Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Nagyanyám a kis szekrény körül matat. Gyengéd, kövér mosollyal totyorog Apám mellett, aki ízes, óhéber metonimiákkal zsibbaszt- ja. — Reng a lelke mindennek — mondja, miután átvette tőle a paradicsomot —, ahol te jelen vagy! Most mit kuderolsz azon a szekrényen? Mért nem ülsz le? Kajálni se tudok nyugodtan, bizony isten ... — Keserűen nézi a nagyanyámat, majd felém fordul. — Nem hülyéskedek. Még burkolni se hagy nyugodtan. Ahogy beteszi a lábát, nekifog kuderolni... — Az mi, hogy kuderol? — Az mi? — kérdem. Apám értetlenül néz, megismétlem. De csak néz tovább, aztán kifejezéstelen hangon azt mondja. — Holnap lecsapolnak. — Hol-nap? Dehát egy hete sincs... — Nézz ide — szólt fölényes, »mit-értesz-te-ehhez« mozdulattal, és felfedi a hasát. Az előző csapolás helyén még ott a ragtapasz, feszülnek körülötte az erek. Mint egy kipukkadni készülő, nagy hólyag. — Agyonnyomja a szivet — jelenti ki tárgyilagosan. — ötven kiló vagyok, abból legalább tíz liter ez. Előbb-utóbb agyonnyomja. — ismétli, azután folytatja a libacomb tüzetes lehámozását a csontról. A húscafatok közé kecses paprikaszeleteket illeszt, a kenyérbe süllyeszti játék-méretű, borotvaéles bicskáját, és élvezettel enni kezd. — Mennem kell — sóhajt a nagyanyám, azzal leül a két ágy közt álló székre, s miközben fürkészve néz, azt mondja. — Elliék mozijegyet vettek. Tudod, ilyenkor én fürdetem a kicsit... — Megtörni azt is! — szól közbe Apám. — Folyton eteti a gyereket. Hülyére tömi, esküszöm neked. — Rátenyerel a térdére. — Egész nap a piacot járja. Nem fogod elhinni. Vonszolja magát egyik helyről a másikra, hátha ott húsz fillérrel olcsóbb. A végén elkölt egy százast Minden nap. A nagyanyám rá se hederít, csak ül. Aztán nekem szegezi egyenesen. — Szereted a táncdalfesztivált ? Ravasz mosollyal néz, fülön vagyok fogva. De Apám tele szájjal válaszol helyettem. — A Gutman-csókos isten- verés. Az szereti a táncdalfesztivált. — Miért? Bűbáj pofák az énekesek, nem? — ostromol a nagyanyám, mintha tudná, hogy én vagyok itt az Ész ilyesmiben. Helyeslem, hogy de, fincsi gyerekek, mind egy szálig. — Elmebetegek — mondja Apám, gyönyörrel szemlélve a másik csontot. — Megérdemli, akinek ezek bűbáj pofák. Tudod, mit? Ne hallgass te egyfolytában hat évig mást, csak őket. ök meg addig ne tudjanak pisilni!... Amíg megvitatják körülnézelődöm Jobbára kifakult, öreg szivarok feküsznek itt, szenvtelenül hallgatják a meleg, hazai szót és a kór titkos, belső munkáját. Arcukon a szenvedés méltósága. A szemközti ágyon lilaarcú ember fekszik, nyitott szájjal, ütemesen hörög és beesett szemgödrökkel fixirozza a mennyezetet. Két szerényen öltözött nő fogja a kezét, két oldalról, mellette toroköblítő és vérnyomásmárő. Mi a hely-; zet a szivarral, hajlok Apámhoz. Odapillant, tovább eszik. — Ezzel? Hát ennek már ott áll a Gutman a háta mögött ... Hozol egy pohár vizet? — Szabad innod? Nagyanyám felém nyújt egy poharat. — Nolc decit szabad. Ma még csak egy pohárral ivott. — Ennek csöngettek — int a másik ágy felé Ápám. — Mivelhogy szederjesre ette magát. Megburkolt egy fél lovat naponta. Hatvan éves, de nézd meg, nem látszik negyvennek. Most viszont Mr. Gutman benyújtotta a számlát. Nem lehet büntetlenül megzabálni a fél Hortobá- gyot... — Akkurátusán le- szopja a csontot. — Megveszek a vízért. Nagy poén, ha arra gondolsz, hogy rühelltem mindig. Na nem? ... Biztosítom: sosem találkoztam még ekkora poénnal. Amíg a látogató-fürtök között átékelem magam a vízcsap felé, eszembe jut, milyen ma-, radéktalanul kiveszett belőlem az a gyerekkori irigység, amivel Apám esetenkénti kórházba-kerülését fogadtam. S míg nekem egyszer sem sikerült valami kis kór- házbajutás erejéig lerobbannom, Apámnak egyre gyakrabban ... én egy kötöznrvaló hülye? __ V agy húsz szíves van az osztályon, akinek szó szerint megegyezik a diagnózisa az enyémmel. Legalább hetven éves mind. Gondolhatod! Ha csak öt évvel előbb leállók a piával... ehh! Nyög, nehézkesen feláll. Felállók, nyújtom a karom, lassan, nagyon lassan elindulunk kifelé. — Ügy él az ember, mint egy vadbarom... — kezdi, majd hirtelen más témába fog. — Néha az Anni is bejön. Itt sírja ki magát. Ilyen MUNKÁCSI MIKLÓS: • • Ot perccel Gutman érkezése előtt Mire visszatérek a vízzel, a nagyanyám összeszedelőzkö- dött. — Szervusz Otikám. Szervusz, fiam ... — Apámra néz, megkockáztatja: — Te, én mégis itthagyom ezt az ... — Nem! — Apám esküre emeli a kezét. — Az isten úgy adjon nekem boldogságot, hogy nem hagyod itt. — Szép, sárga ing! — Nagyanyám gondterhelt pózban áll. — Ma vasaltam ki, jól jön ez majd, ha kijössz. Itthagyom, ha már ... Apám hallani sem akar a szép sárga ingről. — Nem hagyod itt! — hadarja rémülten. Revolvert formálva egyik keskeny kezéből, célba veszi a nagyanyámat. — Megígérem, hogy nem hagyod itt. — Na, nem baj... Meg ne romoljon a hús, kisfiam! — Jó — mondja Apám. — Edd meg a vajat is. — A vajat is? Jó. Isten veled. — Ne igyál sokat, kisfiam! ... Nekiindul a szatyrával, nehéz léptekkel kimegy az ágyak között, az ajtóban megfordul. — Ha visszajön, megeszem az egyik matracot — figyelmeztet Apám. De nem jön. Áll, néz egy kicsit az ajtóból, aztán kifordul. Apám sokáig bámulja az üres, napsütötte ajtókeretet. — Az isten se érti ezt — mondja. — Minden nap több vagyok egy kilóval, pedig dupla adag vízhajtót szedek. Ráadásul alig eszem. Heró- tom van az itteni kajától. Mondd, hogy harminc deka, amit megkajálok. Mondd, hogy iszom egy litert, de a vízhajtóval kimegy minimum egy liter. Holnap mégis ötvenkét kiló leszek, holott ma ötvenegy se vagyok. Érted ezt? ... — Fénylő, barna szemét lassan végigsiklatja az ágyakon. — Micsoda barmok !... Nézd meg azt a vörösfejűt! Ott elől: amelyiknek egybe van a feje a nyakával. Tudod, mit képes az ilyen megzabálni ?. „ Nem tudod. Kérlek szépen, ez ösz- szeszedi a maradék sajtot az osztályon. Egy vödörrel, nem marháskodok. Mindent fölfal, ami a szeme elé kerül. S közbe, mit mondjak... hatvan kifejezésből áll a szókincse. Asszondja, «-lássa- ! Három sávaL Repülőgépen akarják hazavinni, de ő nem repül, isten őrizz. Inkább átzabálja magát a túlvilágra. Mind ilyenek. Egyetlen egy van, ott a harmadik ágyon, egy református pap ... De az meg csak rádiózik. Mikor szimfóniák jönnek vagy ilyesmi, nekikezd vezényelni. Gondolhatod! Valósággal lázba jön a madár; úgy vonaglik, ahogy a Gutman érkezése előtt öt perccel— — Rágyújtanék — szólok közbe. — Nincs kedved kijönni? Apám rám bámul, néz, néz, mint aki semmit sem ért ebből az egészből, és megkérdi: — Azt hiszed, nem vagyok szerencsétlen, hülye nőt még életedben nem láttál. Nagy bamba, kretén palival jön, és bemutatja nekem. Nem mintha izgatna ... Dehát ezek a lakásért hajtanak vele, átverik a hülyét! Nézd meg, hogy néz ki. Ha a madárban csak ennyi önérzet mocorogna, mint egy ruhatetűben, már nem menne vele végig az utcán szerintem. Mondom neki: «Miért nem csináltatod meg a fogaidat? ___« Ki vann ak rohadva a fogak a szájából. Pénze persze nincs. Fiatvan cigarettát szív el naponta és iszik, mint egy víziló. Hibbantra szivornyázza magát, mióta tropára mentem ... A folyosón rágyújtok. A sarokablakhoz ballagunk, s a párkánynak támasztom Apámat. Ott így szól. — Az anyámtól még agyvérzést kapok. Nincs ember, akit meg ne látogatna! Elmegy istenhez és emberhez! Nálad nem volt? ... Nem. Tudod, mit leisztolt, hogy kivegye belőlem a címedet? Azt hittem, szétrobbanok. De nem! Ha-a-vé-re-met-fo-lya- tod-ki, akkorsem! Nem mondom meg. A mi azt illeti, jött ez a pap is, hogy belépne a tsz-be. Tiszteletes úr, ennek semmi akadálya nincs. Hát ő gondolta, hogy az irodába. Nem megy ez így, tiszteletes úr, először mindenki foglalja el a helyét a külterületen, és a munkája után, ahogyan megérdemli, fokozatosan beljebb kerül. Én se lettem egyszerre tsz-elnök. Azt mondja: rendben van, ő nem röstell dolgozni. Olyan erős ember volt, mint te, kérlekszépen. Kapált, kaszált, rendesen dolgozott, mert, ugye, érdemeket is akart szerezni. Dolgozott két esztendeig. Harmadik esztendőben, akkor is ki volt mérve, mert ki kellett osztani, kiosztottam a területeket, persze a papnak is. Mások másodszor kapáltak, a tiszteletes úr meg még először. Hát, tiszteletes úr, nézze, tudja, mi itt a helyzet? Aki átlagon alul termel, annak fizetni kell. A hiányzó részt be kell fizetni. Hát ő tudjá, de most mit csináljon ő egyedül? Azt, amit a többi. Mások is egyedül kapálnak. Na, hogy két nap türelmet kér. Jól van. Megkapja. Rá három napra megyek az úton, s nézem: micsoda cifra sereg az ottan? Kapálnak, mezítelenül, mellvédő kombinéban, nők meg satöbbi, az egész família. Odaérek, s látom, ez a papnak a famíliája. Megyek oda. Tiszteletes úr, itt baj van, maguk nagyon rosszul kapálnak, ebből megint baj lesz. itt is a gaz, ott ts a gaz. Micsoda dolog ez? Itt meg egy egész sor kukorica kivagdosva. Hát, azt mondja, hogy a •PésZtet a szerzőnek a Szépirodalmi Könyvkiadónál, a Magyar- ország felfedezése sorozatban megjelenő kőteléből. — Zöldséget hadoválsz. óreg. Miért ne jöhetne el hozzám! — De azért sem fog elmenni! — Apám kis keze újfent stukkerré alakúk — Megmutatom, hogy nem megy el. Ha belebetegszik, akkor se! Mert már arról álmodik, hogy hogyan találhatna meg. — Ezt nem értem . „ — Ide hallgass. Az utóbbi években teljesen leépült. Felkutatja a volt osztálytársaimat A bőr lesül a pofámról, hát mit segíthetnek azok! Ki a franc segíthet énrajtam, azt mondd meg!... Leveleket ír például. Ha nyaralni megy, a főorvosnak is. Hat oldal, tele receptekkel, tanácsokkal — őrület!... — Elhallgat, kibámul a Dunára, ahol kajakozok úznak, a Sziget partja mellett, az Árpád-híd felé. Hallgatunk. Hirtelen ő is kajakozni kezd, a levegőbe. — önkéntes gályarabok — morogja. — Agyalágyultak! Elnevetem magam. — Sosem okosodsz meg, kisapám! Leellenzi tenyerével a száját, és azt mondja. — Szajréztam egy fecskendőt a húgodnak. — Mire kell neki? — Frász tudja, mire kell neki. Szólj, hogy jöjjön érte. Mondd, hogy ne hozzanak semmit, csak jöjjenek. — Felhúzza a szemöldökét, és halkan, majdnem bocsánatkérő- en hozzáteszi. — Ügyse sokáig jöhetnek. Cigarettáért kezdek kotorászni, azután eszembe jut, hogy a másik még ég a kezemben. Ledobom, rátaposok. Apám rám néz, s valami sok év előtti, örökkévalóságok előtti meleg csillan fel a szemében. Mint amikor még így szólt: «Te kis mamlasz kölyök-«. S Újra eszembe jtrt, ami mostanában egyre jobban nem megy a fejembe, hogy a Kedves Öreg Pofa, a Béketéri bugyrokból jött, 1840-es Bing Crosby frizurás cukor- gyerekből Vénült zsémbes vi- géc, az ős-angyalföldi hadovaláda, a Gyilkohol Grill kibuggyant istene — ez az én édesapám. És most már sosem ismerjük meg egymást. DERKOVITS Varga Imre szobra. Tasnádi Varga Éva: Egy szál lehullott Tegnap szobánkba lépett a hatat Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félre billent szájjal ■ hang nélkül mondta: — Elmegyek vele! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végig dörzsölte a kék takarót Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobol. Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. Szekulity Péter: Az elnök és a pap gonosztevő — az egyik fiát gonosztevőnek hívták — vagdossa ki. — Akkor mars haza a gonosztevővel, mert én agyonvágom őtet, ha még egy kukoricát kivág! Hát mit csinált ez a pap? Mérgében, kérlekszépen, hogy ne maradozzanak szer- te-széjjel, dohányzsineggel, mert csak úgy tudott rájuk ügyelni, magához kötözte a gyerekeket. A gonosztevő annál mérgesebb lett, megint kivagdosta a kukoricát. A pap meg rá akart húzni a kapanyéllel a gonosztevőre. Az egyik gyerek jobbra szaladt, a másik balra, úgy, hogy az öreget, mint a pókok a legyet, összegubancolták. Eldűlt a pap mindenestül. Ott hevert a földön, nem tudott mit csinálni. Hát úgy kellett elmetélni a spárgát, s az öreget kiszabadítani. FTát tiszteletes úr, baj van, maga nem lehet itten. Nem? Mi lesz a családjá- val? Tiszteles úr, ne törődjön maga azzal, majd én gondoskodok magának egy másik munkaterületről. Elmegy a csirkékhez. Nagyon jö lesz, nagyon szépen köszönöm elnök elvtárs a bizalmat, meg ehhez hasonló. Egyik alkalommal, kérlekszépen. jön a brigádvezető. Nagy baj van, elnök elvtárs. Micsoda? Harminchat csirke hulla. Tyű, a római szentségit! És ki volt! szolgálatban? A tiszteletes. Azt a betyár! Na, várjunk csak! Kerül-fordul, jön a pap. Dadog, dadog. Persze, nagyon dühös voltam, de nagyon csúnyákat nem akartam mondani. Mégis, intelligens emberrel van dolgom, és lehetőleg megfelelő módon beszélgessünk. Azt mondja: elnök elvtárs, egy kis türelmet, elmondom, hogy történt. E z úgy történt, hogy az agronómus, a Barnevál agronómusa... én kimentem a WC-re, az pedig bejött, bement a csirkékhez, pedig nagyon jól kell neki tudnia, hogy nem lehet idegennek bemenni ohne pardon nélkül. Ez a gyerek most van itt másodszor, és bement a csirkékhez, azok összefutottak és agyonnyomták egymást Megjön az illető, ez a su- hanc. Ráparancsolok: mondja a tiszteletes úrnak a szemében, hogy hogyan volt Ez elmondja, hogyan volt. Tiszteletes úr! Mondja szembe, hogy hogyan volt. Ez meg mondja az illetőnek, úgy volt, hogy ő bement, a csibék megijedtek. A többit tudjuk. Mondom ennek a fiatalembernek: maga meg mer erre esküdni, amit mond? Elnök elvtársién a szívemre teszem a kezem, és becsületemre mondom, hogy ez így volt, ahogy én mondom. Tiszteletes úr, maga meg mer esküdni? Hát én... Én? Dadog. Ez meg nyújtja a kezét, hogy lehúz egyet a papnak, ha azt mondja, hogy megesküszik. A tiszteletes úr dadog. Azt mondja- hát, hát én, én nem esfeüszök. Ne dadogjon, tiszteletes úr, hanem most már mondja meg, hogy mi a helyzet. Őszintén mondja meg, de őszintén, és ne hazudjon! Arra felhívom a figyelmét, ni hazudjon, mert nézze, nem nekem hazudik, ebből nagy baj lesz, mert 3600 forintnak lőttek. A papi fizetés kutyagumi ehhez képest, kap 1200 forintot. A püspöknek hazudhat, mondhat, amit akar-, a maga papi állására ménkű se pályázik, de ilyenre meg az egész falu. Nem győzök itten rendet teremteni, mert mindenki a maga állására pályázik itten, könnyű állás, meg satöbbi, és hogy én a papot támogatom satöbbi. Megszólal a tiszteletes úr: Na, most már akkor elmondom, elnök elvtárs, hogy történt. Hazudtam. Hű, a szentségit neki, mondom, hát még ilyet, tiszteletes úr, no, csak mondja el, hogy történt H át ez úgy történt, tetszik tudja, hogy nagyon meleg volt, 35 fokon felül volt, persze a csirkék mind feküdtek, el voltak nyújtózva, mint a hullák, úgy feküdtek ebben a nagy melegben. En persze megijedterri, mentem, hogy majd megmozgatom őket, élnek-e. Aztán közben, amint akartam a kerítésen átlépni, ugye, a széles papi nadrágban, beakadt a lábam és közéjük vágódtam. Agyonnyomott 36-ot Somogyi Néplap
