Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám

Művészportrék 72 VARÁZSLAT Csúcsforgalom a Magnólia körúton Közlekedési park a „dzsungel“ helyén Bálint András ö; Mi ez, ha nem varázslat? Egy ember áll a pódiumon, neveket mond, hangját el­nyeli a feldübörgő zene — és körülötte megáll az idő, eltűnik a tér. Egy pillanat, és minden más, mint eddig volt. A széksorokban döbbent csend. Az egyénekből közös­ség lett. Közösség, amelyik nemsokára ismét egyedekre bomlik, de ezek az egyedek már nem ugyanazok. Az él­mény kitörölhetetlenül véső­dött a szívekbe, agyakba. Bálint András két órára szín­házzá változtatta a csurgói klubszobát. Igazi színházzá. Egyedül. A Madách Színház fiatal művésze olyasmiről beszélt, amit végig kell gondolnunk. Tudni éppen eddig is tud­tuk, hogy az elmúlt évtize­dekben megszaporodott »kül­földre szakadt hazánkfiaié­nak száma. De hogy a gyöke­rek messzi évszázadokra nyúl­nak vissza, azt csak most értettük meg igazán. Janus Pannonius, Bornem­isza Péter, Apáczai Csere Já­nos, Kecskeméti Vég Mihály, Batsányi János, Mikes Kele­men, de Petőfi, Ady, József Attila, Bartók Béla, Radnóti Miklós, Bálint György, Il­lyés Gyula, Örkény István erről is vallanak. Es nekik el kell hinnünk, hogy gond ez mindmáig. És el kell hinnünk Bálint Andrásnak is, aki sa­ját gondolatait mondta el ne­künk »mások szavával-». »Magyarország messzire van« — idézte József Attilát. Messzire. Nemcsak a kin­tiektől, sokszor tőlünk is. Hosszú és befejezhetetlen a Kiváló-kitüntetés A közelgő pedagógusnap al­kalmából tegnap Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter — ered­ményes oktató-nevelő mun­kásságuk elismeréseként — 72 pedagógusnak adott át kitün­tetéseket a minisztériumban. Negyvenketten kiváló tanár, huszonketten kiváló tanító, nvolcan pedig kiváló óvónő kitüntetést kaptak. A kitünte­tések átadásánál jelen volt álló estje Csurgón névsor. Neves és névtelen magyarok milliói. Kikerülhe­tetlenül áll előttünk a »miért» ? Előttünk, mert Bálint And­rás hozzánk beszólt. A kin­tiek szavával is hozzánk. Hogy gondolkodjunk, hogy tegyünk, hogy maradjunk. Sokat lehetne még írni erről az estről, méltatva a gondo­lat töretlen ivét, a sokszínű megközelítést, a mesteri szer­kesztést, az előadás szuggesz- tív közvetlenségét. Ki kell emelni a dokumentumok és irodalmi szövegek, a próza és a zene összhangját, az önma­gukban is izgalmas montá­zsokat. A részvevőben azóta sem halványult az est vará­zsa. G. T. 72 pedagópsnak Aczél György, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Kiváló tanító kitüntetést kapott Antal Terézia, a So­mogy tarnöeai Általános Iskola pedagógusa. Több, kiváló munkát végző somogyi pedagógusnak ma nyújtják át — ünnepség ke­retében — a kitüntetéseket a megyei tanács székházában. O danézzetek, a táblá­ra — kiáltottam fel, amikor kocsink be­gördült a szőlősgyöröki neve­lőotthon udvarába. Elég volt egy pillantás a Platán körút névre, s már mindnyájan ré­szesei voltunk egy hasznos és kellemes játéknak. Anélkül, hogy még egyetlen szót vál­tottunk volna a tanárokkal vagy a gyerekekkel, máris megcsapott bennünket a na­pokban felavatott közlekedési park hangulata. Nagy László igazgatóhelyet­tes szenvedélyesen beszélt a nagy munkáról. — Három évvel ezelőtt lát­tunk neki a bozótirtásnak, ugyanis a park egy része na­gyon elhanyagolt volt. Ez egy­részt a gyerekek munkára va­ló nevelését szolgálta, más­részt pedig azt, hogy séta- parkká váljon az -udvarunk«. Közben tantervbe iktatták a közlekedés néhány szabályát. Lényegében ez bontakoztatta ki mozgalmunkat. Törtük a fejünket, mit csináljunk... Itt, .jó messze a fővárostól bu­dapesti fiúgyerekeket neve­lünk, akiknek sokkal többet kell tudniuk elméletben és gyakorlatban is a közlekedés­ről, ha kikerülnek az otthon­ból. Megalakult a gépjármű­barát szakkör, tíz tanuló pedig egyenruhában, úttörő közleke­dési rendőrként tevékenyke­dik. A gyermekek, az úttörő- csapat, a nevelők ötlete alap­ján fogtunk hozzá a közleke­dési parknak. Március óta dol­goztunk, s elkészült a hétutcás és ötteres városrész, amelyben százhuszonhat jelzőtáblát he­lyeztünk el. Minden megtalál­ható benne a körforgalomtól a főútvonalig, a zsákutcától a várakozni tilos jelzésig. Min­den életszerű, a környezethez alkalmazkodik, s a közlekedés valamennyi változatát gyako­roltatni tudjuk. Óriási volt az összefogás, olyan dzsungelt ir­tottak ki a gyerekek, hogy csu­da. — S mennyit dolgoztak? — Legalább tizenkétezer óra társadalmi munka fekszik a parkban ... Persze meg is van a haszna. Huszonkilencen je­lentkeztek segédmotor-vezetői vizsgára — tizennyolc tanu­lónk, két felnőtt az intézetből Jh scétktifó a fáz mm égS mg:/ Népítélet Apátfalván Bakócz Tamás és a főurak ultimátumából végérvényesen meggyőződött arról Dózsa, hogy az ország nemessége és a király katonái nem a török, hanem a kereszteshadak ellen gyülekeznek. Megértette, az életre-halálra szóló harc im­már kikerülhetetlen., A helyzet súlyosságához mérten igyeke­zett minél előnyösebb kato­nai, illetve gazdasági helyze­tet teremteni forradalmi há­borúja számára. Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolásához híven a békési és a bihari síkságot birtokolták. Olyan területi pozíció volt ez, ahon­nan egyforma súllyal éreztet­hették hatásukat mind Buda, mind Erdély, mind pedig a török felé. E körzet stratégiai fontosságát hagyományosan ismerték az ország urai, hi­szen számos vár tanúskodott kivételes szerepéről. Nagyvá­rad, Gyula, Csanád mellett olyan kulcserődök tartoztak ide, mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymos vára. Mindehhez a stratégiai rend­szer koronájaként tartozott Temesvár, amely felé Dózsa törekedett. Ha ezt elfoglalja, Budánál is fontosabb hadá­szati bázis jut a keresztes- haHak kezére. Gazdaságilag és politikailag úgyszintén nagy jelentőséggel bírt ez a terület. Aki a ma­gáénak mondhatta, az erköl­csileg nagy hatást gyakorol­hatott az ország közvélemé­nyére. Itt könnyebben meg­oldhatták a gazdag uradalmak révén a hatalmas sereg ellá­tását, ugyanakkor önmagáért beszélhetett a tény: a legna­gyobb urak vagyona, földje Is elvehető a szegény nép javára. A kereszteshadak által meg­szállt országrész nem akár­milyen birtokos úré volt. Va­lóságos kiskirályként élvezte a roppant vagyon előnyeit az a Hohenzollern György, akit idegen létére feltűnő kegyes­séggel pártfogolt II. Ulászló. Ügy vélte a magyar király, megteheti ezt unokaöccse ked­véért. A német Hohenzollern Györgyhöz adta feleségül Cor­vin János herceg özvegyét, Frangepán Beatrixot, s mi­után a hozománybirtokos asz- szonyt rövidesen sírba kerget­ték, György ölébe hullott Ma­gyarország egyik leghatalma­sabb latifundiuma. így tehát György úr, a stettini, pomerá- niai, rügeni, ansbachi hercegi cím, illetve a brandenburgi és nürnbergi őrgrófsága mellé megkaparintotta a magyaror­szági várak jelentős csoport­ját, a Nagyalföld 251 mező­városának és falujának tulaj­donjogát. Ezért cselekedett Dózsa böl­csen, amikor hadaival bebizo­nyította a legnagyobb urak sebezhetőségét. Ezért estek oly nagy piáikba az ellenpárt vezetői, amikor látták, hol kezdenek megszilárdulni a ke­resztesek pozíciói. Legfonto­sabb szándékuk az volt, hogy bármi áron megakadályozzák a paraszti seregek átkelését a Maroson, s ezzel eleiét vegyék Csanád és Temesvár elesté- nek. Csáky Miklós Csanádi püspök állt a nemesi had élén. Hozzá csatlakozott ugyancsak tekintélyes erőkkel Báthori István temesi gróf. Amikor Balogh István alvezér, Dózsa paráncsnoktársa a Ma­goshoz ért, bogy elfoglalja a révhelyet és gázlókat keres­sen, a nemesek megverték a kereszteseket. Csáky és Báthori átkeltek a Maros jobb partjára. Nagyla­kig üldözték a kereszteseket, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadták Jaksics György gazdag szerb vendég­látását és nagy dínom-dánom- mai töltötték az éjszakát. Dó­zsa már másnap, május hu- szonhetedikén hajnalban Nagylakra ért. Magához kap­csolta a megvert csapatrészek maradványait és mindjárt hoz­zálátott a Jaksics-íéle meg­erősített kúria ostromlásához. Tele hordatta rőzsével a vár­árkot és rövid úton kífüstölte a védőket. Fordult a kocka, ezúttal a keresztesek győztek, noha mind Báthori, mind Csá­ky elszántan harcolt. A lénye­gében sértetlen nemesi hadak egész napon át védekeztek, végül tönkreverésijkkel feje­ződött be a csata. Báthori csak nagy szerencsével tudott megmenekülni és Csáky Mik­lós is annak köszönhette egy­előre életben maradását, hogy az erdőben, ahol folyt ellene a harc, hamar beesteledett Sikerült egérutat nyernie, Csa­nád várába futott Azt remél­te, itt átvészelheti a keresz­tesek újabb támadását. De csak egyetlen éjszakára tudta elodázni végzetét Dó­zsa percnyi nyugalmat sem hagyott ellenfeleinek. Szívó­san a sarkukban volt, még a nagylaki ütközet utáni éjsza­ka Csanád ellen vonult és nyomban megkezdte a püspö­ki erőd ostromát. Megint a tűz fegyverével élt, felgyúj­totta a várost, elégették az összes káptalant papírokat. A püspök reménytelennek látta helyzetét, azért bizalmasaival Megelevenedett a Magnólia körút. I és kilenc a faluból. A gyere­kek mind sikeresen levizsgáz­tak, a falubeliek közül csak egy. Hát ezt jelenti a gyakor­lás, az alapos felkészülés ... Elindulunk egy körsétára. Az egykori Jankovich-kastély parkja kétszáz éves, s országo­san bejegyzett természetvédel­mi terület. Megtalálható itt a magnóliabokor, a píramistölgy, a szerecsendió, harmincnyolc­féle fenyő, köztük a selyem­fenyő. Gyakran érkeznek ven­dégek a harmincholdas park­ba, biológia szakos tanárok, természetjárók. A soproni er­dőmérnöki főiskola egyik hall­gatója itt látott először illatos tűlevelű Douglas-fenyőt. — Valóban szép ez a park, s hadd büszkélkedjek azzal, hogy a gyerekek gondozzék a pedagógusok irányításával. Annyi báj és kedvesség lel­hető fel a körutak, sétányok, közök, utcák elnevezésében! A legtöbb a fákról kapta a nevét. Van itt Rózsa, Gömbakác, Magnolia, Jegenye körút, Nyárfa, Hársfa, Diós utca, együtt csónakba szállt, hogy az éjszaka leple alatt fölevéz- zenek a Maroson az aradi hegyekig. Azonban mégis el­fogták őket a keresztesek és megkötözve vitték foglyaikat Dózsa elé. Ekkor már számos nemest tartottak fogva Dózsa táborá­ban. Többek között Ravazdy Péter alispánt, de főképp a hatalmas urat, Telegdy István kincstartót, aki éppen a király sürgős üzenetével sietett vol­na Erdélyen át a moldvai oláh vajdához, .hogy küldjön katonai segítséget a főilázadt jobbágyok ellen. Egyúttal szörnyű hírek érkeztek a tá­borba az elfogott keresztesek budai kivégzéséről. így pél­dául tudták már a kereszte­sek azt is, hogy a Mezőtúrról Budára hurcolt parasztokat elevenen megnyúztik, húsukat megsütötték. Az úri ítéletre népítélettel kívánt felelni Dózsa. Be akar­ta bizonyitani, hogy van ben­nük bátorság az úri rémtet­tek megtorlására. Csanád mellett, Apátfalván tartott nyilvános ítélkezést. A kör­nyező vidék jobbágyai hosz- szan elsorolták sérelmeiket. Halál várt a keresztes tábor­ban fogva tartott valam*>rmvi nemesre. Csáky Miklós Csaná­di püspökön kezdték. Csont­jait vasbuzogánnyal összetör­ték, majd fejjel lefelé karóba húzták. A többi urat is karó­ba húzták, mind egv szálig. Telegdy István kincstartót, a király diplomatáját magas osz­lopra kötözték, és íjászok nyi- lazták le. Májiís 2ft-án történt ez. ami­kor a kereszteshadak népité- lettel adták ellenségeik tud­tára, hogy elszánták magukat a legvégsőkre. Gerencsér Miklós Következik: AZ ADOTT SZŐ Bodza, Gerle köz. S itt a Mó­ka sétány. Ennek bizony szo­morú a története. Tavaly két­napos őzikét találtak az eredő­ben, s a gyerekek először ró­kának nézték, így kapta ké­sőbb a Móka nevet. Mindenki szerette, becézte, sőis ragasz­kodott a gyerekekhez, kézből ette a süteményt. Három héttel ezelőtt egy kutya széttépte a vízházkertben. Most a legszebb sétányt róla nevezték eL z a Bárány tér... ez pedig a Bárány utca. Kitettük az állathaj táa táblát, ugyanis innen viszik a fiúk legeltetni a tizenöt barikánkat Mind­egyik kapott nevet, persze nem sok logikával, mert a kedvenc, noha kos, a Zsuzsi névre hall­gat Olyan boldog, aki azt a feladatot kapja, hogy terelje a nyájat a hinta melletti lege­lőre ... fülig ér a szája, amikor elújságolja, hogy nála jobban híztak, mint a társánál. Bokros területhez érkezünk, a fákon sűrű folyondár. — Hát ilyen volt körülbe­lül, amit kiirtottunk... Más­fél hétig égettük a kiszedett gallyat és gyökeret. A falusiak megálltak a kerítésnél, s cso­dálkoztak, ugyan mit csinál­tunk, hogy ilyen szép lett a park. Amíg körbesétáltunk, a fiúk előhozták a kerékpárokat, mo­torokat és a go-kartot. — Három motort és a go­kartot az MHSZ megyei ve­zetősége ajándékozta az ott­honnak a közlekedési park avatásakor, egy motorkerék­párt pedig az úttörőcsapatun­kat pártfogoló honvédségi ala­kulattól kaptunk. Nagy élmény volt a gyerekeknek a harcá­szati, a modellező bemutató, a gépjárműiskola korszerű, audióvizuális eszközeinek, a lö­vészkor fegyvereinek a kiállí­tása. Fővárosi forgalom. Ez jutott eszembe, ahogy a Magnólia körúton feltűntek a motorosok, gyalogosok, s a nyolcadikos Gruber Laci intésére megáll­tak, elindultak, bekanyarod­tak. — Azért egy síp elkelne, annyi a szabálytalanság — füs­tölgőit a bemutató végén. Kiszli József, a másik közle­kedési rendőr a parképítésről beszélt: — Sokat talicskéztunk, ge­reblyéztünk, homokot hord- tunk. De megérte... nekem is sikerült a KRESZ-vizsgám. A hatodik bések oroszlán- részt vállaltak a parképítés­ből. Egy kicsit irigykedve né­zik a nyolcadikos Takács Jós­kát, aki fején piros bukósi­sakkal vezeti az éktelenül ber­regő go-kartot. — Szeretnétek ti is robogni vele? — Ilgeeen — kiáltják kó­rusban. — Aztán mi kell hozzá? — kérdi Reiner József igazgató- helyettes. Nagy a hangzavar. Két szót Ismételnek legtöbben: tanulás, szorgalom. — Megérte-e, hogy annyit dolgoztatok? , — Meg hát! — vágja ki egy mokány, barna gyerek. A parkon kívül egy foci­pályát is építettek a gye­rekek. Gyökerestül ir­tottak erdőt, kiegyenlítettek lejtkülönbséget, négysávos futópályát alakítottak ki. Ha még ráteszik a nyári munkát, akkor az ősszel birtokukba ve­hetik. A nevelés akkor lehet szép és hatásos, ha felszabadultan játszanak a gyerekek az ott­honban. Az itt nevelt kétszáz gyereknek bőven van benne része. Lajos Géza — fgy ken gázt adni — magyarázza Boros Endre, az MHS8 lövcszkör-vezctojc a gyerekeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom