Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Nagyanyám a kis szek­rény körül matat. Gyengéd, kövér mosollyal totyorog Apám mellett, aki ízes, óhé­ber metonimiákkal zsibbaszt- ja. — Reng a lelke minden­nek — mondja, miután átvet­te tőle a paradicsomot —, ahol te jelen vagy! Most mit kuderolsz azon a szekrényen? Mért nem ülsz le? Kajálni se tudok nyugodtan, bizony is­ten ... — Keserűen nézi a nagyanyámat, majd felém fordul. — Nem hülyéskedek. Még burkolni se hagy nyu­godtan. Ahogy beteszi a lá­bát, nekifog kuderolni... — Az mi, hogy kuderol? — Az mi? — kérdem. Apám értetlenül néz, megismétlem. De csak néz tovább, aztán kifejezéstelen hangon azt mondja. — Holnap lecsapol­nak. — Hol-nap? Dehát egy hete sincs... — Nézz ide — szólt fölé­nyes, »mit-értesz-te-ehhez« mozdulattal, és felfedi a ha­sát. Az előző csapolás helyén még ott a ragtapasz, feszül­nek körülötte az erek. Mint egy kipukkadni készülő, nagy hólyag. — Agyonnyomja a szivet — jelenti ki tárgyila­gosan. — ötven kiló vagyok, abból legalább tíz liter ez. Előbb-utóbb agyonnyomja. — ismétli, azután folytatja a li­bacomb tüzetes lehámozását a csontról. A húscafatok közé kecses paprikaszeleteket il­leszt, a kenyérbe süllyeszti játék-méretű, borotvaéles bicskáját, és élvezettel enni kezd. — Mennem kell — sóhajt a nagyanyám, azzal leül a két ágy közt álló székre, s miköz­ben fürkészve néz, azt mond­ja. — Elliék mozijegyet vet­tek. Tudod, ilyenkor én für­detem a kicsit... — Megtörni azt is! — szól közbe Apám. — Folyton eteti a gyereket. Hülyére tömi, es­küszöm neked. — Rátenyerel a térdére. — Egész nap a pia­cot járja. Nem fogod elhinni. Vonszolja magát egyik hely­ről a másikra, hátha ott húsz fillérrel olcsóbb. A végén el­költ egy százast Minden nap. A nagyanyám rá se hederít, csak ül. Aztán nekem szegezi egyenesen. — Szereted a táncdalfesztivált ? Ravasz mosollyal néz, fü­lön vagyok fogva. De Apám tele szájjal válaszol helyet­tem. — A Gutman-csókos isten- verés. Az szereti a táncdal­fesztivált. — Miért? Bűbáj pofák az énekesek, nem? — ostromol a nagyanyám, mintha tudná, hogy én vagyok itt az Ész ilyesmiben. Helyeslem, hogy de, fincsi gyerekek, mind egy szálig. — Elmebetegek — mondja Apám, gyönyörrel szemlélve a másik csontot. — Megér­demli, akinek ezek bűbáj po­fák. Tudod, mit? Ne hallgass te egyfolytában hat évig mást, csak őket. ök meg ad­dig ne tudjanak pisilni!... Amíg megvitatják körül­nézelődöm Jobbára kifakult, öreg szivarok feküsznek itt, szenvtelenül hallgatják a meleg, hazai szót és a kór tit­kos, belső munkáját. Arcukon a szenvedés méltósága. A szemközti ágyon lilaarcú em­ber fekszik, nyitott szájjal, ütemesen hörög és beesett szemgödrökkel fixirozza a mennyezetet. Két szerényen öltözött nő fogja a kezét, két oldalról, mellette toroköblítő és vérnyomásmárő. Mi a hely-; zet a szivarral, hajlok Apámhoz. Odapillant, tovább eszik. — Ezzel? Hát ennek már ott áll a Gutman a háta mö­gött ... Hozol egy pohár vi­zet? — Szabad innod? Nagyanyám felém nyújt egy poharat. — Nolc decit szabad. Ma még csak egy po­hárral ivott. — Ennek csöngettek — int a másik ágy felé Ápám. — Mivelhogy szederjesre ette magát. Megburkolt egy fél lovat naponta. Hatvan éves, de nézd meg, nem látszik negyvennek. Most viszont Mr. Gutman benyújtotta a szám­lát. Nem lehet büntetlenül megzabálni a fél Hortobá- gyot... — Akkurátusán le- szopja a csontot. — Megve­szek a vízért. Nagy poén, ha arra gondolsz, hogy rühell­tem mindig. Na nem? ... Biztosítom: sosem találkoz­tam még ekkora poénnal. Amíg a látogató-fürtök között átékelem magam a vízcsap felé, eszembe jut, milyen ma-, radéktalanul kiveszett belő­lem az a gyerekkori irigység, amivel Apám esetenkénti kórházba-kerülését fogad­tam. S míg nekem egyszer sem sikerült valami kis kór- házbajutás erejéig lerobban­nom, Apámnak egyre gyak­rabban ... én egy kötöznrvaló hülye? __ V agy húsz szíves van az osz­tályon, akinek szó szerint megegyezik a diagnózisa az enyémmel. Legalább hetven éves mind. Gondolhatod! Ha csak öt évvel előbb leállók a piával... ehh! Nyög, nehézkesen feláll. Felállók, nyújtom a karom, lassan, nagyon lassan elindu­lunk kifelé. — Ügy él az ember, mint egy vadbarom... — kezdi, majd hirtelen más témába fog. — Néha az Anni is be­jön. Itt sírja ki magát. Ilyen MUNKÁCSI MIKLÓS: • • Ot perccel Gutman érkezése előtt Mire visszatérek a vízzel, a nagyanyám összeszedelőzkö- dött. — Szervusz Otikám. Szer­vusz, fiam ... — Apámra néz, megkockáztatja: — Te, én mégis itthagyom ezt az ... — Nem! — Apám esküre emeli a kezét. — Az isten úgy adjon nekem boldogsá­got, hogy nem hagyod itt. — Szép, sárga ing! — Nagy­anyám gondterhelt pózban áll. — Ma vasaltam ki, jól jön ez majd, ha kijössz. Ittha­gyom, ha már ... Apám hallani sem akar a szép sárga ingről. — Nem hagyod itt! — ha­darja rémülten. Revolvert formálva egyik keskeny kezé­ből, célba veszi a nagyanyá­mat. — Megígérem, hogy nem hagyod itt. — Na, nem baj... Meg ne romoljon a hús, kisfiam! — Jó — mondja Apám. — Edd meg a vajat is. — A vajat is? Jó. Isten veled. — Ne igyál sokat, kis­fiam! ... Nekiindul a szatyrával, ne­héz léptekkel kimegy az ágyak között, az ajtóban meg­fordul. — Ha visszajön, megeszem az egyik matracot — figyel­meztet Apám. De nem jön. Áll, néz egy kicsit az ajtóból, aztán kifor­dul. Apám sokáig bámulja az üres, napsütötte ajtókeretet. — Az isten se érti ezt — mondja. — Minden nap több vagyok egy kilóval, pedig dupla adag vízhajtót szedek. Ráadásul alig eszem. Heró- tom van az itteni kajától. Mondd, hogy harminc deka, amit megkajálok. Mondd, hogy iszom egy litert, de a vízhajtóval kimegy minimum egy liter. Holnap mégis öt­venkét kiló leszek, holott ma ötvenegy se vagyok. Érted ezt? ... — Fénylő, barna sze­mét lassan végigsiklatja az ágyakon. — Micsoda bar­mok !... Nézd meg azt a vö­rösfejűt! Ott elől: amelyik­nek egybe van a feje a nya­kával. Tudod, mit képes az ilyen megzabálni ?. „ Nem tudod. Kérlek szépen, ez ösz- szeszedi a maradék sajtot az osztályon. Egy vödörrel, nem marháskodok. Mindent fölfal, ami a szeme elé kerül. S közbe, mit mondjak... hatvan kifejezésből áll a szókincse. Asszondja, «-lás­sa- ! Három sávaL Re­pülőgépen akarják haza­vinni, de ő nem repül, is­ten őrizz. Inkább átzabálja magát a túlvilágra. Mind ilyenek. Egyetlen egy van, ott a harmadik ágyon, egy református pap ... De az meg csak rádiózik. Mikor szim­fóniák jönnek vagy ilyesmi, nekikezd vezényelni. Gon­dolhatod! Valósággal lázba jön a madár; úgy vonaglik, ahogy a Gutman érkezése előtt öt perccel— — Rágyújtanék — szólok közbe. — Nincs kedved ki­jönni? Apám rám bámul, néz, néz, mint aki semmit sem ért eb­ből az egészből, és megkérdi: — Azt hiszed, nem vagyok szerencsétlen, hülye nőt még életedben nem láttál. Nagy bamba, kretén palival jön, és bemutatja nekem. Nem mint­ha izgatna ... Dehát ezek a lakásért hajtanak vele, átve­rik a hülyét! Nézd meg, hogy néz ki. Ha a madárban csak ennyi önérzet mocorogna, mint egy ruhatetűben, már nem menne vele végig az ut­cán szerintem. Mondom ne­ki: «Miért nem csináltatod meg a fogaidat? ___« Ki van­n ak rohadva a fogak a szájá­ból. Pénze persze nincs. Fiat­van cigarettát szív el napon­ta és iszik, mint egy víziló. Hibbantra szivornyázza ma­gát, mióta tropára men­tem ... A folyosón rágyújtok. A sarokablakhoz ballagunk, s a párkánynak támasztom Apá­mat. Ott így szól. — Az anyámtól még agy­vérzést kapok. Nincs ember, akit meg ne látogatna! El­megy istenhez és emberhez! Nálad nem volt? ... Nem. Tudod, mit leisztolt, hogy ki­vegye belőlem a címedet? Azt hittem, szétrobbanok. De nem! Ha-a-vé-re-met-fo-lya- tod-ki, akkorsem! Nem mon­dom meg. A mi azt illeti, jött ez a pap is, hogy belépne a tsz-be. Tiszteletes úr, ennek semmi akadálya nincs. Hát ő gondolta, hogy az iro­dába. Nem megy ez így, tisz­teletes úr, először mindenki foglalja el a helyét a külte­rületen, és a munkája után, ahogyan megérdemli, foko­zatosan beljebb kerül. Én se lettem egyszerre tsz-elnök. Azt mondja: rendben van, ő nem röstell dolgozni. Olyan erős ember volt, mint te, kérlekszépen. Ka­pált, kaszált, rendesen dol­gozott, mert, ugye, érdeme­ket is akart szerezni. Dolgozott két esztendeig. Harmadik esztendőben, ak­kor is ki volt mérve, mert ki kellett osztani, kiosztottam a területeket, persze a papnak is. Mások másodszor kapál­tak, a tiszteletes úr meg még először. Hát, tiszteletes úr, nézze, tudja, mi itt a helyzet? Aki átlagon alul termel, annak fizetni kell. A hiányzó részt be kell fizetni. Hát ő tudjá, de most mit csináljon ő egye­dül? Azt, amit a többi. Má­sok is egyedül kapálnak. Na, hogy két nap türelmet kér. Jól van. Megkapja. Rá három napra megyek az úton, s nézem: micsoda cifra sereg az ottan? Kapál­nak, mezítelenül, mellvédő kombinéban, nők meg satöb­bi, az egész família. Odaérek, s látom, ez a papnak a fa­míliája. Megyek oda. Tiszte­letes úr, itt baj van, maguk nagyon rosszul kapálnak, ebből megint baj lesz. itt is a gaz, ott ts a gaz. Micsoda dolog ez? Itt meg egy egész sor kukorica kivagdosva. Hát, azt mondja, hogy a •PésZtet a szerzőnek a Szépiro­dalmi Könyvkiadónál, a Magyar- ország felfedezése sorozatban megjelenő kőteléből. — Zöldséget hadoválsz. óreg. Miért ne jöhetne el hoz­zám! — De azért sem fog el­menni! — Apám kis keze új­fent stukkerré alakúk — Megmutatom, hogy nem megy el. Ha belebetegszik, akkor se! Mert már arról álmodik, hogy hogyan találhatna meg. — Ezt nem értem . „ — Ide hallgass. Az utóbbi években teljesen leépült. Fel­kutatja a volt osztálytársai­mat A bőr lesül a pofámról, hát mit segíthetnek azok! Ki a franc segíthet énrajtam, azt mondd meg!... Leveleket ír például. Ha nyaralni megy, a főorvosnak is. Hat oldal, tele receptekkel, tanácsokkal — őrület!... — Elhallgat, kibá­mul a Dunára, ahol kajako­zok úznak, a Sziget partja mellett, az Árpád-híd felé. Hallgatunk. Hirtelen ő is ka­jakozni kezd, a levegőbe. — önkéntes gályarabok — morogja. — Agyalágyultak! Elnevetem magam. — So­sem okosodsz meg, kisapám! Leellenzi tenyerével a szá­ját, és azt mondja. — Szajréztam egy fecsken­dőt a húgodnak. — Mire kell neki? — Frász tudja, mire kell neki. Szólj, hogy jöjjön érte. Mondd, hogy ne hozzanak semmit, csak jöjjenek. — Fel­húzza a szemöldökét, és hal­kan, majdnem bocsánatkérő- en hozzáteszi. — Ügyse soká­ig jöhetnek. Cigarettáért kezdek koto­rászni, azután eszembe jut, hogy a másik még ég a ke­zemben. Ledobom, rátapo­sok. Apám rám néz, s valami sok év előtti, örökkévalósá­gok előtti meleg csillan fel a szemében. Mint amikor még így szólt: «Te kis mamlasz kölyök-«. S Újra eszembe jtrt, ami mostanában egyre jobban nem megy a fejembe, hogy a Kedves Öreg Pofa, a Béke­téri bugyrokból jött, 1840-es Bing Crosby frizurás cukor- gyerekből Vénült zsémbes vi- géc, az ős-angyalföldi hado­valáda, a Gyilkohol Grill ki­buggyant istene — ez az én édesapám. És most már so­sem ismerjük meg egymást. DERKOVITS Varga Imre szobra. Tasnádi Varga Éva: Egy szál lehullott Tegnap szobánkba lépett a hatat Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félre billent szájjal ■ hang nélkül mondta: — Elmegyek vele! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végig dörzsölte a kék takarót Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobol. Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. Szekulity Péter: Az elnök és a pap gonosztevő — az egyik fiát gonosztevőnek hívták — vag­dossa ki. — Akkor mars haza a gonosztevővel, mert én agyonvágom őtet, ha még egy kukoricát kivág! Hát mit csinált ez a pap? Mérgében, kérlekszépen, hogy ne maradozzanak szer- te-széjjel, dohányzsineggel, mert csak úgy tudott rájuk ügyelni, magához kötözte a gyerekeket. A gonosztevő an­nál mérgesebb lett, megint kivagdosta a kukoricát. A pap meg rá akart húzni a ka­panyéllel a gonosztevőre. Az egyik gyerek jobbra szaladt, a másik balra, úgy, hogy az öreget, mint a pókok a le­gyet, összegubancolták. Eldűlt a pap mindenestül. Ott he­vert a földön, nem tudott mit csinálni. Hát úgy kellett el­metélni a spárgát, s az öre­get kiszabadítani. FTát tiszteletes úr, baj van, maga nem lehet itten. Nem? Mi lesz a családjá- val? Tiszteles úr, ne törődjön maga azzal, majd én gondos­kodok magának egy másik munkaterületről. Elmegy a csirkékhez. Nagyon jö lesz, nagyon szé­pen köszönöm elnök elvtárs a bizalmat, meg ehhez ha­sonló. Egyik alkalommal, kérlek­szépen. jön a brigádvezető. Nagy baj van, elnök elvtárs. Micsoda? Harminchat csirke hulla. Tyű, a római szentsé­git! És ki volt! szolgálatban? A tiszteletes. Azt a betyár! Na, várjunk csak! Kerül-fordul, jön a pap. Dadog, dadog. Persze, nagyon dühös voltam, de na­gyon csúnyákat nem akartam mondani. Mégis, intelligens emberrel van dolgom, és lehe­tőleg megfelelő módon be­szélgessünk. Azt mondja: elnök elvtárs, egy kis türelmet, elmondom, hogy történt. E z úgy történt, hogy az agronómus, a Barnevál agronómusa... én ki­mentem a WC-re, az pedig bejött, bement a csirkékhez, pedig nagyon jól kell neki tudnia, hogy nem lehet ide­gennek bemenni ohne pardon nélkül. Ez a gyerek most van itt másodszor, és bement a csirkékhez, azok összefutot­tak és agyonnyomták egy­mást Megjön az illető, ez a su- hanc. Ráparancsolok: mond­ja a tiszteletes úrnak a sze­mében, hogy hogyan volt Ez elmondja, hogyan volt. Tiszteletes úr! Mondja szembe, hogy hogyan volt. Ez meg mondja az illetőnek, úgy volt, hogy ő bement, a csibék megijedtek. A többit tudjuk. Mondom ennek a fiatalem­bernek: maga meg mer erre esküdni, amit mond? Elnök elvtársién a szívemre teszem a kezem, és becsületemre mondom, hogy ez így volt, ahogy én mondom. Tisztele­tes úr, maga meg mer es­küdni? Hát én... Én? Da­dog. Ez meg nyújtja a kezét, hogy lehúz egyet a papnak, ha azt mondja, hogy meg­esküszik. A tiszteletes úr da­dog. Azt mondja- hát, hát én, én nem esfeüszök. Ne dadogjon, tiszteletes úr, hanem most már mondja meg, hogy mi a helyzet. Őszintén mondja meg, de őszintén, és ne hazudjon! Ar­ra felhívom a figyelmét, ni hazudjon, mert nézze, nem nekem hazudik, ebből nagy baj lesz, mert 3600 forintnak lőttek. A papi fizetés kutya­gumi ehhez képest, kap 1200 forintot. A püspöknek hazud­hat, mondhat, amit akar-, a maga papi állására ménkű se pályázik, de ilyenre meg az egész falu. Nem győzök itten rendet teremteni, mert min­denki a maga állására pályá­zik itten, könnyű állás, meg satöbbi, és hogy én a papot támogatom satöbbi. Megszólal a tiszteletes úr: Na, most már akkor elmon­dom, elnök elvtárs, hogy tör­tént. Hazudtam. Hű, a szentségit neki, mon­dom, hát még ilyet, tisztele­tes úr, no, csak mondja el, hogy történt H át ez úgy történt, tetszik tudja, hogy nagyon me­leg volt, 35 fokon felül volt, persze a csirkék mind feküdtek, el voltak nyújtóz­va, mint a hullák, úgy feküd­tek ebben a nagy melegben. En persze megijedterri, men­tem, hogy majd megmozga­tom őket, élnek-e. Aztán köz­ben, amint akartam a kerí­tésen átlépni, ugye, a széles papi nadrágban, beakadt a lábam és közéjük vágódtam. Agyonnyomott 36-ot Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom