Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

A zászfórúdon a szovjet, az NDK és a magyar lobogót len­geti a szél. Azt jelenti ez, hogy a balatonföldvári Express-tá- bor faházaiban és kőépületei­ben három ország fiataljai pi­hennek. Pihennek? Hátul az udvarban égőpiros bőrű, fürdőnadrágos fiúk és lányok rúgják a labdát. Száll a por, mellettük az ország­úton autók dübörögnek. Vasárnap este lábszépség­verseny volt a táborban. A »győztesek« nem nyilatkoznak. Egyet árulnak él csupán: a legszebb lábú lány magyar volt, s a lányokból álló »szi­gorú« zsűri egy szovjet fiú negyvennégyes lábára mond­ta: ez a legszebb. A döntést éktelen kacagás kísérte. Jó a hangulat. A földvári strand nincs messze. Este pe­dig tábortűz gyullad. Vasárnap pol-presszót avat­tak a táborban. Bordó borítá­sú székein senki sem ül, pedig nyitva van. — Este megtelik? — Nem nagyon. A presszó — a Pest-budai Vendéglátó Vendégek és programok A tavalyinál több volt a vendég májusban a Balaton déli partján. Az IBUSZ a szál­lodai helyek 8:í,5 százaléka fö­lött rendelkezett ebben az időszakban, s mint Gombos Róbert, a balatoni kirendelt­ség vezetője elmondta, átlag­ban hetven százaléka állan­dóan foglalt volt ezeknek a szállodai szobáknak. Az arányszámok azt jelen­tik, hogy májusban 5050 ven­dég összesen 13 288 napot töl­tött el a déli part szállodái­ban. Sok ez vagy kevés? A tavalyinál mintegy 5—6 száza­lékkal több. Nyugat-Európából összesen 1622, a szocialista or­szágokból pedig 1756 kirándu­ló töltött több-kevesebb időt a Balatonon. Az (előszezon a hazai turistákat is vonzotta a tó partjára. A kedvezménye­ket kihasználva — egy hétig 370 forintért lakhattak a szál­lodákban — 1672 vendég pi­hent, szórakozott a déli par­ton. A nyár azonban még hát­ravan. A jó idő is — remél­jük — ezután következik. A vasárnapi, közepes nyár ele­ji forgalom után a hét első napjaiban még meglehetősen kevesen voltak a parton. Hét­főn még alig fürödtek. Kedden viszont már többen voltak, akik a meleg elől a vízbe me­nekültek.. A fürdés azonban csak egy a sok program közül. — Mit lehet még csinálni? — Tizenhét állandó útvona­lon szervezünk kirándulást különböző programokkal — mondta a kirendeltség vezető­je. — A vendég pénzének és idejének megfelelően válogat­hat közöttük. Ezenkívül még harmincnégy programlehető­ség közül választhatnak az érdeklődők. Mikor kezdődik a ■■■ Az első vendégek megérkez­tek, de az építők még nem mindenhol fejezték be a mun­kát. Néhány példa: a zamárdi autóskemping az idén meleg vizet is ad a táborozóknak, csakhogy a gázbojlerrel fűtött melegvizes fürdő még nem ké­szült el... A balatonföldvári strandon bővítik az éttermet. A batáridő először május eleje volt, később a községi tanács elnöke azt kérte, legalább má­jus 15-re fejezzék be az épít­kezést A héten megnyitó fia a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat az itteni éttermét, de a bővítés még nincs kész. A siófoki strandon sem fejezték be a gomba építését. Miért? Okot mindig, mindenütt le­het találni. A végeredmény: késnek az építők. S ez azért is bosszantó, mert a vendégek zavartalan ellátását, a nyugodt pihenést, a jobb kiszolgálást lennének hivatva szolgálni ezek a beruházások. Azokét, akik az előnyári idényben ér­keznek éppen úgy, mint a fő­idény vendégeiét. Az ígéret mibdenütt ugyan­az: mire megindul a nagy vendégjárás, készen leszünk. A vendég viszont nem azt nézi, mikor van ezeknek a né­hány százezer forintos beruhá­zásoknak a befejezési határi­dejük, hanem azt: mikor jön a jó idő. Június pedig — bármi­lyen szeszélyes is — mégiscsak a nyarat jelenti. Ezt tudták akkor is, amikor megkezdték a munkát. Divat a lakókocsi Renden szárad a fű a za- márdi autóskempingben. Mindössze tizennyolc vendége van az ezerkétszáz ember be­fogadására alkalmas üdülőte­lepnek. Nem sok. — Ha vége lesz az iskolá­nak, akkor majd megindul az élet —: mondja Fekete István, a tábor vezetője. — Igaz, vol­tak már többen is. A napok­ban ment el egy cseh csoport, tegnap egy finn család. A finnek voltak a legbát­rabbak. Nem volt olyan hi­deg a Balaton, hogy ne füröd­tek volna. Azt mondták, hosz- szú utat kellett megtenni a déli partig, kihasználják a jó időt. Az autóút Finnországból Zamárdiig napokat vett igény­be. í A kemping első lakói egyéb­ként nyugatnémetek voltak. Látogatásuk amolyan terep­szemlének számított. Néhány napot itt töltöttek, aztán el­mentek. A levelek viszont sor­ra érkeznek. Helyet rendelnek a lakókocsi részére, vagy ép­pen érkezésüket jelzik. A kempingezők körében szemlá­tomást hódít a lakókocsi. Ép­pen ezért külön helyet készí­tettek erre a nyárra részük­re. Elektromos csatlakozási le­hetőséget teremtettek a bejá­rat mellett, betonlapokat rak­tak le, hogy ne földön áll­jon a kerék, s minden lakó­kocsihelyet — vagy ahogy a kempingben mondják, »állást« körülkerítettek gyorsan növő élősövénnyel. Vállalat üzemelteti — reggel tíztől este tízig van nyitva és másodosztályú árakon szolgál­nak feL A táborban viszont egy harmadosztályú büfé is van. A sört itt' negyedosztályú áron adják. A fiatalok inkább oda mennek, már csak azért is, mert tizenegyig tart nyitva. Hajók és kapitányok A hajóállomás épületében kellemes, hűvös az idő, míg odakinn gombol a rtap, frissen csillognák a hajóik rézveretei, s tisztára mosva ragyog a fe­délzet A kikötőben ott jártam­kor éppen a Jókai, ez a múlt században épült öreg, egy ki­csit lassú, de még igen meg­bízható hajó vesztegel, fedél­zetén néhány hajós sürög-fo- rog. Az irodában Pincehelyi Ká­roly hajóskapitánnyal, forgal­mi szakosztályvezetővel be­szélgetünk: — Jobbára ifjúsági olvas­mányaimban találkoztam csak a hajóskapitányokkal, s ön az első, akit személyesen is is­merek. Mit jelent a Balatonon hajóskapitánynak lenni? — Nem szívesen nyilatko­zom erről, mert maga a kapi­tányi rendfokozat megszerzése igpn bonyolult dolog. Sok ta­nulással, mérhetetlenül sok vizsgával jár. S a kapitányi cím egyben képesítés is: adott nagyságú hajóval, meghatáro­zott vízen (folyamon, tenge­ren) való hajózásra képesít. Nagyon bonyolult, s nehéz lenne részletezni. A balatoni hajózásban nincs is sok kapi­tány. — Mennyi van? — Csak egy. — S az ki? Nevet — Én... A balatoni hajókon szorgos­kodó személyzet közül a pa­rancsnoki teendőket tehát a hajóvezetők látják el, s nem a kapitányok. Egy-egy hajón, nagyságától függően 3—8 em­ber dolgozik, ezek munkáját irányítja a hajóvezető. A le­gendás, középkori, tengerjáró kapitányok, s a fantáziaszülte Nemo kapitány mai egyetlen utóda a Balatonon már az irodából irányítja a siófoki ki­kötő forgalmát. Indul a Kék csillag a siófoki kikötőből Felborult a kalóz Most még nem olyan kapós a vitorlás, de néhány hét múlva zsúfolva szeli a habokat minden nap. A Boglárka Badacsonyból tartott Siófok felé. A kor­mányálláson a hajóvezető, Vö­rös István fi­gyelte a vizet Tihanyrév irá­nyában, a Za- márdi és Sió­fok közötti ha­józó útvonalon megszólalt: — Gyerekek, ott valaki a vízben van. Tarajos hul­lámok futottak a hajó felé. Hiába figyelték a vizet, nem láttak semmit. Tartották az L, irányt. — Egészen közel értünk már. Szóltam a személyzet­nek: elő a mentőövet Egy kalóz típusú vitorlás borult fel. A hajótesten kék- re-zöldre fagyott ember ka­paszkodott Repült a mentőöv, a Boglárkára, emelték az agyonfagyott embert. A vízen _ két hullám között — akkor b ukkant fel egy másik fej. A vitorlásvezetőé, ö mar nem tudott a hajóba kapaszkodni, a hullámok egyre messzebb sodorták. A Boglárka sze-' mélyzete mentette ki. Körülbelül ötven percet töl­töttek a vízben. — Levetkőztettük, pokrócba csavartuk őket. Irány Siófok. A Kalóz bérvitorlás volt. Balatonfüredről, a Hotel Ma­rina elöl futott ki egy magyar vitorlásvezetővel és egy né­met utassal. Tihany alatt rosz- szul fordult, & a szél fellökte a hajót. — Mély volt a víz? — A mérőlécünk két és fél méter hosszú. Hiába dugtuk le, nem érte el a Balaton alját. A hajóvezető jelentést irt. Odavitte a vitorlasvezetőhöz, hogy írja alá- Megfogta a tol­lat, de nem ment. Az ujjai teljesen meggémberedtek. — Mikor vitorlázott utoljá­ra? — Régen — felelte a ki­mentett ember —, azt hiszem 1966-ban. A hajóvezető csak ennyit fe­lelt: — Uram, maga másodszor is megszületett. Nagyon örüljön az életnek. K. I. Mi legyen a kukaccal — öregem, kiváltom a hor­gászengedélyt? — Ne hülyéskedj, te nem szoktál olyasmit csinálni, ami elő van írva. — Lári-fári! Nem kell ilyen messzemenő következtetese- ket levonni néhány fiatalkori hibámról. Vétkeztem, most jóváteszem. Már tegnap este elhatároztam: tovább ez így nem megy... — Hiszen már két hónapja megcsináltattad az igazol­ványhoz szükséges fényképe­ket. — Azokat a felvételeket másra használtam fel! Külön­ben is, ne vágj mindig közbe földhözragadt megjegyzése­iddel! Vedd figyelembe, hogy néhány éves barátságunkat tekintem alapnak, amikor veled ismertetem elsőként ezt a nagyszabású elhatározáso­mat. Gondold csak el: kiülök a lágyan hullámzó víz mellé, fogom a botokat, megnézem, hogy hegyes-e a horog, aztán rajta! Gyertek csak, rekord­listára érett keszegek, pon­tyok meg egyéb víziállatok. Miközben a dugót figyelem. fennkölt gondolatok kóvá­lyognak a fejemben. Lehet, hogy még Kinh Oszkár-ver- seket is szavalok. Semmi sem zavar, ha kapásom van, ki­rázom a fejemből a fennköl- teket, aztán huss! Jól bevá­gok neki! — Már megint miket mond, hát persze, hogy tu­dom, mennyi minden kell egy komplett fölszereléshez. Hosz- szú hónapok elméleti munká­jával sajátítottam el a tudo­mányt! Olvastam a Magyar Horgász minden számát. Pe- cások istene, mennyi okos dolog van benne! A Hónap Hala: a dévérkeszeg. Soha­sem tudtam volna meg, hogy a ponty egy okos hal, a dé- vér meg egyenesen hülye. Körülbelül olyan megjegyzé­sei lehetnek, mint neked. — Hát jó. Megvan a sze­relésed, botok, horgok, ólmok, úszók, szák, egyszóval min­den. És a Balatonon akarsz horgászni? — Mit röhögsz? Igazi üveg­rost botjaim vannak. Finom, szivar alakú ólmok, amit csak akarsz. — És mit teszel a horog végére? A fennkölteket? — Hiányos a műveltséged. Kukacot teszek a végére, ro­pogós, piros kukacot. A Ma­gyar Horgász írta, hogy ha­zánkban sokfajta kukac él. Csak belenyomom az ásót az anyaföldbe, kifordítom a rö­göt, aztán kiszedem belőle a halcsemegét. Égy kukac — egy hal: ez a vezérképletem. Esetleg egy kukac — két hal. De tovább nem. Akkor már másikat teszek a horogra. — Szóval van víz, van sze­relés, a vízben esetleg hülye keszegek, amelyek zsenge fiatalkoruk óta a te kuka­codra vágynak. Szombaton leteszed a tollat, beülsz a kocsiba, aztán a szerelékkel együtt kikötsz a szárazföld peremén. — Ügy van! Féltűzöm a kukacot a horog... — Oppardon! Javaslom, hogy nyolctojásos tarhonyát tűzögess a hörgőd végére. Amilyen hülyék a keszegek... — Miért? Átfordítom a rö­göt... — Azt lesheted! Akármi­lyen nagy örömet okoz is egy álló napig várni az első ka­pásra, még nagyobb siker a Balatonon kukacot szerezni. Az ott nincsen, barátom. Hiá­ba olvastad a Magyar Hor­gászt! Lehet, hogy van hat, de kukac biztosan nincs. Pes­ten, a belvárosban van. Áru­sítják a szakboltokban A Ba­latonon sokkal kevesebben pecáznak, mint az Emke- aluljáróban. Ezért példáié Bogláron nem is árulják. Sem hellén. Én már rég beláttam: minek vacakoljak zseniális pontyokkal meg lüké dévé- rekkel? Igazán diadalittasan akokr üvöltök fel, ha találok egy kukacot. Egy őshonos, szép, piros földi gilisztát. Ezért mondom: a nyolctojá­sos, házi készítésű tarho­nya ... — Hát akkor mi legyen a kukaccal? — Nem tudo-m. Talán/ va­lami ausztrál turistádhoz ma­gával, de az is lehet, hogy a horgászszövetség gondol rájuk. Mindenesetre az auszt­rál biztosabb... M. A. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom