Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
AZ MSZMP SOMOGY NEGYEI 0 I Z O TTS A G A N A K LAPJA XXVBU. évfolyam. 154. Vasárnap. 1972. július 2. Jaj az ujjam! Hatvan aj tanító I1125 éves kaposvári kórház II. jubileumi évkönyvéhez földi, hanem a külföldi nívós folyóiratok tartalmához is. Elismerés illeti mind a szerzőket, szerkesztőket, mind a működő orvosokat, az ösz- szes dolgozókat, amiért városunk egészségügyi viszonyait — ami ezzel egyenlő —, kórházunk jó hírnevét eredményesen növelik. Gy. Z. Több mint fS évszázada élek ebben a városban. Jól emlékszem arra, hogy amikor ide kerültem — és később is —, szinte napirenden volt, hogy a város betegei közül sokan Pécsre, Pestre mentek gyógyítást, gyógyulást keresni. Azóta kórházunk olyan fejlődésen ment át, hogy más városok orvosai nemegyszer büszkén említik: itt szerezték meg orvosi gyakorlatukat. A . kezdő orvosok kozüi is többen ide kérik magukat. Az is köztudott, hogy nem egy főorvosunk a pécsi orvosi egyetemre jár előadást tartani. Mind a kórház fejlődését, mind orvosai jó felkészültségét híven tükrözi a közelmúltban megjelent H. kórházi jubileumi évkönyv, melynek tudományos közlései méltán sorakozhatnak nemcsak a belDiplomaosztó ünnepi tanácsülés Tanítóavatásra és diploma- osztó ünnepi tanácsülésre gyűltek össze tegnap délután három órakor a Kaposvári Tanítóképző Intézetben. A Himnusz hangjai után Deli István intézeti igazgató- helyettes nyitotta meg az ünnepséget Köszöntötte a megjelent szülőket az intézet tanári karát és a végzős hallgatókat Tizenegyedszer került sor ebben az intézetben diploma- osztásra. Marx Györgyöt idézzük: »Szédítően szép korszakunkban a tanítók, tanárok, oktatók állnak a legfontosabb poszton.« Merő László intézeti igazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta: kemény munka gyümölcse érett be az elmúlt napokban. Ünnep volt a tegnapi nemcsak a diplomát kézbe vevő fiataloknak, de az őket nevelő tanároknak és az áldozatokat hozó szülőknek is. Az új tanítók munkája felemelő munka lesz, hiszen a legnemesebb anyagot, az embert formálják majd, a személyiséget alakítják. Három évvel ezelőtt a mostani végzősök esküvel fogadták, hogy erejüket megfeszítve, lelkiismeretes munkával készülnek majd a nagy feladatra, ötvenkilenc női és egy férfi hallgató meg is felelt ennek: esküjükhöz méltóan álltak helyt. Nem szabad azonban továbbra sem megfeledkezniük arról, amit Gorkij így fogalmazott meg: »Aki azt a bátorságot vette, hogy másokat tanítson, annak állandóan tanulnia kell.« Az önképzésnek most jött el igazán az ideje. A legfőbb követelmény jelenkorunk tanítói előtt: szocialista szellemben élni, dolgozni A tanítói tevékenység nem korlátozódhat az négy fala közé. Az új diplomásoknak, falura kerülve, az intézetben megszerzett politikai-ideológiai alapról kell harcolniuk a maradiság ellen. Megalkuvások nélkül illeszkedjenek be a tantestületekbe. Munkájukhoz sok optimizmus is szükséges. Az ünnepi beszéd után hatvan an vették át diplomájukat. Egy hallgató végzett jeles, huszonhármán jó, harmincegyen közepes, öten elégséges eredménnyel. Tolna, Somogy, Baranya és Zala megye várja őket FIZETÉSNAP Fordul a világ Amikor már letettem a tollat, táskába a jegyzetfüzetet, azt mondta az öregember: »Hát nézze, sokszor hallom én, hogy olyan sáros falu a miénk, amilyen volt. A fiatalok mondják ezt. Az onokám is. Hogy nem fejlődtünk semmit. Mondom nekik, nézzenek csak a kémények mellé. Az a sok tévéantenna. Meg a rádió. A mosógépek. A motorok, az autók. De csak legyintenek. $n meg bosszankodom. Eljárnak a városba, a gyárba, a gimnáziumba. Ennyi idős koromban már arattam. Akkor még nem volt kombájn, de nem ám! A két karunk — az volt a kombájn. De hát mondhatom én! Inkább nem is mondom, mert a végén még kikiáltanak maradinak. Pedig- hát múlik a régi világ. Esténként már nem tudok olyan gyorsan elaludni, mint valamikor fiatal koromban. Forgolódtam, sok minden eszembe jut. Legutóbb az, hogy eltűntek az előnevek. A fiatalok már nem igen dolgoznak itthon, kevesebbet is kerülnek szóba a faluban. Hiszen csak az estéjüket töltik idehaza. így aztán nincs is szükség arra, hogy előnevekkel megkülönböztessük őket. Mert régen, ha Kovácsból vagy Szabóból több volt, akkor előbb- utóbb kapott még egy nevet az illető. így lett a három Kovácsból: szúnyog Kovács, litá- niás Kovács, félkezű Kovács. Hogyha szóba kerültek, meg tudtuk őket különböztetni. Meghaltak már. Most már csak Kovács van, ha négy is akad belőlük a faluban. Eltűntek az előnevek, mint a kasza meg a sarló. Fordul a világ.« I* E. Vagyonvédelmi kiállítás nyílt Tanulságos „találkozás“ hírhedt ismerősökkel Együtt szórakoztak záróráig. A térti alaposan leitta magát, es nem tétovázott meghívni ivoctmborait, a két rokonszenves fiatalembert. Odahaza tnegágyazott nekik, ám lefekvés előtt megmutatta a lakását Hivalkodóan előszedte kis ládikáját is, amelyben ötezer forintnyi készpénzét és aranyholmijait tartotta. A fiatalemberek jól kinyitottak a szemüket, s mire alkalmi szállásadójuk reggel felébredt, már messze jártak a könnyen szerzett zsákmánnyal. Ehhez a bűncselekményhez nem kellett különösebb találékonyság, a károsult szinte rávette a tolvajokat, hogy lépjenek »akcióba«. Am harmincöt tablón vagyon elleni rafináltabb bűncselekményeket is szemléltet a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság. A Kilián György Ifjúsági és- Űttörőházban tegnap délelőtt megnyitott kiállítás a vagyonvédelemmel foglalkozik. Az első tablón értékes statisztika áE: 197Ó-ben a bűncselekmények 55,9 százalékát vagyon ellen követték el, 20,6 százalékát a társadalmi tulajdon, 35,3 százalékát pedig a magántulajdon ellen. Mi mindent láthatunk a kiállításon? Fényképeket, újságcikkeket, dokumentumokat betörésekről, csalásokról, sikkasztásokról és egyéb, vagyon elleni bűncselekményekről. »Találkozhatunk« . a hírhedt Repülős Gizivel, aki ismét a rács mögé került, megismerkedhetünk néhány kasszafúróval s bizalmat ébresztő szélhámosokkal, akik játszi köny- nyedségj*el fosztották ki gyanútlan emberek tucatjait. Az utóbbiak közül való egy hölgy, aki apja maszek fodrászüzletében több mint háromezer forintért dolgozott. De ahányszor pénzre volt szüksége, apjához fordult, alá szó nélkül a zsebébe nyúlt. A hölgynek nem sok gondja volt a családjára, egyetlen gyermekét is a nagyszülők nevelték. A fod- rászületben megismerkedett egy asszonnyal, akit lakásgondok gyötörtek. A hölgy negyvenötezer forintot csajt ki tőle a mesével,, hogy 6 majd »segít« a tisztviselők megvesztegetésével ... S mit szóljunk arra az iparügyi főelőadóról, aki estéit azzal töltötte, hogy a napközben beérkezett beadványokról leáztatta az okmánybélyeget, s újra eladta azokat. Mindene megvolt, de többet akart, fényes társasági életet, költséges passziókat. .. A július 15-ig nyitva tartó kiállításra érdekes anyagot gyűjtöttek össze a bűnszövetkezetekről, az emlékezetes, nagy botrányt kavart sikkasztásokról is. Ám kár lenne a kiállításról szólva pusztán az érdekes jelzőt használni: harmincöt tabló igen sok tanulsággal is szolgál. P. D. HármincnégymilHó forint után indultam el tegnap délután. Ennyit fizettek ki azokon a munkahelyeken, ahol másodikén fizetnek, és mivel máso- dika ebben a hónapban vasárnapra esik — elsején volt a fizetés napja. Harmincnégymil- lió forint nagyon sok pénz — még kimondani is —, ezért kértem meg a bank dolgozóját, hogy próbálja érzékeltetni, hogy mennyi is. Érzékeltette; két és fél tonnás teherautó rakománya ... Igaz, sok volt a fémtizes ... Hogy kinek menynyi jutott a harmíncnégymil- fióból, azt nem is kerestem, az viszont nagyon érdekelt, hogy ki hova viszi a pénzt, és ki mennyit, hol költ el — még a fizetés szent napján. Ismerős nénivel futottam össze az utcán. Az OTP-be igyekezett. Unokája fizetését vitte a takarékba. »A héten vonult be katonának a gyerek, gondoltam, beteszem a pénzét« — mondta. Nem tetszett ám neki — minek kell ez? — kérdezte, de majd jó lesz, ha leszerel.« A néni előrelátása adta az ötletet, hogy megkérdezzem, vajon az emberek többsége már a fizetésnapon gondol-e arra, hogy elhelyezze a pénzét a takarékban? De amint az OTP igazgatójától megtudtam, nem így van. Ezen a napon nem elsősorban az OTP-t keresik fel. Tegnapi forgalmuk kisebb volt, mint a »sokévi átlag«. »Hozzánk akkor jönnek, amikor a hónap elején szükséges bevásárlásokat lebonyolították, a villanyt, gázt, vizet befizették, és a maradékot helyezik él a takarékban — mondta. Fizetésnapon tehát vásárolnak. De mit és mennyit? Százhuszas csemegeboli a Májufe 1. utcában. — Nagyobb a forgalom, mint a »szimpla hétvégén« — tájékoztatott az üzletvezető. Körülbelül húszezer forinttal árultunk többet, mint az előző szombaton. Elég sokan veszik meg az egész havi lisztet, cukrot. Ilyenkor, fizetés után, jobban fogynak a drágább felvágottak, külföldi italok, cigaretták is. Szóval ilyenkor adunk magunkra. _ Na de nemcsak élelmiszerre költjük a fizetést. A nőknek ilyenkor jut eszükbe, hogy nincs egy rongyuk, amit felvegyenek. És megindulnak a boltok felé. A Latinca-áruház- ban például megtudtam, hogy tegnap a női műszálas pulóverek osztályán ugrott meg a forgalom. Persze, mikor vegyen az ember lánya pulóvert, ha nem fizetésnapon? ... Meg fehérneműt. A nők egy hányada ugyanis ezen az osztályon hagyja fizetésének bizonyos hányadát ök itt. A férfiak egy része meg apró presszókban, kocsmákban. Aztán hétfőtől kezdődnek a hétköznapok, a beosztás, amikor jobban megnézzük, hogy mi mennyibe kerül. .. S. M. Napi 1© kilométer A MÁV Központi Felépítmény Vizsgáló Főnöksége rendszeresen ellenőrzi a vasúti sínek állapotát. A vizsgálatok a forgalom biztonságát, a repedésekből eredő balesetek megelőzését szolgálják. Ultrahangos módszerrel naponta 16 kilométert ellenőriznek. 1973 végére a MÁV Központi Felépítmény Vizsgáló Főnökségen elkészítenek egy sínvizsgáló kocsit, amellyel óránként 20—25 kilométer sínt ellenőrizhetnek. S0K0H Bölcsesség Egy százéves bácsikátöhí megkérdezte valaki: — Mondja, bácsi, hogyan érte meg ezt a szép kart? A bácsi csöndesen feleli: — Vott türelmem— Megoldás Modellt keres apróhirdetés útján egy festő. — Kérem szépen — mondja neld az egyik jelentkező csinos nő —, én hajlandó vagyok modellt állni, de csak ruhában. — Sajnálom, de én aktot akarok festeni! — mondja a festő. A nő gondolkodik egy kicsit, majd így szól: — Rendben van, hadandó vagyok ruha nélkül is modellt állni, de csak egy feltétellel. — Éspedig? — Becsületszavát adja, hogy míg én ruha nélkül állók, maga nem néz oda! Tévedés Ä vendéglőben undorodva kiált fel az egyik vendég: — Pincér, két légy úszik a levesemben! A pincér szemügyre veszi a tányért, aztán így szól: — Tévedés, kérem! — Miért lenne tévedés? — kérdi megdöbbenve a vendég. — A legyék nem úsznak, a legyek döglöttek. indok Kovács egy óriási vasbotot cipel a vállán. Olyan nagy és súlyos ez a bot, hogy alig bírja. Találkozik vele Szabó, és ál- mélkodva kérdezi: — Mondd csak, miért cipeled ezt a vasbotot? — Hogyha megtámadnak, legyen mivel védekeznem. — Ezzel a bottal akarsz verekedni? — csodálkozik Szabó. — Hiszen alig bírod el! — Ki akar verekedni? mondja Kovács. — Ha megtámadnak, eldobom ezt a marha nehéz vasbotot, és húsz kilóval megköny- nyebbülve úgy elfutok, mint a szék Szórakozott Az egyetemi hallgatók professzoraik szórakozottságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik — egyszer odament a járda szélére, fölemelte a jobb lábát, és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — trom- folja le a másik —, az én professzorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa. Samgpi néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI B£LA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalokuá) és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca Sándor u. 6- Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.
