden nélkülözhetetlen feltételét nem biztosíthatja minden egyes tanács a maga hatáskörében. Hiszen ez nem is lehetséges. Az egészségügyi ellátás, a gyógyítás összetett vagy különleges fel- készültséget igénylő feladatait a tanácsi és központi intézmények rendszerének egésze képes csak megoldani. Ehhez azonban szaktevékenységük összehangolt, hatékony együttműködése, egységes irányítása szükséges. A tanácsok egészségügyi tevékenysége tehát része az egésznek, 'attól el nem választható; ám rendkívül fontos része, melynek milyensége alapvetően befolyásolja az adott terület kultúrált orvosi ellátottságát. M. D. tk Hiisa sa teg^nstp ém se hol sasi p üközőit Léon Jjavallée: A marxista prognosztikáért Kit ne érdekelne közülünk is, hogy milyen lesz a holnap? Léon Lavallée könyvecskéje, A marxista prognisztikáért szerencsére nem divatos mű. A különböző jóslások ugyanis ma ismét reneszánszukat élik, nyugaton mintha éreznék, hogy közel van az az idő, amikor a tudomány végleg a szakadékba zúdítja a kuruzslást, a szemfényvesztést. Léon Lavallée válalkozott arra, hogy előmozdítsa e tudomány marxista módon történő elemzését. — Az előrelátás vágya kétségtelenül egyidős az emberrel — írja a Mire való a prognosztika? című fejezetijén. Így folytatja a megkezdett gondolatsort: »A legelemibb, ismétlődő jelenségek előrejelzésétől a prognosztikáig évezredeknek Írellett eltelniük ahhoz, hogy a termelőerők a kezdetleges formáktól eljussanak a ma ismert fokig«. A prognosztika létrejöttét tömören e szavakkal indokolja a szerző: »A tudományos előrejelzés csalc a természettudományok bizonyos színvonalán és dinaA „szervezel!“ udvariassál módozata! Udvariasságnak szoktuk nevezni az egyik ember szívé- lyességi megnyilatkozását a másik iránt. Az udvariasság lehet szervezetlen és szervezett. Mit értek »szervezetlen« udvariasságon? Annak a fiatalnak a kedvességét, aki szó nélkül adja át a helyét a zsúfolt buszon az idősebbeknek. S a »szervezett?« Nos, az efajta udvariasságra épül például a kereskedelem, s minden szolgáltatás, azon kívül, hogy áruval látja el a fogyasztók tömegeit. Vegyük lombiknak Siófokot! Nézzük meg: milyen fokán állnak a »szervezett« udvariasságnak, tekintettel a nyári szezonra és a sok vendégre ! Egy negatív példa. Cseh vendégekkel ülök a Hotel Venus eszpresszójánál?, szabadtéri részén. Annak idején Prágában ismerkedtünk meg, s itt véletlenül »futottunk ösz- sze«. Oroszul beszélgetünk. Leülünk az asztalhoz, azonnal jön a felszolgálónő. Kérdem, fi Lirasgssi Ummeippi! A francia- országi Li- mousin-vidék közigazgatási és kulturális központja Limoges. A neolit kortól, a rómaiakon és a középkoron keresztül napjainkig soksok kulturális régészeti emlék őrzi itt a letűnt korok civilizációit. A szép francia kisváros múzeumát 1911-ben alapították es rendezték be egy XVIII. századbeli püspöki. palotában. Nem tartozik Franciaország legnagyobb múzeumai közé, speciális gyűjteménye azonban egyedülálló: a francia és a világ zo- máncíestészetének olyan válogatott remekeit láthatjuk falai között, amellyel egyetlen múzeum sem büszkélkedhet a világon. Egyiptomi gyűjteménye is gazdag. Szarkofágok, scarabe- us bogarakat ábrázoló művek, halotti emlékek, használati tárgyak, korsók képviselik a különböző egyiptomi dinasztiák korszakait. Limousin vidéke különösen gazdag a gall- római emlékekben. Ezeket a múzeum a hatvanas években megkezdett ásatások során felszínre került leletekkel egészítette ki. Képünkön: múmia alakú szarkofág az egyiptomi gyűjtemény anyagábóL milyen fagylalt van. <5 megmondja. Én néhány szóig terjedő cseh »tudásommal« tolmácsolom: — Zmrzlina karamell. Ez a kimondhatatlan szó, a »zmrzlina« jelenti a fagylaltot. Kérek néhány adagot, pontosan annyit, ahényan vagyunk. »Felszolgálónő el«, ahogy egykorú darabokban a színről távozó színészeknek szokták a drámaíróik az instrukciót írni. Szóval: Ö el. De nem egészen. Németek érkeznek. A felszolgáíónő közönyös arcára mosoly ül ki. S ugyanígy szolgálja ki az angolokat, majd azt a pocakos olaszt is, aki egy autócsodából száü ki. Kevesen vagyunk, de a zmrzlina csak félóra múlva kerül az asztalunkra. Valószínűleg az én magyar beszédem miatt. Vagy a szláv nyelveket sem szereti a hölgy? A borravalót, melyet egyik Vendégem csúsztatott oda, meg sem köszöni. A mozi. A sorok számozot- tak. Római számokkal. Né- ■hány tétovázó ember próbálja egyeztetni ezeket a jegyen lévő »magyar« számokkal. Nem megy. Kérik az ügyeletes jegyszedőt, mutassa meg a helyüket. — Ott van a sorszám! Nem látják!? Fagylaltvásárlás; most már egyedül, a Siófokon közismert magánfagylaltosnál. Két forintomat olyan ékesszólóan köszöni meg, mintha a térd- szalagrendet nyújtottam volna át neki a hozzá való tartozékokkal. Mintha ő nem adott volna érte semmit. Pedig adagjai igen tiszteletre méltóak. De azért: a nagy hálál- kodás is viszolyogtat. Egy inget vettem a Fő utcán, a 19-es rövid- és kötöttáruboltban. Sokan voltunk. Esős napokon az üdülővendégek »beköltöznek« a boltokba. Az előadónő mosolyog, kérdezi, mit akarok. Magyarázom, hogy milyen inget. Én azonban a vásárlásnál nem vagyok a szavak embere: Mondom: láttam a kirakatban. Ö azonnal kijön a »sánca« mögül. Megyünk a kirakathoz. A társa kettőzött igyekezettel dolgozik. Lebonyolítjuk a vásárt. Ö köszöni, hogy ott vásároltam. Ez jólesett, önbizalmat adott, s néhány nap múlva ugyanoda tértem be egy garbóért. Az eset majdnem ugyanúgy játszódott le, mint először. Csak most egy férfi eladó volt ugyanilyen udvarias, s valahonnan a raktár legmélyéről kerítette elő a nekem megfelelő számú árut. Lám, a kötelező, vagy másképp: »szervezett« udvariasságnak is vannak módozatai. L. L. mikájuk ezzel összefüggő meggyorsulásával jöhetett létre.« Rányomja bélyegét a műre az, hogy valóban a marxista prognosztika első lépéseiről van szó. Sokat foglalkozik a szerző a tudomány csíráival, köztük talán legfontosabbként Marx A kommunista kiáltvány című munkáját veszi részletes elemzés alá. y A tudományos tervezés egyre gyakrabban használt kifejezés a mi élő nyelvünkben is, gondoljunk csak rövid és hosszú távú terveinkre, a tudományostechnikai forradalomban ma nagyon sokat emlegetett tudományos kutatások színvonalának emelésére. Léon Lavallée fontos megállapításával egyetérthetünk mi is: — A tudományos munka termelőmunkává, magas termelékenységű munkává válik. Amiből levonja fenti következtetését, azt csak a kapitalista társadalomra nézve tartjuk megfelelőnek: az államok vagy a monopóliumok serényen keresik a tudósokat, hogy a magas fizetések és bérek ellenében kizsákmányolják tudásukat. A kutatásra és fejlesztésre fordított nemzeti kiadások adatai között találjuk a Szovjetunióét, 1962-ben 2,60 százalék, 1968-ban Csehszlovákiában 3,60 százalék, 1967-ben Magyarországon 2,40 százalék. A tuományos dolgozók számának szükségszerű emelkedését hozza magával a fejlődés — írja ebben a fejezetben a szerző, s néhány adattal igyekszik alátámasztani is ezt, — Ez az ütem, ha 1980-ig marad, oda vezet, hogy a tudományos dolgozók es különböző , szintű munkatársaik száma a Szovjetunióban eléri az Ipari dolgozók számának felét, az Egyesült Államokban pedig a negyedét. A tudományos jövöbelátásnak egy nagyon tetszetős és egyben igaz meghatározását olvashatjuk a műben: »Az olyan jövő, amelyet semmi sem köt össze a jelennel, nem tárgya a prognosztikánálk.« * • A marxista prognosztikáért előszó szerzője, Gönczöl György soraival kívánjuk összefoglalni a kötetet, és olvasásra ajánlani. »Minden elhatározásun]? és minden cselekedetünk mélyen befolyásolja a jövő alakulását. Ahhoz azonban, hogy ez tényleg így legyen, nélkülözhetetlen, hogy tervezésünket, cselekedeteink indítékait , szándékainkat és döntéseinket a jövő. alakulásának minél sokoldalúbb és szabatosabb ismerete hassa át. Ez a szocialista tudomány jövőbelátás lényege.« A húszéves évfordulóra készül a megyei könyvtár *10* me# tmmmmmstfi A megyei könyvtárakat az a miniszteri rendelet hívta életre, melyet 1952-ben adtak ki, tehát ebben az évben ünnepeljük fennállásuk húszéves jubileumát. A megyei könyvtárat Kaposváron a Dózsa György utca 18. szám alatti magánházban rendezték be először, a toldozgatás-foldozgatás után a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata nyomán a megye egy új, reprezentatív könyvtár építéséhez látott hozzá. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárat 1964-ben avatták föl. Kellner Bernét, a megyei könyvtár igazgatója a jubileumra való készülődésről adott tájékoztatót. Elmondta, hogy augusztus 20-án ünnepelnek a somogyi könyvtárosok. A jubileumra ünnepi szám készül a »Somogyi könyvtárak«-ból. Az ünnepségen megjutalmazzák azokat a könyvtárosokat, akik 20—15—10 éve állnak a könyvtárügy szolgálatában. Kiállítják a könyvtár értékes ritkaságait, fotókiállítást rendeznek A könyv és az ember címmel. A kiállítást szeptember 1-éri megnézik az 1F- LA-kongresszus vendégei, nyolcvan ország könyvtárosai, akik Magyarországon tartják ülésüket a nemzetközi könyvév jegyében. Két ex librist is megmutatott a könyvtár igazgatója, melyek már az ünnepre készültek. Z. Soós István tervezte, az egyiken szimbolikus sast látunk, csőrében nyitott könyv, ez a felnőtt olvasók könyveibe kerül. Három kedves mesealak a főszereplője az ifjúsági- és gyermekkönyvtár ex librisének. A megyei könyvtárban az előadóesteket is a jubileum szellemében állították össze. Berek Kati Petőfi-műsora, Bánffy György önálló estje, Cernuss Mariann Psyche-estje lesz Kaposváron. fSupiputya üzemet úzervez — Kellene egy üzem- és munkaszervező szakember nekünk is — mondta orra hegyét nyomkodva burbulya igazgató. Ez nála mindig a gondolkodás jele szokott lenni. — Kellene bizony... — hagyta helyben Placsovics, a főkönyvelő, mert úgy érezte, mégiscsak más lenne egy olyan vállalatnál főkönyvelni, ahol ez az izé szakember dolgozik. — Akkor alkalmazzunk egyet! — bökött Burbulya mutatóujjával az íróasztalra, mintha egy hangyát akarna agyonnyomni. Pénz van rá? — Pénz? Egy olyan izé szakemberre ... — Üzem- és munkaszervezőre ... — ... Na, arra gondoltam én is ... Szóval, egy ilyen emberre lenni kell pénznek. Most már csak az a kérdés, hogy hozzunk-e ilyen szakembert, vagy emeljünk ki sorainkból? — tette föl fontoskodva a kérdést Placsovics, és úgy csüngött Burbulya ajkán, mint ama bizonyos gyümölcs a fán. Rövid, de tömör orrnyo- mogatás: — Én úgy vélem... Ügy gondolom ... Igen ... Ügy döntök, biztosan egyetértesz vele, hogy saját erőinkből oldjuk meg ezt a fontos kérdést. Sőt, rögtön javasolnám is a Letenyét! Mi? — A Letenye! Hm. Valóban nem ostoba fickó. Ügy tudom, két diplomája is van, sőt, talán még szervezésből is vizsgázott valahol... De fiatal még! Ha most kiemeljük, kivesszük a seprűt a kezéből, először is piszkos lesz megint az A—2-es csarnok, s akkor joggal tiltakozik majd újfent a szakszervezet... Másodszor meg mit mondanak az öregek? öt nem javaslom ... — Mondasz valamit... A fiatalság könnyen hajlik az önteltségre ... Megvan! Mit szólnál, kedves Placsovics kolléga, ha a Povácsai Ödönt tennénk meg üzem- és munkaszervezőnek ... Tizenkét évet dolgozott a Fordéknál, ott megtanulta, mi a meló! Megvan a közgazdász diplomája is, és.... — Ugyan már, igazgató elvtárs ... hová gondolsz? — méltatlankodott Placsovics. — Povázsai disszidens volt és ... — Ugyan ... Jóformán még gyerek volt, amikor a szülei 1945-ben kivitték! Amint lehetett, jött haza és ... — Akkor is ... Szocialista üzemet olyan valaki szervezzen, aki ezt a kapitalista Fordéknál tanulta? Pfuj, már megbocsáss! Pfvjj! Mit mondanának a dolgozók? \7 nem is olyan nagyon fiatal már... A negyvenen is túl van ... Még húsz év, és megy nyugdíjba ... Nem javaslom ... Helyette, tudod kire gondolok? Lukicsnéra! Az munkalélektanból dísszé rtált és vezetőképzőre is járt... — Ugyan kérlek, az egy jó nő! — Na és? — Mit na és? A jó nő nem lehet okos nő. Bármilyen diplomája van is. Nekem különben se ringassa a munkás- osztály gépei között a farát ... A munkaerkölcs az semmi, kedves Placsovics? Itt én vagyok a felelős, még a munkaerkölcsért is ... — De akkor ki legyen az az izé? — tárta szét tanácstalanul a karját a főkönyvelő. — Ügy gondolom, hogy a Kajevác kartárs kitűnően megfelelne ennek a feladatnak — vonta össze határozottan a szemöldökét Burbulya. — A Kajevác bácsi? — Igen. Mit csodálkozol? öt nyugodtan nélkülözhetjük. A raktárban is csak azért tartjuk, hogy ki legyen a nyugdíjig az ideje. — De a szervezés ... Az üzemszervezés? — hülede- zett Placsovics. — Lári, fári... A Kajevác bácsi ért hozzá ... Tizenöt évig volt szervező az üzemben ... Mármint közönségszervező ... Miatta nem bukott meg évekig a színház ... Istenem, de jó ötlet is volt. Nem hiába: az igazgatónak a feladata, hogy ötlete legyen — mondta megelégedetten Burbulya, és Kajevácért telefonáltatott. Gyurkó Géza
