Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
Házasságról, válásokról, párválasztásról A hőmérséklet 27—32 fok Hétköznap a strandon Hazánk válási statisztikája sem európai, sem világ- viszonylatban nem áll a legjobb helyen. Budapesten a legutóbbi évtized vége felé, évente minden ezer házasságkötésre átlagban 340—370 válás jut. Az 1963 és 1966 közötti négy évben ugyancsak Budapesten 4165 kiskorú gyermek vesztette el valamelyik szülőjét válás miatt. Kis országunkban 1969-ben 21 100 házasságot bontottak fel, 1970-ben már 23 000-et. Általában a harminc éven aluli házasodok váltak a legtöbben. Ezek közül az utolsó években a férfiak 33 százaléka, a nők csaknem 50 százaléka kezdeményezte a válást. Hol vannak a bajok? Ügy vélem, alapvetően a házasulok nem kellően átgondolt párválasztásában. A tapasztalat szerint ifjaink, leányaink nagy része túlságosan is külső benyomások hatására köt házasságot. Ismerkedés, egy-két találkozás, táncos. együttlét: egybekelnek, és néhány hónap múlva esetleg már el is válnak. Kétségtelen, hogy a kérdés összetettebb: ösztöni, társadalmi, gazdasági, szociális oldalai vannak. Tudomásul kell venni, hogy családot alapítani, egy másik embert magunkhoz kötni akkor a legerkölcsösebb és egyben saját érdekünkben is a legelőnyösebb, ha úgy érezzük, hogy a szóban forgó személy, lelki érzésvilágunknak, életszemléletünknek a leginkább megfelelő. Az a körülmény, hogy valaki külső tulajdonságaival erősen hat egy egyénre, a legcsekélyebb mértékben sem jelenti azt, hogy lélekben, gondolkodásban, felfogásban egyezik vele és számára mint élettárs megfelelő, hozzávaló. Ellenben az előbbi a házasság, a családi élet harmóniájának elengedhetetle.n feltétele. »A házasság beszélgetésen alapszik« — mondta egy filozófus, és valóban igaz, hogy az olyan házasságban érezheti magát legjobban az ember, ahol élettársának, parnerének a lelkivilágát, emberi adottságait és nem csupán jó tulajdonságait, előnyeit, hanem emberi gyöngéit is feltárhatja; és az élettárs részéről ezek ellenére is megértő gyöngédségre, méltánylásra, szeretetre talál. A szeretet vágya minden emberben él. A legegyszerűbb, legprimitívebb lényben éppúgy, mint a kulturálisan legmagasabb rendűben, a legműveltebben. Ennek beteljesedését, férfi és nő egyaránt keresi, várja. Talán az egész világirodalomban nem fejezte ezt ki senki olyan mély látással és művészi erővel, mint Ady: »Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak« — »Ezért minden önkínzás, ének: Szeretném hogyha szeretnének És lennék valakié.« Valóban nincs, nem is lehet boldogítóbb és felemelőbb érzés, mint ha két ember; férfi és nő — szerető megértéssel, figyelemmel, tanáccsal és jó példával támogatja egymást. Az őszinteség, közvetlenség a jó házasság létrejövetele szempontjából az ismeretség kezdetétől nagyon fontos. Az otthon azért kell az embernek, hogy abban fizikailag kényelemben, nyugodtnak; lelkileg felszabadultnak érezze magát. Természetesen ez korántsem jelenti, hogy esetleges rossz adottságainkat, hajlamainkat ott szabadjára engedhetjük. Éppen ellenkezőleg. Alkalmazkodásra szükség van — hiszen ennek a kultúrember egyik legfőbb ismertetőjének kell lennie. Ahol azután az alkalmazkodás énünk, belső világunk megtagadásával jár, ott nem szabad házasságra lépni. Ma már sokkal inkább megvan a lehetősége annak, hogy azt válasszuk élettársul, aki legjobban megfelel. Jövedelem tekintetében amúgy sincs olyan eltérés a dolgozók soraiban, mint a régi világban, amikor a házasságok sokszor nem érzelmi, hanem inkább »üzleti« alapon jöttek létre. A ragaszkodás, a kölcsönös megbecsülés, a szeretet érzése, a szerelem — mint azt a művészetekből, irodalomból is láthatjuk — általában fel- emelően, átalakítólag hat az egyénre, nemesebb régiók felé vonzza. Valljuk azt is — és ez fiatal női nemzedékünknek szól —, hogy a női erény és hűség, a becsület minden korban érték marad a férfiak szemében. És fordítva is. Gyenes Zoltán Napozók a lépcsőn. Halló, itt Balaton! 1I/I egérkezett a Balatonhoz az ŐRI zenés műsora, az idei Halló, itt Balaton! Szerdán este a kaposvári Csiky Gergely Színházban láthatta a közönség — és még ezután nagyon sokszor a tóparti szabadtéri színpadokon. A műsor második része, a Kovács—Koós— Expressz show a jobb. összeállításában, hangulatában egységesebb, és ha nem is vezeti konferanszié, egy pillanatra sem hiányzott belőle a jókedv, a szellemesség. Jól pergett, a zenekar összeforottan, lendületesen kísérte Kovács Katit és Koós Jánost. Űjabb hazai és külföldi számokból válogattak, mindketten ötletesen kapcsolták össze az énekszámokat a mókás játékkal is... örülünk annak, hogy a két kedvelt énekes nívós előadása bizonyára sok derűs, hangulatos percet szerez majd a Balaton táncdalkedvelő vendégeinek. Kovács Katiról — már-már amolyan példaszerű mondás járja —, hojy mindenütt egyformán énekel, falusi művelődési házban és városi szabadtéri színpadon. Sohasem előlegez magának biztos sikert, hanem rutin helyett átélést nyújt, a táncdal teljes és hatásos érzelmi töltését. Szép zenei élményt kap a közönség. Koós János, előadásmódját, -markáns, énekes karakterét is ez jellemezte — rokonszenves, derűs. Sokfajta felmérés és lista készül slágerekben, nehéz lenne meghatározni azt, hogy pontosan mikor és meddig tartja helyét egy-egy Expressz-szám, de mindig ott láthatók, pontosabban hallhatók az élvonalban. Üj felvételeik gyorsan megnyerik maguknak a hallgatókat. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A műsor első részében Szécsi Pál és Dékány Sarolta énekelt. Nem bántuk volna, ha Dékány Saroltától kissé több dalt hallunk, és azt sem bántuk volna, ha Szécsi Pál énekoktatási és közönsegbűvöiési gyakorlatán kívül többet énekel. Mert valahogy tánc- dalénekesi minőségben jobban szeretjük, mint »oktatói« minőségben. Lehet, hogy ebben egy pillanatra sem vétkes, mert valahogy együtt kell működnie a konferansziéval a műsorszerkesztő jóvoltából. A konferanszié, Ősz Ferenc pedig mindig énekelni akart... Nos, lehet, hogy a kamerák hiánya, vagy a táncdalfesztivál népes mezőnye, országos közönsége miatt a humorihlet jóval kisebb volt, így aztán a »frocliözön« Szécsi Pált érte, no meg időinként a közönség hölgytagjait. A világért sem szeretnénk a slágerlistához hasonló poénlistát állítani, de ezek a »nagyon -könnyed«, »nagyon nyári«, »nagyon őszi« beszólások és kiszólások azt hiszem el- mondójuk tévedéséről tanúskodnak. lsősorban arról, hogy az ORI-műsor táncdaléneke'-ei így együttesen senr haknibrigád, a lapos konferansz pedig ilyenhez illő inkább; másodsorban arról, hogy a közönség nem azonos egy fenntartás nélküli hódolóhalmazzal, amely — kora nyár és vitaminhiány lévén — válogatás nélkül fogyaszt el mindent. Mert a kevéske eredeti, üde poént »zöldfélékkel« agyonkörítetten -s íonnyasztva kaptuk ... T.T E )) jbe szálanét: a tűz mm égéi mgJ Mohács küszöbén Szapolyainak további ütközetre kellett volna kényszerítenie a Várad környékén még szerzett, kereszteseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott seregtöredékével. Ám az erdélyi vajda, mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gondolni. Temesvár alól sietett megszállni Ho- henzollern György birtokait. Lippa, Sólymos és a többi erőd kellett neki. Útközben, szinte csak mellékesen, ötszáz darab harácsolt ökröt küldött Erdélybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek. Arról azonban gondoskodott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtássá a kereszteseket. Alvezérei, Drágffy János és Bánffy János, Kolozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszántabb jobbágycsapatokkal. Az eliő- gottakon itt Is rettenetes bosszút álltak. A Kolozsvár főterén megrendezett tömeges kivégzésről ezt jegyezte föl a krónikás: »Fehér hamut adtak a csontos tagok. A hulláknak többi részét — borzalmas látvány! — félig égett rudak- ra akasztva, a meleg légen szári tgatják.« Temesvár után a legszívósabb, vérveszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog vármegyében Pogány Benedek és Barabás pap állt a keresztesek élén. Először a Hájszentlőrincen védekező Barabás papnak kellett szembe néznie a biztos pusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobták mélybe a vártoronyból. Pogány Benedek még mindig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Fran- gepán György kalocsai érseket, aki sok nemessel együtt itt vészelte át a forradalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük induló nemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt összpontosították. Északról Bornemisza János közeledett a gubacsi csatában győztes seregével. Délről a végvári kapitányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapolyai parancsára a temesvári csatából menekülő; kereszteseket irtotta az ország déli síkságain a Temesköztől a Dunáig. Pogány Benedekék megkísérelték, hogy visszavonuljanak Apáti, a mai Apatin felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több mint harmincezer ember esett el ebben az ütközetben: »egyik testről a másikra léphettél volna« — írta a holtak tömegéről a krónikás. Irtózatos vérfürdővel végződött a parasztháború utolsó nagy csatája is, amely Várad környékén zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Csak azért esett el háromezer jobbágy, mert nem voltak többen. A szó szoros értelmében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lelte halálát Mészáros Lőrinc ceglédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri hekatombával. Teljessé vált a nemesi osztály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német császár követe. már Gratulálhatott a jobbágvfelkelés leveréséhez. Ezzel figyelmeztette a győze- lemittas nemességet is, hogv Miksa császár eltökélte ma«át Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták. de a királyhoz meg a hÄ»»öcfprsekhez nem szabad rnnPniok. A gvŐ7*k uevanis jet^t adták, ho'W diadalmámorukban kénesek, lennének felforgatni Ulászló országlását és Bakócí Tamást is szívesen kardélre hánynák. Ennek megakadályozására már az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt cseh-morva lovas. így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákosi országgyűlése. Az október 18-tól november 19-ig tartó tanácskozás hetvenegy cikkelyből álló törvényt szavázott meg, s ebből hatvankettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. Werbőczy István ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is meg jegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, az érintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelem nélkül és mindenütt kiirtani. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt, tizenkét évvel később bekövetkezett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa. Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé független magyar király. Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázottia lett, a magyar nén. négvszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyarország. Gerencsér Miklós (Vége) A Meteorológiai Intézet egyre fokozódó fölmelegedést, kevés felhőt, sok napsütést jelez. S ahogy növekszik a meleg, úgy emelkedik a kaposvári strand látogatóinak a száma is. A helybelieken kívül sokan járnak be a környező községekből is, s három autóbusz hozta ottjúrtunkkor a kiránduló iskolásokat, akik néhány órát itt töltöttek el. — Egy képeslapot szeretnék, lehetőleg olyat, amelyen ez a szép fürdő is rajta van. — Sajnos ilyennel nem szolgálhatok, pedig nagyon sokan keresik — válaszol a kis ajándékbolt vezetője. Nemrégen kalinyini turisták is jártak itt, s szerettek volna üdvözletei küldeni a fürdőből hozzátartozóiknak. ök is csak olyan képeslapot kaphattak, mely a város más épületeit ábrázolja. Vajon hány évnek kell még eltelnie, hogy ezt a szép fürdőt képeslapon is megörökítsék? Bővült a strand területe, s vegre a labdázók távol a napozóktól űzik kedvenc játékukat. Sokan heverésztek, napoztak az uszodához vezető lépcsőkön. Egy kicsit zavarólag hat, hogy szögesdróttal kerítették el a medencét, nehogy valakiben kárt tegyenek a lehulló márványlapok, amelyek nem nagyon dicsérik az építők ■ munkáját! — Egy szendvicset legyen • szíves adni! — Lángos és pogácsa van : csupán — válaszol a strand• büfé vezetője, s ez cseppet sem biztató. Mi lesz a nagy kánikulában, amikor ezrek lesznek a strandon! Igaz, hideg sört, üdítő italt kínáltak, de sokan vannak már most is, akik szívesen töltenék egész napjukat, szabadságukat a strandon, ha lenne ott megfelelő étkezési lehetőség. A termál büféje korszerű, jól fölszerelt. Itt többféle felvágottat, szendvicset, lángost, pogácsát árulnak, ellenben nem győzik még a strand vendégeit is kiszolgálni. Tavaly csaknem 50 000 látogatója volt a strandnak, érdemes lenne tehát a vendéglátó vállalatnak a korszerűtlen, a strand képét is rontó, bódészerű büfé helyett egy modern bisztrót létesítenie. Esetleg a fogyasztási szövetkezet is vállalkozhatna erre, a verseny a vendégek érdekét szolgálná! Felújították a hintákat, új játékokat állítottak fel az apróságoknak, de gondolni kellene egy csúszdára is a kicsinyek medencéjénél. Harminc új kabinnal gazdagodik a strand, a munkával hamarosan elkészülnek. De ha már építenek, akkor ezekbe a kabinokba és a meglévőkbe is helyezzenek el tükröket — nem kerülne sok pénzbe —, hogy fürdés után a hölgyvendégek megigazíthassák a hajukat. Az új területet fiatal fákkal ültették tele. Bizonyára ezekre meg a sok szép virágra, valamint a tisztaságra, rendre is ügyelnek majd a strand látogatói ! Sz. L. STUDS TERKEL: Chicago, keresztmetszet A merész irodalmi vállalkozások vagy nagy bukással járnak, vagy meghozzák a hőn áhított sikert. A most magyar fordításban kezünkben tartott munka az utóbbit hozta meg szerzőjének. Aki nem tett mást, »csak« megszólaltatott különböző embereket, chicagóiakat, szegényeket és gazdagokat, hívőket és hitetleneket, más és más pártállásúa- kat, foglalkozásúakat. »A meg- fogalmazatlan gondolatok emberét kerestem« — írja a szerző, elkerülte tehát a szavak embereit, a papokat, egyetemi tanárokat, újságírókat, írókat. S éppen ezzel, a nem kész válaszok keresésével vált izgalmassá, értékessé Terkel kalandja, aki a világ hatodik legnagyobb városában, vállán egy magnetofonnal valóban társadalmi keresztmetszetet készített. Dokumentum tehát? Az is, de jóval több, mint papírra átírt élet-nyersanyag. Terkel észrevétlenül szerkeszt, s nemcsak szereplői csoportosításával,'hanem rövid, legtöbbször egymondatos kérdéseivel, s persze, alakjainak megválasztásával. Bár, mint írja, »e könyv elkészültében a véletlennek s a rögtönzésnek legalább akkora része volt, mint valamiféle tervnek«. A végeredmény a fontos, s ebben az esetben az egy remek könyv. Izgalmas, embert és sorsot láttató, közeget felmutató, környezetet hűen festő. Több mint hetven szereplő; diák és taxisofőr, háziasszony, vállalkozó, rendőr, néger, mexikói, fehér ... Ügy tűnik, mintha csupán az életükről beszélnének, de amit a sok egyéni sors magában hordoz, az már Chicago, sőt, ennél is több: Amerika. Terkel érdekes, a magyar olvasó számára is élvezetes könyvét Hernádi Miklós fordította, s az Európa Könyvkiadó jelentette meg.
