Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

AZ MSZMP SOMOGY NEGYEI 0 I Z O TTS A G A N A K LAPJA XXVBU. évfolyam. 154. Vasárnap. 1972. július 2. Jaj az ujjam! Hatvan aj tanító I1125 éves kaposvári kórház II. jubileumi évkönyvéhez földi, hanem a külföldi nívós folyóiratok tartalmához is. Elismerés illeti mind a szerzőket, szerkesztőket, mind a működő orvosokat, az ösz- szes dolgozókat, amiért váro­sunk egészségügyi viszonyait — ami ezzel egyenlő —, kórhá­zunk jó hírnevét eredménye­sen növelik. Gy. Z. Több mint fS évszázada élek ebben a városban. Jól emlékszem arra, hogy amikor ide kerültem — és később is —, szinte napirenden volt, hogy a város betegei közül sokan Pécsre, Pestre mentek gyógyítást, gyógyulást keresni. Azóta kórházunk olyan fejlő­désen ment át, hogy más vá­rosok orvosai nemegyszer büszkén említik: itt szerezték meg orvosi gyakorlatukat. A . kezdő orvosok kozüi is többen ide kérik magukat. Az is köztudott, hogy nem egy főorvosunk a pécsi orvosi egyetemre jár előadást tarta­ni. Mind a kórház fejlődését, mind orvosai jó felkészültsé­gét híven tükrözi a közelmúlt­ban megjelent H. kórházi ju­bileumi évkönyv, melynek tu­dományos közlései méltán so­rakozhatnak nemcsak a bel­Diplomaosztó ünnepi tanácsülés Tanítóavatásra és diploma- osztó ünnepi tanácsülésre gyűltek össze tegnap délután három órakor a Kaposvári Ta­nítóképző Intézetben. A Himnusz hangjai után Deli István intézeti igazgató- helyettes nyitotta meg az ün­nepséget Köszöntötte a meg­jelent szülőket az intézet ta­nári karát és a végzős hall­gatókat Tizenegyedszer került sor ebben az intézetben diploma- osztásra. Marx Györgyöt idéz­zük: »Szédítően szép korsza­kunkban a tanítók, tanárok, oktatók állnak a legfontosabb poszton.« Merő László intézeti igaz­gató ünnepi beszédében hang­súlyozta: kemény munka gyü­mölcse érett be az elmúlt na­pokban. Ünnep volt a tegnapi nem­csak a diplomát kézbe vevő fiataloknak, de az őket ne­velő tanároknak és az áldoza­tokat hozó szülőknek is. Az új tanítók munkája felemelő munka lesz, hiszen a legneme­sebb anyagot, az embert for­málják majd, a személyiséget alakítják. Három évvel ezelőtt a mostani végzősök esküvel fogadták, hogy erejüket meg­feszítve, lelkiismeretes mun­kával készülnek majd a nagy feladatra, ötvenkilenc női és egy férfi hallgató meg is fe­lelt ennek: esküjükhöz mél­tóan álltak helyt. Nem szabad azonban továbbra sem megfe­ledkezniük arról, amit Gorkij így fogalmazott meg: »Aki azt a bátorságot vette, hogy má­sokat tanítson, annak állan­dóan tanulnia kell.« Az ön­képzésnek most jött el igazán az ideje. A legfőbb követelmény je­lenkorunk tanítói előtt: szo­cialista szellemben élni, dol­gozni A tanítói tevékenység nem korlátozódhat az négy fala közé. Az új diplo­másoknak, falura kerülve, az intézetben megszerzett politi­kai-ideológiai alapról kell harcolniuk a maradiság ellen. Megalkuvások nélkül illesz­kedjenek be a tantestületekbe. Munkájukhoz sok optimizmus is szükséges. Az ünnepi beszéd után hat­van an vették át diplomájukat. Egy hallgató végzett jeles, hu­szonhármán jó, harmincegyen közepes, öten elégséges ered­ménnyel. Tolna, Somogy, Ba­ranya és Zala megye várja őket FIZETÉSNAP Fordul a világ Amikor már letettem a tol­lat, táskába a jegyzetfüzetet, azt mondta az öregember: »Hát nézze, sokszor hallom én, hogy olyan sáros falu a miénk, amilyen volt. A fiatalok mond­ják ezt. Az onokám is. Hogy nem fejlődtünk semmit. Mon­dom nekik, nézzenek csak a kémények mellé. Az a sok té­véantenna. Meg a rádió. A mosógépek. A motorok, az autók. De csak legyintenek. $n meg bosszankodom. Eljár­nak a városba, a gyárba, a gimnáziumba. Ennyi idős ko­romban már arattam. Akkor még nem volt kombájn, de nem ám! A két karunk — az volt a kombájn. De hát mond­hatom én! Inkább nem is mondom, mert a végén még kikiáltanak maradinak. Pedig- hát múlik a régi világ. Esténként már nem tudok olyan gyorsan elaludni, mint valamikor fiatal koromban. Forgolódtam, sok minden eszembe jut. Legutóbb az, hogy eltűntek az előnevek. A fiatalok már nem igen dolgoz­nak itthon, kevesebbet is ke­rülnek szóba a faluban. Hi­szen csak az estéjüket töltik idehaza. így aztán nincs is szükség arra, hogy előnevekkel megkülönböztessük őket. Mert régen, ha Kovácsból vagy Sza­bóból több volt, akkor előbb- utóbb kapott még egy nevet az illető. így lett a három Ko­vácsból: szúnyog Kovács, litá- niás Kovács, félkezű Kovács. Hogyha szóba kerültek, meg tudtuk őket különböztetni. Meghaltak már. Most már csak Kovács van, ha négy is akad belőlük a faluban. Eltűntek az előnevek, mint a kasza meg a sarló. Fordul a világ.« I* E. Vagyonvédelmi kiállítás nyílt Tanulságos „találkozás“ hírhedt ismerősökkel Együtt szórakoztak záróráig. A térti alaposan leitta magát, es nem tétovázott meghívni ivoctmborait, a két rokonszen­ves fiatalembert. Odahaza tnegágyazott nekik, ám lefek­vés előtt megmutatta a laká­sát Hivalkodóan előszedte kis ládikáját is, amelyben öt­ezer forintnyi készpénzét és aranyholmijait tartotta. A fia­talemberek jól kinyitottak a szemüket, s mire alkalmi szál­lásadójuk reggel felébredt, már messze jártak a könnyen szerzett zsákmánnyal. Ehhez a bűncselekményhez nem kellett különösebb találé­konyság, a károsult szinte rá­vette a tolvajokat, hogy lépje­nek »akcióba«. Am harminc­öt tablón vagyon elleni rafinál­tabb bűncselekményeket is szemléltet a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság. A Kilián György Ifjúsági és- Űttörőházban tegnap délelőtt megnyitott kiállítás a vagyon­védelemmel foglalkozik. Az el­ső tablón értékes statisztika áE: 197Ó-ben a bűncselekmé­nyek 55,9 százalékát vagyon ellen követték el, 20,6 száza­lékát a társadalmi tulajdon, 35,3 százalékát pedig a ma­gántulajdon ellen. Mi mindent láthatunk a ki­állításon? Fényképeket, újság­cikkeket, dokumentumokat be­törésekről, csalásokról, sik­kasztásokról és egyéb, vagyon elleni bűncselekményekről. »Találkozhatunk« . a hírhedt Repülős Gizivel, aki ismét a rács mögé került, megismer­kedhetünk néhány kasszafúró­val s bizalmat ébresztő szél­hámosokkal, akik játszi köny- nyedségj*el fosztották ki gya­nútlan emberek tucatjait. Az utóbbiak közül való egy hölgy, aki apja maszek fodrászüzle­tében több mint háromezer fo­rintért dolgozott. De ahány­szor pénzre volt szüksége, ap­jához fordult, alá szó nélkül a zsebébe nyúlt. A hölgynek nem sok gondja volt a család­jára, egyetlen gyermekét is a nagyszülők nevelték. A fod- rászületben megismerkedett egy asszonnyal, akit lakásgon­dok gyötörtek. A hölgy negy­venötezer forintot csajt ki tő­le a mesével,, hogy 6 majd »segít« a tisztviselők megvesz­tegetésével ... S mit szóljunk arra az iparügyi főelőadóról, aki estéit azzal töltötte, hogy a napköz­ben beérkezett beadványokról leáztatta az okmánybélyeget, s újra eladta azokat. Mindene megvolt, de többet akart, fé­nyes társasági életet, költséges passziókat. .. A július 15-ig nyitva tartó kiállításra érdekes anyagot gyűjtöttek össze a bűnszövet­kezetekről, az emlékezetes, nagy botrányt kavart sikkasz­tásokról is. Ám kár lenne a kiállításról szólva pusztán az érdekes jelzőt használni: ­harmincöt tabló igen sok ta­nulsággal is szolgál. P. D. HármincnégymilHó forint után indultam el tegnap dél­után. Ennyit fizettek ki azokon a munkahelyeken, ahol máso­dikén fizetnek, és mivel máso- dika ebben a hónapban vasár­napra esik — elsején volt a fi­zetés napja. Harmincnégymil- lió forint nagyon sok pénz — még kimondani is —, ezért kértem meg a bank dolgozóját, hogy próbálja érzékeltetni, hogy mennyi is. Érzékeltette; két és fél tonnás teherautó ra­kománya ... Igaz, sok volt a fémtizes ... Hogy kinek meny­nyi jutott a harmíncnégymil- fióból, azt nem is kerestem, az viszont nagyon érdekelt, hogy ki hova viszi a pénzt, és ki mennyit, hol költ el — még a fizetés szent napján. Ismerős nénivel futottam össze az utcán. Az OTP-be igyekezett. Unokája fizetését vitte a takarékba. »A héten vonult be katonának a gyerek, gondoltam, beteszem a pénzét« — mondta. Nem tetszett ám neki — minek kell ez? — kér­dezte, de majd jó lesz, ha le­szerel.« A néni előrelátása ad­ta az ötletet, hogy megkérdez­zem, vajon az emberek több­sége már a fizetésnapon gon­dol-e arra, hogy elhelyezze a pénzét a takarékban? De amint az OTP igazgató­jától megtudtam, nem így van. Ezen a napon nem elsősorban az OTP-t keresik fel. Tegnapi forgalmuk kisebb volt, mint a »sokévi átlag«. »Hozzánk ak­kor jönnek, amikor a hónap elején szükséges bevásárláso­kat lebonyolították, a villanyt, gázt, vizet befizették, és a ma­radékot helyezik él a takarék­ban — mondta. Fizetésnapon tehát vásárol­nak. De mit és mennyit? Százhuszas csemegeboli a Májufe 1. utcában. — Nagyobb a forgalom, mint a »szimpla hétvégén« — tájékoztatott az üzletvezető. Körülbelül húszezer forinttal árultunk többet, mint az elő­ző szombaton. Elég sokan ve­szik meg az egész havi lisztet, cukrot. Ilyenkor, fizetés után, jobban fogynak a drágább fel­vágottak, külföldi italok, ci­garetták is. Szóval ilyenkor adunk ma­gunkra. _ Na de nemcsak élelmiszerre költjük a fizetést. A nőknek ilyenkor jut eszükbe, hogy nincs egy rongyuk, amit felve­gyenek. És megindulnak a boltok felé. A Latinca-áruház- ban például megtudtam, hogy tegnap a női műszálas pulóve­rek osztályán ugrott meg a forgalom. Persze, mikor ve­gyen az ember lánya pulóvert, ha nem fizetésnapon? ... Meg fehérneműt. A nők egy hánya­da ugyanis ezen az osztályon hagyja fizetésének bizonyos hányadát ök itt. A férfiak egy része meg apró presszókban, kocs­mákban. Aztán hétfőtől kez­dődnek a hétköznapok, a be­osztás, amikor jobban megnéz­zük, hogy mi mennyibe ke­rül. .. S. M. Napi 1© kilométer A MÁV Központi Felépítmény Vizsgáló Főnöksége rendszeresen ellenőrzi a vasúti sínek állapotát. A vizsgálatok a forgalom biztonságát, a repedésekből eredő balesetek megelő­zését szolgálják. Ultrahangos módszerrel naponta 16 kilométert ellenőriznek. 1973 végére a MÁV Központi Felépítmény Vizsgáló Főnökségen elkészítenek egy sínvizsgáló kocsit, amellyel óránként 20—25 kilométer sínt ellenőrizhetnek. S0K0H Bölcsesség Egy százéves bácsikátöhí megkérdezte valaki: — Mondja, bácsi, ho­gyan érte meg ezt a szép kart? A bácsi csöndesen fele­li: — Vott türelmem— Megoldás Modellt keres apróhir­detés útján egy festő. — Kérem szépen — mondja neld az egyik je­lentkező csinos nő —, én hajlandó vagyok modellt állni, de csak ruhában. — Sajnálom, de én ak­tot akarok festeni! — mondja a festő. A nő gondolkodik egy kicsit, majd így szól: — Rendben van, hadan­dó vagyok ruha nélkül is modellt állni, de csak egy feltétellel. — Éspedig? — Becsületszavát adja, hogy míg én ruha nélkül állók, maga nem néz oda! Tévedés Ä vendéglőben undo­rodva kiált fel az egyik vendég: — Pincér, két légy úszik a levesemben! A pincér szemügyre ve­szi a tányért, aztán így szól: — Tévedés, kérem! — Miért lenne tévedés? — kérdi megdöbbenve a vendég. — A legyék nem úsz­nak, a legyek döglöttek. indok Kovács egy óriási vas­botot cipel a vállán. Olyan nagy és súlyos ez a bot, hogy alig bírja. Talál­kozik vele Szabó, és ál- mélkodva kérdezi: — Mondd csak, miért cipeled ezt a vasbotot? — Hogyha megtámad­nak, legyen mivel véde­keznem. — Ezzel a bottal akarsz verekedni? — csodálkozik Szabó. — Hiszen alig bí­rod el! — Ki akar verekedni? mondja Kovács. — Ha megtámadnak, eldobom ezt a marha nehéz vasbotot, és húsz kilóval megköny- nyebbülve úgy elfutok, mint a szék Szórakozott Az egyetemi hallgatók professzoraik szórakozott­ságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik — egyszer odament a járda szélére, fölemelte a jobb lábát, és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — trom- folja le a másik —, az én professzorom olyan szóra­kozott, hogy mielőtt lefek­szik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa. Samgpi néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI B£LA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalokuá) és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca Sándor u. 6- Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom